Egyen-Jogot

Egyen-Jogot

Mire is alkalmatos a Jog-szaporítás?

avagy:

Előmozdítja-e az Egyenjogúságot
a JOG mérhetetlen zabálása?

Jelen cikkben nem törekszünk egyébre mint bemutatni: mik és hogyan befolyásolják a büntetési-tételt, ha az víz-szennyezéssel kapcsolatos.

Egyértelmű vízszennyezés akkor jön pl. létre, ha egy vízfelhasználó olyan anyagokat bocsát a befogadó víztestbe, amelyek ezáltal annak állapotában romlást idéznek elő. Akár mert a vízbe bevezetett anyagok a befogadó számára „test-idegenek”, akár pedig azért mert a koncentrációik megengedhetetlenül nagyok. Ez utóbbiak igazodási-pontjául lettek bevezetve (és szám-értékileg rögzítve) az un. kibocsátási határértékek. Ezek – mint vonatkozási pontok – nem védik ugyan meg a környezetünket, mindössze arra lennének alkalmasak hogy egységes megítélés alá eshessenek a szennyezési-események – melyek azután a Hatóságok labirintusába kerülve nyernek megítélést.

Bár a Természet számára nem gyógyír a legsúlyosabb kiszabott bírság sem egy ormótlan szennyezést követően, az igazságérzet által hajtott egészséges társadalom némi elégtételt érez ha a bűnös méltó büntetésben részesül, abban a hiszemben hogy az talán visszatartó-erővel bírhat az elkövetkezendőkre.

Arra hogy ez mennyire valósul meg, hozok az alábbiakban egy élő példát.[1]

A példaadó szennyező a Floratom Kft., amely a növényházai fűtésére alkalmazott termálvizet bocsátja használat után a Gyálai holt-Tisza gyakorlatilag zárt/lefolyástalan Feketevíz bögéjébe.[2] Igaz hogy ez a víztest korábbi többoldali gondatlan tevékenység eredőjeként mára mérhetetlenül elszennyeződött, s ekként további elszennyezése már-már emberfeletti erőfeszítést igényelne, mindazonáltal a Floratom csöndeskés ám állhatatos szennyezése mégsem sorolható a tolerálható folyamatok közé. S míg a Feketevíz élményével és közelségével megáldott lakosság várja az áldatlan állapotok megszüntetésére irányuló rehabilitáció lépéseit, addig a Floratom fölött mintha megállt volna az idő. Szenvednek persze ők is, a rájuk kirótt víz-bírságtól. Melynek mértékét, s a hozzávezető szabályozási elágazásokat kívánom testközelbe hozva megvilágítani a következőkben.

I.) A cégre kirótt bírság összege a 2016. évben elkövetett szennyezésük alapján az alábbi táblázat tételei szerint alakult.

1. Táblázat          A tételenkénti részletezés (2016. év; ügyirat: TVH-81583-6-3/2017., p3)

1.) Mivel az üvegházak fűtése idényszerű, az év-eleji és az év-végi fűtési-idény különbontott tételekként szerepel. Ennek az értelmét megkérdőjelezni elegendő lenne annak ismerete, miszerint a törvény által előírt kötelező önvizsgálatot a cég évente csupán egyetlen alkalommal végzi el. Amiből egyenesen következik hogy a KOI [Kémiai Oxigén Igény] érték mindkét idényre ugyanaz: 846 mg/l [ld. 3.oszlop: „Mért konc.”]. A Törvény lélektelen metronómjára járó bürokraták számára azonban ez közömbös; ők részletekre-bontanak majd összeadnak, látványos bizonyítékát adva ezáltal e műveletekbeni otthonosságuknak.

2.) Ezután következik a 600 mg/l „Határ-érték” figyelembe-vétele [ld. 4.oszlop] – ahova egy pár gondolat feltétlenül kívánkozik.

a) A 4. oszlopban jelzett 600-as KOI érték nagyságában akkora, hogy a lakó-ingatlanokról a közcsatornába folyatott kommunális szennyvizek is esetenként ennyit tartalmaznak. Ám ezek, ha közvetlenül juttatnák vizeiket ugyanabba a természeti-befogadóba, emiatt komoly bírsággal szembesülnének; merthogy rájuk-vonatkozóan a kibocsátási körülmények jóval szigorúbbak.[3]

b) Magát a határértéket a törvénykezés állapítja meg s rögzíti. Hatalmi gőgjében bemutatva nekünk nemcsak azt hogy képes számára ismeretlen terepen is átugrani saját tehetetlen árnyékát, de azt is hogy egyéb kártyatrükkökre is képes. Ezekből adnék némi ízelítőt.

i) A mezei-kibocsátóra* vonatkozó határértékek 50-75-150 mg/l, a terület un. „érzékenységi besorolásától” függően.[4]

* Ez azonban nem a „mezők népe”, csupán a mezőkre-települt iparvállalatok, beleértve a szennyvízipari létesítményeket is. A lakosságra ez egyáltalán nem vonatkozik: őket KÖTELEZIK a szennyvíz-csatornára történő rákötésre. Aki ezt nem teszi, az talajterhelés címén lesz sújtott – éspedig kegyetlenül. Nem mintha a talaj és a víz öntisztító-képességei nem lennének olyannyira különbözők mint a tűz és a víz. Praktikus ökölszabályként áll ugyanis természettudományos alapokon ez: Ami a víz számára szennyezés, az a talaj számára gazdagító hozzájárulás.[5] De hát miért pont ezt értené az, aki élete egész ébrenléte alatt csakis a jog betűit nyeldekelte? Így ez az önként-kényszerdiétás hatalmi ágazat azt találta ki, hogy a kommunális végvizeiket a közcsatorna helyett a talajba szivárogtatók fizessenek köbméterenként 1200-3600 Ft-nyi bírságot (talajérzékenységi besorolástól függően) – mely alóli mentességet csakis az biztosítana, ha az érintett bevállalná saját költségére e kitalátori banda által rögzített teljesen értelmetlen méréseket és ésszerűtlen beruházásokat, melyek végösszege a horribilis bírságnál is többre rúgna.[6]

Ennek ismeretében az, hogy valakinek jussa lehessen 600 mg/l KOI-t bedönteni a felszíni-vízbe, már önmagában is borítja az Alaptörvény garanciáit az alkotmányos egyenjogúságra.

ii) Ám ez mégis lehetséges – éspedig törvényileg.[7] **

** Bár, amennyiben egy partikuláris törvény tartalma a legcsekélyebb részletében is kimutathatóan szemben-áll az Alaptörvénnyel, akkor az megsemmisítendő kellene legyen (külön kérvény nélkül is) – ám az efféle nyilvánvaló részletek a betűiken elszánt mutatványokkal föl-le lovagló jogtudoroknak nem szúrnak szemet.[8]

Éspedig ezzel az ékesszólással: „A kibocsátó külön kérelmére a vízvédelmi hatóság által e rendelet szerint megállapított egyedi határérték felülvizsgálható, amennyiben a kérelmet a kibocsátó a befogadó terhelhetőségére vonatkozó mérésekkel és számításokkal alátámasztja. A felülvizsgálat következtében az egyedi határérték megállapítása a (2) bekezdésben foglaltakra figyelemmel történik.” [220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól[9] 19.§ (4)]

Ennek megvalósulásához tehát két esemény kell előzetesen bekövetkezzen:

·     Mérésekkel és számításokkal alátámasztott terhelhetőségre vonatkozó kérelem a Floratom részéről. (Izgalmas lenne látni a részleteit.)

·     Figyelemmel (mindkét fél részéről!) a 19.§ (2) bekezdésében foglaltakra, amely ezeket rögzíti: „Az egyedi határérték megállapítása során figyelembe kell venni: a befogadó terhelhetőségét, a jó kémiai és ökológiai állapot megőrzésének, szükség szerinti elérésének szempontjait,” (Itt lennénk bizonyára többen kíváncsiak a Floratom kérelmének tartalmára.) „valamint (2a) Ha a termálvíz hasznosításából keletkező szennyvíz bevezetése a hatásterületen lévő befogadó vízfolyás-rendszer hasznosítását veszélyezteti, a szennyvizet a hatóság által meghatározott időszakban és módon, a vízhasználat veszélyeztetése nélkül lehet bevezetni a vízfolyásba.” (Akár képes (2a) tartalmát feltölteni bárki is értelemmel, akár nem.)

iii) Ezek a hipotetikus tennivalók a gyakorlatban mégiscsak képesek felnyitni a sorompót a 600 KOI érték szabad-áramlása előtt, annak ellenére hogy egy másik törvényi-hely[10] – sokkalta pontosabb célzattal – ezeket rögzíti:

2 Táblázat:          34. Fejezet Termálvíz hasznosítás

Ami azzal a meglepetéssel szolgál, hogy a Floratom fűtésre-használat után elengedett vizében egyáltalán nem is lehetne KOI. De hát, mint ii)** alatti szerény közbevetésem jelezte, a jogtudorok fent és alant más-egyéb, romlásunkkal kapcsolatos dolgok betűvarázslataival vannak hatalmasan elfoglalva.

3.) Ha valakinek sikerült túltennie magát azon hogy (a Feketevíz állapota és a Floratom eddig-mutatott „erőfeszítései” ismeretében) 600 mg/l KOI-nak megfelelő szennyezés büntetlen kibocsátása kiérdemelt, akkor annak le kell nyelnie azt is hogy csupán a túllépés mértékéhez legyen igazított a büntetés.

Akad azonban ennél is nagyobb lenyelnivaló.

Vessünk egy pillantást az 1. Táblázat „Fajlagos bírság-tétel” 8. oszlopára: 70 Ft fizetendő 1 kg KOI‑t okozó szennyezés vízbebocsátásáért. A bírságolás mértékének az érzékeltetéséhez nem is tudom mi adhatna jobb fogódzót: 1 gombóc fagylaltért háromszor ennyit kérnek – és alig nyom 5 dekát; de nevezzen meg valaki olyan árut amiből a piacon 1 kilót lehet kapni 70 Ft-ért. Tegyük most ehhez még, hogy a KOI nem ételt jelent hanem szennyezőt. S míg ennünk létszükséglet, szennyeznünk egyáltalán nem az. Mi hát az üzenete ennek: DRÁGÁBBAN ÉTKEZHETÜNK, DE SZINTE BAGÓÉRT SZENNYEZHETÜNK?

De menjünk egy lépéssel tovább, tapogatózva a mindenkit megillető egyenjogúság iránt, s nézzük: mit fizetne ugyanennyi kibocsátás után a kisember? Végtelenül sajnálom hogy minden számításba-jöhető konkrét-kapocs itt megszűnik, ám a folytatásra irányuló keresést erősen indokolja az a motívum, hogy mindezektől függetlenül a kisember kibocsátása esetében is felbukkan egy büntetési-összeg, éspedig arcátlanul nagyobb.

a) Eltűnik előszöris az azonosság a kibocsátás közegét illetően: élővízbe kiöntés helyett ő (ha teheti) a talajba szivárogtat. Az erre vonatkozó ökölszabályt pedig I.)2.)b)i) alatt már említettük. Amiből következik, hogy már a büntethetőség fenntartása is eleve hibás koncepción alapul.

b) De eltűnik maga a KOI is a semmibe, mert a törvényalkotás csapongó kénye e ponton a megfoghatatlanra alapít:

A kisemberre-szabott büntetési-tétel ugyanis nem valami kibocsátásának az abszolút mennyiségéhez igazodik, de nem ám. Inkább valamihez ami megfoghatatlan, éspedig kétszeresen is az.

i) Megfoghatatlan előszöris, mert viszonyítani kellene a kibocsátását a közcsatornázás előtti állapotok talajvíz-minőségéhez – amit ki a franc mért akkoron? De ebben a sumák relativizmusban ez is benne van: Ahol a talajvíz már előzőleg elmocskolódott, ott ugyanolyan szutykos lé is szabadon elengedhető – míg egy szűztiszta területen még a desztillált-víz kibocsátása esetén is billeghet a mérleg.

ii) De megfoghatatlan amiatt is, mert nem a saját kibocsátott vizében kell méretnie bizonyos komponenseket, hanem egy általa fúratott un. mérőkútból vételezett talajvizet bevizsgáltatva kellene bizonyítania hogy a talajvíz állapota (ama nemigen definiálható korai-állapothoz képest) nem romlott. Pedig a mérőkútból vett talajvízhez lehet hogy neki semmi köze, merthogy a talajvíz is mozog, áramlik, s így simán előállhat az, hogy a szomszédságból felé áramló trutymó miatt neki kell fizetnie…

Ennyi megfoghatatlan egy-kalapba varázslása után a törvényalkotó bűvésznek már elapadt a vénája észlelni: elmaradt a KOI. De hattyúdalként még kőbe vésetett néhány öblös marhaságot, mint amilyen az hogy „mindeközben méretni kell a kloridot és a szulfátot”.[11] Ezen értelmetlenségek kapcsán ugyan már 2014 óta szorgosan ismételgetem a lényegbe-vágó tudományos relevanciákat, túlnyomórészt jogvégzettekkel folytatott egyoldalú kényszer-levelezéseimben, ám koponyáikban eleddig a megfogantatás legcsekélyebb jele sem mutatkozott. Így, az ismétlések elkerülése mellett remélhetőleg üdítőleg is hat, hogy ezúttal egy rajtam kívülálló, tekintélyt-parancsoló forrásból[12] idézek:

„A szulfátra vonatkozó parametrikus érték 250 mg/l. A szulfát természetes módon jelen van egyes kőzetekben, így a talajvízben is, ez adja az ivóvízben történő megjelenésének nagy részét, de emellett ipari eredetű is lehet. A szulfát élettani jelentőségű anion, nem káros az egészségre… A kloridra vonatkozó parametrikus érték 250 mg/l. A klorid az ivóvízben lehet természetes, ipari, illetve szennyvíz eredetű. A klorid élettani jelentőségű anion, nem káros az egészségre.” (p42)

