Szürkevíz
I.) Terepszemle
II.) Alapelvek
III.) Szürkevíz-kezelés
IV.) A rendszerem
A.)
Részletező bemutatás
B.)
Eredményesség
C.) Elismerések
D.)
Fogadtatás
V.) Jövőkép
A.)
Kertes-övezetben
B.) Sűrűn-lakott városi-övezetben
1.) A jelenlegi-elrendezés alapvető
korlátai
2.)
A nagybani Szürkevíz-kezelés kivitelezhetősége
3)
Társult tennivalók
I.) Terepszemle
Ha azt állítanám, hogy a Szürkevíz fogalmát a hazai hivatalos-fórumok
gyakorlatilag nem ismerik, akkor meglehet, hogy valaki valahonnan hozna mégis
egy ellenpéldát, ahol valami félreértés vagy nyelvbotlás folytán a két alapszó
(a szürke és a víz) egymás mellé sodródott, s ottmaradt árván.
De ha azt állítom,
hogy abban a zugolyban sincs nyoma e fogalomnak, ahol akadémiai nagydoktori
születik „Integrált Vízgazdálkodás” tárgykörben – és kiderül hogy
igazam van – akkor mi a helyzet? Mert Gayer
doktor nagydolgozatában[1]
a szó nem fordul elő, miközben nagyokosan leírja az alábbiakat [1. Táblázat, ref.1 p41]
– amik mellé tennék néhány egyértelmű jelzőtáblát.
A városokban keletkező tápanyag
mezőgazdasági újrahasznosításával viszont csökkenthető lenne A mezőgazdaság tápanyagigénye
természetesen általában meghaladja a városi szennyvíz tápanyagtartalmát, de a
FAO adatai alapján (1995) mezőgazdasági nitrogénigényét Japán 100%-ban, India
és Indonézia 50%-ban fedezhetné a vizeletből… A vizelet szétválasztása a nagyösszegű
beruházáson túlmenően a szemléletváltás,
Így
egyben az öblítő víz felhasználása is jelentősen csökkenthető… |
4 égető probléma említtetik, ami
körül gondolkodni is, tenni is kellene.[2] 1.) A
mezőgazdaság tápanyagigénye 2.) A
foszfor-ásvány tartalékok várható kimerülése 3.) A
civilizációs-elrendezésekkel eutrofizálódásnak indult felszíni-vizek 4.)
Talajvíz-ellehetetlenülés, lefele-mosódó Itt jön egy semmire nem kötelező adat-meglengetés,
amit gyorsan maga mögött hagy a nagydolgozó – Korlátos-vízió, értelmetlen-irányba. Mert az
igaz hogy a pisa N+P tartalma több a kakáénál, de mégis az utóbbi okoz
lényegesen több gondot. Pl. a pisa még csak-csak elfolyna magától is, de hogy
a kaka is utazósebességet nyerjen a csőben, na ahhoz tényleg kell az a
rengeteg víz.
És, no,
mi kóser dologra jutnak a végén? Majd visszatér örvendezni afölött
ami nem igaz: |
1. Táblázat: a Gayer-i
gondolatvilág egy szelete
Szóval, nem
tudhatni mi a csudát is keres az illető, pláne nem a tudományos-terepen, midőn
sok megtöltött oldal után végkövetkeztetései egyikében erre jut: „A csapadékvíz
szennyezettsége esetenként jelentősebb mértékű lehet, mint a kommunális
szennyvízé.”
[ref.1 p116] Ami
értelmezhetetlen, kivéve ha valaki úgy akarna értelmet lehelni bele, hogy az
esővizet azután is csapadékvíznek tekinti miután az eső egy rakás-szaron
átvergődve fosléként csurgott tova. S valóban ez Gayer doktor eszejárása, miként dolgozata is rögzíti: „Ehhez járul még a
csatornában korábban leülepedett anyagok felkeverődése”. Effajta
észmozgások segíthetik majd azokat is akik újszülött-aggastyánokról tartják
eljövendő székfoglalóikat, azon az alapon hogy azok is voltak csecsemők csupán
történt velük egy s más 100‑120 év alatt. Lényeg az, hogy Gayer doktor ezzel 2004-ben a mennybeli Akadémiába jutott, s immár onnan dirigál, oktat, helyesbít, s a
köznép – a firkászok interjú-rögzítései által – lesi-issza szavát. Mi viszont ezennel
elhagyjuk Gayer doktor dolgozatát;
aki nagydolognak tartja, turkáljon benne kedvére.
Energiámat
meghaladó-mértékű kutatás szükségeltetne megállapítani, vajon hányadik is a
fenti dolgozat az „Integrált
Vízgazdálkodás” vérszegény ürgetése körül. Az viszont a beidézett rövidke
mutatóból nyilvánvaló, hogy a semmire nem-alkalmas, előző-meglevőségekből
felöklendett hányadék ezzel ismét nőtt. További hasonló tartalmak érintésétől
és betálalásától emiatt is tartózkodom (ebben a témában legalábbis).
II.) Alapelvek
Rögzítsük
hát:
Szürkevíz az a kommunális-eredetű használtvíz, Emiatt tehát nem
fertőz, nem igényel különösebb óvatoskodást. |
Vagyis, a Szürkevíz
egészen-másképp is kezelhető mint
az ürülékeinkkel terhelt összesített-szennyvíz, amely a fertőzéssel bírható
komponensek okán hatalmas terhet ró a civilizációra.
E tehernek ráadásul csupán a töredéke az ami a pazarló Szennyvízipar fenntartásához és működtetéséhez szükséges, a jóval
súlyosabb terhek a Szennyvízipar
folyamatos működésének a következményeiből fakadnak.[3]
Ha semmi más nem, ez is elegendő kellene legyen ahhoz, hogy az ürülékkel
szennyezett Feketevíz produkálása
helyett a kommunális-vízhasználat súlypontja áttevődjék olyan elrendeződésekre
amelyek kizárólag Szürkevizet
produkálnak. Ilyet kínál a Vízgazda-rendszer Alomszék-használata[4],
és az Alomátitató-telep működtetése a
nagybani-összegyűjtés esetére. Amik bevetése által az eddigi vaskos-probléma
helyett jelentékeny-nyereség lenne elkönyvelhető: ezen elrendezésekkel ugyanis
az „elpusztítandó” szar helyett talajregeneráló és talajminőség-javító komposzt
keletkezik – minimális erőfeszítéssel.
Az
elrendezés alapja: Az ürülék nem kerül a
használtvízbe; a komposztáláshoz vezető útján csakis növényi-eredetű
hulladék-anyaggal találkozik. – Ami által fedetten a kellemetlen szagok is
megkötésre kerülnek, s a humuszig-vivő átalakulások is beindulnak. Világos
tehát, hogy Alomszék-használat
mellett csakis Szürkevíz
keletkezhet, |
A nem-fertőző Szürkevíz (a benne-levő különféle
szerves-anyagok folytán)
azonban még mindig teher lenne az élővizekre, emiatt a helye nem azokban van,
Ez a Vízgazdai-koncepció
másik igen-fontos felismerése; az un. elöntési-technológia
különbségének a hangsúlyozása. Mely szerint:
Semmiféle használtvizet nem célszerű az
élővizekbe vezetni, ugyanis a legkisebb benne-maradó N/P/C tartalom is
tápanyagforrásként elegendő ahhoz hogy az élővizek normál-háztartását
felborítsa, a vízi-ökoszisztémában általa létrejövő drasztikus változásokkal.
Ugyanakkor, bármiféle N/P/C tartalomra nézve (kiváltképp
ha az organikus-kötésű – s a Szürkevíz
zömmel efféléket hordoz)
a talaj hálás befogadó. A talajban e tápanyagok hatására nem borul fel semmi,
inkább a talajlakó-mikroorganizmusok vitalitása élénkül meg kissé az érkező
friss tápanyagtól. Azaz: ami a vízben rombol, az a talajban épít.
Ha tehát a Szürkevíz a talajra ill. a talajba
kerül, akkor:
1) A
kommunális-eredetű használtvíz minden gondja körülményeskedés nélkül megoldást
nyer.
2) Ilyen
vízhasználat mellett a vízháztartási-mérleg nem borulna. Hiszen a használtvíz
nem jutna a folyók általi elvezetés sorsára, hanem a talajban tárolódva a
közelben maradna. Segítve ezáltal azt a növényi-életet amelyhez minden csepp
víz fontos, s mely növényi-élet bősége az alapja az élelmiszerellátásnak, és
egyben alapvető klíma-alakítási tényező.
Erről a Szürkevízről esik tehát a továbbiakban
szó.
III.) Szürkevíz-kezelés
Bemutatnám hát azt az elrendezést amely a
portámon működik, s amelyre már több előző írásomban is utalásokat tettem.
Mielőtt azonban belemerülnénk ennek
részleteibe, jeleznem szükséges hogy a Szürkevíz
számos más módon is kezelhető.
Ráadásul, az alternatívák között nincs jobb vagy rosszabb a vélt (higiéniás)
veszedelmek elkerülése ill. visszaszorítása tekintetében, ugyanis a Szürkevízben nincs fertőzőanyag – éppen
a Vízgazdai-elvű
szétválasztás következményeként. Tehát az is lehetséges eljárás, hogy
mindennemű kezelés nélkül, amint keletkezik azonnal távozzon. Ebben az esetben
fontos szempont hogy oda kerüljön ahol aerob-körülmények
uralkodnak, preferált ezek közül a talaj-felszín.
Ami probléma ezzel a kivitelezéssel adódhat, az nem közegészségügyi-jellegű,
hanem pusztán kényelmetlenségi-vonzatai lehetnek. Például: nem egyszerű
biztosítani hogy fagyos-időszakban is fennakadás-mentes legyen a működés; a
kijuttatás gyakori csővég-áthelyezést igényel (hogy ne pontszerű legyen a
beivódás – ami lokális sártengerhez vezethet); látványnak sem a leg-épületesebb
a láb-alatt kígyózó elvezető-tömlő; tömény-kibocsátás esetenként ideiglenes
szageffektussal járhat.
A direkt-elbocsátás valódi-hátrányát
azonban nem a fentiekben látom. Hanem abban, hogy általa nem nyílik mód e
víztömeg célzott/tervszerű használatára: a közvetlen elfolyatás nem enged teret
a vele történő gazdálkodásnak.
Márpedig, ha a Vízgazdán belül-maradva óhajtjuk vezetni a folyamatokat,
akkor magam értékesebbnek tartom azt a Szürkevíz-kezelést,
amely által a nyert vízzel való átgondolt-gazdálkodás lehetősége megadatik.
IV.) A rendszerem
A telkemen általam tervezett, épített,
működtetett, és bevizsgált rendszer sematikus-vázlatát szemlélteti az 1. ábra:
Ez az elrendezés
is csupán egy a lehetséges hasonlók közül. Másolása nem-szükséges, egyszerűbb
kivitelezés is elegendő lehet. Magam amiatt választottam ezt a
bonyolultsági-fokot mert:
a) A megvalósítása
idején a lakóhelyemen még csak a szippantós-kocsis elrendezés működött
(s
efféle jövés-menést a portámon belül szerettem volna kiiktatni),
b) Kémiai érzékkel
közelítve a problémához tudtam, hogy a kaszkádos technológiai elrendezés
alkalmas kell legyen a szennyezési-teher megfogására (amit
röviddel később szerencsésen kiegészített találkozáson a Vízgazdai-tudásanyaggal).
c) Mintegy előre
érzékeltem az eljövendő-szabályozás szigorodását, s igyekeztem a dolgoknak
elébevágni, azzal hogy jobb-teljesítményt mutassak fel a
kötelezően-elérendőnél.
N.B.:
Az 1. ábrán
mutatott
elrendezés tehát még Feketevíz esetén
is hatékonynak bizonyult. Ilyen üzemmódban valamivel magasabb nitrát stb.
koncentrációkkal kell számolni a másodhasználati vízben, ami azonban nem
számottevő (terhelési-értelemben) ha az a talaj-felszínen terítődik, hiszen nagyságrendekkel
kisebb mennyiségekről van szó mint ami a nitrát-műtrágyázás gyakorlata.
Feketevíz esetén
viszont lényegesen-több iszap halmozódik fel az aknákban, ami egyrészről
gyakoribb eltávolítási-beavatkozást igényel, másrészről a közvetlen-deponálása
sem javallott: a biztonságos elhelyezése utókezelést (komposztálás) igényel.
Innentől kezdve már csak a Szürkevizes inputhoz köthető
történéseket követjük. A tapasztalat azt mutatta, hogy ezzel az áttéréssel
tovább egyszerűsödött minden lépés, s a mutatók is ugrásszerűen javultak. Arról
e-helyt nem regélünk, hogy a Vízgazdai-szétválasztás
következtében a telken belül ingyenesen jutunk hozzá a legkitűnőbb
talajjavító-anyaghoz.
A) Részletező bemutatás
1.) A műtárgy fedett földalatti-víztározó,
anyaga vasalt-beton,* be- át- és elfolyó-nyílásokkal, szikkasztógödörrel a
végén.
*
Nem tartottam szükségesnek extra-szigetelést alkalmazni.
A külső-védelem rendkívül megbonyolítaná a
zsaluzási-munkálatokat, s minden erőfeszítés kárba vész amennyiben a védőburok
akár csak egy ponton is de sérül.
A belső-szigetelés pedig kifejezetten
ellenjavallt. A vízzárást biztosító hidrofób-bevonatok szerves-anyagot
tartalmaznak, ami így vagy úgy de étekként szolgálhat a vízbeni mikro-lényeknek,
miáltal az öntisztulás folyamatai mellett/helyett a bevonat sajátos
eutrofizációt indíthat be az akna belterében.
Tapasztalatom
szerint a kész beton-medencékből semmi víz nem szökik meg. A betonkeveréskor Barrafrost adalékanyagot használtam [ez
nem-korrozív a betonvasalásokra], amely folyósabbá és így tömörebbé tette
a kész-betont. Magasabb talajvíz-állású területeken lehetséges hogy egyéb
speciális adalékokra is szükség lehet a külső-víznyomás elleni vízzáráshoz.
(Mindössze
két akna közt észleltem enyhe átszivárgást. Az egyik lenti-sarokban végzett
utólagos cementhabarcsos javítással a tökéletes-zárás itt is helyreállt.)
2.) A használtvíz földalatti 110 mm Ø
műanyagcsövön érkezik a házból a műtárgy első-aknájába. A csővezeték 40-50 cm
mélyen van a felszín alatt, kb. 11 m hosszú, és a szokványos lassú-vízlefutást
biztosító 0,5-1% lejtéssel lett lefektetve, tömör homokágyba. (A
jelentős csőhossz okán 3 db tisztító-aknát iktattam be, melyeken át a lefolyás
dinamikája is szemrevételezhető.) Ekkora mélységet elegendőnek ítéltem a
fagyveszély ellen, mivel a házból kilépő víz a lakott-tér hőmérsékletével bír,
s a kb. 1 perc alatti lefolyás közben nem fagyhat meg: ehhez tartósan jóval -20oC
alatti hőmérséklet kellene legyen abban a mélységben.
3.) Az 1. aknába a használtvíz „csobbanva”
(de nem túlzottan magasról) érkezik, egy T-idomon keresztül. (A T-idom
módot ad az esetleges dugulás-elhárításra, illetőleg az ilyen helyzet
bekövetkezése észlelésére.) Ez a becsobbanás biztosít bizonyos-mérvű elkeveredést
(miáltal
az érkező sűrűbb zagy némileg hígul és széltében terítődik), valamint
valamelyes aerálást (aktív-eszköz bevetése nélkül).
4.) Az 1. akna térfogata részlegesen osztott.
A becsurgó használtvíz közvetlenül egy műanyag-hordóba érkezik, amelynek nincs
alja, és olyan pozícióba kerül rögzítésre hogy a felső-pereme a
stacioner-vízszint fölött legyen ~10 cm-rel. A hordó térfogata ~100 liter, az
aknáé ~3 m3.
A legnagyobb és leghirtelenebb bezúduló vízteher a mosógép víz-leeresztési
ciklusához valamint az intenzív zuhanyozáshoz köthető. (Kádfürdés
esetén még-nagyobb hirtelen-terheléssel kell számolni. Amennyiben ez a
gyakorlat, úgy vagy nagyobb hordó-térfogattal kell élni, vagy a vízleeresztést
érdemes fékezettebbé/szakaszolttá tenni.) Előbbinél max. 30 liternyi gyors
beömléssel (a
mosási-ciklus teljes-vízigénye ~60%-a), utóbbinál személytől/szokástól függően
akár ennél több, de némileg lassúbb beérkezéssel kell számolni. Mindkét esetben
az áramlások tompulása folytán a közvetlenül beérkező használtvíz
túlnyomó-hányada a hordó által lehatárolt térfogatban marad, ahol időzve benne
megindulnak az öntisztulási-folyamatok, éspedig viszonylag nagy sebességgel,
hiszen az egész rendszerben itt a legnagyobbak az oldott és oldatlan
komponensek koncentrációi. Párhuzamosan zajlik a lassúbb folyadék-diffúzió is
(lassú, mert sem a hordó sem az akna „reaktora” egyebekben nem-kevert), mely
révén a hordó részben-letisztuló vize szétoszlik az 1. aknában, ahol a
hasonló-jellegű öntisztulás tovább folytatódik.
Az
öntisztulásként érzékelt folyamatok munkáit a használtvízbe került mikroorganizmus-fajták
közössége végzi, éppen abban a módban amit a közeg a rendelkezésükre bocsát: a
felszín-közelben ill. „csobbanáskor” kvázi-aerob, az akna mélyebb-régióiban
pedig anaerob módon. A vízben oldott eredeti és bontott komponensek aknáról-aknára
vándorolnak az átvezető-csöveken; míg a pelyhesedéssel kiváló oldhatatlan
konglomerátumok sorsa a kiülepedés, az akna aljára.
A
kiülepedés folyamata valójában összetettebb. Megfigyelhető hogy a
magára-hagyott 1. akna felületén (a hordóban is) viszonylag-hamar csaknem-összefüggő
szürke lepedék képződik, amely az évszaki időszaktól függően habos és vastag is
lehet. Valamint megtapasztalható, hogy az akna alján idővel nem-elhanyagolható
mennyiségű iszap halmozódik fel, amely felül hígabb alul sűrűbb. Mintavételkor
pedig az is szemrevételezhető, hogy a felszín-alatti víztestből merített
vízminta már ebben az aknában is praktikusan víztisztán átlátszó, mindössze
némi lebegőanyag úszkál benne.
Ez
összhangban áll azzal az elképzeléssel, miszerint a kiülepedés nem
egylépéses-folyamat. A felszíni habos rétegből az „érettebb” részletek
alásüllyednek, a mélyben-rétegződő iszapból pedig részecskék a felszínre
lebeghetnek. Előbbit a felszíni-bomlások során képződő gáz elvesztéséből adódó
fajsúly-növekedés okozza, utóbbit pedig az odalenti-iszapban zajló
másjellegű-bomlások idézik elő, amelyek gázokat termelnek: denitrifikációval N2,
dekarboxileződéssel CO2. A
mélységi-iszapszemcsékben keletkező gázok az iszapból konglomerátumokat
ragadnak magukkal midőn a felszín felé törnek. Az ekként a felszínre ragadott
iszaprészlet pedig ismét az ottani-környezetben zajló átalakulásoknak kitett
mielőtt újfent lesüllyedne. Ezáltal, ebben a nem-kevert „reaktorban”, minden
bekerülő oldhatatlan-szennyeződés többszörösen is átélheti a mikrobák által
rájuk kényszerített folyamatokat.
A
3 m3 térfogatú aknában a vízmélység 180 cm, s a felúszás és
lesüllyedés sem hirtelen zajlik [ami a kivett
vízmintában is megfigyelhető], lévén az előálló fajsúly-különbségek
rendkívül csekélyek. Ezen utazások során e konglomerátumok adszorpció révén
magukhoz ragadhatják a víztestben úszkáló apróbb oldhatatlan-részecskéket,
intenzifikálva ezáltal a szemrevételezéssel is észlelhető tisztulást. S
ugyanekkor zajlanak a vízben-oldott komponenseket is érintő [koncentrációikat
csökkentő]
reakciók, hiszen az uszadékokon utazó mikroba-tábor nem csupán az uszadék
anyagának a kínálatából fogyaszt, de él a le-fel vándorlások adta
„ingyen-halászat” lehetőségével is.
Ezen magyarázat
elfogadása vagy elvetése a tennivalókat illetően nem oszt-szoroz.
Akit
zavar a látvány (és van rá ideje/energiája), lefölözheti időközönként a habos
felszíni-lepedéket. [Ezt az anyagot is célszerű az alomkomposzt dombjára
teríteni, utóérés végett.] Ezzel ugyan belenyúl abba a folyamatba amely komplexitásának
a megértésétől rendkívül távol vagyunk, viszont csökkentheti a később
kiemelendő alul-összegyűlő iszap mennyiségét.
5.) Az hogy egy adott tevékenységből
keletkező Szürkevíz-részlet pontosan
mikor kerül át a 2. aknába, nehéz számításokat vagy bonyolult modellezést
igényelne. Annyi azonban ezek nélkül is elmondható, hogy az átjutás folyamata
elhúzódóbb, diffúziós lassú-keveredések eredőiként előző és követő
szürkevíz-adagokkal együtt történik, azaz az átkerülés fokozatos. Annyi
bizonyos, hogy a tartózkodási-ideje az 1. aknában jelentős. Mivel a portámon
kettőnk vízfogyasztása meglehetősen kiegyensúlyozott, és mértéke ~3,5 m3
havonta, elmondható hogy az 1. aknába éppen beérkező szürkevíz-adag zöme ott
cirka egy hónapot fog eltölteni. Ennyi idő áll tehát az ottani tisztulás
rendelkezésére, mely révén ennyi idő alatt az iszap-formájában kiülepedő
oldhatatlan-szennyeződés zöme ebben az aknában gyűlik össze. S az ennyi-időt
eltöltött víz kerül csak át a következő-aknába, immár lényegesen tisztábban, lassú/fokozatos
ütemben, ahol a megkezdődött tisztulási-folyamatok továbbhaladnak – ha
lassabb-ütemben is, lévén mind a koncentrációk mind a mikrobaközösség
populációja az adott térben egyre kisebb.
6.) Az aknák kaszkádos-elrendezéséből
következik hogy az elmondottak minden egyes akna szürkevíz-állományára állnak,
s ekként a tisztulás aknáról-aknára előrehaladva mind jelentősebb. A további
térfogatok egyebekben 3-3 m3 a 2. és 3. aknákra, míg a 4. akna 1 m3-es.
A 4. aknában gyűlő szürkevíz az, ami tetszés szerint felhasználható. Esetünkben
ez felszíni öntözést jelent: Vegetációs-idényben vízpótlás-jellegű,
nyugalmi-időszakban pedig feltöltés-jellegű a növények tavaszi-megindulása elé.
Az öntözési-elrendezés kialakítása innentől tetszés szerint egyedi-jellegű. Esetünkben
egy 250 literes hordóba szívatom fel a Szürkevizet
a 4. aknában folyamatosan elmerülve tartott „szennyvíz-szivattyúval”, s a hordó
aljára hegesztett leeresztő-csapon kannákba töltve hordozom szét az
állott-vizet a karbantartandó bokrokhoz és veteményekhez. A rendszeremben
alaposan megtisztult Szürkevíz nem
szagos, nem dugul el tőle az öntözőrózsa, és a benne-levő minimális tápanyag
(amikre a mérések utalnak) inkább előnyös lehet a feltalajnak és a növényeknek
mintsem káros.
Amennyiben
késlekedem a víz-kivéttel, a fölösen-érkező megtisztult Szürkevíz túlcsordítja a 4. akna vízét, ami ekként átkerül az 5.
aknába.* Ennek az alja föld, az oldalfalai tömörtéglákból hézagoltan
megrakottak, a teteje pedig erős vasaltbeton, rajta szellőzőkürtővel a
kültérre. Így erőteljes elszivárgás biztosított lefele és oldalirányba is, mely
által a méretezéshez és a vízfogyasztáshoz igazítottan az 5. akna soha nem
telik meg az itt uralkodó ~20 m mélységű talajvízszint mellett. [Ilyen
esetben a rendszer visszaszennyeződne, s a működtetését is szüneteltetni
kellene. Valójában az üreg alja földnedves, víz-felgyülemlést évek alatt sem
tapasztaltam.]
Az elszivárgó víz hasznosulásában szerepet játszhatnak a közelebb-fekvő fák:
körte és bodza, mindkettő kifejezetten szereti a vizet. Az ide bekerülő
minimális tápanyagnak tehát szintén megvan a sorsa: nem „szennyez” semmit, mert
előbb felélik azt a vetekedő résztvevők.
*
Ha a 4. akna nagyobb-térfogatúra készül, az több kényelmi/nyugalmi időt ad
télen, anélkül hogy jelentős átcsordulási-veszteséggel kelljen számolni. Nyáron
viszont oda vezethet, hogy hórukk-szerűen elöntözi a gazda az összegyűlt
mennyiséget, s azután hosszabb-ideig hoppon maradhat.
7.) Még néhány részlet az 1. ábra kapcsán.
i) Az 1. és 3. akna
fedlapos nyílással bír (80x80 cm), melyek az év nagyobbik részében nyitottak. A
vízfelszín részleges benapozottsága is tényező lehet a tisztulásban; a ~80 cm
mélyen levő vízfelszín befagyásától nem kell tartani az alatta-levő hatalmas
víztömeg pufferáló-hatása miatt. (15 év alatt egyetlen alkalommal képződött
vékonyka/törékeny jégréteg a 3. akna felszínén; a fedlap visszatakarása szinte
azonnal segített.)
ii) A 4. akna nyílása
viszont állandóan fedett, (a merülő-szivattyú szállítóvezetéke és
elektromos-kábele okán is) levegőztető-hézagolással.
iii) Gyakori hogy a
nyitott aknákba a réseken át kerti/növényi szennyeződés kerül (levél,
fűnyesedék),
s hogy a pókok is előszeretettel beleköltöznek. Ezekre nézve alapos takarítást
nem végzek, bár a vízbe kerülő növényi és állati produktumok és tetemek
előnytelenül befolyásolják a tisztulásra-vonatkozó laboratóriumi-mérések
eredményeit. Ezek ugyanis a Természet
részei; tehát nem „terhelhetik” sem a talajt sem a Természetet.
iv) Szólni szeretnék
még az aknák-közti átvezető-csonkok kialakításáról. Ezek alapban nem
szükségesek, maga a kamrafali-nyílás is megteszi hogy utat biztosítson a víz
vándorlásának. Hitem szerint viszont javulás érhető el, ha az ebben-rejlő
potenciált ki tudjuk aknázni. Erre irányult az az elgondolásom, hogy az
egyik-esetben a vizet feláramlásra kényszerítem hogy átjuthasson a 2. aknába.
Mégpedig oly módon, hogy a 2. aknában a stacioner-vízszint ezen átvezető csővég
felső-pereme alatt legyen valamivel. Ez a 3. akna falába beépített elvezető
T-idom precíz magasság-beállításával érhető el. Az átvezetésnek ez a módja két
dolgot biztosít. Garantáltan nincs oda-vissza áramlás az 1. és 2. akna vize
között. A szennyezettebb víz átjutása a 2. kamra fogadóvizébe enyhe aerálással
kísért, amint az a felfele-irányuló csővégen túlcsordulva szétterül a 2. akna
vizének a felszínén. A 3. aknába történő átjutáskor viszont az érkező-vizet a
mélyebb-régiókba kényszeríti a lefele-irányuló hosszabb csővezeték, ezáltal az
anaerob folyamatoknak kínálva az elsőbbséget az utótisztuláskor.
Megjegyzendő
még, hogy az aknák közti víz-átjutás esetlegességét egyirányúsító áramlás
előmozdítására a csőcsonkok kanyargós-geometriával bírnak – túl a megnövelt
úthosszon, amely ugyanebbe az irányba hat. [A rajz szögletessége mögött ívelt
könyökidomok vannak a valóságban.]
De
még ennél is fontosabb szempont a fal-áttörések magassági-beállítása. Hiszen
számolni kell az alul-felgyülemlő hígabb-iszap erőteljesebb átjutásával
amennyiben a „szívó-csonk” nincs elég magasan; de nem célszerű túl-magasra sem
tenni (legalábbis
nem az 1. és 2. akna között), hiszen akkor a felülúszó-lebernyeggel terheltebben
kerülhet át a tovább-tisztítandó víz. Mindkettő előnytelenül befolyásolná a
következő aknát: a vize is koszosabban indulna neki a következő-tisztulásnak, s
az alján is gyorsabb-ütemben szaporodna az iszap. Mivel az élethelyzet diktált
a tervezési-kísérleteztetések körbejáró-lehetősége fölött, a választásom a
stacioner-vízmagasság ~75%-ára esett.
Az
egyes aknákban levő be és kivezető nyílások közt pedig a lehetőségek-adta
legnagyobb távolságot állítottam be az idomok beépítésekor: mind a fel-le
áramlásokból adódható köztes-úthossz maximumon-tartásával, mindpedig
horizontális-viszonylatban (a téglalap-alapú aknák
ellentétes-sarkaiba telepítve a csonkokat) a diffúzió által megteendő távolság
értelemszerű növelésével.
B) Eredményesség
A
használtvíz-kezelő egység az üzembeállítása óta rendkívüli segítség. A
vízfogyasztásunkat már nem terheli a hálózatból külön öntözési-célra levett
mennyiség, hiszen a kellően megtisztult Szürkevíz
erre kiválóan alkalmas. Azt ugye már elmondtuk, hogy azáltal hogy helyben kerül
a talajba (nem
pedig csöveken elvezetve messzire, ahonnan azután továbbhessegetik), pozitívan
korrigálja azt a vízmérleget ami bizony negatívba fordulna ha egyedül a
föld-alóli víz-kivét működne.
A
háztartásunk vízfogyasztásában további ~30% csökkenést eredményezett az Alomszék-használatra történt áttérés,
hiszen a napi többszöri WC-öblítés
még takarékos-üzemmódban is rengeteg vizet visz el.
A
havi ~3,5 m3 vízfogyasztásunk tehát ~10 napon belül képes
újratelíteni az 1 m3-es 4. aknát. Ami 10 napon belül (ha kell
elosztva)
100 db 10 literes kanna vizével éltetheti nagyobb szárazságok esetén is a
kisebb értékes termő bokrokat (feketeribizli, josta, egres, berkenye,
mézbogyó), a növendék-fáimat és a friss-telepítéseket (hárs, tölgy, csertölgy,
galagonya, virginiai-szilva, mogyoró, Feketics-meggy), a szélvédőnek telepített
örökzöld sövényt (babérmeggy), valamint a veteményest.*
*
Tiszta-vizet igényel viszont a föld-közeli és érés ill. szedés előtt álló
termények vízpótló-öntözése: mint a földieper
érés előtt, és az Újzélandi-spenót
szedés előtt. Ere a célra immár esővizet használok, aminek a gyűjtésére
sikerült berendezkednem – bár magát a teljes Teleső-rendszer[5]
kiépítését már nem vagyok képes bevállalni. Az esővíz gyűjtését különösen
szükségessé tették azok a megfontolások, amikhez az áfonya-termesztési kísérleteim[6] során
jutottam.
A
leírt felhasználáson túl, az öntözésre/túlcsordulásra kerülő Szürkevizünket bevizsgáltattam –
többször is, hogy ne tévesszen meg egy véletlenszerű állapot – két különböző
akkreditált laboratóriummal végeztetett mérésekkel. Ezt részben saját
kémiai-természetű kíváncsiságomból tettem, részben alátámasztásra alkalmas
adatokat nyerni ahhoz a Vízgazda-teóriához amely
központi-kutatásokkal sehol nem támogatott. Részben pedig amiatt hogy
meggyőző-erővel szolgáljanak azok előtt, akik környezetterhelés címén különféle
kitalációs-terhekkel fenyegetik mindazokat, akik nem kötöttek rá a falvakban
2010 óta gőzerővel létrehozott szennyvíztisztító-telepekhez vezető
közcsatornára.
Már
a kezdeti-mérések is megerősítették, hogy a portámon elbocsátásra kerülő
használtvíz minősége jobb volt mint a helyi szennyvíztisztító-telepé[7],
a DMV Rt. által működtetett
szennyvíztisztító-telepekkel összehasonlításban pedig kiemelkedő-teljesítményt
mutatott.[8]
A hosszú-távú méréssorozat mindezt megerősítette. A részletekbe menő elemzésből[9]
ide csupán egyetlen diagramot emelek át a 2.
ábrába,
illusztrálásképpen:
2. ábra [30 egység
alatti érték az ordináta-tengelyen jelentené a törvényességi-megfelelést.]
(Ez
csupán az összesített-kép. Egyedi-paraméterek megfelelőségére a helyzet
sokkal-cifrább.)
C) Elismerések
Dacára
hogy se a Média se az Önkormányzat sem a különféle
vízprogramokban részes Akadémia nem
állt sem a kezdeményezésem sem az általa-elért eredmények bemutatása mögé, a
teljesítménynek (ha szűkebb-körben is) híre szaladt. Némely látogató „csodát”
emlegetett a kiöntözésre kerülő víz tisztaságának a puszta látványa hatására,
míg objektívebb szemlélőket arra késztetett hogy maguk is ellenőrizzék vizünk
minőségét. Így került sor tőlem független mintavételeken keresztül egy harmadik
akkreditált-laboratórium méréseire, amelyek tökéletes replikátumait adták a
megelőző-eredményeknek – egyben további alátámasztásul szolgáltak a rendszer
időbeni-stabilitásra vonatkozóan.
Fontosnak
tartom kiemelni: a rendszer működése nem igényelt semmiféle aktív-eszközt. Azaz
nincs elektromos-áram igény és fogyasztás, nincs költséges és meghibásodható
egység/műszer, és nincs ezek miatti karbantartási szükséglet és
kényszer-szünet.
Ezen
látogatások nyomán három írásbeli elismerést is eljuttattak az adott Egyesületek hozzám – oly időben, mikor
mindannyian azzal áltattuk magunkat hogy ilyen teljesítmény felmutatása önmagában
is elegendő kell legyen a védettséghez – ha már a támogatás semmilyen-szinten
nem akaródzik felmerülni.
Ezekből idéznék:
D) Fogadtatás
Három
szintről megtapasztalt és visszaköszönő fogadtatást fognám röviden össze alább.
1.) A helyi önkormányzat nem foglalkozott a
tevékenységemmel egészen addig, amíg kényszerpályára helyezve a falu jövőbeli
vízgazdálkodását le nem zavarta az országszerte dömpingszerűen zajló
szennyvíztisztító-mű építésekkel kapcsolt csatornázást a falu egészében, s az
átadást követően elkezdte befogdosni a lakosokat a rákötésekre. Ahol
ellenállással találkozott, ott a Törvény komor betűit nyomta az orr alá.
A
Törvény tudorai a lakosság bekerítését már 1995-ben megalapozták[10],
a „Legjobb Környezetvédelmi törvény”
megalkotása hivalkodással, s a reá fokozatosan épített kinövekményei mára
teljessé tették az ellehetetlenítést: Aki nem köt rá a csatornára, azt irdatlan
„törvényi” sarc éri. Belegebed a fizetésbe, vagy adóssága ürügyén elárverezik a
feje fölül a házat. S a processzust elkezdeni a Jegyző hivatali-kötelme, aki
nem is hajlandó semmiféle ráció megfontolására, hiszen segge alatt az
újraválasztási-bizonytalanságtól teljesen-mentes hivatali-szék, háta mögött a
megingathatatlan Törvény, agyában tehát székelhet a Végtelen Űr is.
Ezen
iniciatívák folyományaként nyílt módom megismerni a következő-szintet.
2.) A törvényi-hozzáállás a Törvényszékeken
csúcsosodik ki. E csúcsokon a kommunikációs-elrendezés az, hogy a belépőnek
bármely magas tudás ormáról le kell ereszkedni e székek szintje alá, hogy az
azokon ülnöklő felhatalmazott ítész lefele tekinthessen ránk.
Már
az is külön teljesítmény, ha az ügyet sikerül betolni a Törvényszéki-terembe.
Rengeteg akadály tornyosul ugyanis addig, mind morbid
előírásokkal-megkötésekkel-határidőkkel szűkítve a kaput, egyenként is
effektíven redukálva az ügy befogadása esélyeit a minimumra. Mindezt az ügy
tartalmától függetlenül. Benne azzal a bizonyítási-kényszerrel is, hogy a
háztartásunkat érintő ügyben vajon ügyfél vagyok-e…[Ami 18
hónapon át húzódott, végülis kizárva aktív-részvételemet, s így más kaput
kerestem (és találtam) a peren képviselhessem az ügyünket.]
De
most nem untatom a Szürkevíz iránt
érdeklődőket az évekre-nyúló ügymenettel, pusztán megvillantanék a
végkifejletből 2 apró részletet. Hogy lássuk: Vezet-e bárhova is a
talárosokon keresztül az út? Mármint az eredményekkel amiket felmutattam, és az
észérvekkel amiket ott előadtam. Mert – nem-kétséges – útgyaluval más lenne a
helyzet.
i) A tárgyalást
levezető Bírónő egyik közbevetett összegzése megállapodott lényemet is csaknem
sikoltásra késztette, midőn felhorkantam helyesbíteni az elhangzottakat.
Magyarázni
igyekeztem ugyanis a nálam magasabban ülőnek azt hogy:
·
a szulfát
nem tekinthető környezetterhelőnek (hiába rögzíti a
paragrafus a mérése kötelezettségét) hiszen kőzet-alkotó komponens,
·
nem is beszélve arról, hogy nem
terhelhetem a talajt szulfáttal mert emberi-anyagcserével ez nem kerül
kibocsátásra,
·
ellenben a csapvízzel készen kapjuk (éppen
a kitermelt víz ásványi-komponenseként), így maximum ezt a kapottat
továbbíthatjuk.[11]
Mire ezt a
pulpitusról összegezni próbálva, ekként mondta fennhangon (a
tárgyalás leendő Jegyzőkönyve
szövegét elgondolása-szerint tömörítően) a diktafonjába:
”…az ivóvízben keletkező szulfát…” |
ii) Ha a fentebbi
csak mulatságos elszólás-kategória
lenne, az alábbi joggal aspirálhat Világszám
címre is. Már a kinyilatkoztatás általánosítás-erejénél fogva is.
Szóbeli Ítéletét bírónő a következőképp hadarja:
„A bíróság azt TUDTA
megállapítani
[Ha figyelt volna a felolvasásomra, nem kellett volna
keresgélnie a megállapítanivalók után, s helyes úton járna. Figyeljük meg hát a
KÉPESSÉGEIT:]
hogy ez az a jogszabályi hely a 2.§ a) bekezd… (öö) pontja melyre a ??
azt lehet mondani hogy a háttérben alkalmazandó Kvt. 2.§ (2) bekezdése alapján
egy teljesen általános személy fogalma (ööö) határoz meg a törvény [Tudjuk: MINDENKI.] , tehát ez alapján
az emberek az állampolgárok ezalá a hatály, a törvény hatálya alá tartoznak. Személyesen
teljes ?? alapján azzal hogy ne tartozna felperes a törvény hatálya alá azzal
együtt ?? hogy bár a terhelése szót
használja a jogszabály (ööö) bebizonyította perben továbbá hogy tevékenység a környezetbe BÁRMIFÉLE
anyagnak a kibocsátása illetve nem kibocsátás hanem elhelyezése már
a törvény hatálya alá tartozónak (ööööö) ezzel már a törvény hatálya alá tartoznak
a (ööö) felperesek…”
[ITT borultam ki…]”
A hatályos törvény
legkeményebben fogalmazó része azonban másként fogalmaz. Abban csupán a környezet TERHELÉSÉVEL járó anyag szankcionálásáról
szól.
S láss csodát: az Ítélet kiállta az érvényesség próbáját.
– Vagyis-hogy, nem vizsgálta (rajtam kívül) senki, hiába
kérvényeztem. Úgy maradt, „érvényben”, punktum.
3.) A harmadik fórum az a színpad, amely
azokat a működőképes megvalósításokat lenne hivatott a kebelére ölelni,
amelyekkel mások addig hiába birkóztak. Meg kell adni, nehéz helyzetben vannak
ezen fórum kapuőrei és vezérigazgatói. Mindegyre csak állnak a vártán,
ölelésre-készen, merthogy már az is ünnep ha az Akadémiai-műhelyekből valami küblitartalom érkezik keblükhöz; az
utcáról ugyanis nem szoktak számolni világmegváltók besétálásával.*
* Pedig –
ha feltesszük hogy ez a ritka species egyáltalán létezik – akkor ugyan hol
másutt kószálhatnának a mai, üzemesítetten-zakatoló elrendezésben? Mely
elrendezés hatékonyan és jótékonyan szolgálja, hogy az Akadémia zártintézeteiben hely ne adassék számukra.
Így,
maradnak bekopogtatóként a tömött-bukszájú kóklerek, akik bármilyen
ostobaságot, ami nekik később hatalmas pénzt hoz, képesek türelemmel
átgyömöszölni az un. engedélyeztetési-procedúrán (ami azután törvényesített
szabadalmat ad ezen mihaszna-termékek erőszakos terjesztésére). Ez az üzemmenet,
meglehet, hidegen hagyja a sorompón-átengedett híg szellemi-moslék forró
ölelésére vágyó kebleket, viszont eredményesen feltölti a kasszát, ami ekként
biztosítja a fórum teljes-vertikuma számára a további, bizonytalanul-hosszú,
ölelő-terpeszbe merevedett várakozást. Ekként születtek meg azok az „egyedi-kisberendezések”[12],
amelyek miatt akkor sem lesz kilábalás ha a közcsatorna-hálózat
karbantartási-forráshiány következtében majd összeomlik[13],
hiszen az egyedi-kisberendezés mint
fogalom már a Törvényekben is szentséggé testesült.
Ilyen körülmények
között juttattam el a fent-bemutatott használtvíz-kezelő rendszerem
eredményességére utaló mutatókat az Országos
Vízügyi Főigazgatóságnak, ahonnan a következő tanácsok pattantak vissza:
Mutatott (2017.
februári datálású)
soraikból világos, hogy a felmutatott Eredmények nem képesek sem felvillanyozni mélyen-szunnyadó
elméiket, sem kizökkenteni őket abból az alapállásból, hogy amiatt mert a
rendszeremet nem ismerik A-tól Z-ig, még lehetne érdeklődő-magatartást is
felvenni. Nem. Jön a számukra kényelmes, ügy-lezáró, szabványosított
helyretétel. Amely sorolja szenvtelenül hogy mi mindennek kellene előzetesen eleget tegyek. Benne ezzel az
implicit lehetetlenséggel:
Mielőtt megépíteném,
bizonyítanom kellene az egység „megfelelőségi-paramétereit”.
Tegyük egy pillanatra fel, hogy
sikerül meglépni a fordított-időrendből következő abszurditást. Akkor hogyanis lenne
a tovább? Hatósági-engedélyeztetések
hosszú sorozatán átvergődve. – De ugyan mitől értenék meg Ők a dolog újdonságerejét, ha a rendszer csúcsán elhelyezkedő OVF erre önállóan képtelen?
Az értelem
szabott-korlátai mellett előtűnt hát a Hatósági-labirintus
végtelenített folyosó-rendszere is. Csoda-e ha nincs érdemi előrelépés?
V.) Jövőkép
Készséggel igazodva ahhoz a mostanság-dívó
irányzathoz, miszerint a megoldásban-gondolkodás nem szabad hogy következetesen
egyirányba-törő legyen, hanem (fékezve a lovakat akkor is ha érzik a
helyes irányt, berángattatni velük szekeret és rakományt a lápos csalitba ha
egyéb már nem segít)
a kereséshez a legmegfelelőbb eljárás az, ha az alternatívák közt tétován
bolyong vagy koslat valaki, innen oda majd megint vissza – mint példázza Gayer-doktor Integrális-magasságba emelt
N+P
] pisa ] műtrágya circulus vitiosus érvelése – magam is
jobbnak látom ha nem egy hanem kettő, választható szcenáriót vázolok.
·
Rövidebben
azt, amelyik a Fogadtatás 1.) 2.) és 3.) alatt jelzettekből deriválható:
Pokol, Káosz, Megsemmisülés.
·
Némiképp
bővebben pedig azt, ami ha megvalósul, egy jelentős lépés lehet
a fenntartható-civilizáció felé.
A Szürkevizet illetően Országh professzor Vízgazda-rendszere
rögzítette már az alapokat, valamint képies sugallatokkal is ellátta mindazokat
akik figyelemmel végigkísérték összegző videójából[14]
ezt a vetületet. A videóból kölcsönvett képen [3. ábra]
bekeretezett elem a Szürkevíz-kezelő,
a továbbiakban erre az egységre összpontosítunk.
3. ábra: Városias-település Vízgazdai
jövőképe.[forrás:
ref.14]
Az Szürkevíz-kezelő állomás működési ill.
technológiai részletei azonban eddig nem nyertek kidolgozást. Betudható ez
annak is, hogy az Ő küzdelmekkel-teli életében a nagybani-vízkezelésben a Vízgazdai
áttörés éppoly távolinak és reménytelennek tűnt, mint most midőn írom e
sorokat. Így Őt hibáztatni e hiányosságért nem méltányos. Nekem viszont vannak
a kezemben adatok – túl az Eredmények alatt már megjelölteken –
amikre konkrétabb tervezet alapozható. Alább ezeket kísérlem meg minél
tömörebben de még érthetően vázolni.
A)
Kertes-övezetben
Vidéken
és a külvárosokban mindenütt, ahol az ingatlanhoz tartozik 200-300 m2
lebetonozatlan földterület, adaptálható a portámon-működő fentebb-bemutatott
használtvíz-kezelés. Amennyiben a település azon ritka szerencsések közé
tartozna ahol a talaj vízben-bővelkedő [azaz: az egyes porták nem igénylik
saját Szürkevizük telken-belüli
felhasználását],
úgy két lehetőséggel élhet, úgy:
· Közösségi erővel
létrehoznak egy célzatos-méretű víztározót.
· Központi-támogatással
átvezetik a fölöslegesnek ítélt víztömeget a legközelebbi vízhiányos régióba –
ahol annak primer-felhasználása az ottani talajok vízpótlását szolgálhatja. [Értelemszerű
csereügylet elrendezésekkel mélyítve el a kölcsönösen-hasznos
regionális-kapcsolatokat.] (Az átvezetés módozatainál lehet
latolgatni/támaszkodni a Terv-javaslat
IV.)1.)A.)2) A Tervezet „kiáramlás”–t taglaló része
alatt vázoltakra.)
A
helyileg kiépített közösségi-víztározó funkciója közmegegyezésen alapulva lehet
horgásztó, fürdőzőhely, vagy csupán érintetlenül-hagyott természeti-rezervátum.
A kialakításkor nem-feledendő szempont az egyesített Szürkevíz induló-minősége. Ha ekkor még jelentős benne a tápanyag (KOI,
N+P
források), akkor itt is a kaszkádos-elrendezést kell kialakítani, értelemszerű
méretezéssel. Ezen nagybani, nyílt-vízfelületek öntisztulásában erőteljesebb
szerepet kap a hosszantartó benapozottság által biztosított fotolitikus
mellékkörülmény, s kiegészítő-szerepet kaphatnak a tóparti ill. tóba-telepített
növénytársulások. Körülbelül úgy, ahogyan azt kicsiben leírta és letesztelte a Vízgazda-rendszer
korai-fázisában Országh József, az általa Kegyedi-rendszer[15]
elnevezést hordozó elrendezéssel.
Ha
ezt – a fenti bemutatás szerint is könnyűszerrel-megvalósítható és
biztonságos-eredményeket adó elrendezés elterjesztését – sikerülne
országos-szinten meglépni, már ezzel is óriási tehertől szabadulna a
természetes-környezetünk, s nem-jelentéktelen tehertételtől a társadalom
szolgáltató-szektorai. A teljes tehermentesítéshez azonban hozzátartozna a
városok hasonló problémáinak a megnyugtató rendezése is.
B)
Sűrűn-lakott városi-övezetben
Senkit
nem óhajtanék áltatni azzal, hogy önjáró-receptúrával fogok előrukkolni a New
York méretű megapoliszok Szürkevíz-kezelését
illetően. Már amiatt sem, mert a méretek minden határon túli növekedése
egyfajta civilizációs-csapda a társadalom egészére és biológiai-zsákutca az
emberre mint élőlényre nézve. De amiatt sem, mert ezt elgondolásaiban és
kivitelezésében is meg kell előzze az ürülék olyan kezelése, ami által
előállhatna a nagybani Szürkevíz-tömeg.
A városi
szar-eltávolítás transzportációs alternatívái latolgatásába itt nem fogok
belemenni, mert e kényes kérdésben úgyis csak akkor várható elmozdulás a
jelenlegi ivóvízzel-leúsztatás örömódákkal dicsért stratégiájától, ha mások is
megerőltetik agyukat a lehetőségek végiggondolása körül.
Az a priori „ez lehetetlen” hozzáállással
verdiktet-hangoztató agytrösztöknek pedig csupán ezt a kérdést teszem fel
megfontolásra. Ha minden egyes városba-tömörült egyénre vetítve több tíz-kiló
termék (élelem, ruházat, iparcikk) érkezik az adott városba naponta, olykor
10,000 kilométereket is utaztatva, akkor miért lenne képtelenség
egyénre-vetítetten napi ~30 dkg kaka + ~1,5 l pisa (+ hozzáadott növényi-alom)
elszállítása a városszéli Alomátitató-telepre,
ami legfeljebb 20 km távolságra van?
A
társadalmi-tehervállalások jelenlegi aránytalanságai szempontjából pedig súlyt
kellene helyezni arra, hogy a városi-lakosoknak és az oda felköltözőknek is
vannak az őket is életben-tartó tágabb-Természet felé betartandó kötelmeik,
amik terhét (a naponta hangoztatott szabadságjogaik
mellett)
viselniük kell. Hasonlóan a vidéken-élőkhöz, akik közvetlen-környezetük gondos
gazdáiként illene hogy maguk tegyék a dolgukat.
Maradok
tehát egyelőre a Szürkevíz-problematikánál,
amire a szempontok a következők:
1.)
A
jelenlegi-elrendezés alapvető korlátai
i) Az
elöntési-technológia az elfolyó-vizek továbbítása az élővizekbe.
Ettől
kerül ott dögrovásra minden.[16]
Ez tarthatatlan. A vizeknek káros (a bennelevő tápanyagok miatt), a talajnak meg
szüksége lenne a víztartalomra (miközben a maradék-tápanyagok is
hasznosulnának).
A
változtatás alapvető akadálya a tisztított-szennyvíz foslé-múltja.
ii) A keletkező iszap
mennyisége horribilis.
Fuvarozgatása
nem-gazdaságos, víztartalma ugyanis rendszerint 95% fölötti. [Az
elő-víztelenítés módozatai pedig költségesek, energia-igényesek,
kémiai-adalékolást kívánnak.]
Elhelyezése
pedig problémás. Nemcsak a közeli foslé-rokonság lemoshatatlan bélyege miatt,
de a Szennyvízipar által végletesen-megoldhatatlan xenobiotikum-probléma is
hátráltató-tényező.[17]
iii) Az aktív beavatkozó-eszközökkel ellátott
szennyvíztelepi műveleti-egységek méretnövelése komoly limitációkkal bír, minek
következtében a befogadható kezelendő szennyvízmennyiség térfogata igencsak
korlátos.
A
kapacitás-növelés egyetlen módja több egység párhuzamos-működtetése.
Ennek
ellenére, mindent és azonnal borít akár a legártatlanabb zápor is, hiszen a
közösített csatornarendszer révén (amiben tehát folydogál a szarosvíz, és
ahova bezubog az éltető zápor vize is) a beérkező megnövekedett vízteher
túlcsordítja a szennyvíztelep egységeit, aminek egyenes következménye a
szarosvíz direkt-beáramlása az élővizekbe.
Mivel a
záporok regulákat nem-ismerő családfájára nézve a törvényi-tiltás humanoidokat
terelhető-birkákká alakító eszközét a dolgokkal-bíbelődő konzílium
eredménytelennek találta, eseti-gyógymódként megalkották a bibit megkerülő
klauzát, amely ezen műveleti-egységeknek megengedi hogy adott-esetben a foslé
előtt a vízbe-vezető kapu törvényesen megnyittassék.[18]
2.)
A
nagybani Szürkevíz-kezelés
kivitelezhetősége
i)
Alap-adat a szükséges űrtartalomhoz
ii)
Tapasztalataim a kiülepedés körül
iii)
A „megfelelő-hatékonyság” tisztázása
iv)
Út a kaszkád-elrendezéshez
v)
A kaszkád-rendszer iszap-terhelése
vi)
Elrendezés, szekvencia
vii)
Iszap-ürítés
viii)
A valóságos méretekről
i) Alap-adat a
szükséges űrtartalomhoz
A
portámon-működő kaszkádos-elrendezés zárt aknarendszerének egy értelemszerű
lépték-szerinti felnagyítása nem okozhat ma építési-technológiai problémát. A
szükséges űrtartalomra nézve viszont célszerű lenne minél konkrétabb becslés.
Kiindulásul ehhez jó lenne ismerni a jelenlegi-elrendezésekből adódókat.
A
kezelendő összes-víztömeg városról-városra más-más érték; becsülhető az ottani
jelenlegi szennyvíztisztító-telepek vízkezelő-műtárgyai méretei alapján, hiszen
azok tervezésekor elsőrendű szempont volt hogy azok térfogata elégséges legyen
a beérkező szennyvíz tározásához. Éspedig annyi-időre ameddig a belőle kiváló
és gyűlő iszap el nem végzi azt amit tőle elvártak, de nem tovább.
Szennyvíztelepek
belső és működési paramétereiről teljeskörű-ismereteket szerezni kívülálló
halandónak nem egyszerű feladat; emiatt közvetett becslésekkel kell most
megelégednünk, midőn Debrecen városán keresztül egy ~200,000 lakosú [2019.
évi státusz]
települést szolgáló egység méretein keresztül kísérlem meg a kialakítandókat
elemezni. A helyi szennyvíztisztító-telep honlapjáról[19]
a méretekre vonatkozóan ennél több nem tudható meg: a napi 40-45 ezer m3
beérkező szennyvíz valamivel több mint egy napot tölt az üzem területén. A GoogleEarth program lehetőségeire
támaszkodva azonban számolhatók bizonyos adatok. Más források[20]
bevonásával pedig az is előtűnik hogy a telep időközben bővült; emiatt távolról
sem hátrányos ha a GoogleEarth által
nyert adatokból elvégezhető számítások is rendelkezésre állnak. Ezzel együtt is
van bőven maradandó-bizonytalanság, amit nem tompít hogy a primer-adatokat adó ref.19-en keresztül elérhető térkép
köztes-állapotot mutat (4.
ábra):
4. ábra:
A Debreceni szennyvíztisztító-telep
a) ref.20 közlése alapján; b) ref.19-on keresztül; c) GoogleEarthPro pillanatkép-rögzítés
2021.07.19-én
Mivel 4. ábra c) képe mutatja a legfejlettebb
állapotot építészetileg, emellett fizikai-valóságot tükröz, számításainkat ezen
kép vizes-műtárgyaira végeztük el. A GoogleEarthPro
adta lehetőségeket kiaknázva rögzíthetjük:
2. Táblázat: 200,000 lakosú város szennyvizeit
kezelő telep vizes-műtárgyai méretei
Ezek tükrében, a
vizes-műtárgyak (hasznos) átlagmélysége valamivel nagyobb mint 2 méter kell
legyen ahhoz, hogy a naponta-beérkező 40-45 ezer m3 szennyvíz
valóban „valamivel több mint egy napot
töltsön el a telepen”.
ii) Tapasztalataim a
kiülepedés körül
A
szükséges űrtartalom becsléséhez leginkább arról kellene minél biztosabb
ismeret, hogy az egyesített városi-Szürkevíz
vajon hány nap alatt szabadul meg az iszapja zömétől. Zöm alatt 90-95%-ot
értve, ugyanis a víztestben
lebegve-maradó ~5-10% további kiülepedése még-lassúbb lévén már nem gátolja az
iszap feleslegétől megszabadult víz tovaszállítását. Négy megfigyelés adhat
útbaigazítást ehhez.
1. Iszap a házi Szürkevíz-kezelő
rendszeremben rendkívül kevés képződött.
Volt
úgy, hogy 3 magára-hagyott év után szondáztam meg az 1. aknát, s döntöttem egy
iszap-ürítés mellett, hogy elejét vegyem a 2. akna felgyorsuló
„elkoszolódásának”.
Némileg
ellenőrzöttebb körülmények között megismételve az iszapos-zagy leszívatását azt
tapasztaltam, hogy a 3 m3 térfogatú 1. aknából 1 évnyi víz-használat
eredményeként kb. 500 liter híg de fekete-színű zagy volt kiszivattyúzható [az akna
legalsó víztestének a lassú kavargatása mellett], amely végül ~30 liternyi
sűrű-iszapot adott, ülepítést követően. Ez az iszap ~30%
szárazanyag-tartalommal bírt.
2. A víz-felhasználási ütemünkhöz igazodó ~26 napos
tartózkodási-idő alatt az iszap-kiülepedés az 1. aknában olyannyira
előrehaladónak bizonyult, hogy a 2. aknába csak minimális-mennyiség gyűlt
össze: ~2%.
3. Mikor kísérleti-jelleggel lefölözéseket végeztem az
1. aknában*, meglepetéssel észleltem mindahányszor, hogy a felülúszó-lebernyeg
alatt közvetlenül is tiszta már a víz – igen minimális lebegő-anyagtól
eltekintve. Másszóval: igen éles a fenti-fázishatár, mind az akna mind a hordó
felszínét tekintve. Aminek a hátterében az kell álljon, hogy az áramlással-beérkező használtvíz amint
viszonylagos-nyugalomba jut,
oldhatatlan-komponensei igen-hamar szeparálódnak*:
lesüllyednek vagy a felszínre-emelkedve képeznek ott réteget.
* Ez pedig módot adhat arra, hogy mindazokat a nehezítéseket amiket
az alábbi elemzés felvillant figyelmen kívül hagyva, a lehető legegyszerűbb
elvezetés biztosíttassék az ülepedő-komponensekben máris szegény Szürkevíz-tömegnek
De – a korrektség kedvéért –
menjünk végig a nehezebb-úton is.
Erre magyarázatul
adekvátnak tűnik az áramlás-okozta keverés megszűnése a jobbára csak diffúziós
kvázi-nyugalmi állapothoz képest, ami az akna víztestén belül jellemző. Ez a
szeparáció tehát sokkalta gyorsabb mint az a tisztulás amely a lenti-iszap és a
fenti-lebernyeg részecskéinek a fel-le vándorlásával kísért [ld. IV.)A.)4.)
alatt],
s amely két, részben ellentétes-értelmű folyamat együttes-eredőjeként ~26 nap
alatt juttatja az oldhatatlan-komponensek zömét véglegesen az akna azon alsóbb-régióiba. Ahonnan azok már nem
kerülnek a közelségébe vizet a következő-aknába továbbító átvezető-idomnak,
tehát maradnak az 1. aknában, a fenékhez közel.
* Rendszerint a
vizsgálatra beküldendő vízmintáim vételezése előtt – hogy az elemzés lehetőleg
az akna víztestének az állapotát tükrözze, ne mást.
4. Az 1.
alatt jelzett kontrolláltabb iszapürítéskor a ~500 liter vizes-zagyot
szakaszosan húzattam fel a szivattyúval egy ~60 literes műanyag-kádba, s onnan
mint kétlábon-járó Nílus, vödrönként kívántam az iszap-tömeget a távolabbi fáim
és bokraim tányérjaiba juttatni, hosszan-ható szervesanyag-táplálék forrás
gyanánt. Ekkor figyeltem meg, hogy a leggyorsabb manipuláció ellenére is
tetemes iszap-hányad ült ki szinte azonnal a kád aljára.
iii) A
„megfelelő-hatékonyság” tisztázása
Az
éles-fázishatár megfigyeléséből fog rövidesen adódni a következtetés, hogy az
aktív-elemektől mentes kaszkádos-elrendezés akkor is lehet megfelelően-hatékony
a nagybani-elrendezéskor ha a tartózkodási-idő lényegesen rövidebb. Ehhez
fontos előbb végérvényesen tisztázni, hogy miféle hatékonyságot is tartunk a
nagybani-megvalósításkor megfelelőnek. Észlelni kell, hogy a tisztulás
hatékonysága két tényezőn nyugszik.
· Az egyik az oldhatatlan-résztől való szabadulás. Ez
amiatt kell lehetőleg minél előrehaladottabb stádiumba jusson, mert ezáltal a
továbbítandó-vízből már nem kell az elvezető-csővezetékekben eltömítő-kiülepedésekkel
számolni hosszabbtávon sem, hiszen ott az ismét felgyorsuló áramlás
keverő-hatása a kiülepedés ellen dolgozik.
· A másik az oldott-komponensek fokozatos
csökkenésében mutatkozó tisztulás. Erre esetünkben valójában semmi szükség.* Ez
a víz ugyanis a talajba szánt, oda-vezetendő, ott pedig minden oldott
komponense készséges fogadóra talál, így a talajra összességében építőleg hat.
*
Azt hogy ez sem teljesíthetetlen célkitűzés, a házilagos-megvalósításom
bizonyította.
A
portámon-működő egység nemes vetélkedése a művi-szennyvíztisztítás köhögő
esetlegességeivel voltaképp show-műsor volt, amit a számokon és paragrafusokon
kérődző vakok tábora korlátaikból-adódóan képtelen volt értékén fogadni. Velük
–
ha a Társadalom továbbra is vállalja az eltartásuk terheit – az lenne a teendő,
hogy olyan-fokon váljanak súlytalanná és láthatatlanná számunkra, mint nekik
volt az említett show-műsorom.
Ezekből
adódik, hogy távolról sem kell a nagybani Szürkevíz-kezelő
rendszernek hoznia azokat a paramétereket amiket a portámon-működő
házi-változat képes felmutatni. Hanem elégséges lesz az oldhatatlan-részektől
olyan-mértékben megszabadulni, hogy a maradék a folyamatos-üzem során (a
városi-megvalósításban viszonylag hosszú elvezető-csőrendszerben) ne okozhasson
fennakadásokat. Ez kb. 5-10% oldatban-maradó lebegőanyag-tartalom esetén már
biztosítottnak tűnik, amennyiben az elvezetésekor a keveredés a felgyorsuló-áramlás
által megvalósul.
iv) Út a
kaszkád-elrendezéshez
Az
akna-felszínen gyorsan-kialakuló éles-fázishatár megfigyeléséből [ld.: ii)2.] levonható
következtetés-lánc pedig a következőképpen indul:
A Szürkevíz oldhatatlan-terhe kiválásának
a gyorsaságát elsősorban az áramlás
drasztikus lelassulása segítheti, ami
a csőből érkező bejövő-víz tágas medencébe érkeztetésével adott.*
* Ez
ugyanaz az effektus amivel a sebesen-rohanó folyó lerakja hordalékát midőn a
síkra érve folyása ellustul.
Ahhoz
hogy ez a lassulás igazán kifejezett legyen, messze elegendő ha az 1. medence
térfogata akkora, ami 1 napi lusta
tartózkodást enged a rajta átmenő víznek. [Ezt a lustaságot a medence
„nem-csőszerű” geometriája alapból biztosítja: az áramlási-arányok megváltozása
2-3 nagyságrend körüli is lehet.] Ennyi idő alatt nemcsak a szeparációhoz
vezető koagulálódás halad jelentősen előre, de az így kivált és lebegő
részecskék felúszása illetve lejjebb-süllyedése is kellő-mértéket ölthet. Ami
azzal jár, hogy a következő-medencébe olyan Szürkevíz
érkeztethető ami leendő iszap-komponensekben már szegényebb, kiváltképp ha a
medencék-közti átvezetés minden lehetséges fifikája kihasználásra kerül – pl.
azok figyelembevételével amiket IV.)A.)7.)iv alatt vázoltam.
Tudjuk továbbá, ii)2.
alól, hogy 26 napnyi állást követően az 1. aknában 98% körüli a kiülepedés. De
vajon miként juthatunk ebből oda hogy megbecsülhessük: mennyi lenne ugyanitt a
kiülepedés az első napon? Merthogy
ez lenne útbaigazító arra nézve, hogy pl. a nagybani-medencében 1 napi
lusta-tartózkodás alatt a városi-Szürkevíz
mekkora iszaphányadától szabadulna. Az összefüggések keresésében sokat
segítenének célzatosan-végzett kísérletek*, de útbaigazító lehet egy a
folyamatokat leíró függvény is. Előbbiek hiánya okán az utóbbi felé
kényszerülünk tehát haladni.
* Ezekkel
lenne adós a környezet/szennyvíz-mérnöki szakma, nem pedig a foslé körül
állandósuló totojázásokkal. Magam [a célirányos
feladathoz: vidéki portám használtvizének Természet-kongruens
kezelésére]
önerőből egyetlen rendszert
építettem s vizsgáltattam be. (S emiatt is büntetnek:
engedélyezést, vízjogi-létesítményt követelnek rajtam,[21]
s közben talajterhelési-díjjal sújtanak – már mondtuk: teljesen alaptalanul.[22]) Az innen
nyert adatok és tapasztalatok az egyedüliek amelyekre tehát támaszkodhatok, s
szabnak egyben határt azon extrapolációs következtetéseknek amelyek a
nagybani-kivitelezés alap-paramétereit keresik.
1. Ha az aknában/medencében szimpla
kiülepedés zajlana, akkor a folyamat előrehaladtát kellő pontossággal leírná
egy exponenciálisan-lecsengő függvény. Ilyen függvényeket szemléltetnek az 5. ábra A B
C és D görbéi, a jelzett napi
kiülepedési-hányad mellett. Esetünkben azonban más a helyzet, hiszen egyéb
folyamatok is befolyásolják a véglegesülő kiülepedést, amelyek feltehetően
valamiféle arányosságot tartanak a primer-módon kiülepedett anyagmennyiséggel,
de amit befolyásol annak elöregedése is. Emiatt a valós-kiülepedést leírni
próbáló függvénybe két további paramétert építettem be*, s teszteltem azokat az
alábbiak szerint:
*
A szimpla-kiülepedés értékeit az (1-x)n képlet generálja, ahol n
az eltelt napok száma,
x
pedig az egy nap alatt kiülepedő hányad.
A
tompított-kiülepedést imitáló képlet
pedig [1-x+y*(1-z)n]n. (Itt x>y>z kell
teljesüljön
a lecsengéshez – ami a fizikai-történések logikájával is fedésbe-hozható.)
2. A ii)2. alatti tapasztalatnak eleget tesz a napi
14% szimpla-kiülepedéssel jellemzett exponenciálisan-lecsengő elméleti-görbe (A) [ld.
3. Táblázat A:/26 adatát].
A valós kiülepedés azonban ennél lassúbb, ezt kívánja reprezentálni az A+ görbe [aminek a jelzett további
paramétereihez kerülő-úton juthatunk (l. alább)], ami a 26. napon az iszapteher
4,5%-át engedné tovább. A valós-helyzettel paritásban levő görbéhez tehát
14%-nál nagyobb első-napi kiülepedéssel bíró függvény kell tartozzék – egyezően
a ii)3. alatti megfigyeléssel.
3. Folytatásként így megkerestem a napi 20,
30 és 40% kezdeti-kiülepedéshez tartozó, a valós-helyzetre
vonatkozó [azaz:
2% átmenő iszapteher a 26. napon] tompított-lecsengést adó függvényhez
szükséges paraméter-kettősöket, és pedig oly módon hogy a vizsgált esetekre
ezek-tekintetében is legyen korreláció.
Ez oly módon
sikerült, hogy mindegyik tompított-függvény paraméter-hármasa arányaikban
egymáséit közelítse, ebben mindössze kisméretű ám trend-jellegű eltérést
engedélyezve. Így álltak elő a mutatott értékhármasok, ahol az első-paraméter
csökkenésével a további kettő értéke az arányossági-tényezőn túl is csökkent
valamennyivel. (Végül ez a talált arányossági-tényező és trendbeli-csökkenés
segített az A+ görbe függvénye
hiányzó két paraméterének a megválasztásában.)
A valós-folyamatok
lehetséges választékát tehát az A+ B+ C+
és D+ görbék szemléltetik,
függően attól hogy mekkora az első-napon perfektuálódó kiülepedés.
5. ábra
A
paraméter-beállítás pontosságát a 3.
Táblázat utolsó-sorában
kiemelt értékek 0,02 közelisége
jelzi.
3. Táblázat
4. Az egyértelmű a 5. ábráról, hogy az
összetartozó valós és elméleti görbék közti különbség (különösen
az aránybeli)
annál jelentékenyebb minél több az 1. napon kiülepedő iszaphányad. (Ez
érthető is, hiszen a primer-kiválások tömegéből indul [a
bontó mikroorganizmusok révén] a vissza-pelyhesedés.) Azt viszont
változatlanul nem tudjuk, melyik valós-görbe közelíti a tényleges-történést;
mindössze annyit, hogy annak az első-paramétere x=0,14-nél nagyobb kell
legyen. Nem túl merész a következtetés miszerint az legalább x=0,2
, de meglehet hogy ennél is (jóval) nagyobb.
De
milyen hozadékkal járnak ezek a leendő kaszkádos-elrendezésre?
Kövessük
ehhez az x=0,3 paraméterű C+
görbét. Láthatjuk hogy 8 napnyi zavartalan tartózkodás egyazon medencében már
jelentős tisztuláshoz vezet: a távozó Szürkevízben
maradó iszapteher 15,6%. [ld. 3.
Táblázat C+/8 adatát]. Ugyanez 1 napnyi tartózkodás
után 71,6%. Viszont, ha ezt a még jelentős iszapteherrel bíró Szürkevizet egy új medencébe érkeztetjük, ott a kiülepedés ellen nem dolgozik az
előző-medencében zajló vissza-pelyhesedés (amit az ott-maradó
primer-iszapkiválás generál). Emiatt az új medencében is ugyanolyan-ütemű
kiülepedéssel számolhatunk [ugyanannyi idő (azaz 1 nap) alatt] mint amilyent az
előző-medencei 1‑napos tartózkodás eredményezett. És így tovább, amennyiben
minden egyes eltelt nap után a kiülepedéssel tisztult Szürkevíz új-medencébe érkezik. Vagyis, sorba-kapcsolt egymás-utáni
medencékben [ez lenne (szak-szóval) a kaszkádos-elrendezés]
a kiülepedéssel-tisztulás mértékét az exponenciálisan-lecsengő „elméleti” görbe
hozza.
Ez
viszont annyit jelent, hogy azonos össztérfogatban sokkalta előrehaladottabb a
kiülepedés ha a térfogat (egymással jól-tervezetten kommunikáló)
medencékre-osztott. Így pl. 8‑medencés kaszkád alkalmazásakor C esetén esetében 7% nem-oldott
matéria marad még kiülepedetlen 15,6%-kal szemben (C+ szerint) [vö. 3.
Táblázat C:/8 és C+/8 adatait]. S ez a különbség
x
növekedésével fokozódik: D esetén
2,5% áll szemben D+ 14,5%-ával.
N.B.:
A direkt-összevethetőség kedvéért a B,
C, D görbék függvényei képzése a B+,
C+, D+ görbék első-napos kiülepedéséhez (tehát: kisebb x
paraméterhez) igazított.
Meglenne hát a
kaszkád-elrendezés egyik előnye.
Maradva a
továbbiakban is annál hogy a beérkező Szürkevíz
minden-egyes medencében kb. 1 napot időzik, az ezalatt kiülepedő iszaphányad [azaz:
végbemenő szeparáció (SEP)] tükrében a 4. Táblázat szemlélteti a
kaszkádba-kapcsolt medencék eredményességét.
4. Táblázat
Ezek ismeretében
már latolgatható: hány-medencés legyen a (szükséges és elégséges) kaszkád-rendszer.
· A hipotetikus SEP=0,1
eset során még a 8. medencéből is 43% iszapteherrel távozna a víz, ami
bizonnyal veszélyeztetné az elszállító csővezetékek folyamatos
áteresztőképességét – szerencsére ezzel az esettel nem kell számolni.
·
A
legrosszabb szóbajöhető szcenárió a SEP=0,2 esetében áll elő. Ekkor ~17%
átmenő iszapteherrel kellene számolni a 8. medence után. Amennyiben ténylegesen
csak 0,2 lenne az 1 nap alatt megvalósuló szeparáció, akkor kívánatos lehet
további 3 medence csatolása a kaszkádhoz, amikor is a 11. medencéből távozó víz
[kalkulálhatóan] már csak 8,6%
iszapteherrel bír.
·
SEP=0,3 mellett a
8-medencés kaszkád már messze garancia a tovaengedett Szürkevízre nézve, de lehet gondolkodni a 7-medencés kaszkádban is,
hiszen még ekkor is csak 8% a maradó iszapteher – ami az elvezető-csőben
jelentősen felgyorsuló áramlás miatt már nem ülepedő-képes.
·
Ha
pedig a tapasztalat SEP=0,5 körüli lenne, akkor 3-4 csatolt medence is elegendőnek
bizonyulhat – az tovaeresztendő Szürkevíz
szempontjából.
v) A
kaszkád-rendszer iszap-terhelése, ürítési-menetrend
A
folyamatos-üzemeltetés azonban alapfeltétel, ennek-során pedig lassan-lassan a
kaszkád minden medencéjében kezd felhalmozódni az ott-kiülepedett iszap, aminek
az „eltávolítása” a zökkenőmentes-működés velejárója kell legyen. A
továbbiakban ebből a szemszögből vizsgáljuk a rendszereket.
A
fentebb-vázolt 1-napos tartózkodási-idővel manipuláló kaszkád-rendszer
iszapterhelésére vonatkozóan a 4.
Táblázat
„marad” sorai mutatják az egyes
medencékben felhalmozódó iszap relatív-mennyiségeit.
Pillanatnyilag
ne foglalkozzunk a medencék iszap-ürítésének a mikéntjével, csupán annyit
tartsunk szem-előtt, hogy ameddig az tart addig az a medence kiesik a
rendszerből, s emiatt a folyamatos-üzem biztosításához az előbb-jelzetteknél
eggyel több medence célszerű. Azaz SEP=0,3 esetén kell a 8 medence, és SEP=0,5
esetén is szükséges 4-5. Az ürítések menetrendjének az összeállítását egy adott
n-medencés kaszkádrendszerre
két tényező szabja meg:
·
Az
adott medence által biztonságosan befogadható iszapteher
[amely
mellett SEP még nem csökken]
· Az a sürgetés amit
a soron-következő ürítendő-medence iszap-telítettsége diktál.
A legfeszesebb
menetrendet a SEP=0,2-höz tartozó 8-medencés kaszkádrendszer kívánná. A 4. Táblázat vonatkozó „marad” sorából annyi azonnal
visszaköszön, hogy a 4. medence kétszer lassabban telítődik mint az 1. medence.
Így, ha az 1. medence T nap alatt beérkező Szürkevíz-teher iszap-kiülepedését képes
befogadni anélkül hogy a szeparációs-erő változna, akkor a 4. medence 2*T
nap múlva kívánná az ürítést. Ami közé kell essen a köztes két medence ürítése,
amire egyenként (2*T-T)/3=T/3 nap
adatik. (S így áll ez minden n.
és n+3. medencére is.)
Kérdés: mekkora idő is ez a T/3 nap?
Itt
jön a képbe az a megfigyelés [vö. V.)B.)2.)ii)1.], hogy a portámon
működő egység 1. aknájában 3 évig is gyűlt az iszap, anélkül hogy a
kimenő-vizem kémiai-paramétereiben
érdemleges állapotváltozás történt volna. S mivel azokra nézve a mért
fajlagos-csökkenés jóval kisebbnek bizonyult mint az oldatlan-anyagok
kiülepedésére mutatott hatékonyság*, így azt kell gondoljam hogy az
iszap-szeparációs tényező sem romlott ezalatt.
* Az
iszap-szeparáció mértéke messze felülmúlja a kémiai-paraméterekét
(pedig azokból a szélső értékeket vettem, mégpedig 2 további aknával távolabbról).
Másrészről, mivel a városi-lakos nem szembesül közvetlenül az általa használt ill. eldobott javakkal, a hozzáállása ezen a téren következetesen felelőtlenebb mint azon gazdáé, aki saját használtvizét fogja saját-célra felhasználni. Emiatt, rájuk nézve, a portámon a Szürkevíz öntisztulási-folyamataként képződő kiülepedő-iszap 5-10-szeresével érdemes számolni, per‑kopoltyú. Mindezt nagyobb víztömegben, hiszen a városi átlagos vízfogyasztás messze magasabb mint kettőnk ~3,5 m3/hó mennyisége.
Ha
most a városi-lakos vízfogyasztását a nálunk megállapodott 3,5 m3/hó
duplájának vesszük, a szervesanyag-terhelését pedig tízszeresnek, akkor a
városi használtvíz-kezelőbe beérkező Szürkevíz
kb. 5-ször töményebb a nálunk megtapasztaltnál. Amiből adódik, hogy a nagybani
kaszkád-rendszer összes medencéjében
együttvéve 3/5 év = 220 nap alatt
gyűlik össze arányaiban annyi iszap, amennyi a portámon-működő egység 1.
aknájában 3 év alatt.*
* Hiszen
a 8 medencében Ʃ=95% halmozódik fel, míg nálam ~98% volt a tapasztalat.
A SEP=0,2
esetű 1. medencében felgyülemlő 20% iszap tehát akár ötször hosszabb ideig is
gyűlhet ott, az ürítési-kényszer előtt. Ha tehát a nálam gond-nélkül tolerált 3
év utáni akna-ürítést vennénk mérvadónak, akkor T=5*(3/5) = 3 év. Ha
pedig a biztonságosabbnak-tűnő 1 éves ürítési-gyakorlatom adná a
zsinórmértéket, akkor T=5*(1/5) = 1 év. Ezáltal,
minden-egyes medence leürítésére T/3=4 teljes hónap áll
rendelkezésre, még ezen legfeszesebb ütemezést kívánó SEP=0,2 esetben is.
Egyéb
megvalósulásokra vonatkozó ürítési-menetrend hasonlóképp számolható/tervezhető.
Így
pl. a „biztonságosabb” menetrend SEP=0,5 esetén azt diktálná hogy az
1. medence T=2*(1/5) év = 146 naponta ürítendő, míg a 2. medence
kétszer-ennyi idő után kívánná ugyanezt. Mivel ez nyilvánvaló koincidenciához
vezetne [az 1. medence 2. ürítése időben egybeesne
a 2. medence 1. ürítésével], ésszerű átütemezés szükséges. Ezáltal a 146 nap akár
90 napra is rövidülhet, s elsőre többnek tűnik a tennivaló mint a
gyengébb-szeparációt biztosító SEP=0,2 esetben. A valóságban
nagyjából ugyanannyi lesz az ürítési-műveletek száma, csupán az ürítésre-kerülő
medencék sorrendje és gyakorisága lesz más és más.
vi) Elrendezés,
szekvencia
A
kaszkád-szerűen sorba-kapcsolt medencék kialakításához alább mutatok egy olyan
elrendezést, amely egyúttal az egyes-medencék ürítéséhez szükséges
időleges-kiiktatást is könnyen-megoldhatóvá teszi. Ha pl. a körülmények
10-medencés rendszert kívánnának meg, úgy a 6.
ábra
szerinti
elrendezés a következőkre ad módot:
6. ábra
·
A
telepre-érkező Szürkevíz
medencékbe-érkeztetése elé egy út-választó/nyit-zár szelep-funkciót [U] kell beiktatni,
ami megengedi hogy hol az 1 hol az A medencébe tereljük a
beérkezőt.
·
Normál-menetben
a Szürkevíz útja: bevezetés]1]A]B]2]3]C]D]4]5]E]elvezetés.
·
Amint
az 1
medence ürítést kíván, az U útválasztó irányváltásával
valamint az 1-A és 1-2 medencék közti átvezetések
egyidejű lezárásával az 1 medence szeparálódik, a
folyamatos-üzem pedig egy-medencével kevesebb kaszkádként működik az ürítés
ideje alatt, a vízáramot a bevezetés]A]B]2]3]C]D]4]5]E]elvezetés útvonalon tartva.
·
Az
egyes-medencék közti átvezetések értelemszerű átállításaival bármely
ürítésre-váró medence izolálható, miközben maga a tisztítási-üzemmenet
zavartalan.
·
A
végrehajtandó ürítési-menetrend kidolgozásáért felelős technológus az ütemezés
tervezésekor előbb-utóbb persze észreveszi hogy az üzemmenet néha igazítást
kíván. Például a B medence nem-izolálható a „normál” útmenettel; erre az U
útválasztó átállítása ad módot, bevezetés]A]1]2]3]C]D]4]5]E]elvezetés útvonalon vezetve
a tisztítandót, az A‑B, B-C és B-2 átvezetések egyidejű
lezárásával.
·
Az
ürítés idejére boruló szekvencia-sorrend, valamint az (ezáltal is) ideiglenesen
módosuló kiülepedési-tényezők a B előtti medencékben a totálképben
nem sok vizet zavarnak, hiszen:
·
Látni
fogjuk alább: maga az ürítés akár 1 napon belül is megoldható,
·
Az
időleges kiülepedési-változások következtében előálló módosult
iszap-felhalmozódások sem akadályai az ürítési-menetrend tartásának, ugyanis,
túl a várható tennivalók sor- és idő-rendbeli előrelátásán, azok pontosabb-időzítéséhez
precíz adatokat szolgáltat a medencék szükséges-mélységébe leeresztett, az aktuális
iszap-sűrűséggel arányos zavarosságról tájékoztató turbiditás-mérő.
A figyelmet inkább
továbbirányítanám, előbb abba az irányba hogy lássuk: az 6. ábra szerinti kaszkádos-elrendezés módot
kínál másféle üzemmenetre is. Nevezetesen, ha az U útválasztó olyan
kialakítású amely megengedi a beérkező-vízáram 1:1 arány szerinti
kétfele-osztását (valamint ha a rendszerbe beiktatásra kerül egy
hasonlókra-képes U2 útválasztó is, ami a 2 és B medencék felé szolgál), akkor a kaszkád
üzemeltethető 2 db egymás-mellett működő független-kaszkádként is (az 1‑A
, 2‑B
, stb. átvezetések zárt-állapota mellett). [Kivéve a medence-izolációs
periódusokat, amikoris az egyik-ág egyik-medencéje kétszeresen
terhelt/igénybe-vett.]
·
Jogos
persze a kérdés: Van-e ennek az üzemmódnak bármi előnye az előzővel szemben? A
válasz az 5. Táblázat adataiban rejlik.
Vegyük észre, hogy az itteni üzemmenetben a kétfele-osztott azonos-mennyiségű
beérkező víz kétszerannyi-időt tölt el minden-egyes medencében, hiszen azok
térfogata fix. Ez a kétszeresére-növekedett tartózkodási-idő azt hozza magával,
hogy a 2. medencékbe átkerülő Szürkevíz
aktuális-kiülepedettségét az 5. ábra valós-görbéinek a 2. napi értékei adják. [Ezek
értékei a 3. Táblázat 2. sorából
adódnak.]
Tehát a 2-napos tartózkodásra váltott üzemmód előrehaladottabb szeparációkat
kínál, éspedig 1-SEP=0,653 ; 0,553 ; 0,448 faktorokkal a B+, C+, D+ alaphelyzettel bíró szcenáriókra.
Innentől viszont az új‑medencékbe
kerülő vízre is ugyanezek a
szeparációs-faktorok szabják meg a kiülepedés mértékét (hiszen
ott is rendre ugyanannyi időt [2 napot] tölt el az átvezetett tisztább víz), vagyis a
tisztulás előrehaladása medencéről-medencére innentől újfent az
exponenciális-lecsengés szerint számolható. Ezen adatokat a 4. Táblázattal analóg 5. Táblázat foglalja össze,
ahonnan látható:
5. Táblázat
·
B+ esetén [ahol
tehát az 1-napos tartózkodási-idő alatt SEP=0,2 szerinti a kiülepedés] az 5. medencéből
távozó víz ~12% iszapterhet visz magával – szemben a csak parányival jobb
10,7%-nál, amit [az
(1-SEP)n képlet
alapján]
10 db 1-napos tartózkodási-időt biztosító medence adna.
·
C+ esetén 8,1% a 4.
medence után az elbocsátott-vízben maradó iszap-mennyiség – ami ugyan magasabb
mint a vele összevethető 8*1 napos tisztulás utáni 7% [3. Táblázat C:/8 adata], de az elbocsátási-határba ez még
belefér.
·
D+ esetén pedig itt
is megengedhető a kettővel kevesebb medence, hiszen mindkét 3. medencéből
csupán 9% iszap-teher távozik a vízzel – ami ugyan halványabb teljesítmény mint
a vele-összevethető 6,4% [3.
Táblázat
D:/6 adata].
A valódi-nyereség
abban áll, hogy kevesebb lehet a macera az iszap-ürítések tervezhetősége és
követhetősége körül. Ahhoz azonban hogy az ürítések végrehajtásában is nagyfokú
egyszerűsödés lehessen, ennél is tovább kell lépnünk.
Láttuk hát:
hosszabb tartózkodási-idő esetén kevesebb medencéből álló kaszkád-rendszer is
lehet elegendően-hatékony – ha a medencék össztérfogata nem változik (azonos
beérkező vízmennyiség esetén). Ha megoldható lenne a medencékben kiülepedett iszap
eltávolítása folyamatos-üzemmódban [azaz: az egyes
medencék időleges izolációja nélkül], akkor nagyfokú egyszerűsítést kínálna a
2*4 medencés párhuzamosan-működő kaszkád helyett 1*4 db dupla medence-térfogatú
kaszkád üzemeltetése. Ezzel ugyanis ténylegesen a felére redukálódnának az
iszapürítési-menetrend tételei, de mechanikailag is egyszerűbbé válna a
rendszer: nincs szükség az izolációkat lehetővé-tevő átvezetések sokaságára.
Egyetlen hátulütő adódik: szükség esetén a generál-karbantartás ellehetetlenül,
éppen a medencék leválaszthatatlansága következtében.*
*
Ami persze – némi találékonysággal – szintén áthidalható.
Például, a medencék-közti átvezetések magasságában a medencehossz-mentén a falra-erősített csővezeték módot kínál a medence időleges kiiktatására, ideiglenesen-felszerelt flexibilis-csatlakozók révén: ld. 7. ábra.
7. ábra: Üzemi-medence (felülnézet)
Nem biztos
azonban, hogy az a duplázás lenne az optimális-elrendezés alapja. Ha már a
tartózkodási-idő megváltoztatásában gondolkodunk (és valószínűsíthetően ez a hosszabbítás irányába kell történjék), akkor a félüzemi
elő-kísérletekkel kapott tényleges SEP faktorok alapján jobb
kaszkád-rendszer is készülhet. Vegyük a következő példát. Tudjuk már, ha az
1. medencében tartózkodás alatt a beérkező Szürkevíz 30%-a ülepszik ki [SEP
=0,3],
akkor az ugyanakkora-térfogatú követő-medencékben a tisztulás ilyen erélyeként
a 7. medencéből kifolyó víz már csupán 8% iszapteherrel bír – ami csöveken át
kiülepedés-nélkül tova-vezethető. No most, ha a kegyetlen sors úgy hozná, hogy
az elő-kísérletekkel beigazolódik a legrosszabb, vagyis 1-napos
tartózkodási-idő alatt pusztán SEP=0,2 realizálódik
valós, nagybani-körülmények között, akkor a medencék térfogatát kell megnövelni
annyira, hogy a hosszabb tartózkodási-idő okán SEP értéke nagyobbá
váljék. Az 5. ábra segít ennek
becslésében. 2-napos tartózkodási-idő esetén B+ valós-görbéje éppen SEP=1-0,653=0,347 értéket ér el [ld. 3. Táblázat]. Ebből pedig
adódik [(1-SEP)n alapján], hogy n=6 esetén mindössze 7,7% a kimenő iszapteher, vagyis a
6. ugyanakkora-térfogatú medencéből kijövő víz már biztonsággal
útnak-engedhető.
Nézzük,
adódik-e ezáltal bármi nyereség? A szükséges össztérfogat 1-napos
tartózkodási-idő esetén 11 db V térfogatú medencéé [ld. iv)4.
alatt],
míg 2-napos tartózkodási-idő esetén a szükséges össztérfogat 6*2=12 V.
Az alig-nagyobb össztérfogat-igény nem növeli jelentősen a beruházás
költségeit. Már amiatt sem, mert bizonyos tételekét csökkenti: pl. kevesebb a
szükséges fineszes átvezetések száma. Az igazi nyereség az üzemeltetéskor
jelentkezik: kevesebb medence, jobb és könnyebb feladat-ütemezés.
Ezzel a várható legrosszabb SEP=0,2 szcenáriót is sikeresen visszahoztuk a megvalósítható-régióba. Egyéb SEP tényezőkre a volumetrikus-mutatókat hosszabb tartózkodási-időre áttérés esetén a 6. Táblázat foglalja össze.
6. Táblázat
vii) Iszap-ürítés
Ez
a megkerülhetetlen lépés a művi-szennyvíztisztítás egészére nézve rendkívüli
terheket ró, egyszersmind igen-súlyos problémákat is felvet – mindezekre
röviden ugyan de tételesen utaltam már fentebb [V.)B)1.)ii)]. Ezek egyikét sem
szabad feledni és figyelmen kívül hagyni, midőn a Szürkevizes-metodika esetére alább proponált megoldások követelte
extra-tennivalót vetné bárki is bírálat alá.
Az
eljárás alapját a [fejezeten belüli] ii)4. megfigyelés képezi, miszerint az egyszer
már kiülepedett iszap újbóli-kiülepedése nagyságrendekkel gyorsabb mint a
primer-iszap leválása volt az 1. aknában. Ezáltal a folyamat végére viszonylag
könnyedén állítható elő sokkalta-sűrűbb iszap, minek következtében a
más-helyszínre elszállítandó iszap-térfogat nagyságrendileg kevesebb annál a
mennyiségnél, ami a jelenlegi művi-szennyvíztisztítást csaknem ellehetetleníti.
Nézzük,
mi módokon is valósítható ez meg.
A nagybani
iszap-eltávolítás folyamata az üzemi-medencék iszaptartalmának a leürítésével
kezdődik. Ezen lépésre a naiv-eljárás (amit a saját portámon alkalmazok) az 1. akna aljára
lebocsátott szennyvíz-szivattyú lassú fenék-pásztázása annál a merevítő-szárnál
fogva amihez a szivattyú fizikailag rögzített. Ezzel a
fenékpásztázó-szivattyúzással a legalsó tehát legsűrűbb iszapréteg kavarodik
némileg fel, és ürítődik a felette-levő nála hígabb iszapos-vízzel. [Alkalmasint
ez változatlanul is átültethető nagyba, de rögtön tenni fogok javaslatokat
ennél ésszerűbb elrendezésekre is.] Ahhoz hogy az ürítés folyamata
megszakítatlan legyen, a nagybani elrendezés megkíván egy újabb medencét,
kizárólag a leszívatott anyag/térfogat befogadására. Magát az ürítést csak egy
bizonyos határig érdemes folytatni: mihelyst a pásztázó-szivattyú által
felhozott víz színe/konzisztenciája ugrásszerűen megváltozik, nem szükséges a
további leszívatást erőltetni.
A kevés
visszamaradó iszap ugyanis nem ront semmin, a ráülepedő következő iszap-adaggal
úgyis kijön majd egy része a következő ürítés pásztázásakor. Ami kevés még
akkor is hátramarad az sem ront semmin: ezen iszap öregedése ugyanis nem jár
együtt semminemű kedvezőtlen effektussal. Az nem lesz sem „mérgezőbb”, sem
„veszélyesebb, maximum az ülepedő-képessége növekedhet.
Az
ürítő-medence térfogatát tehát ahhoz kell szabni, hogy a kaszkád-rendszer 1
(esetleg 2) medencéjéből leszívandó zagy mennyiségét képes legyen befogadni.
Mivel a portámon lefolytatott 1 éves ülepedést követő iszapürítéskor a 3 m3-es
1. aknából [ahol
tehát az összes iszapteher ~98%-a vált ki] ~500 liter térfogatot volt érdemes
kiszivattyúzni (ami
az akna-térfogat hatoda),
a nagybani ürítő-medence térfogatát sem célszerű a kaszkád üzemi-medencéinek a
harmadánál nagyobbra tervezni, mert részint kihasználatlan lesz, részint a
mindössze fele-magasságig telt medencéből az iszap végleges leválasztása
kevésbé hatékony lehet. Egyebekben, az ürítő-medencét célszerű minél hosszabbra
tervezni, hogy a kaszkád-rendszer minden medencéjéhez relatíve rövid átvezetés
essék; miáltal az viszonylag keskeny lesz – aminek az előnyös voltára nemsokára
fény derül.
A manipulációval
átkerülő zagyból a sűrű-iszap az ürítő-medencében magára-hagyott állapotban
igen-gyorsan kiülepszik. Amint ez előrehaladottá válik, kavarás-mentesen és
lassú-ütemben, az ürítő-medence vizének a sűrű-iszap feletti tisztája
átszivattyúzandó a kaszkád legelső üzemi-medencéjébe, mintha csak beérkező Szürkevíz lenne az is. (Azaz,
praktikusan a beérkeztető csőcsonk közelébe, hogy pontosan ugyanazokon az
effektusokon menjem [újra] át mint a frissen-érkező Szürkevíz.)
Ezután az ürítő-medence akár kész is fogadni a soron-következő iszapürítés
terhét és zagy-volumenét, hiszen a bennelevő kiülepedett sűrű-iszap (némi
vízréteggel fedetten)
a medence-térfogatnak csak a töredékét foglalja le.
Innen
visszanézve, két részlet megnyugtató-lezárását kell még említenem:
· Az ürítési-menetrend
szerint korábban kalkulált 3-4 hónap töredéke alatt elvégezhető egy medence
fent-leírt ürítése.
Ugyanis a
leszívatás kíméletes-sebességű pásztázás esetén sem nő 10 nap fölé, s másik 10
nap alatt a magára-hagyott zagyból is leválik az ürítő-medencében a sűrű-iszap
90%-on felüli része. Ezek tehát semmi sürgetést nem rónak a fő
működési-folyamatokra, sőt: az átszívatott zagy utóülepedése bátran
megnyújtható, hogy ezáltal minél tisztább víz legyen az ürítő-medence
sűrű-iszapja fölül leszívva és visszavezetve a kaszkád 1. medencéjébe.
· Az
ürítő-medencéből a kaszkád-rendszer 1. medencéjébe visszavezetett víz által a
visszavezetés ideje alatt természetesen minden üzemi-medencében némileg megnő
az áramlás sebessége, amivel együtt csökken az ottani tartózkodási-idő is, s ez
valamivel gyengébb szeparációt eredményez átmenetileg.
Ez
azonban nem hat borítólag a működésre, hiszen az ürítő-medencéből annak
maximális kihasználtságkor is csupán V/3 térfogatnyi víz vezethető
vissza, s amennyiben ez 10 napra egyenletesen elnyújtott egy
kisebb-teljesítményű szivattyú alkalmazásával [ami
előnyös abban a tekintetben is, hogy az általa keltett csekélyebb-szívóhatással
könnyebben kordában tartható a már leülepedett sűrű-iszap véletlenszerű
felkavarodása],
akkor a tartózkodási-idők mindössze 1/30‑addal (3 %) rövidülnek
10 napon át. Ekkorka ingadozás pedig nem lehet számottevő ha a kaszkád-rendszer
egyébként jól-tervezett és helyes üzemmódban fungál, hiszen ennél nagyobb
változás is előállhat a napi-vízhasználat szerint ingadozó direkt-beáramló városi-Szürkevízben.
N.B.: Ezt
a visszaforgatási-aktust is hozzávéve, egy üzemi-medence ürítéséhez kapcsolódó
teljes-feladatsorra is igaz hogy az 30 napon belül realizálható.
Előbb-utóbb
persze az ürítő-medencéből is ki kell termelni az iszapot, bármilyen lassú
ütemben is halmozódik ott az. A feladat azonban nem sürgető, több üzemi-medence
kotrás átszívatott-iszapját is képes az ürítő-medence tartani, lévén ez a
korosodott-iszap gyorsabban-ülepedő, és sokkalta-sűrűbb volta miatt kisebb
térfogatigényű. Idáig jutván már könnyű lesz megérteni a 8. ábra szerinti medence-geometria
előnyeit, ami egyben a továbblépést is kínálja: az ürítő-medencén túl a kaszkád
üzemi-medencéi kedvezőbb iszap-ürítéseire vonatkozóan is.
8. ábra
· Ha ugyanis a
medencealj az 8. ábra szerinti lejtéssel
bír, úgy a kiülepedő iszap a nyilak mentén lassan de folyamatosan csúszni fog a
mélyebb-sarok felé.
Ez
a csúszás jobbára automatikus, lévén az üzemi-medencék frissebb/hígabb iszapja
ehhez eléggé tixotróp, de szükség
esetén a folyamatra rá lehet segíteni. (Az
ürítő-medencében például azzal, hogy az ott letisztult fölös-víz 1.
üzemi-medencébe történt leszívatása után visszamaradó éppen-csak vízborított
sűrű-iszapot tovamosatjuk a következő üzemi-medence iszapürítésekor az
ürítő-medencébe vezetendő zaggyal, megfelelően irányítva a vízsugarat.)
· Ha pedig a
medencealj legmélyebb-része egyben „zsákszerű” kiképzést is kap, akkor az
iszap-kivéthez elegendő csupán ezen a szűkebb-területen végezni a kitermelő
pásztázást – ami jelentős egyszerűsödés, s egyaránt igaz az ürítő- és az
üzemi-medencékre is.
(Értelemszerűen,
az üzemi-medencék „zsákja” a víz-kivezetéssel ellentétes végen kell helyet
kapjon. Ezzel a fogással még a szeparáció is kedvezőbben alakulhat.)
S ha időközben nem
lett volna nyilvánvaló, a leírt egész ürítési-protokoll valójában nem
szükségelteti az ürítésre-kerülő üzemi-medence leválasztását a fő-folyamatról.
Hiszen a medence fenekét pásztázó szivattyú lassúdad mozgása kevéssé zavarja
meg a medencének azt a kvázi-nyugalmi állapotát amit ott a Szürkevíz lelassított-vándorlása jellemez.
Kiváltképp
a lejtős-aljú és „zsákos” medence-megvalósításakor, hiszen az előálló minimális
és időleges iszap-felkavarodás a „zsák” felett a medence túlnani-végén nemigen
érzékelhető.
Ekkor pedig
igencsak egyszerűsödik mind a felépítmény [számos medencék-közti átvezetés
kialakítása szükségtelen; a maradóknál pedig elhagyható a nyit/zár funkció], mindpedig a
teendők. Egyetlen ráció szólhat a leürítéskori medence-izoláció mellett. Ekkor
ugyanis az okosan-kihasznált 3-4 hónapos ténylegesen-áramlásmentes medencében a
kiülepedés jelentősen előrébb haladhat, aminek ügyes kiaknázása esetén
megfontolandók a prok és kontrák. (N.B.: ennek is jobbára csak a
legnagyobb-terheléseket kapó üzemi-medencék esetében lehet jelentősége.)
viii) A valóságos
méretekről
Mostanra már
birtokában vagyunk mindannak, hogy mérleget készíthessünk a Szürkevizes-technológia két
kiemelkedően-fontos tényezőjét illetően:
· Hogyan alakul a
tényleges össztérfogat-igény?
· Miként változik az
iszap körüli problémahalmaz?
1. Térfogat és terület igény
A
lehetséges folyamatelrendezések alapján a már ismert tények alapján
behatárolható
[a
nagyban megtapasztalható tényleges szeparációs-hatékonyság pontosabb ismerete
nélkül is – annak értékét a legkedvezőtlenebb SEP=0,2 értékhez kötve], hogy ha a
művi-szennyvíztisztítás V térfogatban nyert megvalósítást,
akkor a Szürkevizes-technológia ennek
a többszörösét igényli: a 6.
Táblázat
szerint
akár 5-11-szeresét. Ez jelentékeny hátrányként lenne érzékelhető, amennyiben kizárólag
a beruházás oldaláról közelítünk. Az összevetés azonban csakis akkor tekinthető
érdemlegesnek ha az teljeskörű; ekkor viszont hozzá kell venni az
üzemeltetésből fakadó különbségeket is. Aholis a Szürkevizes-elrendezés hallatlan előnyöket kínál:
· A fő-folyamat
felügyeletmentes, adalékokat nem kíván, és zéró energia-igényű.
Szemben a
művi-szennyvíztisztítással, amely többszintű ellenőrzés mellett kell folyjék, Fe/Al sók valamint polielektrolit hozzáadagolásokat követel (foszfor-szint
csökkentés ill. iszap-víztartalom csökkentés), és letaglózóan-sok
külső-energiát kíván[23] (levegőztetés,
kevertetés).
· Elmenő végvizei
nem igényelnek csírátlanító utókezelést (Na-hipoklorit a művi-szennyvíztisztítás esetén – ami extra
környezeti-teher az ottani élővízbe-bocsátás gyakorlatakor), hiszen nincs
fekáliás múltja.
· A keletkező iszap
vonatkozásában mutatkozó előnyöket pedig 2.
alatt taglaljuk.
A megnövekedett
medencetérfogat-igény ugyanakkor felvet néhány kérdést, amit nem haszontalan
kissé körbejárnunk.
a) Megnő a tényleges
helyigény
Arra
a kérdésre, vajon mennyivel lenne nagyobb a területigénye a Szürkevizes-technológiának, az alábbi, 9. ábrához kapcsolódó
megfontolások lehetnek irányadók:
A 9. ábrán szemléltetett képek szerint a
Debreceni szennyvíztisztító-telep törzs-területe 128,000 m2, amiből
a vízi-műtárgyak kb. 23,900 m2-t fednek le [ld.: 2. Táblázat], ami a terület
~19%-a. A terület többi-részét kisegítő-funkciójú felépítmények és tározók
sokasága foglalja le. Fenti, i) alatti számításokból azt is
tudjuk, hogy ezen vízi-műtárgyak átlagos-mélysége 2 m körüli. A csupán a
kiülepedésre hagyatkozó Szürkevizes-technológia
viszont annál hatékonyabb minél nagyobb a medence mélysége, hiszen vertikálisan
zajlik a szeparáció. Mindenféleképp célszerű tehát 4-6 m mély üzemi-medencékben
gondolkodni. Ha 5 méteres átlagmélységgel számolunk akkor a SEP=0,2 értékhez tartozó
legkedvezőtlenebb-megvalósulású Szürkevizes-technológia
11*V
térfogatigénye T=24,000*11*(2/5)=105,600 m2-nyi, azaz
általánosságban 4,4*T felületet kíván meg. Ha ehhez hozzávesszük azt is hogy az
üzemi-medencék közelségében a velük párhuzamosan-futó keskeny ürítő-medencén
túl semmi egyéb felépítményre nincs ezúttal szükség, akkor az egész elrendezés
elférne az eredetivel azonos [128 ezer m2] területen.
9. ábra: törzs-terület – és határos kézreálló-területek
De
az is észlelhető, hogy akad a közvetlen-környezetben még további bevonható
terület. Akinek van módja a helyszínt megszemlélni (vagy
akárcsak kinagyítva vizsgálni azt a GoogleEarthPro
szoftverrel),
annak feltűnhetnek azok a rendezett kupacok és lerakatok, amik feltehetően
elszállításra váró iszap-halmok; azaz, a törzs-területtel határos
közeli-terület valamilyen-módon már most is a szennyvíztelep „meghosszabbított
karja”. Ez pedig jelzi, hogy valódi-szükség esetén a terjeszkedésnek nincs
áthághatatlan akadálya.
b) A tényleges Szürkevíz-mennyiség
Nem
mehetünk el szótlanul két további fontos tényező mellett, amelyek módosítani
fogják a szükséges medence-térfogatokat – éspedig lefele.
· Minden városra
jellemző hogy ott ipari-tevékenység is zajlik. A hozzá-kapcsolódóan keletkező
végvizek sajátosak és egyediek: az adott ipari-folyamatra jellemzők. Eredendő
hiba ezeket a végvizeket közösíteni, méginkább a kommunális-vizekkel
elegyíteni. Ugyanis:
Ø
A
„fizet inkább a cég” semmint bíbelődik a saját leve tisztításával hozzáállás
(amit
a törvények álságos-módon szentesítenek is) olyan káoszt teremt az összefolyatott-vizekben,
ami azután megelégedésre már sehogyan sem kezelhető.
Ø
Hiszen
minden egyedi vállalkozás csupán bizonyos-fajta, szűk-vertikumú szennyezőt
alkalmaz eljárásai során, amikre egyenként jóval-egyszerűbb
mentesítési-technológia dolgozható ki. Ennek megtalálása, optimalizálása,
alkalmazása a gyártási-folyamat elválaszthatatlan része kell legyen.
Ø
Ezek
után a víz akár vissza is forgatható. Továbbtisztításra irányítani is
szükségtelen (tehát
volumetrikusan nem terheli a városi használtvíz-kezelőt), azonnal
belepumpálható az „iszapmentes” elmenő-Szürkevizet
szállító csőrendszerbe.
Ezek
következményeként:
F elmaradnak az
iszap nehézfém-szennyezései – amikre nézve összesítetten gyakorlatilag nem
létezik megfelelően-hatékony mentesítési-technológia,
F valamint csökken
az a xenobiotikum-terhelés is (mind
fajtáit mind mennyiségét illetően) amikkel ugyan sikeresen megbirkózik a követő
komposztálás – amennyiben azok az iszapban landolnak.
Mindezek
tükrében nyilvánvaló, hogy a szétválasztást mielőbb meg kell ejteni. Ezen
leválasztásokat követően a Szürkevíz-kezelő
telepekre érkező kommunális használtvíz volumene értelemszerűen nem-kevéssel
csökken, miáltal az ottani szükséges térfogat is.
E két effektusból
adódóan, (kommunális/(kommunális+ipari))*(1-0,3) arányú
további csökkenéssel jogos számolnunk a ténylegesen kezelendő Szürkevíz összmennyiségét illetően. Ha
az ipari-vízfelhasználás a harmada a teljes vízfogyasztásnak, akkor a szükséges
térfogatigény [Vmax=11*V esetére] 0,46*Vmax=5,1*V , a vízi-műtárgyak területigénye
pedig [a
nagyobb medence-mélység okán] ennek a 2/5-ére, 2,05*T-re csökken.
2. Az iszap kérdésében még-egyértelműbben haladhatunk:
a) Mennyiség
Ha
arról az oldalról közelítünk, miszerint az ürülék hozzávetőleg ugyanannyi
szárazanyagot tartalmaz mint a kommunális-használtvízbe kerülő egyéb-anyagok,
akkor – pusztán ezáltal is – az iszapteher feleződése a Szürkevizes-metodika esetén adott. Az iszapteher további csökkenése
pedig abból származtatható, hogy a fő-folyamattól elkülönített ürítő-medencében
az iszap víztartalma jelentősen továbbcsökken, részint a korosabb-iszap
gyorsabb ill. erőteljesebb ülepedő-képességéből adódóan, részint az ott
eltöltött további jelentős időnek köszönhetően. Miáltal ~10-20%
szárazanyag-tartalmú végiszap is kitermelhető a Szürkevizes ürítő-medence zsákjából, míg a
művi-szennyvíztisztítással közvetlenül termelődő iszap mindössze 1-3%
szárazanyag-tartalmú. Ekként a szállítási-volumen (és
megmozgatandó tömeg)
10-20-szor előnyösebb helyzetbe hozza a Szürkevizes-technológiát.
b) Fuvartáv
A
szállítási-költségeket alakító előbbi, mennyiségi-tényező drasztikus
csökkenésén túl az sem elhanyagolható, hogy a másik költség-tényező is
kedvezően alakítható. A Szürkevíz-iszapot
ugyanis nem kell messzire szállítani. Mivel anyagában teljesen veszélytelen,
akár közvetlenül is teríthető a legközelebbi talajtakarásos-agrotechnikával
művelt mezőgazdasági-területen.[24]
Ha pedig azok éppen nem-fogadóképesek (mert a terület fedett a célkultúra
vegetációs-időszakában),
akkor a célállomás az az Alomátitató-telep,
amelyik az adott város ürülékes alomtermését fogadja és dolgozza fel. Az
ideérkező Szürkevíz-iszap jó
szolgálatot tesz:
·
Még jelentős víztartalma hosszabb-időre
szükségtelenné teszi a betárolt ürülékes-alom extra nedvesítési-igényeit,
·
Gyorsan-emészthető C-dús táplálékforrásként
intenzifikálja a zajló bakteriális átalakításokat,
·
Miközben saját hozzáadott mikroflórájával
gazdagítja a ható-ágensek sokadalmát.
c) Minőség
Azt
hogy ez az iszap nem fertőzőképes már elmondtuk, hiszen „vérvonala” nélkülözi a
fekáliás-hozzájárulást. A háztartásban használatos szerek vegyi-anyagai
változatosságából adódható xenobiotikum
jelenlét pedig megnyugtatóan ártalmatlanodik az Alomátitató-telepi komposztálódás folyamán, ahol a lényegesen
ellenállóbb mesterséges-eredetű gyógyszermaradékok (és metabolitjaik) is
hatékony lebontásban részesülnek [ld. ref.17].
3.)
Társult
tennivalók
a) Fenti számadatok
és azokra-építő vázlatos-tervek kapcsán ismételten alá kell húzzam: túl kevés
adatból extrapoláltam túl messzire; emiatt mindenféleképpen szükségesek
lennének folytatólagos kísérletek, lehetőleg közbenső-méretezéssel tapogatva ki
a nagybani-előkészületekhez nélkülözhetetlen biztosabb-pontokat.
Magam
a legvisszafogottabb hatékonyság mentén végeztem a körbejárást, de rendkívül
valószínű hogy a tényleges helyzet ennél jóval kedvezőbb – miáltal a nagybani Szürkevíz-kezelési technológia
beruházás-igénye is mérséklődik.
b) Bármekkora is
azonban az adott Szürkevíz-kezelő
rendszer medencéinek az össztérfogata, nem célszerű arra bazírozni hogy az
alkalmas az eseti-záporok vizeinek a befogadására is.
Bár itt a
rendszer „túlcsordulása” (amennyiben a végvizek
elvezetési-üteme igazítható a megnövekedett beérkező vízhozamhoz) nem
vezet ökológiai-káresethez, legfeljebb az elvezető-csőrendszer gondos
átmosatásával kell elejét venni a későbbeni/esetleges eldugulásnak.
Meg
kell ugyanis végre érteni: az esővíz nem közösítendő a csatornák által
szállított használtvízzel. Nem pusztán amiatt, mert nincs az a
nagybani-technológia amely képes lenne kezelni az input hektikusan-ingadozó
térfogatát, de legfőképpen amiatt mert az esővíz kincs és más sorsot érdemel. Az
égi-csapadék formájában érkező víz fölöslegét
tehát a városokban elválasztott-csatornarendszerrel kell elvezetni,
ésszerűen-választott gyűjtő-lokációk helyesen-méretezett tározóiba. Ezzel
egyszer s mindenkorra biztonságossá válna a használtvíz-kezelő egységek
működése.
c) Nincs
szándékomban e helyt az esővíz-problematika tárgyalása (hiszen
az külön-fejezet, a Vízgazda-rendszeren belül is), de köldökzsinórként
rámutatnék pár apróságra:
i) Csakis a fölösleg
elvezetéséről és (átmeneti) tározásáról kell a tervezőasztal-körül gondolkodni.
Ez a fölösleg pedig a leeső csapadék felénél kevesebb. Ugyanis:
· Ha az
épületek tetejére érkező csapadék az adott épülethez tartozó tározóban gyűlik –
éspedig célszerű-használatra – akkor
ezen hányad elvezetése már nem terheli a csapadék-elvezető csatornarendszert.
· A
belvárosban a tető/útfelület arány a kb. 1:1, itt tehát az égi-áldás ~50%-ára
kell tervezni.
· A
külvárosokban pedig jelentős a beépítetlen talajfelszín (ami
ritka-kivétellel képes beszivárgással magába fogadni az érkező csapadékot), s ha
itt is terjedne a tetőre-érkező csapadék szelektív gyűjtése, akkor az út/
nyelők hányados jóval kisebb a belvárosinál, az elvezetés problémája pedig
lényegesen kisebb.
ii) A fölöslegként
elvezetett és gyűlő esővíz felhasználása körül szabad a gondolkodás. Mivel az
ilyen-rendeltetésű tározók csak ad hoc
kapnak utánpótlást, a tartalmuk felhasználása nem sürgető. Tervezhető belőle az
utak locsolása kánikula-idején, de öntözővíz kiadagolásként is szolgálhat (a már
kiépített csőrendszerre alapozva, amely a Szürkevíz-kezelők
végvizeit szállítja [hasonló-célzattal] tova).
iii) Az épületek
tetejére érkező csapadék (ingatlanok-szerinti) szelektív gyűjtése pedig
páratlan lehetőséget teremt a lakossági-vízgazdálkodás teljes átformálására.
Olyat amely számos könnyítést hoz megannyi fronton, miközben egészségesebb ill.
jobb alap-paraméterekkel bíró víz kerülne általa a háztartásokhoz. Ezek részletei
a Vízgazda-rendszer
TELESŐ fejezetéből [ld. ref.5] indulóan bonthatók ki, és
kapcsolják össze a szálakat a teljes vízhasználati-vertikumon át.
2021.
augusztus 7. Fuggerth Endre
[1] A települési csapadékelhelyezés az
Integrált vízgazdálkodás tükrében. Gayer József, Doktori értekezés, Budapesti
Corvinus Egyetem 2004 (http://phd.lib.uni-corvinus.hu/486/1/de_2573.pdf)
N.B.: egyik témavezetője Ligetvári Ferenc, akinek a
kutatási-elképzeléseit már megvillantottuk: Siralomkönyv [UVgk]
ref.18.
[2] Mind a négy mega-problémára hatékony megoldást kínál a Vízgazda-rendszer
– amelynek az egyik sarkalatos-eleme
a Szürkevíz:
http://www.eautarcie.org/hu/04a.html
[4] Alomszék: 5 és fél percben, Országh
professzor hang-alámondásával (https://www.youtube.com/watch?v=JWlibBkaA-I
)
[5] Esővíz hasznosítás a TELESŐ rendszer szerint: http://www.eautarcie.org/hu/03a.html
[7] A Fejérvíztől tudakozó-levelemre válaszul megkapott adatbázis szerint a településem szennyvizét kezelő Középbogárdi szennyvíztisztító-telep elfolyó vizeinek az eutrofizációért felelős ΣN és ΣP komponenseit a 2016.01‑2017.12 periódusban a következő min. max. és átlagértékek jellemezték:
A saját használtvíz-kezelő egységem túlfolyó-vizeinek hasonló paraméterei a TREND [Sz&V] írásban rögzítettek, s a 2015-2018 periódusból valók.
Az átlagértékek szerint egyértelműen jobb a Vízgazdai kezelésmód. A min./max. értékek ingadozásai hatalmas kilengéseket mutatnak a művi-szennyvíztisztításkor; aminél sokkalta stabilabb képet mutat a megvalósított Vízgazdai-üzemmód. Az elöntési-technológia döntő-különbségét pedig nem győzzük aláhúzni: a szennyvizek mai „tisztítása” alapvetően járul hozzá az eutrofizációs károkhoz, míg a Vízgazdai-elrendezés itt is talaj-tápláló mellékhatással bír.
[8] Tisztán-látás [Sz&V]
[10] 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól
(https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99500053.TV#lbj0idf67a
)
Az ebben
lefektetettek álcázott-morbiditásai megkívánják lámpást. A „Polgárháború
a Vízért” kötet egy élveboncoló bemutatással meg is teszi majd ezt.
Előzetes ízelítő a boncmestertől:
„A MINŐSÉG JAVÍTÁSA [mint
törvényileg kitűzött cél] majd akkortól
töltődik fel jelentéssel ha be kell vallani: van mit javítani, mert már az
alapos rombolás káoszában evickél az egész emberiség.”
Addig is:
„A törvény
betűrengetegében előrehaladva e kardinális minőség-javítási törekvés
nyomtalanul elvész, illetve ahol véznán felbukkanni látszik ott rögtön
többszörös (egyéb törvények által kidolgozott/kidolgozandó) kalodába is tétetik. Miáltal – e legfontosabb elem
kiebrudalásával – e törvény végülis kiüresedik, előbb-utóbb nem lesz
összhangban az Alaptörvénnyel, mi több: implicite ellentmond neki.”
Míg
szépen elérkezünk a jogi-bújócska egyik végtermékéhez: „Potenciális
törvényszegés maga az élet.”
Emiatt lenne fontos minél-hamarabb
minél-többeknek ráébredniük: „A [Törvény] kimondatlan célja az, hogy előkészítse a terepet az
egyirányúsításra, a következő törvényekre bízva azt hogy kitegye az elrendelt
útra a zsákutca és a visszafordulni-tilos jelzéseket.”
[11] Vö REND [UVgk]
12. lábjegyzetével: A vezetékes-vízben 20 mg/l szulfát jött be, míg a Szürkevizemmel 23 mg/l távozott (amit a
tartózkodási-idő figyelembevételével ~10 m3 ill 3 hónappal előbb
bejött vezetékes-víz szulfáttartalmával kellene korrelációba hozni).
Siralomkönyv [UVgk]
D.)
alatti táblázatból pedig az is látható, hogy a bejövő szulfát-koncentráció
ennél nagyobb-mértékben is ingadozik (20-25 mg/l), míg a kimenő-érték ennél
rendre alacsonyabb (14-23 mg/l).
[13] MASZESZ hír 2021. jun. 17. (https://www.maszesz.hu/tevekenysegeink/esemenyeink/kitakaras-nelkuli-technologiak
):
„A
vízellátásért, a szennyvíz gyűjtésért és kezeléséért felelős víziközmű
szolgáltatási szektor állapota válságosra kezd fordulni a fenntarthatóság, a
működtethetőség, és a finanszírozás szempontjából.”
[14] A „Mindent a szennyvízcsatornába” rendszer vége: https://www.youtube.com/watch?v=RNvLe7ULoMI
(Országh professzor hang-alámondásával)
[15] A „Kegyedi rendszer”: https://www.youtube.com/watch?v=zTgGzY3qYFg
[16] Néhány dokumentált példa: KÁRvíz [Sz&V], valamint az
országos-helyzet: OVF-jelentés [Sz&V]
[17] A probléma körüljárása s megoldása:
Drogok:
Ártalmatlanítás
[UVgk]
[18] Ennek konkrét rögzítését
örökítette meg a KÁRvíz 3. Vízminőségi káresemény „Nem zárható ki…” alatt.
A kezeletlen szennyvíz beengedése rituális előfordulásainak egyikét pedig a Terv-javaslat [UVgk]
első ábrája szemlélteti
[19] (https://www.debreceni-vizmu.hu/cegunkrol/telephelyek
)
„A
városból és a környékbeli településekről beérkező - átlagosan 40-45,000 m3/nap
mennyiségű szennyvizet a város dél-nyugati részén lévő Szennyvíztisztító Üzem
fogadja. A szennyvíz valamivel több, mint egy napot tartózkodik az Üzemben,
ezalatt egy három lépcsős tisztítási folyamaton halad keresztül. A tisztítás
eredményeként a környezetvédelmi előírásoknál jobb minőséget elérő tisztított
szennyvíz a Debrecen mellett húzódó Tócó csatornába kerül bevezetésre.”
[20] MASZESZ Hírcsatorna 2018/6. Boda
János: 25 ÉVES A MÉLYÉPTERV KOMPLEX MÉRNÖKI ZRT (69-76pp)
[21] A „22-es csapdája” OVF-adaptációs érvelését IV.)D.)3.
alatt tálaltam.
[22] Ami az eredményeket illeti, ld. ref.7 , 8 és 9; ami a
jogi-morbiditásokat illeti, prelűdként ld. T/Örvény [Sz&V]
[23] Értékrendbeli összevetéshez kínál
fogódzót és élményt a Vekker [Sz&V].
Míg a
szennyvíziszaphoz kötött biogáz-termelési „sikertörténetek” (rendszerint a
telep helyszínén) csak arra jók, hogy elfedjék a laikus elől a további
rombolási-kártételt: ugyanis elégetésre
kerül a termelődött biogáz, hogy forgásban tudja tartani a
művi-szennyvíztisztítás a saját szekere kerekét, s ezáltal megsemmisül még a
maradéka is annak az anyagnak, ami eredeti-voltában a talaj termékenyégét,
struktúráját, vízháztartását biztosítaná – Vízgazdai-alkalmazása esetén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése