Vízgazda vs Tudomány

A Vízgazda helye a Tudományban

A nagyhatású felfedezések születése és fogadtatása körül

Színrelép a Vízgazda-rendszer

Beléphet-e a Vízgazda a Tudományok közé?

Érvek a Vízgazda tudományossága mellett

Párhuzamok már elfogadott felfedezésekkel

Kritériumok és Súlypontok

Az analógiás megvilágítás

Az evolúció

Ezt az írást Varga Gábor Barátomnak ajánlom.

A rá emlékezők Gábort a Gaja Egyesület alapítójaként ismerhették. A névválasztásban rejlő szójáték mögött is a Gáborra jellemző szelíd eltökéltstéget érzem: Nem a világszínpadon trendi Gaia elmélet uszálya után kapkodott, hanem a Fehérvár fölötti apró Gaja-patakra utalva a hazai-tájakon szerette volna a rendet a Természettől-való állapotában működve virágozni látni.

Jómagam viszont mint a Fejérvíz Szennyvíz-laborjának a vezetőjét ismertem meg, aki egy ismerősöm [Beke Éva Erzsébet] társaságában toppant be évekkel ezelőtt váratlanul hozzám, hírét véve hogy vidéki-portámon olyan vízkezelési rendszerrel és gyakorlattal élek, ami jobban teljesít mint a legkorszerűbb szennyvíztisztító-telepek. Mivel Gábor a tények embere is, megkért hogy mintákat vehessen a rendszeremből, amihez hozta is az eszközöket. Örömmel fogadtam a kérését, mert általa végre teljessé válhatott az akkreditációs-vonal. Gábor ellenőrző-mérései hibahatáron belül egyeztek azon korábbi eredményekkel, amikhez magam vettem a mintát és Pesten elemeztettem. Hogy a véletlent is kiiktassa, Gábor ismételt és alaposabb méréseket végzett, amik eredményei végleg meggyőzték arról, hogy a háztartásom használtvíz-kezelése minden tekintetben fölötte áll a szennyvíztisztítás ipari gyakorlatának. Figyelme ezzel határozottabban irányult a kezelés mögötti Vízgazda-rendszer egészére. Ő volt ezáltal az első, és máig gyakorlatilag az egyetlen ember a Vízügyben dolgozók közül, aki nemcsak felismerte az újdonság potenciálját, de ki is állt mellette – igaz, ezt csak mint a Gaja Egyesület Elnöke tehette. Ennek lenyomatát adják az alábbi sorok:

Amik azonban eleddig semmiféle Vízügyi Kotorászó Testületnél nem keltettek visszhangot, a Törvény füldugóval robotoló szolgái pedig úgy vették semmibe az egészet hogy Ítélettel el is lettem marasztalva általuk, annak hatályos rendje-módja szerint.

Mikor Gábor legutóbb arra kért hogy vállaljak a szürkevíz kapcsán előadást, elhárítottam: addigra már Ő is elegendő ismerettel bírt a témában ahhoz hogy tévedhetetlen előadója legyen (és ismertsége okán a hallgatósága jobban is issza a szavait); nekem meg ott volt a munka hogy a Vízgazda-rendszer még ki nem bontott pontjait világítsam meg, minél-részletesebben. Viszont ígértem neki egy írást, ami teljesen új megvilágításba helyezve mutat rá Országh József Vízgazda-rendszerének az egyedülállóságára. Az akkor bennem csírázó gondolatsor lényegesen-egyszerűbb volt annál ami alább következik. Mivel Gábor időközben váratlanul eltávozott, az írás sürgőssége okafogyottá vált. Mikor végre hozzájutottam hogy sort kerítsek rá, addigra a kezdeti-csíra (remélhetőleg az ügy hasznára is) kiterebélyesedett. Az ígért történet ezáltal célirányosan bonyolultabbá vált; a mese szőttesét tudományos-részletek és logikai-okfejtések tarkítják. Mindez amiatt, mert az érdeklődő lelkes laikusok mellett muszáj ráébreszteni a Világ szellemi-elitjét is arra, hogy mi mellett megy el (orrát nagy-gőgösen a magasba tartva) észrevétlenül…

Íme:

A nagyhatású felfedezések születése és fogadtatása körül

Minden korszakos felfedezés átalakítja a Világunkat (s vele együtt életünk kisebb-nagyobb részét) – amint érvényre jut. Ezekre jellemző, hogy létrejöttük szinte a véletlen műve – és elfogadásukat rendszerint erős ellenszél fogadja.

A közelmúlt egyik leghatalmasabb átalakulása is egy apró kísérleti dilemmából nőtt ki a XX. század elején. A Maxwell-i egyenletekkel toronymagasra épült korabeli fizika már lezárt tudománynak hatott, mikor Planck un. feketetest-sugárzási kísérlete rávilágított hogy ez korántsincs így. Eredménye a kvantum-mechanikához vezetett, amely a mikrovilág történéseit képes volt úgy magyarázni, hogy meg is világította az addig érthetetlen jelenségeket.

Kidolgozói közt számos Nobel-díjat osztottak ki; kutatása ma is tart, munkába-fogása pedig azóta folyamatos.

A tömegek számára ez a tudás ma is rejtett (magas matematikai apparátus mellett szokatlan látásmódot is kíván), de munkál: elfogadják és használják azokat az eszközöket amelyeknek sem a működése sem a technológiája létre sem jöhetett volna a kvantum-állapotok ismerete nélkül: számítógép, mikrosütő, okostelefon, hogy csak néhányat említsünk.

Színrelép a Vízgazda-rendszer

Az a nagy-horderejű felfedezés amiről alább szólni kívánok viszont direkt-módon és azonnal érintené az Emberiség egésze életét, éspedig előnyösen – amennyiben az előny hiteles mértékeként elfogadjuk a hosszútávú-fenntarthatóságot.

Ez a felfedezés nem a kutatói-elmékre mágnesként-ható ismert és ismeretlen határán kódorgás eredménye, hanem részint már meglevő részint sejtett ismeretek szintézise által megalkotott együttes, amelynek következményei olyannyira sokrétűek hogy emiatt vehető felfedezés-számba, és olyannyira meglepőek hogy az elfogadás emiatt nehezített. A Vízgazda-rendszer elnevezést viselő egyedülálló alkotás Országh József vegyészprofesszor életműve. Amely – hogy a nagybani jótékony hatásai előállhassanak – ténylegesen „fel kell forgassa” a mai-rutin szerint vitt életünket.

De, miért is ölelné a keblére a Társadalom azt ami fölforgatná a működését? Hiszen „megy a szekér”; a [sokasodó] problémák megoldásán pedig egyre többen dolgoznak.*

* Hatalmas pénzeket emészt fel a kismillió, már a célkitűzésében is helytelen, életszerűtlen és kimenetelében egymással-ütköző projekt; örökös és jólfizetett menedéket valamint privilegizált státuszt adva a volumenében mindegyre növekvő képzés velejárójaként előálló diplomás középszerűségnek, akik e döglött-projektek váladékán felcseperedve azután minden haladó-gondolatnak a „szakmai-tekintéllyel” bíró későbbi akadályai lesznek.

A képet – miszerint „ujj de fáin ahogyan egyre gyorsabban szalad a batár”, igaz hogy a szakadék felé –
a kényelmi-állapot testi-szellemi ellustultságában, szükségtelen-téveszmék kavargó-sokaságától bombázottan vagy éppen ezektől fásultan, ma kevesen veszik komolyan.

Beléphet-e a Vízgazda a Tudományok közé?

Valami hiányzik ahhoz, hogy legalább a Társadalom irányítói és lehetőségei alakítói komolyan vegyék a Vízgazda-rendszert. Feltevésem szerint ez amiatt van, mert azok, akik döntnöki-pozícióban vannak és valamit is hallottak róla, mindmáig akként vélekednek: az nem is tudomány. S bizony, ez a vád könnyen nekiszegezhető olyan valaminek, aminek a felfogása nem kíván magas ismereteket – a lényege pedig az elhamarkodott a priori elvetéssel* párosuló figyelem-dekoncentráció miatt elsikkad.

* Az a priori elvetés kiváltója feltehetően az a részlet, amely az emberi ürülék megváltoztatott-módú kezelését szükségszerűnek deklarálja, de nem rest e matéria fel-nemismert értéke mellett sem kardoskodni. De meglehet, hogy a sorompó már az ürülék puszta említésekor is azonnal leereszkedik: említése sem kívánatos azokban az emelkedettségekben ahova az intézményesített Akadémiai megközelítés elzárta magát a véres-valóság elől. Ez az elzárkózás olyasfajta eszetlen következetlenség, mintha a közösség tagjai úgy óhajtanák a fogantatás & szülés tárgykörébe eső történéseket tanulmányozni, hogy eközben prűdségből nemlétezőnek tekintik a nemiszerveket. Pedig a tornyosuló-szarról nem lehet homokba-dugott fejjel nem-tudomást venni; és a legfelelőtlenebb dolog a vele való teendőket átruházni és olyanokra bízni, akik nem rendelkeznek kellő ismeretekkel és körültekintéssel tetteik következményei iránt.

Ennek élét veendő, magam is többször nekifutottam[1] már hogy érzékeltessem a Vízgazda koncepció mögötti komolyságot, rámutatva hogy az bizony kikezdhetetlen alapokon nyugvó felépítmény – ami pedig alfája és omegája minden tudománynak.

Érvek a Vízgazda tudományossága mellett

A tárgykörben megjelent mindkét könyvem[2] legtöbb írása azzal a céllal keletkezett, hogy különféle részleteket ütköztessen a tudományos-alapokat magukénak-mondó megvalósítások esetlegessége és azok Vízgazdai megvalósítása sikere között, alkalmasint tudományos-tényanyagú magyarázatokkal is toldottan.

Ha a partikuláris részletek helyett az absztrakció mélységeiben kellene kotorászni, akkor az alábbi-vonatkozásokat emelném ki:

i) A vízöblítéses vécé öko-mérlegét Országh József ekként fogalmazta meg:

„Az a vízmennyiség, amit egy ilyen vécében egy személy évente elpazarol, elég lenne annak a földdarabnak az öntözésére, amelyik a kérdéses személy élelmét termeli. A szennyvíztisztító által szétrombolt (és nitrát szennyezéssé alakított) a vécéből kijövő szerves biotömeg, elég lenne, megfelelő komposzt formájában, ugyanannak a földdarabnak a trágyázásához. Ebből kézenfekvő az a tény, hogy minden vécét használó személy a bioszférában saját élelmi alapját rombolja szét.”[3]

Ami tehát jellegében és funkciójában azonos a fizikai-tudományokban központi-szereppel bíró anyagmegmaradás-törvényével.

ii) A fenntarthatóság kritériumát adó antropogén Vízgazdai út és a Természeti-út ekvivalenciája megfogalmazása egy-mondatban:

„A tetőre érkező csapadék, mielőtt a földre csorogna és abba beivódna, tetszés szerint felhasználható; s ha e felhasználás folyamatának végeredményeként a víz tisztasága is elér egy küszöbértéket, akkor a csapadék – a számunkra hasznos/szükséges kerülőutak megjárta után – pont úgy ivódik a talajba mintha mi ott sem lettünk volna.”[4]

iii) A legkisebb energiavesztés mellett történő entrópia-növekedés minimalizálása mint a Vízgazda egyedi termodinamikai-jellemzője:

„A biomassza körben-járatása a leghatékonyabb mód a környezet egyensúlya/egészsége megtartásához.”[5]

Párhuzamok már elfogadott felfedezésekkel

Kétségtelenül látványos, amint egy korszakos-felfedezésből kitermelődik egy rendkívül-hatékony módszer, egyben visszaigazolva a felfedezés alapját és annak helyénvaló voltát, miként példa erre a kromatográfia vagy éppen az NMR spektroszkópia.

Előbbinek alapvetése az a felismerés, miszerint a vegyületek egymásra-hatásában az átalakulást-hozók mellett léteznek és szereppel bírnak a szerkezet-átalakulással nemjáró un. gyenge-kölcsönhatások is, valamint hogy ezek nemcsak általánosak de molekula-specifikusak is, s emiatt alkalmas-elrendezéssel munkába foghatók, melynek eredménye bonyolult-összetételű elegyek példátlan-hatékonyságú elválasztása minimális-erőfeszítéssel. Azonban, ezt a molekula-szintű kölcsönhatásokra vonatkozó természetes és logikus kiterjesztést is ellenkezéssel egybekötött elvetéssel fogadta a kor meghatározó tudóstársadalma. A proponáló tudósnak keserves sors jutott; ráadásul, korai halálával módszere is csaknem a feledésbe merült. Az, hogy a mai kutatást a kromatográfiák számos válfaja széleskörűen, hatékonyan és engedelmesen szolgálja, ezekután kész csoda. Ezt a csodát veszi górcső alá a ZGC: Számadás c. kötet Epilógusa, amelynek vonatkozó részét különállóan is megtekinthetővé tettem.[6]

Az NMR spektroszkópia belépője ezzel szemben példaszerűen zajlott: Nobel-díj 1944-ben a jelenség felfedezéséért (I.I. Rabi), majd Nobel-díj 1952-ben az elvet+jelenséget alkalmazásba befogó műszer kifejlesztéséért (F. Bloch & E.M. Purcell). Az elfogadás sima voltára utal Bloch Nobel-díj előadása bevezető-mondata is[7]:

„Jellemző, hogy a Fizika tudományában minden előrelépés
megelőző felfedezéseken alapul, azokra épül”

Persze-persze, csakhogy mindezt meg kellett előzze a kvantum-mechanika ha nem is vitatott de évtizedekre-nyúló út-törése: Így a kvantum-állapotok kiterjesztése (a spin-állapot léte és kvantáltsága, beleértve az atommagot is), a magspin mágneses manipulálhatósága, a gerjesztéssel rendeződött állapot perturbálhatósága, majd a relaxáció műszeres-észlelése. Ami által a mag-mágneses-rezonancia spektroszkópia hihetetlen mennyiségű könnyen-dekódolható információt kínál a vizsgált egyedi vegyület molekula-szerkezetéről.

A gerjesztett magra jellemző specifikus elnyelési-frekvenciát egyedivé hangolja el a magot-körülvevő, a molekulán belül szinte mindenütt eltérő-állapotú elektronburok általi leárnyékolás – ez az un. kémiai-eltolódás; a gerjesztett magok pedig egymás állapotára is hatással vannak amennyiben hellyel-közzel szomszédosak (akár a köztük-levő kémiai-kötések kényszere okán, akár amiatt mert a térbeli-közelséget a molekula-szerkezet konformációs-rögzültsége kényszeríti ki) – ennek következtében a jelek szigorúan-következetes típusú és szerkezetű felhasadása ad információt a csatolt magok pontosabb környezetéről: ez pedig az un. spin-csatolt jel-felhasadás.

S ez tovább sokszorozható különféle két-dimenziós NMR eljárásokkal (amiért újabb Nobel-díj pottyant 1991-ben: R. R. Ernst). Nem csoda, ha a szerkezetfelderítés módszerei közt a legelsővé nőtte ki magát.

Ekként a kromatográfia és az NMR spektroszkópia lett a komplex elegyek összetételi és szerkezeti feltárásának a nélkülözhetetlen eszköztára – ahol egyik sem pótolhatja a másikat.

Kritériumok és Súlypontok

Lámcsak, milyen érdekes: a fentebbi két óriási-ívű módszer egyike lényegének a megragadása a figyelmes-elme számára kis-erőfeszítéssel szinte pillanat alatt felfogható, akár laikus által is; a másikhoz ellenben annyi rejtekajtón keresztül vezet az út, hogy kísérő nélkül még a tudományos „szellemvilágban” képzettebbek is eltévedhetnek, bár a szobában bent némi forgolódást követően már kiismerik magukat és otthonosan mozognak (a megelőző tevékeny rendrakóknak hála).

Mennyire jogos akkor lekezelőleg tekinteni valamely teóriára pusztán amiatt, mert annak könnyűszerrel felfogható a lényege?

És emiatt gyakori hogy az utca embere már rég átérezte a Vízgazda újdonsága ütőerejét;
míg a fejét mindenfélével degeszre-tömött diplomás minden idegszálával ellenkezik,
holott még a kételyeit sem képes tudományos-alapokra helyezve verbalizálni.

S mi lett légyen a lekezeléssel, amikor kísérletileg is demonstrálható hogy a Vízgazda-teória mögötti gyakorlat eredményeit semmiféle más elrendezés nem képes hozni – akkor sem ha azokat a végtelenségig bonyolítják?

Merthogy ez a helyzet, ha a Vízgazda-rendszer hatékonyságát vetjük össze, például azzal ami a szennyvíztisztítás „tudománya” vívmányaiként manifesztálódik, mindenütt ahova csak e dőreség hatása elér [ld. a Sz&V kötet egészét]…

Kell-e ilyenkor egyáltalán számonkérni a hatékonyabb módszeren a tudományosságot? Vagy ad-e bárminő mentséget az okozott kártételekre az, hogy az ezeket-előidéző módszer mögött „tanult szakemberek” állnak?

Arról nem is beszélve hogy nem helyénvaló kerülgetni: nemcsak avítt ismereteket de hülyeségeket is tanítanak, megvannak ezeknek is a katedrái. Gondoljunk csak a gender-tudományokra – ha nem akarunk azonnal ismétlőleg a szennyvíz-szakmára mutatni.

Az analógiás megvilágítás

Mikor ígéretet tettem Gábornak a Vízgazda-rendszer újszerű láttatására, azon gondolatcsíra köré szándékoztam építeni a mondandót amit pár sorral alább jelzek [ld. ref.10 említésekor]. Azonban ez a most-választott deus ex machina jellegű próbálkozás is bizonyos-fokig mondvacsináltnak hatna, hacsak nem abba az összefüggésbe kap beágyazódást amit a fentiekben igyekeztem vázolni. Amihez viszont egy másik munkának kellett előbb a végére járjak, s az abból-fakadó utógondolatok nyomán sarjadt ki ez a terep.

Tehát, legyen az alapkérdés:

Ha a kvantummechanika egyetlen apró, majdnem hogy mellékes kísérlet ellentmondásossága feloldásaként jött (többek segítő keze által, 10-20 év alatt) létre, akkor vajon felmutatható-e egy másik már elfogadott tudásmorzsa, amelynek következményeit kibontva és következetesen tovább-gombolyítva a szálakat, a gombolyag-végekről kiderül hogy azok messzemenően harmonizálnak a Vízgazda leg-elutasítottabb részleteivel is?

Mert akkor kijelenthető, hogy a Vízgazdai állítások az adott tudásmorzsa egyetemesebb-érvényű megfogalmazásai. Miáltal, amennyiben a kiindulási tudásmorzsa az elfogadott-tudomány része, akkor a Vízgazda nem lehet más mint az adott tudásmorzsa mögött galaxisként feltáruló új, komplett tudományág.

Amely(ráadásul) előzmények NÉLKÜL jött létre (Országh József visszaemlékezései szerint mintegy 20-30 év alatt, módszeresen gyűjtött cikkek megrágását követő többször-korrigált szintézisként) – amennyiben a tudásmorzsa és a Vízgazda-rendszer közti randevú utólagos*.

* Miként (sajnos) csak virtuális az id. Béres József balkézről tett (ki nem-bontott) megfigyelése [a nagybani/egyoldalú műtrágyahasználatot illetően] és a Vízgazda-rendszer talaj-építő stratégiája közti nézet-azonosság.[8]

Nos, a kiindulási gócpontul szolgáló TUDÁSMORZSA ez lenne:

Az emberi test jelentős hányada a testszöveteinkben lakó mikroorganizmusokból áll.

(Sejt-szám szerinti részarányuk kb. azonos, genetikai-állomány tekintetében viszont az arány kb. 2 millió a 20 ezerhez a mikrobiom javára.[9]) Tettem is említést erről már korábban egy másik-témakör rész-problémája megvilágítása kapcsán[10], amit nem lesz ártalmas visszaidézni a később előálló magyarázat szembesítéséhez:

„Mindez adódik abból a kézenfekvő tényből is, hogy magasan-szervezett testünk az evolúció során a korábban már létező és kifejlődött „operációs-rendszerek” átvételével, azok összekapcsoló szervesítésével alakulhatott csak ki olyanná, amely a külső-világ behatásaival szemben védett, hiszen kölcsönvette a háborítatlan-működéshez szükséges már kifejlesztett-mechanizmusokat. Ezzel van összhangban az a manapság már időnként előtérbe kerülő kijelentés is, mely szerint szervezetünk jelentős hányada „testidegen” mikrobák halmaza/gyülekezete, melyek azonban töredéknyi „emberi-anyagunk” működéséhez elengedhetetlenül szükségesek.”

Ez a tudás réges-régi múltra tekint vissza[11], ami szépen feledésbe merült[12] mintegy 300 évre*.

* Az okok közt említi ref.12 ezeket:

„However, it was frequently not taken seriously by the most influential people.”

Magyarul: Azonban – miként az [ma is] csaknem általánosság-számba megy –
a felmutatott eredményt komolytalannak ítélték a kor befolyással-bíró egyedei.

A Vízgazda-koncepciónak a csírája sem jutott be a hazai Akadémia vérkeringésébe – számos próbálkozás, és bekínált tartalom ellenére.

A politikum pedig „alkatilag” gyenge a követendő stratégia helyes megítélésére,
emiatt az Akadémia ajánlásai (valamint külső [EU, WHO, IPCC…] pressziók és elvárások)
mentén igyekszik navigálni.

„The medical establishment also included many influential people with a lot to lose
if they changed their established approaches, and many quack doctors.”

Magyarul: A fakultás túlnyomó hányada jelentős [anyagi és presztízs] vesztenivalóval
kellett volna szembesüljön amennyiben a praxisukon változtatni kellett volna,
akik közt [akkortájt?] nem volt ritka sem a csepűrágó sem a sarlatán.

Ma ez tűpontosan áll pl. a szennyvíz-manipulációkban utazók széles gárdájára: Mindegyikük [EDDIGI] munkája feleslegessé válik a Vízgazdai áttéréssel, emiatt a létalapjukat érzik veszélyeztetve általa. Holott pusztán meg kellene érteni és tanulni az új ismereteket (ami persze választóvíz lehet), és aszerint vinni a [megváltozott] üzem-menetet tovább.

A rehabilitációs gondolatok és elemzések [a tárgyat illetően] ezúttal is megkésettek.[13]

Majd újdonat definíciót kapott 2001-ben[14] és immár pompázatos köntösben jelent meg, ekkorra már mikrobiom név alatt kiteljesedve, azóta pedig külön diszciplínaként kezelve hatalmas kutatás zajlik körülötte[15] – kell-e mondanom: jobbára anélkül[16] hogy bármi pozitív hatással lenne életünkre vagy megoldatlan-problémáinkra – ha leszámítjuk a féligsült-ismeretek nyomán előállt és a jóléti-társadalom rettegő-egyedeire könnyűszerrel-rátukmálható, nem-mellesleg rendkívüli-profitot hozó nem-gyógyszer jellegű étrend-kiegészítőket[17].

Felteszem hogy épeszű Olvasó, de a hasonló-elbírálás alá kívánkozó kritikus sem várja el hogy ide-idézzem a mikrobiom-kutatás kapcsán felgyülemlett szekér-deréknyi hóbelevancot – már amiatt sem mert (bár némely mikrobiom egyedi-alkotói szerkezete akár mélységi-felderítést is kapott) az összefüggések ismerete rendkívül-hiányos, különösen evolúciós-tekintetben. A következő 1)–7) pontok alatti i)–xi) idézeteket a Wikipédia adott szócikkéből[18] vettük, tudván jól hogy a Wikipédia önmagában nem tekinthető tudományos-forrásnak: ellenben az alaposabb-szócikkei azon hivatkozásai amelyek eredeti-publikációk anyagaira mutatnak, már azok.

1) A definíció-szerű alapismeret:

i) „A mikrobiom a mikroorganizmusok azon közössége,
amelyekre jellemző hogy egy adott élőhelyen együtt élnek.”[19]

ii) „Minden állat és növény társulást alkot mikroorganizmusokkal.”[20]

Ezek jelentése másképp fogalmazva: A mikrobiom-alkotókra jellemző hogy egyedi-lét helyett társulásokba-szerveződve léteznek [i)]. Mikrobiom-alkotók nélkül nincs magasabban-szerveződött életforma [ii)]. Következményük pedig az, hogy minden [magasabban-szerveződött] élőlény egyedi mikrobiommal bír.

2) Az első határ-állomás:

iii) „A [területen bekövetkező] fejlődés… paradigmaváltásokat idézett elő
az egészség és a betegségek megértésében.”[21]

iv) „A mikroorganizmusoknak csupán elenyésző-hányada kapcsolódik betegséghez vagy patogenitáshoz. A mikrobák túlnyomó többsége nélkülözhetetlen az egészséges ökoszisztéma működéséhez, és alapvető-funkciója az hogy jótékony kölcsönhatásokat folytat más mikrobákkal és szervezetekkel. Az az elképzelés miszerint a mikroorganizmusok egyedi sejtekként léteznek fokozatosan megváltozott, amint egyre-nyilvánvalóbbá vált hogy a mikrobák olyan összetett halmazokban fordulnak elő, amelyekben a fajok kölcsönhatása és kommunikációja kritikus fontosságú.”[22]

A paradigmaváltásig [iii)] a baktérium (és tettestársai) jelenléte szinonimája volt a betegségnek, emiatt a kiiktatásuk volt a törekvések célpontjában, kitermelve és nagyban előmozdítva a máig-ható sterilitásra-törő higiénia-mániát. A paradigmaváltással ugyan feltárult és megfogalmazást kapott a megelőző-helyzet és megítélés fonáksága (jó és rossz gyakorlatilag helyet cserélt, legalább a teória oltárán) [iv)], ám a gyakorlatba mindez csak territoriális-korlátozásokkal illetőleg jelentős torzulásokkal ment át.

Ezzel együtt i) 1) alatti értelmezése is megerősítő pontosítást kapott [iv) második felében].

3) Értelmezés és alkalmazás:

v) „Az egészséges mikrobiom fenntartása elengedhetetlen az emberi egészséghez;
és [ezen felismerés] új terápiák célpontja lehet.”[23]

vi) „A növényi mikrobiom kulcsszerepet játszik a növényegészségügyben
és az élelmiszer-termelésben.”[24]

Azonnali korlátozás fellépését észlelhetjük v) megfogalmazásában: szűkítés történt antropogén-viszonylatra, azon belül a terapeuta-megközelítésé a domináns szerep. Hasonlóképp hatja át az antropogén szemléletmód a vi) állítást is, holott rámutathatna az általános-érvényűségre: a növény (mint élőlény) egészséges voltát is a mikrobiomja határozza meg, aminek következtében az sikeresebb az életrevaló-utód kinevelésében [neki: termés; nekünk: termény/élelmiszer].

4) Az evolúció szerepe:

vii) „Az emlősök beleiben honos mikrobiom is a gazdaszervezet fiziológiájának kulcsfontosságú szabályozója, és a gazdaszervezet és a mikrobiális-résztvevők leszármazási-vonalai közötti kapcsolt-evolúció kulcsszerepet játszott abban hogy az emlősök alkalmazkodtak a rendkívül eltérő életmódjaikhoz.”[25]

A (szűkebb-érvényű) kijelentés előszöris rögzíti a szervezeti-differenciálódás tényét: Bonyolultabb-felépítésű élőlények mikrobiomja speciális-szerveződésű: más és más az egyes szervekhez kapcsolódóan. A gyomor mikrobiomjára vonatkozó állítás pedig ennek tükrében értelmezendő: A ii) alatt megfogalmazott koegzisztencia az alapja annak, hogy a koelúcióval kitermelődhessék a törzsfejlődési-differenciálódás sikerét előmozdító alkalmazkodás.

5) A degeneráció teret kér:

viii) „A mikrobiom azon potenciálja amivel befolyásolja a tengeri állatok egészségét, fiziológiáját, viselkedését és ökológiáját, változást hozhat annak megítélésében hogy miként is alkalmazkodnak a tengeri-állatok a változásokhoz, ideértve azokat az éghajlattal összefüggő és antropogén eredetű növekvő változásokat is amelyek már hatással vannak az óceáni-környezetre.”[26]

Itt látszólag vii) evolúciós-tényezője lenne a vizsgálat tárgya – ezúttal a tengeri-élőlények szemszögéből – amennyiben nem lógna ki a klímaváltozási-lóláb, sandán utalva annak antropogén eredetére. Ha viszont az antropogén-tényező iránti érdeklődés a szennyvíztisztító-telepek végvizeivel az élővizekbe kerülő N&P eutrofizációs-forrásokra és az emberi-anyagcserevégtermékekkel távozó gyógyszerekre és metabolitjaikra vonatkozna, úgy a körülményességei ellenére is bizonytalan majdani „megítélés” helyett lenne mód a felmerült probléma elegánsan-egyszerű azonnali eliminálására [ld. D)3.) alatt, megoldottan]. Persze, máshová kerülne a dolgok súlypontja: Nem végeláthatatlan publikációkba torkolló mikrobiom-kutatásokra, hanem azon gyakorlati-teendőkre amik a szennyvíztisztítási-metodikák felszámolásával együtt megvalósítják a Vízgazdai áttérést.

6) Újabb szféra tárul fel:

ix) „A környezeti-mikrobiológia nemrég kialakult tudománya újabb paradigmaváltást eredményezett: a mikroorganizmusok mindenütt előfordulnak a természetes környezetben, gyakran gazda-szervezetekkel társulva, és ennek-kapcsán számoltak be első-ízben azok jótékony-hatásairól gazdáikra nézve.”[27]

Az újdonságot a ix) állítás első-fele hordozza: Az élettelennek vélt geológiai-környezet sem mentes a mikrobiom-komponensektől; jelenlétükhöz nem szükséges gazda-élőlény jelenléte. Ami így voltaképp i) általánosító kiterjesztése. Amiből ii) figyelembevételével következik, hogy a mikrobiom-közösség alkotóinak a létezése meg kellett előzze a gazdaszervezetek létezését. Ez pedig kaput nyit az abiogenezis elnevezéssel illetett folyamatnak, amely által az anorganikumból kialakuló életcsíra az evolúciós-folyamat révén magasan-differenciálódott életformákká szerveződött. Másképp mondva: az evolúciós-skála meghosszabbodott; az alsó-vége immár a Föld anorganikus korszaka.

7) Nyitott végek és tapintható korrelációk:

x) „Az evolúciós-törzsfejlődéssel korrelált tényezők jelentősége a gerinces-fajok mikrobiomjai sokféleségének alakulására még általánosságban is kevéssé ismert… Tágabb evolúciós kontextus nélkül nem világos, milyenek is a gazda-mikroba filoszimbiózisában [a társulás együttélése során] kialakult és létrejött [mikrobiom-alakulás] univerzális-lenyomatú mintái.”[28]

xi) „Egyre több bizonyíték utal arra [a mikrobiomot illetően], hogy az emlősökben azonosított erős mintázatok a gerinceseknél inkább kivételnek számítanak semmint szabálynak… Egy több mint 100 gerinces fajból származó minta közelmúltbeli elemzése azt is megállapította, hogy a filogenetikai korreláció erőssége sokkal erősebb emlősökben, mint madarakban, hüllőkben, kétéltűek vagy halak esetében.”[29]

A témakör ismeretlenjének a sűrű homályába mutat x), ami figyelmeztető kellene legyen az elhamarkodott és elbizakodott hurrá-optimizmusos beavatkozásokra, mint génmódosítás [ld. Az Evolúció c) pontja alatt], hidroponika [ld. D)4.) végén], állattartási-viszonyok [„antibiotikumos-étrend”, mint D)3.) összetevője]. Egyelőre a törzsfejlődéssel kapcsolatosan ennyi bizonyosság körvonalazódott: Az emlősök mikrobiom-mintázata ugrás-szerűen tér el a többi (az evolúciós-törzsfejlődés alacsonyabb-fokán álló) gerinces fajétól [xi) első-fele]; továbbá hogy a magasabb evolúciós-fokra jutott emlősök kialakult mikrobiomjai szorosabb-rokonságban vannak egymáséival mint az áll a kétéltűek vagy halak esetére [xi) második-fele].

Explicit kijelentést xi) ugyan nem hordoz arra nézve hogy az emlősök mikrobiomja bonyolultabb-szerveződésű lenne a többi gerinces fajénál, de a már említett és konszolidálódott koelúciós nézet folyományaként a szervezeti-bonyolódással járó törzsfejlődési-evolúcióval párhuzamosan halad a gazdaszervezet mikrobiomjának a diverzifikálódása, azaz implicite áll elő a hiányolt tény. (A koelúció általánosabb-vetületeként tehát kijelenthető, hogy a magasabb-szerveződésű élőlények mikrobiomja is bonyolultabb-szerveződésű.) Ebből-adódóan xi) második-fele [némileg átfogalmazva: az emlősök bonyolultabb mikrobiomjai egymásközti-különbségei kisebbek mint az megfigyelt a szerveződés alacsonyabb-fokán] azt is hordozza, hogy ha egy emlős mikrobiomját valami előnytelenül érinti, akkor az nagy-valószínűséggel állni fog a többi emlősére is.

Így pl. a tartás-viszonyokkal megváltozó étek- és élet-körülmények hatására az agy és az emésztőszervek mikrobiomjai ingerkapcsolatán[30] keresztül megváltozik az állomány általános-egészsége, aminek a kordában-tartására az állattartásban antibiotikum-adagolással élnek. A szervezetbe kerülő antibiotikum ugyanakkor azonnali-borulást idéz elő az emésztőrendszer mikrobiomjában, aminek az egész-szervezetre történő kihatása kiszámíthatatlan.

N.B.: Az analógia [xi) miatt] egy-az-egyben áll az emberi-szervezetre is, amennyiben a Társadalom az egyre mesterségesebb életmód mellett egyre-inkább manipulált élelmiszerekre hagyatkozik [ld. a D)4.) alatti perturbációnál].

N.B.: A fentebbi i)–xi) pontokkal egyfajta logikai-láncolatot igyekeztem kidomborítani,
ami nem teljesen egyezik a felfedezések kronológiájával. Így Winogradsky[31] munkássága
[a sorban itt legközelebb ix)-hez köthető] messze megelőzte korát –
ahova a mai mikrobiom-kutatás is kényszerült visszalépni hogy előbbre-juthasson.

Nézzük ezekután az alábbi meghatározó, ám a tudóskodó-közösségek által emészthetetlen ill. nem-befogadott „testidegen” Vízgazdai állításokat:

A) az emberi ürülék i) nem szennyezés, ii) nem veszélyes-anyag, iii) nem eltakarítandó valami; hanem iv) erőforrás, mégpedig elsőrangú és pótolhatatlan.

B) Az ürülék körforgásba illesztését el kell választani a víz körforgása folyamatától.

C) Az ürülék természetes körforgását a komposztálódási-folyamatok környezete biztosítja.

D) A helyes körforgásba kényszerített ürülék hatékonyan mozdítja elő a környezeti-perturbációk lecsengésén keresztül a zavarmentes-állapotokat.

Vegyük ezeket egyenként sorra:

A) az emberi ürülék i) nem szennyezés, ii) nem veszélyes-anyag, iii) nem eltakarítandó valami; hanem iv) erőforrás, mégpedig elsőrangú és pótolhatatlan.

A mikrobiom létére vonatkozó tudás birtokában nem kell magyarázni, hogy ez a csodaanyag az ürülékünknek is a részét képezi [vö. ii) és v)]: a meg-nememésztett ill. emészthetetlen alkotókkal [esetünkben ezek zöme cellulóz-vázas rost-anyagok], az életfolyamatok szervezet-építő/javító/frissítő teendőiből származó lebontási salakanyagokkal, a bekerülő ám testidegen-anyagoknak a szervezetünk-védművei összjátékaként felszívódás nélkül átkísért részeivel elválaszthatatlanul-elegyedett formában. Mi lenne hát ezekből az amit muszáj megsemmisítéssel elpusztítani, azzal az indokkal hogy mérgező ill. fertőző? Az ijesztgetés bajnokai lemezéről rendszerint az E. Coli ártalmasságára utaló tiráda reccsen fel. Meglehetősen alaptalanul – fejtettem ki már korábban is[32]; merthogy az E. Coli számtalan válfaja közül egyetlenegy találtatott direkt-módon veszélyesnek: akkor ha megennénk. Az E. Coli közösség egyébként a szervezetünkben hasznos funkciót tölt be, mint a bél-mikrobiomunk nélkülözhetetlen alkotója.[33] Megsemmisítése ekként önmagában is direkt-kártétel lenne. Egyébként, a szelektív-megsemmisítéséhez előbb el kellene választani az E.Coli résztvevőket az ürülék többi alkotójától – ami viszont lehetetlen vállalkozás. A bajnoki gondolat (ami mögé illogikus-vonatkozásban kémiai-ismereteket gyömöszölnek, azzal a szándékkal hogy az elgondolásuk a laikusok előtt tudományosnak láttassék) emiatt az lett, hogy nosza akkor semmisíttessék meg az egész, cakkumpakk. (Erre az elgondolásra és szándékra épül a jelenlegi szennyvízipar.)

Ha egyelőre csupán az ürülék mikrobiom E Coli-t is tartalmazó alkotói szándékolt elpusztítása közvetlen kártételét nézzük, a következők felett érdemes morfondírozni: Az emlősök mikrobiomja mikrobiom tekintetében az evolúció csúcsterméke [ld. a xi) alatti gondolatmenetet]; nagyfokú diverzifikáltságsa folytán szinte minden meglelhető benne ami az alacsonyabban-szervezett létformák mikrobiomjaihoz szükséges.

Az ürítéssel megváltozott-életkörülmények közé került bél-mikrobiom természetesen változásokon fog átmenni beavatkozásunk nélkül is (amely átalakulás voltaképp harmonizáció az új környezettel – ld. Az evolúció alatt a Winogradsky-kolonna működését), de a következő élőszervezettel (ami az esetek zömében növény) történő interakciójáig is hasznos szerepet tölt be a geológiai-környezetben [vö. ix) – már ha addig szándékolt bántódása nem esik: ld. B) alatt], összedolgozva az ottani eltérő-szerveződésű mikrobiommal. Az ürülék (jelenleg támogatott és elfogadott) teljeskörű-megsemmisítésére irányuló erőfeszítés tehát hatalmas kártételt okoz annak mikrobiom komponensében, miközben nem-kíméli a társult-alkotókat sem. Amik részint starter-tápanyagok lehetnének [szénvázas-vegyületek=energiaforrás] más-összetételű mikrobiom-alkotók számára [amennyiben az elrendezés ezt megengedi: ld. C) alatt] – ám amiknek a nem-jelentéktelen hányadát a kéretlen-beavatkozás CO2-vé oxidálja. Részint pedig az élővé-szerveződés vitális építőelemei (N, P, mikroelemek) könnyűszerrel felvehető formákban későbbi gazdaszervezetek számára – amiket a szükségtelen beavatkozás azokba az anorganikus-állapotba visz ahonnan a felvételük azután jelentősen-megnehezített.*

* Mint a mesterségesen kiváltott/felerősített denitrifikációval inaktív N2 gáz állapotába vitt
szerves-kötésű nitrogénnek ebből az inert-állapotból újbóli szénvázas-molekulába kötése.
Vagy mint a nitrát-ion (NO3–) energiaigényes redukciója ammóniává (NH3).

Merthogy az élőszerveződések a nitrogént mindig redukált-formában tartalmazzák:
NH2– funkciós-csoport az aminosavakban, N-heterociklusok a nukleobázisokban.

A rombolás ellensúlyozására pótlási-szándékkal alkalmazott (anorganikus) műtrágyák csak azt a szerepet képesek betölteni amivel az ürülék anorganikummá változtatott komponensei is bírnak. (Ezt sem teljesen, merthogy a műtrágyák [mint ipari-szintézisek egyedi-vegyületei] zöméből hiányoznak a mikroelemek.) Ezen anyagoknak a talajban megnövekedett koncentrációja azonban kétoldalról nézve is előnytelen.

·     Az anorganikus műtrágyák vízoldékonysága következtében előálló disszociációval megjelenő ionok sokasága összeomlasztólag hat a talaj kolloidális-szerkezetére,
míg a megemelkedett ionkoncentráció a kedvezőtlen irányba tolja az élőszervezetek vízfelvételét szabályozó ozmózis-viszonyokat.
(Ami aszályos-időkben azok kiszáradását hozza, ami azután pusztuláshoz vezethet.)

·     Ugyanakkor a nagyfokú oldékonyságuk következtében viszonylag gyors a lemosódásuk azokba a mélyebb talajrégiókba, ahol sem nem kívánatosak [nitrátos talajvizek]
sem nem elérhetők [gazdasági-veszteség].

Ezzel igazolást nyert A) minden rész-állítása.

B) Az ürülék körforgásba illesztését el kell választani a víz körforgása folyamatától.

Ha az ürülék vízbe kerül, hamarosan szétmállik abban: bizonyos alkotói feloldódnak, mások diszpergálódva szuszpenzióként lesznek benne jelen. Ami az ürülék bél-mikrobiom részét illeti, annak egymásra-utalt összetevői közt a diszpergálódással megnövekedett távolság okán megszűnik mindenféle kapcsolat [azaz: innentől már nem mikrobiom, vö. i)], s ettől-fogva olyan kölcsönhatásokkal kell szembenézzenek a társtalan mikroorganizmusok, amik szokatlan fejleményekhez vezetnek. Miáltal elvész, de legalábbis alaposan megbonyolódik az a metamorfózis, amely révén e mikro-lények kis-veszteséggel rövid-időn belül újfajta aktív/hasznos mikrobiommá szerveződhetnek egy másik terepen.

Az ürülék mikrobiomon túli hányada ezúttal is táplálékforrásul szolgál [vagy permanensen mérgez: ld. a gyógyszerek és metabolitjaikat D)3.) alatt]. A vízi-környezetben e táplálék által felszaporodó mikrofauna tömeges megjelenése azonban a víztest eredeti-állapotán hatalmasat borít, mivelhogy annak felszínén helyezkedik el. Emiatt a légkör oxigénje vízbe-beoldódása korlátozottá válik, amivel a víz aerob élőlényeinek a fuldoklása a kezdetét veszi [a halálukat követő tetem-oszlással képződő organikus-tápanyag pedig felerősíti ezt az eutrofizációnak nevezett folyamatot], amit súlyosbít a keletkezett eutrofizációs-fauna toxinjainak a beoldódása [ami az anoxikus alsó-víztest mozgásával messzire eláramolhat – és „érthetetlen” szennyeződésekhez vezet távolabbi-régiók vizeiben].

Mindez tehát elkerülhető ha a fekália sorsa nem a vízbe-pottyantás, csöveken tovább-úsztatás, tisztításnak-beállított [valamint tudományoskodó-hadovával fedezett[34]] ökörködésekkel felismerhetetlenné-alakítás – jól-beazonosítható, súlyos és messzire-ható következményekkel, amiktől rendre elhatárolódik az okok mögött álló szennyvízipar.

Ezzel B) indirekt-módon nyert igazolást.

C) Az ürülék természetes körforgását a komposztálódási-folyamatok környezete biztosítja.

Megérthettük az A) alatt elmondottakból hogy az ürülék megsemmisítésére irányuló igyekezet nemcsak önmagában káros, de kártékony mellék- és utó-hatásokkal kísért. Észlelhettük ugyanott azt is, hogy az ürülék mikrobiom-tartalma előbb-utóbb megtalálja a helyét a Természet mikrobiomjai közt, ahol szintén hasznos szerepet tölt be. A két kérdés ami ezek-nyomán felmerül:

·     Mi a módja annak, hogy az ürülék hontalanná-vált mikrobiomját
mielőbb új-közösségek hasznos-tagjává segítsük?

·     És mi legyen eközben az ürülék többi-komponensével –
tudván már, hogy az elválasztás szóba sem jöhet.

Azt ugye már megjegyeztük [szintén A) alatt], hogy „az ürítéssel megváltozott-életkörülmények közé került bél-mikrobiom természetesen változásokon fog átmenni”. Aminek során az eredeti bél-mikrobiom közösségből bizonyos populációk (csaknem) eltűnnek, mások populációja visszaszorul, megint mások vitálisabbá válnak. De ha ezután csak ott állnak „egy szál gatyában” társtalanul, akkor úgy a megváltozott-közösség mint annak egyedei sorsa a vegetálást követő lassú pusztulás. Mert bár ott van számukra elérhetően a velük együtt ürült potenciális élelem/energiaforrás, ám ha ezekből már a bélben felzabálták a kedvükre-valót, akkor a kinti-léttel némiképp megváltozott étvágy sem lesz elegendő ahhoz hogy tovább lakmározzanak abból amit egyszer már otthagytak. Kedvükre-való élelemre lenne tehát szükségük, és társaságra hogy újra hatékony-formációkba szerveződhessenek. Hogyan valósítható ez meg?

A Természetből-származó bármely növényi-anyag szénvázas-molekulái energia és építőanyagként szolgáló élelemforrás. Ha tehát szalmát, faforgácsot, kaszálékot, kigyomlált növények anyagát, konyhai zöldség-hulladékot adagolunk az ürülékre, a táplálék-kérdés biztosan meg lesz oldvaa). De ii) értelmében ugyanezen anyagok egyben mikrobiom-hordozók isb). Így az említett adalékolás mindkét kívánalmon segít; a dolgok pedig ezután maguktól mennek. A külvilági-terepre került túlélő mikrobiom-csapat lecsap a friss élelemforrásra és válogat benne, a künti mikrobiom-közösség pedig olyan ritkaságokat tapogathat amit még nem állt módjában kóstolnic). Lakomázás közben pedig kialakulnak az új baráti-társaságok, újdonsült és egzotikus tagokkal frissítve azt az állományt amely esetleg már beleszürkült a napok robotjába.

A leírt mozzanat nem más mint a tudatos-komposztálásd). Amely tehát képes biztosítani a „hajótöréssel” némiképp megtépázódott ám igencsak-értékes mikrobiom túlélését, ráadásul oly módon hogy életerőssé-vált részvételükkel gazdagabbá teszik a befogadó mikrobiom-közösségete). Innen pedig már adott az út a megújulást jelentő körforgásba: beépül az épp-cseperedő növényi-állományba (amelynek egészségét növeli ha a mikrobiomja „több világot látott” [vö. vi) és e)], ahonnan tovább-kerülhet a növényt elfogyasztó gazdatestbe, ahol a brigád vállalkozó-része a gyomorba vonul, s tevékenykedik ott mint régebben – „emlékezve” vagy sem arra hogy ismét kikerülhet a védett melegségből a zordabb külvilágra.

Ezzel C) is igazolást nyert, viszont néhány részletről és vonzatról nem árt még említést tenni.

a) Mivel a sorolt adalékoknak mind a beltartalma mind az emészthetősége
(lebonthatósága) más és más, az adalékokkal-táplálkozó regenerálódó mikrobiom
fittségi-állapota is az adaléktól-függően eltérő lesz.

b) A sorolt adalékokon jelenlevő mikrobiom-közösség is eltérő [ld. 1) alatt];
éspedig nagyobb-változatosságú és magasabban-szerveződött
a változatosabb-alkotókkal bíró adalékokban.

c) Amire nem vágyik egyik fél foga sem,
az fogja képezni a tevékenységeik alapján kialakuló humusz maradandóbb-vázát.

d) A tudatos-elem itt mindössze annyi, hogy az ürülék azonnali takarásával és az elegy nedvesítésével késlekedés nélkül megindulhat a növényi-eredetű adalék és az ürülék közti kölcsönhatás, miáltal jelentékenyen meggyorsítható az a folyamat
amely az anya-természetben is hasonlóan zajlik*, ám ott a takarást intéző szél
és a nedvesítő eső érkezése meglehetősen esetleges.

* Merthogy ott is komposztálódik az állatok ürüléke – mely lények
[anélkül hogy B) felől ki kellene oktatni őket] ösztönösen nem a vízbe szarnak.

e) Ez a gazdagodás a) és b) értelmében függ az adalékok minőségétől.

D) A helyes körforgásba kényszerített ürülék hatékonyan mozdítja elő a környezeti-perturbációk lecsengésén keresztül a zavarmentes-állapotokat.

Az ürülék helyes körforgása a Természetét kell utánozza – ami C) szerint a komposztálás. A tudatos-elrendezésű komposztálás lehet hőtermelő-folyamat, de hidegen is előrehalad. Az alapvető különbség közöttük annyi, hogy az átalakulások melegen gyorsabban zajlanak – viszont a hő-hatás alatt a komposzt-dombba került alkotók mikroorganizmus-közössége drasztikus változásokon megy keresztül. A hűlő komposzt-dombban azután a populációk újra-rendeződnek, a végső környezeti-hőmérséklethez igazodva.

Túl azon hogy a D) alatti állítás általánosan is igaz – ugyanis maga a körforgás a biztosítéka annak hogy a zavarmentes-állapot minden teljes-fordulatot követően helyreálljon, miáltal bárminő perturbáció is csak a ciklusidő töredékéig állhat fenn [bár nem-közömbös annak amplitúdója ill. az amplitúdó hatékony visszafogása] – nézzük meg konkrétabban hogy mi is az ürülék szerepe, és miféle perturbációk azok amiket kezel.

1.) Az egyik borulás a termőtalajaink humusz-fogyása.[35]

Ennek oka a tudatosan [pontosabban: fél-igazságok mentén végig-gondolt] helytelen talajmenedzselés. A trágya [állati-ürülék + növényi-adalék (szalma)] mint szerves-tápanyag és mikrobiom-közösség visszaforgatása megszüntetésével a termőtalaj humusz-tartalma értelemszerűen apadt; a műtrágya [szimpla anorganikum] nagybani terítésével pedig a maradék-humusz indirekt-rombolása is zajlik [utalás erre: A) végén]. Mivel a humusz szivacsos-üreges szerkezete [benne a hidrofil-jelleget biztosító számtalan H-hidas szerkezet kialakítására alkalmas funkciós-csoporttal] felelős a talaj vízmegtartó-képességéért (mind a mennyiséget illetően mind a lefele-történő áramlás késleltetésében), valamint a felületén is előforduló megannyi funkciós-csoportjával a talaj ásványi-alkotóihoz kötődve a talaj morzsalékos-szerkezetűvé alakításáért ami az erózió mértékét csökkenti, a humusz megfelelő-szintre történő visszaemelése alapvető-követelmény a talajjavítás érdekében.

A humusz azonban nem kész-árucikk amit zsákokból porciózva ki lehetne adagolni; a humusz a talaj-kapcsolat során alakul ki – ha a feltételek adottak. A szükséges feltételek pedig: tápanyagbőség és élénk talajélet. Mindkét feltételt biztosítani látszik a szimpla növényi-adalékolás [már amiatt is mert táplálék és mikrobiom vele együtt érkezik: vö. ii)] – ami azonban bizonyos-vonatkozásokban szegényesebb eredményre vezet mint az ürülék-komposzt adalékolása. (Arról nem is beszélve, hogy a sima növényi-adalékolás esetén az ürülék elhelyezése megint különálló-problémaként jelentkezne.) Az adalékolással ugyanis a lecsökkent humusztartalmú talajban vegetáló megcsappant-számú mikrobiom-közösségek új táplálékhoz jutnak, miáltal felszaporodnak, a felszaporodott-közösség pedig a kapott input-anyagon végzett átalakításokkal humuszt is képez. Ha a talajjavító-adalék (állati) ürüléket is tartalmazó komposzt ill. trágya, akkor az annyival előnyösebb amennyiben annak nagyobb a diverzifikáltsága mind a tápanyag-elemek mind a mikrobiom-társaság tekintetében [ld. xi) értelmezésénél 7) alatt].

2.) A másik borulás a talaj mikroelem-denudáció szimptómája.[36]

A jelenségre id. Béres József mutatott rá, amely abban nyilvánul meg hogy a tápnövények a számukra szükséges nyomelemeket már nem ill. alig találják meg a talajban. Emiatt azok beltartalma csökkent-értékű* lesz, aminek folyományaként a növény ellenállóképessége és vitalitása is kisebb lesz.

* Mind a (növényekkel táplálkozó élőlények szervezete számára szintúgy szükséges) mikroelemekből, mind a mikroelemeket-tartalmazó enzimekkel (a növény életfolyamatai részeként) szintetizált bioaktív-anyagokból kevesebbet fog tartalmazni a növény és étkezésbe-vont termése.

(Ld. az adatokat ref.8 táblázatában.)

Az észlelt denudáció mögött azonban ritkán áll a nyomelemek abszolút-hiánya [szemléltetik ezt Európa talajtani-térkékei is[37]], oka sokkal-inkább az hogy a nyomelemek felvehetősége közvetítő-láncolatában egy vagy több ágens hiányzik ill. alul-teljesít, s szerepüket nincs mi betöltse. A közvetítőláncot a talajélet hivatott biztosítani, amelynek két fő alkotója az élőanyagként munkálkodó mikrobiom és az életanyagnak nevezhető humusz mint multilaterális eszköz. Bármelyikük ha lesilányul, a tápfelvételi-mechanizmus sérül, akadozni kezd, esetlegessé válik, vagy éppen ellehetetlenül. Ennek a legvégső-állapotnak a makroszkopikus megnyilvánulása a virtuális-denudáció. Elkerüléséhez tehát semmi más teendő nincs, mint a lesilányult ill. lesilányított állapotok feljavítása. A lesilányulást kiváltó okra már Béres is utalt, az egyoldalú és fokozott NPK műtrágyázásban jelölve meg azt. Mivel pedig ennek előnytelen-hatásaira már történt utalás [ld. A) alatt], nem alaptalan az elvárás hogy a műtrágyák teljesértékű-komposzttal helyettesítése lehet az ami képes lesz visszafordítani a rombolást.

Tartalmi-feltöltést ez az indoklás a következőkkel kaphat: A humusz, számtalan funkciós-csoportjával, amely szerkezeti-elemek a konformáció eseti-alakulásával a legkülönfélébb kelát-struktúrák kialakulására adnak lehetőséget, a kőzetek ásványaiból feltárt szabadmozgású fémionokat kelát-kötéseikben tározzák. Ezen kelátokból felszabadulva adódik majd a növénynek lehetősége arra hogy felvehesse az ismét szabadon-kószáló iont. A felszabadulás bekövetkezhet:

·     Lokális pH változás hatására
(a növények gyökerei számos váladékot termelnek és bocsátanak ki a külvilágba),

·     Más kószáló fémionnal való kicserélődés eredményeként,

·     Vagy az eredeti-kelát kötésviszonyai megváltozása miatt
(amit a kelát-szerkezethez közeli molekularészek alkalmi konformáció-változása idéz elő
[amit pl. közeli funkciós-csoportokból kialakuló új kelátgyűrű kényszerít ki
midőn ott abban fémion kötődik meg], s ami miatt változik az eredeti-kelát kötés-erőssége).

A legkülönfélébb fémionok ki-bejárásának a biztosítása annál flottabb minél többféle energia-átmenetre ad módot a humusz kelációs-potenciálja. A szimpla növényi-humusz kelát-alkotó funkciós-csoportjai túlnyomórészt C, H, O elemekből épülnek fel [itt-ott N részvételével], míg az állati-ürülékkel készült humusz kelátjaiban nemcsak az N részaránya magasabb, de a P és S jelenléte is jelentős. Egyszerűbb-értelmezéssel ez azt jelenti, hogy a kelációs-lehetőségek fajtái előnyösen megszaporodtak, ami előmozdítója mind a befogadás mind a csere többoldalúságának, miáltal a ritkább nyomelemek forgalma is kevesebb akadállyal néz szembe. Amit célzottabbá tehet az a kvantum-kémiai alapismeret, miszerint a C, H, O, N elemek csupán s és p pályákkal bírnak, szemben az S és P elemekkel amik lényegesen egzotikusabb-szimmetriájú d pályákkal is rendelkeznek. Az S ill. P tartalmú kelátokban megvalósuló fémion bekötések emiatt nemcsak lényegesen-finomabb energiaátmenetekre adnak módot, hanem a szimmetria-viszonyok beleszólása következtében a kötés/szabadulás sokkalta szelektívebbé is válhat. Ha ehhez hozzávesszük még azt az ismeretet is, hogy a nyomelemek szintén rendelkeznek d orbitállal (eltérően a Ca, K, Na, Mg mezo-elemektől), akkor ez már jó fogódzó lehet ahhoz, hogy miért éppen az állati-ürülékkel készült komposzt az amelyik nélkülözhetetlen a nyomelemek forgalma biztosításához.

A humusz ilyetén feljavított-állapota tehát garancia arra hogy a nyomelemek eljuthassanak a növényekhez – amennyiben vannak. A humusz kelát-struktúrája azonban csakis az ásványokból már kiszakított ionos-állapotú nyomelemeket képes a leírt módon kezelni; magát a kiszakítást a talaj-mikrobiom speciális-résztvevői végzik (alkalmasint igénybe-véve a növény gyökerei által kibocsátott váladékokban levő agresszív-vegyületeket a feltáráshoz).

Van ismeret arról, hogy az un. pionír-fajok szimplább mikrobiomjában jelen van olyan mikroorganizmus amely képes a feltárásra[38], bár az is tudott hogy ez a folyamat igencsak lassú. Direkt-bizonyíték híján azt feltételezni hogy az emlősök bél-mikrobiomjában ez a mikroorganizmus előfordul (pusztán annál fogva mert az övék a legösszetettebb) gyönge lábakon áll. Abban viszont már több a ráció, hogy a talajban permanensen-jelenlevő ám jobbára hibernált-állapotú ásvány-feltárásra képes mikroorganizmusnak mind a populációja mind a vitalitása alaposan megnövekedhet ha olyan közösségbe helyeződik ahol támogató-társakra talál [vö. i)]. Ebben a vonatkozásban viszont már van lényegi-különbség a növényi és az ürülékes komposzt között. Konkrétabb ismeretek híján a megokolásban ennél mélyebbre nem mehetünk. Meg kell elégedni a tapasztalattal (legalábbis addig amíg a Vízgazdai-kutatások nem kapnak önálló támogatást és finanszírozást), mely szerint az állati-ürülékes komposzt tudatos-használata képes a virtuális-denudáció kezelésére.

3.) A xenobiotikumok környezeti-terjedése problémája.

Míg a két fentebb-említett borulás értelmezése valamint kezelésmódja ímmel-ámmal még elfogadásra talál s akadnak is akik a korrigálás említett-módjával élnek, addig az un. környezeti-xenobiotikum probléma előtt tanácstalanul áll a Világ: kitartóan méregetik[39] és szörnyülködnek rajta[40]; kezelésére az egyedüli elme-produktum az általunk már kimutatottan-helytelen szennyvíztisztítási-megközelítés tovább-bonyolítása, megtalpalása egy újabb-munkafázissal.[41] Ami nemcsak hihetetlenül megdrágítja a folyamat egészét (amellett hogy képtelen lenne kezelni a felmerülő hatalmas volument), de már bizonyítást kapott hogy érdemben hatástalan. S a probléma fölött trónolók nem is sejtik, hogy az ürülékünkkel-elegyes alom komposztálódásakor a xenobiotikumok lebomlanak – vagyis az ártalmatlanítás nem követel még extra-lépést sem ahhoz képest, amit a fentebbi két borulás korrigálása okán amúgy is szükséges megtenni. Azoknak [a „szakembereknek”], akiknek a feje már tömve van egyébirányú-tudással (köztük olyannal ami így vagy úgy de kizárja hogy az ürülék bárhol is pozitív-szerepet kapjon), a koponyájában ez a gondolat nem kaphat helyet – hacsak ki nem dobnak onnan bizonyítottan-haszontalan ócskaságokat (pl. azokat amik ellentétben állnak az új-ismeretekkel) – már amiatt is mert az csordultig tele van.*

* Az ilyen hozzáállás ütődöttségét az alábbi (képzeletbeli) példa világíthatja meg:

Azok, akiknek valahogyan a fejükbe verték azokat a rendkívül-kusza „szabályokat” amelyeket követve képesek bizonyos-szinten római-számokkal szorozni-osztani, nem is mernek belegondolni az arab-számokkal végezhető hasonló-műveletekre, hiszen agyukat rettentően megterheli a belegyömöszölt irdatlan-méretű feleslegesség, s rettegnek attól,
ha bármi csekélységet is betuszkolnának oda akkor valami amit ott féltve őriznek kipottyan. Így azután fel sem mérhetik, mily hatalmas könnyebbséggel adhat hibátlan-eredményt
az arab-számokra történő áttérés – a szorzás-osztásnál bonyolultabb műveletek esetében is. Helyette inkább új-szabályok megalkotásán törik a fejüket, amik a titkolt naplóikban mutatkozó fals-eredményeket lennének hivatottak lecserélni.

Az ő hozzáállásuk azonban nem változtat a tényen: a lebomlás az említett-körülmények közt megtörténik, mégpedig vajpuhán és rendkívül eredményesen. A megoldás gyakorlatba-emelését viszont hathatósan képesek megakadályozni, hiszen döntnöki-pozícióban vannak.[42] Mi most, e-helyütt, maradunk az állítás igazolásánál.

A probléma tehát úgy merül fel, hogy a nagykorúság küszöbére érkezett emberiség – elkápráztatottan a zseniális-elmék felfedezései nyomán kibontakozó lehetőségektől – mindenféle oktalanságra ragadtatta magát, mégpedig a következmények végig-gondolása nélkül, s gyárt übtre olyan anyagokat amelyek molekulái Természet-idegenek. Midőn a gyártásuk és fogyasztásuk felfutásával ezek a molekulák szétszóródva megjelennek a környezetben, s kezdik észlelni a negatív-hatásaikat, elindul a médián keresztül a lakosság rettegtetése, aminek farvizén lenyomhatók a Társadalom torkán azok a kutatások amelyek a kérdéskört kerülgetve zabálják a forrásokat, anélkül hogy érdemleges eredményt hoznának a kilábalást illetően. Már itt, e negatív-hatások észlelésekor, felmerülhetne azok agyában akik képesek rendszer-szinten gondolkodni, hogy az Élő-Természet képes reagálni az őt ért legvaskosabb támadásokra is, így keresni lehetne azokat a jelenségeket is amelyek pozitív-kicsengéssel bírnak. Balkézről ugyan, de találtattak ilyenek is[43], azonban a Természet ezen reakcióira az a legjellemzőbb hogy igen-lassúak; feltehetően amiatt mert a folyamatokat-intéző ágensek ehhez evolúciós-lépéssel kell kitermelődjenek. Itt azonban nem ezekről kívánok szólni. Annál is kevésbé, mert a természet-idegen anyagok gyártási-volumenének a nyomába sem ér az evolúciós-lépéssel induló elhárítás – legalábbis nem az emberi-élet hossza léptékével mérve.

Annak hogy a xenobiotikum-lebontás a jelzett-környezetben ténylegesen megtörténik plauzibilis okai vannak, azonban a kétségeket-kizáró bizonyítást csakis azok a vizsgálatok adhatják amelyek molekuláris-szinten igazolják az adott szerkezeti-elem degradációját. Mivel – mint már említettük – a Vízgazdai-kutatások támogatatlansága folytán ilyen-irányú mélységi-elemzéseket és speciális nagyműszerekkel felszerelt laboratóriumi-hátteret igénylő kutatásokra nincs mód, a tudományos szakirodalom átfésülésével nyert publikációkra [ahol tehát megvolt a labor-háttér] támaszkodó elemzésekkel kellett kiváltani a szakmai-alapokon nyugvó igazolást. Ezt a munkát (majd két év anyaggyűjtést követően) 2020. juniusára hoztam tető alá[44]: Szükségszerűen viszonylag terjedelmes; a szélesebb-körű meggyőzésre aspiráló ismeretterjesztői-szándék ha nem is szenved benne hajótörést, a hivatkozott-anyagok részletekbe-menő követése olykor mélyebb kémiai-ismereteket kíván; elég sok-lábon áll ahhoz hogy a levont következtetések általános-érvényűsége is megálljon; s kiegészítésként utalásokat is tartalmaz arra-vonatkozóan, hogy esetleges-kételyek eloszlatására valamint mélyebb-ismeretek szerzéséhez a lebontás részleteit valamint a végső-metabolitok szerkezetét illetően milyen további-lehetőségek állnak még rendelkezésre, milyen stratégiák követendők[45]. Emiatt a bizonyítás mélységeit pontról-pontra követni szándékozók legcélszerűbb ha az eredeti-munkához lapoznak.

A molekuláris-alapokra támaszkodó bizonyítottság megléte után pár szót érdemelhet a plauzibilisabb magyarázat is. Kezdjük a kételyekkel: A lebontási-várakozás sikerével ellentétesnek mutatkozik az a tény, hogy a természettől-idegen gyógyszermolekulák az emberi-szervezetből történő ürülésükig szinte alig szenvednek bomlást, dacára hogy ott munkálhat rajtuk az a bél-mikrobiom amelyik jelenleg a legfejlettebb. Ugyan miért lenne képes a totális-lebontásra ugyanez az ágens a külvilágban? A magyarázatot a következőkkel adnám: Az emberi-szervezetben testidegenként jelenlevő xenobiotikum lebontása ott nem lehet az elsődleges-cél. Például amiatt, mert a lebontás fragmentjei (az adott testidegen-molekula szerkezetétől függően) szintén testidegen-molekulák lehetnek – ami az elhárítási-munkák felesleges megtöbbszöröződését kívánná a szervezet belső védő-mechanizmusától. Ezt megerősítheti az a nézet/feltevés, hogy – bár a lebontást a mikrobiom egyes egyedei képesek lennének kezdeményezni/elvégezni – a mikrobiom mint közösség inkább azon célkitűzés mentén munkál hogy a testidegen-anyagot kalodába zárja, az amúgyis korlátos-időn belül bekövetkező ürítéséig. Amint a bél-mikrobiom kalodájába zárt xenobiotikum a külvilágra kerül, mind a körülmények mind az állapotok jelentősen megváltoznak. Tudjuk már hogy az aerob-viszonyok közé érkező bél-mikrobiom összetevői populációjában is hatalmas-változás áll be [ld. C) alatt] – ami önmagában is magyarázat lehet arra hogy a megmaradó-alkotói más indíttatással bírjanak a meglapuló (és menekülésképtelen) xenobiotikum irányába. De ezt a megváltozott-indíttatást felerősíthetik vagy támogathatják az alom-adalékból melléjük besorakozó eltérő mikrobiom-közösségek is. Továbbá kiemelném még azt a nem-elhanyagolható tényt is, hogy míg a xenobiotikum a beleinkben jobbára csak pár napot időzik, addig az ürülékes-komposzt dombján (amennyiben szükséges) hónapokig-tartó macerának van kitéve.

4.) Az észleletlen-munkáló perturbáció.

A végére hagytam egy olyan perturbációt amit szinte nem is vélünk annak, holott jószerivel mindannyian ki vagyunk neki téve, ráadásul mindennap. A perturbáció következménye azon újabbkori népbetegségek megsokasodása, amik közül ha csak 2-3 érint valakit az akár boldog is lehet. Az előidézője egyik fő-oka pedig a megváltozott táplálkozás. Amire rásegít az a vonulat, hogy a kezelésére kimódolt utak következtében gyógyszer-függővé vált az egész Társadalom. (Aminek a xenobiotikum-vonatkozását épp az imént érintettük.)

A másik jelentős tényezőre, ami az életkörülményeink és tevékenységeink megváltozásában keresendő, mélységében itt nem térhetek ki.

A megváltozott táplálkozás felülnézeti-labirintusa arról szól, hogy lassan már nem is tudjuk hogy mit is eszünk. Ami önmagában még nem lenne baj, ha a kiszolgáltság nem torzult volna kiszolgáltatottsággá, mégpedig úgy, hogy azt sem észlelni sem elkerülni nincs módjában az utca emberének. Annak ecsetelése hogy a finomított-élelmiszerek fogyasztásának az egészségügyi-következménye hányféle alakban jelentkezik, köteteket tölthetne be. Az a tanulmány[46], amely kimutatta hogy a kevéssé-civilizált [természetes-rostokat bőven fogyasztó] közösségek emésztőrendszere képes a cellulóz részleges-lebontására míg a városiasodott civilizáció polgárai számára az emészthetetlen, egyértelműen rámutat hogy a bél-mikrobiom képes elszegényedni a szegényesebb input hatására. A bél-mikrobiom leromlottabb állapota egyik következménye pedig az elhízásban mérhető. Fontos lenne tehát a karbantartása.

Tekintsünk most el a feldolgozott és zacskós termékektől, amikből a „finomítással” rengeteg biológiailag-értékes összetevőt eltávolítanak, és amikbe ezután azt tesznek amit csak jónak látnak a létrehozói, s nézzük a finomításon még át nem esett primer-élelmiszerek állagát. Tettünk D)2.) alatt már említést arról hogy a növények fejlődésében mily fontos szerepet játszanak a nyomelemek: hiányuk esetén a termények beltartalma messze elmarad attól ami a régebbi-korok kínálatában még adott volt [vö. ref.8 adataival], s amire szüksége lenne a szervezetünknek ahhoz hogy funkcionálisan hiba-nélkül üzemeljen. A beltartalom vitális-komponenseinek a csökkenése az utóbbi évtizedekben rendkívüli-mértékű volt; ami önmagában is elegendő magyarázat arra, hogy amennyiben az élelmiszerválasztékra ez általánosan-jellemző, akkor a folyamatos-kitettség következtében megtörténjen a leépülés a szervezetünkben, amely azután legyöngítetten, bajoktól-szenvedve vonul végig a környezeti-hatások szenvtelen pofozófala közt. Innen szemlélve talán már világosabban az üzenet súlya amit B) alatt vázoltunk, valamint az ott-említett megoldás jelentősége. Ami tehát az emberi-ürülék komposztált-formájának a körforgásba-illesztő visszavezetése abba a Természetbe, amely a legjobb gazda a legbonyolultabb-folyamatok intézésére – s aminek az egyik hozadéka az így termelt élelmiszerek gazdag beltartalma, bioaktív kémiai-komponensek és mikrobiom tekintetében egyaránt. Helyette ma lesilányított talajon műtrágyák hadba-vetésével folyik az élelmiszertermelés, ami nemcsak beltartalmilag hitványabb portékát ad, de permetszerek sokasága maradékát is hordozza [kéretlen xenobiotikum-adagolás a szervezetünkbe] – amik nélkül a hiányos-ellátottságú növények nem élték volna meg a felnőttkort. Sőt, a még-biztosabb profit növelése érdekében, terjedőben van az az irányzat [hidroponika] amely egyenesen fittyet-hány a növény minden természetes igényére: talaj nélkül, tápoldatokkal nevelik fel, mesterséges megvilágítással, a külvilág teljes kizárásával, permetszer-koktélok sűrű szeánszaival, szinte kórházi-körülmények közt.

Lazításként ide kívánkozik a hidroponika korai stádiumában már megszületett
szomorkás poén: a Holland paradicsom a víz ötödik halmazállapota.

Tehát ennek a borulásnak a korrekcióját is ugyanaz az eljárás adná ami az előzőekét. Ez most már nem lehet véletlen: Jelzésértékű arra hogy a Vízgazda-koncepció mögött valóban rendszer áll – éspedig olyan amely (miként a Természet) önellentmondás-mentes.

Aki még ezekután is ódzkodna attól a Vízgazdai-megoldástól ami az 1.)–4.) alatti borulásokat ugyanazon eljárás hozadékaként képes eredményesen korrigálni, annak is kínál a 4.) alatti borulás ellensúlyozására a klinikai mikrobiom-kutatás kuratív-módszert. A szervezet általános-legyöngülését a kuratív-megközelítésű szemlélet a mikrobiom kiegyensúlyozatlanságában látja, ami így a kelleténél gyengébben teljesít; ennek okát nem-pontosan körvonalazott táplálkozási-hiányosságokban jelöli meg. A kuratív-beavatkozás ennek megfelelően a bélrendszer mikrobiomjának a feljavítását célozza meg, egészséges bél-mikrobiom beadagolásával. Ennek kivitelezése úgy történik, hogy a donor-szervezetből az ürülékével távozó bél-mikrobiomot speciális-elrendezések mellett a fogadó-szervezet tápcsatornáján át a beteg beleibe juttatják. Mivel korábbról tudjuk már hogy a bél mikrobiom-közössége a salak-anyagoktól el nem választható, rövidebben és közérthetően fogalmazva a procedúra: A beteget egy tökidegen-egyén ürülékének az elfogyasztására bírják. A kúra sikere érdekében ismétlésekkel.

Szabad tehát a választás: Az ürülékes Alomszék-komposzttal életerőssé-tett talajon termesztett magas-beltartalmú élelmiszerekből kerüljön-e az asztalunkra az étek amely azután garantálja a funkcionálisan tetterős bél-mikrobiomot, vagy hagyatkozzunk az ápolói-segédlettel levezényelt szarevésre.[47]

Őszintén remélem hogy a fentebbi eszmefuttatásokban sikerült világosan fogalmaznom, és hogy a bizonyításaim is meggyőzőek voltak; és ezzel a Címben megfogalmazott aspiráció sem találhat a továbbiakban ellenvetésre: A Vízgazda-rendszer vitathatatlanul Tudomány.

Már csak annyi maradt hátra hogy némileg közelebb-hozzam ezt a központi-elemként szerepeltetett mikrobiomot, hiszen viszonylag ismeretlen a közgondolkodásban; s emiatt sokak számára lehet meghökkentő a kiindulási-pont, mely szerint testünk sejt ill. genetikai állományában a mikrobiomé a többség – miáltal az emberi-létünk mintha eljelentéktelenedne ebben a nyüzsgésben. Ahhoz hogy valamennyit is felfoghassunk abból hogy ez az állapot miként és mi-célból állt elő, néhány adalékkal szolgálok alább, bizakodva hogy az ismeretek birtokában a házikedvencekre pazarolt szeretetből valamennyi majd a mikrobiomra is átháramlik.

Az evolúció

Az alkalmazkodás, a változó környezeti-feltételekhez igazodó új-egyensúly beállása, és az ezek ultima-rációját megtestesítő evolúció közti kapcsolat megvilágításához talán a Winogradsky-kolonna[48] lesz a legalkalmasabb. Ez egy alul zárt hosszúkás üveghenger, amelynek az aljára olyan iszap kerül amiben vannak mikroorganizmusok. Ebbe az iszapba adalékok kerülnek: cellulóz-apríték (mint lebontható szén/energia-forrás), Ca, Na, S elemek forrásai (mint CaCO3, CaSO4, tört tojáshéj, tojássárgája). Erre kerül a steril [élettelen] szilárd réteg (iszap/homok), majd a tetejére víz [szintén steril] úgy, hogy az alanti-rétegeket légmentesen átjárja. Ezt a rétegelt struktúrát a felső lezárást követően napsugárzásnak teszik ki. Az elrendezés alkalmas arra, hogy a bevitt iszap mikroorganizmusai felszaporodjanak. A lezajló folyamat különleges-vonása az, hogy a felszaporodásuk üteme nem szimultán, hanem a kémia logikájához igazodó. Így az a kevéske O2 és CO2 ami a zárt-rendszerben jelen van csupán ahhoz elegendő, hogy a fotoszintézisre-képes valamint az aerob-életvitelű mikroorganizmusok [amennyiben jelen vannak] ki ne pusztuljanak. A fő-folyamatokra koncentrálva megállapítható, hogy az anaerob lebontó mikroorganizmusok szaporodása indul be először, hiszen minden életfeltétel azonnal adott számukra: a közeg oxigén-mentes (a kevéske O2 zöme a vizes-fázisban található), és a cellulóz mint könnyen-lebontható energiadús tápanyag bőven rendelkezésre áll. Ez a lebontással-járó táplálkozási-folyamat egyben CO2-t is termel. A CO2 rendelkezésre-állásával beindulhat a fotoszintézisre-képes mikroorganizmusok önépítő felszaporodása. Ez a folyamat viszont a CO2 fogyasztás mellett O2-t termel. Ekkor viszont fellélegezhetnek az aerob-életvitelű mikroorganizmusok is, s innentől-kezdve mindhárom eltérő életvitelű és szükségletű mikroorganizmus-közösség egymás-mellett létezve kér részesedést az egymás által termelt erőforrásokból – miáltal egy idő múltán a kezdetkor beadagolt segédanyagok mennyiségéhez és arányaihoz igazodóan beáll az egyes mikroorganizmus-populációk népességi-szintje és az egymáshoz-képesti arányaik. A változás teljessége viszonylag hosszadalmas [több hónapot igényel]. Az átrendeződést viszont, mint ami a szimplább egyensúlyi-beállásoktól több-vonásban eltér [anorganikusból organikusba építkező felszaporodás; determinált-szekvenciájú kimenetel], magam inkább korlátozott-ívű könnyített evolúciónak nevezném – bár más-szemszögből nézve mindössze egy lassú de hatékony regenerálódás. Olyan, amelyik impressziókat adhat ahhoz, hogy elképzelésünk legyen például a külvilágra kikerült ürülékünk bél-mikrobiomja átalakulásáról – bár a párhuzam megtörik azon hogy a Winogradsky-kolonna zárt-rendszer, míg a külvilág társ-mikrobiomjai és a fogadó atmoszféra közé érkező ürülék esete nem az.

a) Ha sebességi-összehasonlítást kívánnánk tenni, úgy elmondható hogy a változás üteme zárt-rendszerben lassú, míg nyitott-rendszerben gyorsabb. A Winogradsky-kolonna zárt-rendszerét véve, abban a változások szukcesszív-volta miatt eleinte alig zajlik reakció, ahol ráadásul a sebességét-meghatározó koncentrációk az induláskor jobbára igen-alacsonyak – eltérően az ürülékes-komposztálás nyitott-rendszerétől, ahol a jelentős indulási-koncentrációk mellett már a kezdeti-stádiumban is zajolhatnak párhuzamos-reakciók is.

b) A Winogradsky-kolonna mikrobiom-kultúrájában az említettekétől eltérő mikroorganizmusok is jelen lehetnek, pl. kén-oxidáló és kén-redukáló fajok, akár önépítők [autotróf] akár élősködők [heterotróf], ahol az autotrófok az építkezéshez az energiát vagy a napsugárzás fotonjaiból veszik [fotoszintézis] vagy kémiai-kötések megbontásából/átrendezéséből [kemoszintézis]. Így pl. ha a Winogradsky-kolonnában az indításkor a kén-tartalmú adalékban a kén oxidált-formában van jelen [gipsz: CaSO4], akkor a kén-oxidáló fajok felszaporodása csak azután várható ha a kén-redukáló fajok populációja már megemelkedett, s munkájuk által a redukált-állapotú kén [S, H2S, (poli)szulfidok] az oxidációra előáll. Tojássárga indító-adalék esetében viszont a helyzet fordított. Amennyiben bármelyikük építkezési-módja tiszta fotoszintézis, úgy a folyamatok meg se indulnak mindaddig, amíg a már elmondott úton ehhez elegendő CO2 nem termelődik.

c) A valóságos evolúciót [annak bizonyos lépéseit] is lehetne vizsgálni Winogradsky-kolonna elrendezésekkel, amennyiben az iszap-mintával bejuttatott mikroorganizmus-összetételt kontrollálni tudnánk – és biztosíttatik a kiszámíthatatlan-időtartamú megfigyelési-asszisztencia.

A kísérlet akkor kaphat (eredményt-felmutató) lezárást, ha legalább egy új faj szerencsés-átalakulásokkal megjelenik – aminek a kitermelődését egy betöltetlen ill. kevésbé-eredményesen betöltött feladat jobb végrehajtása mozdíthatja elő. A szerencse bekövetkezése módjáról és megvalósulásáról szóló eszmefuttatásokba[49] azonban nem ártanám magam. Amit eddig tudni lehet erről, az inkább hasonlatos azokhoz a magasban-tornyosuló felhőkhöz amik éppoly eredményesen képesek eltakarni előlünk a Napot mint azok amik lényegesen-lejjebb vannak, semmint valami készétel-recepthez. Talán emiatt tud támogatást szerezni az a nézet, hogy ha a Természet az evolúcióval úgyis létrehoz génmódosítást, akkor a laboratóriumi-ember is tehet effélét kényére-kedvére, ahogy-esik-úgy-puffan technológiával[50] csapongva ott, ahol évmilliárdok tapasztalata húzódik meg az ismeretlenben.

d) Az evolúció eleje, az Élet(funkció) és a hozzá szükséges szénvázas-molekulák keletkezése: Variabilitások

Az Élet keletkezését meg kellett előzze az élő-szervezetet felépítő molekulák létrejötte, a környezetben rendelkezésre-álló elemekből és vegyületekből.

Hacsak nem hagyatkozunk a panspermia[51] deus ex machina nézetre, miszerint ezek az Univerzum ködéből ill. meteorokból érkezett „meglepik” – azon oknál fogva hogy egyik-másik molekula nyomára bukkanni vélnek az intersztelláris anyagban.

Erre vonatkozóan többféle elképzelés is létezik, azonban mind csupán részmagyarázatokkal szolgál; a folyamat egésze – a menetét is ideértve – részleteiben ma sem ismert. Mindazonáltal vannak támpontok – ténybeliek is, valamint fizikai és kémiai evidenciákon nyugvó logikaiak is – amik bizonyos-utakat eleve kizárnak, s ezáltal nagyobb valószínűséget adnak más lehetséges (tőlük eltérő) folyamatoknak.[52]

A lehetőségek választákát illetően, az ős-állapotú élettelen Föld felszínén létrejövő első szénvázas szervesmolekulák [állnak C, H, O elemekből] kialakulásához a ma [a légkörben és a felszínen egymással kölcsönhatásba kerülhető] rendelkezésre-álló O2, H2O, CO2 (és CO), CH4, N2 (és NH3, NOx), H2S molekulák választékát érdemes szemügyre venni.

Az élettelen Föld légkörében O2 nem lehetett[53]: Az oxigén nagy reakcióképessége folytán kémiailag-kötött formában lehetett csak jelen (ásványi oxidok és szilikátok formájában). Emiatt, a reduktív-állapotú Föld-felszínen, a szervesmolekulák legegyszerűbb-felépítésű prekuzora, a formaldehid [HCHO], kombinatorikai-alapon legfeljebb a CO2+H2O/H2S/NH3 ill. CH4+H2O/CO2 reagens-párosítások eredményeként jöhetne létre – azonban ezek közül számos reakció kizárható: más termékekhez vezetnek. Egyebekben mindegyik formaldehidhez vezető reakció endoterm, azaz külső-energiát igényel. Ez szerencsére rendelkezésre áll [ma is]: a Napból érkező sugárzásnak még a nagy-energiájú komponensei is képesek légköri O2 hiányakor lehatolni a földfelszínig, így lehetőség adódhatott fedezni a legkisebb-energiaigényű párosítás (CO2+H2S) és a legnagyobb-energiaigényű folyamat (CO2+H2O) szükségletét is [50 vs. 470 kcal/mol[54]], tehát a CO2, H2O, H2S jelenléte az ősállapotú atmoszférában megerősíthető.

A formaldehidből akár komplett szénhidrátok képződhetnek (szukcesszív aldol-reakciókkal[55] az RNS cukor-részét képező ribóz is), de egyéb elemi prekuzor-molekulák is (diszproporcionálódással[56] metanol és hangyasav).

Aminosavak képződése lehetőségét prezentálta a Miller-Urey kísérlet[57] redukáló-atmoszférában, villámlást imitáló elektromos-kisülésekkel – aminek felrótt szépséghibája, hogy a képződött racemátokból nem vezethető le az út a jelen optikai-izomerzációs valóságához.

Aminek a megválaszolása egyébként (tudtommal) még ma is függőben van.

Innen persze még messze van akár a polipeptid akár a DNS, nem is említve ezek működő-egységbe szerveződését – ami megfelelne az első önálló-tevékenységre képes molekulahalmaznak.[58] Arra, hogy ezek a próbálkozások vajon hol történhetnek, az alábbi korlátozások érdemelnek megfontolást:

·     A reaktánsok puszta találkozása is valószínűtlen ha azok „végtelen-hígításban” sodródnak szerteszét az óceánban: tehát zártabb öblök kellenek ehhez
[amik létrejöttéhez szükséges tektonikai és egyéb előzményekre itt nem térünk ki].

·     A fehérjék és a DNS oligomer-szerkezetei létrejöttét
(aminosavak ill. nukleobázisok/ribóz/foszforsav vízvesztéses kondenzációja által)
előidézheti a zártabb öblök vizének a ciklikus elpárolgása és feltöltődése:
ami ekként mérsékeltebb öböl-térfogatot jelent.

·     Ami az öblök mélységét illeti, a reakció-próbálkozások számára ez mindaddig közömbös, amíg a kialakuló-szerkezet a beérkező UV-sugárzásra stabil.
A bonyolultabb-funkciókra képesítő delikátabb-kötésrendszer viszont
már nem tolerálja a nagyenergiájú UV-sugarakat: a gerjesztést [adszorpció] nem relaxáció [kisugárzás] hanem a kötés felbomlása követi; fuccs az építkező-munkának. (Tényszerű ismeret a mából: a 250 nm alatti UV-sugárzás károsítja a DNS-t.)

Mivel a Föld légköre ezidőtájt mentes az oxigéntől (emiatt a Nap nagyenergiájú UV-sugárzása bombázza a felszínt), a labilisabb óriásmolekulák legfeljebb 10–20 m vízmélység alatt vannak csak biztonságban.

Tekintve hogy nem feladatunk itt a FUCA-LUCA tárgykörben világosságot teremteni – ahol rendkívül áttételesek azok a bizonyító-erejűnek vélt érvek amik nehézveretű molekuláris-szintű felderítésekkel és elemzésekkel óhajtják eszközölni a megerősítést, ám amelyek interpretálása eltérő-elgondolások alátámasztására éppúgy alkalmas lehet – a publikációs háttéranyagot[59] elhagyva csupán néhány lényegi-aspektusra vonatkozó megjegyzéssel zárnám ezt a pontot.

Az autotróf szervezetek [amik lététől függenek a heterotrófok] kétféle önfenntartó-mechanizmussal bírhatnak: az ismertebb a fotoszintézis, a másik a kemoszintézis.[60] A fény energiáját kívánó fotoszintézisen-alapuló szerveződés az Élet hajnalán erősen behatárolt létfeltételek közt vergődött: ~20 m mély vízréteg alatt nem eshet bántódása, viszont oda már alig jut le fény. Márpedig a fotoszintézis diadalra jutott. Olyannyira, hogy a kezdeti reduktív-légkör mára 21% oxigént tartalmaz.

Nincsenek feljegyzések arra nézve hogy a korabeli-élőlények kifejezték-e tiltakozásukat, követeltek-e ellenintézkedéseket ezen drasztikus-változás előretörése megtapasztalásakor. Viccen kívül: A légköri CO2 koncentráció is drasztikusan kellett csökkenjen a nagybani fotoszintézissel. (Igaz, a Föld-történeti őskor CO2 koncentrációiról sincs „elsőkézből” származó információnk.) Ami a mai klíma-magyarázat szerint hatalmas-mértékű lehűléssel járna. Igaz, a Nap sugárzási-energiája viszont növekedett az időben. Pierrehumbert szerint[61] 1/(1+0,4*(1-t/4,5)) arányban (t milliárd években). Csakhogy ez a monoton-függvény egyben enyhén növekedő; ekkor viszont a kilátás [mert P. szerint a képlet további 4 milliárd évre is kvázi-helyes] a közeli Armageddon – hiszen (ha a CO2-n múlna egyedül) már legfeljebb 420 ppm CO2 áldozható be a túlfűtés kompenzálására; igaz hogy azzal meg is állna a fotoszintézis, s vele a rá alapuló Élet.  – A választás így abban áll, hogy vagy kihasználjuk a hátralevő kevés időt, vagy el kell majd dobjunk néhány képletet és teóriát.]

A folyamattal termelődött oxigén (igen-hosszú inkubációs-periódus után – merthogy a reduktív-atmoszférában a tektonikai-aktivitásokkal a felszínre-kerülő fémek oxidációja lekötötte azt) a légkör fentebbi/külső-régiójában a Nap beérkező nagyenergiájú UV-sugárzását elnyelve O3 molekulává alakul, s a létrejövő [és lassan megvastagodó] ózonpajzs további védelmet biztosított az alant fotoszintetizáló élőszervezetek számára – amely variáns ekként „kiléphetett” a szárazföldre és megvethette ott a lábát.

Jogosnak tűnik így a feltételezés, hogy az Élet szerveződéséhez szükséges „kísérletezés” zöme a háborítatlanabb mélyben történt; azaz a kemoszintézis megelőzte a fotoszintézist. Vagyis a korai életanyag zömét a mélyebb-régiók kemoszintetizáló-műhelyei állították elő, amik azután elsodródva meg-megújuló kísérletet tehettek a fentebbi-régiókban a veszélyesebb de „jövedelmezőbb” fotoszintetizáló életmódra. [Pontosító-adalékok ref.59 részletezésénél.]

e) A magasabb-szerveződés létalapja: kooperációk már meglevő szervezetekkel.

Ha elfogadjuk a ma megállapodottnak-tekintett állításokat, miszerint a Föld 4,5 milliárd évre rúgó életében ~3,5 milliárd évvel ezelőttre tehető a fotoszintézis kialakulása (az un. cianobaktériumok által), és hogy a sejt fejlődési és differenciálódási folyamatai nyomán csupán ~1,7 milliárd évvel ezelőtt kezdtek megjelenni a többsejtű-szervezetek, akkor ezekből két következtetés adódik:

i) A horribilis időtartam alatti meg-megújuló próbálkozások eredményeként
óriási változatosság jöhetett a sejtek szintjén létre,
amelyből az életképes-mechanizmusúak fennmaradása képezhette
a tovább-szerveződéshez lehetőséget adó matériát.

ii) Bármely későbbi élőlény-szerveződés értelemszerűen nemcsak átveszi ezektől
a már kialakított sikeres mechanizmusokat [azok szerkezeti-elemeivel]
mielőtt azokon esetleges fejlesztésekkel kísérletezik,
de igyekeznie kell abban a tekintetben is hogy megtanuljon életben is maradni
a már létező egysejtűek sűrű levesében.

Ugyanis egy tökidegen-szerveződésű magasabb létforma nem lenne életképes a mikroorganizmusokkal-teli világban: mindegyik ellen biztosítania kellene önmagát; ami hovatovább ellehetetlenítené a saját-funkcióira szánható fejlesztést, de a fokozott izoláció következményeként éhen is halhat.

Ez nyersfordításban azt jelenti, hogy a többsejtű-szerveződés valamilyen-szintű rokoni-kapcsolatban van a már kialakult egysejtűek jelentős-hányadával [merthogy i) szerint belőlük szerveződött]. A rokoni-kapcsolat okán pedig nemhogy támadástól kellene irányukból tartani, hanem egyenesen támogatást kaphat tőlük, feladatokat bízhat rájuk [a bajban ill. a mindennapokban] – akár direkt viszont-honorációval, akár pusztán a védettebb (belső) élettér biztosításával. Ezek a [mindennapokban-közreműködő] mikroorganizmusok alkotják a magasabb-szerveződésű élőlényekben azt a mikrobiomot, amely nélkül az anyaszervezet labilissá ill. diszfunkcionálissá válna, annak mindenféle következményével. Azon mikroorganizmusok ellen pedig amelyek károkozásra lennének képesek ha bejutnak az anyaszervezetbe, az védekező-mechanizmust épít ki: éspedig azon mikroorganizmusok (vagy a rokoni-örökléssel elsajátított képességeik) bevonásával, amelyek a szervezetén kívüli világban is antagonistái voltak azoknak. Az anyaszervezetbe integrálódott [a bajban-aktivizálódó] mikroorganizmusok (ill. átvett/eltanult funkcióik) részei annak az immunrendszernek amely tehát a fennmaradó (kevés) veszély kiszűrésére való.

Ezzel természetes magyarázatot leltünk arra a feszélyező tényre, hogy emberi-mivoltunk emelkedett felsőbbrendűsége csakis egy rendkívül-népes alsórendű pereputty közvetlen és erős támogatottsága mellett létezhet. A bennünk-lakó mikrobiom elfogadása utáni lépés az kellene legyen, hogy a Természeti-mikrobiom fontosságát felismerve ne végezzünk abban károkozást. A károkozás legpregnánsabb fajtája a köztünk és a Természet közt rutinszerű átjárással bíró mikrobiom-közösségek megsemmisítése a Szennyvízipar által, higiéniai szükségletként indokolva a lépést. A mikrobiom-veszteséget minimalizáló út pedig a higiéniát is adó, az ürülékkel és mikrobiojával a szükséges és elégséges korlátozott-érintkezést hatékonyan-megvalósító Alomszék-használat.

A mikroorganizmusoktól    –   a mikrobiológián át      –      a Vízgazdáig.

2024. október 30. – december 20.   Fuggerth Endre

Vissza a Tartalomra…

[1] Átfogóbb megvilágítások: Alapok (5-11pp), Summa (18-40pp)
(a Szenny és Víz kötetben [2. bővített és átdolgozott kiadás 2022, ISBN 978-615-01-5685-9]);

online: https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/alapok.html ; https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/summa.html 

[2]   i)   Szenny és Víz [ld. ref.1] (továbbiakban: Sz&V);
ii) Utazások a Vízgazda körül [2022 ISBN 978-615-01-4475-7] (továbbiakban: UVGK)

[4] Alapok, ld. ref.1

[7] „every advance in physics is largely due to the developments that preceded it” (https://www.nobelprize.org/uploads/2018/06/bloch-lecture-1.pdf )

[9] Gilbert, J. A., Blaser, M. J., Caporaso, J. G., Jansson, J. K., Lynch, S. V., & Knight, R. (2018). Current understanding of the human microbiome. Nature Medicine, 24(4), 392–400pp. doi:10.1038/nm.4517

[10] UVGK kötet TMMG cikke 237. oldalán levő ottani ref.16 hivatkozással kívántam megtámogatni:
Bardócz Zsuzsanna (MTA) diasorozata: https://www.biokontroll.hu/wp-content/uploads/2018/04/letunk_tarsai_a_mikobak_bardocz_zsuzsa_2018-04-24.pdf
online-cikk: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/tmmg.html 

[11] Leuwenhoek, A. V. (1693). An Extract of a Letter from Mr. Anth. Van Leuwenhoek, concerning Animalcules Found on the Teeth; Of the Scaleyness of the Skin, &c. Philosophical Transactions of the Royal Society of London, 17(192-206), 646–649pp. doi:10.1098/rstl.1693.0012;
Leewenhoeck, A. (1684). An Abstract of a Letter from Mr. Anthony Leewenhoeck at Delft, Dated Sep. 17. 1683. Philosophical Transactions of the Royal Society of London, 14(155-166), 568–574pp. doi:10.1098/rstl.1684.0030

[12] The vanishing link between animalcules and disease before the 19th century

Lesley A Robertson FEMS Microbiology Letters, Volume 369, Issue 1, 2022, fnac022, https://doi.org/10.1093/femsle/fnac022

(A teljes cikk olvasható itt: https://academic.oup.com/femsle/article/369/1/fnac022/6544671 )

[13] Lane, N. (2015). The unseen world: reflections on Leeuwenhoek (1677) “Concerning little animals.” Philosophical Transactions of the Royal Society B: Biological Sciences, 370(1666), 20140344–20140344. doi:10.1098/rstb.2014.0344

(A teljes cikk olvasható itt: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4360124/ )

[14] Lederberg J, McCray AT. "`Ome Sweet `Omics--A Genealogical Treasury of Words."
The Scientist 15, no. 7, 2 Apr. 2001, 8p.

[15] Ursell, L. K., Metcalf, J. L., Parfrey, L. W., & Knight, R. (2012). Defining the human microbiome. Nutrition Reviews, 70, S38–S44. doi:10.1111/j.1753-4887.2012.00493.x

(A teljes cikk olvasható itt: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3426293/ )

Érdemes megjegyezni, hogy az egyik legfontosabb aspektus (Dynamic interactions between human microbes and the environment – azaz: dinamikus kölcsönhatások az emberi-mikróbák és a környezet között) milyen felszínes csacskaságra redukálódva tárgyalt:

„human fingertips can transfer signature communities of microbes onto keyboards and these communities strongly differentiate individuals… it was possible to determine which fingers were typing on which keys, and which individuals were using which keyboards: it was even possible to link a person's hand to the computer mouse they use”.

Magyarán: Az emberi ujjbegyek által a billentyűzetre került mikroba-közösség annyira egyedi hogy általa megkülönböztethetők a gépelő egyedek… be lehet azonosítani azt is hogy melyik ujjukkal melyik billentyűket érintik, valamint hogy ki melyik billentyűzetet használta [egy nagyobb intézményben], de még az is lehetővé vált ezáltal hogy a számítógépes-egeret használó kéz tulajdonosát beazonosítsák.

Mert ennél aztán nincs semmi fontosabb – mármint ha az érdeklődésnek az egérfogó-labirintusába kényszerítése a cél (a környezet tágassága pedig a komputerrel való kontaktusra redukálódik).

[16] A Tudomány alakítása és menedzselése folytán olyan átalakulások közepette vagyunk, amelyek nemcsak ellehetetlenítik a kiigazodást a dömper-számra érkező szemét-számba menő tartalmú publikációk által hulladéklerakóvá vált archívumban, de ahol a kontraszelekció hatékony munkálására is kifinomult-stratégiák kerültek bevezetésre. [Ami miatt tudományos-cikk helyett az Eautarcie honlap kellett megszülessen Országh József által – vagy éppen a ZGC-kötet általam, a 2D-GC kálváriájáról.

Egy 2022-es freskó a viszonyokról: Állapot-határozók (539-543pp in UVGK)

[17] Efféle, rész-tudásokat előtérbe helyező, más részleteket agyonhallgató felvilágosításokkal: https://www.healthline.com/nutrition/gut-microbiome-and-health#TOC_TITLE_HDR_10

[19] in ref.18: „A microbiome is the community of microorganisms that can usually be found living together in any given habitat.”

[20] in ref.18: „All animals and plants form associations with microorganisms” (baktérium, gomba, vírus, stb.)

[21] in ref.18: „The development… caused paradigm shifts in understanding health and disease.”

[22] in ref.18: „only a small proportion of microorganisms are associated with disease or pathogenicity. The overwhelming majority of microbes are essential for healthy ecosystem functioning and known for beneficial interactions with other microbes and organisms. The concept that microorganisms exist as single cells began to change as it became increasingly obvious that microbes occur within complex assemblages in which species interactions and communication are critical.”

[23] in ref.18: „maintaining a healthy microbiome is essential for human health and may be a target for new therapeutics.”

[24] in ref.18: „The plant microbiome plays key roles in plant health and food production”

[25] in ref.18: „the mammalian gut microbiome has emerged as a key regulator of host physiology, and coevolution between host and microbial lineages has played a key role in the adaptation of mammals to their diverse lifestyles.”

[26] in ref.18: „The potential for microbiomes to influence the health, physiology, behavior, and ecology of marine animals could alter current understandings of how marine animals adapt to change, and especially the growing climate-related and anthropogenic-induced changes already impacting the ocean environment”

[27] in ref.18: „The newly established science of environmental microbiology resulted in another paradigm shift: microorganisms are everywhere in natural environments, often associated with hosts and, for the first time, beneficial effects on their hosts were reported.”

[28] in ref.18: „The importance of phylogeny-correlated factors to the diversity of vertebrate microbiomes more generally is still poorly understood… Without broader evolutionary context, it is unclear how universally conserved patterns of host-microbe phylosymbiosis actually are.”

[29] in ref.18: „Growing evidence indicates that the strong patterns identified in mammals are the exception rather than the rule in vertebrates… A recent analysis of samples from more than 100 vertebrate species also found the strength of phylogenetic correlation to be much higher in mammals than in birds, reptiles, amphibians, or fish.”

[30] Mayer et al. Gut Microbes and the Brain J. Neuroscience., November 12, 2014 34(46):15490-15496pp (https://www.jneurosci.org/content/jneuro/34/46/15490.full.pdf )

Carabotti M, Scirocco A, Maselli MA, Severi C. The gut-brain axis: interactions between enteric microbiota, central and enteric nervous systems. Ann. Gastroenterol. 2015 Apr-Jun; 28(2) 203-209pp (https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4367209/ )

M Hasan Mohajeri, Giorgio La Fata, Robert E Steinert, Peter Weber, Relationship between the gut microbiome and brain function,
Nutrition Reviews 76(7), 2018 481–496pp doi.org/10.1093/nutrit/nuy009
(https://academic.oup.com/nutritionreviews/article/76/7/481/4985887 )

Gwak MG, Chang SY. Gut-Brain Connection: Microbiome, Gut Barrier, and Environmental Sensors. Immune Network. 2021 Jun 16; 21(3) doi: 10.4110/in.2021.21.e20. (https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC8263213/ )

Kaja Kasarello, Agnieszka Cudnoch-Jedrzejewska, Katarzyna Czarzasta: Communication of gut microbiota and brain via immune and neuroendocrine signaling Frontiers in Microbiology.,
25 January 2023 14 doi.org/10.3389/fmicb.2023.1118529 (https://www.frontiersin.org/journals/microbiology/articles/10.3389/fmicb.2023.1118529/full )

[32] A Takarás (173-192pp in Sz&V) cikk 186. oldalán;
online https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/takaras_9.html , a 27. lábjegyzet részeként

[33] „A veszélytelen törzsek az emésztőrendszer normális flórájához tartoznak, K2-vitamint termelnek. Jelenlétük megnehezíti egyes patogének elszaporodását a bélrendszerben.” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Escherichia_coli )

[34] Hatás-fokos (88-94pp in Sz&V); online: https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/hatas.html 

[35] Számszerű-adatok a TMMG (229-242pp in UVGK) 1. ábráján – korrelálóan némely beltartalmi-értékkel.

[36] Talajtan (321-382pp in UVGK) cikk 340p

online: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/talajtan.html , IV.)A.)6.) pont alatt

[37] ref.36 térképei: UVGK 334-338pp , IV.)A.)4.) pont alatt.

[38] Ld. ref.36 IV.)B.)3.) pontja alatt.

[39] Nem könnyű feladat: nagyműszert és tudást igényel – emiatt ez a munka tudomány-számba megy. Ugyanakkor semmit nem old meg. Példa és körülírás a Büdi-Balaton (113-144pp in UVGK) írás
ref.39 és IV.)B.) pontja alatt; online: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/budi-balaton.html 

Kaján kérdés: Ha valami megoldást ad, akkor az (is) tudomány-számba vehető?

[40] Ezeknek is van publikációs-lenyomata. Kritikai-bemutatása: Öngól, Mindenáron (313-320pp in UVGK); online: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/ongol-mindenaron.html 

[41] Részletesebben idézve a Tervezetből, azonnali kritika mellékelésével:
Drogok: Ártalmatlanítás (291-312pp in UVGK) írás ottani ref.4 alatt;
online: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/drogok-artalmatlanitas.html 

[42] Ennek eredményeként végig lett csatornázva az ország teste.
Még a szántóföldek alatt is szennyvízcsatorna fut.

A megélt példa leírása: Polgár-háború a Vízért (2022, ISBN 978-615-01-7249-1) kötetben.

[43] Különféle műanyag-lebontó baktériumokra leltek. A vonatkozó eredeti-publikációk listája:
Credo: Tudás és Tudós (243-261pp in UVGK) ottani ref.35 alatt;
online: https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/credodb.html

[44] Ez a ref.41-ben említett írás.

[45] Ezt a kiegészítést csak ref.41 nyomtatott-anyaga tartalmazza.

[46] Moraïs S, Winkler S, Zorea A, Levin L, Nagies FSP, Kapust N, Lamed E, Artan-Furman A, Bolam DN, Yadav MP, Bayer EA, Martin WF, Mizrahi I. Cryptic diversity of cellulose-degrading gut bacteria in industrialized humans. Science. 2024 Mar 15;383(6688):eadj9223. doi: 10.1126/science.adj9223.

direkt-olvashatóság:  (https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7615765/ )

[47] Már 2017-ben jeleztem ezt a kettősséget: Takarás (173-192pp in Sz&V) 189p ii) alatt ottani ref.35-vel megtámogatva; online: https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/takaras_9.html , ottani ref.31
Az írásban-jelzett publikációkon túl ma már bizonyosan vannak frissebbek is.
Ami egyben jelzésértékű a „fejlődés” irányaira is…

[49] Aki mégis hallani kíván ezekről az kezdheti ezzel: Eigen, M., & Schuster, P. (1982).
Stages of emerging life —Five principles of early organization.
Journal of Molecular Evolution, 19(1), 47–61pp. doi:10.1007/bf02100223

[50] Gén-puska. Szakmai körülírás: https://en.wikipedia.org/wiki/Gene_gun ;
Társadalmi-vonatkozások: https://mtvsz.hu/dynamic/gmo/GMO_oravazlat.pdf

[53] A többi jelenlétét ill. sorrendi megjelenését számos (vadul) eltérő módon magyarázzák.

[54] Magyar Tudomány, 2008/06 656p. Mészáros Ernő: A klíma- és környezetváltozások földtudományi összefüggései, 2. táblázat (https://epa.oszk.hu/00600/00691/00054/02.html )

[57] https://en.wikipedia.org/wiki/Miller%E2%80%93Urey_experiment ,

Lazcano, A., & Bada, J. L. (2003). Origins of Life and Evolution of the Biosphere, 33(3), 235–242. doi:10.1023/a:1024807125069

[58] A Miller-Urey kísérlet továbbgondolása:  Bada, J. L. (2013). New insights into prebiotic chemistry from Stanley Miller’s spark discharge experiments.
Chemical Society Reviews, 42(5), 2186-2196pp. doi:10.1039/c3cs35433d 

A legősibb élőlény: LUCA (https://en.wikipedia.org/wiki/Last_universal_common_ancestor )

A legelső életképes szerveződés: FUCA (https://en.wikipedia.org/wiki/First_universal_common_ancestor)

[59] Ha valakinek indíttatása lenne többet látni, kezdheti pl. ezekkel:

Weiss, M. C., Sousa, F. L., Mrnjavac, N., Neukirchen, S., Roettger, M., Nelson-Sathi, S., & Martin, W. F. (2016). The physiology and habitat of the last universal common ancestor.
Nature Microbiology, 1(9). doi:10.1038/nmicrobiol.2016.116
„LUCA inhabited a geochemically active environment rich in H2, CO2 and iron.” végmegállapítással;

Weiss, M. C., Preiner, M., Xavier, J. C., Zimorski, V., & Martin, W. F. (2018).
The last universal common ancestor between ancient Earth chemistry and the onset of genetics.
PLOS Genetics, 14(8), e1007518. doi:10.1371/journal.pgen.1007518 ,

Többoldalról megerősítve a LUCA keletkezése körülményeit:

„new findings show that formate, methanol, acetyl moieties, and even pyruvate arise spontaneously at high yields and at temperatures conducive to life (30˚C–100˚C) from CO2, native metals, and water. Those conditions are virtually impossible to underbid in terms of chemical simplicity , yet they bring forth the core of LUCA’s carbon and energy metabolism overnight. Did the origin of genetics hinge upon hydrothermal chemical conditions that gave rise to the first biochemical pathways that in turn gave rise to the first cells? Genes that trace to LUCA, ancient biochemical pathways, and aqueous reactions of CO2 with iron and water all seem to converge on similar sets of simple, exergonic chemical reactions as those that occur spontaneously at hydrothermal vents. From the standpoint of genes, physiology, laboratory chemistry, and geochemistry, it is beginning to look like LUCA was rooted in rocks.”

Magyarul: Új eredmények azt mutatják, hogy a formiát, a metanol, az acetil-részek, sőt a piruvát is spontán módon keletkezik nagy hozammal az életet nem-kizáró hőmérsékleten (30oC‑100oC) CO2, természetes fémek és víz alkotókból. Ezeknél a körülményeknél gyakorlatilag lehetetlen egyszerűbb kémiai-módot elképzelni, mégis egyik napról a másikra megteremtik a LUCA szén- és energia-anyagcseréje magját. Lehetséges hogy a genetika eredete a hidrotermikus kémiai körülményekhez köthető? A LUCA-ra visszavezethető gének, az ősi biokémiai utak, a CO2 vassal és vízzel való reakciója, mind közeli rokonságot mutat azokkal az egyszerű energiatermelő kémiai-reakciókkal amelyek spontán módon a hidrotermikus nyílásokban zajlanak. A gének, a fiziológia, a laboratóriumi-kémia és a geokémia szempontjából úgy tűnik, hogy a LUCA létrejötte a [mélytengeri] kőzetekhez kötődik.

Az elemibb kémiai-oldalról például 2 megingathatatlan tényezővel:

i) Számos szénvázas-molekula könnyűszerrel előáll az óceánok mélyén uralkodó körülmények között, ld. Varma, S. J., Muchowska, K. B., Chatelain, P., & Moran, J. (2018). Native iron reduces CO2 to intermediates and end-products of the acetyl-CoA pathway.
Nature Ecology & Evolution, 2(6), 1019–1024pp. doi:10.1038/s41559-018-0542-2

ii) Ezek a vegyületek ráadásul azonosak egy olyan biológiai-ciklussal amit a későbbi élőlények enzimatikusan végeznek, ld. Muchowska, K. B., Varma, S. J., Chevallot-Beroux, E., Lethuillier-Karl, L., Li, G., & Moran, J. (2017). Metals promote sequences of the reverse Krebs cycle. Nature Ecology & Evolution, 1(11), 1716–1721pp. doi:10.1038/s41559-017-0311-7

[60] Ezt a koncepciót is Winogradsky fogalmazta meg (1890-ben)
[ld. https://en.wikipedia.org/wiki/Chemosynthesis ] – s találtak rá élő bizonyítékot nem is oly rég: Cavanaugh, C. M., Gardiner, S. L., Jones, M. L., Jannasch, H. W., & Waterbury, J. B. (1981).
Prokaryotic Cells in the Hydrothermal Vent Tube Worm Riftia pachyptila Jones: Possible Chemoautotrophic Symbionts. Science, 213(4505), 340–342pp. doi:10.1126/science.213.4505.340

[61] Az 1.3. Into Deepest Time: Faint Young Sun and Habitability of the Earth fejezet (1.1) képlete,
13p in R. T. Pierrehumbert: Principles of Planetary Climate, March 9, 2008 (https://jvarekamp.web.wesleyan.edu/CO2/ClimateVol1.pdf )

„This formula was originally proposed to describe the younger Sun,
but it continues to be reasonably accurate out to times 4 billion years in the future as well.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)