Öngól, Mindenáron
Az ember által kihasított környezet –
középpontjában azokkal a tevékenységekkel amikkel ötletszerűen játszadozunk,
egyre-fokozódó mértékben – mind nagyobb szerepet játszik abban hogy a
legkülönfélébb veszélyes-anyagok kontroll nélkül terjednek szét Földünk minden
táján. Ennek következménye érinthet bennünket közvetlenül, azonnal, és súlyosan;
vagy csak az általunk még birtokba nem vett régiókra és domíniumokra hat
romboló erővel, amit majd csak akkor észlelünk amikor már a mérgezett állapot
lesz ott a „természetes”.
Ezen
veszélyes-anyagok közt kiemelt figyelmet kíván az a szegmens, amely anti-mikrobiális
rezisztanciát (AMR) hordoz vagy erre
hajlamosít, pl. génjeik átörökítő-mechanizmusán keresztül (ARG) – hívja fel erre a figyelmet Frontiers in Microbiology áttekintő-cikke[1].
Ide
tartoznak azok a xenobiotikumok, amelyekre köznapibban a gyógyszerek elnevezés
használatos. Ezek közül is a legtalányosabb azon vegyületek sorsa és hatása a
tágabb-környezetbe kerülve, amely molekulák a tervezésükből eredően célzott
biológiai-aktivitással bírnak: az antibiotikumok. Felhasználásuk volumene
mindegyre növekedő, a humán-gyógyászatban és az ipari-körülmények közt végzett
állattartásban egyaránt. [Az utóbbiban különösen hatalmas dózisokkal:
megelőzési ill. termelés-növelési célzatokkal.]
A
vegyületek Természetbe kerülése ennek megfelelően két tevékenység által
történhet.
F Az emberi
ürüléket a vízöblítéses WC általánossá-tett gyakorlata a kommunális
elfolyó-vizekbe tereli, ahol e felhígított anyaggal a szennyvízipari metodikák
képtelenek megbirkózni. Ekként, mind az un. „tisztított-vízzel” mind a
szennyvíziszappal e vegyületek a legszélesebb mértékben szétteríttetnek:
felszíni- és talaj-vizekbe, valamint a (termő)talajba.
F Az állati
trágyában levő antibiotikum-maradékok a trágya közvetlen mezőgazdasági hasznosításával hasonlóképpen jutnak el a
talajon keresztül a vizekbe.
De ide
sorolhatók a gén-manipulált termékek is (orvosi és mezőgazdasági célzatúak
egyaránt), amelyeknek a megcélzotton túli hatásaikról végképp semmi ismeret nincs. (S ha majd mégis lesz – mert
„visszaköszön” a környezetből – akkor az már a veszett fejsze nyele kategória.
Egyelőre nem többet a gén-technológiák „hasznáról”.)
Effajta „felismerések” nyomán, a
részletkérdésekbe inkább elmerülve semmint bármit is felhozva a mélyből, ma
számtalan dolgozat születik. Itt magából az áttekintő-cikkből idéznék kettő
gondolatot. Rendkívül
valószínű, hogy a meglevő AMR cselekvési-tervek nem-hatékony volta abból ered,
hogy kulcsfontosságú ismereteknek még az alapjaival sem vagyunk tisztában.
Ez a felismerés arra sarkallja a dolgozat szerzőit, hogy néhány
„gondolatkísérletet” végezzenek, melyek legkonkrétabb következtetését ide
beidézem: Az
AMR cselekvési-tervek részben amiatt elégtelenek, mert [nem
kellően diagnosztizált] űr
mutatkozik abban, hogy a tudomány informálhassa a politikát.
Általánosabban is igaz, hogy a
szakzsargonokkal akadálypályásított udvarias-hangzású szavak tompán ismétlődő
ürgetése-forgatása nem igazán alkalmas a dolgok velejének a szélesebb-körű
láttatására. Az így közreadottak átmennek az Olvasó fülén mint a szél – hacsak
el nem alszik közben, vagy eldobja az egészet a puszta érdektelenségbe. Pedig,
a jelen eset két zsongító mondatában (miként a kőtömb mélyén egy zárványban az
arany) igen-fontos tartalom rejlik. Átteszem hát az idézett mondatok tartalmát
egy póriasabb megfogalmazásba, kikristályosítva a lényeget:
|
A dolgok kezeléséhez
szükséges tudásban az űr e cikk-szarók hombárjában akkora, hogy ott se
kapaszkodó se talaj a láb alatt; így annak vákuumát minél sűrűbb köddel
igyekeznek az ott foglalatoskodók kitölteni, hogy onnan időnként aranytálcán
átnyújtsanak némi kiporciózott homályt. |
És valóban, ez a
tapasztalati helyzet.
Ha a szar-megsemmisítő ügyeskedés
Szennyvízipari-manővereit vizsgáljuk, rendre kiderül hogy egyetlen kitűzött
célját sem képes teljesíteni.[2]
Viszont kismillió másodlagos károkozás elindítója[3],
melyek között ott van a mostani is: természetéből fakadó ineffektív
processzusai révén, a nevében „tisztítást” ígérő eljárás maga indítja be az AMR-anyagok nagybani szétterítését[4].
Ennek ellenére, a Szennyvízipar apraja-nagyja
lelkes egyetértéssel és vészjósló tanácsaival ma is abba az irányba nyomja a
politika döntéshozóit, hogy a rengeteg szempontból káros és minden szempontból
eredménytelen[5],
ugyanakkor intenzíven tőke-, eszköz- és energia-igényes folyamataikat terjesszék
ki a még be nem kebelezett területekre is[6],
máskülönben ők „mossák a kezüket”. Holott a szénfekete lelkiismeretükkel
kellene foglalatoskodjanak. A vízöblítéses vécé nagybani elterjedése óta eltelt
alig 100 év alatt, ez a limitált ismeretanyaggal útjára-engedett
középkáder-sereglet[7]
annyi kárt okozott a legkülönfélébb Földi ökoszisztémákban, amennyit az utóbbi
2000 év alatt lezajlott összes háború sem volt képes. S akkor most itt vagyunk,
ezzel az AMR-nevesítésű elúzív
micsodával, ami dadogó-dagadó publikációkat ugyan végtelen-sokat fial, de
megoldást egy fikarcnyit sem mutat fel.
A keltett káoszhoz
igazodó, egymást-keresztező poli-szögletesített nyilazásokkal felcicomázott 1.
ábrával[8] vajon mit lehet
kezdeni, miben segíthet az akárkit is? A kiindulási-ponton túl senkit,
semmiben. Hiszen enélkül is tudtuk: sem a Human
medicine sem a Veterinary medicine
környezeti-sorsa nem megoldott, s hogy a szerek szétterjedésének nincsenek
határai, s hogy a kártételek emiatt felmérhetetlenek.
(A
visszább-fogott „nyilazás” miatt-e, vagy a nyilak vaskosabb és tompább-hegye
okán-e, de se megsebesített se leterített bűnözőre nincs a legkisebb utaló jel
sem.)
De térjünk vissza
a gondolatkísérleteik mentén aggódó elemzőkre; lássuk, birkózásuk elvezet-e
valahová?
1.) Miután
kiindulási-pontként rögzítik (helyesen, velünk összhangban) hogy a
szennyvíztisztító-telepek (WWTP = Waste Water treatment Plant) a terjedésben-terjesztésben
központi szerepet játszhatnak, eljutnak (publikációk áttekintésével) ehhez a
konklúzióig: „There are no wastewater treatment technologies in widespread use
that remove ARGs to zero.” [Azaz: Nincs
olyan (elterjedt/nagybani) szennyvízkezelési-technológia amely zéróra lenne
képes redukálni az ARG-kibocsátásokat.]
Ennél lényegesen erősebb állítás igaz. Ld. pl. az eltávolítás hatékonysága % értékeit [kommersz/elterjedt gyógyszerekre vonatkozóan] a ref.13 III.)Proof8.)C.) szakaszban.
2.) Ami elvezeti a
kijelentéshez: „Emerging from Thought Experiments I and II is the idea that
WWTPs are a major pathway for dissemination of AMR drivers.” A kezdeti feltételes-mód itt válik
kijelentő-móddá, azaz állítás-erejűvé: A
lefolytatott gondolatkísérletek egyenes folyománya, hogy a
szennyvíztisztító-telepek szerepe óriási az AMR-hatású anyagok szétterítésében.
3.) Ezután, a „mit
lehet hát tenni” latolgatások így indulnak: „However, addressing the AMR challenge at
the point of the WWTPs comes with a very significant cost.” [Mindenféle AMR eltávolításra irányuló
kísérlet, amennyiben ezen anyagok már a WWTP egységekig eljutottak, ott
rendkívül költséges beavatkozásokat kívánnának.]
Azt,
hogy ezek is csak parciális-eredményekre
vezetnek, hadd tegyem itt rögtön hozzá; megszondázva néhány efféle igyekezetről
beszerezhető számadást.
4.) Amit ennek az igazodási-pontnak a „felfedezése” követ:
„there
is reason to consider ‘upstream’ (i.e., close to source) mitigation measures”. [„Fentebbi” (a kibocsátáshoz közelebbi) beavatkozásokon lenne tehát érdemesebb
gondolkodni.]
Éppen
ebben áll a Vízgazda-rendszer[9]
alapgondolata:
a forrás-oldalon kezelni a problémát.
Nem „közelebb”, hanem pontosan (és azonnal) ott, ahol az még nem (szétterülési)
„probléma”, bár már kibocsátás.
5.) A köd azonban
nyomban visszaereszkedik, azzal hogy a járható utat a kibocsátott kemikáliák
mennyiségeinek a csökkentésében vélik megtalálni: „AMR Action Plans might benefit from
adapting the philosophy of the recycling movement “reduce, reuse, recycle” as
it offers a more holistic and cost-effective mechanism for a reduction in the
load of resistance- driving chemicals entering the waste stream.”
Ezen
a ködön keresztül nem segíti a tájékozódást a bekínált „enciklika” filozófiával
alámerülés-biztosra foncsorozott vastag dioptriája, akkor sem ha az út-menti
táj mindkét-oldalát teljes-takarásba vonják a redukálni, újrahasználni,
körbejáratni forgalmi és
figyelmeztető táblák.
6.) Ezután a köd
ismét univerzális-jelleget ölt: „The monumental task that this represents highlights the need to
prioritize research to address these Knowledge Gaps.” [A jelzett feladat monumentalitása
fókuszáltan kiemeli, mennyire fontos lenne végre prioritást kapnia a Tudásbeli-Hiányok
kezelésének.]
Ami
a legtermészetesebb lenne. A leg-természetellenesebb
pedig az az eltökélt vakság, hogy ezen felszólítás ellenére, minden érintett és
keresgélő csukott-szemmel elsétál azon ismeret-rendszer mellett, amely ezen
hiányzó ismereti-elemeket a legvilágosabban kínálja: a 2002 óta
rendelkezésre-álló, a dolgokra effektív és költséghatékony megoldásokat kínáló Vízgazda-rendszerről
van szó.
Akkor most
jöjjön egy szembesítő kvíz:
A) HOGYAN oldja meg a Vízgazda az AMR-kérdést?
Úgy
hogy annál lényegesen TÖBBET old
meg: Mindenfajta
xenobiotikum effektív lebontására eredményes a módszer. [A
(nehéz)fémek általi szennyezésektől itt tekintsünk el. Sem nem eszünk sem nem
szarunk nehézfémeket. Azok környezeti-terjedése az Ipar sara.]
És
ezen túl is, számos egyéb hihetetlenül kedvező vonzata van: ld. az 5.
ábrát és a követő szöveget, különös-tekintettel
a rendszer-szintű „ütközés-mentes tevékenységek” kritérium teljesülését.
B) MIKÉNT oldja meg a Vízgazda ezt a feladatot?
Vízgazdai-elvű
komposztálással.[10]
Ami tehát nem egy „grínpöcés” elrendezés, ám mégsem kíván high-tech
nanotechnológiát.
Az
ürülék (emberi és állati) – amihez minden eddig-létező technológia csupán
eltakarítási-szempontokkal közelít, lehetőség szerint szkafanderes sterilizált táv-manipulátorokkal
– KÖZPONTI-szerepet tölt be a zajló
folyamatokban: mind változatos szervesanyag-kínálatával, mind
hihetetlenül-gazdag baktériumflórájával.
C) Van-e BIZONYÍTÉK arra hogy ez a folyamat hatékony és eredményes?
Bőven
elegendő. Dacára hogy tudományos-intézetekben végzett Vízgazdai-komposztálás
mentén zajló direkt-kísérletek máig
nincsenek. A terület ugyanis nem-szponzorált, puszta létezése is majdhogynem
véletlen: az elszánt, támogatatlanul is kutató szellem eredménye[11].
A
kezdeti (holisztikus) érvelések[12]
messzemenő alátámasztását kínálja az a nemrégen született dolgozat[13],
amely eredeti-publikációk csokorba-gyűjtött elemzése. Amelyek tehát
szponzoráltak voltak, tudományos-közegben és igényességgel lettek elvégezve –
bár minden egyes dolgozat csupán egy rész-feladatra koncentrált. Ezek logikai
összefűzése és kémiai-áttekintése adják a garanciát arra, hogy ha az általuk erős
limitációkkal és kényszerűségből elsietetten végzett labor-komposztálások a
publikált eredményekhez vezettek, akkor a jóval diverzifikáltabb körülmények
közt megfelelő ideig zajló Vízgazdai-komposztálás azokat semmi
szín alatt nem múlhatja alul.
Mindezzel a
tarsolyban, nézzünk egy pillanatig hátra:
MIT kínálhat az, ha a fejlett-államokat
követve, mi is a meglevő, köhögve-működő szennyvízipari infrastruktúránk
további tökéletesítgetésébe invesztálunk pénzt, paripát s jövőt? Ahelyett hogy
a biztosan-hatékony és olcsón-kivitelezhető Vízgazdai-elrendezéssel már most
megkezdjük a károk felszámolását. A helyzetet könyörtelen
szenvtelenséggel tárja elénk a 3. ábra, néhány kommersz xenobiotikum terjedése
szemléltetésén keresztül.
· Ezek között a Kanadai
pozíció „picit-rosszabb” mutatói fölött nem szabadna elsiklani: az USA-val ill.
Európával nagyjából azonos-területű országot tized-annyian lakják; a környezet
kb. dupla-intenzitású gyógyszer-terhelése
így figyelmeztető lehet a kevésbé-optimista interpretálásra.
· Svájc jobbnak tűnő
mutatói pusztán abból fakadnak, hogy tőlük csakis kifolyó-vizek indulnak. Ebből
adódóan, ügyes telepítésekkel (melyre leleplező-erővel bír a
többiekénél jóval nagyobb szórási-adat) mind a szennyezéseiket mind a problémáikat
átháríthatják az alvízi-szomszédokra. (Mind Románia mind Ukrajna hasonló
gyakorlattal él, rutinszerű rendszerességgel, gyógyszer-maradékoknál messze bőkezűbben, Magyarország terhére.[14])
· Románia „példás”
mutatója nem gondosságból fakad, az csupán a lemaradásukból adódó alacsonyabb gyógyszer-felhasználás vonzata.
[Concentrations (ng/L) of non-steroidal
anti-inflammatory drugs (NSAIDs)
reported in surface water samples.
NSAIDs include Ibuprofen, Naproxen,
Diclofenac, Ketoprofen and Acetaminophen.]
Most pedig, a 3. ábra közvetítette
figyelmeztetést nem feledve, fordítsuk tekintetünket a 4.
ábra[16] felé. Ez, a Vízgazdai-szemlélet
mentén teszi érzékletessé: hány ágazat is érintett a jelen praktikái által, és
hány tudomány-terület koslat a kiút keresése ügyében. Az ábra, tömörsége
ellenére félreérthetetlenül szemlélteti az ágazatok összefonódását és
egymásrautaltságát. Messze jobban mint a fentebbi 2. ábra, amely erre
vonatkozólag pusztán halvány fenomenologikus bélyeggel bír, míg a Vízgazda
tudástárából kölcsönzött, és kiegészítéseimmel ellátott 4.
ábra
az okszerű összefüggéseket helyezve a középpontba teszi világosabbá a képet.
Már azáltal is, hogy a tevékenységeinket több komponensre bontottan mutatja.
4. ábra: Az összefüggések Vízgazdai-szemlélete.
Természetesen, nem mindegyik tevékenység bír azonos érintettséggel. Például, míg a Szennyvíz-ipar [„Kloaka-tudományok”] teljes leváltást igényel (a Szanitáció és a Víz-gazdálkodás okszerű átalakításával), addig az Energia-szektorhoz csupán bizonyos szálak vezetnek. Így ott jelentékeny nyereség lenne elkönyvelhető, amennyiben a Szennyvíz-ipar leváltásával eltűnne annak nemkevés energiaigénye, valamint ha a (Mezőgazdaságot állandósuló infúziójával a betegágyhoz kötő) talajromboló műtrágya-használat volumene visszaszorulna (a [ref.13-ból mostanra már azt is tudjuk: AMR-mentes] Alomtrágya-használatra áttérés következtében), hiszen a műtrágyákat előállító nehéz-Vegyipar energiaigénye rendkívül magas. Ellenpólusként viszont tartózkodnia kellene azoktól a divatozó ám átgondolatlan energiatermelő lehetőségektől amelyek a) amúgyis kis-energiasűrűségű kiindulási-anyaggal operálnak, b) erős ütközésben vannak a Vízgazdai-célokkal. Ezek: szennyvíziszap-égetés, biogáz-termelés, un. energia-ültetvények létrehozása, biodízel-célzatú agrártevékenységek támogatása.
A megoldás keresésében részvétellel bíró
tudományterületek sokasága pedig figyelmeztető. Nemcsak amiatt*, mert fogalmat
adhat arról, hányan is vannak ott foglalkoztatva, mindenfajta számonkérés elől
a tudomány védő-köntösébe bújtatottan, miközben onnan (pl.
AMR-vonatkozásban, hogy „helyben
maradjunk” – de ha átugranánk a Klíma-tudományok
vonatára, ott sem találnánk egyebet mint esztelen robogást, pusztán a száguldás
érzetéért)
eredmény nem érkezik. Hacsak nem annak kell tekintenünk a most előbukkant
summázatot („kulcsfontosságú
ismereteknek még az alapjaival sem vagyunk tisztában”) és javaslattételt
(„fontos lenne
végre prioritást kapnia a Tudásbeli-Hiányok kezelésének”) [ld. mindkettőt
a fentebbi elemzésben].
* Hanem
amiatt is mert észlelnünk kellene végre az abnormális állapotokat:
A
tudomány szekerén jóval többen ülnek mint ahányan azt tolni-húzni tekintik
feladatuknak. S a legtöbbet azok mutogatják magukat, akik a szekér puha
derékaljú magaslatáról a leghangosabban kiáltozva követelődznek, még-több
szénáért és még-több kisinasért akik azt a derekuk alá igazítják – s a gazdáik
kényelmére aspiráló csicskások is mind a tolók-húzók munkáját nehezítik, hiszen
e siserahaddal a szekér úgy elnehezül, hogy végül moccanthatatlanná válik. (És
az lesz a szekér tetején ülők nagy pillanata. Onnantól már nem kell számolniuk
váratlan kerékdöccenéssel, mely által egy fent hadonászó szónokló a magasból
lefordulva a keményebb rögön találja magát.)
Ezen fénypászma világánál, a szunnyadó gondolatok
parazsának felkavarásával pattanhatna ki végre már a közmegértés szikrája: Ugyan
miért is bírhat elemi megoldási-erővel/potenciállal az egyszerűnek tűnő Vízgazdai-elrendezés?
Amit elősegít az 5. ábra[17] is:
Az 5.
ábra
a legközvetlenebbül világít rá a „Tudásbeli Hiányok” „alapjai” „ismerete” „tisztázása” hangsúlyaira [a
kiemelések a már láttatott kívánalmak „operátor-elemei”], miszerint:
i) Ha a
Természeti-folyamatokban mesterséges beavatkozásainkkal törés(eke)t hozunk
létre, akkor ott szakadások keletkeznek, ami többrendbeli és kiszámíthatatlan
boruláshoz vezet.
ii) Ha a szakadást
elimináljuk – éspedig oly-módon hogy a Természet produktumai a
Természeti-folyamatokba visszataláljanak – akkor bizonyos hogy ezáltal a
borulások is megszűnnek.
iii) A szükséges
közbelépés a legkorábbi-stádiumban történjék meg: „forrás-oldali” kezelés.
iv) Ha a
hiba-eliminátori tevékenységeink (amelyek tehát a Természet rendezőelvei mentén
zajlanak) tudatos beavatkozásaink eredményeképpen gyorsabbak* annál ahogyan a magára-hagyott Természet intézi azokat,
akkor a leromlott állapotok javulása is elérhetőbb közelségbe kerül.
* Márpedig azok. Ld.
ennek tömör példázatát a Vízgazda elé írt bevezetőmben[18]:
„Pontosan ez
a két takarási folyamat [almot
(hullott-leveleket) sodor a mezítelen kakára a szél; amit az eső megnedvesít] lett fentebb [az
Alomszék-használattal] tudatosan végrehajtva, eltekintve az időbeli esetlegességektől: mi, a
trónolás után, azonnal rádobhatjuk a fűrészport produktumunkra és (további
megkönnyebbüléssel) rögtön meg is nedvesíthetjük azt, ezzel több-ezerszeresére gyorsítva a természetben magától lejátszódó hasonló
folyamatokat.”
v) Ahhoz hogy a
tudatos beavatkozásunk hatékony legyen, nem szükségszerűen kívántatik meg a
beavatkozásunk mögötti mikro-történések mély-ismerete.
Teljes
lehetetlenségszámba menne ugyanis annak részletekbe-menő felderítése, hogy az
Alom-komposztálás kismilliónyi résztvevője mit s hogyan csinál – hiszen még
„névsor-olvasást” sem tudnánk ott tartani: az állományt sem ismerjük. Elegendő
annak a bizonyossága, hogy működésüknek köszönhetően a xenobiotikumok
elemésztetnek.
A kákán
is csomót keresők felé lenne egy praktikus javaslatom: Addig ne vegyenek
magukhoz semminemű étket, amíg molekuláris-szinten nem tisztázzák minden
mozzanatát annak, hogyan tartják a legkülönbözőbb élelmiszerek mozgásban a
nyilvánvaló következtetések befogadására alkalmatlan szervezetüket.
Ezen alap-premisszák mentén – valamint a teória
megalkotójának a „Vízgazda 6 főtétele[19]”
forgatásával – javasolnám a legfőbb kritérium-rendszer, az „ütközés-mentes
tevékenységek” meglétének a fellelését mindazoknak, akik legalábbis eljutottak az
úton ezen követelmény rendszer-szintű megkerülhetetlensége felismeréséhez, bár
lépést találniuk rajta eleddig nem sikerült.[20]
2021.
február 20. Fuggerth Endre
[1] Review of Antimicrobial Resistance
in the Environment and Its Relevance to Environmental Regulators ,
Andrew Singer et al. Frontiers in
Microbiology Vol. 7 2016 https://doi.org/10.3389/fmicb.2016.01728
(https://www.frontiersin.org/articles/10.3389/fmicb.2016.01728/full
)
[2] Bevezetés ehhez: Hatás-fokos
[3] Példázatokhoz az OVF-jelentés,
eseti-bemutatókhoz a KÁRvíz
[4] Mostanra már „büszkeséggel”
tölthet el minden honfit, hogy a Balatonról
is vannak ebbeli ismereteink:
Gabor Maasz et al., Spatiotemporal
variations of pharmacologically active compounds in surface waters of a summer
holiday destination Science of the Total Environment 677 (2019) 545–555pp (https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2019.04.286)
[5] Egy teljes könyv anyagát szenteltem
ezek leleplezésének: Fuggerth Endre: Szenny és Víz
(2018,
ISBN 978-615-00-3258-0 [https://www.omikk.bme.hu/
425.015])
[8] Fig. 2.
in Pharmaceuticals and personal care products (PPCPs) in the freshwater aquatic environment ,
Anekwe Jennifer Ebele et al. Emerging
Contaminants 3 (2017) 1-16pp
DOI:10.1016/J.EMCON.2016.12.004
, (https://research.birmingham.ac.uk/portal/files/41988116/Anekwe_et_al_2017.pdf
)
[9] Eautarcie Országh József: A Víz és
Gazdája (2019, Ekvilibrium) [https://www.omikk.bme.hu/ 388.420]
[11] Országh professzornak
csaknem 30 évnyi (adatgyűjtő, megfigyelő, rendszerező) munkája fekszik benne.
[12] Az egyik tömör interpretáció: A megtisztulás útja
4.) pontja alatt
 |
 A
Szamos áradásával Romániából érkezett kommunális hulladék a Felső-Tisza-vidéki
Vízügyi Igazgatóságnak a folyó partján kialakított kármentesítő helyen,
Olcsván 2020. június 26-ánIllusztráció: Balázs
Attila/MTI/MTVA |
[16] A 4. és 5.
ábrák rendre a http://www.eautarcie.org/images/saineco-hu.pdf
forrás 10-13. képei.
[17] Mind a 4. mind az 5.
ábrákat szerepeltettem már 2018-ban a Rémkép
írásomban, maró szatírába ágyazott figyelmeztetéssel.
[20] Vida Gábor akadémikus gondolataiból:
„Annak
felismerésével, hogy az egyik probléma „megoldása” egy másik gond súlyosságát
növelheti, kezdetét veszi a rendszerben gondolkozás.” „Annak tudatosulásával,
hogy a megoldáshoz (ha van) szinte minden téren változtatnunk kellene, kétség
támadhat a megvalósíthatóságot illetően.”
Klímahelyzet 2016 , Magyar Tudomány 2017. junius 645-651pp (http://www.matud.iif.hu/2017-06.pdf
)
Tehát az „ütközés-mentesség” szükségességének a problémát ugyan világosan
érzékeli, azonban utat ehhez nem talál – mintha a létezését is tagadná.
Ilyen alapokon pedig nem tesz jó-szolgálatot semmiféle konkrét tanács.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése