Korlátok

A Megismerés Határai

Lehet-e bármi közös a Heisenberg-féle határozatlansági-elvben, Gyurcsány diplomáiban, vagy csak megtudni valamit, bűn vagy titkolódzás kapcsán? S lehet-e tanulság – netán valami ennél is fontosabb – emögött?

Miután az igák alól fokozatosan felszabaduló emberiség előtt kezdtek kitárulni a Szabadság kapui, az a hiú érzet kezdett elhatalmasodni, hogy Határok pedig nincsenek. Ebből a bűvészkalapból jöttek sorra a tanok, miszerint akár a nemzetek akár a család határkövei is libbenve túlléphetők, hiszen az a határtalan változatosság, ami pl. a gender-ideológiák utcáinkon is megnyilvánuló kavalkádja, csakis jót hozhat – állítják vehemensen e kalap-zsonglőrök, mögöttes szivárványos tanulmányaik alapján. 

Pedig, a tudomány (ha nem is a mai csiribiri-vállfaja) már figyelmeztetett: igenis lehetnek áthághatatlan korlátok. Heisenberg is Gödel is testált ránk effélét. E súlyos tételek tartalmával azonban nem terhelném a mostani közlendőmet. E helyt inkább egy olyan határsorompó meglepő létéről adnék számot, mely tájékon a józanul-vizsgálódó eleddig a távlatos megismerés teljes nyitottságát sejthette.

Szerettem volna megtudni, hogy a Greenpeace Magyarország szervezetben „vegyi-szakértő” funkciót betöltő Simon Gergely [SG] valóban bír-e vegyészi diplomával? Ugyanis, ezen Zöldhatalmi Ágazattá kinőtt világszervezet hazai leányvállalata zöldfülűekből álló csapatában gyakorlatilag SG az egyetlen, aki szakmai-háttérrel súlyt adhatna az onnan érkező vegyészettel-kapcsolatos állításoknak – amelyek viszont javarészt irgalmatlan blődségek.

Miután a Szervezetnek feltett kérdésemre az a válasz érkezett hogy SG az ELTE vegyész-szakán diplomázott mint környezetkémikus [lám: miként osztódik a diszciplína…] 2001-ben (ám az ELTE Alumni-oldala ezen tekintetben hiányosnak mutatkozott), úgy gondoltam, megerősítést szerezhetek a tény felől az Alma-materből, ahol magam is végeztem 1975-ben.

S ekkortól jöttenek az intő jelek. Vajon ez a pofon-egyszerű kérdés eldönthető-e, avagy (általam még ismeretlen tézisek implikatív posztulációiként) átsorol a megismerhetetlenség hófödte régióiba? Merthogy az Alma-materben kitértek az óhajtott ismereti-tény kiadása elől. Azt hogy ez az óvakodó elúzió most a Bolognai-rendszerbe történt önfeledt betagozódás eredménye, vagy a Milánói-makaróni módjára feltekeredett és összegubancolódott bürokrácia mellékterméke (merthogy előzetes érdeklődésemet át kellett tennem hivatalos megkeresési-formába, egy az „ELTE Adat- és Stratégiai Információkezelési Irodája” elnevezést viselő szerv felé – ahonnan ezek-után nem kaptam meg a kért információt; bizonyára ez a Stratégiájuk sarokköve), hát azt a természettudományos gondolkodás rigmusaira járó agyammal nehezen bogoznám ki.

Máig nem értem, miért is kell titok lengjen ekörül: Szerzett-e valaki diplomát valahol, vagy csupán ennek a híresztelése adjon bukét s glóriát a közönség felé? S míg Bokros Lajosunk Panamai tanulmányai esetében a hivatalos hiátus hevenyészett magyarázattal bír, hazai berkekben vajh mi célt szolgálhat az efféle titkolózás?

Ezen falba-ütközés a lehetőségeimet beszűkítette. Valójában egyetlenegy maradt. A TÖRVÉNYESSÉG kínálta útra lépni. Arra a Törvényességre támaszkodni,

F amely brutális gyilkosokat jó-magaviseletükért szabadlábra helyez, hogy aztán rögtön és újra gyilkolhassanak,

F amely pártolja az ingyen-ellátásban heverésző börtöntöltelékek többmilliós anyagi-követeléseit, „rossz tartásra” hivatkozó ügyvédi segédletek nyomán,

F amelynek ítéleti-döntései rendszerint kedélyborzolók, a jóízlés, a józanész, és a belső-igazságérzet felől tekintve,

F amely olyan fogalom-zavaros eszköztáron nyugoszik, amely lehetővé teszi a totálisan tény-független navigálást.

-----------------------------------

A legprózaibb, legutolsó tételre – ami nélkülözhetetlen fundusa a megelőző tételeknek is – hadd hozok néhány példát.

1.)           Ha egy bűnvádi-eljárás alatt álló egyén kapcsán szeretnék valamit is megtudni a róla keringő kellemetlen verbális-híresztelések igazság-tartalma felől (előzetesen, a bizonyosság kedvéért), s kérem levélben a hitelesítendő-információ megerősítését vagy negálását attól a munkáltatótól aki az illetőt az eljárás felmerülése következtében elbocsátotta, akkor ezen érdeklődésem ellenem-fordítását (előbb rágalmazás címszó alatt, majd ennek megítélése hiányában mint személyiség-jogot sértő eseményt) a regnáló törvényi-elrendezés akként karolja fel, hogy nekem kell (hosszas Bírósági értetlenkedést követően) a bűnvádi-eljárás alatt állónak Sérelemdíj címén tetemes összeget kifizetnem.

Mert a processzusok agyasai ésszel fel nem érik, hogy ama híresztelés tartalma felől ha érdeklődök, értelemszerűen meg kell említsem a híresztelés inkrimináló tartalmát is. S az egész eljárás folyt e mederben annak ellenére, hogy a tájékoztatást kérő levelemre a címzett munkáltatótól semmiféle választ nem kaptam, s emiatt magam a híresztelés további vizsgálatát ad acta tettem.

Magyarul: a Tájékozódás jogát lesöpri a Személyiségi-jog; olyannyira, hogy élni sem lehet vele. [Ugyanis, ha a puhaagyú ítélkezők nem észlelnék, jelzem: ELŐBB kell tájékozódni, bibi csak ezután állhat elő. A bibi-büntetés átgondolatlan szigorával maga a tájékozódás iránti óhaj fog nemlétezőre sorvadni.] Fenemód bölcs ugyanis a pulpitusról megokolni-próbált elrendezés, melynek rezuméja a polgár felé ez: próbálj csak meg tisztázni valamit, elnyered méltó büntetésed.

Ha ezt célirányosan lefordíthatom: íme egy újabb „megismerhetetlenségi-határ”. [Felsorakozik a Jog a jussáért, Heisenberg és Gödel mögé.]

2.) Ha egy életszerű aktus

·    melybe komoly privát invesztálásaim voltak,

·    s mely javítaná a romló környezeti-állapotokat,

o  azokat amelyeket pl. az Országos Vízprogram is 2016-ban célként zászlajára tűzött

o  ám mely zászló azóta is ernyedten csüng a szélcsendben

ütközik a Törvény csámpás gondolataival, akkor nem elegendő kimutatnom (többrendbeli hosszas elemzésekkel, feketén-fehéren) hogy a mellemnek szegezett törvény nemcsak ezer sebből vérzik (pontosítva: több ponton is homlokegyenest ellentétben áll az Alaptörvényben rögzítettekkel), de mindamellett alkalmazhatatlan[1], ugyanis önellentmondásban szenved.

Nem, mindez nem elég. Mert ezeket a felkent bírónő azzal hidalja át, hogy a pulpitusról zavart hadarásával az ítéletét olvasva orbitális marhaságokat mond[2], amiket azután az ítélete írásos-verziójában (szabályozza-e ezt valami?) teljesen felülír. – S az Alkotmánybíróság (mind a bírói-magatartásra, mind a törvénybeli lehetetlenségek feltárására) a beadványaimat „formai hibákra” hivatkozással vizsgálat nélkül elutasítja. S fizethetek mint a katonatiszt minden büntetési és egyéb felmerülő tételért, még akkor is ha a már több-oldalról ízekre-szedett zagyvaságait változatlan-formában ismételgető ellenfél a tárgyaláson meg sem jelenik. [Tényekről beszélek.]

És persze az eljárásom továbbra is a tiltott, büntetendő kategóriába sorol – miközben megy a siránkozás mindenütt a vizeink állapota fölött, az Akadémia pedig ama Országos Vízprogram leple alól kandikál.

3.) Fennhéjázó érveléseihez tartogat tarsolyában számtalan olyan passzust, amelyekből hamarjában hármat mutatnék illusztrálásképpen.

i) Minthogy a szennyvíz kardinális szerepet játszik igen-sok törvényben, óhatatlan hogy a fogalom valamiképp tisztázott legyen. Ezen erőfeszítésre az 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet tesz kísérletet, ekképpen:

„3.§ c) SZENNYVÍZ: az a) pont szerinti szennyvíztisztító művekben, a szennyvíz szennyező anyagainak eltávolítása, illetve lebontása után keletkező, e rendelet előírásainak megfelelő szennyezőanyag tartalmú víz.”

Ez így persze annyira rekurzív-jellegű hogy definícióként mindenféleképp kiegészítésre szorul. Talán emiatt van a kitétel az a) pontra. Lássuk hát azt is:

„3.§ a) iszap: a települési szennyvíz tisztítása során keletkező és az ehhez hasonló összetételű szennyvizeket kezelő egyéb szennyvíztisztító művekből, szennyvízkezelő berendezésekből származó iszap és a települési folyékony hulladék”

Ezzel már világosabb a helyzet: semmi nem lett tisztázva, inkább a fogalmi káosz nőtt, de az tetemesen. Ha egyszer eljön az ideje a logika algebraizálódásának, javasolni fogom az esetre a Tautológia a köbön elnevezést.

ii) Egy példa a szóbűvölet ama mágiájából, amely megfélemlíteni hivatott az összetettebb mondatok és kereszt-utalások szövevénye által. A vonatkozás és a hatályos-érintettség körét ekképp fogalmazza a Ktd.:

„2. § A törvény hatálya kiterjed:

a) arra a KÖRNYEZETHASZNÁLÓRA [Kvt. 2. § (2) bek.], aki (amely) az engedélyhez kötött környezethasználata során a környezet terhelésével járó anyagot bocsát a környezetbe (a továbbiakban: kibocsátó);”

Az összeolvasáshoz a Kvt. idevágó részletei:

„2. § (1) A törvény hatálya kiterjed:

a) az élő szervezetek (életközösségeik) és a környezet élettelen elemei, valamint azok természetes és az emberi tevékenység által alakított környezetére;

b) az e törvényben meghatározottak szerint, a környezetet igénybe vevő, terhelő, veszélyeztető, illetőleg szennyező tevékenységre.

(2) A törvény hatálya azokra a természetes és jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekre terjed ki

a) akik vagy amelyek az (1) bekezdés a) pontja szerinti környezettel kapcsolatban jogokkal rendelkeznek, illetve akiket vagy amelyeket kötelezettségek terhelnek;

b) akik vagy amelyek az (1) bekezdés b) pontja szerinti tevékenységet folytatnak (a továbbiakban: környezethasználó).”

Nos, ahhoz hogy bolygónkon ezen felsorlások valamelyike ne teljesüljön valamelyikünkre, a Földön kívül kellene léteznünk. Magyarán: MINDENKIT érintettnek deklarál a törvény, mégpedig úgy hogy bármit is csináljon; csak ezt így ciki lenne tálalni. Szar ügy lenne olyan cégérrel előállni, amely nyíltan és fennen hirdeti: a normális életvitel egyenlő a kollektív bűnözés megvalósításával. Szalagcímként: Effektív törvényszegéssé vált maga az élet.

[Tartalmi (ir)relevanciáján túl, fenti meghatározás – bonyolultságában és körmönfontságában – hasonlatos ahhoz a szájműtéthez amit a végbél felől hajtanak végre.]

iii) Részlet a legsikeresebbnek kikiáltott Környezetvédelmi törvényből:

„Alapfogalmak

4. § E törvény alkalmazásában

6. környezetterhelés: valamely anyag vagy energia közvetlen vagy közvetett kibocsátása a környezetbe;”

Valahogy mintha nem érintette volna meg a törvényhozót míg pályája e csúcsára eljutott, hogy mind az anyag mind az energia körforgásban van, a Föld egészén legalábbis: ki- és be-bocsáttatik, át- meg át-alakul. S nemcsak mi, gyarló emberek élünk e ki/bebocsánatos tevékenységekkel, de a hangyák a delfinek és az elefántok is, sőt még a gyűrődő-földkéreg és a vulkánok sem mentesek e rituáléktól. Jelzett alapfogalma alávetésében minden de minden az általa kiókumlált környezetterhelés verdiktje alá esik, beleértve a leheletet is amivel ezt kimondja.

Az viszont, hogy adekvát lehatárolásokkal mégis valami életet leheljen a fogalomba, túlmegy a képességein. S ez amiatt veszélyes ránknézve, mert mint a terület korátlan-ura nyeregben érzi magát, s ontja a sok lehetetlenséget. Melyeket hadmozdulataival rögvest össze is kapcsol, s a környezetterhelésből a környezetveszélyeztetés és a környezetszennyezés hasonlóképp definiált fogalmain át hajszolva lovait, eljut a környezetkárosításig – amely már büntető-kategória. Egy tágasabb munkában a jogi-építkezés megtapasztalt kiskátéját ekként foglalom össze:

1. Törvényhozás arra jut, hogy a fogalmat/tevékenységet definiálni illene – az majdcsak elvezeti valahova.

2. Megkísérli a definiálást, ám ez sikertelen.

3. Ötletel ekörül egy ideig, tologatja jobbra-balra, ám egyre nagyobb lesz a zavar.

4. Ennek úgy vet véget, hogy szabadalmat ad rá a jog csecsén csüggő egyéb társ-minoritásoknak hogy kezdjenek vele amit csak akarnak, oszt’ onnantól majd az lesz a Rend amit ezek kitalálnak.

iv) S ha a jóhiszemű Olvasó azt feltételezi hogy a sületlenségek és visszásságok áradata redukálásán vagy megszüntetésén eközben valaki is dolgozik, annak szolgáljon a következő tétel.

Egy már meglevő definíció-féleség felújító cseréjére tétetik éppen javaslat, az atomenergia-törvény [Atv.] keretén belül. A javasolt csere-szöveg az alábbi:

A szöveg része volt az „Országgyűlésnek most beterjesztett, az Uniós vámjoggal kapcsolatos törvénymódosítás” iratnak, a „Részletes indoklás 3.§” alól. S Petz Tanár úr (nem mellékesen egy ideig a Paksi Atomerőmű vezére) azonnal nyakon ragadja az elrendezés mögött mind konkrétabbá merevedő elherdálás problémáját.

Magam, a jelen kontextusban, csupán odáig merészkedem hogy rákérdezzek: Ha a kiégett fűtőelemeket (vagy bármi mást) „egy végleges elhelyezést szolgáló létesítményben kell elhelyezni” akkor az (szándék és rendelkezés szerint is) ott marad, merthogy (mind a tározóhely, mind az átpakolási-elhelyezés) véglegesnek lett szánva. De akkor miről szól a „későbbi végleges elhelyezés” célzata? Különös tekintettel arra, hogy a törvényjavítási igyekezet azt célozná meg, hogy az „átmeneti tárolás fogalma a végleges elhelyezés fogálmától való egyértelmű elhatárolás érdekében” tisztázódjék.

Maga a rakodási-fejetlenség persze egy rendkívül egyszerű húzással helyre-tehető (ekkor viszont a kétféle tárolás szétkülönböztetési értelmezése szenved kiköszörülhetetlen  csorbát): ki kell iktatni a szövegből „a későbbi végleges elhelyezés céljából” szöveg-részletet az egyértelműséghez. Csakhogy akkor odavész az a tőgyös tekerés a szavakon, ami a jogtudorok megkülönböztető sajátja. S aminél nincs semmi alkalmasabb arra hogy a tiszta jelentést elfedje, elferdítse, ha kell érthetetlenné degenerálja. [A csúcs persze az, ha két ellentétes-értelmű jelentés is kihámozható belőle. De ha ez nem jön össze, az sem végzetes: a későbbi érvelés csűrés-csavarásával mindez pótolható.]

-----------------------------------

Azt hogy az a kaszt, amely efféle tudástárra alapozva szövögeti rendre elmarasztaló ítéleteit, létével és tevékenységével vajon milyen hatással lesz arra a társadalomra amely a hátán hordozza ezen érinthetetleneket, itt most nem vezetném a vég-konklúzióig, de mindenkinek javallanám hogy szánjon rá idejéből ennek átgondolására némi időt, mielőtt túl késő lenne. Helyette most nézzük a partikuláris eseményt. A 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról paragrafusaira alapozott megkeresésemre a Hatóság az alábbi válaszával szembesítve tett pontot az ügyre [A hússzor hosszabb körítéstől megkímélem az Olvasót.]:

Vagyis: jogszerű és jogkövető az a magatartás, mely szerint SG végzettségéről meglibbentett grínpíszes állítás nem nyerhet összevetést a tabuként elzárt ténnyel. Határ szabatott hát annak megismerésére, SG valóban elvégezte-e a vegyész szakot.

Ebből az ellenőrizhetetlenséget biztosító fedezékből lehet hát irányítani országos média-kampányokat, a Greenpeace emblémája mögül, legyen a téma a glifozát betiltása (hoz majd a „piac” helyette egy drágábban mérgezőt), vagy éppen a légköri CO₂ bűnössége (ha lehetséges, jogi-faktorok beszállásával erősítve a tudományosan csenevész anyagot).

Csoda-e ezek fényében, hogy volt egykor az országnak olyan miniszterelnöke is, aki két diplomája közül egyiket sem volt képes előmutatni – s e negatív performansz sem ejtette zavarba a leg-mélyenszántóbb jogi-elméket sem?

Ám a megismerhetőség eme frissen megtapasztalt és áthághatatlanul-merev korlátja ellenére szeretném remélni, hogy némely feszesen álló jelenlegi korlát a megismerésre csupán időleges.

·        Talán eljő a pillanat, mikor a NASA public-relations illetékesei elszánják magukat és megválaszolják a Nekik címzett levelemet, MiskolcziFerenc rehabilitációja kapcsán.

·        S ezzel talán azt is megéljük, hogy felmentést kap a légköri CO₂ a rálőcsölt bűnök alól, éspedig úgy hogy helyette a valódi bűnösöket kezdik el keresni.

·        S hogy ez a keresés eredménnyel is záruljon, a ma még az ismeretlenség kalodájában vergődő Vízgazda-rendszer is szerepet kap ebben: megoldásaival olyan határokat nyitva meg, amelyek nemcsak a megismerhetőségre járnak majd azonnali előnyökkel.

Dég,       2020. május 12.          Fuggerth Endre

---

[1] Az erre-vonatkozó indoklást eddig csak a Bíróságok előtt fejtettem ki. Az adott törvény alkalmazhatóságának gátja nem csupán a felderített önellentmondás, de egy könnyedén pontosítható, elképesztő méretű hiányosság is.

[2] A Könyv c. blog-tétel alatt (https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/konyv.html), a „Gócpont” ad ebből ízelítőt.