HOLT-Tisza

.HOLT Tisza.
Eset-tanulmány ha nagyképű lennék;
Gondolatok a következményei elől nem menekülőknek;
Körbejárás + adatgyűjtés alapján.
Megfontolásokkal, szembesítésekkel, ajánlásokkal körítve.
Csatolt esemény-napló: Háttérlevelezés
Bevezetés
Mivel még őrzöm ifjúkorom emlékei közt az élményt, midőn a Duna Szentendrei-ágában kajakozva a pihenőkkor a folyó vizéből közvetlenül oltottam szomjamat a 60-as évek végefele, különösen szenvedtem attól, mikor 1992-es Duna-úszásaimkor Szentendre alatt mintegy 3 kilométerrel aprított szardarabok sűrűjébe kerültem. [Ekkorra válhatott dominánsabbá feljebb a közcsatornázottság?] Örömöm s lehetőségeim a folyam habjait szelni még tovább csökkent 2000-ben, mikor a szokásos homokos partokat keresve az induláshoz, azokat mind sűrű bozóttal benőve találtam a fellépő eutrofizáció járulékaként. [Ekkorra tehető az utó-kapcsolt szennyvíztisztító-telepek bekapcsolódása a természetellenes folyamatokba?] S mivel csonkolt hazám minden régiója iránt egyforma szeretettel érzek – bár lehetőségeim már régóta egy szerény ponthoz kötnek – a Gyálai Holt-Tiszáról hozzám véletlenszerűen befutó hírek aggodalommal és tenni-akarással töltöttek el. Tevőlegességeim e korlátok közt az alanti feltárással és figyelmeztetésekkel nyújtom át, hasznosításra.
1. ábra: A Gyálai Holt-Tisza ág jelene, képekben:
forrás: hvg.hu (2019. nov. 19.)
Ny. Gabriella fotóiból (2019. okt. 18.)
Mágori Krisztina videójából: a Floratom  „áldása” és „torkolatvidéke” (2019.09.28.)
Szeged szép városa alatt található egy folyami holtág. Egykor a Tisza élő részeként szolgálta a tájat – s ontotta a halat gazdagnak-szegénynek. Majd bősz elgondolások jöttenek: a Tisza kanyargós sallangjai levágattak, hogy ezáltal emelkedjen a számában-növekedő vagyonában-gyarapodó polgárság ingatlanainak a védettsége a kiszámíthatatlan árvíztől. Azóta kiderült ugyan, hogy e számításba alapvető hiba csúszott, ám az ejtett seb maradt: a levágott víztestek [miként később, a csonkolt területeken rekedt honfitársaink] önálló életre kényszerültek.
E kényszerpálya kísérőjelenségeiként megjelentek e vizek partjain előbb a víkend-telkek, melyek idővel komplett kisvárosokká nőtték ki magukat, s ezzel párhuzamosan azok a szabályozatlan ipari-jellegű tevékenységek, amelyek ösztönös felelőtlenségükben prédaként tekintenek mindenre ami a közelükben leledz. E folyamatok eredőjeként, az a Tiszai-holtág melyben a néhány nemzedékkel előbbiek még élvezettel mártózhattak meg, mára dögletes környezetté vált: vize vetekszik a szennycsatornáéval, az iszap alant pedig elképesztő mértékű szennyezések titkát rejti.
Mára a helyzet a tarthatatlanságnak arra a szintjére emelkedett, amikor a beavatkozás már elnapolhatatlan. E tekintetben a lakossági igények és a kormányzati-szintű tervezetek gyakorlatilag találkoznak és egyirányba mutatnak – ám kiegyezés helyett áldatlan ellenségeskedés mérgezi a légkört, határozott terv helyett pedig hezitáló ötölés-hatolás tűnik mutatkozni a szakmai-oldalon. Mivel az indulatok elszabadulása érzékelhető egyfelől, s bizonyos tanácstalanság a tennivalók pontosításában másfelől, továbbá mivel az eset életszerű és éppen aktuális, ideértve azt is hogy további hasonszőrű esetekkel is számolhatunk akár a közeljövőben, úgy vélem helyénvaló ha teszünk egy többoldalú megvilágítást:
·       Mely üdvös lehet nem csupán a partikuláris esetre vonatkoztatva,
·       De egyben más perspektívába helyez eddigi ismereteket,
·       S ezáltal átértékelésre bírhat bennünket eddig elfogadott tevékenységek és ágazatok hasznossága és jogosultsága felől is.
-  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -  -
Fontos feltárásai ellenére e tanulmány terjedelmét korlátoznom szükséges, elsősorban hogy a közvetlenül érintettek is végigmenjenek a „tanpályán”, de amiatt is hogy a csak áttételesen érdeklődők is felfigyeljenek azokra a szempontokra, amiket – eredendő szakmaiatlanság vagy politikai-haszonszerzés okán – nagyobb média-felülettel bíró közszereplők egészen másként, nemritkán a végletekig elferdítve tálalnak.
A további elmélkedésre hajlamosakat ugyanakkor ellátom utalásszerűen kapcsolódó tartalmakkal: részint az eredeti forrásokra mutatókkal, részint azoknál messzebbre tekintőkkel. Az eligazodás megkönnyítését az alábbi tételes bontás segíti:
I.) Lakossági-fórumokból nyerhető alap-információk
II.) Floratom, az utolsó/kitartó szennyező
III.) Fenol és Termálvíz
IV.) Újságírói közvetítés
V.) A rehabilitáció háza-táján
VI.) Mérési-adatok, Hatósági-Határozatok
VII.) Támpontok régebbi újsághírekből
VIII.) Az ártalmatlanítási lebontások alakulása
IX.) Javaslataim
X.) Záráskép(p)

XI.) Még egy „katonát”… [utólagos toldás]
I.) Lakossági-fórumokból nyerhető alap-információk
1. táblázat
Idéznék a 2019. dec. 2-i fórumon elhangzottakból[1]
És hozzáfűzném a megfigyeléseimet…
„Elfogadják a szakértők álláspontját a Klebelsberg-telepen élők.”
Szerencsétlen (ám a lakosság kényelmét szolgáló) elrendezés a térben elválasztott konzultáció. Ez rásegít a 2 érintett település (Gyálarét és Klebersberg-telep) egyebekből fakadó szembenállására.
„40 éve küzdenek a Gyálai-Holt-Tisza rehabilitációjáért Klebelsberg-telepen.”
A 40-éves küzdelem említése eleve bonyolult és többrétű szennyezési-hátteret sugall.
„A hatóság egyelőre a Gyálarét melletti rekultivált hulladéktelep területében gondolkozik a pilot projekt lehetséges helyszínei között.”
Tetten-érhető a határozatlanság („egyelőre”, „pilot-project”); a hely-megjelölés konkrét-volta pedig (egyéb kívánatos konkrétumok híján) dacon túl mást nem szül.
„A tájékoztatón kiderült: hatósági engedéllyel literenként 6 milligramm fenolt bocsáthat a Floratom a Gyálai-Holt-Tiszába.”
Az „egyedi-engedély” tehát a normál-határérték hatszorosáról szól.
(Vajh mi egyébről mesélhetnének a részletek?)
„Másik rémisztő adat is napvilágot látott: egy szénhidrogén komponensből 100 ezer milligrammot mértek a holtág iszapjában, miközben a határérték 100 milligramm kilónként.”
Lefordítva, ez a hírharangi-kedélyborzolás 100g/kg-ot jelent.
Amennyiben ez igaz, úgy ez már rég nem „szennyezés” kategória, hanem iszap-alkotó komponens státusz.
[N.B.: az adathoz fogható riasztó nagyságrend egyik eddigi mérési-jegyzőkönyvben sem szerepel.]
„Pénteken a gyálaréti tájékoztatón elhangzott, hogy a rehabilitációt követően a szennyező forrásokat is felszámolják.”
Ez viszont már szarvashiba: Megelőzően kell a felszámolást megejteni, különben a zajló rehabilitáció áldozatai kalkulálhatatlan arányban de kárbavesznek.
Amúgy ~160 ezer tonna iszapról esik szó.
Erre az adatra még visszatérek, mihelyst egyéb ismereteken már túl leszünk.
A fórumról írt sajtóhír dacára az álláspontok egyelőre fényévnyi távolságban; a részletek alapjaikban is tisztázatlanok; a teendők sűrű homályban; a lakossági-bizalom mély-apályon.
II.) Floratom, az utolsó/kitartó szennyező
Míg a holtág íratlan szennyezési-történelméhez a mai szájhagyomány már jobbára csupán bizonytalan töredékeket ragaszt, annyi ezekből is levonható: Évtizedek óta mindenki úgy tette a dolgát a közelben, hogy az eltakarítandója ebben a vízben végezte. Galvánüzem, Baromfi-feldolgozó, Teherpályaudvar, Libatelep… Mára a szennyezők közül egyetlen maradt állva úgy, hogy deklarált szennyezésére még hivatalos-engedélye is van. Ez a Floratom Kft.
1.) Mielőtt körbejárnánk ezt a vállalkozást, rögzítsük le hogy miről is kellene számot adjon.
2. táblázat
A közérdekű adatigénylésre kapott vizsgálati-eredmény a Floratom Kft. termálvizéről (2019. jan. 21):
A napi beengedhető termálvíz mennyisége 15 m3 / nap.
Hőmérséklet   13,4 C
Összes só   246 mg/l
Összes oldott anyag   326 mg/l
pH   8,57
Ammónium ion   15,5 mg/l
Ammónium nitrogén   12,1 mg/l
Kémiai oxigén igény   1153 mg/l
Biokémiai oxigén igény   620 mg/l
FENOL   2,79 mg/kg
Kálcium   10,9 mg/l
Kálium   16,1 mg/l
Magnézium   3 mg/l
Nátrium   1267 mg/l
Mint látható, a terhelés súlyossága legalább 4 paraméterhez köthető.
Ebből 2 a technológiából fakad, 2 azonban nem köthető hozzá. Pontosítsunk ezen:
A vállalkozás termálvizet használ – állítólag üvegházai fűtésére – amelynek természetes-alkotói közt nem ritka a viszonylag magas ásványi sótartalom. Ez magyarázná ugyan a kedvezőtlenül magas Nátrium terhelést, ám az 1267 mg/l érték olyannyira nincs összhangban a 246 mg/l összes só értékkel, hogy az már szinte fáj. Emiatt nem tudni, mit is gondolhatunk: elgépelés vagy fals-akkreditáció?
A fenol-tartalom sem mindennapi vízi-előfordulás, ám a bevallott folyamatok logikája rést-nemhagyóan ezt is a termálvízhez kell rendelje. [Erre III.) 1.) alatt visszatérek, meglehetős részletességgel.] Az éppen mért koncentráció (2,79) ugyan blazírtan alatta marad az egyedi-engedélyben rögzítettnek (6,0), ám többszörösen túllépi a normál-határértéket (1,0), ami még – tekintve a vegyület oda-nemvalóságát – mindig bántóan magas. [Arra hogy mi is van a fenolindex mögött, és hogy az egész mire is alkalmas, V.) 1.( A.) ix) alatt térek ki.]
A másik 2 kiugró, a technológiához „nem-köthető” paraméter azonban egyéb tevékenységre is figyelmeztet. Ilyen magas KOI (és BOI) értékekkel bír a közvetlenül a csatornába-engedett, homogenizálódott szokványos kommunális-szennyvíz is. Ám annak az NH3–N tartalma is magasabb mint 12,1 mg/l. A KOI és NH3–N kiugró értékek együttesére a legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy a Floratom Kft. a termesztő-közegeiből elszivárgó csurgalék-vizet is nagy-nyugalommal az elvezetett termálvízzel közösíti. Ez a csurgalék ugyanis lehet magas szervesanyag-tartalmú (innen a kiugró KOI érték), és egyben relatíve magas NH3 tartalmú is, a szokványosan alkalmazott műtrágyázási/tápoldatozási-gyakorlat következtében.
i) Ennek implicit alátámasztására elegendő lehet ugyanezt a vizet nitrát komponensre is méretni. Rendkívül valószínű ugyanis, hogy ez a cég is a fajlagosan legolcsóbb N-műtrágyával dolgozik, ami NH4NO3.
ii) Adódhat persze e két kiugró érték kombinált effektusból is: Ha már közösítés, a kommunális elfolyó-víz és a csurgalék bizonyos-arányú elegye is vezethet ilyen értékekhez.
[Ez utóbbi esetre vallana, ha mért NO3 mellett az NH3 koncentrációja szignifikánsan magasabb lenne alkalmazott műtrágya sztöchiometriájából adódónál.]
Ha a fentebbi közbevetések bármelyike is igazolódik, akkor a Floratom görbe útjai kiegyenesítést kell elszenvedjenek. A két/három-féle víz szándékos összeeresztése ugyanis messze több mint gondatlanság.
2.) De ki is, mi is az a Floratom Kft.?
i) Cég-információ szerint[2]: Fő tevékenység Zöldségféle, dinnye, gyökér-, gumósnövény termesztése
Alapítás dátuma  1991.08.16.      Jegyzett tőke  243,180,000 HUF     Nettó árbevétel  1,278,022,000 HUF
Utolsó létszám adat  198 fő         Tulajdonosok száma  31                 Vezetők száma  1 fő
ii) Másik forrásból[3] ezek nyerhetők:
2. ábra


A vállalkozás a fentiek szerint évek óta megbízhatóan termel veszteséget. Ez annyiban érdekes, mert Honlapjuk szerint[4]: „A FLORATOM Kft. 1992-ben alakult. Jelenleg 28 hektárnyi termálvízzel fűtött felületen Magyarország egyik legjelentősebb magánkertészete vagyunk.[Elérhetőségük: floratom@vnet.hu] Ha tehát a legjelentősebb hazai magánkertészet bajban van, akkor nehéz szívvel vetne bárki is lasszót a nyakába. Igenám, de a valóság ennél azért sokszínűbb. A kapcsolati-hierarchiák szövevényét vizsgálók figyelmébe, a teljesség igénye nélkül: van „FLORATOM-KER TÉSZ[5], és van Pingpong csapat is [floratom szeged asztalitenisz keresésre 14,600 találat]. Uff.
iii) További szín-árnyalásra[6] alkalmas ez a 2019. augusztusi hír[7]: „Stressztűrő zöldségfajok nemesítésére nyert 673 millió forint vissza nem térítendő támogatást három cég, köztük a szegedi Flóratom Kft…
Arra hogy az efféle hangzatos-megokolásokkal támogatott kísérletekre kidobott pénzzel mi egyéb rokon-tevékenységet lehetne inkább előnyben-részesíteni, itt nem tehetek nagyobb kitérőt. Helyette ízlelgetésre kínálom a szállóigévé-vált (és mára mind-többünk által megtapasztalható) minősítést az üvegházban-nevelt, mesterséges-közegben tápoldatokkal-felfújt étkezési-növényeink beltartalmi-értékéről: A Hollandiai paradicsom a víz ötödik halmazállapota.
3.) De vajon HOL lehet az a 28 hektár?
A keresés nyomán az alábbi műholdas-képeket sikerült fellelnem:
3. ábra
a) Központi telep (6728 Szeged Külterület 35.)
b) Kapisztrán úti telep
Ezek azonban együtt is alig 10 hektárnyi fedett (azaz fűthető) területet mutatnak – tehát kell(ene) lenni még másutt is egységeknek. Azt tudjuk, hogy van használt-termálvíz bevezetés részükről a Feketevízbe. A földrajzi-fekvés tehát kínálná a Kapisztrán úti telepnek a legrövidebb elvezetést, ám az akkor a Fehérpart ingatlanokkal benépesült oldala lenne. Mágori Krisztina videója tanuságaként azonban a betorkollás lakatlan-oldalon érkezik a Feketevízbe. Némi szöszmötölést követően rá is akadtam e tájékra, pozitív indikációval a befolyás tényére de még a csurgalék terjedésére is az űrből. [Ezeket a részleteket a GoogleMap nem, csupán a GoogleEarthPro adja.]
4. ábra
a) Betorkollás & folyáskép + árulkodó akna
b) Floratom-ok közt
De vajon mi magyarázza ezt a kerülőt? Csak nem az, hogy a „központi” Floratom egységnek nem adatott meg a könnyebbség hogy a zagyát a kertjei alatt elfutó Szillér-Baktó-Fertő-főcsatorna erecskéjén át a Tiszába csorgassa, s emiatt földalatti csatornákba invesztálva (jókorát kerülve, esetleg Szeged belvárosa alatt, netán a folyam alatt*) közösíti csurgalékát a Kapisztrán úti telepével, s egyesült tehetségükkel gyalázzák a Gyálai-Tisza pangóvizét? S ezen alku eredménye a mutatott befolyási-helyszín?
* Ne zárjunk ki a priori egy ilyen szcenáriót. A Dunával – ami pedig mélyebb és szélesebb folyam mint a Tisza – ez megtörtént. Bármily hihetetlen, ott a kommunális szennyvizek átcsatornáztatására több helyütt is van alagút a Duna alatt. A Pilismaróti létesítmény[8] évente egyszer látogatókat is fogad. Ha egy üzlet beindul… szokta volt mondani Simon Templar.
Megengedem, ezen kuriozitásnak inkább a Szennyvízipar Kulisszatitkai c. kompendiumban lenne a helye, ám e megelőlegezéssel talán nem tolakodó jeleznem: a már kiadott feltárásaimon túl[9], készülök egy efféle megírására is.
Mert a befolyás fölött mintegy 150 méterre talált objektum [4. a) ábra] erősen erre utal. (S ugyanez az objektum Mágori Krisztina videója 5:25 percénél is előtűnik.)
III.) Fenol – és termálvíz
1.) De hogyan kerül a fenol a képbe?
Egy elcsípett nyilatkozat egy tudományos-portálról[10] sem ad semmi közelebbit: „a kinyert vízről, érdemes tudni, hogy 2000-3000 mg/l a sótartalma, ami még nem olyan magas, de nagytételben eléggé megterhelő lehet a növényzetnek, ráadásul néha vannak a vízben olyan szerves anyagok, például fenolok, amik kimondottan toxikusak.” Ez ugyan megerősítő abba az irányba hogy a fenol forrása a Floratom Kft. esetében is nagy valószínűséggel a termálvíz, ám semmi további fogódzót nem ad. Tettem hát egy körbetekintést néhány aspektust illetően, s táblázatba tömörítettem a baloldalt jelölt témák linkjei alatti tartalmakból néhány megállapítást:
3. táblázat
…ezen vizek összetételükben jelentősen eltérnek a felszíni vizektől, jellemző tényezők pl. a TPH, PAH, fenol-tartalom, magas oldott sótartalom és hőmérséklet.
A termálvíz hasznosítás során felmerülő leggyakoribb problémák a sótartalom, sóösszetétel, a hőszennyezés, a fenol-, monoaromás (BTEX) és poliaromás (PAH) vegyületek, a nehézfémek és a vízi ökoszisztémára gyakorolt hatások.
A pannon korú képződmények alján például gyakran magas szerves anyag tartalmú, rövid szénláncú alifás savanionokat, fenol- és benzolszármazékokat tartalmazó vizeket találunk (Varsányi 2001).”
A termálvizek hidrogén-karbonát tartalma és az üledékek szerves anyag tartalma között egyértelmű összefüggés mutatható ki (Varsányi et al. 1997) .A hidrogénkarbonát tartalom a CO2 oldódásával jut a vízbe. A CO2 keletkezésében pedig a szerves anyagok bomlása játszik fontos szerepet.
Termálvíz esetén a megengedhető maximális koncentrációt túllépő jellemző terhelést az ammóniumion, a fenol, az As, a Hg, a Cd, az Pb és a Na%(1) jelentette.
A fenol a felszínre érésig van jelen, aztán illékonysága miatt eltávozik a termálvízből, ennélfogva talajszennyezésként nem jelentkezik.
(Ph.D. értekezés, 2015 Szeged)
A fenol jellegű vegyületek jól oldódnak vízben, ezáltal kevésbé hatékonyan távolíthatók el…
Annak érdekében, hogy az egyes módszerek közötti különbségek kimutathatóbbá váljanak, egy a fenolnál könnyebben adszorbeálódó molekula – a timol – eltávolíthatóságát tanulmányoztam
Ennek megfelelően, a timol sokkal nagyobb arányban távolítható el (9-26 % között), mint a fenol.” (vö. a dolgozat 19. ábrájával is!)
A korreláló megjegyzéseim pedig az alábbiak:
4. táblázat
1) A fenol mint szennyező előállásán túl a termálvizekben további olyan összetevőkkel is találkozhatunk, amelyek a Gyálai szennyezett iszap kapcsán is felmerültek. A jelenlegi mérési-eredmények birtokában azonban kizárható, hogy a hatalmas TPH és szignifikáns PAH értékek egyedüli forrása az ottani termálvíz lenne.
2) A képződésre vonatkozó erősen áttételes utalásnál lényegesen konkrétabb képet kínál a lignin szerkezetéből[15] levezethető. Abban ugyanis ezerszámra ott van a fenolos-modul, s csupán degradáción kell átessen a korábbi korszakok eltemetett fás-vegetációijának a fő alkotóját képező lignin, hogy a fenol-jellegű monomerek szabadon kószálhassanak. S effajta degradáció a mélyben (emelt hőfokon, vizes-közegben, anaerob-környezetben még a jelenlevő különféle ásványi-sók katalizáló hatására is) bekövetkezhet.
3) A meglehetősen felszínes következtetéseket a fenol veszélyeinek az elbagatellizálásával tetézi.
4) Tudományos-fokozatra törekvő dolgozat – amely a kitűzött cél közelébe sem ér. A megoldandó eset helyett egy annál lényegesen könnyebbet választ már a startnál, majd jártaságát szöveg-közti elemi-hibákkal színesíti. – Néhány év (és hasonló dolgozatok) után viszont már főnök s szaktekintély lesz a Környezetvédelem területén. [Ld. e valós veszélyről 4 másik „környezetvédelmi” témájú dolgozat elemzését: Szörny[16]]
2.) Ha most, e szelíd és fotelhoz-kötött latolgatások után, valaki saját baján túl szembesül az alábbi hírrel, kivált ha átérzéssel belegondol a vázolt helyzet valóságába, lehet hogy összeomlik benne egy világ a termálvíz áldásait illetően. Veszélyben az ivóvízbázis Pusztaszőlősön[17] (2019. dec. 4-i hír).
Részleteiben:
Harmadfokú, vagyis a legerősebb vízminőségi kárelhárítási készültséget rendelte el csütörtökön Pusztaszőlősön az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG), egyetértésben az Alsó-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőséggel. A MOL augusztus 18-án kitört 34-es számú gázkútja a második, szeptember 4-ei kitörés óta nemcsak gázt lök a felszínre, hanem termálvizet is.
A víz magas sótartalma, hőfoka, fenol, ammónium és metángáz tartalma miatt veszélyes környezetkárosító anyagnak minősűl, mely különösen a felszíni és felszín alatti vizeket veszélyezteti. A területen veszélybe kerülhet a Maros hordalékkúp ivóvízbázisa, a termőtalaj, a felszíni belvízelvezető csatornák vize, valamint a talajvíz.
A gázkútból naponta körülbelül háromezer köbméter termálvíz tör fel. Az ideiglenes víztározók megteltek. Az ATIVIZIG megállapítása szerint a szennyezett termálvizet szigetelt, ideiglenes tárolómedencékben kell összegyűjteni, majd az eredeti termálvíztartó rétegbe visszasajtolni. Mivel a kút elfojtása még körülbelül harminc napig tart, a számítások szerint mintegy százezer köbméter termálvíz tárolását kell megoldani. Ugyanakkor folyamatosan ellenőrizni kell a tározóban tárolt víz, és a talajvíz minőségét.
A vízminőségi kárelhárítás költségeit a MOL állja. A gázkitörés elfojtásával egyidőben a katasztrófavédelem vizsgálja a térségben az egészségügyi veszélyeztetettséget, a gázmérgezés, az ivóvíz szennyezettség, a robbanásveszély eshetőségét. A szennyezett területek rehabilitációjáról a gázkitörés elfojtása, és a felszínre tört termálvíz visszasajtolása után lehet majd dönteni.
Pusztaszőlős mellett szeptember 10-e óta tör fel víz a gázkútból. Az alig ezer méterre fekvő településen nincs vezetékes vízellátás, az ott élők fúrt kutakból nyerik az ivóvizet.
A hír részletei fölötti elmélkedést ezúttal az Olvasóra bízom. A „mentség” itt egyedül az lehet, hogy szándék szerint gázt kerestek – hogy az import-függőségünk e téren csökkenjen. A bajt-hozó termálvíz-kitörés csupán balesetként kopogott be, figyelmeztetőleg. Így – ha csupán a szándékolt termálvíz-kitermelés hasznát-kárát óhajtanánk a továbbiakban latolgatni – fel kell vessük az alapkérdést:
3.) Felmerül hát a kérdés: Van-e termálvíz?     Válasz[18]:
„2002-ben fúrták a termálkutat Csurgón. Akkor a Magyar Geotermális Egyesület elnöke, Árpási Miklós azt mondta: a csurgói termálvíz előnye, hogy nincs benne fenol, ezért nem érzünk olajos szagot, és nincs szervesanyag-tartalma, tehát ásványvízzé is nyilvánítható. Századszázaléknyi mangánt tartalmaz, így a korrozív hajlama szinte nulla. A sótartalma is nagyon kedvező, 1200 milligramm literenként.”
A Csurgói termálvíz minősége tehát újraélesztheti a reményeket, hogy a hosszabbtávú jólétünk egyik kényelmi-zálogát, a termálvízben relaxálást ne kelljen még a környezettudatos polgárnak se törölnie sem a szótárából sem a gyakorlatból. Azonban, e vágytól serkentve mégsem utazhat mindenki Csurgóra. Vajon vannak-e egyéb lehetőségek is, országszerte? A teljes-igényű válasz egy akkora balneológiai kitérőt igényelne, amely itt még apropóból sem indokolt. Ám gyors bepillantást enged e bizonytalanságba egy 2015-ös regionális felmérés[19], melyet a hal-tenyésztési ágazat végzett saját céljai érdekében. Az Észak-Alföldi régiót illetően a következők az elemzésekből fakadó megállapítások:
5. táblázat   Vízmintavételezés és részletes kémiai analízis   (HAKI Környezetanalitikai Vizsgáló Laboratóriuma)
A diszkreditálás okai
Minősítési-szint besorolás
Vezetőképesség: 0-20 000 µS/cm, Debrecen I., Kaba és Földes édesvízi haltermelésre közvetlenül nem alkalmas
Szervesanyag-tartalom (KOIk): kritikus a Nádudvar, Hajdúszoboszló, Kaba, Püspökladány kutak esetében
Összes fenol tartalom: Jászkisér, Nádudvar, Kaba, Püspökladány esetén mondható aggályosnak
Ammónia/ammónium, illetve szabad ammónia koncentráció: Földes, Kaba, Debrecen I. és Püspökladány
Fémion, nehézfém összetétel: Hortobágy (vas), Földes (mangán), Jászkisér, Hajdúböszörmény és Debrecen VII. (réz), Balmazújváros (ólom) esetében mondható magasnak”
Az alkalmasság vízminőségi-hátterét illusztrálja:

6. táblázat   Baktalótándházi adatsor
Ezen ismeretek tükrében úgy vélem hasznos lenne távlatosabb gondolatokat szentelni a termálvíz-használat kapcsán – túl azokon amelyek a turista-iparra és a wellness-élményekre korlátozódnak. Vitathatatlan ugyanis hogy a termálvíz-elbocsátások zöme súlyosan szennyezi a felszíni-vizeket, de magas nátrium-tartalma miatt a talajokra kiöntözve is jobbára káros-hatású (szikesedés). „Zöld-megoldásként” maradna a visszapumpálás ugyanabba a földtani-rétegbe ahonnan a termálvíz vétetett. [A gazdaságossági megfontolásokhoz a mélybe-pumpálás energia-szükséglete és a hasznosításra-kivett hőenergia mérlegét kellene esetről-esetre pontosítani hogy lássuk: előnyös volt-e a vásár?] Kritikus-tényező azonban a visszapumpálási-manőver előtt annak ismerete, hogy menetközben ezek a vizek vajon nem koszolódtak-e el? Mert effélét pusztán verbálisan negálni nem ad bátorítást sem a termálvíz megmártózások/áztatások általi igénybevétele, még-kevésbé az afféle használat mint ami a Floratom KOI és NH3-N kibocsátási-adataiból visszaköszön.
IV.) Újságírói közvetítés
1.) 2019.nov. 19-én a HVG tájékoztatói-beszállással ezt gondolta célirányosnak szétkürtölni: „Szeged pöcegödre Mészáros Lőrinc testvéréhez került[20]
Majd konkrét felderítési-ígéretekkel folytatja (amiből a cikkben ugyan vajmi kevés teljesül), csak hogy egy oldalvágással ismét olyan terepre jusson ahol ellentétet-gerjesztve ostorozhat – anélkül hogy pontosan értené: mi is álldogál békésen az ostora előtt. „Mi annak próbáltunk utánanézni, hogy valójában milyen szennyezés került a holtágba, és annak, hogy mikor állnak neki a munkának, hol fogják kezelni és végül lerakni a kezelt szennyvíziszapot. Igaz, ezt nem Szlovéniából, vagy Horvátországból szállítják ide[21], de 130-160 ezer köbméter szennyvíziszapról van szó, ami négy-ötszöröse annak a mennyiségnek, amelyet Székesfehérvárra szállítottak[22].” A Székesfehérvárra szállított Horvátországi szennyvíziszap a továbbiakban még terítékre fog kerülni.
A legkonkrétabb adatokat egy másik munkából[23] csippenti [melynek relevánsabb részleteire későbbi latolgatásaim alátámasztására magam is támaszkodom: IX.) 2.) és 3.)], s az ollózás így szól: „Akkoriban a szakértők szerint a Holt-Tisza vízgyűjtőjén található jelentősebb szennyező források a holtágat évente közel 620 ezer köbméter szennyvízzel terhelték, ami mintegy 215 tonna szerves anyagot jelentett. Ennek többsége a Feketepart vizébe jutott.” Ez a szöveg-átemelés azonban – bármilyen konkrétnak is tűnik a számadataival – mára teljesen meddő-terep. Ami ugyanis „akkoriban” állt (a becslések szintjén), az azóta folyamatosan borult: vállalkozások alakultak és tűntek, szennyezőiket előbb ontva majd emlékül-hagyva…
2.) 2019.nov. 29-én a Délmagyar.hu ezekről tudósít: Megvizsgálták a Holt-Tisza iszapját[24]
i)találtak többek között szénhidrogéneket, nehézfémeket, valamint időszakosan fenol koncentrációt. A vizsgálatok során mintegy 600 furatból vettek iszap- és 50-ből talajvízmintát. A projekt célja, hogy a holtágból kitermelt, szennyezett iszapot a rehabilitációs munkálatok során szabályosan, szakszerűen leterítsék
Vajon miféle konkrétum társítható a kitermelés mellé, miféle vágyálmok teljesülésével kecsegtetnek a rehabilitációs munkálatok említése, s miféle garanciákat fed a szabályos szakszerűség a körvonalaiban sem vázolt leterítést illetően?
ii)Olyan lakossági kérdés is érkezett, hogy miért nem engedik le a vizet és kezelik a mederben az iszapot. Erre Melegh Csongor, a vizsgálatokat végző cég műszaki vezetője elmondta, ha helyben kezelik, akkor az bomlani fog, és még nagyobb szaghatással bír, mint amely most van, így az a jó megoldás, ha kiemelik, kármentesítik és máshol helyezik el.
A felvetett lakossági-kérdésben több a ráció mint azt a területen rendezést-áhító átlagpolgár gondolná. [A konkrétumokra fordítható részletek VIII.) megemésztését követően IX.) alatt pontosítottak.] Egyelőre a felvonultatott szakértő kármentesítési ígéreteivel kell nyugovóra hajtsa fejét a bízván-bízó.
iii)Ha a vizsgálati eredmények teljes körűen rendelkezésre állnak, akkor tudják meghatározni, melyik az a lehető legkisebb környezeti terheléssel járó beavatkozás, amellyel a kitermelendő iszap egy részének vagy akár egészének előkezelése, majd annak biztonságos elhelyezése megoldható lesz.
A teljes-körűség igényének a hajszolásához megfontolandó: már rendelkezésre áll a 2017-es terv- és Hatásvizsgálat [VI.) 3.) dokumentum]. Az óvatos körbejárás mögött pedig mintha elővillanna az óvakodás stratagémája is.
Mindez a totojázás annak a tudatával zajlik hogy „tavaly év végén a kormány hozott egy új határozatot: kármentesítési forrásból (az eredeti 2,9 helyett) 4,5 milliárd forint áll rendelkezésre.
3.) 2019.nov. 30-án ismét jelentkezik a HVG: Hatósági engedéllyel szennyezik a szegedi Tisza-holtágat.[25]
Kiemeli a Floratom Kft. különleges helyzetét: „A Szeged déli részén található, 18 kilométeres tiszai holtág egy szakasza súlyosan szennyezett, a káros anyagok forrásait már vagy két évtizede megszüntették, de máig maradt egyedüliként a magas fenoltartalmú termálvíz.” Valamint: „a Floratom Kft ideiglenesen, a fenol megengedett határértékének többszörösére kapott engedélyt. Ez az engedély addig szól, amíg a projekt kivitelezése meg nem kezdődik. Ezt követően sincsenek arra tervek, hogy visszasajtoló kutat építene a társaság, hanem az uniós forrásból, a programra biztosított pénzből építenek majd vezetéket, amely a fenolos termálvizet a helyi szennyvíztisztítóba vezeti, vagy ha ide már nem fér, akkor a Tiszába.
Rátér a problémára „…ez nagyjából 160 ezer köbméter szennyvíziszap elhelyezését jelenti, ami többszöröse annak a külföldinek, amit Székesfehérvárra szállítottak” megrezgetve ismét a Fehérvári húrokat.
Majd vázolja azt a vézna semmit, ami a lakosságot már régóta irritálja, egy olyan záró-klauzával ami végképp emészthetetlen: „A végső technológiát egy pilot programban kísérleteznék ki: a holtág egy szakaszát vízmentesítenék, ebből emelnének ki kilencszer 100 köbméter iszapot, ezt egy-egy kazettában helyeznék el, majd a módszerek tesztelése után döntenék el, hogy melyiket alkalmazzák nagyban. A teszt helyszínét az ATIVIZIG jelöli majd ki, ehhez egy fél hektáros terület szükséges, az pedig egy további kérdés, hogy a maradék irdatlan mennyiséget hol tennék le. Azt leszögezték a szakemberek, hogy Magyarországon nincs olyan méretű veszélyes hulladékkezelő, amely ezt képes lenne befogadni, így a helyieknek bele kellene nyugodniuk, hogy a környéken kell ezt megoldani.
A bizonytalankodást leleplező hír (hol is az a végső technológia; menekülő-út a kísérletezésbe; a deponálás lebegtetése) – amellett hogy presszióba konkludál (leszögezték…) az ellenkezéseket már előre leszerelendő – egy eddig nem-ismert konkrétumot azért felvillant. Ez a kazettás elrendezés, ami rögvest előrevetíthet egy alapvető balfogást, ami az óhajtott sikerességnek erős gátat szab. Amennyiben ugyanis a kazetta alulról is zárt (s a másutt fellelt részletek ebbe az irányba mutatnak), akkor a tervezett átalakulások egyik legfőbb alapfeltétele nem teljesül. Talaj-kontaktus híján befullad az esetleg beinduló mikrobiális-reakció, s lebontás helyett rothadásba fordulnak a folyamatok.
4.) Érdemes ezek után – s a 2 megrovó-ízű utalás miatt is – visszakanyarodni a Székesfehérvári esethez.
Amelyet ugyanez a HVG hírportál szerint a város polgármestere sem tud kellően feldolgozni[26] (2019. jun. 28-án), ám amelyet (némely részlet megvilágítása mellett) a cikk folytatása kényszerűen de hasznosnak fest le. (Némi ellensúlyként azokkal a politikai-színezetű vádakkal szemben, amelyek ugyaninnen 2 nappal előbb indultak[27]. [Ahonnan véve, egy kihalászott adat segítheti a mi kalkulációinkat is: 41 ezer tonna szennyvíziszap közúti-szállítása (Horvátországból Székesfehérvárra) 2000 kamionnyi rakománnyal sikerült].) A visszafogott méltatás:
…a Székesfehérvár melletti agyagbányába nem egyszerűen beleengedik a szennyvíziszapot, hanem a cég által kidolgozott technológiával és anyagok hozzáadásával talajt állítanak elő belőle, amit utána az olyan degradálódott területek rekultivációjára lehet használni, mint amilyen például a külszíni bányászat után visszamarad.
Elmondása szerint a talajra aztán fás és lágyszárú energianövényeket telepítenek, ezeket később égetéssel hasznosítják, így a szennyvíziszapból hasznosított anyagok nem kerülnek vissza az élelmiszerláncba. Az eljárás során a növények fejlődéséhez az ásványi anyagok a bányákban rendelkezésre állnak, a szerves tápanyagokat pedig a szennyvíziszap biztosítja, ezek kombinációjából termékeny talajkeverék jöhet létre, amire 1-2 éven belül telepíthető a növényzet.
A Fehérvári Téglaipari Kft. azt állítja, telepén többségében hazai kommunális szennyvíziszap hasznosítása folyik, és folyamatosan hirdeti technológiáját, tárgyal állami tulajdonú víziközműcégekkel, hogy bővítse a hazai szennyvíziszap hasznosítását, de állítása szerint rajtuk kívül álló okok miatt, csak korlátozott mértékben biztosított a hazai iszap feldolgozása
A lejárató él tehát 2019. jun. 28-án éppen szünetelt. A vizsgálódó-hozzáállásban felmutatott pártatlanság erősítésére (mely terepen a HVG.hu fenti cikk-halmazával nemigen jeleskedett) magam hozom itt elő a felszínesen párhuzamosnak vehető és lokálisan erősen kedélyeket-borzolt Egerszalóki[28] esetet, ahova ugyancsak külországból szállítottak volna szennyvíziszapot. [Ott 200 ezer tonna lenne a tervbe-vett mennyiség.] A párhuzam azonban azonnal megszakad a Fehérvári esettel, mihelyst valaki nem hisztériával közelít. Egerszalókon nincs gondos/felügyelt átalakítás tervbe-véve, csupán bányagödör-feltöltő deponálás (némi hanta-körítéssel). Ez a sarokköve a különbségnek – és az elfogadhatóságnak.
V.) A rehabilitáció háza-táján
Átevezünk most a rehabilitáció vizeire. Egyelőre azzal kezdve, hogy a Székesfehérvári esetet alaposabban szemügyre vesszük. Ezt igyekszik tenni az INDEX is, az alábbi bemutatással[29] (2019.06.27-én – 1 nappal a HVG.hu kényszerű önkorrekciója előtt):
Főcím: Bűzös massza tehet termővé 300 ezer hektárt Magyarországon
Ha az ember azt hallja, hogy szennyvíziszap, nemigen gondolhat másra, mint bűzös, nyálkás, mérgező trutyira, amit a legjobb lenne kilőni az űrbe, hogy többé ne is lássuk. Nagyobbat nem is tévedhetnénk. Oké, eleinte tényleg büdös, de valójában olyan értékes anyagról van szó, amelynek segítségével páratlan gyorsasággal lehet a terméketlen területeket újra termőre fogni, anélkül hogy annak a természet kárát látná. Nem kevés ilyen terület van: csak Magyarországon 300 ezer hektár.”
Heil Bálint (Soproni Egyetem, EMK, Környezet és Földtudományi Intézet, Termőhelyismerettani Intézeti Tanszék) szerint „mostanra nemzetközi szabadalom véglegesítése közelébe került a cégben 1993 óta elindított technológia kidolgozása”.
„A masszát bizonyos arányban keverik a helyben lévő agyaggal, ehhez adnak szerves anyagot – jellemzően zöldhulladékot –, és beoltják baktériumkészítménnyel, ezután kezdődik meg az egy-két éves termőtalajképző érési folyamat. Az agyagréteg azért is fontos, mert jó vízzáró képessége van, így nem szivárognak el a szennyvíziszapban lévő káros anyagok, mielőtt feldolgoznák a biokémiai folyamatok.”
„Ez tehát egy újrahasznosítható energiaforrás (sic! ERŐ-forrás) – így tekint rá egyébként az EU-s elvekkel összhangban lévő, 2017-ben elfogadott kormányzati iszapstratégia is –, lényegében alkalmas arra, hogy megfelelő adalékanyag hozzáadásával felgyorsítható vele a talajképződés. Ami létrejön, az nem egyszerűen trágya vagy táplálékkiegészítő, hanem komplett termőtalaj. „Hat év alatt a szerkezete pontosan olyanná válik, mint a természet által több ezer év alatt létrehozott csernozjom” – mondta Heil, nemcsak az ő és Kovács Gábor eredményeire, de a Freiburgi Egyetem és az Oklahomai Állami Egyetemen végzett vizsgálatok alapjára is hivatkozva. A talajképződés gyorsaságát megmagyarázza, hogy a természetes talajképződés évezredes folyamatával ellentétben a szennyvíziszapban már valójában benne van a szükséges szerves anyag és víz.”
„„Hat-hét ilyen teleppel feldolgozható lenne a Magyarországon keletkező teljes szennyvíziszap” – mondta Heil. A technológia könnyen átültethető, az elsődleges cél egyébként sem az, hogy nagy távolságra kelljen szállítani a szennyvíziszapot a feldolgozáshoz. Ehhez a szennyvíztisztítással, hulladékkezeléssel foglalkozó cégek telepei adhatnak ideális helyszínt. 
„Varga Gábor szerint annak kellene megteremteni a feltételeket, hogy a Magyarországon évente képződő 900 ezer tonna szennyvíziszap – ez a benne lévő víz nélkül 180 ezer tonnát jelent – fel legyen dolgozva.
A talajtani szakember azonban elismerte: a Fehérvári Téglaipari Kft. területén alkalmazott
TECHNOLÓGIA JÓ, A FELDOLGOZÁS KORREKT, A HATÁRÉRTÉKEK TRANSZPARENSEK, ÉS NEM KÉPZŐDIK MELLÉKTERMÉK. REKULTIVÁLÁSRA AZ ÍGY KELETKEZETT TALAJ ALKALMAS.”
„A szennyvíztisztító telepek kötelesek rendszeresen bevizsgáltatni a náluk lévő szennyvizet. Ennek ellenére „fontos része a hasznosítási folyamatnak, hogy a képződött talaj degradált területekre kerül, ahol nem élelmiszer termelésre használt növényeket termesztenek” – hangsúlyozta a kft. ügyvezetője. Horváth Sándor mellett Heil is megerősítette, hogy ez a felhasználás módja, ezzel kiküszöbölik azt a lehetőséget, hogy az esetleg talajban maradt gyógyszermaradványok, patogén baktériumok bekerüljenek az élelmiszer-termelésbe.”
Most pedig nézzük, mit tanulhatunk a fentiekből a rekultivációt illetően, hogy később e tanulságokhoz visszatérve szortírozhassuk: vajon mi is vihető ezekből át a Gyálai esetre? Alább elemzéssel ellenpontoznám a fentieket: jót a jóhoz, nem kímélve a hibákat sem.
1.) Előremutatók:
i) Jó: hogy e rengeteg szerves-anyag nem megy veszendőbe. Nem herdálódik el messze az értékén alul a biogáz-mánia oltárán, vagy szimpla elégetéssel, hogy fajlagosan igen-csekély energia-hasznosulással járuljon hozzá ahhoz az össz-energiához, aminek a felhasználási-volumenét könnyűszerrel lehetne drasztikusan is csökkenteni[30] – például a jelenlegi szennyvíztisztítási-gyakorlat teljes átformálásával[31].
ii) Jó: mert a folyamat által, annak végén, (ama bűzös anyag) hasznossá válik. Éspedig ott, ahol „megállt a tudomány”, és csak hosszú ezer-évek alatt regenerálná az (általunk ejtett) sebet az anya-természet.
iii) Jó: mert egy főfájást-okozó tehertételt  úgy takarít el, hogy azt hasznos produktummá konvertálja (=ingyenes ERŐFORRÁS), eredményes táj-rehabilitáció előjátékaként.
iv) Jó: mert ezt hozzáadott veszélyes-anyagok nélkül teszi, miközben eltakarítandót sem hagy maga után.
2.) Rossz a fenti módszerben nincs.
Mindaz ami rossz, nem a fenti szereplőkön múlik: ÖRÖKLIK azt a kapott anyaggal.
A.) A kapott anyag (=szennyvíz-iszap) az alkalmazott technológiából fakadóan 2 súlyosnak vehető olyan szennyezővel bír, amely eredetileg nem terhelte volna ezt az anyagot:
i) Vas. Ez a foszfor-leválasztó lépéskor kerül a zagyba. Önmagában nem lenne káros – hiszen a vas a legtöbb talaj normál alkotója – ám a szennyvíziszaphoz közvetlenül adagolt vas-ionok elsődlegesen blokkolják az iszap zömét alkotó humin-anyagok aktív centrumait, amelyek a talajban érzékeny egyensúlyi-folyamatokon keresztül szabályozzák a növények számára felvehető kationok forgalmát.
ii) Polielektrolit. Ez a szükséges-rossz a szennyvíziszap víztartalmának a csökkentésére lett bevetve. [N.B.: a primer-iszap  közel 98%-a víz.] A víz-tartalom csökkentése azért szükséges hogy a keletkezett iszap elszállítása (valamennyire) rentábilis legyen. A szer adagolásával a szennyvíziszap kolloidális-rendszerében (elektrolitos vonzó és taszító hatások átrendeződéseként) összeomlások játszódnak le, ami tehát az iszapra nézve vízvesztéssel jár. Igenám, de az iszapba ekként inkorporált polielektrolit a majdani talajban is kifejti a hatását: borogatja az ottani kolloidális állapotokat – mindaddig amíg jelen van.
Elsősorban ezek miatt „eladhatatlan” közvetlen talajjavító-adalékként az egyébként hasznos-anyagot tartalmazó művi-szennyvíziszap. A Székesfehérvárott alkalmazott technológiában a leírt folyamatok közbeiktatásával nagy valószínűséggel ezek a gátló-tényezők hatásaikban tompulnak. A jelzett 6-éves periódus alatt lassan előrehaladhat a humin-anyagokba kötött vas-ionok kicserélődése, a vas ásványosodásával kísérten. Ezalatt a polielektrolitok is lassan degradálódhatnak, hiszen a talajbaktériumok számára minden szerves molekula potenciálisan táplálék. Mindezek lezajlása amiatt is elősegített, mert a Székesfehérvári procedúrában az első pillanattól fogva a szennyvíziszappal (leendő humusz-alkotó) intim kontaktusba kerül a váz-anyag (agyag) is. [Közvetlen szennyvíziszap-kihelyezés esetén ugyanezen 6 év alatt (de lehet hogy tovább is, hiszen a Székesfehérvári procedúra egyéb lépéseket is alkalmaz mint „magára-hagyás”) csak a gátló-tényezőket észlelné a földjén a gazda.]
B.) A kapott anyag lehetne eleve vízmentes.
i) Ekkor sem vas, sem polielektrolit nem bonyolítaná a képet.
ii) Szállítása is rendkívül gazdaságos lenne (összehasonlításban).
iii) Alkalmas lehet azonnali elhelyezésre is; de 1-2 éves utó-procedúrát követően hasznosabb, anyagában megnövelt, biztonságosabb talajjavítót ad, nemcsak erdészeti de kertészeti felhasználásra is.
Ennyi előny mellett azonnal fel kell merüljön a „HOGYAN lehetséges mindez” kérdése. A válasz korunk egyik leg-alulértékeltebb teóriájából, a Vízgazda-rendszerből[32] húzható elő. Ott az egyik sarkalatos tétel az, hogy az anyagcsere-végtermékeinket NEM keverjük össze vízzel. (Megvan ennek a kivitelezhető technikája, kicsiben-nagyban. Ezek részleteivel itt nem foglalkozhatunk.) Ez persze technológia-váltást igényelne – a művi-szennyvíztisztításról átállni a Vízgazda-elvű Alomátitató-telepekre – és ez további hallatlan nyereségekkel is járna:
iv) Ekkor nem képződne veszélyes szennyvíz – egyáltalán.
v) Elmaradnának a művi-szennyvíztisztítás romboló mellékhatásai: az élővizek elszennyezése, az eutrofizáció a ”tisztított” szennyvíz N és P tartalma által.
vi) S ha az anyag helyes Alomátitató-telepi kezelésben is részesül, akkor megoldódik a máig kezelhetetlen hormonok és gyógyszermaradványok eltávolításának a problematikája is. (Erről a pontról tudományos forrásra támaszkodó bizonyítékot helyezek tágabb megvilágításba a Takarás[33] 36. lábjegyzetében. A hasonlóan problematikus, s a Gyálai-eset kapcsán tornyosuló, fenyegetőnek tekintett PAH vegyületekre pedig VIII.) 2.) alatt kínálok hasonlókat.)
vii) S majd elfeledtem: A Vízgazda lépései rendre minimális energia-befektetést igényelnek – szemben a meglehetősen energia-igényes művi-szennyvíztisztítással. Ebben áll a magyarázat arra az előrevetítésre, ami az első „” alatti tétel végén áll.  A mindegyre csak növekvő energiaigény kielégítésének oltárán fel nem áldozott biomassza tehát nem pusztán értékteremtő erőforrás, de áttételes haszna oly távoli területeken is jelentkezik, ahol a Vízgazdá-ban járatlanok nem is gondolnák. A biomassza „életben-hagyása” és követő ésszerű felhasználása egyben nagymértékű energiaspórolásra is alkalmat teremt. [Egy ilyen szembesítést[34] kíséreltem meg nemrégen.]
VI.) Mérési-adatok, Hatósági-Határozatok
Alább 4 db hosszabb (valamint 3 db kapcsolható) dokumentumból emelek ki részleteket. Részint bizonyos adatok és mozzanatok azonnali reflektorfénybe helyezésre, részint a továbbgondolkodást megalapozandó. Ezeket rendre a Gyálai Holt-Tisza rehabilitációjáról politikamentesen Facebook-csoport oldaláról töltöttem le; az önálló/független betekintés elősegítését segíthetik az alábbi adatok:
7. táblázat: Áttekintett hivatalos-dokumentumok
Dokumentum
szerzője
Született
Tartalom
Letöltési-cím a FB-csoportból
Hatósági referencia
1.) Bioaqua Pro Kft.
2017. 09
mérési-eredmények
Bioaqua mérési eredmények
KEHOP–1.3.0-15-2016-00016 Melléklet
2.) ESPA Kft
2018.09
újabb mérési-erdmények
05_jelentés_iszapkotrás_előkészítés
Viziterv Environ Kft.
Gyálai holt Tisza rekonstrukciója
projekthez kapcsolódó
kiegészítő jelentés
3.) Csongrád Megyei
Kormányhivatal
Szegedi Járási Hivatala
2019.02
Határozat
02_határozat_kötelezés
KTO-azonosító: 113405-2-29/2017.
Ügyiratszám: CS-06Z/01/08267-33/2017.
4.) Viziterv Enviro Kft.
(megrendelő OVF)
2019.05
Műszaki leírás
05_Műleírás_gyála_tfeltr_korr
KEHOP-3.3.0-15-2019-00008
TÉNYFELTÁRÁSI TERV
2007-01/2019
5.) Pagoda Kertstúdió Bt
(Kesziterv 14-01-01/2017)
2017.06
iszap-elhelyezési terv
hunusz
KEHOP-1.3.0-15-2016-
00016,
(Viziterv Environ Kft. megrendelése)
6.) OKIR online
(2013.)
felszíni vízminőség
FEVISZ01_1-2500_1576526606926.xls
(a letöltés védett-nézetéből automatikusan adódik)
7.) OKIR online
(2008-2013.)
Floratom kibocsátás
FEVISZ02_1-2500_1576526866345.xls
(a letöltés védett-nézetéből automatikusan adódik)
1.) dokumentum:
A Mérési Melléklet 146 oldalra rúg, a vizsgálatokat a Technovíz Kft., Szolnoki laboratóriuma végezte. Egy minta elemzése az alábbiakra terjedt ki:
8. táblázat (2017. évi iszap-elemzések, Technovíz Kft. Szolnok)
a) Szervetlen + Fenol
b) Összes ásványi olaj
c) Poli-aromás szénhidrogének
d) Alkil-benzolok
Talán nem elfogult a megállapítás, hogy a dokumentumból az adatok kiértékelő-áttekintése közvetlenül lehetetlen.
A.) A Szervetlen + fenol blokk esetére emiatt „összetereltem” az adatokat:
9. táblázat
Mennyiségek: mg/kg szárazanyag                     Furatokból vett minták: 1F: Híd-felőli vég, 2F=középütt, 3F=Szennyvíz-telep felőli vég
Az ábrán bizonyos szín- és jelölés-kódolást alkalmaztam a kiugró ill. kommentálást-igénylő esetekre – amelyek ugyanakkor nem tekintendők veszélyességi-szint indikációnak (ez mások kompetenciája), pusztán jelzésértékűek a tervezett/elvégzendő beavatkozások érdemlegességi-megfontolásához. Valamicske támpontot azért hadd szolgáltasson az alábbi felderítés:
i) Kadmiumra vonatkozóan [ami a legveszélyesebbek közé sorolt egészségkárosító (a 9. táblázatbeli mérhetetlenül alacsony-koncentrációjú higany után)] megszívlelendők az alábbi megállapítások.
·     A földkéreg geológiai elem-eloszlása diverzitásához történt szükségszerű evolúciós adaptáció lenyomata az, miszerint még a kadmiummal „nem-terhelt” talajokon is számolni kell növényi kadmium-tartalommal: „Toxikus nehézfémmel nem terhelt talajokon termesztett növényekben általában 0,3–0,5 mg/kg-nál kevesebb kadmium található. Toxicitási tüneteket 5–20 mg/kg Cd-tartalom okoz[Bioremediáció[35] (a Szegedi Tudományegyetem anyaga) p32. ]
·     Igaz ugyan hogy ugyane forrás szerint a növényvilág képes a kadmium akkumulációjára is, ám hogy a felhalmozódással elérje az említett veszélyesség mértékét, a 9. táblázat szerinti legszennyezettebb talajmintán termesztve is sokszoros dúsulás kellene előálljon.
·     S ne feledjük ami e forrásban nincs részletezve: a termesztett növények az evolúciós-létrán meglehetősen magas szervezettségi-fokúak, emiatt a felvett anyagok nem homogénen oszolnak el bennük, hanem szövet-, de nem ritkán képlet-specifikusan is. Két oldallal hátrább ugyanott, az ólomra vonatkoztatva ezen előrebocsátásom még irányultságában is megnyugtató említést nyer: „Az ólom a növények számára nem esszenciális, nagyon kis koncentrációban azonban stimuláló hatású lehet. A szennyezetlen talajokon fejlődő növényekben általában 0,1–10 mg/kg ólom található, az átlagérték 2 mg/kg. Talajból történő ólomfelvétel esetében a gyökerek jóval többet tartalmaznak, mint a föld feletti szervek.
[Az érdeklődő a citált szöveg környezetében a többi „nehézfémre” is talál további hasznos indikációt.]
ii) Kiugró trendként rögzíthető, hogy a furatokból (1F, 2F) vett minták rendre szennyezettebbek. Egyedüli kivétel ezalól a molibdén koncentráció: az 1-4. minták felülmúlják a furatokból mértek értékeit, míg a többi minta gyakorlatilag molibdén-mentesnek vehető.
iii) A furatokban észlelt szennyezési-trend is stabil – egyetlen kivétellel: az ólom esetében határozottan megfordul.
iv) A legveszélyesebb fémekre a helyzet nem tűnik drámainak. Lehetséges hogy ez következik magából az egykori galvánüzemben folytatott korlátozott-körű procedúrákból. [Vö. IX.) 2.)]
v) Joggal feltehető hogy sem a bárium, sem a feltüntetett anionok (klorid, fluorid, szulfát) nem az egykori galvanizáló-tevékenyéghez hanem a termálvíz-bevezetéshez köthetők.
vi) A bárium a jelentős szulfát-koncentráció következtében csakis BaSO4-ként lehet jelen, aminek a vízben való oldékonysága igen alacsony: 2,3 mg/l 20oC-on. Ennél több tehát akkor sem lenne a vizes-kivonatban, ha magában a szilárd anyagban ennél magasabb lenne a koncentráció. Így az 1. és 3. minták kivételével elmondható, hogy a bárium valóságos szintje a többi mintahelyen nem magasabb a megadott értékeknél. [Mindehhez feltételeztem, hogy a báriumra vonatkozó értékeket szulfátban számítva adták meg. – Aminek persze nincs egyértelmű nyoma.] Ellentmondani látszik e megfontolásnak az 1F és 2F adat. Amire a naturális magyarázat már kissé messzebbre vezet[36] [doi=10.1.1.832.6712]: kelációs képességű ágensek nagyobb koncentrációjú előfordulása a vízben növeli a bárium vízoldékonyságát még szulfát jelenlétében is. Ilyen ágensek simán fellelhetők abban a komponens-csoportban, amit szűkszavúan DOC rövídítéssel említ a 9. táblázat. [DOC=Dissolved Organic Content, azaz minden szerves-anyag ami éppen oldatban van.] És éppen a DOC koncentrációja lényegesen magasabb a szóbanforgó furat-helyeken.
vii) A szulfát-ionok esetében mért legmagasabb koncentráció sem jelent semmilyen közvetlen veszélyt – a talajban. Ugyanis a szulfát természetes kőzetalkotó komponens. Így bármiből is fakadnak az iszapban-mért legmagasabb értékek, a figyelmet inkább a szokatlanul alacsony koncentrációkra hívnám fel. Az ugyanis, hogy maga a deponáció lenne e helyeken a környezethez képest kifejezetten alacsony, nem életszerű az adott elrendezés mellett, s ez az ii) alatt jelzett trenddel is ellentétes. Magyarázhatja viszont a csökkent szulfát-koncentrációt a fogyás: amennyiben az szulfiddá redukálódik. Ilyen folyamat lezajlására utal a környezetben-lakók által megfigyelt záptojás-szag (kénhidrogén), s kiváltója lehet az épp e lokációkban mért magasabb DOC érték mögötti intenzívebb mikrobiális-bedolgozás. [Bár a redukcióhoz az alapfeltétel szinte mindenütt adott: az oldott-oxigén relatív-szintje rendkívül alacsony, jobbára mindössze 1% körül mozog.]
viii) A szulfát ilyen mértékű hiánya/eltűnése mellett érdekes lenne ha valaki okát tudná adni annak, vajon hogyan lehet az összes oldott szilárd anyag a legmagasabb épp ezeken az 1F és 2F helyeken, mikor az elemi sztöchiometria már a 10. 11. 12. minták TDS értékeit is kérdőjelessé teszi.
ix) Fenolindexre pedig az adott értékek abszolúte semmitmondók. Nem kerülne nagy erőfeszítésbe, ha a szín-intenzitás mérését megelőzően beiktatnának egy kloroformos extrakciós-lépést [kémiai-intelligenciával megtalpalva a szabvány receptúráját], miáltal a kimutathatóság akár ezerszer is érzékenyebb lehetne. Arról nem is szólva, hogy a „fenol-index” módszer által adott eredmény nagyban függhet az adott fenol-összetételtől. A mérés alapjául szolgáló színreakció szinte minden egyedi fenol-komponensre más-más intenzitású, nem is említve hogy bizonyos fenol-csoportok nem is adják a színreakciót: Diplomamunka[37] 21p. [További tipp D.) alatt.]
B.) Az összes ásványi olaj (TPH=Total Paraffinic Hydrocarbons) két frakcióra bontása itt szerencsésnek mondható. A TPH-lebontás [VIII.) 1.) alatt bemutatott] irodalmi-felderítése figyelembevételével ugyanis ez megnyugtatóbbá teszi a komponensekre megkívánt sikeres rehabilitációs elvárásokat. A mérési-adatok szerint a C5-C10 frakció össz-koncentrációja még súlyozottan számítva is alatta marad a C10-C40 frakcióénál, néhány mintát leszámítva igen-jelentősen.
C.) A poli-aromás szénhidrogénekre (PAH) nem végeztem el a Kft. helyett az A.) alatt bemutatott összesítést. A mért koncentráció-tartományban levő komponensek rehabilitációs sorsára a VIII.) 2.) alatt szintén taglalt irodalmi-adatok adnak majd kellő támpontot.
D.) Az alkil-benzolok (BTEX=Benzol, Toluol, Etil-benzol, Xilolok…) csoportjára bemutatott értékektől akár el is tekinthetünk. Ezen vegyületek bármelyike ha jelen is van, annyira alulreprezentált hogy a hangsúlyosabb komponensekre alkalmas rehabilitációs módszer e maradványokat is eltünteti.
Meg kell itt említsem, hogy e látványos ám jelen-esetben semmitmondó eredmény-zuhatag egyetlen elemzésből jő: mindössze egyetlen (helyesen megválasztott paraméterekkel bíró) un. gázkromatográfiás injektálást követően áll elő. Amennyiben ezzel a módszerrel végeznék a fenolok elemzését is, akkor ugyanekkora erőfeszítéssel juthatnánk részletes komponens-információhoz ott is – bizonytalan-tartalmú fenolindex helyett.
2.) dokumentum:
Pontosan 1 évvel a fenti eredmények után született meg a tárgyban a következő. A 2018. évi mérések annyiban lehetnek informatívabbak a teendőkre nézve, hogy mintavételi-pontonként két eltérő mélységből vett anyag-minta lett elemezve. A két forrásból származó adatok hellyel is korreláló legcélszerűbb egybevetése a térképi-illusztráció.
5. ábra   Regionális-eloszlás: THP
6. ábra   Regionális-eloszlás: PAH
A nyert adatok erős diszparitására maga a dokumentum is felhívja a figyelmet. Az, hogy ezt vajon a közben eltelt 1 év történései eredményezték, a deponálódás nagyfokú területi-inhomogenitása okozza-e, vagy az „akkreditációs-megbízhatóság” erősségéből fakadnak, majdhogynem irreleváns a rehabilitáció előtti áttekintéskor. Semmi távlati teendőt nem fog jelentősen világosabbá tenni az a tervezet, mely szerint ismételt mintavételezéseket kell végezni, ám ezúttal sokkalta sűrűbben. [Ld. a D.) alatti  előrevetített terveket is.]
Figyelemreméltóak ugyanakkor a dokumentum alábbi megállapításai:
A.) A FeketevízbeKorábban a városi, illetve az ipari szennyvíz tisztítatlanul folyt be...” (p1.) Állóvízben ez jóvátehetetlen károkhoz vezet. A bekerülő organikus anyag – kiegészülve a kommunális szennyvízzel hozott (soha el nem tűnő) foszfortartalommal – állandó körforgásban tartja a (további bevezetésekkel) intenzitásában egyre fokozódó eutrofizációt.
[Így megy tönkre[38] – éppen napjainkban – az érintetlen Természetben megbúvó Erdélyi Szent Anna-tó. A turista-ipar „áldásaként”: naptej a bronzbarna testeken, kiegészülve a „hova is pisáljak ha egyszer úgyis a vízben vagyok” dilemmájával.]
B.) A meder-aljról igen fontos részlet: „A meder alján jellemzően 0,2-0,5m folyós víztelített iszap, majd az alatt 0,2-0,6m tömör, nyúlós, fekete, már részben komposztálódott szennyvíziszap, majd szürkés homok, és szürke agyagréteg helyezkedik el. A tömör fekete iszapréteg, valamint néhol az alatta lévő homok organoleptikus észlelés alapján szennyezett, olajos tapintású, kellemetlen szagú. Az agyag fekü organoleptikusan minden esetben tiszta volt, bár ezt a réteget nem minden mintavételi pontban sikerült elérni.” és „A koncentrációk az iszapban lefelé haladva monoton csökkennek, 0,7-0,9m mélységre jellemzően „B” határérték alá kerülnek.” (p3.) Ezek rendkívüli módon determinálják a majdani beavatkozások korlátait. Túl a kotrás/lehalászás nehézségein amik a folyós/nyúlós állagból fakadnak, a legfontosabb az hogy túlbuzgóságból meg ne sérüljön eközben az agyagfekü. Ennek a még szennyezetlen-múltban létrejött, folyami-hordalékból lassan kialakult tömörödött agyagrétegnek köszönhető, hogy ma is, ekkora iszonyatos szennyezési-nyomással felette, az alatta levő rétegvizek viszonylagosan tiszták. Ha ezt egy brutális munkagép átvágja, vagy buzgómócsing mintavételezők kilyuggatják, foltozóvarga legyen a talpán aki alámerül bestoppolni. Nem pusztán az alapvető tévedés miatt kell ráirányítsam a figyelmet az idézett szövegben pirossal jelzett hibára. (A víz mélyén SOHA nincs komposztálódás, ami ott zajlik az jobbára rothadás – kiváltképp ha az aerob komposztálódáshoz szükséges oxigén-szint olyannyira alacsony hogy az mindössze 1% körüli.) Hanem amiatt is, mert még a talajminták elemzésekor sem adott egyik vizsgálódó sem semminemű választ arra, hogy mi/mennyi EGYÉB szerves-anyag van a TPH és PAH csoport vegyületein túl jelen. Pedig ezek – ha a laikus megélőnek csupán a legfontosabbnak számító szaghatást vesszük is, vagy a fertőzésveszélyt megregulázó hatósági-morbiditások kerülnek terítékre – nagyobb tehertételt jelenthetnek mint akármennyi TPH, amely csupán benzinkút-közeli élményt ád.
C.) Az elképzelés: „A mérési eredmények szennyezettségi komponensei alapján fúrási pontról-pontra kijelölhető az a kotrási mélység, amely mélység felett eltávolított iszapot veszélyes hulladék ártalmatlanító telepen kell elhelyezni, vagy kedvező fémtartalom függvényében biodegradációs hulladék hasznosító telepen kell kezelni, illetőleg amely mélység alól kitermelt kotrási iszapot a meglévő környezetvédelmi engedélynek megfelelően előkezelést követően a helyben kijelölt területen lehet deponálni.” (p4.) A kotrási-munkálatok skatulyákba-osztályozása ennél aligha lehetne precízebb. A lejtős meder nyúlós és híg iszapjában féloldalasan elmerülő munkagép precizitása ama 20 és 40 cm marási-mélység között e magaslatról eltörpül. Ez utóbbira még a D.) alattiak megvalósulása sem hoz enyhet.
D.) A kotrás pontosításához: „A kotrandó két féle iszap mennyiségének pontos meghatározásához egy mederszelvényben, a szelvényben, keresztirányban a holtág szélességének függvényében 3-8 db mintavételre lenne szükség.” (p5.)
E.) Néhány minta-szelvény a 20-ból [7. ábra] jól érzékelteti a textúra okozta, mélységi-varianciával is bonyolított eltávolítás nehézségeit. Arról nem is beszélve, hogy PAH-ra nézve a mélység-szerinti kép akár meg is fordulhat: ld. a 7. ábrán a 3. vs. 4. mintavételi-pontok PAH értékeinek a szín-kódolásait. De az is leolvasható, hogy a 20. pontnál se TPH se PAH semmilyen mélységben, mégis problematikus lehet az iszap, hiszen a jelzett eltemetett növénymaradványok a beépített eutrofizáció biztos tartalékai. S ez ismét aláhúzza annak az ismerethiánynak a fontosságát amit B.) végefele már említettem: nem bírunk jelenleg sem
mi adattal az egyéb organikus anyagok jelenlétének a mennyiségéről.
7. ábra    [Mintahely;   Vízmélység;   Fenéktől számítva x-cm-re TPH/PAH mg/kg;   Szelvény-kép]:

3.) dokumentum:
Hatástanulmányavagy, Mi mindent bír el a papír? – 44 oldalon, Határozat körítéssel [innen[39] is letölthető]. (KTO-azonosító: 113405-2-29/2017. Ügyiratszám: CS-06Z/01/08267-33/2017.)
A.) Nem lehet itt cél (s fél-élet is kevés lenne rá) hogy a Határozat-beli megalomán rendeleti-pontok (melyek mögötti jogszabály-sereglet úgy köt bikkfa-nyelven betű-gúzsba mindenfajta tevékenységet hogy nem is értem: hogyan mer forogni a Föld?) mögötti kémiai-természetű abszurditásokat úgy tárjam elő hogy a kémiáról legszívesebben hallani sem akaró átlagpolgár mégis profitáljon belőle, de ki kell emeljek onnan ízlelgetésre 1-2 hétköznapi-nyelven is beszédes részletet:
1)Hulladékgazdálkodás” 9. és 10. pontjai (p2.):
i)Minden tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy biztosítsa a hulladékképződés megelőzését, a keletkező hulladékok mennyiségének csökkentését.” A fogódzók tehát (ezzel a Határozatos szóba-öntéssel aztán végképp) szabatosan megadottak.
ii)A tevékenységet környezetszennyezést kizáró módon, a vonatkozó jogszabályokban előírtaknak megfelelően kell végezni.” Ha az előbbi szabatosság mégsem lenne elegendő, ott van elmélyedésre a fakultatív-túrázóknak a paragrafus-dzsungel.
2)Levegőtisztaság-védelem” alatt (p3-5.):
i) Monitoring-terv készítése szükséges, és engedélyeztetése a Környezetvédelmi Hatóság által, azt célzandó hogy imissziós-adatok álljanak rendelkezésre (a tevékenység megkezdése előtti állapotról, valamint a tevékenység végzése során folyamatosan) többek között „Higany és szervetlen higany vegyületek” (Láttuk: az iszapban sehol-sincs jelen), „BTEX anyagok” (dettó), „Benz(a)pirén”* komponensekről (18. és 19. pontok).
* Mivel e vegyület tenziója hihetetlenül alacsony még kánikulában is (forráspontja=495oC), légköri-úton csakis szállópori-közvetítéssel képes terjedni, annak felületén megkötődve. Pl. a 9919. sz. minta [8. c). táblázat] elemzése szerint 520 mikrogram benz(a)pirént tartalmaz  ott 1 kg száraz-iszappor. Hogy ebből a porból vajon mennyit kell önmérséklettel lenyelve elfogyasztani, illetve belélegezni hogy veszélyes lehessen, ahhoz fogódzókat adhatnak az alábbiak:
·     Kakaóbab és abból származó termékek, Füstölt húsok és füstölt húskészítmények, Füstölt sprotni (konzerv is) EU-szabályozással[40] megengedett limitje egyaránt 5 mikrogram/kg.
·     A dohányfüstöt[41] illetően pedig garantált a vegyület letüdőzése, még „nikotin-mentes[42] cigaretták esetében is: ugyanis a benz(a)pirén [és további PAH vegyületek] a tökéletlen-égéskor mindig keletkező kátrányból származnak.
·     A helytelen tüzelési-módszerek során fellépő tökéletlen-égés hasonlóképp járul hozzá akaratlanul is a légkör PAH-terheléséhez a fűtési-szezonban – s e füstökből adszorbeálódva a felületeken, az év többi részében.
Az ijedezések tompítására érdemes felfrissíteni, hogy a „kármentesítési procedúra” alatt végig, a kitermelt eleve lucskosan-csöpögő iszap (a kiporzás meggátlására) folyamatosan nedvesen tartása szigorúan előírt.
ii) Az „iszapkezelő területek körül levegővédelmi övezet” kijelölésére rögzített (légből-kapott?) számadatok: 110, 86, 156, 109 méter (21. pont).
iii) A „nesze semmi fogd meg jól” kategóriát reprezentáló abszolút-győztes a 23. pont („A tevékenység végzése során a mindenkori elérhető legjobb technika alkalmazásával a légszennyező anyag kibocsátásokat a minimális szinten kell tartani, illetve a legkisebb mértékűre kell lecsökkenteni.”), mely esetleges diszkvalifikációjával az élre a 27. pont kerülhet („A depóniákat úgy kell elhelyezni és kezelni, hogy ne okozhassák lakosságot zavaró bűz környezetbe kerülését.”).
3) Számos további paragrafus-hátterű dörgedelem képbetolását követően, a fenti bölcsességekkel terhes szakhatósági hozzájárulás megadatik (1,950,000 Ft szolgáltatási-díj lefizetése ellenében) ahhoz a Tervezethez, amely az „Indoklás” alatt (p11-től indulóan) részletezett.
B.) E pont alatt a dokumentációként-benyújtott és kivitelezésre-engedélyt kapott Tervezetet tapogatjuk meg.
1) A kiindulási állapotfelmérés részeként [Jelenlegi állapot p10.] ez olvasható: „A holtág felső, a városhoz legközelebb eső szakasza (Feketevíz) csak Szeged város belterületéről és a bevezetett csurgalékvizekből (pl. termálvíz) kap vízpótlást, vizének minősége a bekerülő vizek és csurgalék termálvizek miatt nagyon rossz. Korábban a városi-, illetve az ipari szennyvíz (pl. húsipari, galvánipari szennyvíz) tisztítatlanul folyt be, mely szennyezések egy része az iszapban akkumulálódott. A szennyvíztisztító telep holtágról történő leválasztása már korábban megtörtént, jelenleg a Tisza sodorvonalába történik a tisztított szennyvíz bevezetés. Az akkumulálódott irdatlan-mennyiségű szennyezés felelősei közt érdemes nem elsiklani a városi szennyvíztisztító-telep egykori szerepe fölött– noha az már „le lett választva a holtágról”, és azóta vize „tisztításokon” átesve már csak a szomszédos Vajdaságba rögvest ársurranó Élő-Tisza vizét terheli. S az un. „csurgalékvizek” elnevezés alatt közösített becsurrantások státuszát is jó lesz nem-feledni a létrehozandó tisztább-állapotok fenntarthatóságához.
A továbbiakban elsődlegesen a célokban is megjelölt „degradált állapotok megszüntetését” előmozdító lépések vizsgálatára összpontosítok. Minden egyéb említett cél realitása ugyanis ezen áll vagy bukik, illetve automatikusan előáll.
2) A „Tervezett beavatkozások alattiakhoz a következő megjegyzéseket fűzném:
a) Kotrás és iszapkezelés” (p13.) részletezése alatt ezek állnak:
(Fehérpart) iszapjának kotrása úszókotróról, mederben történő elhelyezéssel
268,000 m3
(Feketevíz) iszapjának kotrása száraz technológiával
180,000 m3
Iszapkezelés (Feketevíz)
126,000 m3
Anyagnyerő gödör (?) feltöltése (tömörítéssel) a kezelt iszappal
126,000 m3
A nem szennyezett mederanyag becsült mennyisége mintegy 268.000 m3, mely saját területen, a mederben maradva, zagytöltés mögé feltöltéssel kerül elhelyezése, illetve ökoszigetek kialakítására fordítódik.
Az elvégzendő hatalmas munka zöme a kotrási-iszap irdatlan mennyiségéből fakad. A Feketevízből kotort és kezelendő ~126 ezer m3-ben megjelölt iszap-mennyiségnek a duplája az, ami a Fehérparti tevékenységekre megjelölést nyert. A Fehérparti beavatkozás szükségességét azonban nem támasztja alá eleddig semmilyen mintavételezésből fakadó elemzési-eredmény. [Vö. IX.) 2.)] Emiatt ott bármilyen kotrási-munkálat vakon történne, ami esetileg több kárt okozhat mint hasznot. A vakon-végzett kotrással és helyben-deponálással kialakított „ökoszigetek” körüli munkálatokkal eszközölt iszap-átrendezéseknek mind az értelme mind a tartóssága erősen megkérdőjelezhető.
i) Az értelem azt diktálja, hogy a kitermeléssel megmozgatott iszap kerüljön ki a folyammederből. Ugyanis az iszapban óhatatlanul is felhalmozódott N+P+szervesanyag (még ha nincs is bennük egészségre-nézve szennyező komponens) az élővizi eutrofizáció elfekvő bombája. (Ha eddig még nem indult be tőle a Fehérparton az intenzívebb eutrofizáció, akkor az iszapréteg szimpla mozgatásával és nagybani átrendezésével járó vizi-átkeveredés a folyamat beindulását nagyban felgyorsíthatja.) A veszélyes-szennyezőktől mentes kikerülő-iszap ugyanakkor a leghasznosabb ásványi-talajjavítók egyike, különösen homokos-területeken. Ahol az égből érkező áldás gyors alászivárgását a homokénál sokszorta-kisebb méretű iszap-részecskék jelentősen lassíthatják.
ii) A tartósságra vonatkozóan érdemes lehet az elképzeléseket szembesíteni a következő fizikai-törvényszerűségekkel:
·     A híg(an folyós) iszap nem alaktartó „építőkocka”. Magasabbra-tornyozva (pláne a víz mélyén) az alanti-régiók még a remélt tömörödés előtt plasztikusan szétfolynak. [A szárazulaton végzendő „prizmásításkor” is jól-átgondolt pihentetési-időfaktorokra lenne majd szükség.]
·     A Természetet megfigyelők már észlelték is és rögzítették is a fajsúlyokból következő plauzibilis tényt, miszerint maradandóbb szigetek a nehezebb hordalékok kiülepedésével képződnek azáltal, hogy a könnyebben mobilizálható iszap e deponálások körül javarészt tovasodródik, s általa legfeljebb a meder alja épül.
Mindezeket megfontolva, a Fehérparti beavatkozások nemcsak átgondolandók, de elnapolandók is lennének. Már amiatt is, hogy a mozgatandó volumenek egekbe-szökésével ne veszélyeztessék a Feketevíz sokkalta sürgetőbb munkálatait. [Vö. IX.) 1.)]
b) A tervbe-vett beavatkozások sorolt listája az ottani táblázatban azon műtárgy készítésével zárul, amelynek megnevezett rendeltetése: „Flóratom Kertészet csurgalékvizeinek Tiszába történő bevezetése”. Csakhogy ennek a komolyságát is megkérdőjelezi a némiképp hátrább tett kijelentés [p15. 5. pont]: „elvezetésére 2770 fm hosszú, felszín alatti nyomóvezeték épül, amely a csurgalékvizeket a Szegedi szennyvíztisztító telepre juttatja.[Egyébként secko jedno: a szennyvíztisztító amúgysem birkózik meg a fenollal, így az a többi „tisztított” tisztátalansággal mégis a Tiszában végzi.] S hogy a Tervezet nehogy mindent kétszer mondjon hanem inkább háromszor, a 31. oldalon ezzel egyértelműsít: „A termálvíz nem kerül a szennyvíztisztítási technológiára, hanem egy korábbi meglévő gravitációs, a Tisza I. rendű árvízvédelmi töltését keresztező vezeték felhasználásával közvetlenül a Tisza folyóba kerül bevezetésre a Tisza folyó aktuális vízállásától függően vagy gravitációsan, vagy szivattyúsan.” [Igaz, eddigre már alaposan összekuszáltatik az eredeti Tervezet és a Határozat elemeit adó „szakhatósági állásfoglalások” és egyéb törvényi-citátumok magasröptűsége.]
De hadd idézzem ugyaninnen elő bájos szembesítésre: „A Feketevíz egyik legnagyobb szennyezőanyag terhelését a Floratom Kft. kertészetéből kijutó termál csurgalékvizek (250 000 - 300 000 m3/év) jelentik…” – amiről eddig azt hittük a kapott adatszolgáltatás nyomán, hogy az mindössze napi 15 m3 lenne [ld. 2. táblázat].
3) Jöjjön most maga a konkrét kármentesítési-technológia. [Innentől már végképp el kell tekintsünk attól, hogy a szövegezés mögött álló tartalmakat kinek is tulajdonítsuk: „engedélyesnek” avagy engedélyadónak.] A 26. oldalon leszögezést nyer „Kizárólagos megoldás a szakaszos víztelenítés segítségével történő iszapkotrás, mederrehabilitáció, majd ezt követően Tisza-vízzel való feltöltés.
Nem tudom hova is a legelőnyösebb beilleszteni azokat a mementókat, amelyek részint árulkodóak részint figyelmeztetőek az idézett részletek komolyságát illetően. A lapszám diktálta sorrendiséget választva, íme néhány tétel a hozzáértés szöveg-lenyomataiból (p27.) egyrakáson:
·     benzol, toluol, etil-benzol, xilolok, egyéb alkil-benzolok, BTEX” (jeleztem már: BTEX= a soroltakkal),
·     néhány paraméter esetében (PAH, PAH)” (több paraméter esetében pedig PAH, PAH, PAH ?),
·     PAH: 630,58 ÷ 16 112,73 mg/kg, PSH-1,21 ÷ 11,662 mg/kg.” (az alkalmazott központozási-jelek vezérelvének bírálata nélkül csupán a PSH mibenlétére szeretnék némi információt).
Maga az alkalmazni kívánt technológia pedig ekként leírt (p28.):
a)Rétegrend az iszapkezelő területeken:
- 20 cm szigetelésvédő réteg (stabilizált útalap)
- 1 rtg 1200 g/m2 geotextilia
- 6 mm vastag Flex-Bentonit szigetelő paplan vagy bentonit keverés a műterep felső rétegéhez
- műterep (humuszmentesített terep).
Ha valaki értelmezni óhajtaná a „Rétegrend” alatt soroltakat, akkor nincs könnyű dolga. A teljességre-törekvés mellőzésével: Ha a „stabilizált útalap” össz-vastagsága 20 cm, akkor annak zömét (~19 cm, ~95 tömeg%) a „műterep” kell kitegye. Ami (pláne ha „humusztalanított”) fikarcnyit sem képes hozzájárulni a „szigetelés” előmozdításához. A remélt szigetelés (túl a „geotextília” leterítésén) egyedül a talajhoz kevert 6%-nyi bentonittól várt. A szó-szerinti indoklás : „A hazai és nemzetközi szakirodalmi adatok alapján 6%-os tömegarányban a talajhoz kevert bentonittal megfelelő vízzáróság (k=2x10-9) érhető el. Tekintve, hogy a területen a bentonit bekeveréssel érintett talaj, nem homok, hanem annál jobb vízzárósági paraméterekkel bíró iszap, várhatóan a 6%-os bentonit adagolással k = 5x10-10 vízzáróságú réteg elérhető.” Amiből újabb megválaszolatlan részlet bukkan elő: honnan jövel kezeikhez a tiszta iszap? Mert ha a kitermelt trutymó iszap-tartalmára bazíroznak a „szigetelésvédő réteg” kialakításakor, akkor újra kellene gondolni a leosztást. Egyrészről mert a kitermelés kezdetén adódik a leginkább szennyezett üledék lefölözése. Másrészről pedig, mert ez a legkorábban lefölözött, egyben a legnagyobb víztartalmú akármi-is, ráöntve a geotextíliára egyenletesen-kiszórt kevéske bentonitra (ahol már utólagos-keverés kivihetetlen) éppúgy nem szolgáltat majd megbízható/homogén aljzatot, mint ahogyan a beton-felületeket sem ekként készítik: hanem a komponensek előzetes (alapos) összekeverését követő kiöntéssel – szigorúan meghatározott víztartalom mellett.
b) Iszapkezelés technológiája
Iszap kitermelése 1 szakaszban
Iszap kezelése (9,5 hónap + 0,5 hónap elszállítás)
Kezelés időtartama: 10 hó
Forgatások száma:
1 nap alatt átforgatott terület 4000 m2
1 nap alatt átforgatott prizma térfogata: 7200 m3
Forgatások száma a kezelés 10 hónapja alatt: ~15 alkalom
Berendezésigény: 900 m3/h kapacitású prizmaforgató berendezés
i) Az „1-szakaszú” iszap-kitermelést követő nettó 9,5 hónapos kezelés jelzése mögé kívánkoznak: Nem tudni hogy e kezelési-idő az év melyik szakaszához kötődik.
·     Ugyanis nem-tisztázott a víz-kiszivattyúzásnak sem a kezdete sem az időtartama.
Az ELHELYEZÉSÉRŐL nem is szólva [ld. IX.) 4.)] – hiszen az is erősen szennyezett: erre vonatkozóan még a mérési-eredmények is hiányoznak !)
·     De a „száraz-kotrás” megkezdéséhez szükséges további víztartalom-csökkentés módja és időigényessége (ideértve a természetes esőzések akadályozó-hatásait is) sem.
Egy azonban bizonyos: 9,5 hónapon keresztül a hazai délkörön a hőmérséklet távolról sem állandó. Így egy precízen kidolgozott mikrobiális eljárás (mint amelyeket sikerrel alkalmaztak olaj-kitermelés következtében elszennyeződött arábiai területeken) a nagyobb hőingadozás hatására akár be is fulladhat. [S jó esetben újraindul a következő felmelegedéskor… Hacsaknem a lebontás lényegesen rövidebb idő alatt is megtörténik. – Ekkor viszont a teendők menetrendje (a kotrás/szállítás időigényesebb voltát is tekintetbe-véve) célszerűen újraírandó.]
ii) Egyebekben, meg sem próbálom elképzelni azokat az erőgépeket, amelyek majd 900 m3/hr forgatási-teljesítménnyel örvendeztetik meg a térfél minden érdekeltjét; helyette a forgatás mikéntjén töprengek. Az előrevetített elképzelés ugyanis a következő:
A kitermelt iszapot a kezelőterületen prizmában helyezik el. Prizma kialakításának módja:
1. a szennyezett talaj egyenletes elterítése 0,7 m-es vastagságban.
2. a nitrogén tartalmú szerves adalékanyag és oltóanyag elterítése a szennyezett talajon 10 cm vastagságban.
3. a 0,8 m vastag réteg összekeverése.
4. új réteg létrehozása és összekeverése, amíg a szennyezett iszap el nem fogy.
Prizmák kezelése: A beoltott prizmát havonta 2 alkalommal át kell forgatni.
A rétegelés 4. pontja szerint (ha sikerül) 80 cm vastag rétegek sorjáznak majd egymáson, s alkotják a „prizmát”. Ez a prizma tehát – ha jól mennek a dolgok – akkor egy önsúlyától szét-nemcsúszó lucskos iszap-piramist fed. Ennek az „átforgatása” (a forgatókönyv ismerete nélkül) azért okozhat némi fejtörést: Oldaláról az élére? És ha közben elmerül benne a munkagép?
c) A „Kezelt anyag elhelyezéséről” pedig megtudjuk: „A kezelés eredményeképpen az iszap kikerül a hulladék státuszból és felhasználható lesz a 0166/1 hrsz.-ú ingatlanon található anyaggödörben.” Ez tehát azt kell jelentse, hogy ott a közelben van egy akkora bazi-nagy gödör, amibe az egész irtóztató mennyiség belefér. Ehhez számadatokat is rendel egy korábbi részlet (p14.): „A kezelt iszap (126.000 m3 kezelt iszap+18.900 m3 hozzáadott anyag, összesen 144.900 m3) végleges elhelyezése a Szeged 0166/1 hrsz. alatti ingatlanon lévő anyaggödörben (~5,5-6 ha) történik.” Amiből adódik hogy a ~6 hektáros gödör átlagosan 2,4 m mélységű. Nem vagyok helybeli, tehát ennek az igazság-tartalma felett ők kell ítéletet mondjanak. A távolból csak azt fűzhetem hozzá, hogy ártalmatlanított, termőföld-minőségű iszap mélységi-eltemetése olyan vidéken ahol silány homokvázon minimális humuszréteg található, mezőgazdasági és talaj-meliorációs szempontból egyaránt egyike a legkirívóbb melléfogásnak.
d) A hab a tortán talán mégis az, amiket „A tevékenység hatása a felszíni és felszín alatti vizekre” alatt említ:
·     Zsurnaliszta szóhasználattal, „egyenes-beszéd”: „A zagytározók környezetében várható beszivárgási folyamatok eredményeként a talajvízben megjelenhetnek szennyezőanyagok.”Ami eddig a szennyezésektől szerencsésen mentes volt, az a beavatkozásuk után már valószínűsíthetően nem lesz az.
·     Sőt. A munkagépekből (szinte biztosan) elfolyó üzemanyag úgymond kompenzál, TPH szennyezést illetően mindenképp: „Az építés ideje alatt a kotró és szállító munkagépekből havária esetén várható olaj elfolyások, valamint csurgalékvíz beszivárgás szennyezhetik a talajvizet, illetve a kotrást végző munkagépekből várható olaj elfolyás szennyezheti a holtág felszíni vizét.” És nemcsak az említett talajvizet és a holtág felszíni vizét, de magát a munkaterületbe fogott talajt magát is. (Az önvizsgálathoz intések nyerhetők pl. a Moldova György által is citált „Hát érdemes volt, fiúk?” c. pubertáskori felvilágosító munkából.)
·     Előzetes mosakodás arra az esetre, ha mindezek után és ellenére a megújított holtágat mégiscsak birtokába venné az eutrofizáció – PAH-miegymás jelenléte mellett: „Az iszap eltávolítása során az iszapban eltemetődött, az eutrofizációs folyamatok szempontjából nagy jelentőséggel bíró foszfor, valamint egyéb szerves szennyezők (PAH, TPH) beoldódhat a felszíni vízbe, mely eredményeként a felszíni víz összes foszfor koncentrációja átmenetileg emelkedhet a holtágban.
e) A rehabilitáció hatékonyságát alapjaiban biztosító eljárás kémiai/biológiai-hátterének itteni megítélését nem tartom szükségesnek különösebb kritika alá vetni. Részint mert a beillesztett rövidke utalás („egyszerűbb mikroorganizmusok egyszerűbb vegyületekké bontják…”) egyszerűbbnél-egyszerűbb volta az egyszerűbb lelkek felé akár elegendő is lehet. Részint pedig amiatt mert a mögöttes folyamat (mégha a vázoltnál lényegesen bonyolultabb és javarészt felderítetlen is) létezik és működőképes – amint arról a VIII. fejezetben az eziránt is érdeklődőknek eredeti-források bevonásával képet adok.
Zárásként jó ha megemlítem, hogy mindeme részletek 2017. évi keletűek, s ma már más gondolati parcellákat szántanak a serény agyak.
4.) dokumentum:
Így például 2019. májusában újfent „TÉNYFELTÁRÁSI TERV” született (KEHOP-3.3.0-15-2019-00008). Az OVF eme randevúja a Vizitrev Environ Kft-vel ezúttal onnan folytatja a táncot, hogy visszakanyarodik a mintavételi stádium kiöblösítéséhez. Mindez már a Tartalom megtekintésekor előrevetül, hiszen annak tárgya mindössze az „érintett terület bemutatása” és „Tervezett feltárás” Mivel ugyanazon komponensek ismételt méricskéléseinek a hiábavalóságára a 2.) dokumentum elemzésének a bevezetésében már rámutattam, az irat/tervezet – ha megengedhető kívülállótól a minősítés – eleve érdektelen. Mindazonáltal, mind a hozzáértés mélysége mind ez eddigiekből leszűrhetők megrágatlansága kivillan az alábbi apró részletből is. A Feketevízre vonatkoznak a 12. oldalon az alábbi előírások:
i)Jelenlegi ismereteink szerint a részletes iszapvizsgálatokat a Feketevíz területén 100 méterenkénti szelvények mentén (GyFk-1 – 30), a holtág szélességétől függően szelvényenként 3-6 ponton kell végezni, a keresztmetszet megfelelő átfogása érdekében. A szelvényeken belüli ponttávolság kb. 7 m. A szennyezettség vertikális lefutásának vizsgálatához furatonként 3 minta vizsgálata szükséges, mely az iszapfelszín közeléből (0,1-0,2 m), az organoleptikusan és vizuálisan szennyezetlen iszapból/fekü földtani közegből, valamint vertikálisan a kettő közötti köztes zónából származzon.” Mivel az effektív zárást biztosító agyagfekű megbolygatása veszélyére tett figyelmeztetésem a felek még nem ismerhették, e kijelentésük mögöttieket a saját földtani-ismereteik kell megtámogassák.
ii)A fentieknek megfelelően kialakított rendszerben 30 szelvény mentén 143 vizsgálati pont adódik, furatonként átlagosan 3 mintával számolva ez összesen várhatóan 429 minta.” Ezzel a hibátlan szorzási-eredménnyel hosszú ideig hátra lehet dőlni. – A mintavevők/elemzők pedig belepistulnak a végén amúgysem hasznosuló munkába, viszont vastagon számlázhatnak.
iii)A szennyeződésre vonatkozó jelenlegi ismereteink szerint a minták TPH+PAH, fenolok és toxikus fém vizsgálata szükséges.” Ez elég világos indikáció: nem ismerték fel az orruk előtt levő előzetes jegyzőkönyvekből, hogy tetemes mennyiségű egyéb szerves-anyaggal is kell számolni. Végtére is a 4 aláíró rendre bányamérnök, geológus, és okl. mérnök. Biztosan bővebbek a földtani-ismereteik az enyéimnél – és borítékolható hogy a kémia-területén hasznos lenne ha valaki fogná a kezüket.
Ha tehát ez az irat, s a benne-foglalt tennivalóknak eleget-tevés lenne az előre-lépés, akkor az „előre” fogalmi-tisztázásához kellene mielőbb hátralépni.
5.) dokumentum:
A 2017. juniusi keletkezésű dokumentum megállapításaiban (a fentiekhez képest) nincs sok új elem. Feltehető hogy ez a szolgált alapjául több részletnek, melyeket a 3.) dokumentumban körbejárt Tervezetből már ismerünk. Újnak vehető a tervbe-vett helyszín méretarányos rajza, a területen megvalósítandók jelölésével [8. ábra]:
8. ábra

Kettő részletre azonban mégis érdemesnek tartom odafigyelni:
A.) A „Kezelőterület kialakítása” (p7.) során rögzítést nyer hogy annak nagysága 11,628 m2. Majd még ugyanezen az oldalon kissé lejjebb ez áll: „a terület jelenlegi állapotában nem elegendő a prizmaforgatásos technológiához.” [Az hogy a terület „állapota” miként korlátozza annak „elegendőségét” ugyan indokolna némi tisztázást, ám hogy a nagysága alulbecsült, arra már az előbbiekben rávilágítottam.]
B.) A „Humuszgazdálkodás” (p8.) alatt pedig a TerraAgro Kft által készített szakvélemény alapján: „a terület vélhetően feltöltött”. A kollektív emlékezet megszondázásával ezt megerősítő múltra bukkant nemrégen Molnár Zoltánné is: a legkülönfélébb szemét és hulladék lerakóhelye volt a terület, melyet „rekultiváció” címén ~30 cm földfélével feltöltöttek, ám ahol azóta sem nőtt se bokor se fa. Ezzel bizonyos fokig összecseng a dokumentumbeli javaslat: „a burkolt felület kialakítása előtt az alkalmatlan feddőréteg eltávolítási vastagsága: 0.35 m. Az alkalmatlan fedőréteg mennyisége cca.:2 500 m3. A letermelt anyag az agygödörben kerülhet felhasználásra.
[Az „anyaggödör” fogalmával – ha nem is barátkoztam meg vele – a Tervezet megkurkászásakor már találkoztam. Az „agygödör” körüli agyalás azonban még kipuhatolandó gödröt sejtet.]
6.) és 7.) dokumentumok:
Ny. Gabriellának köszönhetően néhány fájdalmasan hiányzó adat is előkerült. Azt hogy ezek feltáró bemutatása vajon enyhítheti-e a fájdalmat avagy egyéb tünetek súlyosbodásához vezet, rövidesen személyre-szólóan is megítélést nyerhet.
Mindkét dokumentum (s ha valaki közben kiismeri az „OKIR online” rendszert – vagy ha az végre megállapodott és megbízható működésbe vált) – de akár több is, ebből a hatalmas adathalmazból[43] tölthető le, alkalmasint jól-választott szűrőkkel operálva. A Gyálai-csoport oldalán közvetlenül elérhető 2 dokumentumról szólok alább. Az egyik a Holtággal kapcsolható felszíni-vizek minőségét lenne hivatott jellemezni [6.) dokumentum], a másik a Floratom kibocsátásait adná közre [7.) dokumentum].
Közös mindkét dokumentum-bázisban hogy a tényleges adatokra alig lehet bennük rátalálni. Az információ 38 ill.60 oszlopra tagolt. Amelyből az érdemi-tájékozódáshoz a Holtág felszíni-vize minőségére vonatkozóan csupán 8 oszlopra [helyszín (3 db), paraméter, dimenzió, átlag, szórás, min., max.] a Floratom kibocsátásainak a jellemzésére pedig mindössze 4 oszlopra [év, helyszín (3 db), paraméter, érték] van szükség.
A fennmaradó számtalan oszlop létét és szükségességét bizonyára vannak akik kellő eréllyel képesek megokolni. Velük itt nem foglalkozunk – általában ők foglalkoznak velünk, ha-akarjuk ha-nem.
A.) A felszíni-vízminőség adatai közt bolyongók előbb-utóbb rácsodálkozhatnak arra hogy az ortofoszfát és az összes foszfor számértékei csaknem azonosak [37&39, 82&83, 126&127 sorok B/S/AB oszlopai] , ám az előbbi g/l az utóbbi viszont mg/l nagyságrendben értendő [ld. M oszlop]. Aki ezen képes túltenni magát (esetleg nyíltszívű bocsánatkéréssel fordulni minden vizeink admiralitása felé, kérve őket hogy adatrögzítőikkel javíttassák ki a nyilvánvaló elírást) annak már csak ott kell mélyebb levegőt szívnia ahol affélékbe botlik, hogy az oldott-oxigén telítettségi százalék 283 [54. sor P&AB oszlopai].
Javasolnám az efféle botrányos kuriozitások csendes és kegyeletteljes áthelyezését a zárttéri Sztahanovista arcképcsarnokba, mert itt nemigen szerezhetnek maguknak megbecsülést.
Ha mindezek ellenére használni szeretnénk a 6.) dokumentum letöltött adatait, ahhoz az alábbiakat bocsátanám előre. A háromféle hozzáférhető adatból kettőhöz rendelhető valóságos-állapot: ezek a mért minimum és maximum értékek. Különböző-paraméterek minimum-értékei azonban már nem feltétlenül összetartozók; mint ahogyan semmi garancia nincs arra hogy egy adott évben egyszerre van minimális-hőmérséklet országszerte. Ha tehát pl. az összes paraméter minimál-értékei összevetéséből kívánnánk bármire is következtetni, az hasonlatos lenne annak a képnek a nézegetéséhez amely ekként áll elő: Lefényképezzük az utca forgatagát egy rögzített helyről naponta, majd összetákolunk belőlük egyetlen képet azzal a vezérlőelvvel, hogy mindegyik képből azt a részletet vágjuk ki használatra amin éppen nincs járókelő.
Magánszorgalomból ugyan elkészítettem a hozzáférhető adatokból 2 ilyen „képet” [9. ábra], melyen 3 lokáció (Hattyasi-átjáró, Középső-átjáró, Röszkei-átjáró) esetére követhető minden paraméter alakulása: min., átlag, max. viszonylatban.
Bolondos következtetéseket ezekből levonni azonban még akkor sem óhajtok ha némelyek igen-meggyőzően sugalltak. – Nemcsak amiatt mert a sztahanovista-pedigréjű oldott-oxigén adat némileg megingatja a hitemet a közölt értékek és a fizikai-valóság között, de amiatt sem mert, hol van már 2013…
9. ábra: A Gyálai Holtág felszíni-vizei szennyezettségi-képe
B.) A Floratomra vonatkozó adatokat a 7.) dokumentumból inkább csak kigyűjtöttem egy áttekinthetőbb formába: 10. táblázat.
10. táblázat: 3 Floratom egység kibocsátás-alakulása néhány év tükrében
KERTÉSZET
II. Telep
Kertészet
ÉV
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2010
2011
2012
2013
2010
2011
2012
2013
NH4-N
6224
500
5394
4876
4663
4768
19,3
924
2,08
133
695
924
651
573
Fenol-index
1633
7,5
2002
1674
2147
8,06
0,15
2,61
834
1,37
58,1
2,61
3,64
3,22
Összes-só
1132019
0
1365489
1384092
1341952
1225542
49518
279194
1021310
102140
265292
279191
227990
218323
KOI
229516
5001
334250
337048
328778
261897
1134
6026
3126
2932
6007
6026
5748
5369
BOI
0
0
94958
8964
8387
8394
5006
5021
4790
13422
Ezen adatok láttán azonban már tenni kívánok néhány megállapítást:
i) A „Kertészet” 2013-as BOI adata (13422) szűk háromszorosa a hozzátartozó KOI értéknek (5369). Mivel a dolgok természetéből fakadóan KOI ≥ BOI minden esetben, ezt lenyelni nem lehet. Ez akkora „varázslat”, mintha ezt próbálnák elhitetni: egy félig-se teli pohár vízben találtatik egy csurig-pohárnyi bor is.
ii) Maradva a „Kertészet” adatainál, megfigyelhető hogy mind a négy évben közel-azonos szinten mozgott 3 főbb paraméter (NH4-N, összes-só, KOI), ami ekként kb. egyenletes-terhelésű munkamenetről árulkodna. Ekkor viszont a fenolindex 2010. évi nagyságrenden-felüli kilógását nem tudhatni mi is magyarázza.
iii) Nagyjából ugyanez a helyzet a „II. Telep” esetében: 2012-ben fenolindex viszonylatában, valamint 2011-ben az NH4-N kibocsátás nagyságát illetően.
iv) Nem mintha könnyűszerrel lépnék túl  a „KERTÉSZET” ezres-nagyságrendű fenolindex-értékein (bár gőzöm sincs hogy ezek-nyomán valójában mekkora terhelést is kell elképzelni: hogyan lesz a definíció-szerinti mg/l értékből kg/év?), de az adat-hitelesség garanciájára nézve meglehetősen megingatólag hat, hogy eközben a 2013. évben a fenolindex több mint 2 nagyságrenddel kisebb mint azokban az években, amelyekkel egyébként jobbára azonos paraméterekkel bír.
v) Az már szinte apróság, hogy praktikusan azonos munkaterhelést indikáló NH4-N+összes-só+KOI paraméterek mellett a KOI/BOI értékviszony 2010-ben tízszerese a 2011-2013. évekének.
Tovább tehát nem is mennék. Már amiatt sem mert:
·     Már a 2. táblázat adatai is igen-nagy kuszaságra utaltak, melyek mögé látni érdekes lenne – s jeleztem is ott erre tippet.
·     Maguk a szimpla kibocsátási volumen-adatok is messzemenően tisztázatlanok [vö.: IX.) 3.)].
Ha választhatok abban hogy e dokumentumok bemutatását lezáróan azok értékelését tömören minősítsem, akkor előnyben részesíteném Ny. Gabriella köztes-levelezésünkben elejtett találó szavait: Polcos-dokumentumok; nem szabad nyitogatni; sem szakmai szemmel beletekintgetni.
Marad akkor a mélyebb rébusz: MIVÉGRE mindezek?
VII.) Támpontok régebbi újsághírekből
Érdemesnek tartom még, hogy néhány gondolatot társítsunk az archív újsághírekben fellelhető idevágó tényekhez – ha már a felderítésükre a Gyálai Holt-Tisza rehabilitációjáról politikamentesen csoport tagjai időt-energiát szenteltek. [A teljesebb anyagok az ottani feltöltésekből tekinthetők meg, s rendre a Délmagyarország-ból származnak.] A cél itt nem az, hogy távlatos magasságokból megbélyegző lekicsinyléssel előmutassuk az akkori tévelygéseket, hanem az hogy mindent ami történt-is meg nem-is tanulságként beletegyük abba a kondérba, amelyből majd a megoldások elfogadható étkét óhajtjuk tálalni.
1961. nov. 29.
Több mint 9 ezer köbméter földet emeltek ki például a tavaszi és nyári hónapokban a holt-Tisza medrének kotrásánál a vállalat földmunkásai… Tovább folytatják a holt-meder kotrását és elvégzik a kikotrott részek burkolását is.” Nagy kár, hogy a pontos helyszín nincs megjelölve. A „kikotort részek burkolása” számomra különösen zavaró; ám utaló lehet a helyszínre annyiban, hogy az egy keskenyebb, csatorna-jellegű részlet lehetett. A kitermelés sikerességére nézve a tavaszi-nyári hónapokra időzített kitermelés egyfajta múltbeli garancia. A 9 ezer m3 ugyan bő 1,5 nagyságrenddel kisebb a fentebb már többször említett 160 ezer m3 iszapnál, ám az is számba-veendő hogy az akkor alkalmazott gépi/kézi munkaerő jóval alatta-marad a ma elérhetőnél. A legfájóbb hiány a tudósításban az, hogy semmi említés nem esik a kitermelt „föld” milyenségéről, kezeléséről, sorsáról.
1981. dec. 4.
Tervbe-véve: „Az illetéktelen szemétlerakókat. szennyvízbevezetéseket felderítve, a szabálysértőket megbüntetik.
További tervek:”Az észak-újszegedi átemelő korszerűsítését – a mélyebb vízszint kialakítása érdekében – 1982-ben elvégzik, a kertészet termál csurgalékvizét csatlakoztatják az átemelőhöz, s az új műszaki feltételek között 1983-tól a medret kiszárítják. Ezzel a bűzártalmat megszüntetik. Utána lehet Majd dönteni a szerves iszap eltávolításának módjáról. A végleges tereprendezés és füvesítés csak ezután következhet, miként az újbóli feltöltés is, a rendszeres és olcsó vízcsere lehetőségének megteremtésével. A Holt-Tisza ügye a Fehérpart és a hattyasi átemelő között elsősorban műszaki megoldásokat követel. Az ATIVIZIG 1982-ben elvégzi a vezérárok kotrását. A kitermelt anyagból töltés készül a meder felé, amely szabályozza a víz lefolyását, és egyben védelmet nyújt a mederfenék elöntése ellen. Tartós szivattyúzással tudják garantálni a szennyezett meder kiszárítását, majd az újszegedi eljáráshoz hasonlóan annak rehabilitációját.
Jobbára csak tervek előrevetítéséről esik szó, holott a megvalósulások részletei lennének igazán tanulságosak. Ugyanis éppen olyan beavatkozások ígéretét olvashatjuk (2 helyszínre is), amelyekhez hasonló ma (jóval nagyobb léptékben) előttünk ásítozik. Ha a cikkben ígért munkálatok elvégzésre kerültek, akkor az ezekkel bennfentesek megőrzött információi szintén meghallgatandók lennének. Talán a leg-megfoghatóbb konkrét figyelmeztetés a „tartós szivattyúzás” említésében rejlik: nem lesz sétagalopp a folyékony/nyúlós iszap-állag előrejelzésből [ld. 7. ábra] annak hatékony kitermeléséhez a biztonságos feltételeket megteremteni.
1988. szept. 1.
„…szívesen emlékszik a nagy fejesekre, a kedve s kis gyálai strandra (1957). Aztán elment a kedve tőle, mivel e város alatti vízbe vezették Szeged csatornáinak minden piszkát, minden óvintézkedés nélkül.” Megerősíti és aláhúzza az „eredendő” bűnt: Az 1957-es, még idilli állapotokat követte a közcsatornázás „nagy-kalandja”. Melynek máig hivatalosan le-nemszűrt tanulsága: Bárhová is kerül a vízben úsztatott szar, akár direkt-formában akár „ártalmatlanított” nitrát és foszfátként, ott borít minden rózsaszínűre-festett jövőt s elképzelést.
Az 50-60 éves, bűnös mulasztást nagyon sokára hozhatjuk helyre.” Ezt is fontos megérteni. Nem bátorítanék senkit, hogy a mindössze 10 hónap alatt lezajló csodában mélyen higgyen.
Ennek a vélekedésnek ma szinte az egyedüli visszhangja a csoporttagok közt Allics Otrajizs – polgári-nevén Szijártó Csilla. Aki nem az ujjából szopta vagy égi-sugallatra közvetíti ezt a magánvéleményt, hanem Országh József tanítványaként a Vízgazda-rendszer alapos tanulmányozásával jutott el ehhez*. – Amely út egyébként minden iskolázott ember előtt nyitott: A Vízgazda elemei szabadon olvasgathatók [ld.: ref.31 & ref.32].
* Valamint további alapvető következtetésekhez is: amelyeket manapság könnyedén felrúgunk civilizációs-mámorunkban; ám aminek úgy isszuk az orrfacsaró levét, hogy közben azoknak a „szakembereknek” a segítségére várunk reménykedéssel-eltöltve, akik olyasfajta dokumentumokat gyártanak trakta-számra, mint amilyenek a VI.) fejezet alatt bemutatást nyertek.
„A tisztítatlan szennyvíz rettentő károkat okozott. Egy-egy aszályos nyárban rendre „felfordul " a víz. Szerencsére, az egykori Országos Vízügyi Hivatal adott némi pénzt az elodázhatatlan mederkotrás elvégzéséhez . Ebből arra futotta, hogy a vastag fenékiszapot eltávolították, tiszta földdel frissítették, komposztálták a medert.” A jelzett beavatkozások valós részletei megintcsak több tanulsággal bírnának a mára, mint a teljesen értelmetlen zárómondat.
1988. nov. 19.
A Holt Maros és a gyálai Holt-Tisza vízminőségének javítása mindenekelőtt iszapkotrást igényel, vízcserét csak ezután érdemes végezni.” Ebből eklatánsan visszaköszön a „muszáj már beavatkozni, de nem tudjuk mit is tegyünk előbb, s azt sem értjük hogy mit-miért” dilemmája. Mindez negálhatja az 1981 óta említett tevékenységek valós/maradandó értékét – vagy szimptómája annak a tétovaságnak melynek felerősödése itt páváskodik az orrunk előtt.
1995. jun. 14.
Némely durva hibát a korabeli cikk is felemlít: „Láttam azokat a tőzeg, furfurol, törköly kupacokat és szalma bálákat, melyek arra hivatottak, hogy a víz tetején úszó véres zsírra kerülve „lenyomják" a szagot, illetve ezt a lét megszűrjék. A vegyszerekkel kezeit, részben az üzemépületben lévő gépekkel is megforgatott szennyvíz végül a városi csatornahálózatba, onnan a Tiszába kerül. …a technológián is spóroltak, hiszen nyitott, nem pedig zárt rendszerű és- szagtalan hulladékfeldolgozó üzemet építettek. A jelenlegit kb. 30 millióból megúszták, amaz fél milliárdba kerülne.” Az efféle tájékoztatás színvonala ugyanakkor a lakossági-megítélés és megértés alakulására nézve is hátrányos. A kellően nem-felfogott folyamat hibái sohasem tárhatók fel: nem a „zárt vagy nyitott” üzemvitel a perdöntő, hanem az átitatás elrendezése. Nemcsak a „szaghatás” múlik az utóbbin, hanem maga a hatékonyság. (Az viszont nem vitás, hogy további átgondolt utókezelések is felmerülhetnek.) A szánandó felszínesség (sajnos azóta is, „egyvágtában”) visszaköszön az újságírói-közvetítésből: A furfurol egy jól-definiált kémiai vegyület, halmazállapotára nézve folyadék. Ez tehát biztosan nincs a „szag-lenyomásra hivatott” hozzákeverendők között. A régebben értéktelennek tartott kukoricacsutkából viszonylag egyszerűen értékes furfurolt kinyerő vegyipari-folyamat visszamaradó rost-dús szárazanyaga viszont már lehetséges hogy ott sorjázott a bevetendő hozzáadandók között.
Az azóta se igen változó nagyüzemi magatartást jellemzi: „A Pick hozzáállását jelzi: a múlt évben is inkább kifizette a környezetszennyezésért az önkormányzattól kirótt 20 millió forint csatornabírságot. minthogy a problémát megoldja.” Ezen azóta is fennálló ipari-gyakorlatra figyelmeztetésül fogalmaztam meg intőleg az alábbi általánosabb betartandókat [amelyek bízvást hatékonyabban orvosolnák a környezetünk megóvását az összes erre-irányuló törvénynél]:
„Az ipari tevékenységek víz-gazdálkodását egyenként és egyedileg az adott ipari folyamathoz és létesítményhez kell nagy szakértelemmel, találékonysággal, és felelősséggel igazítsa a terület tudásának precíz birtokában levő mérnök. (Ezt a premisszát is – a kezdetektől mindmáig – sajátosra átgyúrja a profit-orientált termelés-központúság.)” [SUMMA[44] 2.) alatt]
Azt hogy a (kicsikart) végtermék mégiscsak hasznos, azonban indikálja: „A szilárddá és zsírmentessé tett szerves anyag pedig a termőföld minőségét javítja egy bordányi és egy balástyai magántermelő gazdaságában…” Lehet tehát előremenve is gondolkodni, a majdani rehabilitált iszapföld elhelyezéséről, befogadásáról.
1997. ápr. 9.
Sajnos, van olyan holtágunk is, például a gyálai, amelybe közvetlenül kerül a szennyvíz.” Ezt azért elég érdekfeszítő lehetne szembesíteni azzal a nagyívű beruházás-sorozattal, miáltal és miszerint a környéken már minden szennyvíz tisztított, s azok ezen ünneplendő macerán átesve kizárólag a Tisza sodorvonalába bocsáttatnak [ld. VI.) 3.) B.) 1) alatt].
A térség fontos természeti kincse, a termálvíz gondot is jelent, mert bár bőven van belőle, pazarló és környezetet károsító módon használjuk.” Burkolt utalás azon tétel kár-következményeire, melynek a III.) fejezet alatt látszólag túl nagy teret engedtem.
S így jutunk el oda – további 20 év híranyagának a hézagával – hogy a VI.) alatt taglalt minőségű téblábolás kínálja ma a ritkás és ingatag kapaszkodókat.
VIII.) Az ártalmatlanítási lebontások alakulása
Kutatni ugyan folyton-folyvást lehet – bár sem az irány sem a cél nem jó ha önfeledten csapong a semmi, a haszontalan, a fölösleges, és a káros körül. Magam itt csupán annyit kívánok az alább bemutatandó eredményeken keresztül láttatni, hogy mindinkább szaporodnak a rész-felfedezések, az ismeretlenbe-hasító tudomány annál inkább alátámasztja semmint cáfolja azokat a megállapításokat, amelyek a tudomány már megállapodott talajából, mint fundamentális princípiumokból lettek a Vízgazda által levezetve.
1.) TPH degradáció:
Nem is oly rég még ördögtől valónak tartották az olaj bármely látható előfordulását – a hordókba s fiolákba zárt állapotokon kívül. Kétségtelen, hogy az olaj-kitermeléshez kapcsolható katasztrófák nyomán előálló környezeti-károk sarkos ellenérzéseket szülnek bennünk; s nem is állítanám azt hogy a szennyezést kényszerűen befogadó közeg nem megy át általa kritikus perióduson. Ám hogy az olaj a Természet teremtménye (és ekként része), mi sem bizonyítja jobban hogy:
i) A Természet önmaga állítja elő (s nekünk semmi bajunk vele amíg a földfelszín alatt pihen – hasonlóan az ugyancsak a föld méhében szunnyadó radioaktív elemekhez),
ii) Ha a felszínre bukkan, akkor a Természet gondoskodik az eltüntetéséről, azáltal hogy az eltemetettsége miatt addig inaktív anyag az élővilágban legszélesebben zajló körforgás része lesz.
N.B.: Az „eltüntetés” időállandójával van az alapvető baj. A sietős, arasznyi-létű emberi-faj egyedei (kivált ha saját ügyetlenkedésükből fakad a probléma) rettentő türelmetlenek kivárni amíg a Természet begyógyítja a sebet. Ráadásul, az ejtett seb begyógyításához szükséges idő nagyban különbözik felszíni-talaj és nyílt vízfelület esetén. A lassúbb elemésztés miatt érezzük a vízi-kártételeket jóval súlyosabbaknak (ld. pl. Exxon Valdez[45] katasztrófa). [A lassúságot alapvetően előidéző tényezők kiviláglanak a talajra tett alábbi megállapításokból, külön taglalás nélkül is.]
A Természet általi „eltüntetés” valójában azt jelenti, hogy az olaj szénvázas-vegyületei potenciális tápanyagforrás minden szénből-építkező élőlény számára [s a Földet ilyen lények lakják], amelynek kellő „foga és étvágya” van ezekre. Felszínes önvizsgálat is elegendő ahhoz hogy kijelentsük: falánkságunk ellenére ezek nem mi, emberek vagyunk. Ám ezer-szerencse hogy nem hajtottunk még uralmunk alá minden fajt – bár legtöbbjüket csupán azért nem mert szabad-szemmel nem is látjuk, s ebből adódóan fajta-gazdagságuk is nagyban rejtett még előttünk. A mikrobákról beszélek – amelyek ellen némely téren iszonytató pusztító-hadjárat folyik a civilizáció égisze alatt (nem teszek mondatközben „nagyvizitet”; idézzük elő pusztán a művi-szennyvíztisztítás deklaráltan „higiéniás” célkitűzéseit), anélkül hogy rejtett társadalmaik belső-összefüggéseiről bármit is tudnánk – amelyek segítőtársaink e bajban. Nekik az olaj is príma kaja, de azért bizonyos feltételek számukra is szükségesek. Nemcsak a fogyasztáshoz, de a köznapi életben-maradáshoz is.
Alább ezeket a faktorokat szedem sorjába, némi tudományos-körítést is kínálva mellé – hogy azok se maradjanak üres kézzel, akik enélkül a tamáskodók szektáját gyarapítanák.
A.) Oxigén-ellátottság a kezelendő talajban feltétlenül szükséges hozzá:
The rate of biological TPH degradation in biopiles is mainly influenced by the milieu conditions within the soil. Thereby, the oxygen supply of the TPH degrading microorganisms is of great importance. When the oxygen concentration within the soil drops below 1 vol.-%, the TPH degradation rate will be reduced to a degree that the biopile process becomes inefficient.A szükséges minimális-szintet a fenti idézet 1 térfogat-százalék oxigénben jelöli meg. Ha az oxigén-ellátottság ennél kisebb, az a lebontás sebességét olyannyira lecsökkenti hogy a prizmás elrendezés gyakorlatilag működésképtelenné válik.
[forrás: 26.3 Summary and Outlook 412p. in Treatment of Contaminated Soil: Fundamentals, Analysis, Applications, R. Stegmann, G. Brunner, W. Calmano, G. Matz, Springer-Verlag Berlin Heidelberg 2001.]
Ezt a 600 oldal fölötti, körülményesen elérhető munkát ha valaki előveszi, szembesülhet azzal hagy már 2001-ig is mennyi-de-mennyi kutatói munkaóra lett áldozva a témára. Ennek vetületében lehet értékelni azt a széles „ajtó-tárulást” amelyről a továbbiakban képet adok.
A szükséges oxigén-szint pedig a legkönnyebben azáltal biztosítható, ha a kezelendő-anyag deponálása során annak a rétegvastagsága minél kisebb, és már eleve levegős. A csurgó-vizes iszap magas prizmákba („biopile”) tornyozása ettől a legtávolabb áll.
B.) Egy szóló, kiszemelt mikroorganizmussal elvégzett labor-kísérlet kvantitatív mérőszámai:
A study on bioremediation of soil contaminated with petroleum sludge was performed using Bacillus pumilus/MVSV3 (Accession number JN089707). In this study, 5 kg of agricultural soil was mixed well with 5% oil sludge and fertilizers containing nitrogen, phosphorus and potassium (N:P:K). The treatment resulted in 97% removal of total petroleum hydrocarbon (TPH) in 122 d in bacteria mixed contaminated soil when compared to 12% removal of TPH in uninoculated contaminated soil.
Azaz: 122 nap alatt 97%-osra sikeredett a petróleum lebontása, szemben a magára-hagyott talajjal, ahol a tisztulási-ráta ugyanezen idő alatt 12% volt. [Az elemzési eredmények mögött az igényesebb GC-MS módszer áll.] (Ki kell még innen emeljem azt az előremutató közbevetést, hogy az egyéb tápanyagok jelenlétének a szempontja már itt is előfordul.)
[forrás: Biocontrol Sci. 2017;22(1):17-23. doi: 10.4265/bio.22.17. (free full-text[46])]
C.) Folytatásként a 10. ábra adatai szemléltetik különböző (lokálisan a természetben előforduló) mikroorganizmusok labor ÉS szabadtéri tesztjeinek az összehasonlítását:
10. ábra
Két aspektust emelnék itt ki:
i) Határozott előrelépés lenne annak a mélyebb-szintű megértése, miszerint a TPH-lebontás nem egyedi mikroorganizmushoz kötött. Ez – ha felismeréssé válna végre – fogja adni a legtávlatosabb perspektívát.
ii) Itt figyelhető meg az az apróbb részlet is, amely kapcsán „szerencsésnek” ítéltem a 8. b) táblázat és VI. 1.) B.) szöveges elemzésekből előtűnő TPH-frakciók arányát. Az itt citált munka tanusága szerint ugyanis a magasabb-forrpontú, nagyobb-molekulasúlyú TPH-komponensek szabadföldi sikeres-lebontása lényegesen könnyebb, s a Gyálai iszapmintákban is ezek az alkotók adják a többséget.
Egy figyelmeztetés (bár az alátámasztása itt nélkülözi a teljes egzaktságot) azért megszívlelendő: „New hydro-carbon contamination is toxic to native microorganisms and long population adaptation times are required before degradation occurs.” Azaz: a friss TPH-szennyeződés akár toxikus is lehet e mikroorganizmusokra, ami legalábbis hosszabb inkubációs adaptációs periódust kíván mielőtt a lebontás beindulna.
[Forrás (full-text[47]): 2014-ből, DOI: 10.1016/j.ibiod.2014.03.006]
D.) Jelentős bővítést kínál a hatékony-beavatkozások sorában annak a bemutatása, hogy a szükséges tápanyagokat a drágább-árfekvésű és többlépcsős vegyipari-előállítást igénylő műtrágyák helyett útban-levő/eltakarításra-váró mezőgazdasági-eredetű „hulladék” anyagokból fedezzük. Jelen vizsgálódás során cukornád és olajpálma termesztéséből visszamaradó rostanyagot használtak a célra. „fertilizers are expensive and therefore alternative nutrient-rich biomaterials are required. In this study, two organic wastes from agricultural industry (i.e., sugarcane bagasse and oil palm empty fruit bunch) were investigated for possible enhanced bioremediation of soil contaminated with Tapis crude oil” A hatékonyságok összevetését az 11. ábra gázkromatográfiás elemzési-képei szemléltetik:
11. ábra
a) Kontroll az 1. napon                                                b) kontroll a 20. napon
c) baktérium-keverékkel kezet talaj a 20. napon        d) mint c) de 15%-nyi kipréselt cukornád hozzáadásával
[Forrás[48]: 2014, Malájföld: DOI: 10.1080/15320383.2014.870528]
E.) Ez a 2019-es keletkezésű összefoglalás már szerves egészében tekinti a 3 nélkülözhetetlen tényezőt: A mikrobák sokasága, jelenlevő (egyéb) tápanyagok, oxigén-ellátottság. („The critical factors in bioremediation are microbial quantity and activity, soil nutrients and oxygen status.”) Tisztázza a bioaugmentation (amikor a lebontó-hatást kívülről beadagolt mikrobákkal kívánjuk hatékonyabbá-tenni/felgyorsítani) és a biostimulation (amely tápanyag és további/könnyebben-lebontható szén-forrás hozzáadásával növeli a már jelenlevő mikrobák étvágyát/lebontási-hatékonyságát) fogalmait. Ám a legfajsúlyosabb és továbbmutató kijelentés egy szimpla hátravetésben búvik meg: „The combined technologies of bioaugmentation and biostimulation not only can introduce active bacteria but can also stimulate INDIGENOUS microorganisms and ameliorate the character of soil.” Azaz: Mindezek egyszersmind stimulálják a NORMÁL talajlakó-mikrobák hasonló tevékenységét is – s emellett javítólag hatnak vissza a talajszerkezetre.
[Forrás (full-text[49]) 2019. DOI: 10.1039/C9RA06726D]
F.) A táguló szemlélettel lassan elérkezünk annak a felvetéséhez is, hogy a Természet egyéb élőlényei vajon hadra-foghatók-e? Erről ad némi betekintést egy szintén 2019-ben született cikk, amely bemutatja hogy többféle növény is alkalmas szerepvállalásra az olaj-eltakarításban. Többek között az idehaza is honos Körömvirág és Büdöske. Amivel már hihetetlen távol kerültünk a tudóskodó lombikba-zártságtól, s a magyarázat mégis rendkívül plauzibilis: a növények gyökérzete szimbiózisban élve működik együtt (anélkül hogy zordan elvárná tőlünk: ismerjük meg mi is, töviről-hegyire, az ottani rafinériákat) a talajt otthonuknak tekintő mikrobák változatos társadalmával, s osztoznak táplálékon (ha kell TPH-n is) s oxigénen, minden résztvevő boldogulására.
Egyetlen megfigyelést emelnék ki és iktatnék ezek mögé. Mivel a leendő növény kiterjedt gyökérzetével arányos a lebontási- intenzitás, alapvető feltétel a kikelt aprócska növény kezdeti túlélése. („Plant survival and extensive root system are important factors for the remediation of TPH in contaminated soil.”) Ehhez valószínűleg a talaj relatíve alacsonyabb induló TPH szintje szükséges – ami a módszer bevethetőségének a határait egyben ki is jelöli.
[Forrás[50]: Prematuri, R., Mardatin, N.F., Irdiastuti, R. et al. Environ Sci Pollut Res (2019). https://doi.org/10.1007/s11356-019-07097-4]
Úgy fest tehát, hogy az iszap/talajbeli TPH szennyezéseket illetően megnyugodhatunk. Akár fotelben hátradőlve is szemlélhetjük a távolból [ennek a távolságnak a kívánatos nagyságára (amely talán a leginkább izgatja a Holtág közelségében élőket) IX.) alatt teszek érdemben javaslatot]: miként tűnik el és alakul át fokozatosan a TPH talaj-televényt adó anyagokká. A siker – a fentiek tükrében – garantálható, bár a beavatkozás hatékonyságának vannak fokozatai. Bizonyos fortélyok bevetése gyorsíthatja a kívánatos változásokat, mások csupán költségesebbé teszik azt. A választék (a fentebb felsoroltak megértésével) óriási; egzotikus-kombinációkat is sugallhat.
De vajon mi lészen eközben a PAH-okkal? Ezen vegyületekkel kapcsolatosan óriásiak a riadalmak. A köztudatba sulykolt hogy erős karcinogének, s igen-kis koncentrációban is kifejtik a hatásukat. Kettő, nem is elhanyagolható puffer-tényező belopódzása a már megfélemlített köztudatba ugyanakkor eleddig sikertelennek mondható. Hogy ez vajon bizonyos terelésben-elkötelezett ajtónállók erélyén múlik-e, avagy a veszély nagyobb-kihívásokat jelentő vállalásával játszadozó Lucifer-plántálta packázó-kíváncsiság, hagyom másoknak disszertációs-anyagul. Magam inkább élek azzal a lehetőséggel, hogy aki már itt toporog kíváncsian, azelőtt előtárjam:
i) A szaklapokban diszkutált karcinogenitások akkor léphetnek fel, ha ezek a PAH-ok bekerülnek az emberi-szervezeten belülre. – Jelen esetben, a mért koncentrációk függvényében, ez jobbára csak akkor jelentősebb rizikófaktor, ha az étkezési-diétáját valaki átállítja iszapevésre.
ii) Nemsokára az Olvasó is be lesz avatva a bioavailability fogalmába, ami azt hivatott egyetlen szóban tömöríteni, hogy egy adott vegyület egy bizonyos mátrixból vajon hozzáférhető és felvehető-e a (mikro)organizmus számára avagy sem. A mögöttes magyarázat pedig azon sarkalatos ám alapjában egyszerű faktorokon múlik, miszerint a kérdéses vegyület fiziszorpciója (kb.=kötődés) mennyire erős a mátrixon (itt kb. az iszap ásványi-alkotóin), valamint hogy a kötődött vegyülethez vajon képes-e hozzáférkőzni a mikroba hogy abba „beleharapjon” (= sztérikus-gátlás).
E kiegészítő ismeretekkel vértezetten, kissé hűvösebb fejjel kérdezhet rá valaki a lényegre. Nevezetesen: Vajon PAH-ra MÁS eltávolítási metodika kell mint TPH-ra? Mert ha igen, akkor nagy a baj. Ekkor ugyanis az obskurus-receptjei birtokában szigorúan azok mentén haladni kívánó rehabilitációs-karmester, még pálcája első meglendítése előtt, szét kellene válassza a PAH+TPH-val szennyezett iszapot azzal a tökéllyel, hogy jobbra a PAH balra a TPH által szennyezett iszap kerüljön. Alább hát azon fogok igyekezni (a tudományos-eredmények tudatos sorrendbe-állításával is), hogy egy megnyugtató fénypászma mind intenzívebb sugarával mutassa: a szétkülönböztetés felesleges; az eltávolítás lehetőségei a két vegyület-csoportra nézve rendkívül átlapolók; s hogy a mesterségesen-keresett faktorok és ágensek helyett a Természet maga egyszerre kínálja ismét a bővebb választékot.
2.) PAH degradáció
A kínált eredeti-cikkek (s különösen a fakultatív-vállalt további-kalandozások) olvasásakor jó figyelemmel lenni arra, hogy a célzott remediációk kutatásaikor többször kap azokban jóval hangsúlyosabb szerepet az anaerob-körülményeken alapuló, mint az alább bemutatottakban. Ennek oka az, hogy üledékek (nemritkán víz-alattiak is: olaj-kitermeléssel szennyezett tengerfenék) mozgatás/forgatás nélküli rehabilitációs-próbálkozásaikor az oxigénnel történő ellátottság biztosításánál eredményre-vezetőbbnek ítélik a víz-alatt uralkodó anaerob-feltételek közötti lebontási-optimum keresését. Ebbe az irányba – mégha kitűnő referenciát találnánk is – mi amiatt sem fordulhatunk mert a Gyálai esetben nem pusztán PAH (és TPH) lebontással történő eltüntetése a cél, de a belőlük keletkezőn felül is jelenlevő további tetemes szerves-anyag és jelentős N+P terhelés miatt az eutrofizáció távlatos eliminálásáról is gondoskodni kell. Ez pedig gondos és körültekintő zagy+iszap kitermelést igényel, ami után viszont az aerob-körülmények már automatikusan kínálják magukat. S mivel az aerob-körülmények közt rendszerint jóval gyorsabbak a zajló folyamatok (továbbá a TPH-t érintő beavatkozásokat is ilyen irányban kutattuk), a PAH-lebontásra irányuló útmutatásokat is ebben az irányban keressük.
A.) Egy olyan munkával[51] indítanék [DOI: 10.1016/j.envpol.2004.07.022], amely a társai közül kirí azzal, hogy jól-átgondolt koncepció mentén precízen-megtervezve megbízható-elemzésekkel kiváló alapot szolgáltat mind a további kutatásoknak, mind a szembesítéshez a már találtakkal. S a belőle levonható konklúziók messzemenően összeegyeztethetőek azokkal az elképzelésekkel is, amelyek mögé igencsak vonakodik besorakozni a mindenároni-cikkgyártás primátusának zászlaja alatt sokasodó kutatói-alakulat. A cikk 2005-ös, s egyetlen idehozott ábrájával is [12. ábra] meggyőzően illusztrál megannyi szempontot:
12. ábra
Szennyezett üledékből végzett különféle PAH-lebontás után visszamaradó PAH koncentrációkat mutat a 12. ábra: biotikus (b) [azaz: mikroorganizmusok részvételével] vs. abiotikus [azaz: pusztán kémiai; foto-kémiai  reakciónak fény-kizárással gátat-szabva] behatások; (a); „oxikus[aerob: O2] vs. „anoxikus[anaereob: -O2] közeg; természetes szerves-anyag (NOM) vs. cellulóz (CEL) mint szén-alapú tápanyagforrás eseteire. Tisztán kivehető hogy a lebontásra a legkedvezőbb feltételeket az oxikus és egyben biotikus körülmények teremtik meg, míg a NOM/CEL változó jellegében hasonló lefutást ad minden esetre.
Ugyanezek az összevetések további-finomításban is feltártak a cikkben hátrább, növekvő-gyűrűszám szerinti bontásban. Ezek ugyan trendszerűen jelzik, hogy minél nagyobb a gyűrű-tagszám annál kisebb a lebontásban elért hatékonyság. Ez a csökkenő lebomlási-hajlam – ha lefordítjuk a bioavailability értelmezése szerint – egyben azt is jelenti, hogy a mérgezést okozható komponens felvétele e mátrixból (jobbára mindenkinek) pont ennyire lesz gátolt a későbbiek során.
Mindez akkor is stabilan útbaigazító a célszerű irány követéséhez, ha nem kellően tisztázott az alkalmazott NOM mibenléte, a CEL mögött a praktikusan művileg-steril (kémiailag-egynemű) Whatman szűrőpapír áll, az aktív mikrobák pedig végképp nem nyertek említést [valószínűsíthető hogy a NOM-hoz kötöttek lehettek].
B.) Az úton továbbhaladva ugyanis azonnal megerősítést nyer a tény, miszerint a lebontásra rendkívül sok mikroba állhat rendelkezésre. Egy 2008-as munkában [full-text[52], DOI: doi.org/10.1111/j.1574-6976.2008.00127.x] nemcsak ennek a pozitív megerősítése áll („During the past decade, a variety of microorganisms have been isolated and characterized for their ability to degrade different PAHs.”), de ennél sokkal-sokkal több:
i) Maguk a lebontást végző enzimek is több-esetben sikeresen izolálva lettek. („many metabolic enzymes for the degradation of different PAHs have been isolated from microorganisms”)
ii) Gén-térképészeti kísérletek elemzései erősen afelé mutatnak, hogy a PAH lebontásáért felelős gének az evolúció során a Természetben maguktól jöttek létre, a fellépő körülményekhez alkalmazkodás során. („Genes that catalyze PAH degradation are believed to have adaptively evolved in nature by various genetic events.”)
iii) Említést nyer az is, hogy a Természet rezervoárjából végzett cél-specifikus izolációs-törekvések nyomán előálló lebontás „hatáskeresztmetszete” rendszerint szűkebb a reméltnél, ugyanis az effektív-műveletek hatékonyabban biztosítottak azáltal ha több, egymáséit kiegészítő-funkcióval bíró mikroba együttesen van jelen, s kooperálva teszi a dolgát. („Environmentally derived bacterial isolates often degrade only a narrow range of PAHs, and degradation of a PAH mixture becomes visible as a cooperative process involving a consortium of strains with complementary capacities.”)
iv) S végezetül említést nyer a mikroba-gomba szimbiózis mint a siker záloga, továbbvezetve akaratlanul is a Természetben zajló „gardírozatlan” folyamatok felé. („The ubiquitous coexistence of bacteria and fungi in soil and their catabolic cooperation suggests that fungal–bacterial interactions may be of importance for PAH degradation in the natural environment.”)
Ezek után már csak balkézről hívnám fel a figyelmet a következő apróságokra:
v) A bioavailability tényét illetően időközben az alábbi ismeretbővülés állt be: Az evolúció során a mikroorganizmusok ügyesebbjei adaptálódtak ehhez a relatív „kaja-elérhetetlenséghez”. („Microorganisms have evolved different strategies to adapt to the PAH compounds present in the contaminated situation”) Éspedig: felületaktív-anyagot termelve, e váladékaikkal növelik az elfekvő PAH molekulák oldhatóságát, valamint egyéb „chemotaxis” trükkökkel látják el mind-életképesebb utódaikat. („Many microorganisms produce biosurfactants to increase the bioavailability of the poorly available substrates. Many microorganisms show chemotaxis towards PAH compounds, which could lead to improved degradation.”)
C.) Aki úgy véli hogy túlszaladtam volna a fenti következtetéseimmel arra vonatkozólag hogy mennyire kézenfekvő ha a Természet megoldásaira figyelünk (itt éppen most a PAH lebontások kapcsán) a dérrel-dúrral elővarázsolt technokrata-kitalációk helyett, annak következzék megerősítésül az a 2016-os születésű áttekintő-munka [full-text[53], DOI: doi.org/10.3389/fmicb.2016.01369], mely ekként fogalmaz:
…with time it has been reported that PAH-degrading bacteria are far more diverse. … Currently, there are enormous reports of various bacterial as well as some archaeal genera capable of degrading PAHs. …all this information illustrate that PAH-degrading machinery is not confined to a few particular genus reported so far but is more likely to be distributed widely in the prokaryotic kingdom found in diverse geographical niches.
A vastagja a végén csattan, és így fordítható: Mindez az információ azirányba mutat, hogy a PAH-lebontó gépezet nem korlátozódik arra a néhány fajra amelyről eddig beszámoltak, hanem e képesség széles elterjedéssel bír a legősibb élőlények (prokarióták: sejtmag-néküli szerveződésű élőlények) kiterjedt birodalmában, amelyek a legkülönfélébb geológiai rejtekhelyeken tanyáznak.
D.) Aki pedig úgy véli hogy a fentiekkel már a Természet-adta lehetőségeket is kimerítettük mind egy szálig, annak figyelmébe ajánlható az a 2015-ös összegzés [full text[54], DOI: 10.1590/S1517-838246120131354], amely alapjaiban a TPH degradáció F.) tétele alatt bemutatottal rokon-törekvés. A Brazíliai szerzők a lebontásban szerepet-játszó aktív régió megjelölésével pontosítják is a módszer elnevezését fito-remediációról rhizo-remediációra. Merthogy valóban, ezen in situ eljárásoknál, a növény gyökere az amely szállítja a táplálékot a vele-kooperáló mikroorganizmusoknak, amelyek e folyamatos támogatással minden további rásegítés nélkül birkóznak meg a PAH-lebontás feladatával. A remediáció eredményessége e módszerrel ugyan némileg hosszabb időt kívánhat, ám a folyamat végére a talajban-maradó számottevő-tömegű gyökérzet, valamint a remediáció ideje alatt a gyökérzet létét biztosító „szükséges-rossz”, azaz a föld-felszín fölötti nagytömegű növényi-képlet majdani felszíni-elkorhadásának az együttese, mind emeli a hátramaradó talaj értékét: szerves tápanyagban, pórusokban, oxigén-átjárhatóságban, víztározási-kapacitásban egyaránt jobb állapotok képződnek, mint annak előtte voltak.
Fenti szakirodalmi-kirándulásból láttuk tehát, hogy sem a TPH sem a PAH szennyeződések tervezett marginális-szintre redukálása a talajban mára nem okoz gondot, számos megoldással megejthető. E két vegyületcsoportra felhalmozódott irdatlan-mennyiségű kutatási-anyag létrejötte épp annak köszönhető, hogy az ilyen vegyületekkel szennyező iparágak (olajkitermelés és feldolgozás) kiterjedt károkozásai kényszerítőleg hatottak a működtetőikre, hogy a „hagyatékaik” eltakarításának az előmozdítására efféle kutatásokat bőkezűen szponzoráljanak.
Ha az Olvasó időközben megismerkedett (akárcsak elejtett közvetítésem nyomán is) a Vízgazda-rendszer rudimentális elemeivel, észlelhette hogy a TPH/PAH eltakarítás hatékonysága voltaképpen ugyanazon 3 elem együttes-jelenlétén múlik, amelyek a Vízgazdai-komposztálás eredményességét is megalapozzák: aerob-körülmények, N+P-dús szénvázas-vegyületek mint tápanyag, és mikroorganizmusok maximális-diverzitású együttesének a kooperáló jelenléte. A Vízgazda-elvű „rendrakás” tökéletesebb takarítására nézve az a tény lehet megalapozó, hogy ennél a módszernél tekinthető a legkiterjedtebbnek a mikroorganizmus-diverzitás tényező. S ez éppen az (eltakarítandó) emberi/állati ürülék folyamatba-vonásának a másképpen pótolhatatlan hozadéka. Ugyanis, az emberi/állati bélcsatornákban a táplálékunk megemésztésén és testünk egyéb-részei karbantartásán dolgozó mikroorganizmusok kavalkádja az ürülékkel a szabadba is követi a nekik még emészthető-anyagokat tartalmazó kibocsátást, s amennyiben ezt az ürülékben-lakó kolóniát megfejeljük (mezőgazdasági-melléktermékek hozzáadásával) azokkal a társaikkal amelyek addig csupán a növényi-hulladékokon vegetáltak, a benépesített „versenypályát” bizony nem a visszafogott udvariaskodásokból fakadó jelenetek fogják uralni.
A Vízgazda-elvű rendrakás páratlan hatékonysága* anélkül is áll, hogy az ürülék-eltakarításra vonatkozható Vízgazdai-kísérleteket tudományos-feltárásokkal is igazolandó, az efféle kutatásokat a problémákat előidéző Szennyvízipar semmiben sem támogatja – ellentétben az Olajiparral, amely áldoz az általa-generált TPH/PAH problémákra. Ámha egy ilyen-célzatú projektomán felbőszülés nyomán mégis előállna százezer uszkve egymillió publikáció (s mögötte megannyi akadémiai-tagságra aspiráló homo-publicus), vagy csak eltelne 50 további év vérszegény csatornázási-meliorációs konferenciázgatások közepette, eredményeiben mintázva a mai nívót, akkor ezek vélhetően előremozdítólag hatnak abba az irányba, hogy az addig félresöpört (és törvényileg ellehetetlenített) Vízgazdai-életforma az élni-akarók közösségében csöndeskén és észrevétlenül hazatalál…
* Fentiek megértése után nem lesz nehéz elképzelést alkotni arról, hogy miért is képes kezelni a Vízgazdai-komposztálás az ürülékkel kikerülő gyógyszerek és egyéb természet-idegen anyagok (xenobiotikumok) lebontását (Szemben minden szennyvíztisztítási próbálkozás esetlegességével.) A tárgyi-bizonyítékok számossága erre-vonatkozóan ugyan ma még csekély. [Nem is csoda: a terület nemhogy szponzorált, hanem „támogatatlan türelemmel tiltott”.] Néhány erre-utalót kínál a ref.33 alatti tartalom, s az eltelt idő alatt némely véletlenszerű bóklászás nyomán újabb anyagok kerültek a látóterembe. Így, ha az ég időt enged s erőt is ád – s a hivatalos fizetett-szakma eközben meg nem orront – egy szép napon előállok a tények s argumentumok ilyen-értelmű elősorakoztatásával.
Ide kívánkozik pár szó még arról a köztes-kísérletről amit Székesfehérvár fölött végeznek jelenleg is [vö: V.) fejezet], s mely kapott már hideget-meleget [IV.) fejezet 1.) 3.) és 4.) pontjai], ám mind a megértését mind a megbecsülését mind a hovatartozását elősegítheti ha tágabb-perspektívába helyezzük. A Vízgazdai-komposztálás 3 fő elemének a jelenléte az ottani-folyamatokban is kitapintható. Annyiban közelít az a 100%-ban Vízgazdai-elrendezéshez, hogy ott is jelen vannak a szennyvíziszap közvetítésével az ürülékből-származó faktorok. Annyiban pedig a Gyálai-helyzethez közelít, hogy a melioráció folyamatában a kész-talaj ásványi-vázát alkotó kőzet-komponens is jelen van – s ugyanebből fakadóan a reláció gyöngül a direkt-Vízgazdai folyamattal (ahol semmilyen kőzet-frakció nem-része az elegynek amelyben az intenzív átalakulások zajlanak); s éppen ebből a különbségből adódik a szennyezők kívánatos-szintű elemésztéséhez Székesfehérvárott az általuk megjelölt relatíve hosszabb 6 év, szemben a Vízgazdai-elrendezés követelte 6-24 hónappal szemben.
A Gyálai-eset sikeres és előnyös rehabilitációs megoldásához tehát éppúgy fontosak a Vízgazdai-ismeretek mint ahogyan a Székesfehérvári-tapasztalatok is. Van azonban egy igen-fontos különbség is: Míg Székesfehérvárott az „eltakarítandó” szennyvíziszaphoz hozzákevert ásványi-alkotó a helyszín adottságaiból következően agyag, Addig a Gyálai Feketevíz esetében a jelenlevő ásványi-alkotórész folyam-üledéki iszap (viszonylag kevés agyag-frakcióval). Tudvalevő hogy az agyag víz-áteresztő képessége sokszorta kisebb mint a homoké, ezért az agyag kínálta jelentékenyen nagyobb víz-zárás következtében a Székesfehérvári-folyamat működtetési körülményei nagyban könnyítettek. Ezen alapvető különbségből adódik a Szeged-közeli zömmel homok-talajú tájékon az a kívánalom, hogy a rekultivációs folyamatok teljes ideje alatt a kitermelt iszapréteg elterítési-vastagsága minél kisebb legyen [vö: IX.) 8.) B.)], biztosítva ezáltal az elemésztés folyamán az egységnyi-felületre jutó legcsekélyebb szennyezési-dózissal az alámosódás minimalizálódását: amelyet még képes feldolgozni a kiterítés alatt levő vegetációs/humusz-állomány.
IX.) Javaslataim
Eleddig csak bíráltam – és láttuk: volt mit.
Mostantól javaslatokkal állok elő. Ám nem egyvégtében gombolyítva a fonalat, miként a felszólított lurkó skandálja az „Anyám tyúkját”. Ugyanis esetünkben több szcenárió és számos elágazás lehetséges. Ezek mérlegelése után, az érintettek bevonásával kellene döntés szülessen a követendő választék pontosításához. Onnantól lesz érdemes a részletek aprólékosabb kidolgozása. Amelyben itt-ott teszt-szerűek is kényszerűen helyet kell majd kapjanak. Ám ezek nem a folyamat kísérletezgetéssel elodázását, hanem a dolgok természete miatt amúgyis elhúzódó beavatkozás későbbi ill. felnagyított-léptékű megvalósítási-fázisainak az eredményesebbé tételét szolgálnák.
Hogy szétkülönböztethető legyen ez a hozzáállás az újabb hivatalos-tervezetekben megvillantott „pilot-projektes” fémjelzésű bizonytalankodástól, mondom a megszívlelendő kulcs-szót: ALKALMAZKODÁS. [Nem pedig papír-fedezékű előzetes modellezés.] Ehhez kell, már a nekiindulás előtt, a többféle-szálon mozgó elképzelés. Hogy bármivel is találkozunk a beavatkozás során, ne késztessen se megállásra se megadásra, legfeljebb terv-változtatásra: elvetni az esetileg alkalmazhatatlant, s előhúzni helyette a reményteljest, amely addig csak az elvi-lehetőségek elfekvő talonjában pihent, az alkalomra várva. S ez nem megalkuvás: Alkalmazkodás nélkül ugyanis idegen terepen a mozgás eleve kudarcra ítélt. A legnagyobb dőreségre vallana ugyanis, ha a tervezőasztali felkészülés mámorában – elvárási-parancsoknak is engedelmesen elébemenve – előre rögzítenék a gyalogos-átkelők helyét, a forgalmi-lámpákat, az egyirányú-utcákat, stb., anélkül hogy bármi fogalmuk is lenne a majdani helyszín terepviszonyairól.
1.) Azzal kezdeném, hogy mindenféleképp kettéválasztanám a Feketevíz és a Fehérpart rehabilitációját az időben, éspedig kettős oknál fogva:
i) Mivel a Feketevíz állapota lényegesen súlyosabb, ezért a beavatkozás ezzel kezdendő. – Az itt nyert tapasztalatok azután a könnyebb-esethez is jó alapozást kínálnak.
ii) Mindkét munkálat esetében hatalmas a megmozgatandó iszaptömeg. A ráfordítható erő és a bevonható géppark limitációi miatt hatékonyabb, ha kettő helyett egy feladatra koncentrálható a figyelem s a tevékenység egyaránt. Erősíti ezt az is, hogy az évszakok-változásaihoz és az eseti időjárási-viszonyokhoz való alkalmazkodás szükségessége is diktálja a tennivalók ütemezését.
2.) A Fehérparti munka elnapolása egyben időt enged arra is, hogy ott is megtörténjenek az alapvető/célzott elemzések – amelyek [az eddig befutott hivatalos-dokumentumok tanusága szerint is: ld. VI.) 2.) B.)] mindeddig hiányoznak. [Mindazon tanulságok/hiányosságok figyelembevételével, amelyeket fentiekben már említettem.]
Egy aprónak tűnő pontot amiatt iktatnék ide, mert ha az állítás igazságtartalma bebizonyosodik, akkor az a Feketevíz iszapjára nézve is könnyebbséget jelent. Egy 2011-es forrás (ref.23) szerint az egykorvolt galvánüzem (lokációja okán) a Maty-érbe szállította a vizeit. („Az 1990-es években a holtágat szennyező üzemek: Mayt-éei főcsatornán keresztül a horgászvizet szennyezték: … Galvanizálóüzem (1991-ben bezárt)” p2.) Ez pedig kizárja a Feketevíz galvániszapi nehézfémekkel történt elszennyeződését (amire némiképp utalók az eddig nyert relatíve igen-alacsony mérési-értékek is), ugyanakkor iránymutató arra hogy a Fehérparti-iszap erre-odafigyelő elemzésekben részesüljön.
[Amennyiben a galvánüzem 1991-es bezárásához sikerülne társítani a kezdés dátumát is, úgy az onnan származható esetleges össz-terhelés korlátja is segíthetné eldönteni, vajon ez a tényező elhanyagolható-e – azokra az indikációkra támaszkodva, amelyekből ízelítőt mutattam VI.) 1.) A.) i) alatt.]
3.) Iszap-mennyiség
A Feketevíz esetében több helyütt is említett kitermelendő iszap mennyisége (nedvesen 160-180 ezer m3, „szárazon” ~126 ezer m3 előrevetítés) óriási. Gyermetegnek tűnik ugyan a kérdés, mégis felteszem: Honnan s miből ezek a számok?
A kalkulációt megengedő legközvetlenebb nyomok a 3.) dokumentum 26. oldalán lelhetők;
Kitermelt iszapmennyiség: 180 000 m3
A kotrási mintakeresztszelvény méretei a 18+120-16+800 km szelvények között
- fenékszélessége 6,0 m    - rézsűhajlása 1:2
A kotrási mintakeresztszelvény méretei a 15+500-16+800 km szelvények között
- fenékszélessége 35,0 m    - rézsűhajlása 1:2
A kotrás átlagos mélysége 1,5 m, de lokálisan 5 m-t is meghaladó értékek is előfordulnak.
Ezekre támaszkodva mi is végzünk pár elemi-műveletet: A mintakeresztszelvény jelzett fenékszélességei praktikusan azonosak az adott holtág-részletek szélességeivel. Így a jelzett folyamkilométerek közötti távolságok figyelembevételével az iszapkitermeléssel érintendő fenékterület 1320*6+1300*35=53,420 m2-nek adódika). Ha a kotrás jelzett átlagos-mélysége 1,5 méterb), akkor ez még mindig csak ~80 ezer m3 iszapmennyiségre rúg.
a) Nem tudni hogy a már idézett 2011-es forrás honnan származtatta adatait, de megállapítása az 5. oldalon ezt rögzíti: „Csak a Hattyasi Átjáró és a Fehérparti Átjáró közötti 1200 méteres szakaszon pl. a mederben mintegy 40 ezer köbméter iszap halmozódott fel, amelynek nagy része lebontásra váró szerves anyag.” S ha figyelembe vesszük hogy 2011 óta gyakorlatilag már csak a Floratom szennyez (amelynek vizei szilárd/kiülepedő komponenseket nem szállítanak), akkor a két becsült érték ma is elég jól összecseng.
Apropó, Floratom. Ugyanezen forrás 3. oldalán ez szerepel: „A Feketevíz Szeged záporvizeinek befogadója, de ide ömlik évente kb. egymillió m3 használ termálvíz is.” Ez tehát már a harmadik adat a Floratom kibocsátására: 15 m3/ nap (önbevallás, ld. 2. táblázat); 250,000-300,000 m3/év (VI.) 3. dokumentum B.) 2) b) alatt).]
b) Annak vetületében, ami a 7. ábrával is illusztrált szelvény-képekből meríthető, a kotrási-mélységre vonatkozó előrevetítés túlzott lehet. A túlkotrás veszélyei pedig nyilvánvalóak kell legyenek. Így az is előállhat, hogy a megmozgatandó mennyiség 53 ezer m3 alatt marad.
A menetközbeni elkerülhetetlen alkalmazkodásra felkészüléskor azonban egy kicsit más lépték bevállalni 160-180 m3-t mindössze 40-80 ezer m3 helyett, mint rábólintani arra hogy „lehet-e a parizer 5 dekával több?”.Ilyen drámai eltérés a méretekben az egész projekt mozgásterében óriási változtatásokat enged. A magam javaslatai a továbbiakban a ~50 ezer m3 iszap kezelésére vonatkoznak.
4.) Semelyik eddigi projekt-tervezet nem tért ki a legkisebb mértékben sem a meder-víztelenítés mikéntjére. Túl azon hogy a tennivaló nyilvánvalósága említésre került: „Kizárólagos megoldás a szakaszos víztelenítés segítségével történő iszapkotrás, mederrehabilitáció, majd ezt követően Tisza-vízzel való feltöltés.”, [VI.) 3.) dokumentum B.) 3) alatt].
Az hogy mennyiben segíti elő a mindössze 10 hónapra tervezett munkálatot a „szakaszos víztelenítés”, számomra titok fedi; mint ahogyan azt is hogy a sikeres kotrás után miféle „mederrehabilitáció” szerepel az elképzelésekben?
Arra pedig végképp semmi utalás, hogy mi-sorsa legyen a kiemelt víztömegnek, amelynek a szennyezettsége érzékszervileg is tapintható. [Ebben az irányban a figyelem olyannyira hiányos, hogy még tájékoztató-jellegű mérési-eredményekre sem lett sor kerítve.]
Nehéz nem azt valószínűsíteni hogy mindezen „eltekintések” abból fakadnak, miszerint a víztelenítés kivitelezése az élő-Tiszába átszivattyúzással történne, suttyomban vagy nemzetközi-megegyezéssel. A probléma-kezelésnek ez a módja praktikusan azonos-elvű a „hígítsa és vigye a víz” koncepcióval. Ahogyan az Ajkai vörösiszap-katasztrófa vizeivel is történt. Több kisebb vízfolyás közvetítésével a Duna vizével keveredve a lúgos zagy addig hígult, amíg Komárom alatt már stabilizálódó állapotokról tudtak jelentést adni. De említhetném a Romániai aranybányászat ad hoc melléktermékeként a Tiszánkon levonult ciános-mérgezést is, amelyet követően a többéves frissvíz-utánpótlás hatására a vízi-élővilág csak-csak regenerálódott – anélkül hogy az ujjaikat sokan mozgatták volna. Azoknak viszont akik hajlamosak nem-kitérni némi agymozgatás elől, figyelmükbe ajánlanék kevésbé passzív megoldásokat is.
Bármilyen mélyen-fekvő zuga is Szeged környéke Magyarországnak, a viszonylagos vízbőség ellenére van az évnek egy nem is olyan rövid szakasza, amikor a közeli területeken is irtózatos a felületi vízhiány. Ezekre az időszakokra kellene időzíteni a vízkivételt, éspedig úgy hogy az továbbítást nyerjen ezen szárazabb helyekre. A kitermelt víz szennyezettségi-szintjétől függően kell abban gondolkodni, hogy az érintett „szikkasztó-területek” rendelkezzenek bizonyos induló humusz-szinttel ill. vegetációval, merthogy ezek jelenléte a biztosítéka annak, hogy az ottani talajban már elegendő mikroorganizmus van jelen, éspedig aktív állapotban. Az ilyen talaj, a lassú-ütemben és alacsony-koncentrációban érkező (szinte bármilyen) szennyeződésre mint „bioreaktor” hat. Ez azt jelenti, hogy már a talajfelszíni 5-10 cm-ben megtörténik előbb a megkötődés, majd fokozatosan minden ártalmatlanító átalakulás. [Humusz/vegetáció hiányában csupán a talaj-alkotó ásványokon megtörténő fiziszorpció a gátja a hozott/érkező szennyezők mélyebbre mosódásának, ami (további áztatások/esőzések hatására) folyamatosan előrehaladhat.]
Minél szennyezettebb a mederből kiemelt víz (s ezzel kiváltképp onnantól kell számolni amikor a leszívatás már közelíti a mederbeli hígabb iszapfelületet), annál vastagabb/vitálisabb élőtalaj-részlettel kell bírjon az elszikkasztó-terület. [Mondanom se kell: a szikkasztás kivitelezésekor ügyelni kell, hogy a terítés megvalósulása a pontszerű terhelés helyett mindinkább a területileg homogén eloszlást célozza meg.]
Előállhat az a kívánalom is, hogy a legszennyezettebb kiemelt víz előtisztításban részesüljön a már jelzett elszikkasztás előtt. Erre a legcélszerűbb elrendezés a hatékonyságában kiemelkedő perkolációs módszer, ahol esetünkben a szennyezéseket-megkötő közeget a legkülönfélébb, éppen kézreálló, magas cellulóz- és rost-tartalmú, állagukban már jobbára kiszárított mezőgazdasági „hulladékok” adhatják. A rendkívüli hatékonyság (fajlagos anyag-igényre vetítve is) a kromatográfia elvéből fakad. A technológiai megvalósítás két alapfelállása az alábbi tényezőkben különbözik:
i) A függőlegesen-álló oszlop tetején permetszerűen bevezetett medervíz alácsurgásakor a töltet anyaga jelentős-részben levegős marad, miközben zajlik az adszorpció. Ennek az aerob-környezetnek köszönhetően, párhuzamosan az in situ átalakulások is kezdetüket vehetik. Hátrány ugyanakkor, hogy az oszloptöltet mindig-jelenlevő inhomogenitásaiból következően adódhatnak abban szárazon-maradó (tehát a folyamatokból kieső, inaktív) lokációk, miáltal csökken a töltet hasznos össz-kapacitása.
ii) Ugyanezen oszlopnak az alulról-induló lassú-ütemű elárasztása esetén nem kell kimaradó, inaktív töltet-részlettel számolni, viszont az előbbi aerob-viszonyokból adódható (rövid-idejű) előny ekkor nem jelentkezik.
Bármelyik eljárás alkalmazásakor helyi gyors-elemzésekkel szükséges monitorozni a szennyeződések áttörését, mert ekkor cserélni kell a töltetet. S ugyan mi sorsra vár a szennyezéseket-visszafogott használt töltet? – Öröm lesz látni, némileg hátrább.
5.) Át kell most gondolnunk az iszap mozgatását.
Volumen tekintetében – utóértékeléskor – lehet hogy hivatalos-alátámasztást is nyer a tény, miszerint várhatóan csupán az eredetileg beharangozotthoz képest szűk harmad-annyi tömeg mozgatása lesz feladat. Ennek latolgatásához viszont már kitűnő precedens a Horvátországi szennyvíziszap körüli hírkóválygás. Ott ~41 ezer m3 anyag szállítása történt meg, tengelyen, 2000 fuvarfordulóval kiváltva. Amennyiben ez több-száz kilométeres közúti-szállítással lehetséges volt, akkor ugyan mi akadálya lehet kb. ugyanakkora mennyiséget a Szegedtől 20-40 km távolságnyira fellelhető alkalmas helyszínekre szállítani?
De méricskélhetjük a szállítás dilemmáját más szemüvegen keresztül is. Kajak-kenu sportunk egyik büszkeséggel eltöltő létesítménye a Maty-éri versenypálya. Ennek alakja nem vall természetes-képződményre. Lehet hogy a helyén volt már valami tóféleség, de a mai kinézet kialakítása nem-kevés földmunkával kellett járjon. A jelenlegi vízfelület nagyságát 660 ezer m2-re becsülöm [GoogleEarth mérés alapján], s a mélység is meg kell haladja az 1 métert. Ha mindössze ekkora mélységgel számolok is 660 ezer m3 térfogat adódik, aminek ha csupán a felét kellett lefaragni a versenypálya létrehozásához, az is többszörösen meghaladja a ~50 ezer m3-t. S lakóhelyem távolából ugyan nem mondhatok verdiktet afelől hogy a Maty-éri pálya közelében vannak-e szánkódombok avagy sem, de ha nincsenek, akkor az sem puszta találgatás hogy bizony nagyobb-távolságra lett elszállítva akkoron is az onnan-kitermelt föld.
6.) Az iszapmozgatás legelső, s minden bizonnyal a legnehezebb lépése a kitermelés.
Annál is inkább, mert VI.) 2.) dokumentum E.) alatti 7 ábrából már tudjuk: első hozzáférésként egy rendkívüli-hígsága miatt szirupként-folyós, esetenként nyúlós iszappal kell megbirkózzon ember s munkagép. Anélkül hogy kétségbe vonnám vagy felülírnám mások már felhalmozódott tapasztalatát és szakértelmét ilyen esetekre vonatkozólag, röviden jelezném – a laikusok és kibicek felé mindenképp, amiatt is hogy értékelni tudják majd az elvégzettek nehézségét, s egyben toleránsabbak legyenek olyan átmeneti-jelenségekkel szemben amelyeket a helyszínen-dolgozók napi 8 órában kényszerülnek „élvezni” – hogy a kezdeti fázis, míg az iszap csurgós, nemcsak a legkritikusabb de egyben a legbűzösebb is lesz.
Elsőrendű feladat a meder-víztelenítést követően (de a fokozatosan szárazra-kerülő meder-részleteken akár párhuzamosan is) épkézláb drénezési-elrendezésekkel minél gyorsabban és eredményesebben csökkenteni az elfekvő fenékiszap víztartalmát.
A leghatékonyabbak a mederre merőleges-irányú be-/át-vágások lehetnek. A vájatokba-gyűlő szivárgó-víz ismételgetett leszívatásával a vágat tovább-szélesíthető, s ezáltal a kiszárítás folyamata gyorsítható.
Amennyiben ezidő alatt a szagártalom veszélyeztetné még a munkavégzők koncentráló-képességét is, úgy a védőfelszereléseken túl célszerű a készenlétre-felhalmozott (a perkolációs-tornyok töltetéhez hasonló) növényi-eredetű hulladék felszíni-terítése szórással a hígfolyós iszapfelületre. Ahogyan a lötyögős iszap veszít a víztartalmából, úgy indul be fokozatosan a felszín-felőli aerációval a felületi-bioreaktor is, amely a kitermelés idejére mérsékli a szaghatásokat, miközben a kitermelendő anyag volumenét csupán minimálisan növeli. [N.B.: Ez a hozzáadott növényi-anyag a továbbiakban is hasznos szerepet tölt be a már kikotort iszapban. Ld. 8.) alatt.]
7.) Iszap-elhelyezés
Túl azon hogy a rehabilitáció során a veszélyesnek ítélt szennyezőanyagok „veszélytelenítő-kezelése” vajon sikerrel jár-e, a Holtág közelségében a hivatalos-fejleményeket ugrásra-készen leső érintett lakosság mintha egyedül arra koncentrálna: vajon az orruk-alá pakolva történik-e a prizmásítási pilot-projektekkel indítandó nagymunkálat? Ennek elkerülését ill. megakasztását egyedül a politikai mellékhaszon-szerzések meglovaglásában érdekelt, a véghezviendő procedúrákhoz a legkevesebbet-értő közszereplőktől, és a semmiben nem-érdekelt, ám a szenvtelen paragrafusi-betűkhöz a végletekig-ragaszkodó törvényi-közbelépéstől remélik.
Helyzetemnél fogva ugyan sem egyikkel sem másikkal szemben nem élvezem azt az előnyt amit az ismertség vagy a hatalomba-emelés/iktatás tol az említett szereplők alá, azonban a már eddig levont mértéktartó következtetések is világosan kijelölik a kérdésben az utat: A lakosság által irritáló-közelségűnek tartott (és hatóság-által meg nem-vétózott) 0166/1 hrsz. tervezetileg-kijelölt helyszín területnagysága nem-elegendő, s hulladék-feltöltési múltja is menetközbeni problémákhoz vezetne.
Másrészről, ha az iszap egyszer már (meglehetős nehézségek árán) felpakoltatott, akkor nemsok értelemre vallana hogy azt rögvest lepakolják egy arra-alkalmatlan helyszínen, és kevéske akadálya lehet annak, hogy rövidke gördülés helyett 20-40 km távolságra vigye a már platón-levő rakományt.
A fuvarozás ekként megnövekvő üzemanyagköltségét messzemenően ellensúlyozza majd a javasolt kezelésből fakadó különbség, mely során elmarad a prizmás-forgatás során tervbe-vett 15 alkalommali átforgatása a „160 ezer m3” anyagnak.
Az eltávolított iszap leterítéséhez tehát jóelőre össze kell keresgélni azokat a közelebbi helyszíneket amelyek
·     az év jelentősebb részében mentesek a belvíztől,
·     érdektelen/jellegtelen vegetációval borítottak – vagy legalább 5 évre kivonhatók a mezőgazdasági-termesztés alól,
·     rövidesen erdősítésre kijelöltek.
Igen fontos részletkérdéshez érkeztünk.
Az ottani lerakásnak nem lehet semmilyen adminisztratív-jellegű költségvonzata. A (már) kérdőre-vonhatatlan múltbeli szennyező-ágensek kártételeit helyrehozni igazító rehabilitáció megvalósítása ugyanis közérdek, s e közfeladat terheiként bőségesen elegendő azokat előteremteni és állni, amelyek a munkálatok elvégzéséhez fizikális-vonzatban felmerülnek. Szó sem lehet afféle bürokratikus sarcról, amelynek engedelmes lerovása a Kormányzat által a munkálatokra megítélt milliárdokat egymaga maradéktalanul felemésztené.
Molnár Zoltánné közölt a csoportban egy olyan részletet amely egy „Hatástanulmányból” való, s azt rögzíti hogy „az anyag átvétele ill. befogadása (a veszélyes-hulladék lerakóba/tározóba) 40 Ft/kg áron történik.” (S ez az egyszeri-tétel – a beharangozott 160 ezer m3 iszapra vetítve – 6,4 milliárd Ft; messze túl az igénybe-vehető 4,5 milliárdon.)
Efféle visszás követelésnek már az is az elejét veheti, ha kiterítjük a lapokat:
·     Ugyan mi a búbánatot fog csinálni bármely „veszélyes-hulladék lerakó” a hozzájuk beszállított anyaggal – a behajtott pénz lenyelésén túl? Hogy rehabilitálni nem fogja – pláne hatékonyabban az itt javasoltnál – arra erősebb méreg is bevehető. Ha ugyanis ez lenne a szent (ám elhallgatott) célja, akkor kooperáló-partnerként akár át is vállalhatná a teljes-munkálatok eme nem-csekély súlyú feladatának a megoldását.
·     Vele szemben, a közérdekű-feladat megvalósításáért munkálkodó, a rehabilitáció sikeréért küzdelmet-vállaló elkötelezett-résztvevő a veszélyes-anyag ártalmatlanítását (és egyben a Természetbe történő hasznos visszajuttatását is) megvalósítja. Ugyanis amit hátrahagy, az már nem elkerített-deponálást igénylő szemét/szennyező, ellenkezőleg: természetessé-alakított, a későbbiekben hasznot-hajtó produktum – aminek a tovább-szállításával sem kell bíbelődni.
És ez az a részlet – valójában kardinális különbség – amin mindegyre átlép és semmibevesz a valóságtól mindjobban elszakadó sablonos gondolkozás, amely (titkolt gyengeségéből fakadóan) karöltve halad azokkal a mesterségesen-emelt gátakkal, amelyek egyedüli-erejüket a hatályossá-emelt papírra-rögzítettségből merítik, olyan elmék szülői által, akiket meg se legyintett sem a Természet, sem annak megfigyeléséből nyerhető tudományos-összefüggések.
Ezen szereplők és árkusaik nyomán alakul át a vidék: Benépesül eldugott deponáló-helyekkel az ország. (Melyek rekultivációja némi fáziseltolódással állhat majd hasonló-pályára, az eljövendő „mentési-munkálatok” égisze alatt.)
S alakulnak át vizeink is: Szennyvíz-sarcok nyomán (csatornadíj, talajterhelési-díj) terelődik önfeledten (és hamis lelkiismereti-megkönnyebbüléssel) szar és húgy bőséges ivóvízzel hígítva oda, ahonnan felmagasztalt költséges pótcselekvések után azoknak alattomosabb unokái (nitrát, foszfát) az élővizekben landolnak – lamentációknál erősebb hullámokat nem vetve a folyvást-nyüzsgő „zöldek” agyüregeiben.
A gusztustalan maradéktól (szennyvíziszap) való szabadulás terhe eközben nőttön-nő. S ha ezen valaki – tehetségéhez mérten – enyhíteni igyekszik (miként az V.) fejezet alatt némileg kibogozott Székesfehérvári próbálkozás) akkor az kést kap az oldalába, gyalázatot a fejére – éppen azoktól a mitugrász-színvonal felé tülekedő szereplőktől, akiknek akár a foglalkozása akár a hivatása akár a felhatalmazása arról szól, hogy az ne más mint az elkötelezetten elfogulatlan és hiteles tájékoztatás legyen.)
8.) Az elvégzendő műveletekről
A.) Az iszap-kitermeléskor két szempont a meghatározó:
1) MINDEN iszapot ki kell termelni amelyben
i) veszélyes-anyag akkumulálódott (ez lenne a „rendészetileg” diktált szempont),
ii) eutrofizációt elősegítő/beindító szervesanyag+N+P található; máskülönben a probléma, ha legyöngített-állapotban is de újratermeli önmagát (ez lenne az ökológiai-helyreállítás szempontja).
S talán mondani se kell (odafigyelni rá viszont nagyonis) hogy a megújított-meder új vizébe ne érkezzen sehonnan se „kérdéses” anyag.
2) Mindeközben gondosan ügyelni kell arra, hogy a mederfenéken anno kialakult szennyezetlen és háborítatlan agyagfekü komolyabb sérülést ne szenvedjen, mert védőfunkcióit azután már nem lesz képes ellátni, s a szennyezések ott is megjelennek majd ahol azelőtt nem voltak.
Ezeket szem-előtt tartva, 2-3 részletre-bontott iszapkotrást javasolnék. Legelőször (és leggyorsabban) a legfelső (egyben legszennyezettebb, és várhatóan legintenzívebb szaghatású) réteget kell a már vázolt-messzeségű (lakatlan) helyszínekre elszállítani. A következő-réteg letermelése (sűrűbb állaga és enyhébb szaghatása következtében) már kényelmesebb ütemben folytatódhat, a lenyesendő rétegvastagság pontosításához helyszínről-helyszínre gyors és útmutató friss iszapminta-elemzések végzendők párhuzamosan. Az agyagfekü közelébe érve a maradó iszap kezelését (ha ezt a vízjárási-viszonyok megengedik) legcélszerűbb in situ módszerekkel továbbfolytatni, magában a mederben. Amennyiben a mérések még indikálnak számottevő koncentrációban hátramaradt veszélyes-komponenst, akkor azt fito/rhizo-remediációs módszereket bevetve kell eliminálni. Ha pedig csupán eutrofizációt-beindító anyagokból van még ott elfekvő mennyiség, akkor olyan növénytermesztési-technológiát kell ott alkalmazni 1-2 évig, amely „kizsigereli” a talajt. [Azt hogy a termesztett vetemény lehet-e étkezési-célzatú az dönti el, hogy volt e ott még átalakítandó „veszélyes-anyag” maradék avagy sem.] Mindkét szcenáriót követően egy vékonyka földréteg letermelése még amiatt célszerű, hogy a lehetséges jövőbeni eutrofizáció tartalékait minél jobban lecsökkentsük – már a termesztett-növény és annak legsűrűbb gyökérzete szerves-anyagainak a kitermelésével is.
Ezek után a meder tiszta folyóvízzel feltölthető. Mivel azonban a környék viszonylag sűrűn-lakott, a fürdési-igénybevétel ha lassan is de óhatatlanul akkumulálódó terhet hagy maga után. Emiatt valamilyen-szintű átfolyási-lehetőséget előnyös lenne biztosítani a Holtágnak.
B.) A távolban deponált iszaplerakások esetén a kedvező-irányú hatékony átalakulások megtörténtét előmozdítandó, azokhoz az elvekhez szükséges igazodni amikről alatt már bővebb szó esett:
·       aerálás,
·       maximális-diverzifikációjú mikroorganizmus-közösségek összedolgozása,
·       elegendő mennyiségű/minőségű táplálék ehhez.
Az oxigéndús-környezetet a minél vékonyabb rétegben történő szétterítés segíti elő, amely különösebb utó-gardírozást sem igényel. Amennyiben az érkező friss-iszap túlontúl vizes/sűrű-állagú, úgy durvára-őrölt/szecskázott mezőgazdasági-hulladék ráterítése jelentékeny mértékben növelheti az oxigén behatolását a közegbe. E szóradék be/eldolgozása kétlépcsősen lehet még-hatékonyabb:
i) A már elegyengetett de még nedves felületre szórva a megtapadás zömében biztosított.
ii) Mihelyst a felület gépekkel már járhatóra szikkadt, egy sekély tárcsázás-jellegű átvonulás rajta kellően fixálja a hozzáadott anyagot és intimebb érintkezést is biztosít az iszap-alkotókkal, miközben porózus szerkezetük biztosítéka a gázok ki/be-áramlásának.
Amennyiben a kiszemelt területen a vegetáció még túl zsenge/erőtlen lenne, az aerálást nagyban előmozdítja ha ugyanezen növényi-hulladékból az iszap-fogadás előtt aláterítés is készül. Visszaüthet, ha eme részleteknél a szűkkeblű-takarékosság nyer parancsnoki-funkciót: Nem csupán az aerálás primer szempontja szenvedhet ezáltal komoly csorbát, de jó ha az is mélyebben tudatosul:
1) E hozzáadott anyagok szerepe egyben a további táplálékforrás biztosítása a mikroorganizmusok munkájához.
2) Ezen hozzáadott növényi-hulladékok mennyiségével (midőn azt a talajlakó parányok szorgos hada több-lépésben átalakítja) arányosan nagyobb lesz a rekultiváltan hátramaradó föld humusz-tartalma.
3) De hadd tegyem azt is hozzá, hogy ezzel az „adalékolással” egyben gazdagíthatjuk is a feladatokban serénykedő mikroorganizmusok fajtáit, hiszen az adagolt növényi-hulladék sem volt „steril”.
S ezzel elérkezett az ideje hogy visszamutassak e fejezet 4.) pontja végén tett ígéretemre. A kimerült perkolációs-töltetek halmaza itt mindenestül felhasználást nyerhetnek: szennyezéseik ugyanazok amikkel az iszap-rehabilitás folytán amúgy is számolni kell; anyaga pedig praktikusan ugyanaz mint amit az aerálás elősegítésére az imént javasoltam.
Ha a projekt-koordinátor lelki-nyugalmát fokozza, ám hozzácsurgathatja az iszaphoz a féltve-őrzött és méregdrága baktérium- és enzim-oldatait is kiegészítésképp, de azért jó ha nem feledi a következőket: Tartson fokozatosságot, ismétlődő kisebb-mennyiségekkel tegye, nehogy egyszerre legyenek hatalmas veszteségei. Megtörténhet ugyanis [ld. VIII.) 1.) C.) alatti indikáció] hogy a már kialakult miliő olyannyira kedvezőtlen az újonnan-érkező „versenyparipa” számára, hogy a tét számára alig több mint a betegszobai túlélés – miközben az őshonosabb „korcsok” teszik (ha lassabban is) a dolgukat.
9.) Két utógondolat
Amennyiben felmerül a „nehézfém-mentesítés” szükségessége a fenti módszerrel rehabilitált talajjal borított tájon, úgy az alábbi részletek erre-vonatkozóan útmutatásul szolgálhatnak:
A forrás amire itt támaszkodom, a ref.35 alatt már említett egyetemi jegyzet 127. oldaláról vett.
[Ott pedig fellelhetők – ha nem is a szokásos pontos hozzárendeléssel – az eredeti-források is, ahonnan a tényanyag merítve lett.]
A.) Lehet természeti-módszerrel csökkenteni a talaj nehézfémtartalmát. Bizonyos növények un. hiperakkumulációs rátával veszik fel és építik a szöveteikbe az adott nehézfémet. A földekről betermelt növényi-anyag már könnyebben továbbkezelhető, s zárt kémiai-lépéseken át belőlük a nehézfém kohósítási záró-folyamattal kivonható. Ez a Fito-remediációs út. Érzékeltetésül két részlet a már idézett munkából:
i)Taiwan-on például kadmiummal szennyezett talajra ültetve vágott virágot termesztettek. A virág értékesíthető és nem veszélyezteti a vásárlót (ti. nem fogyasztják). A vizsgált fajok némelyikében a Cd koncentrációja nagyon magas, >70 mg/kg sza. szintet ért el” Az adat érzékelteti a teljesítőképességet.
ii)A kadmium-szennyezettség olajnövények (a sekélyen gyökerező len vagy a mélyre hatoló gyökérzetű napraforgó) termesztésével is csökkenthető. A magokban nem akkumulálódik a kadmium.” A termény biztonságos fogyaszthatóságát jelzi a specifikus-irányultságú akkumuláció.
B.) A célzott nehézfém-kivonásra összegzett alább-idézett negatív-tapasztalatot sűrítő állítás ugyanakkor megnyugtató garancia arra nézve, hogy a szokványos agrár-növényeink egyike sem képes afféle nehézfém-akkumulációra, amely veszélyeztetné a termény fogyaszthatóságát – ha azok termesztése a VI.) 1.) A.) alatt mutatott szennyezettségű iszapokkal terhelt/borított talajokon történne. „Sajnos a tipikus haszonnövények nem tudnak elég fémet akkumulálni ahhoz, hogy a fitoremediáció fenntartható és rövid távon gazdaságilag versenyképes legyen
Amennyiben pedig talajvíz-elszennyeződés helyzete állna elő (valamely malőr következtében, vagy utólagos-felderítést nyerne valahol) Fenol/TPH/PAH komponensek által, úgy tanulmányozható az alábbi (távolról sem egyszerű/olcsó de) sikerre-vezető eljárás:
Az idézett munka 2001-ből való: In situ bioremediation of groundwater contaminated with phenols, BTEX and PAHs using nitrate as electron acceptor (Land Contamination & Reclamation, 9 (4), 2001 DOI 10.2462/09670513.600) (full text[55])
Over the 2.5 years that the scheme was operating, mean concentrations of phenols were reduced from 1100 µg/L at the start to 12 µg/L, PAHs from 11 µg/L to 0.9 µg/L and BTEX from 58 µg/L to 19 µg/L. Following termination of the scheme, ongoing monitoring of the groundwater indicated an initial increase in concentrations assumed to be due to ‘bounce-back’, followed by a further decline. Mean concentrations of contaminants two years after termination were 93 µg/L phenols, 0.7 µg/L PAHs and 11 µg/L BTEX. Monitoring of groundwater indicated a general increase in viable counts of bacteria, declining after termination, and a transient increase in nitrite, indicative of biological dentifrication.
[E szövegrészlet fordítása lesz a legkisebb gond, amennyiben a tennivaló felmerülne…]
X.) Záráskép(p)

 Szeretném remélni, hogy a remediáció tudomány-kínálta lehetőségei bemutatásához fűzött kísérő-magyarázataim kellően megvilágították: A Természeten ejtett seb begyógyításához a Természetnek megvannak a saját eszközei. S amennyiben ezeket ismerjük (és elfogadjuk), akkor azokra rásegítve a zajló folyamatokat jelentősen fel is gyorsíthatjuk. A technokrácia által előtérbe-tolt kínálatokkal szemben a természetes-folyamatok nemcsak sokkalta olcsóbbak és kisebb átmeneti-felfordulással járnak, de egyben garantáltan mellék- és utó-hatás mentesek is. Mindezt azért említem, mert sem a technokrácia papjai sem a módszereikből profitálók nem fogják egykönnyen átengedni a terepet a laikusok által is levezethető megoldásoknak. Az anyagi-haszontól elesésnél is talán jelentősebb faktor az a céhbeli buzgóság, hogy kerülendő a fennen-hirdetett kompetenciájukon ejtett sebbel a tekintélyükön eshető csorba. Ha ugyanis elismernék más kompetenciáját (mi több: a számukra kedvezőtlen rangsorolást) azzal a perifériára szorulhatnának – miként a mesterségében leleplezett asztaltáncoltató.
Hogy vajon technokrata-kézben marad-e örökre a művi-rombolásokat felbuzdulásokként követő művi-rehabilitáció is, az a tömegek elkényelmesedő életvitelén és szemléletén áll vagy bukik. Ha ezek a tömegek csupán elvárásokkal élnek – miközben rutinszerűen tudattalanul is hozzájárulnak az eltakarítandókhoz* - akkor azt fogják kapni amit fölülről, a technokrata-régiókból nyújtanak. (A „jogok” villogtatása ehhez csupán kiszámíthatatlan időhúzással és bürokratikus terhekkel fog hozzájárulni.)
*Hadd emeljem ki itt újfent azt ami a tárgyalt eset kapcsán nemcsak releváns, de rendkívüli súllyal és következményekkel is bír: Mindaddig amíg a vizet tekinti természetes-szállítóközegnek anyagcsere-végtermékei számára a polgár, a víz-szennyezési következmények és problémák kavalkádja nemcsak fennmarad, de súlyosbodni is fog. Időnként haváriákban kulminál, egyébként lassúdad halad a fenntarthatatlan felé. Ha csupán ezen a téren változás születne, az a problémák egész sorát iminálná el. A megértéshez vezető segédletek ehhez:
Szenny és Víz: miért rossz és leváltandó a jelenlegi ipari szennyvíztisztítás? (ref.9)
A Víz és Gazdája: a tágabb koncepció, számos további életszerű hozadékkal. (ref.31 & 32)
Az ivó-minőségű víz automatikus befogása a szar szállítására rokonítható azzal az át-nemgondolt aberrációval, amikor a testi-egészségéért tenni óhajtó a fittness-klubba autójában-csücsülve furikázva jön-megy. S fotelébe visszaérkezve, azután vérmérsékletéhez mérten éli meg a klíma-vészhelyzet városi kihirdetését – miközben pet-palackos „ájsztiít” szürcsölgetve enerváltan lamentál a műanyagok betiltásáért.

Nem győzöm ismételten figyelmeztetni az ügybuzgó laikusokat, de a magukat szakembernek tituláló döntéshozókat sem, hogy amikor a javaslataimat összevetik más aprólékosan kidolgozott elképzelésekkel, mindig tegyék fel a kérdést: melyik-oldali elrendezés áll a természeti törvények és folyamatok alapján, s melyik az amelyik azokat részben/többrétűen/egészében semmibe-véve felrúgja, és túlbonyolított technikai/technológiai virblik garmadájával helyettesíti? Mert ebből a különbözőségből fog fakadni minden alapvető differencia: az eredményességre és tartósságra vonatkozó tényezők, a melléktermékként-előálló palástolt utóhatások, és a nem-elhanyagolható költségvonzatok is.

Ha a sikeres rehabilitáció megtörténik se dőljünk ernyedten hátra, ha kérhetem. Itt munkál ugyanis mellettünk egy magát Isteni-szerepben láttató, védőangyalunkként imádásra felmagasztosított szereplő, amelyik a puszta létével újratermeli, sőt, alattomos lassúsággal de súlyosbítja mindazokat a szennyezési-kártételeket, amik majd elemi-erővel csak generációk múltán juttatják el a Gyálainál is rosszabb helyzetbe, ámde az EGÉSZ környezetünket. Ahonnan a visszaúthoz eljutni már reménytelen vállalkozás. Az ünnepelt közszereplő a nagybani művi-szennyvíztisztítás. A városi-közönség felé mutatott kirakati-bábszínház visszásságai a színészbejárókon át mutathatók meg. Erre vállalkoztam a témát a torkánál megragadó Szenny és Víz c. könyv tételei megírásakor, s a kötet nyilvánosságra-bocsátásával. Az abban feltárt tények és folyamatok megértését követő önként hozott átértékelés józanul oda kellene vezessen személyesen mindenkit, hogy lemondjunk e „szolgáltatásról”. S hogy az ekként ellátatlanul maradt ám asszisztálandó dolgaink se maradjanak árván, ideje mielőbb megismerkedni az ezeket szolgáló Vízgazdai szemlélettel.

Hogy a Vízgazdai szemlélet hol s hogyan segítheti a múlt elkövetett hibáinak a megértését is, arra álljon itt egy kép [13. ábra], s kapcsán némely gondolatfoszlány:
13. ábra
Ilyen volt az élet a mai Hologén Kft területén.
A technológia feltalálói szakemberek voltak ők döntöttek a "korszerű" módszerről.
A képen is jól látható a technológia: Betonkádakban készül a humusz, avagy a muskátli föld. Hogyan is? A szippantós kocsik ide szállították a vágóhídi mellékterméket, magyarul a sz@rt és szalmával összekeverték. Itt is vérszemet kapott a kapzsiság, mert elhullott állatok tetemeit is idehordták.Az ötlet hatalmas volt és egyszerű, olcsó viszont elképesztően bűzös.
A Gyálarétiek tiltakozása fékezte meg ennek a találmánynak a teljes kiteljesedését.
Akkor azt hittük megnyertük a csatát, de nem ennek soha se lesz vége. Eltelt 25 év és kezdhetjük elölről.
Ez a terület is iszapkezelésre van kijelölve, ez a 0164/1 terület.
Egyszer már sikerült megfékezni a kapzsiságot, most is sikerülni fog!
A képet egy aggódó helybeli (Molnár Zoltánné) tette fel posztként (a mellékelt szöveg kíséretében) – s az a lesújtó látszat és vég ellenére is alkalmas a probléma gyökeréig látni. A 90-es évek komposztálási-kísérlete elbukott, mert a Természet-rendjével alapvetően ellentétes elgondolások közé lett szorítva a megvalósítás. Ugyanis:
1.) NEM működhet a komposztálás folyamata, amennyiben az anyag a talajtól elválasztott. [Itt: betontartály a gátja a talajjal-érintkezésnek.]
2.) Nem működhet JÓL a komposztálás folyamata, ha nincs kellő oxigén-ellátottság. [Itt: csurgósan-vizes anyag látható. Ha alája nem kerül bőven, csupán föléje egy kevéske „szalmás adalék”, akkor pusztán a szaghatás kap némi időleges féket, de a komposztálás be sem indul; helyette hosszantartó anaerob rothadás zajlik, aminek a szaghatását már nem fékezi szinte semmi.]
3.) ROSSZUL működik a komposztálás, ha
i) a lebontandó anyag és a hozzákevert növényi-eredetű adalék (alom) aránya nincs bizonyos határok között,
ii) a lebontandó anyag hiányos akár a baktériumflórában akár a táp-elemekben. [A legkomplexebb anyag ebben a tekintetben maga az ürülék. Minél több az egyéb-komponensek aránya, annál elhúzódóbb lehet a folyamat.]
Mivel a fenti alappillérek egyikét sem tartotta szem előtt a korabeli megvalósítás, így a kísérlet (a kellemetlen kísérőjelenségei, s az ebből-fakadó lakossági-elégedetlenség okán) elbukott. S ami még-rosszabb: Ez a helyiek által megtapasztalt „élmény” örökre diszkreditálta szemükben AZ EGYETLEN LEHETŐSÉGET, amely az efféle feladatokkal sikeresen megbirkózhatna.
A „bennünket-védő” törvényi-előírások az akkori megkötésekre azóta még számtalan továbbit is pakoltak. S ezek a sorozatos leszabályozások semmilyen megoldás-centrikus elképzelésnek nem kedveznek: azokat kirekesztik, gúzsbakötik. Innentől szabad a terep mindenfajta bürokratikus hókusz-pókuszra: szabványok mentén bedolgozó, koncepció-nélküli, pilot-projektekben fedezéket-kereső, folyamat-vázolástól óvakodó, anyagi-vonatkozásában viszont fillérre-kalkulált tervezetekhez.
Hogy érthetőbb legyek a háziasszonyok körében is. Vegyük azt, hogy törvénybe rögzítenék:
„§§§.Ezentúl csakis a szájon át szülhető meg a gyermek.”
S indoklásul az alábbi szolgálna:
„A természetes szülőnyílás túlontúl közel esik ahhoz a másik nyíláshoz, ahonnan bűzös anyag szokott testünkből távozni, s mely anyagban fellelhető az az E.Coli is, amelynek a fertőzőképessége dokumentumok sokaságában fellelhető. Így, a fertőzések eme kockázatát elkerülve, a proponált kerülőút biztonságában, az utód világrahozatala a sprayekkel és fogpasztákkal higiénikus-állapotban tartott szájnyíláson át kell történjen.”
Ez ugyan számtalan bonyodalommal jár, rendkívüli és költséges beavatkozásokat igényel, valamint az eredményei is kétségesek (mind a leendő utódra, mind szülőjére), de legalább konform a beiktatott iniciatívával.
Ennyit – magvetésül – ahhoz, hogy hová is vezet, ha az alapoktól eltávolodva semmibe próbáljuk venni a Természet bejáratott útjait.

Amennyiben a fentebbi I.)-IX.) elemzésem meggyőzően hatott volna a követendő teendők irányára, az amelletti kiállás már azt érintett lakosság feladata kell legyen. Ekkor fogja megtapasztalni a megkerülhetetlenül közbeiktatott törvényi-elemek sorompóinak az erejét, amelyekre már itt-ott jelzésértékű utalást tettem. Az elszórt fricskákon túl mindenünnen visszaköszönő paragrafusi-dzsungel (mely a legkisebb részletet se hagyja érintetlenül: „a környezeti hatástanulmány általános tartalmi követelményei[56]”, „mintavétel/előkészítés hulladékból[57]”) hatósugarára nincs érzékletes mérőszám, de létének értelméről fogalmat adhat az alábbi eset:
Hogy vajon mi és mennyi jó származhat abból hogy a Törvénykezés szárnyai alá vette a Környezetvédelmet, s a szárnyak alatt biztonságot és védelmet kereső polgár az ottani számlálhatatlan regulához álmában is haptákban igazodik, netán önként járul az oltárához, arra hadd adok egy példát.
Az esetet indító casus bellit az szolgáltatta, hogy egy építkezés során, a ház-alaphoz létesített gödörből kitermelt anyaföld valahol elhelyezést kellett nyerjen. Ez a fölkupac azonban – a kitermelés vonzataként – a ma hatályos törvények értelmében [ilyenkor lehetne átgondolni, hogy ez az értelemre vonatkoztatva vajon jelentés-bővülés, előrelépés, vagy éppenséggel mindezek visszája] már a Hulladékgazdálkodás szigorú szabályai szerint nyerhet csak érintést. Ha jól emlékszem az esetre, a föld mintegy felének sikerült így-úgy a „kertek-alatt” helyet találni, ám a maradék megadóan várta a sorsát. Mígnem egy „kerten-kívüli” elhordta, hogy feltöltésre használja ott ahol ez nála célszerű. Hogy ebből miként támadt harag azt nem sikerült megértenem, ám az indulatok felszentelt csitítója, az életét a Törvények-betűi közt Tengetők Társasága, ekkor közbelépett. S szült meganyi további betűt az eset kapcsán. Védő s vádló ágensei együttesen tolták a sajkát javítóműhelyből-javítóműhelybe, mígnem az csatahajóvá válva megérkezett az Alkotmánybíróság öblös kikötőjébe. Ahol a hulladék-eredetű tényfeltárás 50 oldalon felüli iratba rögzült, az utókor épülésére. Tartalma szerint voltaképp egyik félnek sem lett igaza, bár az egyikre büntetést róttak ki míg a másik enélkül megúszta: leginkább a Bíróság bölcsessége domborodott ki az ügy fontosságával méretarányos irat megokolásaiból.

Egy ideje konzultációs-szintű megfontolásra javasolnám a közéletbe tolni
(mondjuk klíma-vészhelyzet és meleg-jogok helyett)
az alábbi parancsolatot:
SZÜKSÉG TÖRVÉNYT BONT.
Alternatíva: Nyalogatni a Törvény talpát, amiért elveszi a lehetőségeinket is.

XI.) Még egy „katonát”…
Ez a fejezet utólag, a benne jelzett dokumentum 2019. dec. 30-i keltezését követő 2020. jan. 8. 14:30 időpontban feltett poszt észlelését követően íródott. (2020. január 10-14-én)
Időközben született egy újabb dokumentum: Adept Enviro Kft. „TÉNYFELTÁRÁSI ZÁRÓDOKUMENTÁCIÓ” (2019. december, KEHOP-3.3.0-15-2019-00008 PROJEKT)
168 oldalnyi terjedelmével [s XXVII (számomra nem-látható) mellékletével] maga mögé utasítva az eddigieket; méretével arányos árnyékot vetítve előre az ismeretlen jövőbe.
Molnár Zoltánné egyik posztjában lapult meg, s célszerű ha tartalmával mindazok ismerkednének, akiknek nem mindegy a hogyan-tovább.
Mivel a Holtág rendezésében érintett lakosság ez elől sem menekülhet, megkísérlem bemutatni, hogy legalább a félelmük csökkenjen. – Amennyiben a megelőző fejezetekben elmondottakat már megértette.
A rendkívüli-méretűre duzzasztott ballaszt-anyagon felülemelkedve, 4 szempont köré csoportosítanám a megfigyeléseimet:
·     Új mérési-eredmények
·     A kitermelést megelőző víztelenítés dilemmája
·     A veszélytelenítés pilot-projektes fa-lova
·     Probléma-értés és a helyzet kezelése
1.) Új mérések dömpingje lett elvégezve [fajtáik 4.1. alatt jelezve, p32.] – miközben a szekér moccantásához már az eddigiek is adtak kellő alapot.
A kémiai-elemzéseket végző labor eredményeiben nem kételkedem. (Ha szükségem van effélére, magam is bizalommal fordulok hozzájuk.) Ám az adataik elemzéséhez a dokumentum Mellékletei nem-elérhetők (nem mintha terveimben lenne nekifeküdni e fölöslegességeknek), a szövegbe-iktatottak pedig semmitmondóak. Ha vesszük az arzént próbaképp, akkor jól-szétszórva az található meg róla, hogy a maximális-értékei a meder-üledékben ~200 mg/kg [p69.], a földtani-közegben 16,3 mg/kg [p80.], a felszíni-vizekben pedig már csak az ezredrésze-körül: 20 mikrogram/kg [p87.]. De hogy ezek egymáshoz képest hol vannak, mennyi van másutt, és hol van az a másutt, annak láttatása nem szempontja az ”elemzésnek”. Ezzel a kétes huszárvágással az oldalakra-rúgó „elemzések” éppen olyan pontosak/hatékonyak, amennyire az egy csoportfényképen kitapintani valakinek a vakbelét.
Ökölszabály következik, a mérések körüli ötölés-hatolás lezárásaképp:
Az iszap-kitermelés szükségességét a szennyezés mértéke mindenképpen indokolttá teszi. Mivel az ÖSSZES „lágy/friss” iszap mederbe-kerülése ilyen vagy olyan szennyezés folyománya, MIND kitermelendő, külön méricskélés nélkül. [Az effektív rehabilitációja az más kérdés – és másutt is zajlik. Annak a megfelelőségét egyéb tényezők kell biztosítsák.] Hiszen bármi ottmaradó belőle (mégha nem is „veszélyes-anyag”) be fogja indítani újra a nemkívánatos eutrofizációt. A MINDEN iszap kitermelése mellett egyetlen további szempontra kell figyelni még, de arra nagyon: meg ne sérüljön a régmúltban kialakult mederfenék.
Lefestem az esetet egy köznapibb hasonlattal is: Ha a vidéki ingatlanunkba (távollétünk alatt) beköltözött néhány lakó, s funkcióik gyümölcseként a beltérben szanaszét hátramaradt utánuk a legkülönfélébb „hagyaték”, akkor a lakás élvezhető újbóli-birtokbavételének nem előfeltétele hogy pontról-pontra méréseket és statisztikát készítsünk a randaságok kubaturáiról és minőségéről. Hanem hogy nekiessünk a takarításnak – amelynek természetes-határait könnyűszerrel meghatározza a padlószint és a falak.
A méréseknek inkább ott/akkor lesz ismét jelentősége, mikor eljő a döntés pillanata arra nézve:
·     Eléggé kitisztult-e már a kotort mederfenék az újbóli elárasztáshoz?
·     Kellően előrehaladt-e a veszélyes-anyagok mikrobiális-átalakítása a rekultivációs-területen ahhoz, hogy bármiféle élelmiszertermelési-célzatú mezőgazdasági-tevékenység rajta további-felügyelet nélkül is biztonsággal végezhető legyen?
2.) Igazából a kitermelés fázisa a legkérdésesebb, merthogy meg kell előzze azt egy eredményes meder-víztelenítés. Érezni is: rengeteget toporog ekörül a dokumentum. [S magam is szenteltem ennek a fázisnak kellő figyelmet.] A toporgás két fázisra bomlik:
i) A valós-helyzet tapogatására,
ii) un. modellezésre.
Sajnálatos, hogy i) mintha ii) szolgálója lenne csupán – merthogy ii) eredményeiben nincs nagy bizodalmam, mondom is miért. A modellezés egész arzenálja amiatt dübörög, hogy papír-alapon saccolható legyen: mennyire lehet gátja a meder szárazra-szivattyúzásának a környezet vízadó-rétegeiből automatikus utánpótlással érkező víz-beszivárgás? Ehhez kerestek szoftvert [Visual Modflow 4.6 Classic Interface , p32.]. Amihez – hogy futhasson – input-paraméterek szükségeltetnek. Olyanok, amelyek lefedik a valóságot. (Különben Meseország modellezését köpi ki eredményként a szoftver.) Az input-érzékenységet érinti: „4.12.4.6. SZIVÁRGÁSI PARAMÉTEREK” [p46.]
Valós inputok gyanánt a következők vétettek:
a)A modell legfelső rétegét iszapos-agyagokként definiáltuk átlagosan 1,8 m vastagsággal…[4.12.3.2. A FÖLDTANI MODELL FELÉPÍTÉSE p43.] – Mindezt azok után, hogy már több helyütt megállapítást nyert mind területi mind vertikális viszonylatban a rendkívüli talaj-inhomogenitás.
b)A vizsgált terület nyugalmi talajvíznyomás eloszlásáról 2019 októberétől kezdve, a megfigyelő pontok létesítését követően van érdemi információnk.[4.12.4.2. alatt, p44.] Ezen adatokra épülő nyugalmi-zóna mértékéről karosszékből vizsgálva is (akár szemből, akár hátat-fordítva neki) annyi mondható, hogy annak „földrengés-biztonsága” a vizsgálati-terminus időtartamával arányos.
c)Az elvégzett szivattyútesztek és Slug tesztek közül több esetben a rétegek nagyfokú heterogenitása miatt nem tudtuk megfelelően értékelni[p64.]
d)A mederkotrás során, a szakaszhatárokra beépítendő mobilgát műtárgyakat tökéletesen vízzárónak feltételeztük[p118.]
Ezek után – csodák-csodájára – az a hír, hogy a szimuláció kalibrációs-görbéje szinte tökéletes [„10.1.1 ábra. A modellszimuláció kalibrációs görbéje”, p119.]. No, ez azért megér egy rövidke közbevetést:
Mivel a figyelemre-érdemes folyadék magasságbeli-mozgástérének maximális-kiterjedése a 72-76 m intervallumba is belefér, így a dokumentumbeli 70-80 m szélesebb-tartomány helyett a szűkebb-tartományban [14. ábra] kellene az ábrázolást és a kalibráció „jóságát”/lineáris-illeszkedését vizsgálni. Linearitásról egyébként sem igen eshet szó: az értéktartományt adó pontok szűk halmazba tömörülnek, egyenest egyáltalán nem definiálnak. (A jelzett ponthalmazra illeszthető egyenes iránytangensének a bizonytalansága óriási; egyáltalán nem az ábrán mutatott: ahhoz minimum fix adatpontoknak kellene létezni a jelzett tengelyek távolabbi-végpontjaiban.)
14. ábra
Konklúzió ezen modellezésekből azután kettő adatik:
1.)A hidraulikai modellszámítás eredményei szerint a folyó vízállás ingadozása csupán a partmenti térrészekre van befolyással, melynek hatásterülete nem éri el a 600 m-t. Összegezve kijelenthetjük, hogy a Tisza a nagyvízi időszakában (árvizek idején) sincs hatással a beavatkozással érintett területre.” [p64.] Ez amiatt is „jelentős” állomás, mert a valós-helyzet előzetes-vizsgálatakor, a rendelkezésre-álló többéves-adatsorokból, már kiderült: „A vízszint idősorok együttes értékelését követően megállapíthatjuk, hogy a Tisza hidrodinamikai hatásterülete a vizsgált terület irányába közel 550 méter, áradás idején.[4.12.4.4. A TISZA HIDRODINAMIKAI HATÁSTERÜLETE, p45.] (Azaz tényszerűen, modell-függetlenül, kevesebb mint 600 méter, punktum.)
2.) Számos grafikon: a víz-visszaszivárgás sebességéről, a „szakaszolás” tekintetbe-vételével is [p125-129.].
A fentebb-sorolt adalékok birtokában döntse el ki-ki: a modellezett mederrészlet-visszatöltődési értékek és a valóság közötti viszony mennyire is tekinthető tisztázottnak, korrelálónak. (Amire építeni lehet – vagy jobb ha nem.)
A meder-víztelenítés valóságának a dilemmájához tartozna még két észrevételem:
i) Árulkodó a tervezett lépések ökológia-szemléletéről, hogy rehabilitációs elképzeléseik menetébe mily simán beilleszkednek az alábbi tervezett, illetve folyamatosan-eszközölt tevékenységek:
·     A beavatkozás során a mederszakaszokból kiszivattyúzandó vízmennyiséget a holtág alsóbb szakaszaiba átfejtik, melyet a Hattyasi szivattyútelepről azonnal a Tiszába szivattyúznak.[p118.]
·     A korábbi kárenyhítő beavatkozás részeként a Feketevízi holtágszakasz vízszintjét mesterségesen alacsonyabban tartják, melyet a Hattyasi szivattyútelepen történő átemeléssel egyenesen a Tisza alsóbb szakaszába szivattyúzással valósítják meg, mely tevékenységet folyamatosan fenntartanak…[p63.]
[Próbáljon csak meg PAH-mentes pisájával bárki is szorult helyzetében megöntözni egy parkbéli fát…]
A beavatkozások Tisza-szennyező lábnyomát pedig ezek-után ki-ki kedve/vérmérséklete szerint latolgassa.
ii) A mobilgátakkal történő szakaszolási-elképzelés a Feketevíz medrének a víztelenítésére valószínűleg sokkal több akadályt jelent, mint a szakaszolás-nélküli víz-eltávolítás, amely némi vízutánpótlás következtében ugyan elhúzódóbb lehet. Ha csupán a legfőbb faktornak tekintett víz-beszivárgást tekintjük, arra sokkal nagyobb hatással lehet a mobilgát közvetlen túloldalán levő szakasz víznyomása, mintsem a távoli Tiszáé. [A zsilipeken keresztüli potenciális szivárgás pedig csekély földmunkával jelentősen visszaszorítható.]
A Tisza hatására vonatkozóan egyebekben már vannak megnyugtató adatok: ld. a „Konklúzió” 1.) pontja végén a modell-független 600m adatot. S hadd rögzítek ehhez a „kályhához” néhány távolságot [GoogleEarthPro alapján]:
Hadszíntér távolsága
a legnagyobb víztől
Ha a Tisza
a medrében vonul
Ha a Tisza
elborítja az árterét
0166/1 hrsz. „Gödör”
leg-keletibb csücske
840 m
325 m
Szennyvíztelepi-átjáró
(Feketevíz keskeny,
legalsó szakasza)

800 m

325 m
Hattyasi-átjáró
(Feketevíz széles-bögéjének
a leg-keletibb csücske)

1700 m

1200 m
Mivel a reális beavatkozáskor számolni kell minden munka-fázis elhúzódásával, jó körbetekinteni, felidézni: mennyi az aszályosabb időkből adódó könnyebbség a víz-eltávolítási manőverekhez, s kalkulálni a víz-borította periódusok alatt is a folyó rehabilitáció relatív zavartalanságával. Előbbihez 2 fotót mellékelek a „Gödörről” [15. ábra] (amely az elmondások szerint minimum ~2,5 m mély – tehát a feneke kb. a kiürített Feketevíz mederaljával van egy-szinten). Mindkét lefotózott időpontban a „gödör” egész belső területe száraznak mutatkozik:

15. ábra




 a)
forrás: GoogleEarthPro
A felvétel évközi-időpontja ismeretlen.
A „gödör” vízborítottnak sejthető részletei pirossal jelölve.





b)
Drón-felvétel ugyanarról a „gödörről”
A felvétel időpontja: 2019.10.09.
forrás: Ny. Gabriella
Az októberi drón-felvétel által mutatott száraz-állapot a „gödörről” vélhetően jó támpont arra, hogy a kiszivattyúzott
Feketevíz kb. hasonló mélységben elhelyezkedő mederfenekén sem kell erősen küzdeni a vízbetörésekkel. A mederfenéki maradó szennyezés eseti fito/rhizo-remediációjához pedig a vegyes-ültetvénybe kevert rizs/vadrizs veheti át a főszerepet a víznyomásból adódó permanensebb víz-borította időszakokra.
3.) A kármentesítésről
A.) A szakmai general-cuzammen színvonalára mérvadó lehet annak avíttsága – amit a felhasznált források évjáratai is mutatnak [p17.]:
·     Kármentesítési technológiák (melyeknek merítés-szerű felsorlása teszi ki az „11.2.3. AKTÍV KÁRMENTESÍTÉSI TECHNOLÓGIÁK ÁTTEKINTÉSE” fejezetet [p148-151]) Kármentesítési Kézikönyv, 4. kötet Környezetvédelmi Minisztérium 2001
·     Specific Yield - Compilation of specific yields for various materials Busch-Luckener (1973) és Johnson, A.I., U.S. Geological Survey Water-Supply Paper 1662-D, (1967)
Mindazonáltal a dokumentum nem rest, ezek diszkussziójába is belekap: [p148-151.]
S ha valaki elég figyelmes, még ezekből is elővarázsolhat olyan részleteket, amelyeket VIII.) fejezet alatt bemutattam, jelenkoribb tudományoskodások leveseit sűrűbbre szűrve.
De ezen tennivalókkal csak gondolatban játszadozik a dokumentum, hiszen a koordinátoraira váró egyedüli feladat a
B.) „Pilot-projekt” lezavarása lenne.
Ahol a prizma magassága 1.8 méterben megjelölt [p136.] [Vö. aeráció vs. rétegvastagság IX.)-ben]
De lenne itt még KETTŐ jóval ormótlanabb közbevetésem:
i) Ugyan mi-végre kell pilot-projektekkel „optimumot” keresni, amikor:
·     A szennyezés típusa is mértéke is (a már elvégzett elemzési-értékekből is tudhatóan) iszappakolásról-iszapkimerésre gyökeresen más és más lesz a valóságos nagybani folyamatokkor?
·     A végső cél minden szennyeződés jelentős redukálása – amihez nem „optimum”, hanem legfeljebb változó-hosszúságú időtartam kell tartozzon. [Amit viszont a prizmás-forgatásos buzgólkodás nem enged meg; a nagy-felszínen való  alá-szalmázott kiterítés pedig nemhogy akadályoz de egyenesen kínál is.]
ii) S ugyan mennyire magas/magasztos az a kitűzött cél, amelyhez igazodással „A „D” kármentesítési célállapot határérték javaslatot a 219/2004. (VII.21.) Kormányrendeletben foglaltak alapjánTPH-ra 1860 mg/kg határozza meg („földtani közegre”) [p115.], miközben sok helyütt az iszap ennél kevesebb szennyeződést tartalmaz? Az iszapra vonatkoztatott célzott „D”-értékekre tett javaslattal [itt: 11. táblázat] pedig ez a helyzet [9.1. táblázat, p116.]:
                           11. táblázat

(Ami a „tisztítások” megvalósulására nézve már előre is rendkívüli garanciákat biztosít
– a végrehajtók számára.)
Meg kell azért védjem e pontnál az Adept Enviro Kft. céget: e furcsa „szabadalom” nem az ő találmányuk, sem nem a privilégiumuk. Azt, hogy a jelenleg hivatalosan működő veszélyesanyag-feldolgozó vállalkozások hasonló licensszel dolgoznak, ékesen alátámasztja a Hologén Kft. 2015-ben 5 évre kiadott „egységes környezethasználati engedélye”. [CSONGRÁD MEGYEI KORMÁNYHIVATAL Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály (Ügyiratszám: 10215-13-9/2015.); a csoportban fellelhető a teljes dokumentum] Ennek 18. oldaláról idézek szöveget, s hozzárendelt táblázatot [itt: 12. táblázat] (az értékek mg/kg-ban megadottak):
A kezelés abban az esetben tekinthető befejezettnek, ha a kezelt anyag paraméterei nem haladják meg a következő értékeket (szárazanyag-tartalomra vonatkoztatva):
12. táblázat
(TPH)
1000
PAH
1
cink
500
réz
100
molibdén
10
kadmium
0,8
nikkel
100
ólom
150
króm
100
higany
0,3
mangán
500
arzén
30
szelén
10
kobalt
50
Egyebekben „Az alkalmazott kezelési technológia mesterséges biológiai lebontás, amelynek kezelési eljárás kódszáma a 2012. évi CLXXXV. törvény 2. sz. melléklete szerint: D8.[p3.] – tehát a mozgástér már eleve hihetetlen-erősséggel korlátozott.
Na honnan? Hát a Törvény oldaláról. Amely mindenhez jobban ért… – és nem-enged a huszonegyből.
Az, hogy a prizmás-megvalósítás mellett még kötelezően a betonos-izoláció is előírt [„15 cm vastag vízzáró és peremekkel ellátott betonburkolat” , p2.] már csak hab a tortán.
Ez a „védelem” egyben vád is:
·     Vád a bürokraták felé, mert anélkül írnak elő rettenetes körülményességekkel mindenfajta oktalanságot, hogy értenének bármiből bármennyit is.
·     Vád a „környezetvédelmi” tevékenység és oktatás felé is: mert változatlanul a régi tudást öklendezi fel, s adja át az újabb-generációnak, megmerevítve ezáltal a fejlődést a végletekig – mikor pedig az új tudás már jóideje rendelkezésre áll. [Akik eddig nem tették, impressziókat nyerhetnek a környezetvédelmi címkét viselő jelenkori diplomamunkák érdemlegességeiből: Szörny]. De nekik kényelmesebb azt eltagadni, nem-ismerni, karanténba-zárásában közreműködni (itt-ott orozva lecsippenteni belőle egy megrágatlan falatot) – s újratermelni a zagyvaságot. (Tisztelet a kivételnek: ld. a lepocskondiázott Székesfehérvári próbálkozást is.)
4.) Probléma-értés és a helyzet kezelése
Mindezek miatt nem az lenne az előrevivő lépés, hogy most akkor egy újabb, esetleg külföldi céget hajkurásszon bárki is fel. Ma ugyanis nagyjából mindenki a fenti-rögzítések mellett dolgozik – legfeljebb más baktériumra esküszik, és vastagabban számláz. Az egyedüli reális (és összevetésben mérhetetlenül egyszerűbb és olcsóbb) megoldást a Vízgazda-elven alapuló megközelítés adná. Csakhogy éppen ez a koncepció nem-ismert a „szakmai” körökben – márpedig mindenki onnan reméli a sikeres beavatkozást. (És sajnos: szavuk meghatározó, tevékenységük privilegizált.)
Ha tehát aktív és értő beavatkozással kíván fellépni a polgári-akarat a dömperrel feléjük-induló tervekkel szemben, akkor sürgősen tanulmányozniuk kellene a Vízgazda-rendszert egészében, s körvonalazott applikációit is az előbbi fejezetekből.
Más nevében ugyan nem bevett ígérgetni semmit, emiatt csupán a köz tájékoztatására jegyzem itt meg: Országh József vegyész-professzor (a Vízgazda-rendszer megalkotója) minden évben többször is hazalátogat szülőföldjére Belgiumból, Szegedre, ahol relatíve huzamosabb ideig szívja magába a honi-levegőt. Előzetes kapcsolat-felvételre vele módot kínál a honlapjáról felderíthető E-mail cím.
Nem ördöngösség mindössze józan alapműveltség birtokában sem megérteni az ottaniakat. Vigasztaló visszacsatolás volt olvasnom Kardos Irén köszönetét, s Magdi Gottnekné megerősítését is. Hozzászólásaikból itt amiatt idéznék, mert iránymutatónak tekintem szavaikat abban az értelemben, hogy ha többen is bevállalnák azt az alaposságot a fentiek olvasásakor amire ők a figyelmüket áldozták, akkor „tömeg-effektusukkal” nem pusztán „lakossági-ellenállást” tudnának felmutatni, hanem meggyőző érveket is a szembenállók felé – immár „saját-zsebből” előhúzva.
„A megoldásra tett javaslatát egyedüli járható útnak tekintem személy szerint.” [M.G.]
„Minden eddigi dokumentum, hatósági engedélyek, tervezetek - a napokban megismert un. vizsgálati záró-dokumentáció - mindegyike számtalan további miért és hogyan kérdést vetett föl, melyekre ismereteim hiányossága, valamint ezen anyagok zavarossága, logikátlansága okán, nem találhattam választ. Ezen kérdéseink megválaszolásában a hatóságok sem siettek segítségünkre. Mindezért természetesnek tűnik, hogy a konkrét válaszok hiányában a félelmekkel élő lakók minden félét kombinálnak...
Az Ön elemzését elolvasva - semmilyen szakmai tudással nem rendelkezem - a teljes rehabilitációs folyamat érthető egységgé állt össze, s egyben sok kérdésemre választ ad…
Bízom benne, hogy ez az elemzés mindannyiunk hasznára lesz azon az úton, amin sürgősen közösen kell elinduljunk a környezetünk és otthonaink védelmében.” [K.I.]
Végezetül:
A „tárgyalások” folyamán még 3 nyúl húzható elő a kalapból. Éspedig olyanok, amelyekben az Adept Enviro Kft. megállapításaival (ha lazán is de egyetértő) szinkronban tehető javaslat:
i) Helyszínt illetően:
A lehetséges helyszínek vizsgálatánál nem tapintható ki a teljes elkötelezettség: [11.3.4.1. TOVÁBBI HELYSZÍN LEHETŐSÉGEK, p159.]
ii) Módszert illetően:
Tekintve, hogy a Zöldhatóság által elfogadott környezeti hatástanulmány a szennyezett mederüledék kezelési technológiájaként az oltóanyaggal irányított biodegradációs eljárást irányozta elő, alapvető alternatívaként a kármentesítés keretében is ezt, a területre vonatkozóan környezetvédelmi engedéllyel (CS-06Z/01/08267-33/2017.) rendelkező módszeregyüttest vesszük tervbe, azonban a szennyezettség részletesebb jellemzői alapján indokoltnak tartjuk további eljárások, illetve ezek kombinációinak a bevonását is a kísérleti rendszerbe.[p130.]
iii) Kezdést illetően:
Az elnapolhatóságot támaszthatja alá: „…e szennyeződésekkel kapcsolatban is megállapítást nyert, hogy azok kizárólag a mederiszapban, annak főképpen a felső egyméteres rétegében találhatók, a holtágat környező földtani közegekbe a szennyeződés nem jutott át és mivel az utánpótlódás hosszabb ideje megszűnt, a későbbiekben prognosztizálható átjutás és szétterjedés belátható időn belül gyakorlatilag kizárt; … kimondható, hogy a szennyezett terület környezete a jelenlegi viszonyok mellett nincs veszélyben a szennyezőanyagok esetleges elmozdulása által, ugyanakkor a szennyezett területen önmagától belátható időn belül nem fog megszűnni a szennyeződés, így a beavatkozás viszont szükségszerű.(bold kiemelések a forrásban, pirosak tőlem) [p100-101.]
Az Adept Enviro Kft. tehát nem maga az ördög. Egy megkötöttségek közt vergődő vállalkozás, amely szaktudás tekintetében 5 geológusra, 1 hidrológusra, és 1 matematikusra korlátozódik. [p10.] – Akik egyike sem hallott a Vízgazdáról. Ezt az előnyt kell Önöknek érvényesíteniük.
[A valódi akadály a „hatályos” törvények felől fog érkezni. (De ezt már jeleztem.)]


2019. december 4. – 2020. január 9.                Fuggerth Endre



[11] Pannon Egyetem Soós Ernő Víztechnológiai Kutató-Fejlesztő Központ, Barabás Enikő, dr. Bíró Ildikó, dr. Galambos Ildikó (8800 Nagykanizsa, Üllő u. 3. barabas.e@sooswrc.hu ): http://real.mtak.hu/49616/7/elfolyo_termalviz_elhelyezesi_kerdesei.pdf
[13] Balog Kitti – Dr. Farsang Andrea: Használt termálvíz szikkadás környezeti kockázata  http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/5686/1/1161873.pdf
[16] A Környezetszennyező Szörnyezetvédelem: https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/szorny_23.html
[26] = ref.22
[27] = ref.21
[30] Óraátállítás kontra Szennyvízipar: energetikai-összevetés (https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/vekker.html)
[31] A Vízgazda főbb alapelvei, 15 perces videóban: https://www.youtube.com/watch?v=RNvLe7ULoMI
[32] http://www.eautarcie.org/hu/index.html A tartalmak legfrissebb változata immár könyv-alakban is elérhető (Országh József: A Víz és Gazdája) Postosabban: lesz, a http://www.ekvilibrium.hu/ oldalról, várhatóan 2020. februártól. (Merthogy a bemutatásra nyomott 50 példány azonnal mind egy szálig elkelt.)
[56] 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet (https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0500314.kor )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése