Öntözés

Öntözés ???

Értelemszerű gyakorlat vagy jóhiszemű félre-kezelés?

A kétféle kínálat és arculat:
a Technologizált végzetes csapda,
és a Természet-vezérelte elrendezés kiaknázhatósága.

A szó jelentése világos, a tett kivitelezése sem tűnik bonyolultnak, s a tevékenységet szinte mindenki pozitívnak minősíti rögvest, gondolkodás nélkül. Gyakran adódik azonban haszon abból ha a gondolkodás erejét is a kocsi elé fogjuk, de nem ritka az sem ha kiderül általa: a dolgok bizony másként állnak; a nyilvánvalónak-vélt ellehetetlenül, és néha adódik helyette valami ami sokkalta nyilvánvalóbb. Mivel maga a gondolkodás sem nem fertőző sem nem ártalmas, egy ilyen túrára invitálom az Olvasót. De leg-kiváltképp azokat, akik minden további megfontolás nélkül tervezgetik a nagybani agrár-szektor öntözéses-gazdálkodásra történő átállítását, akár a kianalizálatlan múltba mutogatva vissza akár egy köd-ülte jövőkép felé invitálgatva. Megmutatom ennek az elképzelésnek a hátulütőit, s egyúttal rávilágítok a vízhiányos-helyzet adekvát kezelési-lehetőségeire is.

Pár előzetes szót azonban nem-haszontalan vesztegetni annak megvilágítására, miért is oly fülbemászóan kedves az öntözés szó csilingelése a beton- és aszfalt-rengetegben zöldítésen-agyalók számára. Voltak ugyanis korok, mikor még sem elektromotoros-erővel gombnyomásra-működtetett szivattyúk nem léteztek, sem a mai fizika és kémia ismeretanyaga nem segítette megtalálni a dolgok történése megértéséhez szükséges magyarázatokat, ám az eseti vízhiányosabb helyzetek kezelése beavatkozást kívánt. Az akkori-korok emberei a dolgok kezelését illetően nemsokat tanácstalankodtak: a folyókhoz nyúltak – s sikeresek voltak. Vagy éppen nem nyúltak. Nem tehetetlenségből, hanem egy idő után tudatosan: észlelve és átadva a tapasztalataikat. Így az árvizek és folyó-kiöntések megtették azt amire az embernek amúgysem lett volna ereje, s ami az akkori termelési-viszonyok összességében hasznosnak bizonyult. Mindössze azon az áron, hogy a potenciális elöntés területeire nem építettek sem várat sem vityillót. Ha pedig nyúltak – miként a régészeink által feltárt és dokumentált „fok-rendszer” tanusítja – helyes érzékkel tették. Az esővíz- szülejű patakok és ezek egybe-ömléseiből keletkező folyók ugyanis sokkalta kevesebb sótartalommal bírnak mint a mélyben regnáló talajvíz, amely az ottani geológiai-környezetben hosszan elidőzve mindazt magába oldja ami csak lehetséges. Ekként, a folyók vizével történő eseti-vízpótlás még direkt-módon alkalmazva sem idéz elő a talajokban só-felhalmozódásra visszavezethető károkat. Az „öntözésnek” ez a pozitívan-értékelhető típusa tehát joggal csilingel, s akár ma is szóba jöhetne – ha eltekintünk egyéb faktoroktól, mint a relatíve kedvezőtlen párolgási-veszteség tényezője. Valamint, ha nem lenne ennél is jobb módszer – mint ahogy szerencsére létezik: A folyók vizének az indirekt használata, ahogyan az ref.10 alatt kibontott.

I.) Alapfogalmak

Víz nélkül nincs Élet – noha a víz maga nem él.*

Közeg az (csupán?), az Életet-felépítő molekulaszerveződések összehangolt-működése számára.

·     Így, a szervezeten-belüli víz otthont, találkozóhelyet, komfortot biztosít a nélkülözhetetlen kölcsönhatásokhoz.

·     A szervezeten-kívüli víz pedig arról gondoskodik, hogy lehetővé váljék a vízcsere.

Az Élő-szervezet ugyanis meg kell váljék a salakanyagaitól (s ezek ürítéséhez víz szükséges), de fel is kell vegyen tápanyagokat (amik bejutása rendszerint vízzel segített). E kétirányú vízforgalom eredőjeként haladnak az élőszervezet folyamatai a normális mederben, feltéve hogy az ellentétes-irányú vízforgalmak nyomán nem bomlik meg az a kényes egyensúly, ami a szervezeten-belüli víz drasztikusabb csökkenéséhez vezet, kiszáradást végül halált okozva. Az Élet fenntartásához tehát külső-vízre is szükség van.

* Még akkor sem, ha terjedne a filozófiai-iskola, mely efelé-tendáló okfejtéseivel nem riad vissza attól hogy átlépje az elemi tudományos ingerküszöböt.

A szárazföldi élet zömét adó növényi-vegetáció [valamint az erre mint táplálékra épülő kontinentális állatvilág] számára ez a víz édesvíz kell legyen. Ennek primer-forrása az égi-csapadék, amelynek szárazföldi (elvezető) útjai a folyók, tározói pedig a tavak és a földalatti-vízbázisok.

Szántóföldek esetében az előbbi édesvíz-forrásokból kettő vehető számításba mint amikre támaszkodhatnak az ottani növények: a csapadék és a talaj víz-tartalma. Az utóbbi mértékét több tényező alakítja. Eredendően a csapadék, az ebből évmilliók alatt kialakult talajvíz-felhalmozódás, és a talajszerkezet.

Adott (homogén) talajszerkezet esetén a felül-nyitott talaj-szelvényben az alsó talajvíz hatására a meghatározó fizikai-erők [gravitációs, hidrosztatikus, kapilláris, ozmotikus…] kialakítanak egy vertikális nedvesség-profilt[1] – melyre utaló lefutásokat az 1. ábra B és C oszlopain a Ë Ë Ë jelölésű görbék kívánják érzékeltetni. A valóságos természeti-talajok azonban nem-homogén szerkezetűek, vertikálisan semmiképp. A vízháztartásra is befolyással bíró inhomogenitások sokfélesége közt a legjelentősebb a talaj szervesanyag-tartalma zömét adó humusz jelenléte. Míg ugyanis a humusz-nélküli altalaj kőzetes-állományában levő víz egyszerű prédája* a fentebb-nevezett fizikai-erőknek, addig a talaj ásványi-frakciójához változatos-kötésfajtákkal stabilan-rögzült szervesanyag-gombolyag [a humusz] másképpen csapdázza a vizet: un. hidrogén-hidas struktúrák[2] létrejöttével, valamint a humusz-alkotók makro-molekuláris szerkezetei szabad-rotációiból adódó változatos és flexibilisen-alakuló üregeivel, ahol a mono-molekulárisan H-hidakkal kötött vízhez társaik szintén H-hidakkal kapaszkodva jelentős-mennyiségben stabil befogadásra találnak. Érkezzen az a víz akár felülről (eseti-csapadék formájában), akár alulról (a H-hidas humuszba-raktározódás [ill. ezek növények általi felélése] elvonó-hatásából következő szívóhatásként az alanti talajvízből).

* Azon kevés víz kivételével, amely szolvát-burokként a kőzet-felszíni ionok hidrát-burkát képezi – s emiatt „kötöttnek”, hozzáférhetetlennek is vehető (s jobbára csak a többi vízmolekula le/fel-útjai mozgásait könnyíti („olajozza”).

II.) Talajállapotok és velejáróik

Az 1. ábra lenne hivatott szemléltetni a különféle talajállapotok fő vízháztartási-jellemzőit.

Mivel világmegváltó-terveim pillanatnyilag nincsenek, a kört a Kárpát-medencei sík és dimbes-dombos agrárterületekre szűkítve rögzíthető a talajvíz elérhető-mélységű [2-40 m] jelenléte. Ez – ref.1 elméleti Ë Ë Ë görbéje, az eseti humusztartalom mennyisége és magassági-elhelyezkedése, az időszakosan-érkező csapadék, valamint a köztes száraz és időnként szeles időjárás összetevőiként – a vertikális víz-profilt az 1. ábra középső-szelvényében mutatott diagramok folytonos-görbéin vázoltak szerint alakítja.

N.B.: Jelen profilok mögött egzakt mérési-adatok nincsenek.

Felderítéseim ebben az irányban eredménytelenek voltak. Azon esetleges adatokon túl, amik Kína távoli-vidékei teljességgel-eltérő talajviszonyaihoz kötöttek, melyek tehát itt nem applikábilisak.

Aki effélével rendelkezne, szabadon finomíthatja a megállapításaimat.

1. ábra

Az ábra ikonjaiból és diagramjaiból szemléletesen kiolvasható a meghatározó-tényezők fontossága.

1.) Rögzíthető evidencia, hogy adott klíma esetén az egyensúlyi-állapothoz a legközelebb a zavartalan Természet talajállapota áll. Esetünkben ennek jellemzőit az 1. ábra B oszlopa mutatja:

a) A vízháztartási-egyensúly meglétét a csapadék/párolgás nyíl-ikonjai azonos-vastagsága jelzi.

b) Az eseti-csapadék felhalmozódása az évezredek alatt kialakult humuszos-régióban elegendő a talajélet és a rá-támaszkodó növényi-vegetáció kiegyensúlyozott léte biztosításához.

c) Ezen csapadék fékezett leáramlása (egyébtényezők mellett) kialakít egy regnáló talajvíz-szintet.

Ez a talajvíz-szint természetesen alakítja a szomszédos-területek talajvíz-szintjét is az oldal-irányú áramlásokon keresztül, miáltal hatást gyakorol az ottani feláramlások intenzitására is. Egyebekben ez az a faktor, amely tompítólag hat azokra az esetlegességekre, hogy egymáshoz-közeli régiók talajainak a vízellátottsága nem lehetetlenedik el csupán amiatt, mert az egyik fertályba gyakrabban és több csapadék érkezik mint a többibe. Ez a vízellátottsági-kiegyenlítődésre törekvő mechanizmus azonban akkor (és csak akkor) működik, ha elégséges a talajhumusz-szint a szóbanforgó régió teljességében. Kardinális tehát a víz-elosztásban is a humusz szerepe. A jelenkori agrotechnikák legkiáltóbb bűne az hogy ezt nem ismerik fel, hanem sorozatosan humusz-elemésztő praktikákkal próbálják „emelni a termelékenységet”.

d) Hosszabb csapadék-mentes időszakban ez a talajvíz képes pótolni a humuszos-rétegben tárolt víz megfogyatkozását: a kapilláris-erők vezérelte víz-feláramlásból a humusz H-hidas csapdázással addig raktároz, amíg a kvázi-egyensúly be nem áll.

e) A vízháztartási-görbe humuszos-régióbeli púpja tehát a maximálisan rendelkezésre-álló vizet jelzi. Az eseti-mennyiség ez alatt ingázik, de biztonsággal a [humusz-nélküli] Ë Ë Ë fölötti érték.

2.) Ha ugyanez a földterület folyamatos szántásos-agrárművelés alá kerül (C talajállapot), akkor a talaj állapotában a következő változások állnak be:

a) A szántással csupasszá-tett talaj-felület valamint a levegősebbé-vált felszíni-réteg Nap és szél általi víz-vesztesége fokozódik. Ezt a felső talaj-kiszáradást ellensúlyozni igyekszik a kapilláris kényszer-feláramlás folyamata, ami ekként apasztólag hat a talajvíz szintjére. A két tényező együttes hatására a talajállapothoz köthető vízháztartási-mérleg negatívba fordul: azonos csapadékviszonyok mellett is megnövekszik a párolgási-veszteség.

b) A szántással együttjáró talajforgatás a humusz-tartalomra is negatív-hatással bír[3]: csökkentőleg hat mind a mélységi-eloszlása mind a fajlagos-sűrűsége tekintetében.

c) Ennek következtében a vízháztartási-görbe humuszos-régióbeli púpja is mérsékeltebb.

d) Amiből tehát az esetenkénti leáramlás is csak kisebb-mérvű és vontatottabb lehet.

e) A talajvíz-szint lassú de határozott süllyedése a) és d) egyenlege által determinált.

Ennek vonzataként a környező-vidék talajvíz-szintje is hasonló-irányba változik, függetlenül attól hogy ott nem folyik talajállapot-rombolással járó tevékenység.

3.) Ha most mindezen előállt negatívumokat valaki azzal kívánná korrigálni, hogy a Kárpát-medencében tutira jelenlevő talajvizet a felszínre szivattyúzza és azzal öntözi a talaj-felszínt (D talajállapot), akkor annak a következő jövőbeni-hozadékokkal kell szembesülnie:

a) Az alulról kivett víz értelemszerűen apasztja a talajvíz-tartalékot, miáltal a talajvíz-szint további-csökkenése elkerülhetetlen realitás.

Amennyiben ez a helyszín a környezeténél mélyebben-fekvő, úgy érdemleges talajvíz-szint csökkenés még intenzív víz-kivét esetén sem lesz figyelmeztető, holott ez az ottani viszonylagos talajvíz-szint állandóság csakis amiatt állhat fenn mert a tágabb-környezetből erre a mélyebben-fekvő területre tart az alsó-rétegek vizének az oldalirányú beáramlása. Így a kártétel nem a beavatkozás helyszínén jelentkezik, hanem ott ahol erre nem is számítanak, abban a hiszemben élve nyugodtan hogy nincs mire odafigyelni, mert ők ott nem folytatnak káros öntözési-gyakorlatot.

Egy „bemutató-termi” siker ekként tehet tönkre akár egy nagyobb, vétlen régiót is.

b) A talaj-felszínre folyamatosan terített víz nagyobb hányadát viszi el a Nap és a szél; szemben a hirtelen-érkezett csapadékkal, amikoris a gyorsan-érkezett víz nagyobbik-hányadának mód adatik a felszínről a kissé mélyebb-régiók relatív-biztonságába beszivárogni. (Vagyis, az effektív leáramlás marginalizálódik, akár a C talajállapot szintjéig.)

E két tényező együttesen mégtovább fokozza a C talajállapotnál már megállapított vízháztartási-mérleg hiányát: a párolgás a duplájára is nőhet, azonos csapadék-viszonyok mellett. Ha most ehhez a fejleményhez igazíttatik az alulról-kivett öntözővíz-mennyiség, akkor igencsak felgyorsul  a talaj-vízháztartás hiány-növekedése.

A leg-félrevezetőbb az egészben az, hogy a pillanatnyi-állapot szerint ez a gyakorlat jobb vízellátottságot kínál abban a talaj-mélységben ahol a C talajállapot esetén már szűkebb volt a vízkészlet [vö. C és D talajállapotok i) és ii) talaj-mélységeihez tartozó víztározási-értékeit az 1. ábrán], ám mindeközben két komoly veszély is leselkedik, alattomban előrehalad.

c) Az egyik az un. szakadás kialakulásának a fokozódó veszélye. Az öntözési víz-kivéttel egyre-mélyülő talajvíz-szint determinálta fizikai-erőkön nyugvó víz-feláramlás mindinkább beszűkül, ami a mélyebben-gyökerező fajok és kultúrák életlehetőségeit alapvetően korlátozhatja. Ez onnantól válik igazán kifejezetté, amikor a vízháztartási-mérleg végzetes-romlása okán fel kell majd hagyni ezzel az átgondolatlan öntözési-praktikával. Különösen súlyossá válhat a helyzet akkor, ha az együgyű öntözési-elrendezést az intenzív műtrágyázás gyakorlata is kíséri, mert ez utóbbi velejárója a talajhumusz szintjének a csökkenése valamint a minőségének a romlása. A felhagyott öntözött-terület sivatagi-szintre leszállt kapilláris-feláramlása nem lesz képes fentebbi-talajrészletben víztömeg-felhalmozásra, éppen a drasztikusan leromlott talajhumusz-állapot miatt; így a terület rendkívüli erőfeszítéseket kíván a majdani rekultivációhoz. [A szakadás potenciális fellépése veszélyét és kiterjedése-mértékét függőleges-nyilak jelzik a C és D talajállapot oszlopaiban.]

d) A másik az un. só-hatás. Valahogy éppannyira elkerüli az öntözés-mániákusok figyelmét a tény miszerint a talajvíz oldott-sótartalma bizony jelentős, miként Napóleon és Hitler tervei azt hogy Oroszországban kocsi-marasztaló az őszi sár, és nem cirógató a tél. Az alulról felszivattyúzott víz a talajfelszínen terítve ott és a felső talajrétegben só-többletet hoz létre, ami hosszabb-távon akkumulálódva bizonyosan talajminőség-befolyásoló tényező. Az ebből adódó kedvezőtlen hatás hamarabb is bekövetkezhet, amennyiben a felhozott ionok közt a Na‑tartalom jelentős. Ez pedig nem ritka geológiai eset.

A sók felszíni-felhalmozódása kiugróan eltérő vertikális-profilt mutat D esetén a többi talajállapothoz képest, mégha a só-profil görbe [hisztogrammal szemléltetett az 1. ábra középső-szegmensén] egésze kísérleti/mérési-adatok hiányában [ld. a N.B. közbevetést a fejezet elején] bizonytalanabbul is köthető a valóság viszonyaihoz.

·     Ez a só-hatás D felszínén a legerősebb, és itt akkor is jelentős gátló-tényezőként hathat ha egyebekben a vízellátottságot az öntözési-manőver az optimumra hozná. Más lesz ugyanis a megnövekedett só-koncentrációk miatt az ozmotikus-tényező [ami kritikus-faktor a gyökerek sejtfalaira a víz átjutása szempontjából] – túl azon hogy a megnövekedő só-koncentráció összeomlasztólag hat a humusz struktúrájára [ld. ref.2 a) alatt].

·     A lassú alámosódáskor pedig abban a talaj-mélységben is meg fog előbb-utóbb emelkedni a só-koncentráció, ahol a beszűkülő kapilláris-feláramlás amúgyis nehézségek elé állítja a növények tapogatózó gyökereit ezen szakadás leküzdésére/áthidalására [iii)-vi) talaj-vastagság egésze]. Ezt a beszűkült víztartalmat a lefele-vándorló sók oly töménnyé tehetik, hogy abból a növény végképp képtelen lesz vízfelvételre – miáltal a szakadás ténylegesen kettévág mindennemű talaj-kommunikációt, kiszámíthatatlan változásokat róva mindkét régióra.

Nehéz lenne hát szépíteni azon, hogy a megerőszakolt Természet bizony alapos revánst vesz, s hogy ennek hatásai a szántott-műtrágyázott-öntözött D talajállapotú területeken a legnagyobbak. Ahol tehát drasztikusan romlik a tájegység vízmérlege, és silányodnak a talajállapotok:

·     A párolgási-veszteség az érkező csapadék többszörösére is nőhet,

·     A talajvíz-szint (rendszerint) intenzív csökkenésbe vált,

·     A felszíni talajréteg szikesedésbe fordul,

·     Szakadás állhat be a talajfunkciók összességében.

4.) Nem-titkolt célja ezen írásnak, hogy a revánstól-kóválygó kijózanodni-óhajtó elme is eljusson ahhoz a felismeréshez amit a lehetőségeket kutató intellektus[4] sokévnyi kutatás eredményeként már rögzített: A Természet működésére kell tekintsünk midőn magunknak működő mintát keresünk. Ennek bizonyos elemeit másolja le és vonja alkalmazásba a TMMG[5] agrotechnika, midőn az erdősült területek két alapvető tulajdonságát imitálja és hozza létre a művelésbe-fogott területeken.

a) Maximális takarást biztosít a talajnak:

·     lecsökkentve ezáltal a párolgási-veszteséget,

·     élénkítve a talaj-felszíni edafon tevékenységeit,

·     s közeget teremtve az érkező-csapadék pufferolt-befogásához. [Tehát nincs alkalmi-sártenger, sem elágazó-kártételeket hozó talajerózió.]

A takarás a haszon-vetemény vegetációs-idején túl is elrendezést nyer: részint talajjavító másodveteményekkel, részint a letermett ill. hasznos-életciklusaikat befejezett növények lehengerelt ill. felaprózott anyagainak a területen hagyásával.

b) Célzatosan emeli a talaj humusz-szintjét:

·     amely (mint láttuk) meghatározó-szereppel bír a vízgazdálkodás kiegyensúlyozottabbá válásában,

·     s amely nélkülözhetetlen a talaj-egészségen túl az ettől nagyban-függő talaj és növény közti team-munka sikerességéhez.

A humuszépítés zöme automatikus a halmozódó helybenhagyott növényi-maradékokból:
A felszínre-hengerelt és a felaprított részek korhadása a jövendő magágy mélységében készíti elő a vetés befogadására a talajfelszínt. A célzott másod/kísérő-vetemények mélybehatoló-gyökerei pedig a szántási-aktus elmaradásával szét-nemzilált földben egyben-maradnak: a gombák által kezdeményezett korhadásuk ezáltal „irányvezetett” is és gyorsabb is, s terméke a humusz előfutára. A lebomló gyökerek helyén kialakuló zegzugos és függőleges üregek pedig ingyen-kapott csatornák, mind a víz mind a folyamatokhoz szükséges levegő megkönnyített terjedéséhez.

A humusz-építés járulékos-eleme pedig az Alomátitató-telepi ürülék-komposzt felszíni kihelyezése kellene legyen. Az ugyanis jóval gazdagabb N+P tartalomban és formákban mint a szimpla növényi-humusz, amellett előnyösen járulna hozzá a talaj-felszíni edafon változatosabbá tételével a harmonikusabb-működést biztosító biodiverzitás regenerálódó kialakulásához és fennmaradásához.

Megkerülhetetlen lenne hát az agrárium jövőbeli sorsa felől is az a nagybani átalakítás, amely a városok problémákkal-teli szennyvízkezelése helyett a talaj-vízháztartás javítására könnyedén befogható ártalmatlan Szürkevizet[6] adna, valamint ezzel párhuzamosan a talajállapot-javításhoz egyedülállóan alkalmas teljes-értékű komposztot kínálna.

Ezen két célirányos tevékenység eredményeként

·     Javul a vízháztartási-mérleg – hiszen (azonos csapadékviszonyok mellett) lecsökkent a párolgás.

·     Ami – a potenciálisan intenzívebb leáramlás megteremtődésével – emeli a talajvíz-szintet.

·     A mind a felszín mind a mélyebb-régiók felé megnövekedett humusz-szint a vízháztartási-görbe humuszos-régióbeli púpját nemcsak emeli de ki is szélesíti, biztonságosabbá téve a termelést az időjárási-ingadozásokkal szemben.

·     Szakadás felléptével éppen emiatt nem kell számolni; só-problémák pedig végképp nem lépnek fel: nemcsak amiatt mert teljes-értékű ürülék/alom-komposzt terítés mellett feleslegessé válik a nagybani műtrágya-használat, de amiatt sem mert a szükséges extra ásványi-alkotók az ürülék/alom-komposztban jobbára kelatizált-állapotban vannak jelen.

Észlelni érdemes azt is, hogy mindezen kedvező-változások előidézése határozottan kevesebb munkavégzést és befektetett energiát igényel mint az eddig folytatott bármelyik Természet-megerőszakoló agrár-elrendezés. De szeretnék rámutatni egy olyan hozadékra is, amely a jelentőségéhez képest rendkívül szerényen bújik meg az ábra ikonjai mögött. Éspedig:

Megértve mindazt a szépet és jót ami eredményként imént felsorlásra került, a fürkész elme fel kell tegye a kérdést: Ha a párolgás állandósuló csökkenésével a talajvízszint nőttön-nő, akkor az hova vezet, vajon miféle fenntarthatóság remélhető egy látványosan-egyirányú változástól?

A válasz két összetevőből áll:

i) Az A jellegű helyszíneken megemelkedő talajvíz oldalirányú-mozgással részint csökkenti a lokációban a talajvíz-szint magasságát, de leginkább emeli azt azokban a régiókban ahova elvándorol. [Ez az aspektus – mint a csapadékos és száraz területek közti, alanti-folyamatok által zajló vízháztartási-kiegyenlítődés – II.)1.)c) alatt már említést nyert.]

ii) Efféle alanti víz-elvándorlások következtében sokkalta nagyobb területre lesz igaz, hogy a vízháztartási-mérleg ott is valamelyest javul. Ez pedig azzal jár, hogy a víz-vándorlásban nem-érintett területeket is hozzávéve, a csapadék vs. párolgás viszonyaiban maradó-elmozdulás jön létre, éspedig abba az irányba amelyet a kisebb párolgási-veszteség jellemez. Ez pedig nem más mint a manapság vágyálmokkal kergetett klimatikus-effektus, a „Klíma-mitigáció”. Amit sem sefüle-sefarka dekarbonizáció[7], sem ügyefogyott szélenergia-befogási igyekezet[8] nem képes eredményezni. De amit a Természet alapvető-folyamatainak a tisztelettel-teli re-adaptálása elérhető-közelségbe hozhat.

III.) Támpontok a Jövőre

Ha tehát „öntözés” merülne fel agrár-viszonylatban, akkor nem-haszontalan a bőrünkön történelmileg megszenvedett Tiltott-Tűrt-Támogatott elrendezés mentén kihámozni a tanulságokat.

a) Tilosnak illene nyilvánítani azt az öntözési-elgondolást [és Tiltottnak annak kivitelezését], amely a föld méhéből azzal az egyetlen céllal szivattyúzza fel a vizet hogy azt a nyílt föld-felszínen terítse. A megvalósítás károkozásait az 1. ábra D talajállapota szemlélteti, aminek a részletei II.)3.) alatt öntettek szavakba.

Nem lehet érdektelen említenem e helyt azt a balfogást ami a hévizekkel kapcsolatos.
A gyógyfürdőink balneológiai-célzatú vizeinek az elengedése önmagában is számottevő teher a befogadókra; azonban a profit-orientált növényházak fűtésre használt geotermikus-energiát hordozó vizei gondatlan elbocsátása a felelőtlenség netovábbja.

Az hogy az elrendezés törvényileg is és anyagilag is támogatással bír, az átgondolatlanság láncolatának a labirintusára kellene irányítsa a jobbító figyelmet.[9]

Ezek a vizek ugyanis hatalmas só-teherrel bírnak, így az általuk beindított talaj-szikesedés ill. felszíni-vizek abnormálissá alakítása  nem a távoli-jövőbe képzelendő; azok már néhány év alatt is visszafordíthatatlan változásokat idézhetnek elő. Példa erre a Szeged-környéki Froratom Kft., ahol a fűtési-célra felhasznált termálvíz nemcsak irdatlanul sós, de hozzá még akkora KOI értékkel is terhelt ami már a kommunális szennyvizekre jellemző.

b) Tűrtnek kell minősíteni azt a gyakorlatot, amely azt a Szürkevizet vezeti a talajfelszínre ami abból a lakossági-vízhasználatból keletkezett melynek eredeti-forrása odalent volt: a víz-szolgáltatók által a talajvízből nyert, a lakosság felé szállított és elosztott ívó-minőségű víz. Nem pusztán engedékenységből, hanem amiatt mert:

·     Ennek a víznek a sóssága viszonylag csekély. A sósság zömét e vizekben a talajjal-harmonizáló Ca és Mg kationok adják, nem pedig a szikesítésre hajlamosító Na.

·     Ezt a sósságot is jótékonyan ellensúlyozza a Szürkevízben óhatatlanul visszamaradt sokrétű oldott és lebegő szerves-anyag.

·     Ráadásul az elosztása tervezhető, hiszen az össz-volumen a forrás-oldal felől limitált.

·     De leginkább amiatt, mert ennek a víznek a talajban ezerszer jobb helye van, mintha az élővizekbe vezetve ott kártételekkel jelezné vonultát, mígnem az országhatáron túlra jutva el is vész ez a vízmennyiség a számunkra.

c) A leg-hathatósabb támogatásban pedig azt a lakossági-gyakorlatot illene részesíteni, amelyik úgy produkál talajfelszín öntözésre alkalmas Szürkevizet, hogy annak forrása az Esővíz.
Ekkor ugyanis só-terhelés praktikusan nem lép fel, s a lakossági használati-víz sem apasztja a földalatti vízbázisok tartalékait – amelyek így zavartalanul szolgálhatják a Természet útjait.

d) Ami pedig az öntözés versenyképes alternatíváját illeti, arra méginkább jó lenne alaposabb figyelmet fordítani. A központi-forrásokból megoldandó nagybani vízháztartási-beavatkozások sorrendiségét priorizáltan aszerint alakítani, ahogyan azt a VGT3 elé 2020. jun. 21-én benyújtott Terv-javaslat[10] IV.)1.)2) fejezetében tettem. A megemelt-vízállás mellett szélesebb-mederben többszörös-vízhozammal rendelkező folyók és a hozzájuk-kapcsolt szabadvízi-csatornák hálózata olyan talajvíz-szint potenciált alakítana ki országszerte, aminek a hatása a felszíni-vizektől távolabbi régióink talajaiban is emelni képes a talajvíz szintjét. S ha ott is sikerül a Vízgazda-rendszer Alomátitató-telepi gyakorlatát is igénybe-véve növelni a talaj-humusz szintjét, akkor a D talajállapothoz vezető felszíni-öntözés hibás és gazdaságtalan gyakorlatát azokban a régiókban is el lehet kerülni; hiszen működni fog a megsegített kapilláris-feláramláson keresztül a víz humuszos talajszint-magasságába történő automatikus csapdázása.

e) És persze szót kell ejteni a nyilvánvalóról is.

Végtelen primitívségre vall az, ha az értékes csapadékot mint útbanlevő nemkívánatosságot elvezetik a területről, ahol az pillanatnyilag feleslegesnek vélt. Ez azon lépések egyike, amivel a legtermészetesebb vízpótlásba avatkozik a technika eszközeit bitorló önhitt hozzá-nemértés. S amit nemsokkal eme durva és szükségtelen beavatkozás után megtalpal azzal a képtelenséggel ami hite szerint az előbbi vízpótlással analóg lenne, ámde amit nem a Természet hanem őkelme irányítgathat – s ami nem más mint a D talajállapothoz vezető öntözési-elrendezés.

2021. augusztus 16.         Fuggerth Endre

Vissza a Tartalomra…

---

[1] A talajok vízgazdálkodása, Talajtan, Stefanovits Pál, Filep György, Füleky György, Mezőgazda Kiadó (https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_521_Talajtan/ch08s04.html )

[2] a) Fogalmi tisztázás: Áfonyák [UVgk] 5. lábjegyzete alatt.
b) A humusz-víz kapcsolat műtrágyázás általi megroppanása: TALAJTAN [UVgk] IV.)C.)4.)b)i) alatt.

[3] Ld. TMMG [UVgk] III.A.) alatt is.

[4] Országh József, a Vízgazda-rendszer megalkotója.

[5] Ld. ref.3 egészét a metodikára vonatkozóan; rendszerbeli helyét pedig a REND [UVgk] taglalásában.

[6] Szürkevíz [UVgk]

[7] pá PÁRIZS [Sz&V]

[8] Szélturbinák… [UVgk]

[9] Egyen-Jogot [UVgk] alatt az is bemutatásra kerül, mennyire félrekezelt törvényi-szinten a vízhasználat egésze, ahol az inkrimináló részletek és a szellemi-tompaság mögött stabil állásokat nyerve terpeszt a nyíltan-deklarált diszkrimináció.

[10] Terv-javaslat [UVgk] A vonatkozó rész címe adjon invitálást a betekintésre: „Elrendezés az eddigi víz-veszteségek pótlására puffer-kapacitások létesítésével, az évszaki-fluktuációkból eredhető mindkét szélsőség (árvíz & aszály) kivédésére”