Drogok: Ártalmatlanítás


Drogok: Ártalmatlanítás
I.) A furcsa páros: gyógyszer és ürülék
Ha majd, e rettenetes-iramú loholásban a gazdasági-fejlövés mitikus irányát követve, egyszer adódik egy pillanat, mikor az Emberiség – hangadó nagyjai, esetleg alárendelt kicsinyei – számvetést és követendően-betartandó menetrendet mer készíteni az eltakarítandókról, akkor a mindennapi szarunk mellett ott kell legyen a modern orvoslás eszköztáraként mindegyre csak sokasodó gyógyszerek maradványainak az eltakarítása is.
A szarunkkal – mely mindennap termelődik életfolyamatunk elválaszthatatlan részeként, s már emiatt is fel kellene ismerni hogy ez az anyag a Természet szerves része, még akkor is ha vitális szerepét még az utolsó-kenet felvételekor sem értené meg a viszonylag egyszerű tudás elől megrögzötten menekülő – a Szennyvízipar foglalkozik. Az alapelrendezés általa az, hogy csak bátran bele a csőbe ami csak befér, azzal a biztatással mindőnk felé hogy ez a civilizáció és a higiénia csimborasszója. Éspedig minden egyébbel együtt, sok-sok víz kíséretében, hiszen a csővégi-problémák már csak kevesek számára láthatók. S ha kerülőutakon valami furcsaságot mégis magyarázni kell a szobáikhoz-szokott és csővéghez-idomult tömegeknek, arra ott a média. Amely – független hatalomként, függő alkalmazottaival, kiknek tudásszintje az írásbeliség fortélyain túl nemigen terjed messzebbre – lefordítja minden szomjúhozónak az előállt nehézségek mögöttesét. Érzékletesen ecsetelve hogy mindazokat a klímaváltozás rója ránk, mely mögött kósza ám roppant rosszindulatú CO2 molekulák állnak[1], nem pedig az a rengeteg nagybani melléfogás, amelyek egyike éppen a Szennyvízipar által erőltetett szarmegsemmisítési gyakorlat, messzeható következményeivel. Aki ezen túl többre is őszintén kíváncsi lenne eme felmagasztalt kaka-SAGA kapcsán, annak kevés választék áll a rendelkezésére. A Szennyvízipar malőrei bemutatására ezek egyike a Szenny és Víz c. kötet.[2] (A klíma-mítosz CO2 lufijának a kipukkasztása – pusztán légkörfizikai alapokon – már kissé nehezebb feladat és olvasmány[3]. Aki viszont ráérez a biomassza-megsemmisítés felfuttatási-gyakorlata szerteágazó következményeire, az kvantitatív számítások és éghajlati-modellezgetések nélkül is eljuthat odáig, hogy a kellemetlenségek hátterében megbúvó valódi bűnösökre ráleljen.)
A gyógyszerekkel kapcsolatban azonban döntően más a helyzet. Zömükről elmondható hogy mesterséges termékek, távolról sem a Természet otthonos komponensei. Ebből adódóan – amennyiben sorsunkat összekötjük az addikcióval párosuló rituális fogyasztásukkal – az eliminálásukról is gondoskodnunk kell. Hacsak nem feltett szándékunk a Természetet erről az oldalról is olyan kihívással szembesíteni, amiből bizonyosan mi fogjuk a rövidebbet húzni. A gyógyszerfogyasztással az a helyzet, hogy a szervezetünkből kiürülő komponenseik abba az anyagcsere-végtermékeinkbe ágyazottak, amelyre hivatalosan is hatályosan is rátelepedett a Szennyvízipar. Mely mohóság által azok a bizonyos csővégi-problémák még-súlyosabbak lettek. Ugyanis ezen mesterséges-vegyületek effektív lebontására már végképp alkalmatlan az az elrendezés amely eredetileg a szarmegsemmisítésre lett bevetve; akárhogyan is foltozgatják azt a negyedik-fázisú tisztítási-lépcső folyamatba-iktatásával.[4]
Ezek ismeretében nyer különös érdekességet az, hogy ugyan vajon mit tud kezdeni a komposztálás ezzel a problémával? Az a komposztálás, amely magát a szar ártalmatlanítását is eredményesebben végzi – a folyamattal előálló közvetlen és közvetett hasznokról nem is beszélve. Jelen cikk alábbi részében azt igyekszem publikált szakmai anyagok felhasználásával bemutatni, hogy a szarkezelés esetében inkább kirekesztett de legalábbis fanyalogva fogadott komposztálási-technika nemcsak adekvát potenciállal bír a gyógyszer-maradványok biztonságos lebontására, de praktikus egyszerűsége mellett annál inkább működőképes minél kevésbé „technikailag-kontrollált”.

Mivel a témakör rendkívüli fontossággal bír, s kulcs-szerepe megkerülhetetlen ha egy nagyobb rendszer életképessége helyreigazításán dolgozunk – mint amilyen az Országos Vízgazdálkodási Kérdéseink jövője – célszerű ha megismétlem: mi alapvető oknál fogva kell ezt a részletet egyszer s mindenkorra a helyére tenni.
Mára már bőven elegendő tárgyi bizonyíték gyűlt össze arra nézve, hogy a jelenlegi szennyvízipar sem az ártalmatlanítás címén higiéniai-fedezékből végzett szar-megsemmisítést nem képes messzeható káros következmények nélkül végezni, sem pedig a tisztító-rendszereiken átmenő gyógyszermaradékokat eltávolítani végvizeiből. Miáltal az előbbiek tökéletlenségei folytán felszíni-vizeink állapota erősen romlóban van, gyakorta az eutrofizációba is torkollók, addig a gyógyszermaradékok átsuhanása eme tisztítási-monstrumokon az élővizeinkbe olyan hatásokat indítanak el, amelyek felmérhetetlenek. Ennek a megvilágítására szükséges egymás mellé helyezve kérlelhetetlen szigorral vizsgálni a Szennyvízipar mai működését, és a Vízgazda-rendszer[5] által kínált megoldást.
Utóbbi hozzáállása röviden a következő: Mivel mind a veszélyesnek tekinthető patogén alkotók mindpedig a szervezetünkből ürülő gyógyszer-fogyasztással kapcsolatos vegyületek egyaránt az anyagcsere-végtermékeinkbe ágyazottan ürülnek, a vízhasználatunkhoz kapcsolódó elbocsátási-gyakorlat során az kell legyen az elsődleges szempont hogy abból az anyagcsere-végtermékeinket 100%-ban leválasszuk (lehetőség szerint minimális hozzáadott vízzel), s ez a (volumenében jóval szerényebb) anyag-mennyiség kerüljön alaposabb kezelésre. A kezelés módja pedig a viszonylag eszköz-igénytelen és egyben alacsony beruházási-igényű komposztálás. Mivel a komposztálás hatékonysága az ürülék eredményes átalakítására hasznos-anyaggá már régebbi múltra tekinthet vissza, e helyütt azt kívánom tudományos munkákra támaszkodva megmutatni, hogy ugyanez az „olcsójános” folyamat – minden további igazítás/javítgatás nélkül – messzemenően alkalmas a gyógyszermaradékok eltávolításának a feladatára is. Arra, amire a szennyvízipar soha nem lesz képes – bárhogyan is foltozgatják további utólagos munkafázisok beépítésével, még-komplikáltabbá és egyben méregdrágává téve az ottani folyamatot.
II.) Derengés és Leguerrier tojása
Ha engedélyeztetik egyfajta kronológia a felderítési-sorrendben, akkor ahhoz tartanám magam amely utat megjártam.
Legelőszöris, a Vízgazda-koncepció alapelemeiből jön az általánosító-erejű kijelentés[6], miszerint az emberi/állati ürülék helyes komposztálása alkalmas mindenfajta xenobiotikum lebontására/eltüntetésére. [Akár az ürülékben, akár a hozzáadott adalékokban vannak ezen természet-idegen vegyületek molekulái.] Ez a kijelentés azonban jobbára csak elvi-alapokon nyugszik, mivel a Vízgazda mentén végezhető kutatások ezidáig egy pillanatig sem élvezték a hivatalos-támogatás komfortos státuszát. A kijelentés (az alapjául szolgáló mögöttes, már megállapodott tudományos-tények okán) azonban annyira evidensnek tűnt, hogy egyéb általánosítások logikája mentén azt magam is teljességgel igazoltnak láttam – különös tekintettel arra, hogy reménytelennek tűnik mindennemű erőfeszítés a kísérleti-alátámasztásra, ha az aktív kutatók nem éreznek indíttatást/hajlandóságot ezirányba mozdulni, s marad a Vízgazdai-út továbbra is magára-hagyottan, a szponzorált területek körén kívülre rekesztetten.
Ebbe a staus quo-ba hasított bele egy véletlenszerű közlés, amikor André Leguerrier, a Vízgazda-rendszert megalkotó, Belgiumban élő Országh József[7] vegyészprofesszor Kanadában élő segítőtársa (aki ugyan maga építőmérnök, s a 6-nyelvű Eautarcie honlap kezelésében pótolhatatlan segítség – ám akinek jó szeme s orra van egyedülálló dolgokat észlelni ott, ahol szaglás-nélküli szakemberek hordája vakon átgyalogol) felhívta a figyelmet az alábbi professzionális tartalomra[8]: The effect of composting on the degradation of a veterinary pharmaceutical. Bioresour. Technol. 2010 101(7) 2294-9. Tartalmilag a cikk eredményeinek a legrövidebb összefoglalása az alábbi mondat: „The salinomycin level in the compost treatment decreased from 22 mg/kg to 2*10-5 μg/kg over 38 days.” A vizsgált antibiotikum-koncentráció komposztálódás hatására bekövetkezett csökkenésének a tényét és mértékét nem szükséges ecsetelnem. [A komposztálás 120 literes levegőztetett műanyag-edényben folyt, 10 kg szalmával-homogenizált baromfi-trágyával, amely az állomány szer-adalékolt takarmány-etetése során képződött.]
A példanélküli hatékonyságot bemutató szer-elimináció komposztálás-általi demonstrálása magáért beszél. Az irányzatot lekezelően semmibe-vevőknek megakadhat hát a szálka a torkukon. Magam – túl azon hogy a forrást ezután hosszú időn keresztül példaként citáltam – éppoly természetesnek tekintettem a találtakat, mint amilyen a matematikában az általános megoldó-képletbe behelyettesített konkrét eset. Ám az analógia a matematikai-megoldóképlet és egy partikuláris kémiai-elv között sohasem lehet teljes. Ami azonban mégsem kell azt jelentse, hogy a szinguláris kémiai-elv általános-érvényű teljesülése csakis akkor lehet elfogadottnak tekinthető, ha az minden egyes xenobiotikum-molekulánál, esetről-esetre, kísérletesen igazolni sikeredik. Az efféle elvárás patologikus voltára vethet némi fénysugarat az, hogy ha ez a (végtelenített – és befejezhetetlen) kísérletsor lenne a járandó út, akkor bizony ma sem fogadhatnánk el pl. a szerves-szintézisek sorában hatalmas részesedéssel bíró Grignard és Friedel-Crafts reakciók általánosító-erejét – dacára hogy a lefutásuk vegyületről-vegyületre erősen variált lehet. A komposztálási-elv hatékonyságának alaposabb alátámasztására mindössze célvegyületek sorozatán kell elvégezni az összehasonlító-kísérleteket. S minél körültekintőbbre sikeredik a célvegyületek kiválasztása, annál nagyobb az igazolás fokának a valószínűsége.
Ezen princípiumnak megfelelően, alább bizonyos célvegyületek skáláján elvégzett kísérleteket tekintünk át. Azzal az előzetes hozzáfűzéssel, hogy azokat (labor s szponzorálás híján) nem választhattam ki magam, hanem a már meglevő publikációk halmazából sikerült fáradságosan kihalásznom.
III.) A Bizonyítékok
Proof 1.) Baromfi-trágya komposztálását végezték el, 9 féle (a nagybani-tartáskor szokásos dózisban adagolt) antibiotikum és hormon lebomlása tekintetében, 2013-ban Ho és társai.[9] A 40-napos komposztálás eredményeként mindegyik xenobiotikum maradó-koncentrációja a mérhető-érték alá/közelébe csökkent, 99% fölötti eltávolítást indikálva.


1. ábra: A szerek eltűnései az eltelt napok függvényében
Az ábrák és a mérések számadatai tükrében nem úgy fest, mintha a lebomlás valamiféleképp esetleges lenne – hiszen a 9 db vegyület kémiailag rendkívül eltérő struktúrákkal bír. Ki kell térjek a kísérleti-körülmények bizonyos részleteire, melyek kapcsán később [IV.) C.) alatt] vonnék le összegző-jellegű következtetéseket.
A komposztálás részletei itt: Homogén-minősítésű baromfi-trágyából 5 kg [(DW=dry weight) azaz: szárazanyagra számítva] került 12 literes műanyag-edényben komposztálásra az alábbiak szerint:
·     5-5 mg/kg (DW) nevezett xenobiotikumok hozzáadásával (spiking) – függetlenül a már eredendően is a kompozit-trágyában az etetésből-adódóan jelenlevő szer mennyiségétől [ezek visszaköszönnek a 1. ábra grafikonjainak az Y-tengelyén],
·     szalmával fedetten, ellenőrizve és tartva a kompozit-trágya ~50-60% nedvességtartalmát,
·     naponta mechanikusan forgatva a kedvező aerálás biztosítására
·     28-33 oC között [a kísérlet helyszíne az Egyenlítő közelében volt] 40 napon át.
2. ábra: A komposztálásnak alávetett kompozit-trágya makro-jellemzői
Az elemzést szükségszerűen megelőző extrakciók részleteit semelyik esetben nem vizsgáltam: azok megfelelőségének optimumait előzetes tanulmányokra utalták rendszerint vissza a szerzők. Az eseti megfelelőséget pedig a cikkben részletezett recovery and linearity-range vizsgálatok közlései adják.
Maga a kémiai elemzés is mindenütt igen körültekintő. A legmodernebb HPLC-elemzéseket sokszor a szerkezeti-információkat is hordozó MS detektálás egészíti hatékonyan ki.

Proof 2.) Disznó-trágya komposztálásának a vizsgálata történt meg 2012-ben Wong és társai[10] által, 3 db szokásosan etetett antibiotikum eliminálása tekintetében. A vizsgálat alá vont 3 db állatgyógyászati szer drasztikusan különböző vegyülettípusok képviselői: klórtetraciklin (CTC), szulfadiazin (SDZ), ciprofloxacin (CIP). A komposztálással eltüntetésük itt is sikeresnek mondható [CTC a 21. SDZ a 3. nap végén tűnt el a komposztból teljesen] – azzal a záradékkal hogy a kinon-típusú CIP maradó-értéke aszimptotája 56 nap után a kívánatos zéró helyett magasabb értékhez tart (~20%). Ez a részleges sikertelenség a következő megállapítás rögzítésére indítja a szerzőket: „This study also reveals that the EFFECTIVENESS of composting on the removal of antibiotics is likely to be antibiotics-specific. However, the possible reason is largely unknown since there is an extreme lack of information related to the mechanisms responsible for the removal of antibiotics during composting.” Ami részint helyes, részint orvosolhatatlan, részint semmitmondó.
i) Csakis részint lehet helyes. Az ugyanis vitathatatlan (még a dolgok ismerete nélkül is), hogy specifikus molekulák (fokról-fokra) lebomlása nem is történhet másként mint specifikus utak mentén. Ugyanakkor az effektív komposztálás említésekor hátrább kellene a kijelentéstevő lépjen: annak a lehetőségeit ugyanis távolról sem merítette ki az a limitált-elrendezés, ami a bemutatott kísérletek sajátja. [Ez utóbbira vonatkozó megállapításaimat jelen cikk végén IV.) C.) alatt, a bemutatott tételek után, azok kísérleti-paramétereinek az Olvasó általi ismeretében fogom megtenni.]
ii) Csak részben lehet orvosolható, hiszen már említtetett: a felderítendő partikuláris ismeretlenek sora végtelen.
iii) Semmitmondó pedig abban a tekintetben, hogy áthárítja a megteendő mechanizmus-felderítések extrém nehézségeit másokra.
Gondosnak mondható a kísérlet-tervezés viszont abban a tekintetben, hogy 3 párhuzamos komposztálás vizsgálatával láttatni enged egyebeket is. Nevezetesen:
iv) Tízszeres szer-koncentráció esetében is éppoly hatékony az eltávolítás [High/Low: 50+10+10/5+1+1 (mg/kg DW, CTC+SDZ+CIP vegyületekre)].
v) Kimutatásra került hogy a kezdeti antibiotikum-jelenlét nem-közömbös a komposztálódás résztvevőire/folyamatára: némiképp késlelteti a beindulást, ám a lefutás utána zökkenőmentes, akadálytalan. [Proof_9.) alatt látunk erre majd egy markánsabb példát.]
A komposztálás kísérleti-körülményei itt:
·     A szer-kombináció a trágyához utólagosan lett adagolva (spiking)
·     A trágya adalék-anyagául faforgács szolgált (DW arány=1:1; C/N~29; nedvesség~55%)
·     Reaktor: 20-literes, komputer-vezérelt, aerálás=0,5 l/kg DW/min, 56 napon át.

Proof 3.) Az e pontban taglalt 2007-es publikáció[11] visszalépésnek vélhető a bemutatás sorrendjében abban az értelemben, hogy csupán egyetlen antibiotikum (oxitetraciklin: OTC) komposztálás-általi eltűnése körülményeivel foglalkozik, ám előrelépés egyebek tekintetében.
Először is: itt végre olyan körülmény vizsgáltatott, ahol nem utólag lett a trágyához hozzáadva a vizsgálandó szer, hanem az antibiotikum átment az állat emésztőrendszerén. Ennél fogva az a biológiai-mátrix amiben kikerülve a szer komposztálásra kerül egészen más mint a spiking elrendezés esetén: a valós esetet immár nem imitálja, hanem magával hozza. Ebben a tekintetben központi fontosságú azt észlelni, hogy az itteni sikeres eltávolítás [a kezdeti 115±8 μg/g DW OTC-szint a 6. napon 6±1 μg/g (redukció ~95%) a 35. napon pedig 0,24 μg/g (redukció ~99,8%) szintre csökkent] hitelesíti a spiking kivitelezésű vizsgálatok lebontási-eredményeit is. Azaz: a komposztálás során ható erők számára jobbára közömbös a szer mátrixhoz-kötöttségi formája/állapota.
Másodszor: Túl a máig is álló bizonytalanságon („the absence of definitive knowledge on the fate of OTC and its metabolites within the composted matrix” – már jeleztük: sem a lebomlási-mechanizmus sem a képződő metabolitok az esetek zömében nem ismertek, s emiatt az utóbbiak jelenléte/koncentráció-alakulása sem követhető a komposzt amúgyis bonyolult mátrixában) mér valami igen fontosat. Ami egyszerű-kinézete ellenére is bonyolult hátteret világít meg, ahol informatív/iránymutató lehet: „Levels of total heterotrophic bacteria and OTC-resistant bacteria in the finished compost mixture were roughly 30-fold higher and 10-fold lower, respectively, than levels in the mixture prior to composting.” A számszerű abszolút-értékek: a CFU (=colony forming units) alakulása (CFU/g DW dimenzióban) a komposztálás hatására:
·     heterotrófok:         2,3*108 (±50%)-ról       7,6*109 (±5%)-ra     ~30-szoros növekedés,
·     OTC-rezisztensek: 2,1*107 (±10%)-ról       2,8*106 (±31%)-ra     ~1/10-re csökkenés,
(Ami által a heterotrófok számbeli-fölénye a komposztálódás előtti ~10-szeresről a befejezést jelentő 35 nap elteltével ~3000-szeresre nőtt.)
A mért tény, miszerint a komposztálódási-kísérlet terminálásakor a heterotróf baktériumok populációja drasztikusan megnövekedett (30x) miközben az OTC-rezisztenseké számottevően csökkent (10x), valóban információ-hordozó, csupán a kiaknázása nem lehet teljességgel egyértelmű – további (jóval körülményesebb) vizsgálatok nélkül. Az egyik, plauzibilis értelmezést a szerzők ekként fogalmazzák: „the preponderance of OTC-sensitive bacteria and the decrease of OTC-resistant bacteria in the finished compost suggests that OTC residues have been rendered biologically inactive or unavailable.” Míg a fennmaradó bizonytalanságra így utalnak: „we do not yet have any genetic information about the OTC resistant organisms… primary concern is focused on the transfer of antibiotic resistance within the soil microbial flora… (via transferring) genetic elements to other organisms.”
A probléma veleje abban áll, hogy vajon alakultak-e ki akár az OTC etetése akár az OTC-tartalmú trágya komposztálása során (netán éppen a még felderítetlen metabolitok hatására) új OTC-rezisztens baktériumtörzsek, avagy a komposztálás 35. napi terminálásakor talált OTC-rezisztens populáció fajtájában azonos azzal ami már a komposztálás-előtti trágyában is jelenvolt? A kérdés kétségeket kizáró megválaszolása teljes genetikai-feltérképezést igényelne: összevetni a komposztálás előtt és után talált OTC-rezisztens baktériumok génállomány-differenciáját. Mindezt a tennivalót bevállalni annak a tükrében és tudatában, mely szerint a kezdeti OTC-rezisztens populáció tizedrészére csökkenése hátterében az állna hogy az eredetiek szinte teljes mértékben kinyiffantak viszont keletkezhettek helyettük eddig ismeretlen „idegenlégiósok”, nem csekély önbizalomra vall. Megfontolható lenne annak az érdemlegessége, hogy előbb a következő, lényegesen egyszerűbb állapotokat tisztázzák:
i) Visszaugrik-e és ha igen mikor (a komposzt-kísérlet terminálását követően mondjuk 1 évvel) az OTC-rezisztens állomány populáció-szintje a már mért/ismert eredeti-érték közelébe? (Avagy a populációjuk/vitalitásuk még-tovább csökken?)
ii) Akár igen akár nem, az OTC-rezisztens populáció szintjének a stabilizálódása után kimutatható-e bármilyen könnyebben megfogható, alapvető-különbség ezek s a komposztálás-előtti OTC-rezisztens állomány között?
iii) De legelőbb is: Akad-e OTC-rezisztens populáció abban a komposztálás-előtti/utáni trágyában amely a borjak kísérleti OTC beetetése előtt képződött, valamint hogyan viszonylik ezek aránya az OTC etetés után mértekéhez képest? (Mert erre nem tért ki a kísérlet.)
Ugyanis – per definíció – bármely szer elleni rezisztencia valójában csak annyit jelent, hogy az adott baktériumtörzs a behatásra ellenálló, nem pusztul el a szerrel történő találkozáskor [Ekként, a rezisztencia lehet eredeti-tulajdonság is, nemcsak a behatás-nyomán kialakult változás.]. Túlélőnek viszont minden behatás esetén lennie kell, hacsak nem az adott szer 100%-os hatékonysággal pusztítana el minden baktériumot. (Ami viszont legfeljebb az óleumra áll.) Ez viszont alaposan megkavarja a „keletkezés” amúgysem egyszerű problematikáját.
A fenyegetően lebegő árnyat, miszerint az újonnan (esetlegesen) keletkezett OTC-rezisztens baktériumok olyan kölcsönhatásba léphetnek más élőlényekkel hogy azoknak átadnak eme sötét génállományukból valamit is, már a rendelkezésre-álló génvizsgálati-módszerekkel is nehézkes lenne egzaktul követni, midőn e mikrokozmosz a makrokozmoszban követhetetlen utakon és módozatokon át oszlik szanaszét.
Végtelenített kísérletezgetésre természetesen alkalmas terep. Mintha az evolúció nem is létezne. Mintha megállt volna, csak hogy a fenti génvizsgálatok egyszer majdcsak a végére érnek. Addig nem mozdul egy tapodtat se, hogy korrigáljon. Hiszen, ha egyszer egy törzs OTC-rezisztenssé vált, arra már a cápa sem lehet veszélyes.
E dilemma körül világosabban látni nagyban segítene annak az egyszerű ténynek a pontosított megértése, hogy ha egy adott szer fogyasztása hatására egy egyedben (ürítése elemzése által bizonyítottan) előáll/emelkedik a szerre-rezisztens baktériumok mennyisége, ám ugyanezen rezisztens baktériumok mennyisége az érintett egyed ürítéseinek komposztálásával jelentékenyen csökken, akkor a szer-rezisztens tulajdonsággal-bíró (létező vagy megjelenő) válfajok labilisabbak (a szeren-túli) állandósuló, sokrétű egyéb behatásokra. Ekként sokkal inkább a fokozatos felszámolódásuk tűnik evidensnek, nem pedig a más-szervezetre saját-tulajdonságaiból bármit is átruházó-erővel bíró dominancia.
A kísérleti körülményei ezek voltak:
·     5 fiatal borjú (4-6 hónapos, 170-240 kg súlyú) lett 5 napon keresztül etetve 22mg/kg/nap OTC tartalmú táppal (ennyi a tartás alatt szokásosan adagolt dózis). (A szer ~23%-a ürült a trágyával.)
·     A komposztálás ~8,5 literes űrtartalmú hengeres tartályokban zajlott, 3,3 kg anyaggal (trágya+szalma+keményfa-forgács 3:1:1 arányban) [egyéb paraméterei a 4. ábrán].
·     A reaktorok a folyamat 35. napon történt terminálásáig mindössze egyszer lettek megbontva, hogy a zajló folyamatok által beállt hőmérséklet megzavarása minimális legyen. (Mintavétel a komposztálás előrehaladtával a párhuzamosan-futtatott intakt tartályokból történt.)
·     A környezet-felé történő kihűlés elkerülése kamrás-izolációval lett áthidalva. (A külső-kamra hőmérséklete visszacsatolt-szabályzással követte a komposztálódási-kamra belső hőmérsékletét, a 3. ábrán mutatott kialakítás szerint.)
3. ábra: A komposztálás sematikus elrendezése
4. ábra: A hőmérséklet alakulása a komposztálás tartama alatt.
A nyilak (s a mellettük-levő számok) az értelemszerű mintavételi-beavatkozásra utalnak.
Composter 5 a megbontatlan, drog-mentes kontrol.
Érdekességként vizsgálták még, hogy a lefolytatott komposztálással azonos ideig szobahőfokon inkubált, valamint hasonló de sterilizálásnak [3 Mrad 395 percig Co60 sugár-forrással] is alávetett OTC-tartalmú komposztokban hogyan alakult az OTC szintje. Mindkét esetben enyhe, 12<x<25 % körüli volt a mért csökkenés. Ami ugyan kifejezetten lassúbb-mérvű, de jelzésértékű arra nézve, hogy a lebomlás/átalakulás nemcsak a kontrollált-komposztálás biztosította magasabb hőmérsékleten (un. termofil körülmények között), hanem „magára-hagyottan” is előrehalad. Sterilizálás ide vagy oda. Ami mutatja a Természet potenciálját. (Enélkül, az erdő avarja is – átalakulás nélkül – egyre csak halmozódna…)
5. ábra: A komposztálásnak alávetett kompozit-trágya makro-jellemzői
6. ábra: A drog csökkenésének a mértéke a komposztálásnak alávetett kompozit-trágyákban

Proof 4.) Hogy érdemben haladhassunk tovább, egy régebbi-keletű anyaghoz[12] kell nyúljak. A pázsitos területek ápolásakor elterjedten használt diazinon eltüntetésének a lehetőségét vizsgálták 1997-ben, komposztálás bevetésével. [Az USA-ban ekkortájt évente 4,5 millió kg/év-re rúgott a szer felhasználása – mára viszont már betiltották. A prohibíció azonban nem írja felül az alább talált eredményeket.] A hallatlanul izgalmas rész az előzőekben tárgyaltakhoz képest itt az, hogy nem csupán az adott xenobiotikum eltűnését regisztrálták, de ötletes koncepció alkalmazásával azt is sikerült illusztrálniuk, hogy a kiindulási xenobiotikum a folyamat lezajlása utáni kész-komposztban többféle állapotban jelent meg – ami nehezen lehetne értelmezhető másként mint hogy lebomlott, mégpedig lehetséges hogy több eltérő út/mechanizmus mentén. Ezt az a (szerkezetkutatásban is gyakorta bevetett) fogás tette lehetővé, hogy a vizsgálat alá vont xenobiotikum 14C izotóppal jelzett formájával folyt le a kísérlet.
7. ábra: A 14C radio-markert tartalmazó vizsgálati-vegyület
Ekkor ugyanis – mivel a 14C radioaktív bomlása sugárzásmérő bevetésével viszonylag egyszerűen nyomon-követhető – más egyebet nem is kell tenni (a komposztálás biztosításán túl) mint a komposzt-végterméket racionalizált elválasztási-eljárások mentén (extrakció, kromatográfia) frakciókra-bontani, s mérni az egyes frakciók sugárzási-értékét. Ezen értékek ugyanis indikatívak arra nézve, hogy az eredeti xenobiotikum 14C izotópjának hányadrésze került a mért frakcióba – bár az adott frakcióban levő effektív bomlástermék tényleges szerkezetéről dunsztunk sincs. Annyi azonban bizonyos, hogy mind rendre más szerkezettel kell bírjon mint az eltérő-frakciókban levő sugárzó-tulajdonságú komponens, hiszen köztük már definiált szerkezeti-különbséget észlelt a fiziko-kémiai alapokon nyugvó elvégzett szeparáció.
A komposztálás végtermékén gondosan vezetett elválasztásokat követően a 14C izotóp megjelent:
·     CO2-vé mineralizálódva (11%),
·     vizes-extraktumban (36%) [TLC & GC-MS alapján azonosítva lett, a diazinon hidrolízis-termékeként (jóval kevésbé mérgező az anyavegyületnél)]
·     nagy-molekulasúlyú frakció [0,1 M NaOH/Na4P2O7 extrakcióval] (19%) – ami GPC szeparációval minimum 3 komponenst mutat (huminsav, fulvinsav, összetettebb)
·     nem-extrahálható (32%) [ami jobbára együttjár az alacsony/gátolt további mikrobiális-elérhetőséggel (bio-unavailability)].


8. ábra: A 14C radio-markert tartalmazó vizsgálati-vegyület bomlástermékei:
extrakciók elkülönítéseként és gél-szűréses kromatográfiával.
A komposztálás körülményei:
·     Fűnyiradék és hullott-levelek 2:1 arányú elegyéhez lett utólag adagolva 10 mg/kg (nedves-anyagra számítva) diazinon [a szer előírás-szerű használatakor 5-9 mg/kg körüli a terhelés], 14C -vel jelzett formában is (double-spiking) [a lebontáskori kinetikus-izotópeffektus az itteni tekintetben nem számottevő faktor].
·     Szabályozott aerálás mellett zajlott a folyamat 54 napon át, 2 literes automatizált labor-reaktorban, 200 g (DW) mintával.
·     A hőmérséklet lassú programozással, 8 nap alatt lett 55 oC-ra emelve (imitálandó a valós komposzt-halom hő-viszonyait); „beoltás” nem történt.
A végeredmény tehát igen beszédes. Nemcsak egy újabb, totálisan eltérő molekuláris-szerkezetű xenobiotikumra igazolódott hogy a komposztálás körülményei alatt az nem lesz túlélő, de az effektív lebomlásra is kétségbevonhatatlan bizonyítékok adódtak. Ami eddig fájóan hiányzott; némi bizonytalanságot hordozott. Ezen kísérlet szerepe központi tehát abban a tekintetben hogy indikálja: rendkívül valószínűtlen, hogy más xenobiotikumok esetén a velük lefolytatott komposztálás „ne tördelné darabokra” azokat. Azaz: a kiindulási xenobiotikum kezdeti koncentráció-értékének a regisztrált csökkenése önmagában is elegendő bizonyíték arra nézve, hogy a xenobiotikum eltűnése lebomlás következménye. [Némi finomítást/pontosítást ezzel kapcsolatban a cikk végén, IV.) A.) alatt rögzítek.]

Proof 5.) Ha már lebontás, akkor érdekességre tarthat számot egy még-régebbi közlemény.[13] Melynek effektíve sikerrevitt célja a lebomlás termékeinek kémiai szerkezetazonosítása. A vizsgált vegyület tetraciklin (TC) volt. A kísérlet ugyan csak fél-sikerrel járt: 7 db izolált komponens közül 3 db csak részlegesen lett azonosítva, de 4 db szerkezet-felderítése teljesre sikeredett.
A lebontási-elrendezés itt ugyan nem komposztálás volt, hanem tavi-körülményeket imitáló foto-bomlásra alapozott, de az egész kísérlet hallatlan körültekintéssel lett levezetve – a kor-adta lehetőségek kiaknázásával. Az elérendő cél érdekében, de facto preparatív-mennyiségű tetraciklin került fotolitikus átalakításra.
Az elrendezés:
9. ábra: A tetraciklin szerkezet-azonosított fotolitikus bomlástermékei és a kísérleti-elrendezés
Hát nem érdekes, hogy „eleink” mire voltak képesek? – Szemben azzal a hervatag-tartalmú publikáció-özönnel amit manapság köpülnek ki egyetemi-berkeknek tartott nagyüzemi-darálókban?
A kísérleti-körülmények:
·     A fotolízis-elrendezés vázlata az 9. ábrán illusztrált.
·     A 30 oC-on temperált és átbuborékoltatással (300 ml/min) levegőztetett, NaOH-val pH=7-re pufferolt 150 ml oldatban 0,5 g TC várta sorsát.
·     107 ismétléssel 53,5 g TC került ily módon fotolitikus átalakításra.
Természetesen, a termék-izoláció sokkalta egyszerűbb a fotolízisen átesett oldatból, mint a hatalmas ballaszt-anyaggal jelenlevő, önmagában is komplex-összetételű komposztból. Továbbá, papír-alapon ugyan merész lenne az állítás hogy a komposztban is az itt felderített lebomlási-komponenseket kellene keresgélni, de megfontolható lehet az alábbi: Amennyiben a komposztálási-elrendezés közelítene ahhoz ami a Vízgazda-rendszeren belül felületi-komposztálásnak[14] ismert (s ami nagyléptékben zajlik a humán-beavatkozásoktól mentes gondozatlan Természet ölén), akkor ott akár a fotolitikus aerob-folyamatok is szerepet kaphatnak. Persze, a Természetet imitáló felszíni-komposztáláskor a DE-degő szoba-komposztáló publikátorok nagy rössel számonkérhetik a termofil-fázis elmaradását. Őket fogom alant szembesíteni egy társuk eredményével, aki meg kellett hajoljon a mezofil-fázis kiiktathatatlan szerepe előtt.

Proof 6.) Remélhetünk-e bármi újat is attól ha valaki a tetraciklin (TC) és sulfadiazin (SDZ) komposztálása körül sertepertél, 2013-ban? Hiszen már az előző kevéske anyagban is bemutatva lett:
·     A tetraciklin-családba tartozó CTC és OTC komposztálás általi eliminálásának a sikere [proof_2.) alatt, 2011-ből és proof_3.) alatt 2005-ből];
·     a doxicikliné (DC) pedig ugyanebben a 2013. évben, szintén meggyőzően [proof_1.) alatt];
·     s a TC lebontására is állnak (az előzőknél is konkrétabb) adatok [proof_5.) alatt: igaz, csak fotolitikus körülményekre];
·     A SDZ sikeres eltávolítása pedig szintén világosan illusztrált [proof_1.) alatt baromfi-tárgyából, proof_2.) alatt sertés-trágyából].
A válasz pedig ez: Ha a kísérletező nem téveszti szem elől céljait, valamint elég őszinte ahhoz hogy ne hátráljon meg az előállt tények elől, akkor igen.
Lássuk az újdonságot.[15]
A kitűzés az erőltetetten termofil-jellegű komposztálás eredményessége és hatása vizsgálata volt a szóbanforgó xenobiotikumokra. Ez kiterjedt a koncentráció-függésre (TC 10 és 100 mg/kg; SDZ 2 és 20 mg/kg) és a szer-kombináció esetére is (TC+SDZ együttes jelenléte 100+20 mg/kg arányban). A szer-maradékok elemzése után az volt a meglepő, hogy a TC esetén a lebomlás mindig hagyott ~8%-nyi maradékot. A terv eredeti része volt az is, hogy adatokat gyűjtsön eközben a baktérium-populációkról is. [Amit már mi is összevethetünk a proof_3.) alatt közöltekkel.] Miután a saját eredményeiket alaposan megrágták, valamint összevetették azokat mások eddigi kutatási-eredményeivel, a cikk szerzői eljutnak a felismerésig: egy dolog a kísérlet-tervezett szabályozott-komposztálás, s más a Természet valósága. Nevezetesen: hiányzik a mezofil fázis (a TC teljes-lebomlásához); az alacsonyabb-hőmérsékleten zajló bakteriális-folyamatok nem nélkülözhetetlenek az eredményes komposztáláshoz. (Ezer szerencse, hogy kitűzésükben a termofil-jelleg erőszakoltan kivitelezett tanulmányozása volt a cél, mint amit a leghatékonyabb/leggyorsabb eliminációval bírónak véltek – szintén mások addigi összegzése alapján. És ezen téveszme megkísérelt bizonyításának a sikertelensége vezette őket nyomra.)
Hogy mennyire jó helyen keresgéltek, arra magam máshonnan világítanék rá – az ő mért adataik alaposabb mérlegelésével. Ha ténylegesen összevetjük a baktérium-populációk alakulását a proof_3.) alatt megismert szűkebb adatokkal, akkor kiemelkedik egy feltűnő különbség:
·     Erőltetett termofil komposztálás esetén a heterotrófok mennyisége alig jut vissza a kezdeti-érték közelébe – míg a proof_3.) alatt vezetett „önjáró” folyamat végére [pontosabban: a kísérlet terminálásra kijelölt 35. napon – vö. majd IV.) C.) megjegyzéseivel] ezek 30-szoros felszaporodása volt megállapított.
10. ábra: Baktérium-populációk alakulása TC és SDZ termofil-komposztálásakor
Ez határozottan jelzi, hogy kedvező-effektusokat produkálva járul a folyamathoz a negligált, az „önjáró” esetben is alig „rész-munkaidős” mezofil-körülményű folyamat: Nő általuk a heterotrófok mennyisége, miközben „rendet vág” a szerre-rezisztensek közt. Ezt a „mellékkörülményt” ha kissé a színpad közepe-felé tereljük, azonnal ráérezhet a felszíni-komposztálás potenciáljára a logikus elme: megértve ezzel végre talán annak a nyilvánvalóságát is, hogy miért működik emberi-behatás nélkül is a Természet.
A termofil-vezetésű komposztálás bemutatott baktérium-populációs adatai felől szemlélve még az sem erős kijelentés, hogy a termofil-jellegű komposztálási-periódus hovatovább kerülendő, hiszen a kezdeti-szakaszban alaposan meggyepálja a hasznos, heterotróf állományt – amely szerencsére azért túléli ezt a nehezebb periódust, s a hőmérséklet csökkenésével ismét szaporodásnak indul.
Még egy érdekes átgondolnivalót adnak a számokhoz köthető tények. Ugyan miért stagnál a kezdeti gyors csökkenést követően a termofil-fázis alatt (s miért növekszik szerényebb-mértékben a mezofil-fázisba átmenetkor előálló alacsonyabb hőmérsékleteken) a szer-rezisztens populáció a heterotrófokéhoz képest? Nem kínálkozik más válasz erre, minthogy azok életképtelenebbek a heterotrófoknál; mi több: lehetséges hogy a heterotrófok erőteljes populációnövekedése mögött a szer-rezisztens fajták felfalása is áll. A heterotrófok számbeli növekedéséhez ugyanis táplálék szükséges, és abból kétféle áll rendelkezésre: a komposzt-kínálta élettelen szerves-molekulák, valamint a heterotrófoknál gyöngébb élő-szerveződések. Az utóbbiak pedig (lényegesen összetetteb-anyagot kínálva az elfekvő szerves-molekuláknál) feltehetően finomabb, kívánatosabb falatok.
Ami megint valami olyasmi, mint a Természet beépített szabályozó fékje. Ha átmeneti tranziens-körülmények hatására valami elszabadul (szer-rezisztens baktériumok megjelenése ill. felszaporodása a szer bekerülése és a hőmérséklet borulása nyomán), akkor a körülmények normalizálódása (helyreálló hőmérséklet, szer leépülése) az elszabadult tényezőt is visszaszorítja (szer-rezisztens baktériumok dobogó-közelből vissza/ismét a taccsvonalon túlra).
Kísérleti-körülmények voltak:
·     Fűrészporral kevert sertéstrágya (1:3arányban, DW) lett utókezelve a jelzett mennyiségű xenobiotikummal (spiking).
·     Ennek 25-25 grammja lett 6 héten át 55 oC-on inkubálva, ügyelve a víztartalom állandóságára.
·     Naponta gondosan átkeverve a 250 ml-es fedett lombikban (amelynek fennmaradó üres-térfogata szolgáltatta az átkeverések közti 24 órára az aerobitáshoz szükséges oxigént).

Proof 7.) Dacára hogy a fentebb bemutatott 2014 előtti forrásokból is mind világosabb kellene legyen a kép, miszerint a komposztálás mint metodika gyakorlatilag minden xenobiotikumot képes leépítve ártalmatlanítani, stabilan tartja állásait az a terület, amelynek egyedüli hivatása a xenobiotikum-maradékokra mint potenciálisan leselkedő veszélyekre való mutogatás, kolompoló figyelem-ébrentartás – még akkor is ha a vonatkozó utalások homályosak, elúzívak, megvezetőek, vagy éppenséggel tévesek. Ezek a nagymellényű tanulmányok általában áttekintés (review) formájában jelennek meg.
Ez a közlési-műfaj egyre gyakoribbá válik. Nem kell hozzá ugyanis sem laboratórium se műszerpark, se ezekben mutatott hozzáértő tevékenykedés, de még értelmes kísérletek ötletes megtervezése sem. Elegendő az íróasztal steril magányában hetet-havat összehordani papíron,  az akadémiai-komolyság látszatáért lehetőleg minél több már megírt anyagra mutogatva vissza, mindenfajta betekintő-elemzés nélkül citálva belőlük félreérthető/félremagyarázható sorokat, vagy akár ezek nélkül helyezve azokat háttér-támogatásként olyan szövegkörnyezetbe amely az írás céljának éppen megfelelő – bízva abban hogy a citátum-rengeteg sűrűjébe semelyik olvasó nem kívánkozik alászállani; inkább benyalja az egész feltálalt miskulanciát mintha az habostorta lenne. További elkedvetlenítésül az alászállni nem rest felderítő-szándékú megbogarászó ellenőrzések elé, nem ritka megtapasztalni azt hogy review hivatkozik review-ra stb. Így, ez az egykor világos és kívánatos feladatkörrel indult műfaj – hőskorában heroikusan teljesítve – mára rendkívül közel került a gyengeelméjűség ama állapotához, amely esetén nemcsak kívánatos de mindinkább tanácsos is, hogy ne igen hallgasson az onnan felböffenő artikulációkra az aki józanságra vágyik.
Alább tehát – nehogy a vészjóslásokkal-teli terület szándékolt-kirekesztésének a vádja lebegjen örökkön pallosként e dolgozat fölött – némi betekintést adok arról, hogy miféle veszélyekkel is kell számoljunk abból az irányból, amely azzal fenyeget hogy a gyógyászati-célzatú xenobiotikumok a talajban ill. vizeinkben szennyezőként megjelenjenek, valamint hogy a fogyasztási-célzatú növénytermesztés láncolatán keresztül beleinkbe kerülve okozzanak további fejtörést azoknak, akiknek a feje egyébre nem alkalmas.
A vizsgált forrás egy 2014-ben íródott review.[16] Néhány megállapítását fogom idézni, majd a nyomába eredek (ha kell) a felderítésnek, lehetőleg a szál végéig – de legalábbis egy megnyugtató pontig.
A.) „Under high BOD, the pharmaceuticals in manure are less likely to be degraded compared to the degradation that the compounds might undergo during the conventional treatment of sewage (Jjemba 2002b[17])” A meghökkentő állítás ez lenne: A trágyában levő gyógyszerek (a trágya magas BOD [Biological Oxigen Demand] értéke miatt) kevésbé hajlamosak a lebomlásra, összevetve azzal a lebomlási-hajlammal amely a szokásos szennyvíziszap-kezelés gyakorlata alatt előállna. Bármilyen ártatlannak is hangzik ez az állítás, rendkívül kártékony lehet. (Főleg, ha majd átemeli hivatkozásába egy leendő review – amely pl. a szennyvízipar méltatását óhajtaná szolgálni.) A hivatkozás alapja a fentebbi idézetben élőkapoccsal-jelzett review. Mielőtt belemennénk abba hogy ezen másodlagos review valójában mit is állít, néhány előzetes, idekívánkozó megjegyzés – merthogy a jelen review állítása (ekként tálalva) minden-szinten homályos:
·     Milyen is a szóbanforgó trágya állapota? Lucskos (a hígtrágyától)? Szellős (a helyesen adagolt tartás-alatti alomtól)?
·     Milyen hosszúidejű a tárolása? Begyulladt, vagy éppen már elcsendesedő a (lokális, nem-kizárható) auto-komposztálódás után? Netán a békés anaerob rothadás állapotában vegetál?
·     Miféle az a „szokásos” tisztítás? (Merthogy számos eltérő elrendezés vetélkedik egymással…)
Ha pedig ennyi benne a homály, akkor mennyire is konkrét az állítás? Mértékkel ítélve: kevesebb ugyan a mágiánál, de „több a soknál”… (A hivatkozott/másodlagos review-ra a primer (2014-es) review taglalása után térek vissza [a proof_8.) alatt], mivel abban más szempontok is előkerülnek.)
B.) Puhítás a vádon: „Nevertheless, it is known that some antibiotics degrade rapidly during storage (e.g. monensin and tylosin).” Vagyis: Ismert néhány olyan vegyület (s itt kettőt említ: monensin, tylosin) amely tárolás során gyorsan lebomlik.
C.) Erősítés a vádon: „However, others remain un-degraded.” Azaz: Mások azonban nem bomlanak le. S hogy ennek most nyomatékot is adjon, hoz egy példát, mögötte citátummal: „For instance, the concentrations of sulfdiazine and difloxacin in pig manure showed no decline after150 days of storage (Goss et al.2013[18])” Mely szerint: 150 napos tározás után sem volt észlelhető 2 xenobiotikum (SDZ, difloxacin) lebomlása sertéstrágyában. Ennek pedig most, azon-nyomban utánanézünk.
A citált eredeti forrás ekként szól:
Khm… Pontosan a fentieket mondja (a 309. oldalon), semmivel sem többet. (Merthogy review ez is.) Viszont tovább-utal ide: Lamshöft et al., 2007.[19] [Ez az a bizonyos (review)n effektus.]
Most akkor belekukkantunk ebbe. A cikk abstract-je ezt ígéri: „Manures were STORED separately at 10 degrees C and 20 degrees C at various moisture levels. About 96-99% of the radioactivity remained in extractable parent compounds and their metabolites after 150d of storage. The formation of non-extractable residue and the rate of mineralization were both negligible in manure containing SDZ and DIF.” A le nem-bomlás kedvezőtlen feltétele tehát effektíve a beavatkozás-nélküli tárolásban keresendő: nuku alom, nuku komposztálási-feltételek. A cikk ezen megállapításának a mélysége vetekedhet azon eltökélt vizsgálódással, mely a magára-hagyott lejárt óráról megállapítja hogy a mutatói nem mozdulnak. Az már csak apróság, hogy a különféle nedvesség-szintekre vonatkozó kísérleteknek (megbogarászva az egész cikket) nyoma sincs. Mindössze annyit talál aki keres, hogy a kétféle antibiotikumot-tartalmazó trágya mért tulajdonságai szerint azok eltérő nedvességtartalommal bírtak. Mitévők legyünk? Jöjjön az ombudsman?
D.) Újabb kanyarok a homályos engedékenység felé: „When in the environment, photolysis or photodegradation contributes the most to antibiotic decomposition on soil surfaces and in surface waters (Xuan et al. 2010[20])” A fotolitikus-oldalról már volt szerencsénk nyerni közvetlenebb kísérleti bizonyítékokat: ld. proof_5) alatt. „…soil adsorption being the main physicochemical mechanism that prevents the leaching and runoff of antibiotics from soils (Grassi et al.2013; Jjemba 2002b)”: A szorpciós terület azonban a jelzettnél sokkalta alaposabban dokumentált. Egy 2002. évi forrás[21] – balkézről, a bevezető-részben – ekként teríti az irányadó megállapításokat: „Tetracyclines may chelate with divalent and trivalent metal ions, such as Mg2+, Ca2+, Fe3+, Zn2+, and Al3+ at position C-11 and C-12 (Figure 2). The complexation constants for OTC with a few divalent metals may be found in, e.g., Magnam et al. (1984), Lunestad and Goksøyr (1990), and Novák-Pékli et al. (1996). Chelation generally reduces the bioavailability and reduces therefore the antibacterial effect of the tetracyclines. Complexation is therefore an important factor for assessing their environmental fate and effects, as divalent metals often are present in high concentrations.” Azaz: a talajban mindig bőségesen jelenlevő sorolt kationok kelát-képzés formájában tartósan immobilizálták (az ásványi-vázhoz rögzítik) a tetraciklineket – ami által mind a mozgékonyságuk mind a befolyásuk a környezetükre alaposan lecsökken.
Megállapítható tehát A.)–D.) pontok tartalmaiból, hogy midőn a trágyába került xenobiotikumok környezeti-szétterjedéséért aggódva a cikk szerzője megtapogat ami csak a keze ügyébe esik, aközben olyan nagy ívben kerüli el a komposztálás kínálta xenobiotikum-leépítés témakörét, amilyet csak a Föld rádiuszából adódó görbület enged.
E.) Nem megy el a górcső alá vett review a másik kedvenc riogatási-téma mellett sem. Felveszi-e a növény növekedése közben magába a xenobiotikumokat? – kondul a harang. Implicit jelezve a kérdéssel a veszélyt, hogy pozitív verdikt esetén azok a fogyasztó hasikájába kerülhetnek – akiknek (városokban tengődve, a polcokat turkálva) fogalmuk sem lehet arról hogy melyik portéka milyen előélettel bír, s zömük amúgyis a legolcsóbb árfekvésűnél köt ki. Három tényrögzítési próbálkozást emelek ki, s kommentálom:
i) „Sulfadimethoxine was taken up by plants from spiked soil (109 mg/kg), reaching concentrations in plant tissues in the order of micrograms per gram for barley, one order of magnitude below that reached in plants grown hydroponically (Migliore et al. 1996[22]).” A talaj 109 mg/kg erősségű szer-dozírozását érdemes összevetni azokkal a kísérletekkel, amelyeket Wang et al. végzett 2006-ban. A talajban[23] végbemenő lebomlás körülményeit a 3,1-31 mg/kg tartományban vizsgálták, míg a tiszta trágyával[24] végzett hasonló vizsgálatok esetén a szer koncentrációja az 5,6-83 mg/kg tartományt ölelte fel – valószínűleg nem véletlenül.
Egyebekben, Migliore citált kísérleteiben a 109 mg/kg szerrel kezelt talajon a szer növény-általi felvételének az abszolút mértéke 47-78/11-19 μg/g-nak adódott a gyökér/levélzet viszonyában, azaz a felvett anyag 75-80%-a a gyökérzetben halmozódott fel (a talaj-típustól függően): „bioaccumulation ratios were 4.33, 4.14 and 3.30, respectively, for soil without or with 2% or 10% organic content (i.e. the drug accumulates 3-4 fold more in the roots).”
Ha nem siklunk el azon részletek mellett sem, hogy Migliore vizsgálatának a tárgya árpa volt, akkor a gyökérzetben akkumulált szer miatt nem kellene sokaknak fájjon a feje: kevesen fogyasztják a gyökerét. Ha még azt is közlöm, hogy a lefolytatott kísérletben a kelés utáni 45. napig tartott mindössze a növekedés (ekkor vették ki a növényt a talajból, s kezdték „cincálni”), akkor a fennmaradó 20-25%-nyi hányadról sem állíthatunk semmi konkrétumot arra vonatkozólag, hogy mennyi kerül majd abból az árpaszembe – hiszen a 45. napon még csak szár és levélzet a földfeletti rész.
Ezek miatt is javasolnám erre a látványosan-borzongató területre a szárazföldi-hajózás elnevezést.
ii) „The studies show that crop plants can accumulate considerable levels of pharmaceuticals from contaminated soil.” Szer-maradékok növényi-szövetbe történő felvételére utaló bizonyítékok [láttuk, rögtön fentebb, de más területen is mutattam korábban már effélére példákat] szántszándékkal is előidézhetők[25], felnagyíthatók. Ám ekkor is nyitott marad a kérdés: A felvétel során mely növényi-részbe kerül a felvett anyag? Ugyanis alaposabb, célirányos vizsgálatok kiderítették, hogy ebben a tekintetben a növények – az élővilág ranglétráján viszonylag magasan-szerveződött struktúrák lévén – (ritka kivételtől eltekintve) határozott specifikussággal bírnak. Mely eredményeként igen gyakori hogy a számunkra nemkívánatos idegenanyag (a xenobiotikumok mellett vonatkozik ez a nem-igazán eliminálható esetlegesen-jelenlevő nehézfémek többségére is) nem a fogyasztásra kerülő termésben, hanem a levélzetben/szárban/gyökérzetben dúsul. – S ekként cirkulál, mígcsak [xenobiotikumok esetén: egyéb folyamatok eredőjeként] el nem enyészik.
iii) „In general, the observed uptake from soils was LOWER than the uptake from hydroponic culture due to differences in the bioavailability of the compounds, as discussed further.” Ezt a megállapítást viszont üdvözlöm, s jó is lenne nagydobra verni: Legyen vége a hidroponikázó kísérletezgetéseknek, tömegtermelési-célzatú üvegházi alkalmazásaival együtt! Ugyanis a legnagyobb és reálisan közvetlen veszély pontosan erről az oldalról leselkedik ahhoz, hogy nemkívánatos vegyületek ténylegesen és nagyban is bejussanak az emberi-szervezetbe. Amely azután nemcsak komoly és megfoghatatlan össz-népegészségügyi problémákban és költségeiben fog jelentkezni, de táptalajt is biztosít azon elménceknek, akik majd magas állásokból ezek hatásait akarják kutatgatni – elárasztva véghetetlen szemetükkel azt az egykorvolt megbecsült tudományos közeget, amely már mostanra is csordultig van hasonszőrű alkotásokkal.

Proof 8.) Rátérünk a proof_7.) A.) alatt előbukkant review tartalmi-vizsgálatára.
A.) A beígért körbejárással indulunk, a „Under high BOD, the pharmaceuticals in manure are less likely to be degraded compared to the degradation that the compounds might undergo during the conventional treatment of sewage (Jjemba  2002b17)” kijelentést vizsgálandó – azonban ezúttal az eredeti-forrásban nézzük meg a kapcsolható részleteket.
i) Előszöris: igazolódott a fentebbi gyanum: Bizony, a szennyvíztisztítási alfejezetben („Sewage treatment and disposal”) nyert elhelyezést az idézett megállapítás.
ii) S most nézzük, miről is van voltaképp szó? Közvetlenül az idézet előtti részlet: „ANIMAL DUNG is usually piled, composted, or stored as a slurry in manure tanks, lagoons or pits without any deliberate treatment. Animal manure, thus tends to be highly concentrated and has a higher biochemical oxygen demand (BOD) compared to treated sewage sludge.” Vagyis, az effektív ürítést tárolják – mindenfajta „köret” nélkül. S ezek után jön a beúsztatott-kötés (a magasabb BOD értéken keresztül) a szennyvíziszap felé. Amelyről – ha konvencionálisan kezelik (a talányos primer idézet verdiktje szerint) – indirekt megállapíttatik, hogy szer-lebomlás tekintetében az felülmúlhatja a deponált szart. Ez hasonlatos lehet ahhoz az előléptetéshez, amikor a nyakig-eltemetettnek már csak derékig kell haptákban állnia a szarban.
iii) De hadd irányítom rá a figyelmet arra is, hogy a dolgok rendteremtés-célzatú nagybani összesöprése review-felállásban vajon előnnyel jár-e, avagy a nemkívánatos szellemi-káoszhoz járul? A figyelmes olvasó ugyanis észlelheti az éppen idézett részletben felsorlásként a composted frázist is, a gondolkodó olvasó pedig összevetheti a górcső alá vont kijelentések sommás-magját azzal a kibontással, amiről jelen cikk proof_1.)–6.) tételei meséltek.
iv) Méltánytalan lenne belefojtanom a szót a forrásba ha lenne a szál-mentén még valami mondanivalója. És valóban, hozzáfűzi még ezeket: „The deliberate addition of antimicrobial agents such as chlorhexidine diacetate, iodoacetate and α-pinene to cattle wastes slurry has been found to reduce gas production, total volatile fatty acids, and to significantly mask the offensive odors associated with cattle manure, conserving the organic matter in the manure (Varel and Miller, 2000). However, the potential effects of adding these antimicrobial cocktails to manure on plants, if the final manure products are to be used for ameliorating soil nutrients, are not known.” Mi tehát szerinte a követendő irány? [Mert feltételeznünk kell hogy a fontos-dolgokról akar tudósítani, nem pedig a „futottak még” kategória körül bolyongva igényli a tudományos-közeg figyelmét.] Mi más mint hozzáadni a bűzlő deponáláshoz újabb kemikáliákat – bizonyos átmeneti-előnyökért – csak hogy lehessen majd törni a fejet azon is, hogy ezeknek ugyan mi is lesz az aggódással óvott környezetünkben a sorsa? Nos, itt telhet be az a képzeletbeli-pohár.
B.) Mindezekkel a tarsolyban, érdekes megállapításra konkludál jóval hátrább (Future research needs , Biodegradability alatt): „The safest way to avoid exposing plants to therapeutic compounds is to ensure that the compounds are adequately degraded before manure and biosolids are applied onto arable land. Some microbes in manure and sewage adapt to the paucity of compounds and develop the ability to degrade them.” Kulcsként – a jövőben végzendő kutatások sikeréhez – az adekvát lebontás elérését említi. (Vajon remélhetünk ennél kissé konkrétabbat is?) Hozzáfűzi (útmutatásul?) hogy némely mikroba képes alkalmazkodni ahhoz, hogy a csekély koncentrációban jelenlevő vegyületeket is felkutassa és lebontsa. (Mintha fény derengene az alagút távoli-végén…) De hogy valójában hova is irányul a figyelme, azt az egyetlen ott hivatkozott munka tartalma világíthatja meg: „A recent report by Ingerslev and Halling-Sørensen (2000)[26] who used sludge batch reactors…” Belekukkantva az eredeti-tartalomba kiviláglik, hogy a felmentőnek-képzelt metodika földet tartalmazó híg [50 g/l] vizes iszap-zagy kevertetésével fog ránk köszönteni. Mert a közlemény azt tapogatja, hogy a földhöz kísérletképpen hozzáadott csekély trágya valamint xenobiotikum sorsa a kevert vizes-zagyban vajh miként alakul. Nem hinném – alakulástól függetlenül – hogy a metodika nagyban bírhatna adekvát-jelleggel.
Látjuk hát, a jövő kutatásainak beharangozott iránya ebben a review-ban sem a komposztálás. Csoda hát, hogy egyáltalán összejött annyi anyag, amelyből eddig ízelítőt adhattam.
C.) Mielőtt búcsút intünk annak a maszatolásnak, amiben a derengő félhomály helyett inkább a sötétség az uralkodó, beemelem onnan azt az önvallomást, ami minden líra nélkül fest megbízható képet a bevett szennyvíztisztítás hatékonyságáról, gyógyszer-maradékok eltávolítása tekintetében.
11. ábra: Gyógyszer-féleségek terhelése (g/nap, 6 nap átlagában) egy szennyvíztisztító-telep
(Fankfurt/Main vonzáskörében, Germany, ~312 ezer lakos-egyenérték)
 bemenő és kimenő víz-áramában, az eltávolítás %-os megjelölésével.
Egy szemvillanás alatt átlátható, hogy az eltávolítás hatékonysága sehol nem közelíti meg a 99% fölötti értéket, ami pedig általánosan jellemző a komposztálással elérhető lebontás esetén, mint már láttuk. Sőt, a valódi tisztulás képe korántsem vág egybe az ábrán mutatottal. Ugyanis semmit nem tudni arról, hogy a beérkező víz-áramból mennyi kötődött meg (szorpcióval, hidrogén-kötésekkel, kelációval) az egyes xenobiotikumokból a szennyvíziszapban. Mert akkor a tisztulás csak virtuális. Ha az iszap akkumulálja azokat, akkor az iszap-elhelyezés sorsa nehezül általuk el. Utal is eme „mellékkörülményre” mind a review „Ternes’ (1998)[27] approach did not establish whether some of the disappearance of the respective compounds from the effluents was due to sorption onto the sludge or to biodegradation.”mind az alapmunka „It should be noted that the observed elimination rates of drug residues during passage through the STP could not be differentiated in effects of sorption and biodegradation, since the drugs sorption behavior on activated sludge was not investigated.” – csupán a kiutat nem látja egyik sem. Merthogy (mindama malőr után ami a szennyvízipar eredendő velejárója) a szennyvíziszap legjobb „kármentesítési-formája” mégiscsak a komposztálás – derül ki manapság egyre-másra.
D.) Mielőtt elhagynánk a szárazföldi-hajózás eme mintaszerű kompendiumát, távozóban megvillantok egy e-mesterségben szokásos fogást, amivel e rettenthetetlen felfedezők keresik a forró-nyomot – hogy megtalálják a szarv között a tőgyet.
Le nem-bomlónak rögzít e review [Table 1. alatt soroltan] több gyógyászati-célzatú xenoboitikumot – igaz, csak arra a területre korlátozódva, amely e szerek földre-kijuttatását követően figyeli azok sorsát. A persistent megjelöléssel feltüntetett vegyületek egyike ott a Sulfadimethoxine. Amire vonatkozólag pedig már idéztük Wang 2006-ban alapos-körbejárással demonstrált ellentétes eredményét a talajbeli lebontásra23 vonatkozólag; igaz, más aspektusból és csak futólag [Proof_7.) E.) alatt]. (A tamáskodó megbizonyosodhat a részletekről, ha veszi a fáradságot s fakultatív elidőz a bekínált tartalom részletei mellett.)
Ha azonban a törekvés nem a szószaporítás hanem a szer-mentes környezet elérése, akkor a szer-mentesítés tökélyre-vitele (annak praktikus kivitelezését is beleértve) lenne a cél. Igyekezetünk szerint bemutattuk: a komposztálás nem is olyan rögös útja kínálja erre a kézenfekvő megoldást. A többi lehetséges kutatási-irány kb. olyan érdemlegességű, mint amikor valaki az emberek túlélési-esélyeit kutatja a tenger fenekén, vagy éppen a halakét a partra vetetten. Mert ugyan nem kétlem, hogy pl. Migliore 1997[28]-ben kimutatta hogy a talajba került Sulfadimethoxine bizonyos gyomnövényekbe felvéve akkumulálódik. [Bár ez még távolról sem perdöntő a sugallott értelemben: hogy ez megdönthetetlen bizonyítéka lenne a vegyület talajbani állandóságának.] De szeretném ha e tudás-morzsa által porba-sújtottak vetnének egy oldalpillantást Wang 2006-os eredményeire, melyek egyike24 meglehetős megbízhatósággal indikálja hogy ugyanezen vegyület biológiai-lebontása a xenobiotikumot eredendően-tartalmazó trágya komposztálásával könnyedén sikerre vihető: ld. 12. ábra. [Az így kezelt és kihelyezett trágya esetén pedig okafogyott lenne Migliore követőinek bármin is tovább rágódni.]
12. ábra: Sulfadimethoxine lebomlása komposzt-kísérletek által:
a koncentráció, a hőmérséklet, és a nedvesség-tartalom függésében.
[A pontok a kísérlet mérési-adatai; a vonalak a kinetikai-modellel való egyezés tükrei.]
X-tengely=eltelt napok; Y-tengely=szer-koncentráció (μmol/kg)
Proof 9.) Végül figyelembe ajánlanék egy olyan munkát, amely apró de fontos mozzanatot vizsgál – s melynek következetesen végigvitt értelmezése segít rámutatni arra, miként is van a Vízgazdai-elvű alomszék-használat[29] tökéletes összhangban a kísérlet által találtakkal.
A mozzanattal – mely szerint bizonyos szerek bizonyos koncentráció felett gátló hatást fejthetnek ki a komposztálás előrehaladtára (a folyamatban résztvevő mikrobákon keresztül) – már találkoztunk. Egy 2007-ben elvégzett munkával[30] sikerült dűlőre vinni az addig még nyitott kérdést, s kimutatni hogy nem csupán a lebontó-baktériumok populáció-nagysága a meghatározó a bontási-folyamatok sebességére nézve, da azok aktivitási-állapotát is erősen befolyásolhatja az adott szer. A konkrét esetben a szer amoxicillin volt, a lebontás előrehaladtát pedig emberi-ürüléket tartalmazó un. komposzt-vécéből vett beállt anyagon vizsgálták.
A kísérlet amiatt igazán informatív, mert az alkalmazott szer molekulája annyira instabil hogy már 30 perc alatt is jelentős-mértékű bomlást szenvedett az adott miliőbe kerülve, így nem is a szer bomlásának a követése állt a középpontban. Hanem az ettől jól-elválasztható effektus: a komposztálás nagybani-folyamatát végző baktériumok időbeni tényleges aktivitásával korrelálható oxigén-felhasználás (OUR=Oxigen Utilisation Rate). Ennek a paraméternek a követése szolgáltatta a tényt, miszerint bár az élő mikroba-közösség számaránya [effektív mérések tükrében] nem csökkent számottevően, az aktivitásuk jelentősen alábbhagyott. Azaz: vannak szerek, amelyek (látszólagos?) eltűnésük után is képesek maradó gátlás előidézésére.
13. ábra: Amoxicillin okozta bakteriális-gátlás kaka-komposztáláskor.
A 13. ábra képe alapján kijelenthető, hogy a hozzáadott szer koncentrációjának a növekedésével az oxigén-felhasználás (OUR) erélyének a csökkenése és elhúzódása a baktérium-populáció aktivitásbeli hanyatlására utaló. A kísérleti-adatok (pontok) kielégítően összhangba-hozhatók voltak 3 paraméterre alapozott szimulációval (vonalak). [A paraméterek: kezdeti aktív baktérium-szám (XH); hidrolízis sebességi-állandója (kH); heterotrófok maximális növekedési-sebessége (μ H).])
A munka izgalmasabb része azonban ezután következett. Szer-mentes széklet-utóetetéssel a gátlás feloldható volt; az OUR növekedésével a komposztálódás sebessége ismét az eredeti-szintre emelkedett. [Kivéve az extrém kezdeti szer-koncentráció esetét (1000 μg/g DW) – ami viszont a valós helyzetekben már messze életszerűtlen.] Még ennél is izgalmasabbnak tekinthető azonban a kísérlet egy másik konklúziója, mely egyértelműen világított rá, hogy a komposztálódás sikeres folytatódásáért elsősorban az abban jelenlevő, már-kialakult mikro-flóra a felelős, nem pedig az utólagosan részletekben hozzáérkező széklet (melynek primer funkciója a dolgozat szerint a további tápanyag szolgáltatása). Ez pedig értékes tudományos visszacsatolás az alomszék-gyakorlat megerősítésében. Ahol is az almos-ürülék vödrönkénti adagolással kerül a már dolgozó komposztkupac tetejére.
A kísérlet főbb körülményei voltak:
·     A komposztálandó minta fűrészpor hozzáadásával működtetett, már beállt anyagot tartalmazó komposztvécéből került ki.
·     A komposztvécé kaka/vizelet elválasztású volt, így a kísérlet a kaka irányában vizsgálódott.
·     A ~2 literes aerált reaktor hőn-tartását vízfürdővel biztosították.
·     Az amoxicillin hatását a 0-1000 μg/g DW tartományban vizsgálták. [Szokásos használat esetén 1 kezelt személy ürítései ~150 μg/g DW amoxicillint eredményeznének.]
N.B.: Mivel az alomszék-használat gyakorlatában nem történik szándékos széklet-vizelet szétválasztás, joggal feltehető hogy a komplexebb folyamatok járulékaként ott még a kísérletben-találtaknál is kevesebb gátló-tényező esetleges felléptével kell számolni. Kivált ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a Vízgazdai-elvű alomszék-használata során a kezdeti-komposzt is jóval összetettebb mint a komposzt-vécék gyakorlatából előálló széklet-fűrészpor keverék.
IV.) Záró-megjegyzések
A.) Említenem kell pár sorban a „metabolitok” problémáját, mert igen sok helyütt történik rájuk utalás, melyek azonban a legritkább esetben tisztáznak bármit is, inkább a felderítetlenségekből adódható zavar növelésére alkalmasak.
Tudni érdemes hát, hogy a magasan-szervezett élőformák (köztük tehát az ember is) ha valamire már nincs szükségük, akkor attól a lehető legegyszerűbb módon igyekeznek szabadulni. Xenobiotikumok esetén azok közvetlen ürítését kísérheti a vegyület egy másik-állapotba alakított formájának az ürítése is, melyet maga a szervezet állít hirtelenjében elő, esetenként azzal a célzattal hogy a (már) nemkívánatos behatást csökkentse, addig is amíg a szer még a szervezeten belül van. Ezt a (rendszerint minimális-jellegű, részleges/időleges) átalakítást többnyire egy roppant egyszerű reakcióval éri el: a xenobiotikum egy aktív funkciós-csoportját (–OH, –N centrum) acilezi a szervezet számos normál-folyamata által belsőleg könnyen termelhető ecetsavval.
A magasabb-rendű szervezetből kiürített xenobiotikum-formák a külvilágba kerülve többféle sorsra juthatnak. Gyakori az eset, hogy a fő-metabolitra jellemző acil-csoport lehasad, s ekként belőle újfent előáll az eredeti xenobiotikum, mely ezáltal növeli annak a környezetben jelenlevő koncentrációját. De az sem kizárt, hogy ezen acilezett-forma megadóan várja a további sorsát (s ha módunk van a folyamatokat a helyes mederbe terelni, akkor ez ugyanaz a komposztálás, amely az anya-vegyület lebontását hivatott előmozdítani). Emiatt – ha ezen komplikációra tekintettel óhajtana valaki vizsgálódni – célszerű lehet mind az izolálást mind a detektálást úgy átalakítani/kibővíteni a lebontási-vizsgálatok esetében, hogy azok alkalmasak legyenek legalábbis a primer, acilezett-metabolit képbehozására is. Ez pedig nem különösebben nagy kihívás; erre többféle út is járható – választhatóan, az adott szer egyéb tulajdonságaihoz igazítva. Pl.:
i) Gondos illetőleg kettős extrakcióval biztosítani a szer és fő-metabolitja kivonását, majd mindkét komponens detektálására optimalizálni. [Mivel az itt alkalmazott technika szinte mindig kizárólag kromatográfiás, s a két vegyület hidrofóbitásában éppen az O–acil vs. szabad –OH csoport miatt jelentékeny a különbség, az elválasztásuk problémamentes. A külön-külön mérendő kvantitásokhoz pedig nem kell egyéb, mint autentikus O-acil-származék – ami beszerezhető, de könnyűszerrel szintetizálható is in vitro.]
ii) Az extrakciós-lépéssel együttjáró tudatos átalakítás történik: akár a metabolit acil-csopotrjának hidrolízissel eltávolítása, akár a szer származék-képző acilezése. Innentől pedig elegendő egyetlen vegyület nyomon-követése a lebontás vizsgálatakor, amely tehát így egybeméri a két komponenst (függetlenül azok eseti rész-arányaitól).
Ja, igen: LEBONTÁS. Célszerű odafigyelni hogy szétkülönböztessük ezt a metabolizációtól.
Tartsuk meg a lebontást mint terminust a xenobiotikum felélésének a folyamatára. A xenobiotikum ekkor tápanyagnak tekintett, melyet alacsonyan-szervezett élőlények bontanak/fogyasztanak, mely során az eredeti molekula struktúrája teljes-mértékben, irreverzibilisen degradálódik. Ennek a folyamatnak a legegyszerűbb indikátora az a (részleges) mineralizálódás, amit pl. CO2 képződésével észlelünk. [Ld. proof_4.) alatt: a 11%-nyi sugárzó 14CO2 csakis a 14C-vel jelzett diazinonból származhat, s ennek a légtérbe távozásával nincs mód a visszaalakulásra, bármi is legyen a hátramaradt rész.]
A metabolizálás szót pedig tartsuk fenn annak jelzésére, amikor a magasan-szervezett élőlény segít önmagán hogy ürítse a xenobiotikumot, egy relatíve primitív származékképző átalakítást követően.
B.) Nem tagadható – s nincs is efféle szándék – hogy a demonstrálásra fentebb felhozott példák szinte egytől-egyig állatgyógyászati xenobiotikumok lebontási-vizsgálataival foglalkoztak, azokra illusztrálták a komposztálási-metodika sikerét. Mi a helyzet viszont a volumenében is egyre növekvő humángyógyászati-szerek fogyasztása mögött álló irdatlanul sokféle xenobiotikummal? Vajon ezek lebontására is sikeres lehet a komposztálás? [Merthogy a szennyvíztisztítás nem az, azt tükrözi a proof_8.) alatti 11. ábra is.]
A válasz első-fele az lehet, hogy a két terület gyógyászata azért mutat átfedést. Azok a szerek, amelyek ma (preventív célzattal) elterjedten használatosak az állattartás körülményei közt, megelőzően a humán-terápiában voltak hathatós segítségek. Lásd pl. a tetraciklinek nagyobb családját, vagy a szulfonamid-csoportba sorolható szintetikumokat. Rögzíthető hát, hogy a területek/alkalmazások merev szétkülönböztetése mesterséges.
A válasz másik-felének két arca van.
i) Az egyik az, hogy míg az állatgyógyászati-szerek körüli tapogatózás kifizetődő [az állattartás profit-orientált tevékenység, a kapcsolódó trágya-kihelyezés biztonságosságát a szintén értéktermelő mezőgazdaság honorálja], addig az emberi-ürülékbe nem nyúlkál szívrepesve a kvalifikált kutató. Kivált nem öncélú hobbiból, kivált ha eredményeire a kutya se kíváncsi – hiszen (sajnos) rátette a kezét a szarra mindenestül, megsemmisítési-célzattal, a művi Szennyvízipar, s nem enged a huszonegyből akkor se ha minden nyilvánvaló vétkét az orra alá dörgölik.
ii) A másik pedig abban áll, hogy csak nekünk (no meg a Szabadalmi Hivataloknak) új a legújabb humán-célzatú gyógyszer. A molekulák strukturális szintjén már a fentebb vizsgált állatgyógyászati-szerek közt is akkora a változatosság, hogy az újdonságból fakadó szerkezeti-különbség a fogát a molekulára fenő mikroorganizmusoknak szinte bakfitty. (Ez utóbbi természetesen nem tudományos terminológia és argumentum, de azért tévedhetetlen útjelző-tábla.)
Ebből a szemszögből nézve még az is kijelenthető, hogy a gyógyszereken túli további természet-idegen szintetikumok sorsa is hasonlóképp rendezhető, ha azok nem a vízbe kerülnek majdani remélt tisztogatási-célzattal a Szennyvízipar által, hanem abba a komposzt-kupacba, amely már megnyugtatóan dolgozik az alomszék termésének az anyagával. [A nagybani hasonló-elvű elrendezés pedig az Alomátitató-telep[31].]
C.) Legvégül – a témához-tartozóan – arra szeretnék kitérni, ami a komposztálás-általi xenobiotikum-lebontás sikerének a lényegét érinti. Mint azt a bemutatott kutatásokon keresztül láttuk, minden vizsgálódás laboratóriumi-elrendezésű, jobbára erősen miniatürizált komposztáláson alapult. A leendő alkalmazás azonban mindig nagybani, amiből óhatatlanul eltérések fakadhatnak. Ezt az aspektust a száraz, párhuzamosító taglalás helyett új-tényezők szempontjaival világítanám meg. Éspedig abból a megközelítésből, hogy vajon lehet-e eredményében jobb a gyakorlati nagybani-elrendezés a miniatürizált leírt változatoknál?
Nem vitatható, hogy a komposztban jelenlevő anyagok átalakítása/lebontása folyamatai annál sokrétűbbek minél többféle bontó-ágens van jelen, s vetekszenek egymással is a „falatért”. S az sem lehet nagyon vitatható, hogy minél többféle ismert ínycsiklandó falat van feltálalva, annál valószínűbb hogy a svédasztal választékán betálalt idegen-fogás is gazdára lel: lemegy a torkon, vagy keresett kuriózummá válik.
A komposzt összetételében az étek-választék bősége azt jelenti, hogy a sima fűrészporral szemben bizonyosan nagyobb előnyt garantál a vegyes-alom: minél vegyesebb annál jobb. S éppen ez a stratégiája a helyesen kivitelezett alomszék-gyakorlatnak.
A komposztálás elrendezésében pedig az a különbség szolgál a Vízgazdai-elrendezésű komposztálás javára, hogy a munkába-álló mikroorganizmus-közösség ott sokkalta változatosabb lehet: részint a szerteágazó nem-steril alom bevitele biztosítja a nagyobb diverzifikáltságot, részint a komposzt-halom talajjal történő közvetlen érintkezése (ahonnan további fajok inváziói indulnak el a kupacba).
Ha ezekhez hozzávesszük még, hogy a nagybani-elrendezéskor nem kell aggódnunk hogy a termofil-fázis mellől hiányzik majd a mezofil-fázis [aminek a szerepére/fontosságára proof_6.) világított rá], s hogy a komposztálás terminálása nagyban távolról sem olyannyira sürgető, akkor több mint bizonyos: Vízgazdai-elrendezésben az alomszékben-gyűlő anyag komposztálása során a gyógyszermaradékok leépülése ártalmatlan humusz-anyagokká nem lehet rosszabb, de inkább sokkalta sikeresebb, mint a bemutatott publikációkban közölt lebontási-eredmények.
D.) A témán túli, ám mégis idevágó intésekkel zárnék:
i) Semmilyen rendszer nem működik utóhatás nélkül, ha huzamosabban túlterhelt állapotban dolgoztatják. Ezért gondolkodni illene azokon a teendőkön is, amelyek gátat-szabhatnak mind a xenobiotikumok proliferálódásának, mind a forgalmuk/fogyasztásuk volumenének.
ii) Egyik óriási-méretű terhelés-csökkentése lenne a mai rendszernek, ha a kényszeresen zárt (és zsúfolt) állattartást ismét felváltaná az állatok szabadabb tartásának a válfaja. Idevágó hozadéka az lenne, hogy az alkalmazott állatgyógyászati-szerek praktikusan elhagyhatók lennének: a zsúfoltság és a mozgás-korlátozásuk az oka a betegségre-fogékonyságuk zömének.
Ez az átállás számos további egyszerűsödéssel járna – s mindegyik tényező hozna magával további kedvező effektusokat:
·     A télire megtermelendő takarmány mennyisége is alaposan csökkenne ezáltal, hiszen az év zömében legeléssel önellátóak.
·     Ebből adódik hogy a gépi-mezőgazdálkodás munkái és költségei jelentősen csökkennének, de területek is felszabadulnának.
·     A szabad legeltetéssel együttjáró pottyantások pedig extra-munka és megtermelendő vegyipari-adalékok nélkül tartanák folyamatosan jó-erőben a területet.
·     Melyek ekként nem lennének hajlamosak olyasféle eróziókra mint amely a kopárra-szántott területek sajátja.
·     Viszont ezek a földek, a pottyantások felszíni-komposztálódása révén magasabb humusztartalmukból adódóan, kitűnő vízgazdálkodásuknak köszönhetően klíma-pufferoló hatásukkal élhetőbbé tennék még a kilengő időjárást is.
Dég,    2020. június 10.          Fuggerth Endre

Vissza a Tartalomra…

[1] Hogy ez mennyire nem így van, azt egy hatalmas-ívű munkában összegzi Miskolczi Ferenc fizikus, akinek a kálváriája (https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/rehabilitaciot.html) elválaszthatatlan azoktól a hamis-alapokon nyugvó teóriáktól, melyekre támaszkodva a tudományhoz semmit nem-értő politika globális-szinten kommunikál és erőltet fals, káros és félrevezető direktívákat.
[3] Bizonyítja ezt az a levelezés is, amely ennek nyomán egy lektori-vélemény kapcsán elindult (https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/tisztazandok.html), s melynek egy teljesebb lenyomata (http://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=6831) a válasz-előli kitérés mellett a végtelenített halogatást is érzékelteti, ad abszurdum rámutatva: Miben is áll a területen számontartott irányadónak-tekintett kompendium: https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/al-klimia.html
[4] Mert jelenleg ez e trend. Ennek a latolgatása jelenik meg a hazai kitekintésben is: VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS SZENNYVIZEK (https://dokutar.omikk.bme.hu/collections/mgi_fulltext/Kornyezet/2006/07/0707.pdf ), ahonnan a következők köszönnek vissza:
„A szennyvíznek a tisztítóműben nem teljesen lebontott anyagai közül a vízoldhatók a kifolyó „tisztított” áramba, onnan közvetlenül a befogadó élővízbe a vízben kevésbé oldódók, a szennyvíziszapba, onnan a talajerő-pótlással, szivárgás útján szintén felszíni vízbe vagy talajvízbe jutnak. A szennyvíz ártalmas anyagai tehát közvetlenül vagy közvetve veszélyeztetik a vízi szervezeteket, vagy ezek fogyasztóit.” (p5)
Többirányú a jelzés arra, hogy a koncepció nem kóser.
„Az EDC-kivonásra alkalmas eljárások: fejlett oxidációs módszerek, ózonkezelés, adszorpció aktív szénen, fordított ozmózis, és nanoszűrés. Ezek hatékony, de költséges technikák, emellett veszélyes melléktermékek és töményen szennyezett, ezért speciális kezelést igénylő mellékáramok keletkezését vonják maguk után.” (p10)
Bevállalásuk nemcsak drágítana, de további-anyagokkal is szennyezne.
„A probléma megoldása csak a tisztítóművek elfolyásának kezelésére még hatékonyabb és gazdaságos módszerek kidolgozása lehet.” (p10) Nesze semmi fogd meg jól.
„Tanulságok, kilátások: Összegzésül érdemes felhívni rá a figyelmet, hogy amennyiben a hatóságok valóban bevezetik az EDC-kre előirányzott „ultra alacsony” koncentrációhatárokat, betartásukhoz roppant költséges technológiákat kell használni. Mivel pedig a nyomokban található EDC-k eltávolítása a szennyvízből még ezekkel is igen nehéz, célszerű volna nagyobb hangsúlyt fektetni a megelőzésükre, vagyis az EDC-k gondjának legalább egy részét a szennyvízkezelő közművekről áthárítani az iparra, a mezőgazdaságra és a lakosságra.” (p16) Egetverő koncepció: megelőzés=áthárítás. A jövőre-vonatkozó „szakmai”-elképzelések közt fel sem bukkan a komposztálás mint lehetőség.
[5] VÍZÖNELLÁTÓ: Hogyan függetleníthetjük magunkat a városi vízellátástól és a szennyvízcsatorna hálózattól?
Lépések a klímaváltozás megfékezése felé ; honlap: http://www.eautarcie.org/hu/index.html ;
16-perces videóban: https://www.youtube.com/watch?v=RNvLe7ULoMI ;
Könyv-formában: Országh József A Víz és Gazdája (2019, Ekvilibrium) [https://www.omikk.bme.hu/ 388.420]
[7] Országh József életútja, szakmai pályafutása állomásai: http://www.eautarcie.org/hu/01b2.html
[8] The effect of composting on the degradation of a veterinary pharmaceutical, by J. Ramaswamy et al. Bioresource Technology 2010 101(7) 2294-2299, DOI: https://doi.org/10.1016/j.biortech.2009.10.089
[9] Degradation of veterinary antibiotics and hormone during broiler manure composting, by Y.B. Ho et al. Bioresource Technology 131 (2013) 476–484, DOI: 10.1016/j.biortech.2012.12.194
[10] Composting of swine manure spiked with sulfadiazine, chlortetracycline and ciprofloxacin, by J. W.C. Wong et al. Bioresource Technology 126 (2012) 412–417, DOI: https://doi.org/10.1016/j.biortech.2011.12.073
[11]. Composting rapidly reduces levels of extractable oxytetracycline in manure from therapeutically treated beef calves, by O. A. Arikan et al. Bioresource Technology 98 (2007) 169–176, DOI: https://doi.org/10.1016/j.biortech.2005.10.041
[12] Fate of carbon-14 diazinon during the composting of yard trimmings, by C. A. Reddy et al. J. Environ. Qual. 26 (1997) 200–205, https://doi.org/10.2134/jeq1997.00472425002600010029x
[13] Photodecomposition products of tetracycline in aqueous solution, by H. Oka et al.  Journal of Agricultural and Food Chemistry 37(1) (1989) 226-231, doi.org/10.1021/jf00085a052
[14] Az humusz-képződés és a felszíni-komposztálás kapcsolata: http://www.eautarcie.org/hu/05f.html#a
Mit tegyünk, amikor nem akarunk komposztkészítéssel bajlódni? (http://www.eautarcie.org/hu/05f.html#e)
[15] Degradation of tetracycline and sulfadiazine during continuous thermophilic composting of pig manure and sawdust, by J. W. C. Wong et al. Environmental Technology 34 (2013) 2433-2441, DOI: https://doi.org/10.1080/09593330.2013.772644
[16] A Review of Plant-Pharmaceutical Interactions: From Uptake and Effects in Crop Plants to Phytoremediation in Constructed Wetlands, by P. N. Carvalho et al. Environ. Sci. Pollut. Res. Int. 2014 21(20) 11729-11763, DOI: 10.1007/s11356-014-2550-3
[17] The potential impact of veterinary and human therapeutic agents in manure and biosolids on plants grown on arable land: a review by P. K. Jjemba, Agriculture, Ecosystems and Environment 93 (2002) 267–278, DOI: https://doi.org/10.1016/S0167-8809(01)00350-4
[18] A Review of the Use of Organic Amendments and the Risk to Human Health, by M. J.Goss et al. Advances in Agronomy 120 (2013) 275-379, DOI: https://doi.org/10.1016/B978-0-12-407686-0.00005-1
[19] Behaviour of (14)C-sulfadiazine and (14)C-difloxacin During Manure Storage, by M. Lamshöft et al. Science of The Total Environment 408 (7) (2010) 1563-1568, DOI: https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2009.12.010
[20] Hydrolysis and Photolysis of Oxytetracycline in Aqueous Solution, by R. Xuan et al. J. Environ. Sci. Health B. (2010) 45(1) 73-81, DOI: https://doi.org/10.1080/03601230903404556
[21] Toxicity of Tetracyclines and Tetracycline Degradation Products to Environmentally Relevant Bacteria, Including Selected Tetracycline-Resistant Bacteria, by B. Halling-Sørensen et al. Arch. Environ. Contam. Toxicol. (2002) 42(3) 263-271, DOI: 10.1007/s00244-001-0017-2
[22] Effect of sulphadimethoxine contamination on barley (Hordeum distichum L., Poaceae, Liliposida), by L. Migliore et al. Agriculture, Ecosystems & Environment 60 (2–3) (1996) 121-128, DOI: https://doi.org/10.1016/S0167-8809(96)01090-0
[23] Degradation Kinetics of Manure-Derived Sulfadimethoxine in Amended Soil, by Q. Wang et al. J. Agric. Food Chem. (2006) 54 157-163, DOI: https://doi.org/10.1021/jf052216w
[24] Sulfadimethoxine Degradation Kinetics in Manure as Affected by Initial Concentration, Moisture, and Temperature, by Q. Wang et al. J. Environ. Qual. (2006) 35(6) 2162-9, DOI: https://doi.org/10.2134/jeq2006.0178
[25] A szándékosan előidézett visszaélés esete forog fenn a rendkívül tévesen-értelmezett GLIFOZÁT-kérdésben is. Az eredeti-céltól elrugaszkodó, helytelen használata a profit-hajszoláshoz kötődő túl-dozírozással ellehetetleníti és ördögi-képmásban tünteti fel ezt a páratlanul-szelektív zseniális-mechanizmusú molekulát.
Részletek pl. Credo C.) pontja alatt [eredeti publikációk anyagaiból; szembesítésként] (https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/credodb.html);
vagy TMMG V.) fejezete alatt [áttekintésben] (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/tmmg.html)
[26] Biodegradability of Metronidazole, Olaquindox, and Tylosin and Formation of Tylosin Degradation Products in Aerobic Soil–Manure Slurries, by F. Ingerslev and B. Halling-Sørensen, Ecotoxicology and Environmental Safety 48(3) 2001 311-320, DOI: https://doi.org/10.1006/eesa.2000.2026
[27] Occurrence of drugs in German sewage treatment plants and rivers by T. A. Ternes, Water Research 32(11) (1998), 3245-3260 DOI: https://doi.org/10.1016/S0043-1354(98)00099-2
[28] Effects of sulphadimethoxine on cosmopolitan weeds (Amaranthus retroflexus L., Plantago major L. and Rumex acetosella L.), by L. Migliore et al. Agriculture, Ecosystems & Environment 65(2) (1997) 163-168, DOI: https://doi.org/10.1016/S0167-8809(97)00062-5
[29] 5-perces videó-információ az alomszék használatáról: https://www.youtube.com/watch?v=JWlibBkaA-I
[30] Antibiotic effect of amoxicillin on the feces composting process and reactivation of bacteria by intermittent feeding of feces, by T. Kakimoto et al. Agriculture, Ecosystems & Environment 65(2) (1997) 163-168, DOI: https://doi.org/10.1016/S0167-8809(97)00062-5
[31] Irány-mutatás az Alomátitató-telepek felé: http://www.eautarcie.org/hu/04c.html#d ;
A szippantott (tömény) fekete-víz kezelése: http://www.eautarcie.org/hu/08c.html ;
Nagybani (iparszerű) megvalósítása Franciaországban: http://www.trecofim.com/fonctionnement.html


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)