Most pedig – azzal a feltételezéssel mintha mindeme baromság épeszű alkalmazkodást kívánna – visszatérek hogy becslést adjak KOI felől. Ha a vízbe kibocsátás legenyhébb általános határértékét is vesszük, akkor 2.)b)i) alól már tudjuk, az 150 mg/l. Ami annyit jelent, hogy literenként 150 mg KOI értéknek megfelelő szennyezőanyagot ereszthet az élővízbe a „mezei-felhasználó”. A kisember azonban, miként fentebb bemutatva taglaltuk, praktikusan minden után fizetni köteles. Ha csak ugyanannyit bocsátana ki mint amennyiért a mezei-felhasználó nem fizet semmit, akkor egyszerű számításokkal a következőkre juthatunk: 150 mg/l szennyezési-szint esetén 6,66 m³ elbocsátandó víz tartalmaz 1 kg KOI ekvivalenst – aminek a díj-tétele a mezei-felhasználó felé (ha mégis fizetni kell érte) 70 Ft. De a kisemberre MÁS a szabály, ő a köbméterek után kell fizessen. Kisemberi mivoltomban lakhelyemen ezért 1800 Ft a taksa. Így az amit nagyban másnak 70 forintért (vagy ingyen) mérnek, nekem 6,66*1800=12,000 Ft-ba kerülne. Ez pedig 171-szeres aránytalanság az egyenjogúság mosolygós területén. – Persze, a helyzet a valóságban lehet még ennél is rosszabb. Háztartásom, hol feleségemmel együtt bevállalva a leghatékonyabb vízkezelési technikával élünk a Vízgazda-rendszer ismeretében, ennél sokkalta kisebb KOI értékű vizet bocsát el, mely effektív elemzésekkel is alátámasztottan ~30. Ami viszont annyit tesz, hogy nálunk 33,3 m³ elbocsátásra kerülő vízben van 1 kg KOI, ám 70 Ft helyett mi 33,3*1800=60,000 Ft-ot vagyunk kötelesek ezért leszurkolni. Ezzel viszont az egyenjogúságunk mércéje 857-szeresre romlott. Ekként honorálja figyelemreméltó teljesítményünket és igyekezetünket az a környezetvédelem nevét hordozó intézmény-rendszer, amely pl. a Floratomnak udvarias előzékenységgel 600-as szélességű KOI sztráda használatát engedélyezi ingyen.

4.) Aki úgy véli hogy ennél tragikusabb hír már nem jöhet, annak javaslom hogy kapaszkodjon meg, de erősen. Az 1. Táblázatban kikalkulált „Bírság-összeg” mögött következik egy „Átmeneti időszak miatt korrigált” oszlop, benne „3%” megjelöléssel. Aminek a tényleges jelentésére akkor derülhet csak fény, ha az utolsó oszlopban feltüntetett „Összes bírság” csekély voltán kezd töprengeni a szemlélő. Merthogy – fedett argumentumként, egy másik törvényhely rendelkezése szerint – 2027-ig minden termálvizet energetikai-célra hasznosító egység használtvize 97%-a után teljeskörű kedvezményt kap, s csupán a kalkulus szerint fennmaradó 3% után kell az előzőleg már alaposan felpuhított büntetési-tételt megfizetnie.

Ez számszerűleg azzal egyenértékű, mintha 1 kg KOI kibocsátása nekik már csak 2 forint 10 fillérbe kerülne [persze, kizárólag a nekik ingyenesen megengedett 600 KOI érték fölötti mennyiségre]. Ha pedig ezt is hozzávesszük midőn méricskéljük az egyenjogúságom letörpülését, akkor megállapítható hogy az tovább romlott (100/3=33,3 faktorral) a 28,567-szeresére. Képiesen: Ha az Igazság mérlegéhez lenne szabad hozzáférés – és az hitelesítetten működőképes is lenne – legalább 29 ezer magamfajta kellene egyszerre megjelenjen panaszával ahhoz, hogy a Floratommal szemben azonos súlyt mutathasson.

a)    Akiknek ez az arányszám nem adna érzékletes képet, azoknak átszámítom forintra, mennyit is kellene büntetésként fizetnie azon polgárok közösségének akik együttesen a Floratom 2016. évi KOI kibocsátásával megegyező mennyiséget engednek útjára, ám gondosságuk folytán az elbocsátott vizük KOI szintje azonos lenne azzal, amit a Vízgazdai-elvekre alapozott háztartásom erőfeszítés nélkül képes produkálni. A végösszeg [az 1. Táblázat oszlopait felhasználva]: A teljes időszak alatt

·       kibocsátott „Szennyvíz mennyiség” [6. oszlop] 209,523+136,275=345,798 m³,

·       a teljes [azaz a „Mért konc.” 846 értéke szerinti] KOI ekvivalens kibocsátás ezzel 292,545 kg,

·       amelyet tehát 33,3-szor ennyi, azaz 9,75 millió m³ KOI=30 szennyezési-szintű víz tartalmaz,

·       s amiért 1800 Ft/m³ díjszabás mellett 17,535,147,300 Ft, rövidebben 17 Milliárd Ft-ot kellene leróni.

Gondolatébresztőként, most összevethetjük ezt az egyetlen-évre vonatkozó fiktív büntetési-tételt azzal gálánsnak vagy görbesztőnek vélt 4,5 Milliárd Ft-os összeggel, amely a Gyálai holt-Tisza Feketevíz bögéjének a rehabilitációjára lett szánva.
S ne feledjük közben el, hogy ugyanezért a terhelésért a Floratom 178 ezer Ft-ot fizet be a kasszába. – Ami tehát a százezred része (10⁵-szer kisebb) annak a 17 Milliárd Ft-nak, mely bírság akkor állna elő ha a Floratomot "polgár-számba" venné a Hatóság.

b) S ha ennek a financiális gólemnek a megemésztésén már túljutott az olvasó, akkor képzelje hozzá a párhuzam szerves tartozékát: Ha ugyanezen polgárok egyazon terület közösségébe tartozók lennének, akkor a környezetükben levő víztestek kristálytiszták maradnának míg a világ világ. (Már amiatt is, mert a jelentéktelen ~30 mg/l KOI értékhez tartozó szerves-anyag esetükben a talajba kerülne – ahonnan az már nem vándorol tovább, nem veszélyeztet sem felszíni sem alanti víztestet.) Nem pedig bűzölgő, kerülgetni-való, rehabilitációért kiáltó hatalmas pénznyelő.

Ezen kép, adatok, kedvezményezettségek ismeretében kell hát a részvét-táviratokat küldeni a Floratom felé midőn sirámaikról értesülünk; s tompítani azokat a háborgó érzéseket amiket a Feketevíz állapota ébreszt az aggódókban, a haragvókban.

II.) Érzékelem jól, ne tévedjen senki, hogy itt vége is lehetne a szennyes bemutatásának – ha csupán az lenne a szempont hogy kíméljem az Olvasót, akinek ennyi botrány fölötti háborgás már könnyen megárthat, pláne ha azt nem képes tudatosan feldolgozva célzatosan tovább-irányítani.

Ámde tollamat az az elképzelés vezérli mint a mindannyiunk által vágyott Mesebeli Bíróét, aki nem rekeszti be a tárgyalást csupán azon oknál fogva mert a vádlott bűnössége egy vádpontban már bebizonyosodott, tudván hogy tehertételként a bűnlajstrom még egyéb kirívó tételeket is tartogat. Így, aki szemrevételezi a Floratom 2018. évre megállapított hatósági bírságolását a 3. Táblázatban, annak két újdonság tűnhet fel.

3. Táblázat
A tételenkénti részletezés (2018. év; ügyirat: TVH-81583-10-3/2019. , p3)

1.) Az önbevallásból származó KOI érték itt lényegesen alacsonyabb: 691 mg/l. Ennek következtében, az I.) alatt már taglalt és fennálló kedvezmények miatt, csupán 91 mg/l KOI szerint kellene feléjük számlázni a bírságot. Hívő lelkek a 691-es érték láttán ezt az évet mázlista-évnek könyvelhetik el, amennyiben eléjük tárom az elmúlt utolsó 5 év „önkontroll eredményeit” tartalmazó 4. Táblázatot (ahol a 4 további KOI érték rendre: 848, 1153,1185, 846).

4. Táblázat          (doku[13] p17, valamint a IV. sz. mellékletük)

S a mázlista-jelleg tovább-domborodni látszik, amennyiben még-messzebbre tekintünk vissza (ld. az 5. Táblázatot).

5. Táblázat:         A telephelyről kilépő víz jellemzői (doku¹³ p4, valamint II. sz. mellékletük):

Év:	2009	2010	2011	2012	2013	2014	2015	2016	2017	2018	2019	2020
KOI (kromátos) mg/l	590	880	940	880	980	780	1310	846	1185	691	1153 *620	848 *512
fenolindex μg/l	4198	5270	4670	5732	6400	2400	3392	2998	2900	1760	2790	2724

[A 2019-2020. évi adatok a IV. sz. mellékletből lettek hozzáadva; *BOI értékek]

Átfesti azonban ezt a 91-re redukálódott KOI értéket egy további mozzanat, miszerint az 30-cal „korrigálandó” [ld. a 3. Táblázat kiemelt sorát]. Természetesen lefele, 61-re, hiszen az ügyfél kedvezményezett. Ezúttal azáltal, hogy elkerülje a méltánytalan „többszörös adóztatás” szigorát. Törvénykezési-berkekben ugyanis kiókumlálták, hogy a KOI és a BOI [Biológiai Oxigén Igény] olyan korrelációban vannak egymással, hogy a kedvezmény szavatolásának az elmulasztása megrendítené a jogrendszer működőképességét, s így inkább előállott egy általuk kibűvészkedett majd kőbevésett korrekciós-faktor, amely tovább mérsékelheti terhelt viselt dolgainak visszaháramló financiális következményeit.

2.) Az újdonság szerepkörével debütáló BOI mutatója önbevallás szerint ebben az évben 60-on állt. Ez jó hír a Floratomnak, amely így e súlyosabb tétel (a BOI kilójáért már 210 forintot kérnek!) engedményes 50-es érték fölötti 10 mg/l BOI terhelés kifizetésébe nem rokkan bele [ld. a 3. Táblázat kiemelt oszlopát]. És érdekfeszítő azok számára, akik valamelyes ismeretekkel bírnak a KOI-BOI kémiai-hátterű összefüggéseiről. Merthogy ezek aránya determináltan állandó – ha a forrás minősége is az. [Márpedig az 6. Táblázat alatti zárójeles útbaigazítás (mely az eredeti doku szövegének a része) ezt erősíti meg] Kommunális szennyvizek esetében KOI/BOI»2,0 a szokványos érték. A Floratom által használt termálvízről ugyan kevés tárgyi ismeretet sikerült fellelnem (ezeket ld. az 6. Táblázatban), de az hogy a KOI/BOI arány 691/60»11-re alakuljon, természetfeletti elrendeződést kíván. Ezen tünemény jellegét kellő alázattal támasztják alá a 2019. és 2020. évi tízszerte nagyobb BOI értékek [ld. a 4. Táblázatban: 620, 512] – dacára annak hogy a korábbi évekből nincs több BOI adat; bár méretésük más régiókban már régóta alkalmazásban volt.

6. Táblázat          [doku¹³ p32, valamint VI. sz. melléklet]

VPH C5-C10	μg/l	495	283
EPH C10-C40	μg/l	540	529
TPH C5-C40	μg/l	1035	812
Naftalinok:	μ/l	23,1	116,2
PAH	μg/l	6,71	35,3
Hőmérséklet	oC	19,6	21,6
pH		8,75	8,62
Összes szárazanyag	mg/l	1941	2230
NH3	mg/l	14,6	15,9
NH3-N	mg/l	11,4	12,4
KOI kromátos	mg/l	823	1010
BOI5	mg/l	485	640
Fenolindex	μg/l	4710	3400

a legrosszabb kútkombinációval kibocsátott paraméterek

(Az egyes kutak vizének paraméterei viszonylag állandóak mely állandó értékek.)

III.) Mostanra már tényleg azt gondolhatja a meggyötört Olvasó, hogy nem érheti több meglepetés. Ám a csudáknak még nincs vége. Az ajándékkosár [ld. 7. Táblázat] – amely a Floratom számára egyben személyre-szabottan egyedülálló is – tartalmazza azokat a kiváltságokat is miszerint:

7. Táblázat:
Floratomnak engedélyezett egyedi határértékek a következők:

(forrás: doku¹³ p3 alatt jelzett II. sz. melléklet)

a) Ők nem csak 1 mg/l fenolféleségeket engedhetnek a vízbe szabadon, de ennek akár a hatszorosát is;

b) Só-tartalomra nézve szintén megemelt, 4000 mg/l értékre szóló a bárcájuk. – S itt csak mellékesen jelzem, hogy az ebből adódó távlatos veszélyek olyannyira alábecsültek, hogy feltárásukkal komolyan és nagy erőkkel kellene dolgozni, elébevágni a nemvárt talaj-katasztrófának.[14]

c) Az elképedéstől továbbhajtott érdeklődők fakultatív azt is megfigyelhetik, hogy további engedmények tétettek két további tényező esetében is:

·     A nátrium-egyenértékre a termálvizek energetikai-felhasználását mederben tartani szándékozó elrendelés csak 45% alatti értékeket engedélyezne [ld. 2 Táblázat].

·     Ammónia tekintetében ugyanezen regula pedig zéró kibocsátást engedélyez [ld. ugyanott].

A bemutatott törvényi-asszisztenciájú sámánkodásokon túl, felmerülhetne talán másokban is az alapkérdés: Vajon mennyi az a megengedhető kár-okozat amit a termálvizek alkalmazásainak az előnyei még kompenzálnak?

Ennek egyik aspektusát, mint közvetlenül szem-előtt levőt a Floratom mutatványos-bódéjában, ha nagyon hozzávetőlegesen is de megtapogatásra kínálom. Tolerálnunk kell-e 800 körüli/feletti KOI értékkel jellemezhető termálvíz kitermelését, ha annak következményeit csupán papír-alapú tologatások sorozatával lehetséges a „rendezett ügyek” közé lapítani? Egyáltalán, mekkora KOI értékek jellemzők más termálvizekre? Nos, az itteni rövidke felderítésbe csupán két termálfürdő adatait pakolom a Floratom mellé, a 8. Táblázatban.

8. Táblázat

Objektum	kibocsátott szennyvíz (ezer m3/év)	KOI (tonna/év)	BOI (tonna/év)	NH3-N (tonna/év)	Összes só [természetes eredetű] (tonna/év)
Floratom	358	315	na	4,97	1367
Püspökladányi gyógyfürdő	306	33	na	0,4	613
Kaba, gyógyfürdő	213	20	5,4	0,07	1016

Az adatok a 2010-2012. évek viszonylataira vonatkoznak, s a teljes kibocsátásokat tüntetik fel. A direkt összevethetőséget megkönnyíti hogy nagyságrendileg azonos mindhárom objektum vízforgalma. Mint látható, a sósság tekintetében mindhárom ró feladatot a környezetére. A jelen érdeklődés középpontjában álló KOI tekintetében ugyanakkor óriási a különbség. Az elbocsátott fürdővizek KOI értékei kb. tízszerte kisebbek mint a Floratom által kibocsátott lé. Holott, a fürdőzők testfelületéről (s legyen ez itt a demarkációs-vonal) nem-jelentéktelen hám-anyag és váladék kerül a fürdővízbe – míg a Floratom állítólag zárt-rendszerben üzemelteti az egységeit, azaz: az ő levese KOI tartalma azonos lenne a kútból-érkezővel. Ugyanez a különbség méginkább kifejezett az NH₃-N tartalom tekintetében. Pedig, ha a fürdőzőknek csak a töredéke is átengedi magát a vízalatti-brunyálás titkos örömének (ami kimutathatóan hozzájárul az elbocsátandó víz NH₃-N tartalmához), akkor az a 100 uszkve 1000-szeres fölény amivel a Floratom vize e tekintetben veri a brűg vizét ugyancsak elgondolkodtató.

S ha a Nagyalföld alatti termálvizektől izoláltabb, távolabbi vidékre kalandozunk, olyan termálvízre is akadhatunk ahol a kérdéses koncentráció-értékek a következők:

·       Anionok-kationok összesen:      469 mg/l
(ebből a szikesedés tekintetében ártalmatlan és szokványos talaj-alkotó Ca=60 és HCO₃=262 mennyiséget lehasít);

·       KOI _{(permanganátos)}                           1,61 mg/l;

·       Fenolindex                                  20 μg/l 

IV.) Remélem sikerült kellő érzékletességgel bemutatnom, miként is járul hozzá a Jog a Törvényeivel ahhoz, hogy eltávolítsa a gátakat a környezetünk szennyezése elől bizonyos faktorok számára, éspedig úgy hogy egyben financiális előzékenységet is biztosítson az affér sikeréhez – mindezeket díszelgő környezetvédelmi-köntösbe burkoltan. Ügyelve mindeközben gondosan arra is, nehogy vérszemet kapjon ettől akárki-fia, s e célból nyakatekert terelő-utakat jelöl ki irtóztatóan aránytalan büntetési-tételekkel azok számára, akik partneri viszonylata hozzá olyan, mint a letaglózandóé a bakóhoz.

Ha Önt neveltetése vagy hagyományai, hajlamai netán meggyőződése, esetleg ezek kombinációi még fel-nemsorolt lelki-kiválóságokkal, mindezek ellenére arra sarkalja, hát Egyen csak Jogot – amíg a torkán nem akad. Ha azonban sikerül felköhögnie mielőtt megfullad tőle, akkor rácsodálkozhat az életben-maradásával kínálkozó elmulasztott lehetőségre; elöntheti elméjét a fény s feszítheti karjait a buzgólkodás:

Kisöpörni sasfészkeikből a heréket mind, s hol eddig a szenvtelen és köpönyegforgató, értelmezéseiben az érthetetlent is érinthetetlenné tevő, eredetünkből fakadóan mi-közünk-hozzá „római-jogon” álló képződmény terpeszkedett, kitűzni oda azt a trikolort, mely alól világhíres szikrázó elmék röppentették útjukra egyedülállóan híres eszméiket és találmányaikat. S mely nem más mint az IGAZSÁG, ami ha kell zsarnokian önkényes hatalmával tartja a Rendet – a Jog fullasztó bürokratizmusának káoszba-torkolló igazságtalanságai helyett.

Dég,    2020. július 12.           Fuggerth Endre

Vissza a Tartalomra…

---

[1] Köszönettel tartozom Molnár Zoltánnénak, aki a Gyálai Lokálpatrióta Egyesület elnökeként a Hatóságokkal lefolytatott levelezéseiből adott át elegendőt ahhoz, hogy érveléseim mögött stabil hivatkozási-alapok állhassanak.

[2] A teljes történet lényegesen bonyolultabb: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/holt-tisza_9.html

[3] Az egyik „végállomás”: 2003. évi LXXXIX. törvény a környezetterhelési díjról (https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A0300089.TV)

[4] 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól, 2. sz. melléklet (http://www.pecel-hivatal.hu/ppmh/kornyezet/0405102.htm)

[5] A Vízgazda-rendszer [on-line 7-nyelven (http://www.eautarcie.org/) valamint magyarul könyv-alakban is:
(Országh József A Víz és Gazdája (2019, Ekvilibrium) [https://www.omikk.bme.hu/ 388.420]]
rövid összefoglalójában ezt így világítom meg:

„A valódi dilemmát az adja, hogy a szürkevízben is hemzsegnek a nem az élővízbe való molekulák (szappan, ételmaradék…). A természeti vizekbe engedve tehát ezek kárt okoznának – mindaddig míg fel nem hígulnak kellőképp, vagy amíg a tartalmuk fel nem dolgozódik, így vagy úgy. A kár abból fakad, hogy a szennyező, zömében nagymolekulájú szerves anyagok az alsóbbrendű élőlényeknek bőséges táplálékot adnak, mire ezek a folyó- és álló-vizekben elszaporodnak. Bizonyos társuló nitrogén és foszfor tartalom mellett ez eutrofizációhoz vezet, maga a zajló folyamat pedig e vizekben tetemes oxigén-hiányt okoz – amibe a felsőbb szerveződésű vízi-élőlények elpusztulhatnak. (A keletkezett hal-hullák pedig tovább táplálják az eutrofizáció folyamatát.)

A megoldás persze pofon-egyszerű. A szürkevizet a  TALAJBA  KELL JUTTATNI.

Már a legelején, az alaptételben is utaltunk rá: „pont úgy ivódik a talajba mintha mi ott sem lettünk volna”. Merthogy „a számunkra hasznos/szükséges kerülőutak megjárta után” vagyunk éppen. No de mi van e felhasznált víz „tisztaságának a küszöbértékével”? Hisz most mondtuk: jócskán hemzseg benne a sokféle szerves-molekula, melyre bármely apró élőlény ugrásra kész.

Hát épp ez a szép az egészben. A talajlakó mikroorganizmusok ha zabálnak, nem eutrofizációt okoznak: hanem a felszaporodó szerves produktumaikkal, s önmaguk szaporodó számával/tömegével együtt, a talaj össz-szervesanyag tartalmát – más néven: annak potenciális humusz-szintjét – növelik. S mindeközben oxigén-hiány sem lép fel a talajban, e zabálással együtt-járó megnövekedett lihegés hatására, mert ott (kivált a szar-alommal már feljavítottban) a rengeteg makro- és mikro-pórus okán lényegesen több a rendelkezésre-álló levegő, mint amennyit a víz magába oldani képes. Röviden: mindazok az effektusok, amelyek az ÉLŐVIZEKET károsan érintenék, a TALAJT a legelőnyösebben befolyásolják.”

[SUMMA pp18-40 in Szenny és Víz (2018) [ISBN: 978-615-00-3258-0 https://www.omikk.bme.hu/ 425.015]

[6] Némileg komplexebb elemzést kínál erről a T/Örvény pp147156 in Szenny és Víz (2018) [ISBN: 978-615-00-3258-0 https://www.omikk.bme.hu/ 425.015]

[7] Az engedményesség törvényi gumiszalagjának mértékében gyönyörködhet az aki belemélyed ebbe a tartalomba: http://www.pecel-hivatal.hu/ppmh/kornyezet/0405105.htm

[8] Ha pedig külön elrendezés keretében mi magunk vesszük a fáradságot hogy felkérjük a legfelsőbb trónon üldögélőket (ennek a terminusa: Alkotmányjogi-panasz): üssék már bele az orrukat valami életszerű botrányosságba, akkor annak az a sorsa hogy bele se kukkantanak. Érvelésük ugyan hosszabb annál mint ami ráférne egy söralátétre, viszont (a számokra rezervált könnyebbség nem-elhanyagolható szempontjai messzemenő figyelembevételével) azonos kaptafára jár: „Formai-okok miatt az ügy nem befogadható” – azaz a vizsgálandó tételt olvasatlanul ejtik az irat-temetőbe…

Konkrét tapasztalatom: Alkotmánybíróság IV/311-4/2019.

[9] 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól (https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0400220.kor )

[10] http://www.geo-log.hu/uploads/docs/28_2004_kvvm.pdf p42-43

[11] Mindezek a blődségek sűrítetten, mintegy forrponton élvezhetők az eredetiben: „Nem terheli díjfizetési kötelezettség azt a kibocsátót, aki külön jogszabályok szerint egyedi szennyvízelhelyezési kislétesítményt, illetve egyedi szennyvíztisztító kisberendezést alkalmaz és a kibocsátás közvetlen környezetében a kibocsátó által létesített megfigyelő objektumban a talajjal kapcsolatban lévő felszín alatti vízben a kibocsátó által évente vizsgált nitrát-, ammónium-, szulfát-, kloridtartalom egyik komponens tekintetében sem haladja meg 20%-kal a 2005. évben, illetve a közcsatorna üzembe helyezését követő hónapban végzett alapállapot-felmérés keretében mért értékeket.” [ref.3 11.§ (2)]

[12] Magyarország ivóvízminősége, 2017. (Nemzeti Népegészségügyi Központ 2019/3) p42 (https://www.antsz.hu/data/cms90078/Ivovizminoseg2017_v2.pdf)

[13] K&K Mérnöki Iroda kft. 6640 Csongrád Szentháromság tér 33 (T-35/2020 jelzésű dokumentum)

[14] Valószínűleg időt kell áldozzak erre is. Nem lesz népszerű az elfogadott wellnes-vágyakozásban a termálfürdők ellen beszélni, s jöhetnek majd alakulatok a CO₂-buborékmentes zöldenergetikai-szektor felől is, ám ha a talajainkat továbbra is termőnek szeretnénk megtartani, akkor nagyon szűk hely marad a kompromisszumokra.