Kritikus
Ezt a cikket a kényszer
szülte.
A válaszadás kényszere.
Egy (rendkívül) méltatlan támadásra.
Ami ellen a megtámadott (holtában) már nem védekezhet.
A szóbanforgó illető kritikusnak képzeli magát s alaposan belemar[1]
a Vízgazda-rendszerbe;
sekélyes tudálékossága azonban önleleplező.
Csak a rend
kedvéért: Magam is kritikusa vagyok a Vízgazdának, Országh József
egyedülálló szellemi alkotásának. Abban az értelemben, hogy ahol hiányosságot
észleltem arról értesítettem őt (amit Ő hálásan köszönt), valamint ahol
kimunkálatlan volt még ott igyekeztem a hézagot befoltozni.
Látásmódunk is
különbözött, a súlypontok elhelyezésében is változott mindkettőnk álláspontja a
részletek pontosabb összeforrasztásakor – dacára hogy mindketten a vegyészi-tudásbázis
felől közelítettük a témát. Ő elektrokémikusként, hosszas aprólékos
felderítéseket követő nagyszerű sejtések mentén felállítva az egész vázat
(aminek a működőképességét kísérleti-megvalósításokkal is igazolta), én meg
[2012-es találkozásunkat követően[2]]
a szerveskémia és a kromatográfia felől közelítve igyekeztem feltölteni a
részleteket minél több konkrétummal[3].
Mindketten éreztük, hogy a különbözőségeink ellenére mondandóink minden
lényeges ponton találkoznak, erősítik egymást.
A
legtömörebb figyelmeztetésének az alábbit találtam:
„Ezzel kapcsolatban gyakran említem a vízöblítéses vécé
ökomérlegét.
Az a vízmennyiség, amit egy ilyen vécében egy személy
évente elpazarol, elég lenne annak a földdarabnak az öntözésére, amelyik a
kérdéses személy élelmét termeli.
A szennyvíztisztító által szétrombolt (és nitrát
szennyezéssé alakított) a vécéből kijövő szerves biotömeg, elég lenne,
megfelelő komposzt formájában, ugyanannak a földdarabnak a trágyázásához.
Ebből kézenfekvő az a tény, hogy minden vécét
használó személy a bioszférában saját élelmi alapját rombolja szét.”
Aki efölött
átlép, az nem lehet homo sapiens.
Jómagam pedig
ekként próbáltam összegezni módszere ellenállhatatlan természetességét:
„A tetőre érkező csapadék, mielőtt a földre csorogna és abba beivódna, tetszés
szerint felhasználható.
S ha e felhasználás folyamatának végeredményeként a víz
tisztasága is elér egy küszöbértéket, akkor a csapadék – a számunkra
hasznos/szükséges kerülőutak megjárta után – pont úgy ivódik a talajba mintha
mi ott sem lettünk volna.”
Ha ezek olvastán valaki nem érzi át a saját
felelősségét ill. tettei felelőtlenségét, valamint azt hogy a kínált elrendezés
adhatja a fenntartható-lét ultima-rációját, akkor az menthetetlen.
S akkor jön valaki, aki
a rendszer-alkotó halála után dagonyázik annak életművén, a könyvén. Pitiáner
okoskodásaival traktálva közönségét.
Országh József
könyve[4]
egyfajta számadás. Nem is igen akarta megszülni, többször is erősen bíztattam
rá, s jó hogy végül megtette. Lehet ma kényeskedve lamentálni afölött hogy
benne gyakorta ismételgeti önmagát; bírálni az itt-ott mutatkozó túlzott
egyszerűsítésekért; számonkérni az okfejtések, indoklások és verdiktek olykor
nem kellő sorrendiségben előadott felépítését; hiányolni belőle a tudományos
referenciákat – de aki csak ezeket teszi, az előtt elsikkadt a lényeg: száraz
agya csak egy betűhalmazt lát, amiről azt hiszi hogy ő annál többre képes.
Az a fontos hogy a könyv megszületett. Mert ezáltal van hagyaték, és
hivatkozási-alap. Máskülönben a Vakok éleslátására és útmutatására lennénk ma
is utalva. S cammoghatnánk vezérletükkel bűzös-mocsárról tikkasztó-sivatagba, a
degenerálttá-kiépített mesterséges-tájban.
|
Alább következik az a részlet, aminek a közönség
előtti beolvasására megkértem Szíjártó Csillát a 2023. aug. 26-i előadásán
(Gyüttment találkozó, Magfalva), ahol egy másik szekcióban a Vízgazdát a földbe-döngölő Ertsey
Attila is előadott.* |
* A
Fesztivál egésze hallatlan kánikulában telt – ami önmagában is megterhelő.
Így
a Csilla előadását komplikáló szöveg-felolvasás
(az előadása kapcsán özönlő kérdések
áradata miatt is) elmaradt.
Marad
hát a legépelt hűvös szöveg.
Ha
bárhol is a Vízgazda-rendszerről esik szó, nem elég az előadásra
figyelni. Az Országh József megalkotta Vízgazda ugyanis egy koherens
rendszer. Ami annyit tesz, hogy az egyes részei semmilyen módon nem állnak
ütközésben egymással – miközben a vízhasználatunk teljes-vertikumát képes kezelni; egyéb rendkívül-fontos
mozzanatok mellett, amik hatásai együttesen a közvetlen vízhasználaton messze
túlmutatnak. (Nem úgy mint az ad hoc
kitalációk erre-meg-arra.) De nincs ütközésben a Természet-folyamataival se[5].
Nem is csoda, hiszen azt mintázza; tudatosan de alázattal – ezt úgy is
mondhatjuk röviden, hogy a Vízgazda-rendszer
Természet-kongruens.[6]
Ez egyben azt
is jelenti, hogy bárminő újdonat ötlet kebelre-ölelése előtt az megvizsgálandó:
vajon ütközésben áll-e egy másikkal, netán azzal amely már átment a
Természet-kongruensség tesztjén? Mert akkor azzal csínján kell bánni; vagy
belátni mielőbb, hogy a felejtendők közt, a szemetesben van a helye.
Ehhez
képest, meglepetéssel értesültem hogy jelen van az „ige”, miszerint, idézem:
„Szomorúan kell
megjegyeznem, hogy ez egy jószándékú, dilettáns ötletelés, téveszme-gyűjtemény.
Maga Országh József ennek a forrása, aki egy szektariánus dogmarendszert
("megoldókulcsokat") épített fel, felcsipegetve részmegoldásokat, és
azokat dilettáns módon kizárólagosnak feltüntetve terjesztette.”
Állítja ezeket Ertsey Attila építész. (Éppen előad egy másik szekcióban. Így
csak annyit tehetek, hogy eljuttatom hozzá is ezt az üzenetet.) Ő az, aki
kémiai-ismeretek (és egyéb képességek) hiányában nem eredményes Országh József
vegyészprofesszor gondolatai mélyére hatolni; sajátsütetű dilettantizmusába
bepillantást enged a 2015-ös videója.[7]
Abból a hezitáló motyogásból kiviláglik hosszasan és összefüggéstelenül
kalandozó mondókája „épületessége” a víz- és ürülék-kezelés témákban.
Megállapításaiból
(legyenek azok sajátjai [mármint idegen anyagok
szajkózásai], vagy vonatkozzanak Országh József munkásságára) kiviláglik
hogy a legegyszerűbb rendezőelveket sem képes felismerni, úgymint:
·
A szennyezőkkel a teendőket a forrásuknál a
legcélszerűbb kezdeni. [OJ alapállás]
·
A biomassza minimális-veszteségekkel történő
körbejáratása a leghatékonyabb mód
a környezet egyensúlya/egészsége megtartásához. [FE összegzés]
(Ha netán a tudományos
akadékoskodás mezét kívánnánk húzni ezekre, akkor az entrópia „civilizációs”
gerjedelmeinkkel beindult ámokfutása elé állított két erős sorompóról van éppen
szó.)
Neki
az egész szétesik mozaikokra, amikkel meg nem tud mit kezdeni csak
belecsipegetni. Minősítéseit ekként folytatja: „Nincs se kedvem, se időm végigelemezni a
tévedéseit…” Megvallom, nekem sincs
az övéit; de hogy a cáfolat biztos-talajon álljon, kénytelen vagyok némelyikre
reflektálni, igyekszem röviden.
1.) „A komposztkazán zsákutca” – hirdeti Ertsey.
Jelezni kívánom: A komposztkazán egy kísérlet (és nem is a Vízgazda
nélkülözhetetlen eleme) – aminek a vége lehet egészen más is, mint kazán. A kísérletezés pedig a tudósok terepe.
Majd tanárkodik tovább: „Aki komposztált valaha, tudja, hogy az ott fejlődő hő ahhoz
kell, hogy a komposztálás forró fázisa le tudjon futni. Ebből ha hőt vonunk ki,
a komposztálás leáll.” Ezzel fel is mondta a bemagolt 1x1-et.
Pedig-pedig, még az is aki nem járt egyetemre, kipengethetné a kalkulus
gyöngeségét: A Természet ölén (pl. az erdei avarban) zajló komposztálódás nem
termel hőt (látványosat/hasznosíthatót legalábbis nem), mégis végbemegy.
Vagyis: mi is áll le? Mihez is kellene óhatatlanul a forró-fázis? Ennyiből is
világos hogy okítónk nem érti a mögöttes-folyamatokat, csupán szajkózza azt a
parányi-morzsát amit képes volt befogadni. Dagad a mondókája a
kan-posztolástól.
Ha valami csoda folytán eljutna odáig hogy átrágja a Drogok:
Ártalmatlanítás cikket[8],
választ kapna arra is hogy a komposztálás szándékoltan-kiváltott exoterm
lefutása mellett kikerülhetetlen szereppel bír annak hideg-fázisa is. (Mi több:
az exoterm [azaz hőtermelő] fázis óhatatlan kártételét a
mikroorganizmus-közösségben éppen a hideg utó-fázis fogja korrigálni.) Bár nem
tudni mit kezdene a cikk fő-mondanivalójával a xenobiotikumok hatékony
lebontásáról – amely „csekélységre” általánosságban semmilyen egyéb elrendezés
nem képes, viszont annak a Vízgazdai-elgondolásnak a szerves-következménye,
amit őkelme csak mint felcsipegetett
téveszme-gyűjteményt minősít.
2.) Aztán egy komolyabb gáncsra
merészkedik: „hibás
konstrukció az alomszék. Ez egy rosszul lekoppintott komposztáló toalett. Nincs
megoldva a szellőzése és a többletfolyadék kezelése. Ezért aki ilyet rak a
lakásába, az arra számítson, hogy ott lesznek szagok, és ha esetleg azt
adalékkal felitatja, a párolgó vizelet a lakás légterébe kerül. Számos korrekt
berendezés van, aminél ez nem fordul elő, én magam 1996 óta gyártok két típust,
jóval Országh József színre lépése előtt kezdtem…” Ide már terapeuta
szükségeltetne. Feszesen tótágast áll, de a görcs akkora hogy ezt nem is veszi
észre.
Nincs szándékomban kétségbevonni hogy őkelme 1996
óta gyárt „két típust” a komposztáló-toalettből.[9]
Ma is gyártanak többen effélét. Zömmel azok, akiknek fingjuk sincs az Alomszék
mibenlétéről, működéséről, kényelméről, előnyéről. Akik kitalálnak róla
mindenfélét, például azért mert helytelenül üzemeltetik. És akik képtelenek a
hibáik korrigálására. Akik ehelyett teoretizálnak – ahelyett hogy tanácsért
folyamodnának; mert létezik ilyen csoport is, ahol ez ingyen kapható.
Szóval, csinálhatott ő (mások nyomán) felejthető botorságokat valóban Országh József színre lépése előtt; a
dolgok állása mégis az hogy a nyomába sem ér (ésszel pedig nem éri fel).
3.) „A tavas szennyvíztisztító rendszer”
körül tett kioktatása kapcsán pedig nem mondok csak ennyit: Míg Országh József ezen
kezdeti elgondolásán hamarosan továbblépett (ésszerű és lényeges
egyszerűsítéseket téve, valamint alternatív-utakat is megjelölve a Szürkevíz
kezelésére), addig katedrális-kritikusunk a „német Kickuth”* megvalósítása felé terel. Itt már
nem türemkedik elő belőle a következetes mérleg-állítás, a bezabált német kása
megtette a dolgát.[10]
A (sokak által) feledett, elemi-egyszerűségű tételt a Zsákutcák
írás[11]
fogalmazza meg, a „Nádtocsogós
elszittyózás” részben.
* Az olvasó előtt demisztifikálni szeretném
ezt a Kickuth izét.
Ezért bekukucskálunk egy dolgozatba[12] ami ennek a bemutatásán fáradozik.
Mivel a csekélyke mondandó
rendkívüli bőlére eresztése az ilyen-témájú dolgozatok sajátja, pusztán néhány
tételt emelek ki belőle, ami elégséges kell legyen a meghökkentéshez.
1.) Van-e aki itt nem látja a
belső-ellentmondást?
„A település fejlődésével arányosan a telep kapacitása bármikor
rugalmasan bővíthető” kontra „Körülbelül 2000 lakosegyenértékig alkalmazható ez a tisztítási
módszer” (p42)
2.) Az alapkívánalmak körül (p46):
·
„A
talajjal szemben támasztott alapvető követelmény annak kötöttsége,
agyagtartalma”,
·
„a
túlzottan kötött talaj gátolhatja a rizómák növekedését”,
·
„A
megfelelő talaj keverék összeállítása tehát alapvetően a megfelelő kötöttségi
érték, illetve vízáteresztőképesség beállítását jelenti…”,
·
„Amennyiben
nincs a közelben megfelelően magas agyagtartalmú talaj…”
Szóval, ennyire egyszerű…
3.) A Működtetés körül:
a)
Az adatok tükrében:
ii) Az utótisztító-tó hatása KOI tekintetében
negatív.
iii) A beérkező nyers szennyvíz terhei
ingadozásait felülmúlja a megvalósuló-ingadozás minden követő műtárgyban.
Ami elsőrangú indikátor a működés instabilitása felől.
b) Az engedékenység tükrében:
A vonatkozó [elvárt] határértékek (KOI=75, NH4-N=10,
[ΣP=2 mg/l]) a létesítményre (rendeletileg! – 9/2002 (III. 22.) KöM-KöViM rendelet [hatályos 2003. január 01-től]) módosítva
lettek (KOI=150, NH4-N=50, ΣP=10), hogy a működéshez legalább a
legalitás mázát bírja (p58).
c) A megfelelés tükrében
(p49-50):
· „A műszaki átadás 1998. augusztus 18-án volt.”
· „A hatóságok 2 éves próbaüzemi időt írtak elő.”
· „A végleges működési engedély kiadása a mai napig folyamatban van.”
(a dolgozat keletkezése 2004-re datált…)
d) Egyebek:
i) A beérkező szennyvíz kapcsán: „az ammóniaterhelés majdnem 31 %-kal
nagyobb, miközben a szennyvíz mennyisége jelentősen kisebb a tervezettnél.”
Lám-lám:
mindenüvé visszalopódzik a művi szennyvízkezelés alapelve: Tervezett a teher – mindörökké,
ámen. HOL van a helye náluk a jobbításnak?
Olvasgatnivaló:
Hatás-fokos
ii) „A telepen igen gyakori a bűzös kén-hidrogénes szag.”
Sebaj, a H2S
csupán feleannyira mérgező mint a cián.
iii) „A telep területe: 9875 m2”
No, ebben
legalább nincs hiba. De, MIT is takar?
·
Kám lakossága (2004-ben) 465 fő. A vezetékes-vízzel
ellátott ingatlanok 70%-a kötött rá a rendszert szolgáló csatornahálózatra. Ez
tehát maximum 325 fő. Vagyis, 9875/325=30 m2-nyi szennyvíz-kezelő műtárgy
szükséges egy főre.
·
Ezzel szemben, a hagyományos művi-szennyvíztisztítás
területigénye Debrecenben 218 ezer m2 összterület (amelynek ~19%-át foglalják le a szolgáló műtárgyak).
A ~200 ezer kiszolgált lakosra számítva ez 0,64 m2/fő területigényt
jelent.
[Ráadásul,
Debrecennek nem adatott engedékenyebb-határérték…]
·
A Vízgazdai
kalkulus pedig azt is megmutatja, hogy a Debrecenre számolt területigény akár
meg is feleződhet – úgy hogy mellette a „határérték” probléma fel sem merül.
Olvasnivaló:
Szürkevíz
Valóban, ezeknek ma nagy a
keletje, és senki ebben utazót nem kívánok megbántani, de gondolkoztak-e már a
következőn? A szalma – hacsak nem a világűr jéghideg steriljében kereng –
kitett a lebomlásnak, ami nem is olyan lassú. Így aki 20-30 éven túlra tekint
vagy tervez, az jobb ha az évezredekig stabil ásványokban gondolkodik inkább (hogy
kedvező hő-paraméterű is legyen a ház, a porózusakban: perlit, Ytong…), vagy
építtesse ill. generáloztassa 20 évenként újra a szalmaházát. Ha gondolja, Ertseyvel.
Mert ő ezzel nem gondol. Nem érti, éppúgy mint a Vízgazdát.[13]
5.) Zárásul: „Engem nem érdekel, ki mit gondol rólam”
– jelzi a privát-piedesztáljáról. Akkor remélem nem zavarja az sem, ha sikerült
fentebb árnyalnom némely kitételét.
2023.
08. 20. Fuggerth Endre
Utóélet & ”Hangolás”
Ahogyan Gárdonyi
(született: Ziegler) Géza Egri Csillagok monumentális történetében sem a személyes
ellenszenv vezette Dobó István várkapitányt midőn az ostromlott vár ellenkézre
játszásában fondorkodó Hegedűs hadnagyot példamutatásképpen is felakaszttatta,
akként magam sem táplálok ellenséges érzületet az építész Ertsey
Attila iránt.
De az a fajta
lejárató-minősítés, amit a szakmájától rendkívül távoleső Vízgazda-rendszerrel szemben EA
felmutatott, mint az Élet-elleni abortusz, figyelmeztetőleg legalábbis
értékelést kíván: nehogy az általa hirdetett torz eszme normái megszédítsenek bárkit
is, ne adjisten követőkre találjanak.
Ebben a
szellemben kezdtem neki a fenti írás kimunkálásának – miközben párhuzamosan
folytatott levelezésen keresztül értesítettem a megcélzott személyt a
történtekről. Abban az értelemben is, hogy a bemutatott feltárásokkal
szembesülve akár korrigálhassa is előbbi önmagát. Nem tette; nem ezt tette.
Mutatom alább
(röviden) az ide-vezetetteket:
„Tisztelt
Uram,
én
annak idején nyíltan vitatkoztam magával Országh professzorral is, ma erre már
nincs mód, de ha Ön (Önök) vállalnak egy nyílt vitát, az objektív ítéletalkotás
érdekében, én arra készen állok. Ehhez meghívnám régi barátomat, Gampel Tamás
szennyvíztisztítási szakmérnököt is…”
válaszom rá, még aznap:
„…Nem vonom kétségbe hogy Ön „vitatkozott magával Országh
professzorral is”; mint ahogyan Ön se teheti hogy idézett leminősítő
szavait az illető halála után tette. Kétlem hogy ezt a megnyilatkozást anno a
szemébe mondta volna – ha mégis, akkor annak a neve nem vita.
Vitát Önnel a témában nem nyitok. Az „objektív ítéletalkotás” érdekében
eljárásom (a Vízgazda-rendszer
esetében is) a módszeres tudományos vizsgálatot követő logikai konklúzió –
amennyiben a háttéranyag elegendő, bizonyítással is megerősítve. Mégha [a
szélesebb érdeklődőtábor eltérő-szintű iskolázottsága miatt] köznapi-nyelvbe is
öntöm.
Ezt persze csak az észlelheti, aki forgatta a két könyvem veretesebb
tételeit, ahol a lábjegyzetekben sorjáznak a vonatkozó eredeti-publikációk.
Tehát a „tartalmat” ne a jelen blogtétel betűiben keresse csupán: abban
is vannak hivatkozások, ott kutassa amit esetleg hiányol.
Az, hogy leendő szekundánsául egy szennyvízmérnököt nevez meg, már
önmagában jelzi a színvonalat ahol a tudás-anyaga megrekedt, szemlélete
hajótörést szenvedett. A szennyvíztisztítási „szakma” és tevékenység teljes
vertikumának a haszontalanságát, melléfogásait és károkozását mutatja be a Szenny
és Víz kötet. (Fellelheti a BME könyvtárállományában is.)
Tehát: amennyiben Ön nem csupán az energetikai-viszonyok tekintetében
szeretne passzívházat tervezni a jövőben, úgy lenne mit tanulnia – és nem a
szennyvíz-mérnököktől. És igazán nyereség lenne hazánknak, ha lenne a tanult-építészek
közt is aki „kívül-belül” értené a Vízgazda-elvét,
hogy alkalmazásba vihesse…”
„Uram,
Ön tudományosságot és moralitást kér számon tőlem, és az ellenkezőjét teszi.
A
"halottról jót vagy semmit" mondás egy téves fordításon alapul. Az
eredeti így szól: Halottról az igazat, vagy semmit.
Ezek
alapján fenntartom, hogy Országh József egy jószándékú dilettáns volt, aki egy
népes követői tábort hozott létre, akik vallásos hittel védik tanait. Az ő
"vízgazda" rendszere mások által kitalált megoldások önkényes
összeollózása, néhány szakmai tévedéssel megspékelve.
Ön
egy mozdulattal lesöpri az egész víz-szennyvízkezelés tudományát, azt, ami
nélkül Országh József nem tudta volna összerakni megoldásait. Szekundánsnak
nevez egy szakértőt, aki a természetközeli megoldások ismerője, amik közül 1
azaz egy megoldás az, amit Országh egyedül üdvözítőként tálal.
Jómagam
ismerem a szakirodalmat - az Ön könyveit nem, de Ön sem ismeri az enyémet
(Fenntartható építészet, TERC, 2017) - és a szennyvízkezelés alternatív
megoldásait is, a komposztáló toaletteket nálam jobban nem ismeri senki
Magyarországon. Bárkivel kiállok nyilvános vitára e témákban.
Én
felajánlottam a nyilvános vitát, ezt Ön nem fogadta el, és érvek helyett
személyeskedik, minősít engem és másokat.
Ez
nem tudományos és nem vita. Ez egy vallás, aminek a dogmatikáját merészeltem
kritizálni, tudományos alapon, és ez szentségtörésnek számít az Önök körében.
Másutt nem…”
Utólagos
kiegészítés az Olvasó felé:
Nem
fárasztottam EA-t ama csekélységek felvetésével, hogyan is
kívánja értelmezni saját ömlengéseit, a következők fényében:
1.) „Ön egy mozdulattal lesöpri az egész víz-szennyvízkezelés
tudományát…”
Hát, az biza’
nem egy mozdulat volt, hanem egy könyvnyi anyag. Amit korábban már a
figyelmébe is ajánlottam – de EA nem az az elme aki a dolgoknak
utánanéz,
az ő eleme (már ahogyan önismerete engedi) a „vitázás”.
2.) A
szennyvízkezelést „tudománynak” csak az nevezi, aki azt vagy nem ismeri, vagy a
tudomány műfajába életében sohasem kóstolt.
A
szennyvízkezelés ugyanis (legyen az verbálisan tisztítás, vagy érdemben koszítás)
egy mérnöki-segédlettel végzett ipari-procedúra, rengeteg vonatkozásban
a tudomány rációival szemben.
3.) Sérelmesnek
véli a szekundáns megjelölést – valószínűleg nem ismeri a szó jelentését
– ami segédkező-partnert jelez. Ha erre nyelvismeretből szekundát kapna, nem
sérelmezhetné.
4.) „Jómagam ismerem a szakirodalmat… nálam jobban nem ismeri
senki…”
Nem tudni mit ért
„szakirodalmon” (az „ismeret” mélységeiről nem is szólva), hiszen nekem kellett
felkutatnom és megtalálnom azt a szakmai-referenciát, amely alapján feltárul annak
a Kickuth-eljárásnak a bénasága amit
ő állítólag ismer, mégpedig a Szennyvízkezelés Délceg Bajnokaként.
5.) „Ez nem tudományos és nem vita.”
A verdikt első
elemével kapcsolatban: Mutasson rá ha képes bárki: ugyan HOL bújik meg EA
válaszaiban a tudomány egyetlen morzsája is? Szemben azon tartalmakkal, amikre a
válaszaimba-iktatott hivatkozásaimmal rámutattam.
A verdikt
második eleme vonatkozó negációjával egyetértek. Azzal a pontosítással, hogy én
a magam részéről vita helyett folyamatosan érvelek; míg a kapott válasz ritkán
üti meg a vita mércéjét: az inkább siránkozásba-hajló papperlapapp.
Helyette, válaszoltam rá, még
aznap:
„Sajnálattal kell tudomásul vennem hogy Ön [a
felmerült kérdéseket illetően az előbbre-jutásban] menthetetlen.
Pedig szerettem volna felnyitni a szemét – éppen azért mert (nem is hinné de) ismerem [és pártolom] az Ön építészi-elgondolásait.
Szeme elé tártam – egy szennyvízmérnöki szakdolgozaton keresztül – a Kickuth-féle megvalósítás lehetetlenségszámba menő „eredményeit” – és
Ön átlép a tények fölött. [Miről akarna hát „vitázni”?] Kitart mellette,
meg az adaptálója képességei mellett.
Ha ez így áll, akkor tényleg nem tántoríthatja el semmi a rögeszméitől
– aminek egyik külső megnyilvánulása Országh József vegyészprofesszor
munkássága értékének a lebecsülése.
Egyetlen kérdésem maradt: idézhetek-e mostani leveléből? [A félregépeléseit természetesen javítani fogom
bennük.]”
Gyors válasz érkezett rá szept.
3-án, amire azonnal válaszoltam. A könnyebb értékelhetőség érdekében azt a
levélváltozatot mutatom, amely együtt tartalmazza EA sorait
(kékkel) és a rájuk adott riposztjaimat:
„Érdekelne, mit írt a Kickuth-féle módszerről.
Ott van,
beleszerkesztve, a korrigált cikkbe. Ezek szerint a sorai úgy íródtak hogy nem
is olvasta, vagy a figyelme nem elegendő hogy a tétel létét (s a
lábjegyzetekben hozzákapcsolódó elemeit) észlelje. Ez újólag felveti az Ön
által forszírozott „vita” értelmetlenségét. Miről lehetne abban szó, ha oda se
figyel a másik fél érveire?
Az én álláspontomat a Vízgazda-rendszerről akkor osztom
meg és azzal, akiben érdeklődés van és hajlandó egy előítéletmentes vitára.
Az
álláspontját (egy határig) mindenki szabadon hirdetheti; az én vállalásom
mindössze annyi hogy megmutassam: mit is ér. A „vita” érdemlegességéről is
szólottam már korábban; az előbb-regisztrált figyelmetlensége folytán valószínű
hogy azt sem észlelte.
Ha e levélből akar idézni, ahhoz a végleges, nyilvánosság
elé kerülő verziót kell jóváhagynom, ahogy minden publikáció esetében is így
kell eljárni. Tehát várom a végleges szöveget.
Nem
feltétlenül óhajtok, hiszen létezik az írásbeliségnek számtalan más eszköze is,
pusztán az rövidebb és valamivel elegánsabb. A többek előtt kiejtett szó
kötelez; igaz ez rám nézve is. Amennyiben valamely megfigyelésem vagy
konklúzióm mégis diszparitásban lenne az Ön által elmondottakkal, jelzésére
ugyanúgy korrigálni fogom ha helytáll, mint tettem azt előzőleg.
Köszönöm, hogy aggódik szellemi fejlődésem felett, de azt
hiszem, ez legyen az én terhem, valahogy elboldogulok vele.
Inkább amiatt
aggódom hogy a fentiekből valamit újra meg kell ismételjek mert a figyelme
átlép rajtuk. Így – egyelőre – szellemi fejlődésről is legfeljebb ha
előjeles-értelemben beszélhetünk. Ezer szerencse hogy ez még nem gátolja meg
abban, hogy az építészet terén hasznos dolgokat műveljen.
Az igazsághoz tévedéseken át jutunk. Ennek kockázata
valamennyiünket terhel.
Ezt, mint
bölcsességet, sokan hirdetik. Különösen a tévedéseikben bukdácsolók. Méginkább
azok, akik az ikszedik tévedésük után azt hiszik hogy x+1-edszer már nem
tévedhetnek.
S ekként a
legutolsó tévedésüket lobogtatják meg, mint megtalált „igazságot”.
Dixit.
Uff.”
Ezután
hagytam neki egy hetet – hogy ha tényleg komolyan gondolja a dolgokat akkor
siettetés nélkül utánanézhessen a dolgoknak, beleértbe a jelzett forrásokat is –
majd ekként kérdeztem, szept 10-én:
„Éppen egy hét telt el azóta, hogy őszintének tűnő érdeklődésére Kickuth-eljárás
feltárt hibáit illetően Önnek iránymutatást adtam, kedves Attila.
Remélem nem okozott gondot a részlet megtalálása, a kiragadottak esetleges
ellenőrzése a megjelölt forrásmunkában. [N.B.: A cikkemben bemutatottak
példázzák egy állítás érdemi bizonyítását/cáfolatát – szemben a
légbe-mutogató „vitával”.]
Nem tudhatom, hogy a bemutatott tételes listája az ormótlanságoknak
indította-e arra, hogy az Élővíz Kft. névvel tevékenysége
minőségét leplező „szakember” ismerősét megfaggassa az általa Münchenből
idehurcolt Kickuth-eljárás kapitális alul-teljesítése felől. Sem azt,
hogy ezen 2004-es közlésű tények [amiket Önnek ismernie kellett volna már,
amennyiben méltatásában a Kickuth-eljárást a Vízgazda fölé emelte legutóbbi (2022-hez rögzíthető) minősítésekor]
módosítottak-e az álláspontján annak a Vízgazda-rendszernek
a megítélésén, amit Ön, megnyilatkozásaiból kitapinthatóan, csupán rendkívül
felületesen ha ismer.
Örülnék ha kifejtené a fenti kérdéseimmel kapcsos jelenlegi
álláspontját, mert azok figyelembevételével hangolnám az értelemszerű irányba a
Kritikus
cikk végkicsengését.”
Amire ez a válasz érkezett szept.
12-én:
„Uram,
elolvastam az irományát. Felszínes, mélyen elfogult, sértett, a kákán is csomót
kereső, kötözködő stílusa és a felhozott érvek cseppet sem győztek meg a
Kickuth-módszer iránt felvetett ellenérvei tekintetében. Ez nem vita, ez
vagdalkozás.
Nem
megyek bele az Ön irományának részletes elemzésébe, mert felesleges.
Én
korrekt tőmondatokban jellemeztem Országh professzor tanait, ezzel szemben Ön
engem folyamatosan minősít, gyaláz, összefüggésekből kiragadott tényeket hoz
fel bizonyítékként.
Ez
méltatlan és színvonaltalan. Mivel Ön nyilvános vitára nem volt hajlandó, én
ezennel befejeztem az Önnel való értelmetlen vitát.”
Közbevetés:
Nem szívesen terhelek senkit
ismétlésekkel, de azoknak akik valamelyest még mindig tanácstalanok, a
figyelmükbe ajánlom a fentebbi megnyilatkozás eme részletét: „a felhozott érvek cseppet sem győztek meg a
Kickuth-módszer iránt felvetett ellenérvei tekintetében”.
Tehát EA szerint rendben
van ha (fentebb, a forrás erejével is alátámasztottan)
·
a K-eljárás messze elégtelenül teljesít,
·
ha honosítása miatt rá-vonatkozóan egyedi,
engedékenyebb határértékeket kellett törvénybe iktatni,
·
ha ennek ellenére még évek után is vonakodnak
megadni számára a végleges működési-engedélyt.
·
egyéb (szintén felemlített) vonzatokról nem is
beszélve.
Továbbá EA szerint az is
rendben van, hogy mindezeknek magam megyek utána nem pedig ő, aki (ezekből
semmit nem ismerve) kiáll a K-eljárás mellett, s mikor a képébe mutatom
a lehetetlenségeket akkor azok nem győzik meg, továbbra is a „vitázásban” látja
a (számára) üdvözítő utat…
Nos, itt a szellemi-integritás
már olyan-fokon érintett amit nem kívánok tovább boncolgatni.
A felmutatott tények ellenére szemmelláthatóan
egy tapodtat sem moccanó álláspontot tükröző levelezést a magam részéről ekként
zárom mai-nappal le:
Tájékoztatás:
Folyóév aug.31 – szept.12
terminus alatt lezajlott többszöri levélváltással megkíséreltem módot kínálni
Önnek, hogy módosíthasson a Vízgazda-rendszer
minősítésére vonatkozó hirdetett álláspontján.
Szeptember 12-i válasza, amit a
témában mint utolsót jelez, azt mutatja hogy semmit nem fogott föl az időközben
a tudomására hozott tény-anyagból.
Ez – bármily sajnálatos is – de
Önt minősíti.
A már meglevő cikk végére ígért
„hangolást” így ez újabb reakciói figyelembevételével kellett megtegyem.
Ennek megtétele mikéntjén egy ideig
töprengtem.
Amennyiben kiragadott-részletekkel
élek válaszleveleiből (hát még ha azokat körülírva teszem közzé, hogy elébe-vágjak
és elkerüljem a „meg-nemengedett” idézés esetleges vádját), úgy [utólagosan] torzítással
lehetnék vádolható. Mivel a lefolytatott levelezésben Ön is (helyesen) vállalta
hogy további 3 a témában érintett személy követhesse mindkettőnk
megnyilvánulásait, arra hajlok hogy nem kell aggódjak afelől, hogy a
torzításmentességet teljes-mértékben biztosító vágatlan-szöveg beidézése ellen
kifogás lenne emelhető. Így, eszerint cselekedtem.
Nem vitatom el hogy Önt megilleti a további
méltatlankodás és zsörtölődés joga – mint ahogyan az is világos kell legyen,
hogy a szellemi-megújulásra éhes Nagyközönség is tisztán kell lásson abban,
hogy kinek a képességeire támaszkodhat.
2023. 09. 13. Fuggerth Endre
[1] Nagy látogatottsággal bíró Facebookos oldala [https://www.facebook.com/attila.ertsey.5],
egyik privát posztjában. Aminek a teljes tartalma a minap jutott el hozzám.
Keletkezése 2022 őszére tehető; ebből a szövegből mutat a fenti írás
részleteket.
Ugyanezen gondolatok csírái EA
repertoárjában korábban másutt is megjelentek – ott még a Vízgazda goromba leminősítése
nélkül.
[2] Ekkor emelte be első mélyebbre-ásó levelezésünk Neki
küldött mellékletét az Eautarcie honlapjára (http://www.eautarcie.org/hu/01a2.html
): A
Megoldás
[3] Aminek az eredménye mára 2 db a Vízgazdát támogató/kiegészítő könyv:
·
Szenny és
Víz (2. átdolgozott és bővített kiadás, 2022, ISBN
978-615-01-5685-9) [Sz&V]
·
N. Dr. E
Htregguf: Utazások a Vízgazda körül
(2022, ISBN 978-615-01-4475-7) [UVGK]
[4] Országh József: A Víz és a Gazdája
(2019, Ekvilibrium) ISBN 978-963-88213-7-9
[6] A bizonyítását 2 tételben adja Az Örökség.
[7] https://youtu.be/PQuCKH6Yn1U.
Aki viszont ellenpontozást is kíván, az vesse össze
azokat ezzel a 2017-ben keletkezet írással:
SUMMA – aminek szintén van videó-változata:
https://youtu.be/u3gURZ3PHOE .
[8] Fejezet az UVGK könyvben.
[9] Vitathatatlan is; EA szakmai-önéletrajzában* ugyanis
fellelhetők ilyen elemek:
·
Alternatív
toalett, 3.part, 1989
·
Saját építésű
komposztáló toalettek, Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért, Miskolc,
1997
·
Biotoalett;
Földépítészet - a Falufejlesztési Társaság Építészeti Tagozatának
III. Országos Vándorgyűlése, Országépítő, 2000/1-2
* [a 2. oldalon itt: https://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/6081/ertsey_attila_2012.pdf?sequence=1
]
Ezek dicséretes érdeklődést mutatnak a
kihívások irányába. Tartalmaik különösebben nem kritizálhatók, hiszen az Eautarcie megjelenése előtti időkből valók.
Az első hazai hír az immár
rendszerré épült Vízgazda-rendszerről
(ekkor még Vízönellátó
névvel) a Biokultúra folyóiratban jelent meg, 2002-ben.
Sajnálatos azonban, hogy EA nem épült a Vízgazda egységesítő-szemléletéből,
ellenkezőleg: megalapozatlan leminősítésekkel él, miközben továbbra is hirdeti
avítt gondolatait. Olyasféle dolog ez, mintha valaki az Arab-számok megjelenése
után is lándzsát törne a Római-számokkal való szorzás-osztás mellett.
[10]
N.B.: Ez a lábjegyzet utómunkálat eredménye.
EA ugyanis – miután ígéretemhez híven a figyelmébe
ajánlottam e cikket – arra kapacitált hogy vállaljak vele egy nyílt vitát, „az
objektív ítéletalkotás érdekében”, ahová „meghívná régi barátját Gampel
Tamás szennyvíztisztítási szakmérnököt is”.
Nos, utánakerestem, hátha
megtudok valamit GT-ről. S láss csodát: Ő az aki „honosította” a Kickuth eljárást Magyarországon, majd
eköré kis belterjes-birodalmat is szervezett.
Ld. ref.12-ben, Gampel Tamásra vonatkozóan:
·
köszönetnyilvánítás + külső konzulens: „Dr.
Gampel Tamás (ÉLŐVÍZ Kft.)”
·
„Dr. Gampel
Tamáshoz, aki a cég által létesített szennyvíztisztító telepek tervezéséért
felelős” (p38)
·
„az eljárás hazai
alkalmazójától (ÉLŐVÍZ Kft.)” (p39)
Valamint, segíthette a Kickuth-i „orientálódásban”
a München Technical University-n 1994-95 között kapott gyorstalpaló,
Water Quality and Wastewater Treatment Management and Recycling Technology
címmel.
Apropó, „Élővíz Kft.”: Hát igen, a névválasztás
szabad. Itt a sugallat mögött megbúvik az a poshadék, aminek a felszíni patakba
beengedéséhez át kellett szabni törvényileg a határértékeket. Hasonló alapon adható
esetileg a kegyeletteljes Haynau Szeretetotthon* elnevezés is.
*
Kontextusban: Haza és Haladás 2. lábjegyzet in (SzSzSzR)2
[szerk.: Liszkay Törtel, 2022, ISBN 978-615-01-4966-0]
Mihelyst
elolvassák a fenti szövegbe frissiben beiktatott pár tény-adalékot a Kickuth metodikáról,
rögvest választ kapnak két alapvető dologra:
i) Azzal aki Kickuth
mögé áll be a Vízgazdával
szemben, semmi értelme vitázni.
(A meggyőzés eszköze egyébként sem
a „vita”, hanem az érvelés.
Ami biztos alapokon kell nyugodjon.)
ii) Világos ennyiből, hogy EA-t GT
szédítette be abba, hogy Kickuth-ban
lássa üdvözülten a megváltást.
Ez gyenge kritikai-érzékre vall EA részéről, a
diagnózis azonban GT-re nézve súlyosabb – Kickuth-ról itt nem is ejtenék szót.
A GT-vel fémjelezhető
szennyvízipari szakma az, amely ha vergődésében a káosztól amit addig létrehozott
keresi a kiutat, mindig a legrosszabb újdonságra csap le, és dögönyözi azt
azután élethossziglan mint édes-gyermekét, prolongálva számunkra a mostoha
állapotokat. EA ebben a vonatkozásban csupán a megtévesztett „melléktermék”;
a kiiktatandó akadály a komplett szennyvíz-szakma, a félkegyelmű
tudás-anyagával együtt. (De ezt már kiveséztem a Szenny és Víz kötetben.)
[11] Fejezet a Sz&V könyvben
[12] Gajdov Géza: A nádgyökérteres
szennyvíztisztítási technológia vizsgálata és környezetvédelmi értékelése (Budapesti
Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar 2004)
[https://www.bitesz.hu/wp-content/uploads/2016/11/Gajdov.pdf]
A 77 oldalas dolgozat
egyedüli célja a Kám községben levő [már megépített!] nádgyökeres
szennyvíztisztítás szolgaian-részletező bemutatása.
Azt nem tudni hogy ezért
doktori-fokozatot is adtak-e, vagy csak mint végzett szennyvízmérnök fog az
illető később irányító-pozícióba kerülni, hasonló képtelenségek
kivitelezőjeként ill. felügyelőjeként tartva továbbra is tévúton a
vízgazdálkodást.
Négy efféle ["környezetvédelmi"] szakdolgozaton keresztül korábban már bemutattam
a Szennyvíz-ipar „tudománya” mögötti irracionalitásokból épp eleget [SZÖRNY], de minden sületlenség mellé nem állíthatok szemafort.
[13] Aki szakmájában Makovecz Imrét tekinti
mesterének, attól több körültekintés és figyelem lenne várható egy elementáris
újdonsággal szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése