Siralomkönyv
Az alábbi cikk látszólag egyetlen könyv tartalmi-elemzésével
foglalkozik.
Valójában a
felszínességek és félreértések irdatlan sokaságára kíván pontról-pontra
rámutatni. Mindezen negatívumon azzal kíván fordítani, hogy fogódzókat nyújtva
és stabil alapokat kínálva kilábalást igyekszik adni a dolgok valódi megértését
keresőknek. A kiszemelt könyv amiatt lett célpont, mert eklatánsan
illusztrálja: miféle szószátyárkodást alkot (pontosabban: izzad ki) egy 24‑tagú
belterjes akadémiai közösség. Mely megszületett munka azután bénítólag hat a
területen működők továbbgondolkodására, hiszen az abban rögzítetteket
„szentesíti” alkotóik presztízse[1].
Sírni való a könyv, két értelemben is.
A könyv[2]
kétségtelenül jobbító-szándékkal teli szerző/szerkesztője – bevezetőbeli hosszú
(136 oldalnyi) történeti-áttekintése során – elénk-tár
bizonyos alapgondolatokat. Olyanokat, amelyek régebben még működőképesen
tartották azt a rendszert, amely a civilizáció mai bonyolódásával egyértelműen a
fenntarthatatlanság felé tart: akarva-akaratlan de rámutatva ezzel a mai
siralmas állapotok gyökerére. A siralom másik, fájóbb forrása azonban abból
fakad, hogy mindezen előásott ismeretek tükrében, Szerző nem képes semmiféle továbblépésre. Még akkor sem, amikor
ezen bogarászásai során belebotlik a teljeskörű megoldást tálcán kínáló Vízgazda/Eautarcie[3]
rendszerbe. Nem érti igazán a metódust, képtelen érdemben összevetni a
társulatilag innen-onnan összehordott dolgokat: csak sorol és sorol; sehol nem
gondolkodik; pláne nem elemez vagy szintetizál. Ami nélkül viszont (sem Ő, sem mai követői, sem a számában
mindegyre csak szaporodó tudóst-mímelő törpe-sereglet) nem fog eljutni sehová –
már ami a kihívások reális kezelését illeti. Megy tovább, könyve hátralevő,
általunk már nem követett többszáz oldalán, egy olyan úton ami
· semmit nem kínál,
· semmit nem old
meg,
· és alig valamiről
informál.
A könyv első,
áttekintő részéből merített magvasabb kijelentéseket fogom alább elemezni:
ütköztetni azokkal a tudásokkal, amelyeket a Vízgazda alapjait
valamennyire is ismerők biztos talajként már a lábuk alatt tudhatnak. [S mely tudás közkinccsé válására ÉGETŐEN szükség lenne.]
A.) Probléma-halmaz
„Az 1960-as évek óta világszerte az
istállótrágya helyettesítésével, a műtrágyázással foglalkoznak. Cél már nem a talajba-juttatás, a
természetes egyensúly fenntartása. Leépült az ezzel foglalkozó
kísérletezés, kutatás. Hiányoznak a témát áttekintő, olvasót
orientáló kézikönyvek.” (p5) |
1. A
hajtóerő ebbe az irányba: a) a nehézvegyipar dinamizálódása;
b)
a mezőgazdasági vonóerő „ipari-forradalma”, c) a vidéki-lakosság
városokba áramlásával együttjáró állatállomány-megcsappanás. 2.
Változatlan anyag re-klasszifikálása
(fekália: haszontalan és mérgező) és újabb anyagok megjelenése (szennyvíz és iszap:
egyértelmű kiközösítés) indítja a káoszt. 3.
Világosan jelzi a (hatalmas) Természeti
borulást.[4] 4.
Pontosabban: célorientáltan átalakult: Kiszolgálni
az új iparágat, a borulásokat előidéző szektorokat. (A gagyi-tudományok
színrelépnek.) 5.
Valóban. Ha vannak is, a torz irányt mutogatják, hirdetik, tanítják – öntelt
diadallal. 3 mű
kivételével: · Joseph
Jenkins: Humanure Handbook · Országh
József: A Víz és Gazdája · Fuggerth
Endre: Szenny és Víz |
A
teljesség igénye nélkül, rá kell mutassak egy rendkívül messzire-vezető
hozadékra amely A.)1. következményeként állt elő, s amelyből azóta
hatalmas problémák nőttek ki: a) és b) robbanásszerűen
vezetett az ásatag energiahordozók kitermelése és felhasználása felé. Ami hozta
a készlet-kimerülés körüli alapvető dilemmákat, a „klíma-vádat”, a
dekarbonizációs félreértést.
Az A.)2. alatti újabb-keletű
„haszontalanság” (a városi szennyvíz+iszap) pedig, ami dinamikus méretekben
növekedve termelődik, rásegít az összevisszaságra: kezelése további energiát
zabál[5],
eltussolt és feltáratlan környezeti károk garmadáit okozza[6],
s nehézkes processzusa mélyzöldre-mázolt mezének védelmében megbújva kaján-vigyorral
szemléli a légköri CO2 azon vesszőfutását[7],
amiért – ha a dolgok összefüggéseit egyszer pártatlanul feltárnánk – kiderülhet
hogy maga a felelős.[8]
B.) Alapkonfliktus és
hozzáállás
„Az emberiség globálisan kb. 1 milliárd
kg/nap fekáliát produkál. E hatalmas tömegű trágya, növényi
tápanyag nagyobb része nem hasznosul. Folyók,
tengerek
szennyezője. Ez az állapot nem fenntartható
hosszútávon. A kiadvány utolsó fejezetei a
szennyvizek, iszapok, komposztok és a fekália termőföldön történő
elhelyezésének agronómia, környezetvédelmi szabályozásait
taglalja. Sokoldalúan elemzi a talajszennyezés
problémáit, kemizmusát, a talajban lejátszódó folyamatokat. Végül javaslatot dolgoz ki a hazai
talajvédelmi szabályozás továbbfejlesztésére” (p5) |
1.
Nagyjából stimmel. 2. Ha
csupán műtrágya-ekvivalensként
vennénk is számításba, akkor is ingyen és készen kapott napi 3. A
kocka forgatása úgy hozta hogy eldőlt: 4.
Egyetértünk. De akkor HOL késik a
cselekvési-program? Korlátozás és átrendeződés helyett, miért kebelezheti be
a falusi-területeket is[11] a Szennyvízipar előretolt bástyája, a
csatorna-lobbi? 5. A „szabályozás” (pláne a törvényi) sohasem valaminek az aktív megoldása.[12] 6. Ez
egyszerűen nem igaz. Lehetett terv, de beváltatlan ígéret maradt. 7. A
„szabályozás” továbbfejlesztése
pedig végképp vegytiszta bürokrácia. |
C.) Bátorító
tétovaságok
„A
városok szennyvíz problémájával kapcsolatos döntéstől függhet az állam
jólétének és gazdagságának megőrzése éppúgy, mint a kultúra és a civilizáció
előrehaladása.” (p12) [Kiemelés a könyv Szerzőjétől] |
1.
Elmenne agit-prop szövegnek. |
|||
„A káros hatás megszüntetésének
leghatékonyabb eszköze a talaj, mely mezőgazdasági művelés alatt áll.” (p12) |
2. Ez jó
nagy ugrás (bár itt alátámasztás nélkül áll); viszont a jelzett záró-klauza
nélkül is igaz. |
|||
„Nagyobb városok esetében azonban az eddigi tapasztalatok alapján csak a
csatornázás és a városi szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítása hozhat
eredményt. Ebben a fontos kérdésben sajnos még a kezdeteknél tartunk.”
(p12) |
3. Ha
egyszer a várost eluralta a Szennyvíziparhoz
kötődő csatornázás, akkor valóban nem áll rendelkezésre másféle tapasztalat. De mi
ebben a „felfedezés”? Determinálnia kell-e ennek a sajátos esetlegességnek
akár a kezdeteket, akár a távlatos jövőt? |
|||
„Amennyiben tehát a szennyvíz (iszap)
visszakerülne a talajba, a gazda visszakapná azokat a
tápanyagokat, amelyeket a gabonával,hússal, főzelékfélékkel a városba
szállít, és így a talaj termékenységét meg tudná őrizni.” (p12) |
4. E
leegyszerűsítés a köz-meggyőzés érdekében akkor is megszívlelendő, |
|||
Rendkívül fontos
lenne alaposan megérteni a következőt:
C.) 2.
és 4.
pontjaihoz tartozó könyv-idézetek is
az iszapok talaj felé orientáló elhelyezését sugallják,
mint egyértelmű és hasznos megoldást. Ha ehhez hozzávesszük a B.)3.
alatt tragikus végkimenetelével jelzett élővizekbe-bocsátás gyakorlatát, akkor
kezdhetne derengeni mind a Szennyvízipar
szükségtelensége, mindpedig a Vízgazda-rendszer kínálta előnyök.
Különös tekintettel arra, hogy az utóbb-jelzett kártétel elhárítását a
Vízgazda azonnal előnyre is fordítja, azáltal hogy ezt mint
vízpótlékot szintúgy a talajba vezeti vissza. (Csökkentve ezzel a kifejezetten
öntözés-fejlesztésre irányuló [amúgy alapjaiban-hibás] teendőket.)
Nem feledve mindeközben azt a kardinális
részletet sem, hogy míg a higiénia mítoszai jegyében megerősödött Szennyvízipar képtelen tökéletesen hozni
alap-célkitűzését (pl. sehogyan sem bír a gyógyszermaradékok zömével: azok vagy
az élővízbe kerülnek, vagy az iszapban halmozódnak fel), addig a Vízgazda
almos-ürülékkezelése mindkét említett feladatból tökéletesen vizsgázik.[14]
Mindezek aláhúzzák a C.)3. alatt
indikált kritikát. Bőven elegendő negatív-tapasztalat gyűlt ugyanis össze a
jelenlegi közcsatornázással kiszolgált Szennyvízipar
tehetetlenségéről és kártételeiről ahhoz, hogy a pozitív perspektívát kínáló Vízgazdai
megoldások sikere tükröt és követendő példát nyújtson a bajaiból kilábalni
óhajtó Társadalomnak. S amint ennek a szükséges váltásnak a jelentőségét valaki
megérti, azonmód nyerhet a C.)1. ponthoz tartozó könyv-idézet lózungja is némi értelmet.
D.) Apróbb
összevisszaságok
„Ezzel szemben a szennyvíz [szembeállítva
Szerző által az iszappal] sok
K-ot, ammóniát és foszforsavat, jelentős mennyiségű kénsavat, Ca-ot, Mg-ot,
Fe-t és konyhasót is tartalmaz.” (p13) |
1. Sok
badarság sűrűsödik itt. Néhány közülük: a) Sem H2SO4
sem H3PO4 nincs a szennyvízben, pláne nem „sok”. b) Fe
is csak akkor jelentősebb, ha a szennyvíz átment a vegyszeres
„foszfortalanítás” lépésén. c) Ca
és Mg
is csak akkor számottevő, ha az input használati-víz föld-alóli vízbázisból
származva eredendően hozza ezek zömét magával. d)
Mivégre maga a szembeállítás? |
||
„A londoni szennyvíznek megfelelően hígított oldatokkal végzett
kísérletei azt mutatták, hogy a talaj adszorpciós
képessége megvéd a fenti tápanyagok túlzott hatásaival szemben.”
(p14) |
2. A
talaj „védő” tulajdonságai közt távolról sem az egyedüli az „adszorpciós-képesség”. |
||
„A talajon felhasznált szennyvíz rossz
szaga eltűnik, amilyen gyorsan a szennyvíz a talajban eloszlik.” (p14) |
3. Milyen
kár hogy ez így nem igaz! Párhuzamként
nagyonis ide kívánkozik: a Vízgazdai Alomszékbe kerülő széklet éppen amiatt válik szinte azon
minutumban szagtalanná, mert nem marad „meztelen”. Takarást kap felülről
rögtön, éspedig olyan anyagokkal, amelyek a kezdeti szorpciót követően
effektív kémiai-átalakulásokhoz is vezetnek. |
||
A Vízgazdai
„szennyvízterhelésre”
[D.)1.]
kísérletileg mért adatokkal is szolgálhatok.
Az
adatok a vidéki telkemen működtetett, saját-tervezésű és kivitelezésű,
háztartási használtvíz-kezelő vizének akkreditált elemzéseiből[15] származnak. Az
input: földalatti-vízbázisból kapott vezetékes-vízre alapozott Vízgazdai
Szürkevíz. A kimenővíz (ami részben a
talajba szivárogtatott, részben célzatosan elöntözött) néhány paramétere és a
bejövő vezetékes-víz hasonló komponensei különbségéből adódik a talaj tényleges háztartási-terhelése.
(Amennyiben ez terhelésnek számít – az intenzív műtrágyázás gyakorlatával
szemben.)
komponens
(mg/l) |
Ca |
Mg |
Na |
K |
Cl- |
SO42- |
|
vezetékes-víz
(2 mérés) |
47-44 |
53-53 |
48-48 |
2-2 |
12-14 |
20-25 |
mintavétel:
2018.06.29 és 08.15-én jegyzőkönyv-számok
ref.15 alatt |
kimenő
víz (2 mérés) |
49-53 |
46-43 |
71-53 |
7-9 |
19-22 |
23-14 |
|
effektív terhelés |
2-9 |
zéró |
23-5 |
4-7 |
7-8 |
3-zéró |
|
A
tágabb határokba belejátszanak (a vezetékes-víz apróbb, effektív változásain
túl) a mérés kivitelezésének a járulékos bizonytalanságai, |
Azonnal látható,
hogy a kimenő össz-terhelés zöme a készen-kapott vezetékes-vízhez köthető:
abból származik, ha kell annak lenne felróható – nem pedig „talajterhelési-díjjal” zaklatni és
büntetni azt, akinek a technológiáját kellene a szabadon romboló és szennyező Szennyvízipari elrendezések helyére
állítani.
E.) Bolyongás
„Ha lehetséges volna a városokban
felhalmozódó folyékony és szilárd ürüléket, valamint az állati csontokat
veszteség nélkül összegyűjteni és a vidéknek visszaadni, |
1. Már
miért ne lenne lehetséges? Pusztán akarat és elrendezés kérdése az egész. 2. Úgy
van. Ez vezethetne a valódi fenntarthatósághoz. N.B.:
Mindkét gondolat nyert már említést [C.)4.] – és
persze a Vízgazda szerves része. |
|||
„Az ürülék
tápanyagban valóban igen gazdag, |
3. Mindig
és mindenre található „DE”. 4.
Szóval, a „tápanyagban valóban igen
gazdag ürüléktől”, mint ingyen erőforrástól, megéri „megszabadulni”? 5. Mi
történne vajon, ha az „egyetlen
szempont” |
|||
[Korai
kísérlet tapasztalatai: Gyárfás
(1907-8), Arad város
szennyvíztelepe] A termőföldre kijuttatott ülepített szennyvíz [2000 mm/m2/év;
drén-csatornákba jutó (mért) hányada ~18%] |
6.
Figyelemreméltó ténybeli kísérletes információ a feltalaj messze-alábecsült
szűrő/tisztító-képességéről. |
|||
„Az emberi ürüléket (a fekáliát) bizonyos sűrűn lakott régiókban szintén évszázadok
óta felhasználják trágyaként és talajjavító szerként. |
7.
Ugye-ugye? És helyes használat esetén ez működőképes gyakorlat „sűrűn lakott régiókban” is! 8. Fakad
mindez az evolúcióból, és az élőlények közt elfoglalt helyünkből is. [De
mintha ez a tétel is említve lett volna már.] |
|||
A „megszabadulás”
[E.)3.]
további sajátos módozatait ötlötte ki a segédkező szakma arra az anyagra,
amivel a Szennyvízipar eredeti
vertikuma nem bír: a szennyvíz-iszapra.
1.) Temessék el, jó
mélyre, hogy ne okozzon gondot. Pontosan emiatt fog gondot okozni. a)
Mert közelebb kerül ezáltal a talajvízhez. b) A lenti anaerob-viszonyok közt
más-jellegűek a folyamatok. c) Amelyek temetetten
lassúbbak/elhúzódóak, s majd csak a jövőben fognak jelentkezni – „váratlanul”.
2.) Alakítsák
„biogázzá”. A hősköltemény teljes kritikáját itt nem adhatom. Legyen elég
mindössze egy fogódzó, éspedig a dekarbonozációs-közösség
figyelmébe: Maga az átalakítás (a ~60% CH4 kihozatal mellett) ~35%
CO2-t termel. [És persze a képződött metánt is elégetik majd, örvendezve;
a belőle keletkező CO2 már ünnepelendő?]
3.) Égessék el az
egészet, hisz ezáltal „ingyen” energia nyerhető. Na ja, ehhez adja G.)8.
szárítási-tétele a reáliákat.
A biomassza valódi-értékéről ezen botcsinálta égetőknek fogalmuk sincs.
F.) Tapogatózás
“Nem eléggé becsült, sőt mondhatnám megvetett és emiatt is rosszul értékesülő anyag az emberi ürülék, a fekália.
|
1. Sőt.
Mára kettős-karanténba került: a Szennyvízipar
erőfeszítések (és kártételek) közepette elherdálja, a Törvények pedig ehhez büntető-szankcióikkal segédkeznek. 2. Az
arányokért nem kezeskedem. 3. A
reális értékmentésnek ez csupán a csírája. |
||
„Észak-Vietnámban az 1970-es években még
trágyabeszolgáltatást is előírtak vidéken. Havonta személyenként 4 kg
vizeletet és 2 kg fekált kellett a helyi termelőszövetkezetnek leadni. A
városi ürüléket komposztálták.” (p95) |
4.
Lesajnálni való, avagy szégyenkeznünk kellene? |
||
„A humán exkrementum, az emberi trágya is erőforrás, a növényi növekedést serkentő tápelemek gazdag forrása. Hasznosítható.
|
5.
Ismétlés a tudás anyja. 6. Mégis,
inkább a Holdkomp bonyolultságú,
szar-annihilátor Bill Gates féle
budik[19]
világmentő kísérlete felé billen a média s kutatás. 7. Elvált
tehát a szar a víz(elet)től. |
||
[az
ürülék] „Csak komposztálás után
használható, mely folyamat minimum 6 hónapos, beleértve a nyári időszakot. |
8. Naná.
Csakhogy ez nem hátrány, hanem a legnagyszerűbb hozadékai vannak: a)
minimális tápanyagveszteséggel humusz-anyaggá stabilizálódik, b)
fertőzőképességét veszti, Lenne-e
hozzá hely és idő? 9.
Bizony, kevéssé. a) A
mindenható pozícióba került Szennyvíziparnak
ez ugyanis nem érdeke. b) Már megint Skandináviára figyelnek az
ostobák. |
||
G.) Bukdácsolás
„…a hatalmasra duzzadt nagyvárosok
hulladékát a kiépülő csatornarendszer fogadja. |
1.
Elfogadja (hallgatólagosan) a Szennyvízipart
éltető létező rosszat. 2. Bár
érzékeli a hatalmas aránytalanságot. 3.
Érzékeli talán az elegyítés feleslegességét is? 4. A
tanácstalanság akkora, hogy nem képes észlelni a legelemibb hibát sem:
elfogadja az élő-vizeket befogadóknak.[22] Holott
már C.)2. D.)2.&3. is rendre a talaj unikális szerepére utalt. (Csak
nézzük vissza, mennyire megrágatlanul!) |
|||
„Így pl. Kaliforniában (Artesia) kb. 30.000
m3 szarvasmarha trágya halmozódott egy specializálódott állattenyésztő, tejtermelő gazdaságban. A
buldózerrel felépített trágya-tömeg fényképe valóságos hegyet mutat. Ez a
„Mount Fertilizer” az ismeretes „Trágyahegy”. A képződő állati trágya tömegét
a környező termőföld már nem képes okszerűen
befogadni. |
5.
Okulásra vezethetne a „specializálódás”
és az „okszerűség” bemutatott
ellenfeszülése. 6. Amint
a „költség” istenítő-szemlélete
felülírja a természeti-rációt, az „környezeti-károkhoz”
vezet. 7. A
megindokolt „versenyképtelenség”
mellett szenteljünk a következőnek is egy futó gondolatot: |
|||
„Az iszap vagy állati trágya szárítása több
energiát igényelhet, mint a szerves trágya/szerves anyag belső energiája.”
(p90) |
8. Az
bizonyosan igaz, hogy az iszap-szárítás rendkívül magas fajlagos
energiaigénnyel bír – ráadásul, többlépcsős technológiai folyamat. |
|||
„Korunk egyik jelentős ellentmondása az, |
9. „Ellentmondás” vagy végzetes következményekkel
járó elrendezés? b)
műtrágyák helyett N+P gazdag alomkomposzt; c) a keletkezett
ürülék/trágya kezelése a Vízgazda gyakorlata mentén. c)-vel zárulhat a két ágazat között a
„trágya-olló”. A „növénytermesztési és élelmiszeripari
melléktermékek” visszavezetése pedig növeli az állattartási-ágazat
takarmány-input rentábilisságát, és/vagy szolgálhatja az Alomátitató-telepek alom-szükségleteit. |
|||
A Probléma-halmaz
] Alapkonfliktus és hozzáállás ] Bátorító tétovaságok ] Apróbb összevisszaságok ] Bolyongás ]
Tapogatózás] Bukdácsolás ] vonulat eredményeként
(mely igyekezett hűen követni – a vizsgált könyv jelzett oldalszámai
sorrendiségének jelölésével – az alkotók „gondolati előrehaladását”)
kibontakozik az a tanácstalanság, mely produkció színreviteléhez 24 akadémiai,
de legalábbis katedrával bíró, szaktekintély adta tudását és nevét. Jelezve
ezzel azt is: MI és MENNYI várható e társulattól.
Ezzel a holt-anyaggal a kegyelet-teljes
háttérben kellene nekifeküdni ama hagyaték megértésének és mielőbbi
alkalmazásának, amelyet nemrég elhunyt megalkotója[24],
Országh József[25],
Vízgazda-rendszer elnevezéssel
hagyott hátra, örökül a tiszta-értelemmel
bíró emberiség számára.
De vajon KI
feküdjön neki?
Merthogy a könyv 130. oldaláról kiderül
hogy Szerzőjének volt találkozása az Eautarcie
honlappal, melyből ennyit rögzít:
„Egyes vélemények szerint a vizelet és a
fekáliából készített komposzt alkalmazásával válik a talajtermékenység, vele a
mezőgazdaság és a jövő emberi társadalma ténylegesen fenntarthatóvá. Csökkenhet
ily módon az energiaigényes és környezetszennyező műtrágyák használata,
javulhat a talajok eltartóképessége, újabb területeket vonhatunk művelésbe,
terméketlen földek alakulhatnak termékennyé. Részletesen ismertetik a
komposztkészítés javasolt technikáját és a kiskertekben történő alkalmazását
(www. wikipedia.org, www. eautarcie.com).”
A megértés
szintjét érzékletesen jelöli az „Egyes
vélemények szerint” induló kitétel; mélységére pedig informatívak azok az
összevetések amiket A.)-G.)
alatt taglaltam.
Ha mindehhez
hozzáadjuk még a 136. oldal ezen virágát
„Napjainkban az antropogén eredetű
szennyvizek és a szennyvíziszapok talajra
kifejtett hatása komolyan fenyegeti természeti környezetünk állapotát.”
akkor
zárul a kör: Megannyi előzetesen összehordott ismeret ellenére a talaj képességeit illetően, konklúziója
visszazuhan a semmibe. Mert akkor örökké töprenghet. Tudósi pozícióban
feszítve.
------------------------------------------
Létezik tehát egy kívánatos tudás (Vízgazda),
amelyből mit sem ért egy vízfejjé nőtt rangos-múltú testület (Akadémia). A kívánatos tudás kínálja az
előállt vészterhes problémákra azokat a hatékony megoldásokat, amelyeket az Akadémia nem óhajt sem megismerni sem
alkalmazásba segíteni, ám amely problémákon ugyanezen testület mindhiába
töpreng. El kellene dönteni végre, melyikre van szüksége a Társadalomnak: a Vízgazdára,
vagy a jelen-állapotú Akadémiára?
2020. november 19. Fuggerth Endre
[1] Egy ilyen presztízs-eset
élveboncolása viszont átgondolandó tanulságokkal szolgálhat: https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/mta-nt.html
[2] Kádár Imre: Szennyvizek, Iszapok, Komposztok, Szervestrágyák a Talajtermékenység
Szolgálatában
(MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet
Budapest, 2013. ISBN 978-963-89041-9-5)
(online:
https://www.mta-taki.hu/sites/all/files/dokumentumok/szervestragyak.pdf
)
[4] Ha tehát valahol mégiscsak
keresgélni kell a Klímaváltozás antropogén-tényezőit,
akkor nem lenne szabad eszement együgyűséggel, balga kitartással, és
szükségtelen áldozatok bevállalásával a légköri CO2 rendkívül vitatható
hozzájárulásán lovagolni.
A figyelem
fő-irányát a szinte a semmiből előrukkoló, és 100 év alatt hiper Ipar (és Üzlet!) ággá növekedett Szennyvízipar háza-tájára és
hódoltsági-területeire kellene végre irányítani. Az A.)5. alatt sorolt
könyvek ehhez jó szolgálatot tehetnek.
[6] Néhány eltussolt eset feltárása: KÁRvíz
S
egyetlen (igaz, óriás horderejű) feltáratlan – azaz hogy éppenséggel
„időzítetten” feltáródó – katasztrófa: a Gyálai
Holt-Tisza
Fekete-bögéjének jelen állapota: anno kb. 20 évig csorgott bele Szeged
város egész szennyvize.
[7] A dolog pikantériájához tartozik,
hogy egyéb-természetű, lényegesen nagyobb-hatású klíma-borító mellékhatásai
mellett, a Szennyvízipar még a
légköri CO2 kibocsátás tekintetében sem fehér-bárány. Éves szinten
~680 Mt CO2-t dob a légkörbe a felmagasztalt szarmegsemmisítésük [a
kalkuláció: pá-Párizs
„Szarra nem lehet várat építeni”
kezdettel], amely
szűken 4-szer több annál a CO2 mennyiségnél amennyit a Föld teljes felszíne a kőzetek
természetes eróziójával képes a légkörből évente megkötni [ld.:
Médiahír II.)2.)A.)].
[8] Jelzések ebbe az irányba (is):
a) 2017-es indikáció [a Vízgazda
alapjairól indulóan: Summa
8.) pontja] ,
b) tágabb kontextusban [Terv-javaslat],
figyelembe-véve az OVH VGT3 elé tett kijelentését: „a klímaváltozás hatásainak kb. NYOLCVAN
SZÁZALÉKA vízzel, vízen keresztül és víz által manifesztálódik”.
[9] A pazarlással
összekapaszkodó feleslegességből kinövő káosz egyik pillérének szemléltetése: Summa
9.) „Műtrágyák kapcsán” alatt.
[10] A felesleges-iparág tettenérhető
attribútumait tisztán mutatja a Szennyvízipar:
1) Céljait nem éri el: „tisztítás” színházi-vezényszó alatt, a
helyette zajló megsemmisítés csupán részleges eredményre vezet („tisztított szennyvíz” mellett „iszap” is képződik, bőségesen).
2) A folyamatot nem képes az
elvárható tisztességgel lezárni: termékeitől az átgondolatlanság jegyében
szabadul (nagyfokú felelőtlenséggel párosultan).
a) A lehető legrosszabb helyre
irányítja az egyiket: „tisztított
szennyvíz” az élővizekbe),
b) a másikkal pedig fogalma sincs
hogy mit tegyen: „iszap” tekintetében
pedig „szabad a vásár”.
[11] A bekebelezés azóta is permanensen
halad (média-eulógizálásoktól kísérten). Ma már a vastagon 2000 lélekszám
alatti kis- és apró-települések sem kerülhetik el a sorsukat. Amennyiben az
adott település domborzati-viszonyai vagy ritkás beépítettsége okán a
bejáratott közcsatornázás lecsökkentené a Szennyvízipar
által kivehető profitot, akkor az általuk verbálisan-zöldnek álcázott megoldást
tukmálják a hozzá-nemértő vidéki lakosságra: az „egyedi kisberendezést”. Ami, működése alapjaiban, semmiben nem
különbözik a nagybani Szennyvízipari
elrendezéstől; kivéve azt hogy minden jövőbeni következménye (mint
áramfogyasztás, iszap-kivét és elszállítás, garancia-utáni javítás vagy
alkatrész-beszerzés, eseti kárelhárítás…) mind-mind a használója nyakába
szakad. Részletekbe-menő elemzés: Zsákutcák
1. alatt.
[12] Viszont a paragrafusokba
merevített szabályozás további feszültségeket generál és betonoz be.
Melyek közt számos tétel
a tudomány alapvető tény-anyagával ellentétes volta miatt eleve tarthatatlan,
míg nem kevés további elem az alapjogokkal áll igen-súlyos ütközésben: ld. T/Örvény
a) Kiváltképpen, ha azok értelmezése
helyett mindössze a gépieségre-redukált betű-szerinti alkalmazása történik.
Miként a Vízgazdát
a terciámon honosító használtvíz-kezelési elrendezés kapcsán elszenvedni
kényszerült elhúzódó jogi-eljárásokban történt. A működtetett használtvíz-kezelő
elrendezés minősítése, kívülállóktól: Könyv
„Lámpás a mögöttes tevékenységhez”
alatt.
b) Vagy még az sem: helyette
alkalomszerű és önkényes átfogalmazással él az ítélkező bíró – hogy futhasson a
kárvallott nemcsak maga igaza de a bírói-törvénysértés után is tovább… [Könyv,
„A Gócpont” alatt]
[13] Fuggerth Endre: Szenny
és Víz
(2018, ISBN
978-615-00-3258-0 [https://www.omikk.bme.hu/
425.015]) „i”
oldal
[14] Ami a xenobiotikumok sikeres
lebontását illeti: Drogok :ártalmatlanítás.
A
fertőzés-veszély alapjairól pedig: Summa
5.)2.) „Higiéniás fenyegetettség?” alatt.
[15] Székesfehérvár Fejérvíz, vizsgálati jegyzőkönyvek
száma:
vezetékes-vízre 01834/2018 és 02351/2018; kimenő vízre 01833/2018 és 02350/2018
[16] A Mg egy része megkötődhet
az iszapban, Struvit formájában,
amennyiben NH3 és PO4 is jelen vannak – s
ezekből még a Szürkevíz is tartalmaz
valamennyit.
[17] Egy Akadémiai csoportosulás (Bitesz),
élén Ligetvári Ferenccel, jóideje
azzal próbálkozik hogy kezeik közt a szennyvíz valahogy majd ártalmatlanodik, s
a mezőgazdasági hasznosítás lehetővé válása ekként nekik majd diadalt hoz. (https://www.innoteka.hu/files/Innoteka-lapozo_2017-07.pdf
) Teszik ezt mindennemű
kémiai stúdium háttere nélkül: nevezett éppen kertépítészeti végzettségét
megtalpalva, mezőgazdasági vízgazdálkodási szakmérnöki képzéssel érzi magát
alkalmasnak a feladatra.
Szigorúan
véve ők nem a foslé terminológiával
élnek, hanem valami kihipózott ám megfoghatatlan körülírással: „részlegesen tisztított szennyvíz” lebeg
a szemeik előtt. Arra vonatkozóan hogyan is állna ez elő, inkább átadom a szót
nekik: „a nehézfémeket, a mérgező és
patogén anyagokat, gyógyszermaradványokat, hormonokat ki kellene belőle vonni,
de a foszfort, a nitrogént és a káliumot semmiképpen sem.” Jó kis feladat.
Ehhez képest az alkimista aranycsinálási-próbálkozás kismiska. Nemcsak a
bizonyítottan lehetetlent szeretnék sity-sutty megoldani [ld.
a gyógyszermaradványokra vonatkozót ref.21
alatt], de azt úgy
hogy eközben az N+P tartalom vigyázzban-állva a helyén marad, s mellékesen
minden nehézfém is rohanva pucol valahová. S ugyan, mi lenne az ehhez vezető
módszer? Elképzelésük szerint „A
szabadtéri kísérleteket természetesen kicsiben és abszolút veszélytelen módon
kellene elkezdeni… A tudós szakemberek pedig megvizsgálnák… mi szivárog be a
talajba és a talajvízbe…”
Kecsegtető,
nemde? – Épületes leépülés, a kutatásra/kísérletekre vonatkozóan is: ld. A.)4.
alatti fájdalmas sóhajt, a gagyi-vonatkozással egyetemben.
[18] „A szappanos szürke-víz egy erőforrás amit mezőgazdasági öntözésre és a
földalatti vízkészletek feltöltésére lehet és kell hasznosítani.” (http://www.eautarcie.org/hu/02c.html#b
)
[19] Reinventing the Toilet: Bill Gates Feltalálja a Vécét (https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/wc.html)
[20] A Skandináv száraz-toalettek főbb
elkövetett hibái:
a) Maga a
széklet-vizelet elkülönítés az égvilágon semmi jóhoz nem vezet – viszont
(sérülékeny/drágító) technológiát kíván.
b) Alom-használattal
történő stabilizáció helyett mindkét terméket igyekeznek beszárítással
„tartósítani”. (Energiaigény!)
c) A
felhasználáskori re-hidratáláskor ismét előáll mind a szag-effektus mind a
fertőzési-potenciál.
N.B.: Többek
között efféle pedigrés baromságok veszik el a levegőt az Alomszék megismerésétől és elterjedésétől. Bővebben: „A száraz toalettek működéséről alkotott
hibás elméletek” (http://www.eautarcie.org/hu/05a.html#b
)
[22] „Szennyvizek természetes élővizekbe való kiöntését (még tisztítás után
is), minden eszközzel kerülni kell. A szürke-víz kezelésére előnybe helyezzük a
természetes fény és a talaj tisztító képességét.” (A Vízgazda 5. főtétele: http://www.eautarcie.org/hu/02c.html#b
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése