Az
„ismeretlen”
Béres József kapcsán
(A Tudomány
béresei)
Idősebb Béres József kálváriákkal-tarkított
életútja végét – közmegelégedésre – elismerés koronázta. A Béres-cseppek
árnyékában azonban elkallódás sorsára jutottak olyan felismerései, amiknek
kutatással és igazolásukkal nem tudott utánamenni. Ezeknek talán a
legfontosabbika az a vélekedés, hogy a talajok mikroelem-kimerülési szimptómái* a legszorosabb
összefüggésben lehetnek a makroelemek túlzott-mértékű pótlásával,
köznapibb-nevén a túlzó műtrágyázás gyakorlatával.
*
Ami által a rajta-termelt élelmiszerek beltartalma egyre érték-szegényebb lesz
–
s ami ekként a civilizációs-betegségek epidémájában kulminál.
Két
kultúrnövény,
a paradicsom
és a búza
példáján
követhető az alanti ábrák adataiból
a hallatlan-mértékű beltartalmi elsilányosodás:
N.B.:
A talajok (diszfunkcionálisan) „nyomelem-hiányossá” válása feltűnően akadályozza mind a mezo-elemek felvételét, mind a
bioaktív-komponensek növények általi szintézisét.
Hogyan
is áll ez elő?
1.) Minden élő-szervezetben a „termelésirányítás”
szervezettséget és felügyeletet igényel.
2.) Ezekhez ágensek szükségesek,
igen precíz feladatkörökkel.
3.) Ilyet csakis olyan molekulaszerveződés
képes ellátni, amely alkatilag szabatos körülményeket biztosít a
bioszintézisekhez.
4.) Szabatos alkatot [azaz:
definiált tér-geometriájú konformert] általában a kelát-struktúra biztosít a molekula-részletnek.
5.) A kelátok centrális (és
meghatározó) eleme a fém-ion.
Pl.
klorofillnál a Mg, hemoglobinnál a Fe. Érdemes megjegyezni, hogy a fém-iont
fogadó ligandum mindkét molekulában azonos (porfirin-váz); míg a két molekula
által ellátott feladat teljességgel eltérő. (Az egyik az asszimilációban segédkezik,
a másik oxigént köt meg [reverzibilisen] és továbbít a szervezetünk
legtávolabbi pontjára is az életfunkciókhoz.) ENNYI múlik a központi fém-ion
milyenségén: a központi fém-ion betöltetlen/aktív elektronpályáinak mind az
energia-szintje mind a leendő-kötések átlapolásait meghatározó
szimmetriaviszonyai különböznek; azaz atom-specifikusak.
6.) Minden eltérő feladatkörre
más-más kelát szükséges;
ebből adódik az igény a különféle fém-ionokra.
7.) Kell tehát a hozzáférés a
(vitális) fém-ionokhoz,
még ha a földkéregi koncentrációi elenyészőek is.
8.) Ha a hozzáférés gátolt, az
élőszervezet megsínyli:
A „Gyár” ugyan igyekszik, de szabatos-körülmények híján óhatatlanul selejtet is
termel.
[Ami orvosilag azonosíthatatlan népbetegségekhez vezet,
merthogy az esetlegesség „ezer-tényezős”.]
9.) Mi gátolhatja a hozzáférést?
a) Az abszolút hiány.
b) A felvevő-mechanizmus
tönkretétele.
10.) A felvevő-mechanizmus
működőképességét az egészséges talaj (diverzifikált talajedafon) biztosítja.
Aminek elhagyhatatlan összetevője a humusz.
Így minden humusz-pusztító beavatkozás és folyamat – a vázolt láncolaton
keresztül –
elsilányosodáshoz, betegséghez vezet: mind az élelmiszernövényben, mind az azt befogadó táplálkozóban.
[Utóbbinak
szintén szüksége van saját „Gyára” hibátlan működéséhez a mikroelemekre
(akár a készen-kapott enzimekben, akár lebontva azokat s re-pozícionálva
a saját szervezetéhez szükséges kelát-struktúrába).]
N.B.: Az abszolút „pionír”
élőszervezetek nem igényelnek humuszt. Minden kőzeten ahol megtelepednek, ezek
állítják elő (saját elhaló telepeikkel) azt a primer-humuszt, ami feltétele a náluk bonyolultabb élőszervezetek megkapaszkodásának.
Azt, hogy a rituálisan kiszórt műtrágyák
(mint anorganikus sók) hányféle kártétellel rombolják a termőtalajt és a vele
összeköttetésben álló élő és felszín-alatti vizeket, mind többen kezdik
felismerni – habár a költséges, pazarló és károkozó gyakorlat rendületlenül
marad. Arra azonban, hogy a talajok mikroelem-denudációja az esetek
túlnyomó-részében csupán virtuális, és hogy a növények mikroelem-hozzáférését
ténylegesen a talaj-humusz degradációjában is jelentős-szerepet vivő
állandósuló műtrágya-dózis gátolja, a diverzifikált-struktúrájú talajhumusz-képződést
elősegítő Vízgazdai-koncepció
[Országh József: A Víz és Gazdája (2019,
Ekvilibrium) ISBN 978-963-88213-7-9)]
összefüggései világítják meg. [Ld.:
Talajtan
IV.)
rész A.)6)
+ B.) + C.) fejezeteit in E.
Htregguf: Utazások a Vízgazda körül (2022, ISBN
978-615-01-4475-7)
p321 ; online: TALAJTAN (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/talajtan.html)]
S bár a Vízgazda-rendszer
megalkotója, Országh József
(1937-2020), akár előrelépő eszmecserét is folytathatott volna Béres Józseffel (1920-2006), ezt az
időtlenségbe-merevedő koncepcionális-széttagoltság idétlensége is gátolta. Túl
ezen, míg Béres mint agrármérnök a
társadalmilag nála magasabb imázzsal/presztízzsel bíró orvosi-kar konok ellenvetéseivel
küszködve emésztette energiáit, addig Országh
mint kutatóvegyész a kvalifikáció alsóbb-létrafokain szívósan-megcsimpaszkodó
szennyvízmérnökök fafejű értetlenkedéseivel szemben argumentált türelemmel ám
eredménytelenül. [Ami a két lehetséges-véglet felől is alátámasztja a
„tudományos” osztály-korlátok rendületlen áthághatatlanságát.]
De találkozásukat az sem igen mozdította elő, hogy míg Béres nem kívánta elhagyni hőn-szeretett Szülőföldjét még a Neki felkínált szabad-emigráció meglibbentésekor sem [hasonlóan Borisz Paszternakhoz, akit az egykori Szovjet állam ultimátum-szerűen szólított fel erre, miután a titkon-kicsempészett Doktor Zsivágó irodalmi Nobel-díjjal robbant], addig Országhnak menekülnie kellett ’56 okán.
Mégis, bizonyos vagyok
benne: Ők ketten – mint őszinte és elhivatott kutató-elmék – szót értettek
volna.
2023. 02. 27. Fuggerth Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése