DEDÓ Felsőfokon

DEDÓ   Felsőfokon

Rendszer-szemléleti vizsgák

Az újabbkori aszályosság leküzdésére irányuló közgondolkodás mára annyira felfokozott, hogy minden satnya bokor megrázásra kerül abban a reményben, hátha lepottyan róla vagy kibúvik alóla valamiféle eszélyesség. Egy ilyen gyümölcs hullott hullott gyümölccsel traktálta nemrégiben olvasóit két ebben utazó hírportál. Megnyilatkoztatták az ügyek állása felől Mádlné Szőnyi Juditot [M], aminek kapcsán az is terítékre került, hogy frissiben-publikált dolgozata[1] lehetne a kilábaláshoz-vezető megoldás reményteljes hordozója. A kérdéskör neuralgikus-fontossága mián némi időt s teret kell szenteljünk arra, hogy megvizsgálhassuk kijelentéseit s vele összhangban a dolgozata tartalmát. Az ilyen nyilatkozatok ugyanis eszményi eszközök arra hogy blazírtan a fejünkre-olvassák: ez is van, meg az ellenkezője is; az Olvasója pedig tágra-nyitott füllel izzadva aggódik is meg örül is, mert karosszéke kényelmében és szokásainak rabjaként maradva is fellélegezhet, ekként rebegvén hálát: Dejóhogyvannak tudósaink akik a szánkba-rágják hogy jujjdebonyolult a helyzet (már ahogyan a meginterjúoltak képesek „látni”). De még mellé is raknak valamit, megoldás gyanánt: olyat, ami megrögzött-tennivalóiban semmiképp nem háborgatja a hírolvasással a tehervállalását-kimerítő aggódót.

A dolgozatot egyebként képtelenség ízeire szedni.
Ugyanis se íze se bűze, viszont mérhetetlenül-hosszú.
(Részleteiből azonban szemlézni fogunk.)
Következzék hát inkább az interjú[2] néhány állítása, némely vonatkozásra rávilágítással:

M1: A dekrétum: „Véget érhetne az Alföld sivatagosodása – van módszer a vízpótlásra, csak használnunk kellene.”

Ezt többen is állítjuk, mi több: működő-módszer is ismeretes már. Vajon Mádlné tervezete egy újabb érdemleges alternatíva lenne? Megmutatjuk alább hogy erről szó sincs; egyebek viszont mondhatók róla. (Konkrétabbakat lejjebb.)

M2: „Sürgősen kukába kell dobnunk a felszín alatti vizek működéséről szóló elavult elméleteinket…”

A felszólítással egyet lehet érteni. Hozzá kell tennem azonban, hogy méretesebb kukákra lesz szükség, bennük elegendő-hellyel a majdani bentlakóknak.

M3: „a nem sterilizált injekciós tűkhöz hasonló kockázatot jelent idehaza az egymillió illegálisan fúrt kút”

Aki birtokában van annak az elemi-ismeretnek, mely-szerint a seb elfertőződése megakadályozásának a legelemibb-módja annak kifelé-irányuló véreztetése, az bizony rácsudálkozhat erre az állításra. A fúrt-kutakon keresztül (illegálisak vagy sem) legfeljebb akkor fertőződhet el a felszín-alatti víz, ha azokból nem kivét történik hanem azokba bevezetés zajlik.

No, és vajon mely esetekben történik bevezetés?

i) Éppenséggel Mádlné tervezete végrehajtásakor: ld. M4 alatt.

ii) A fűtési-célzattal kivett termálvíz visszapumpálásakor
[ahol szigorúan előírt követelmény az izolációval biztosítandó sterilitás].

M4: A megközelítés logikája: „egy hátsági településen létesítünk egy felszíni tározómedencét vagy egy kútrendszert, és ezeken keresztül beszivárogtatjuk az összegyűjtött vizet. Mivel a mi éghajlati körülményeink között nagyon nagy a párolgási veszteség a nyári időszakban, a felszíni tározás pazarlónak tűnik. Víztakarékosabb megoldás lehet, ha lefúrunk a vízszintig, és így juttatjuk le az összegyűjtött vizet.”

A pótlás forrása tehát az esővíz. A párolgási-veszteségek visszafogása érdekében a víz felszín alá juttatása valóban előnyösebb. A közvetlenül a talajvízbe történő bevezetés azonban kockázattal jár: éppen azzal amire Mné M3 alatti figyelmeztetése kapcsán utaltunk.

M5: Saját ötletről van-e szó? „egy nemzetközi tudományos pályázat nyomán, olasz és finn példák segítségével megismerkedtünk a Managed Aquifer Recharge (MAR), vagyis a célzott felszínalatti vízpótlás technológiájával.”

Tehát kinti fizetett-lófrálás során jött a képbe a félig-átgondolt macera, amit az angol-elnevezése emel világszerte tudományos-rangra.

M6: Mi is hát a gyakorlat, és mi az elvárás? „lakott területen, a tetőre hulló, onnan összegyűjtött és ásott kútba juttatott csapadékvíz minőségét, vízszintemelő hatását vizsgáltuk. Több éves kísérletünkkel negatív hatást nem tudtunk kimutatni. Tanulság: ha a vízmennyiséget minél jobban megőrizve bejuttatjuk a felszín alá, akkor kis „vízdombokat” hozunk létre minden egyes kút környékén, és egy idő után ezek összefüggő vízszintmagasítást tudnak elérni egy-egy település alatt.”

Akkor itt a helye hogy mutassuk, amit sem akademizálgató Mné és körei nem lát, sem a kezit/lábát-tördelő Vízügyi-szakma nem képes észlelni – pedig a dolog ultima-rációját Országh József Belgiumi vegyészprofesszor már 2002-re véglegesítette.

Ha a tetőről könnyűszerrel-begyűjthető esővizet használati-vízként tudjuk befogni, akkor nem kell a talajvizek megfejéséhez folyamodni, miáltal elkerülhető hogy annak kitermelése csökkentse a talajvíz-szintet. De ez az esővíz nem vész el sem a Természet sem a mély számára, merthogy a Vízgazdai-használattal-képződött szürkevíz[3] elhelyezést keres. Ennek módja pedig az, hogy egy földalatti szikkasztó-gödörből [ami tehát éppúgy kiküszöböli a felszíni-elbocsátás esetén fellépő párolgási-veszteségeket, mint a zsigerből-szajkózott levegő-fedezetű elvárás] a köztes talajrétegek ásványai és mikrobiomja által megszűrődve-megtisztulva vándorol lassan a lenti víztározó-rétegek felé.

A vázolt módszer a Vízgazda-rendszer[4] része, annak az un. Teleső eleme.[5] Amely az egyetlen rendszer-szinten szervezett elképzelés. Amelynek 100%-os Természet-kongruens volta a fentiekből kiviláglik: Az esők vize [mármint a tájból a tetőkre jutó csekély hányada] úgy kerül vissza (a régióra hulló többi esővel együtt) a Természet víz-körforgásába, mintha mi, emberek, ott sem lennénk. Azzal együtt, hogy víz-igényeinket a Teleső-megvalósítás úgy szolgálja ki, hogy egyéb-vízkészleteket nem szükséges semmimódon megzavarni.

A Teleső koncepcióval áll szemben minden egyéb csiki-csuki elképzelés, köztük az a MAR-haság is ami fölött a két hírportál ujjongva örömködött. Hiszen abban az égvilágon semmi előrelépés nincs, mert amit nagy-vigyázva kutakon át a mélybe-vezet [esetileg ill. véletlenszerűen veszélyeztetve/elbaszva ott amit éppen lehet], azt (de rendszerint inkább többet) vissza is fogja onnan venni, merthogy odafönn a lakók víz nélkül nem lehetnek meg.

Viszont EZ a MAR ökörködés a semmi-körül tudomány-számba megy: Projekt-pénzek gurulnak felé számolatlanul, publikálva fényeskedik ellenőrizetlenül, rágcsálódik rajta felvillanyozódva apraja-nagyja. Országh József pedig már 4 éve halott, alkotását még ma sem veszi Tudomány-számba a Világ, akkor sem ha az igyekezet hogy úgy lépjenek át rajta hogy tudomást sem vesznek róla mindig csak pofára-eséssel végződik.

Most pedig konkrétabb megtapogatáshoz vegyük a Kerekegyházai esethez tartozó tény‑adatokat: az éves csapadék-átlag a lokációban ~515 mm/év, az alanti táblázatban egymáshoz-viszonyított területek pedig az alábbiak:

Ʃ tetőfelület

(a dolgozat szerint)

a község belterülete

(Google Earth Pro becsléssel)

közigazgatási-terület

(Wikipédia adat)

lélekszám

(2024. évi státusz)

0,55 km2

3,72 km2

81,3 km2

6451 fő

Ezekből megállapíthatók a következők:

i) A 0,55 km2 Ʃ tetőfelületre érkező éves csapadék ~283 ezer m3 esővízet hoz.

ii) Az ingatlanok ismerete/eloszlása nélkül is adódik, hogy egy Kerekegyházi lakosra átlagosan 283000/6451»44 m3 esővíz juthatna használati/ellátási célra
– Teleső berendezkedés esetén.

iii) Megállapított tény [saját 2-fős háztartásunkra, 16 év távlatában],
hogy az éves vízfogyasztásunk Vízgazdai-életvitel mellett 30–45 m3/év/2 fő.[6]
Vagyis a Kerekegyházi fogyasztó nem szűkölködne:
csaknem dupla-mennyiségű esővízzel gazdálkodhatna.
[Persze, a ii) alatti értékbe beleszámoltattak a közlétesítmények tetőfelületei is.]

iv) Annyi i) – iii) alapján is kijelenthető, hogy a helyi átállásnak
a Teleső vízhasználatra semmi akadálya.
Vízgazdai-életmód mellett pedig ez az esővíz-mennyiség
éppúgy a talaj víz-tartalmát gazdagítja,
mintha a MAR-haság kierőltetését célozná meg ott a tékozló grémium.

v) Az pedig nyilvánvaló, hogy a terület közigazgatási-határain belül
cirka 148-szor több a lehulló esővíz – ami mellett a 0,55 km2 tetőfelületről
bármilyen-célra befogott mennyiség csepp a tengerben.
Vagyis a MAR féle pilinckázásnál 147-szer több esővíz
bizony kitett a párolgási-veszteségnek, ha a fene fenét eszik is.*
Az esővíz-gyűjtésnek csak akkor van értelme, ha az olyan funkciót tölt be
amely által más (káros/felesleges) tevékenység kiváltódik.
Ez pedig nem más mint a Vízgazdai-harmonizációjú esővíz-használat.

* Ezen is lehetséges változtatni. De nem szükséges emiatt sem loholva MAR.2 kutatások után kajtatni. Merthogy itt van az is az orrunk előtt. Mindössze el kellene mélyedni a Vízgazda-rendszer teljesebb kínálatában.

M7: „A természeti alapú felszínalatti vízpótlás kísérlettel és modellezéssel is ellenőrzött koncepció…”

Az M6-ra rögtönzött reflexió értelmében M7 semelyik részletének már nincs semmilyen jelentősége. Ha valami egyáltalán figyelmet érdemel, az a tudományos-térbe tolakodó közlést eluraló szellemi posvány, amit nem képes elfedni a partikuláris részletek csipp-csuppot hegyre-halmozó özöne sem a laboratóriumi-munkában járatos gondolkodó elme elől. Így a dolgozatból nyomonkövethető kísérleti-részt illetően:

A cikkbeli mérési-adatok részint hiteltelenek, részint értelmezhetetlenek, részint feleslegesek. Példaképp említem a mezo-komponensek közé tartozó NO3– Fig.7.e) ábráján szemlélhető adatokat. A nitrát-komponens mérésére Table.1 két módszert említ: a) Kolorimetriásan, egy adott-gradációjú vizuális-gyorsteszt segítségével [elvégezve az ELTE Geológiai Tanszékén]; b) Ion-kromatográfiás elválasztást követő UV detektálással, ahol sem a kimutathatósági-határ sem a módszer pontossága nem említett [a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat által]. Ha a helyszínrajz szerinti elhelyezkedésű P1 és P2 csőkutak nitrát-tartalma a) szerint mért [erre utalhat Table.1-ben a „from 21/09/20 (5 times)” jelzés, bár a kutakkal való párosítás már kiismerhetetlen], akkor a grafikonról virító egymáshoz-képesti koncentrációk alakulása nem alátámasztott: azok a mérési-hibákon belül egyezőek is lehetnek. Ezek alakulása a végzett-mérések eredményei tükrében értelmezhetetlen**, de bármilyen ezt-célzó próbálkozást nehezít az a felületesség is, hogy az időben rendkívül-esetleges egymásutánisággal végzett elemzések eredményeinek a megjelenítése az abszcisszán ekvidisztans, miáltal azok nem hozhatók paritásba az érkezett esők gyakoriságával/mennyiségével sem.

** Az értelmezés a P1 és P2 kutak esetében meg sem kísérelhető olyan ismeretek hiányában, hogy pl. volt-e, mikor és mennyi, műtrágya kiszórás a vizsgált telken, valamint rituális/esetszerű öntözés ami ezek és a talaj oldható-alkotói lefele-mosódására hatással voltak. Márpedig effélék hatása állhat amögött, ahogyan a nitrát-tartalom a két kútból mintázott vízben szisztematikusan változott.

Hasonlóan fel-nemismert fals mérések tarkítják a Table A.1 adatait is: pl. a Ca2+ és Mg2+ alkotókon múló keménységi-értékek irracionalitását mutatják a 14/01/20 és a 15/12/20 időponthoz tartozó szám-hármasok: 32 & 28 Æ 109 vs. 22,6 & 22,6 Æ 34

Az hogy a dolgozat oldalakra-nyúlóan taglalja a mérési-adatok mögötti megfoghatatlant csak a cikket dagasztja, semmi érdemlegeset nem mond. Az SW-jelű ásottkút vizének meglepő „tisztulása” bizonyos mezo-komponensekre pedig olyan evidencia a kútba-vezetett ásványisó-nélküli esővíz hatására, amit egy óvodásnak sem szükséges órákig magyarázni.

Ami az említett „modellezést” illeti, kérdéses hogy Szerzők ezekután mivel óhajtanák azt összhangba hozni – vagy csak „röpül a MAR-modell ki tudja hol áll meg hova süllyed”; ahogyan az a klíma-jövendölők egzaktológiájában már bevett hagyomány.

Ezek tükrében „ellenőrzöttség” létére még utalni is nevetséges, nemhogy „koncepciót” emlegetni vele kapcsolatban. Ha valami képzetet idéz fel bennem a dolgozat és tartalma, az Karinthy egyik Kosztolányi paródiája címe és tárgya, melynek utolsó sora: „és néha olyan mintha verset írna.”

Nem maradhat észrevétlen e dolgozat hivatkozás-listájából az sem, hogy az esővíz-aratás a nemzetközi-porondon egyre jobban hódít. Népszerűsége diadalát egyelőre csak a tábor szélesedése jelzi. Fárasztó lenne abba az irányba is felfedezéseket tenni, hogy ez a fehér-köpenyes esővíz-arató sokaság vajon létrehozta-e már a saját Szakszervezetét vagy megalkotta-e a Dalárdáját; annyi azonban bizonyos hogy egyik sem haladt Országh József nyomdokán – mert akkor mára máshol tartanánk. Ehelyett szájukban a WC-öblítéssel kérik a figyelmet; ezen szubtilis hozzáállásukkal kívánva jelezni, hogy az esővíz primordinális-funkciója nem másban mint ebben kell megtaláltassék.

M8: „A területspecifikus megoldásokat ugyanis át kell fogja a rendszerszemlélet…”

Bizony, át kéne. Csakhogy ehhez nem elegendők a szavak. A MAR lózungok mögé besorakozó mutatványok pedig figyelmeztetők: nincs tudatában a hölgy, mi is lenne a rendszerszemlélet.

Mind a rendszerszemlélet hiányát, mind a dolgok mélyére-látása körüli zavarosságot jól illusztrálják az alábbi személyektől származó következő megállapítások; amik okán minden ovációval-fogadott vagy támogatással-kísért „naccerű” szakmai-elképzelésükről előbb-utóbb még számukra is kiderül hogy azok egymással szembe-mennek, egymás hatásait lerontják – továbbá egyre-újabb bajokat és problémákat generálnak, teszem köreiken-kívül immár én hozzá.

M9: „Minél több vizet veszünk ki, annál alacsonyabbra süllyed a vízszint, és annál nagyobb szárazságot tapasztalunk a felszínen. Ezt pedig megsínyli a mezőgazdaság.”

Ez így igaz, efelől nincs vita – ám szinte mindenki elmondta már. Az épp tárgyalt publikáció felől nézve azonban e kijelentés testidegen: nem kezd vele semmit. A cikkben hallgatólagosan-egyetértő eddigi lakossági-vízhasználattal pedig negálódik az a talajvízháztartási-mérleg, aminek a pozitívba-fordítását igyekezett demonstrálni a MAR elképzelés. Az észleletlen szembe-menetelés tehát tapintható.

M10: A Vízügyi-szakágazattal való együttműködés hiánya pedig ebben a visszafogott-kicsengésű megfogalmazásban került rögzítésre: „a napokban Láng István [L] országos vízügyi főigazgató az Indexnek azt mondta, van egy „vízügyi és agrárszakemberek által kidolgozott terv”, melynek lényege az „öntözési célú vízpótlás”

Az Index interjúra[7] utaló elképzelések megtapogatása céljából érdemes ide-idézni néhány ott elhangzott vélekedést és állítást.

L1: Drámaian süllyed a talajvízszint Magyarországon címszó alatt „Vízügyi és agrárszakemberek kidolgoztak egy tervet, amellyel megakadályozható Magyarország elsivatagosodása” ahol „a klímaváltozás elleni küzdelemben több – aprónak tűnő – jogszabályi változás is sokat segíthet.”

A vészharang-kongatás és a rá echó-szerűen felhangzó remény-beharangozás mellett a kijelentésben egyetlen konkrétum észlelhető. Éspedig egy furcsállható reménykedés, amely abban lelné gyökereit hogy az eleddig leküzdhetetlen-nehézségek sikeres-meglépéséhez a kulcsot jogszabályi-változás fogja adni, mégpedig abból is egy aprócska.*

* Elgondolkodtató, hogy ez a reménykedés miként fér meg egyazon kebelben az L5 alatt megfogalmazott óhajjal; nem is szólva a Jog azon szerepéről, amire mint az L3 alatt említett elképzelése megvalósíthatósága akadályozójára világítottam rá.

L2: „Kimondottan az öntözési célú vízpótlásra koncentráltunk.   Itt ezermilliárdokról beszélünk.”

Az „öntözési célú vízpótlás” erőltetésének a hátulütőit elég szemléletesen bemutattam már[8] – persze, a megértése nem várható el azoktól akik el sem olvassák.

Itt érdemelhet említést ennek a törekvésnek az egyik hallatlanul-torz manifesztálódása. Dég határában célzott-támogatással egy mesterséges-tavat hoznak létre, amelynek határoló-támfalai magasan a terepszint fölé emelkednek. A kialakított magaslati-medencébe a talaj alsóbb-rétegeiből fogják szivattyúzni a vizet. A reménybeli elvárás az, hogy a medencéből lefele-csurgó víz megemeli majd a környező-földek talajvíz-tartalmát, ami előmozdítólag hat az ottani termésátlagokra.

Lehetne érről kikérni L állásfoglalását, vagy meghallgatni Mné meglátásait (M4 alatt, a párolgási veszteség és a felszíni tározás kapcsolata körül tett kijelentése határain belül), merthogy az a két kormányzati-politikus akit a történések felől értesítettem nem méltatta az esetet válaszadásra.

Annyi borítékolható, hogy a medence-közeli gazdáknak csurranhat-csöppenhet valami a lefele-áramló víz jótékony-hatásából, míg a távolabbi gazdák a klímaváltozást átkozzák majd egyre-erősebb kifejezésekkel (mindaddig amíg a tények és összefüggések előlük homályban maradnak) – a nagybani-vízmérleg pedig aszerint csorbul, ahogyan a fizika alapvető ám kérlelhetetlen törvényei a történések fázisait befolyásolják. [N.B.: állítólag hasonló projektek országszerte indulásra várnak.]

A projekt EU-pénzeket költő beruházója bizonyára kideríthető, a medence-körüli földek gazdája a telekkönyvekből úgyszintén, csupán a köztesgazda kiléte marad homályban.

L3: „Tartsd a vizet a telkeden! A szürkevíz a háztartásokban már felhasznált, emberi fogyasztásra nem alkalmas víz, de számos más területen még hasznosítható. Ilyen például az esővíz. Az újrahasznosított vizek felhasználása Magyarországon még gyerekcipőben jár. Egy ismerősöm, aki elkötelezett híve volt a házi szürkevíz felhasználásának, belevágott, de végül feladta. Komoly fejlesztésekre van ugyanis szükség, hogy a csapadékvizet fel tudjuk használni az otthonunkban, például a WC öblítésére…”

Ebből a megszólalásból nem tagadható, hogy a szürkevíz (mint szóhasználat) bevonult a Hazai-Vízügy szótárába. Éppen úgy, mint a kvantummechanika és a relativitáselmélet a korabeli szalonok társalgásába – anélkül hogy bármit is értettek volna belőle, festi le nekünk Rejtő Jenő a Szőke ciklon című művébe ágyazva; s hogy világosabb legyen a kép hozzáteszi: A szalonok társadalma emberbaráti-megfontolásból egy hajórakomány ébresztőórát küldött az álomkórban szenvedő India lakossága megsegítésére. Körülbelül ezen az értési-szinten mozog L is amikor az esővizet szürkevíznek képzeli; vagy afölött meditál komolykodva hogy az esővíz arra való hogy WC-öblítéssel feketevízzé váljon – miközben a szürkevíz házi-felhasználásában elkötelezett ismerőse kálváriájára utalva kívánja erősíteni mondanivalóját.

Holott megismerhetné azét is, aki nem adta fel ebbeli-törekvéseit; mi több, eredményeit adatokkal és elemzésekkel alátámasztva publikussá tette[9]; számos magaslati-fórumnak beterjesztette[10]; miközben a Törvény szolgái rezzenetlen-arccal fát vágtak a hátán, és büntették bírságokkal a tevékenységét a hatályos de kritikán-aluli jogszabály betűihöz ragaszkodva – dacára hogy a törvényről füleik hallatára kimutatta hogy tarthatatlan (de facto több ponton/vonatkozásban homlokegyenest-ellentétes az Alaptörvény rögzített pontjaival), hiányos (ami miatt érdemben alkalmazhatatlan), valamint önellentmondó (ami miatt alkalmazása ellentmond a józanésznek: módosítandó, visszavonandó, felfüggesztendő vagy megsemmisítendő lenne); csak hogy mindez nyom nélkül átsuhanjon azon a régión, ahol a bonctani-kézikönyvek a homo sapiens alkatoknál az agyat említik.[11]

Vélhetőleg több mint beszédes a rendszerszemlélet alapvető-hiányáról az L3 alatt idézett és bemutatott vélemény-egyveleg; ám hogy ebből a kommoditásból több is van a tarsolyban azt mutatja egy másik neuralgikus-téma megpendítése:

L4: „Szerinte az önkormányzatoknak a szennyvíztelepek kérdését is rendezniük kellene. A hazai szennyvíztisztítók nagy részét ugyanis nem erre a csapadékterhelésre méretezték. Amikor jön egy intenzív esős időszak, akkor ezek túlterheltté válnak, és a biológiai tisztító réteget kiviszi a víz, amelynek következtében két hétig tisztítás nélkül folyik a szennyvíz a folyókba.”

A „nem erre a csapadékterhelésre méretezték” sirám mögött másutt kibontva ez áll: Nagyobb-térfogatú tárolókkal kell operáljon a [változatlan munkát végző] szennyvíztelep – aminek a manifesztálódása a Dél-Pesti szennyvíz-telepen megépített és nemrégiben átadott vész-tározó medencéről előzetesen is közreadott sikertörténet.[12] Csakhogy, amíg az esőzéseket nem a szennyvíz-szakma irányítja, addig a trutyinak mindig lesz sansza hogy törvényi-láttamozású zöldkártyával zubogjon bele az élővizekbe[13]… Mindaddig, amíg a valóban rendszerszemlélettel megalkotott Vízgazda-rendszer szerint meg nem történik az áttérés a problémák forrásnál-történő kezelésére – a jelenlegi szétterítjük elébb a szart hogy aztán nekifoghassunk az eltávolításának szennyvíz-ipari über-gyakorlat helyett.[14]

Mindezen zöldségek ugyanakkor nem zárják ki, hogy időnként olyan kijelentésre ragadtassa magát L amiben bizony van ráció. Mint ami a meder-iszapra vonatkozik, különös-tekintettel annak eseti foszfor-tartalmára:

L5: „Kevesebb jogszabály és több know-how A főigazgató jogszabályi változtatást sürget több esetben is, például a mederiszap kihelyezésének szabályozása területén. Szerinte hiba automatikusan hulladéknak tekinteni a mederiszapot.   a víztározókat az iszapban lévő foszfor miatt kell rendszeresen kotorni. A foszfor a műtrágya egyik alapanyaga, amelyből mostanában hiány van.”

A baj ebben csak az, hogy a hol értelmeset hol butaságot hangoztatóhoz nehezen tud igazodni a másik vélemény-ingatag szakmabeli; egyetértő összhang létrejöttéről pedig így szó sem lehet. – Ami a nagyközönség számára annyiban mondható szerencsésnek, hogy a szekér legalább nem szalad rohanva a szakadékba, hanem inkább elidőzik csendeskén a kátyú posványában.

A szükségszerű meder-kotrással egybeköthető talajjavításra magam is felhívtam már a figyelmet, midőn a szennyvíz-eredetű foszfor bevezetéseként előállt Balatoni eutrofizáció körbejárása zárásaként javaslatot tettem arra, hogy a kitermelt foszfor- és szervesanyag-tartalmú iszapot ne a közelben toccsantsák le (ahonnan a domborzati-viszonyok okán az esőzésekkel az hamarosan visszakerül a Tóba), hanem invesztáljanak a benzinköltségbe, és szállítsák el az Alföld sívó-homokos vidékeire.[15] Ahol az apró-szemcsés iszap nélkül soha nem alakulhat ki összetettebb-talajszerkezet; és ahol a balkézről érkezett P és C-tartalom indító-katalizátorául szolgálhat a növényi- és talaj-élet ottani megkapaszkodásához.

N.B.: Ugyanez a ráció segíthette volna a Gyálai Holt-Tisza Fekete-bögéje meder-rehabilitációs munkálatait[16], amennyiben a kotort-iszap elszállítása a végletekig leegyszerűsítette volna a Szeged közelségében megszüntetendő katasztrófa-közeli állapotot, miközben egy másik [lakatlan] helyszínen a (magas szervesanyag-tartalmú [és átmenetileg bűzös]) kotorék felszíni-komposztálódása meliorációs-beavatkozássá szelídülve termékeny-talajt hozott volna létre (erdő-telepítésre, stb.).

Annak a boncolgatásától pedig itt eltekintenék, hogy ugyan mennyi a realitása a jogtól önmérsékletet várni, meg annak hogy egy „aprónak tűnő jogszabályi változás” csodát teremtsen.

Végül lássunk egy harmadik megközelítést a vízháztartás pozitívba-fordításához. Két eltérő szakma képviselői ütköztetéseként[17] felmerült az a kérdés, hogy mi lenne a célravezetőbb-megoldás a beérkező-vizek megfogására: a tájba kivezetett ár(víz), vagy a duzzasztóművekkel megemelt-szintű folyókból képzett tározók. A 2022 őszén lezajlott polémiából kivett részlet az alábbi:

Timár Gábor [geofizikus]: „Abban egyetértünk, hogy a fölemelés megoldható, például Paks segítségével. Az erőmű úgyis éjjel-nappal jár, kikalkulálható, hogy amikor nincs csúcstermelés, akkor fordíthatná vízemelésre az energiát.”

Mészáros Csaba [vízépítő mérnök]: „Nem példa nélküli ez! A rendkívül speciális fekvésű Hollandiában járja a mondás: a Földet a Jóisten teremtette, Hollandiát a hollandok. Ők annak idején szélmalmok segítségével emelték fel a vizet. Miért ne lehetne nálunk is – például – szélkerekekkel megtermelni azt az energiát, ami a magasabban fekvő Homokhátság vízellátásához szükséges?”

Összebékülés csupán ezen a ponton van, ahol az egyik fél elismeri hogy a másik általi javaslat életképes, megvalósítható – igaz, ehhez meglátásuk szerint beáldozásra kerülne Paks energiatermelésének egy hányada [ami azért érzékeny veszteség], vagy szélkerekekre kellene támaszkodni [aminek az abszurditását már többen kimutatták[18]].

Maradéktalan összebékítést láthat viszont az, aki nekifekszik és türelemmel végigmegy a vitánál két-évvel korábban közzétett (és a VGT3 elé bocsátott JVK vitaanyagához benyújtott) Terv-javaslat írásomon.[19] Amely a folyó-szakaszolásokkal egybekötött meder-szélesítésekkel hatalmas-méretű tározókat hoz létre (miáltal a hirtelen-érkező árvizek is legfeljebb deciméterekben mérhető vízszint-ingadozásokat képesek produkálni); amely tó-szerűségek a talajvizet oldal-irányban nyomva távolabb is megszaporítják; amik megemelt-vízszintjéből mind a víz-kivét mind annak továbbítása zárt/nyitott csatornákon keresztül a folyóktól-távolabbi vidékekre is könnyített; mégpedig a gravitáció ellenében nem a Pakson termelt energia beáldozásával, hanem az elektromos-elosztóhálózatba csak körülményes leszabályozási-manőverekkel betáplálható napelem-parkokkal megtermelt „ingyen”-energiával. Aminek az az abszolút előnye abban leledzik, hogy a napenergia éppen akkor áll a legnagyobb-mennyiségben a rendelkezésre amikor a hétágra-sütő nap miatt a legégetőbb az igény a segítő-beavatkozásra az aszály tompításához. Balkézről pedig még áramtermelő vízierőművek is előállnak a folyó-szakaszolás gátjain.

Ugye mennyivel előbbre lehetnénk, ha ezek a nyilatkozó-emberek olvasgatnának is – mégpedig a megfelelőt?

Kell-e mondanom, hogy ez a látszólag megkötések-nélküli elrendezés is csak akkor fog beilleszkedni az ütközésekkel belsőleg nem-terhelt rendszerszemléletbe, ha eddig még nem-érintett vonatkozásaiban* eleget tesz a Vízgazdai-követelményeknek. Nevezetesen: A lelassult áramlási-viszonyok mellett a változatlan szennyezőanyag-koncentráció fokozódó eutrofizációval jár. Emiatt parancsolóan szükségszerű a mielőbbi áttérés a szennyvíz képzési és kezelési gyakorlatban. Ahol tehát még a szürkevíz befogadója sem a folyóvíz, hanem a talaj [amely (a mikrobiomja által és örömére) képes annak „ártalmatlanítására”].

* Ennek megértetése miatt is terjedelmesebb az említett/ajánlott Terv-javaslat írás. De még mindig csekély időáldozat a maga 18 oldalával, mint a kötelezően megírandó és átrágandó többszáz-oldalas feleslegességek: beszámolók, tervezetek és szabályozások tárgyköreiben.

Zárásképp: Hatalmas dilemma elé állíthat bárkit a választás, hogy megállapításaival vajon csalfa barátokat szerezzen-e inkább, vagy szívét kinyitva az egyetemes-érvényű megfigyelések tárházát gazdagítsa. Az utóbbi mellett döntés esetén rögzítésre kell kerüljön:

Lemma: A pöttömnyi-tökéletlenekből kitartó-szöszmötöléssel méretes-hülyék lesznek.

2024. 12. 30.          Fuggerth Endre

Vissza a Tartalomra…

[1] Zsóka Szabó, Daniele Pedretti, Marco Masetti, Tibor Ridavits, Endre Csiszár, György Falus, László Palcsu, Judit Mádl-Szőnyi, Rooftop rainwater harvesting by a shallow well – Impacts and potential from a field experiment in the Danube-Tisza Interfluve, Hungary, Groundwater for Sustainable Development, Volume 20, 2023, 100884, ISSN 2352-801X, https://doi.org/10.1016/j.gsd.2022.100884.

A teljes cikk innen olvasható: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S2352801X22001618

[3] Vettem ugyan a fáradságot kb. két évvel ezelőtt, hogy e hazai-viszonylatban jobbára ismeretlen kifejezés mögött húzódó racionálét megvilágítva, homály-oszlatóul a fogalom körül, a Wikipédiában un. szócikket alkossak róla. A WP hatalmasságait azonban irritálták a kapcsosan alkalmazott technikáim, majd észrevételezték a mondandóba foglalt kritikai-elemeket is – amik nélkül pedig nem választható le a közreadandóból a [kiegyensúlyozottság-elve okán megkívántan-megemlítendő] ocsú. Így azóta a szöveg rengeteg átalakításon ment át. A hol szimplifikáló hol restauráló erőfeszítésekbe már nem folytam bele [úgyis negálták volna]. Csak remélni merem hogy a mára „ellenőrzöttnek” jelzett oldal még mindig ad valamelyes eligazítást a témában. Mindenesetre óvatossággal forgatandó; a szerkezeti-elemeit kifele még mutató építmény mára olyan házhoz hasonlatos, amelynek fertályaiból váratlanul és zavarba-ejtően botladozó-csövezők és dologtalan-hajléktalanok bukkannak elő.

Amibe viszont nem történhetett éretlen-értetlen belenyúlás, az a Szürkevíz blogtétel: amely azt is körbejárja, hogyan lehetne a technológiát egy ~200ezer lélekszámú városban intézményesíteni. (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/szurkeviz.html )

[6] Dokumentált és számítható az éves „talajterhelési-birság” kirovásából. A ránk vonatkozó 1800 Ft/m3 díjszabás szerint 2014-ben félévre 15 m3, míg a 2015. év egészére 37 m3 fogyasztás adódott.
Ld. a Tisztán-látás 4. melléklete adatait.
(https://szennyviztisztitas.blogspot.com/2017/03/tisztan-latas-varoslako-aki-oly_20.html )

[10] Többek között az OVF-hez: Zsákutcák 5. lábjegyzet (https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/zsakutcak.html

[11] A teljes történet könyv-alakot kívánt: Polgár-háború a Vízért (2023, ISBN 978-615-01-7249-1)

[14] A Szennyvízipar és a Vízgazdai-koncepció széleskörű összevetése:
Fuggerth Endre: Szenny és Víz (2. kiadás 2022 , ISBN 978-615-01-5685-9)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)