Az
„ismeretlen”
Béres József kapcsán
(A Tudomány
béresei)
Idősebb Béres József kálváriákkal-tarkított életútja végét –
közmegelégedésre – elismerés koronázta. A Béres-cseppek árnyékában
azonban elkallódás sorsára jutottak olyan felismerései, amiknek kutatással és
igazolásukkal nem tudott utánamenni. Ezeknek talán a legfontosabbika
az a vélekedés, hogy a talajok mikroelem-kimerülési szimptómái [denudáció]
a legszorosabb-összefüggésben lehetnek a makroelemek túlzott-mértékű
pótlásával, köznapibb-nevén a túlzó műtrágyázási-gyakorlattal.
A redukált-szemléletű NPK-műtrágyázással
kezelt talajokon termelt élelmiszerek beltartalma egyre érték-szegényebb lesz –
aminek következménye a civilizációs-betegségek epidémiájához vezet. A megnövekedett NPK elemek hatására a talajok (diszfunkcionálisan) „nyomelem-hiányossá”
válásával egyidejűleg lép fel a felvett mezo-elemek
csökkenése [primer-zavar: a geológiai-környezetben & humusz-kelációs
folyamatokban], valamint a növények-által (a nyomelemek katalitikus-részvételével) szintetizált bioaktív-komponensek hiány-effektusa [szekunder-zavar:
az élőszervezeten belül].
1. ábra:
Hallatlan-mértékű beltartalmi elsilányosodás
két kultúrnövény, a paradicsom és a búza példáján[1]
Hogyan
is áll ez elő?
1.) Minden élő-szervezetben a „termelésirányítás”
szervezettséget és felügyeletet igényel.
2.) Ezekhez ágensek szükségesek,
igen-precíz feladatkörökkel.
3.) Ilyet csakis olyan molekula-szerveződés
képes ellátni, amely alkatilag szabatos körülményeket biztosít
a bioszintézisekhez.
4.) Szabatos alkatot [azaz: definiált
tér-geometriájú konformert]
a molekula-részletnek
általában a kelát-struktúra biztosít.
5.) A kelátok centrális (és
meghatározó) eleme a fém-ion.
Pl.
klorofillnál a Mg, hemoglobinnál a Fe. A fém-ion rendkívüli-specifikusságát
érzékelteti, hogy a fém-iont fogadó ligandum mindkét molekulában azonos
(porfirin-váz), míg a két molekula által ellátott feladat teljességgel-eltérő.
(Az egyik az asszimilációban segédkezik, a másik oxigént köt meg
[reverzibilisen] és továbbít a szervezetünk legtávolabbi pontjára is az
életfunkciókhoz.) ENNYI múlik a központi fém-ion milyenségén: a központi
fém-ion betöltetlen/aktív elektronpályáinak mind az energia-szintje mind a
leendő-kötések átlapolásait meghatározó szimmetria-viszonyai különböznek; azaz atom-specifikusak.
6.) Minden eltérő feladatkörre
más-más kelát szükséges; ebből adódik az igény a különféle fém-ionokra.
7.) Kell tehát a hozzáférés a
(vitális) fém-ionokhoz… még ha a földkéregi koncentrációi elenyészőek is.
8.) Ha a hozzáférés gátolt, az
élőszervezet megsínyli:
A „Gyár” ugyan igyekszik, de szabatos-körülmények híján óhatatlanul selejtet is
termel.
Ami
orvosilag azonosíthatatlan népbetegségekhez vezet, merthogy az esetlegesség
„ezer-tényezős”.
9.) Mi gátolhatja a hozzáférést? a) Az abszolút hiány; b)
A felvevő-mechanizmus tönkretétele.
10.) A felvevő-mechanizmus működő-képességét
az egészséges talaj (diverzifikált
talajedafon)
biztosítja. Aminek elhagyhatatlan összetevője a humusz.
Így minden humusz-pusztító beavatkozás és folyamat – a vázolt láncolaton
keresztül –
degenerációhoz, betegséghez vezet: mind az élelmiszernövényben, mind az azzal-élő
táplálkozóban.
Utóbbinak
szintén szüksége van saját „Gyára” hibátlan működéséhez a mikroelemekre (akár a
készen-kapott enzimekben, akár lebontva azokat s re-pozícionálva a saját
szervezetéhez szükséges kelát-struktúrába).
N.B.:
Az abszolút „pionír” élőszervezetek nem igényelnek humuszt.
Minden kőzeten ahol megtelepednek, ezek állítják elő (saját elhaló telepeikkel)
azt a primer-humuszt, ami feltétele a náluk bonyolultabb élőszervezetek
megkapaszkodásának.
Azt,
hogy a rituálisan kiszórt műtrágyák (mint anorganikus sók)
hányféle kártétellel rombolják a termőtalajt és a vele összeköttetésben álló
élő és felszín-alatti vizeket, mind többen kezdik felismerni – habár a költséges,
pazarló és károkozó gyakorlat rendületlenül marad. Arra azonban, hogy a talajok
mikroelem-denudációja
az esetek túlnyomó-részében csupán virtuális, és hogy a növények
mikroelem-hozzáférését ténylegesen a talaj-humusz degradációjában is
jelentős-szerepet vivő állandósuló műtrágya-dózis gátolja, a
diverzifikált-struktúrájú talajhumusz-képződést elősegítő Vízgazda-koncepció összefüggései világítják meg.[2]
S bár a Vízgazda-rendszer
megalkotója, Országh József (1937–2020), a témában előrelépő eszmecserét is
folytathatott volna Béres Józseffel
(1920–2006), ezt az időtlenségbe-merevedő
koncepcionális-széttagoltság idétlensége is gátolta. Túl ezen, míg Béres mint agrármérnök a nála társadalmilag-magasabb
imázzsal/presztízzsel bíró orvosi-kar konok-ellenvetéseivel küszködve
emésztette energiáit, addig Országh
mint kutatóvegyész a kvalifikáció alsóbb-létrafokain szívósan-megcsimpaszkodó
szennyvízmérnökök fafejű-értetlenkedéseivel szemben argumentált türelemmel ám
eredménytelenül. – Ami (sajnálatosan)
a két lehetséges-véglet felől is alátámasztja a „tudományos” osztály-korlátok
rendületlen áthághatatlanságát.
De találkozásukat az sem igen mozdította elő, hogy míg Béres nem kívánta elhagyni hőn-szeretett Szülőföldjét még a Neki felkínált szabad-emigráció meglibbentésekor sem [hasonlóan Borisz Paszternakhoz, akit az egykori Szovjet állam ultimátum-szerűen szólított fel erre, miután a titkon-kicsempészett Doktor Zsivágó irodalmi Nobel-díjjal robbant], addig Országhnak menekülnie kellett ’56 okán. Mégis, bizonyos vagyok benne: Ők ketten – mint őszinte és elhivatott kutató-elmék – szót értettek volna.
2023. 02. 27. Fuggerth Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése