Médiahír


Médiahír
Klíma-mentési hírkacsa trancsírozás
A „Kőporos” lőporos-hordó (de-tonnációs) esete.
I.)   Megközelítjük a Szenzációt
A Zöld-sarkok repedéseiből a minap ismét felbukkant egy hír. Nem is akármilyen. Legjobb ha torzítás-mentesen tálalom:
„Kőporral hintenék be a földeket, hogy megkössék a szén-dioxidot”[1] cím alatt [HVG 2020. július 9.]:
„A tudósok szerint rövid távon így lehetne megakadályozni a legjobban a szén-dioxid légkörbe kerülését, amíg a fosszilis tüzelőanyagok égetésével le nem állunk. Ráadásul a legnagyobb kibocsátó országokban rejlik a legnagyobb potenciál az eljárásban…
A Nature magazinban megjelent tanulmány szerint ez ráadásul megegyezik Németország és Japán kibocsátásával. A módszer kulcsa a kémiai reakció: a lebontott kőrészecskék néhány hónapon belül karbonáttá kötik az üvegházhatású gázokat. A kutatók szerint számos előnye van az eljárásnak, ami egyébként egyszerű és nagyszerű…
…Az így keletkező karbonát pedig egyszerűen belemosódhat az óceánokba, a végén mészkővé alakul.”
Az átlagolvasót mindenesetre meghökkentheti a lehetőség. Pláne ha az „egyszerű és nagyszerű”. Mindamellett, apróságokon azért ő is eltöprenghet:
F Mi az hogy „a lebontott kőrészecskék”? Ugyan mivé bomlik a kő, és hogyan? Ha viszont másról lenne szó (s erre-nézve már a címben is ott bújik az információ: őrléssel porrázúzás az eset), akkor az újságíró nyelvi bénasága máris megvillantja magaslatait.
F Miféle eszme húzódhat meg amögött, hogy a karbonát „a végén mészkővé alakul”? Ugyanis a mészkő (CaCO3, kalcium-karbonát) már olyannyira karbonát hogy ezirányba képtelen továbbalakulni. – Efféle hibák elkerülését régebben hatékonyan orvosolta a középiskola elvégzése.
Ezekkel az alapszintű melléfogásokkal a pennaforgató akár vissza is bújhatna örökre a saját repedésébe, hogy ne is halljunk felőle többet. Ám ennyi még nem lehet elegendő ok arra, hogy az általa belinkelt Nature cikket is azonnal ugyanoda irányítsuk. El kell e nehéz-szívvel meghozandó döntést napolnunk addig, amíg be nem járjuk az eredeti-tartalom bugyrait, s képet nem nyerünk ezekről:
·    Mi is az a „rövid táv”?
·    És vajon mennyire tekinthetők „tudósoknak” ezek a cikk-potyogtatók?
II.)   Belemélyedünk hát a Friss Szakmai-Tartalmakba.
Maga  a cikk ezt ígéri: „Potential for large-scale CO2 removal via enhanced rock weathering with croplands” [2] Fordítom: „Lehetőség nagybani CO2 elnyeletésre felgyorsított kőzet-erózióval a termőföldeken.”
Az angol „potential” jelentése azonban meglehetősen távol-áll attól amit Viagra-fogyasztással remélnek egyesek korrigálni. A szó angolul túlnyomóan mindössze a lehetőség jelölése, alkalmasint (mint itt is) kissé felturbózva a várakozásokat.
1.) A húsz-szerzős cikk azzal indít hogy kijelenti: a szilikátos-erózió működik, és emiatt a dekarbonizációba befogható erő: „Enhanced silicate rock weathering (ERW), deployable with croplands, has potential use for atmospheric carbon dioxide (CO2) removal (CDR), which is now necessary to mitigate anthropogenic climate change”. A dolgot elintézettnek is veszik annyival, hogy elhelyeznek pár citátumot, amik körültekintésüket jeleznék – amennyiben azok telitalálatok lennének a jelzett elvárások hátterének az alátámasztására.
Ezek után nekiállnak és bőszen modellezgetnek a zárt-szobákban. Anélkül hogy bármi valósághoz-köthető körül is vizsgálódnának, netán új fejleményről tájékoztatnának a kiindulási-tétel állásáról. Emiatt ez a cikk mindenestől irreleváns (kivéve a modell-kép kiállítások és gyűjtemények számára); viszont még szemrevételezendők a cikk azon citátumai, amelyek erről a szilikátos-erózióról adnának tényszerű tudósításokat. [Ezeket majd alább, 2.) alatt vizsgáljuk meg.]
Nehogy azonban e sommás ítélet igaztalan vádja terhelje lelkiismeretemet, mutatok néhány ékes részletet e (n)agygőzös-munkából:
a) Rögvest a bevezetésben: „Inorganic carbon sequestration by ERW appears to be comparable to soil organic carbon sequestration, another proposed CDR strategy (about 2.5 Gt CO2/yr by 2100)27 using agricultural land, but with potentially greater long-term security of carbon storage. Co-deployment of ERW and soil organic carbon sequestration at large scale might, therefore, contribute substantially to the 5 Gt CO2/yr CDR goal suggested in decarbonization scenarios10 for 2050. Compatibility of ERW and soil organic carbon sequestration may be realistic given that amendment of acidic organic-rich soils with silicate minerals, and the resultant pH increase, had no effect on respiratory CO2 fluxes28,29, contrary to concerns that increased soil pH may accelerate organic matter decomposition30. However, efficacy of CDR, sink saturation, and permanency of storage with these approaches, separately and interactively, are uncertain11,23.”
i) Az első mondat a módszer teljesítőképességét helyezi el nagyságrendileg: 2,5 Gt CO2 eltávolítás évente, a képzelet szárnyán.
ii) A 2050. évhez kötött (a szövegben 10-jelzetű hivatkozás) mellé kívánkozik az a korábban rögzített dekarbonizációs elvárás[3] amely 156 Gt CO2 meg nem-termelését célozza meg 2035-ig; azaz 1 évre 10,4 Gt-t. (Ugyanott az is olvasható, hogy a kipróbálatlan technológia [pontosabban az a CCS amely nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket] 24 Gt CO2 eltávolítására lehetne alkalmas 2035-ig. Ez ugye 1,6 Gt/év.)
iii) Nomármost, ezt a CCS hozzájárulást a húsz-szerzős team vagy kifelejtette a kalkulusából (leírták mint szemetet), vagy pedig elegendőnek ítélték a számadat megduplázását egy felül-nemvigyázott (azaz természetes*) folyamatból eredhető effektussal. (Ezt a megduplázást ismétli nyomatékosításul az idézet 2. mondata.)
* Ez a természetes-effektus a talajban lekötött széntartalom lenne [szerves-anyag formájában, CO2-re átszámítva]. Azonban ebbe a természetes-folyamatba a legdurvább beavatkozások történnek: ilyen pl. a szántás maga.[4]
Azonban, az így papíron előálló 5 Gt is alig a fele a 10,4 Gt-nek. Ennyit a tervezések és elvárások testre-szabható gumiszalagjáról.
iv) A 3. (és 4.) mondatra azonban érdemes odafigyelni. Emiatt, itt adom a pontos fordítást: „Reális lehet hogy a két folyamat kéz a kézben haladjon, hacsak a kiszórt kőpor által előálló talaj-savanyodás hatására a talajban a CO2 kilégzéssel járó fluxus nem változik, mely feltevés azonban ellentétes azokkal az aggodalmakkal, miszerint a megnövekedett talaj-savanyúság felgyorsíthatja a talajban-tárolt szerves-anyag lebomlását [CO2-vé]”
Jól-megírt bohózatokban szokásos előállni olyan implikációk láncba-fűzésével, amelynek eredője a nagyképű állítást nevetség tárgyává téve annak negációjába fordítja. Ezeken csupán moduláló regiszterek a megannyi -hat/-het.
Apróság, de ennek is lehet üzenet-értéke: Savanyodással a pH értéke csökken, nem pedig nő. A cikk szövegezésében tehát baki is van.
v) Az előbbi „aggodalmak” szilárdabb alapjait adó tényeket fejeli meg – immár visszafogottabb szóáradattal – a 4. mondat: „Azonban, a CO2 elnyeletés maga, az elnyeletési-telítettség elérhető mértéke, a tározás tartóssága, külön-külön és kölcsönhatásukban is, mindkét folyamatra bizonytalan.”
Hát így állunk. Csoda-e ezek után a menekülőút a modellező-szobákba? Ott legalább minden kontroll alatt. Egyetlen szépséghiba marad: Semmi köze a valósághoz.
-------------
Az eddig bemutatottak alapján mindegyre erősbödik bennem a benyomás:
Mintha ezen szerzők (s a cikküket elfogadó bírálói-kar) segédletével, a bárdolatlan kőkorszak régmúltja után, az általuk képviselt „tudománnyal” beléptetnének bennünket a rafináltabb és kifinomultabb kőporos-korszakba.
-------------
b) Emelkedjünk hát mi is felül ódivatú megrökönyödéseinken, midőn a további kitételek hosszú sorát szemlélve állunk ki ismeretlen kínokat.
„Bizonytalanságok” fejezetcím alatt ugyanis ezen pótlólagos korlátozó adalékokat tartják a szerzők célszerűnek tudatni velünk:
„Uncertainties:
Our analysis of the techno-economic potential of CDR by ERW is subject to several uncertainties, particularly variation in our baseline application rate and basalt mineralogy. It also identifies priority areas benefitting from more research into ERW under field conditions. Extrapolation of laboratory weathering rates to the field scale is a recognized potential source of uncertainty in calculated CDR rates by ERW2–4,22–24… Surface passivation, a component of chemical inhibition, occurs as weathering proceeds, creating leached layers and relatively stable secondary minerals, which potentially inhibit the mass transfer kinetics of elements from the dissolving surfaces of primary minerals. The current state of knowledge52 precludes a detailed treatment of the role of surface passivation by formation of amorphous silica-rich surfaces for basalt grains added to agricultural soils. ERW analysis will benefit from future research to improve mechanistic insight and formulation of kinetic equations. It remains to be determined whether our theoretical analyses of the techno-economic potential for this CDR approach are consistent with findings from long-term field-scale ERW trials. Such trials are urgently required to assess weathering and CDR efficiency…”
Az eleganciába-burkolódzó emelkedett szépészeti-megfogalmazások jelentés-elnagyoló technikáját ezúttal mellőzve, némileg rusztikusabban adom vissza a fenti tartalmat:
i. Háttér-aláfestésnek rögzítik, hogy mindkét folyamat (CDR és ERW) számos bizonytalansággal terhelt. Melyek közt különös fontosságúként említik egy tisztázatlan fogalom („our baseline application rate”) kontrollálhatatlanságát, valamint azt hogy fingjuk sincs a bazalt ásványtanához.
ii. Mint elgurult ám nehezen meglelt gyöngyöt mutatják fel azt, hogy elsőrendű profitálás lenne remélhető abból, ha az ERW kutatások valós, azaz terep-körülmények közt is vizsgáltatnának.
iii. Merthogy a laboratóriumi kísérletek adatainak extrapolálása a valós-körülményekre gyakorlatilag hasznavehetetlen, minden tekintetben.
Már várom, mikor röppen fel a gondolat, hogy a makacs nehézségek ellenére, a kivihetőség célirányosságának drákóian alávetve, az egész Föld-golyóbist be kell cipelni laboratóriumi-körülmények közé.
iv. Hogy legalább felmutathassanak a használhatatlanság körül valami tényszerűt, elkezdik taglalni az egyik tényezőt. A felület passziválódásáról van szó. Az eróziós oldódás folyamata a dobpergéssel beharangozott kezdeti-fázis után ugyanis hamarosan leáll. Merthogy a Természet rút kémiája ennyire galád. Az erózió által létrejövő módosult, másodlagos kőzet-felület ugyanis alaposan meggátolja a további eróziót. Az eróziós-ágensek számára ugyanis ez a felületi-réteg praktikusan áthatolhatatlan. Emiatt a kívánt/remélt erózió sebessége rendkívüli-mértékben lecsökken.
Éppen ebből adódik a folyamat valódi-megvalósulásához oktondian feltételezett „rövid-táv” helyett szükséges geológiai lépték-idő is. Másodlagos (egyben eltérő természetű) eróziós erőknek kell ugyanis előbb lassúdad eltávolítani a kőzet felületéről a kialakult passzíváló-réteget. S ezen másodlagos eróziós-erők olimpiai-bajnokainak a komfortzónája is a tízezer-évekre esik.
v. Majd megállapítják – nehogy hoppon-maradtaknak érezzék magukat a bemutatott tudás-lavinájuk görgetegét megszeppenten olvasók – hogy a jelenlegi ismeretanyag [amely, ugye, duplázódik (mennyiségében) az efféle szerzők által !!!] kizárja annak a lehetőségét, hogy adekvát kezelést kaphasson a felületi-passzíválódás szerepe a tárgykört illetően (gondolom, a modellezéseikre is utalóan).
vi. Ezután, enyhén dorgálólag, megemlítik hogy az ERW-elemzések bizonyára profitálnak majd a jövőbeni kutatásokból, arra vonatkozólag hogy pontosabb betekintést nyerhessenek a zajló mechanizmusokba, valamint hogy a reakció-sebességek kinetikai-egyenleteihez megfelelő formulákat kapjanak.
Nyilvánvalóan, ezekkel mint kész zacskós-levesporokkal el lehet majd kényelmesen vonulni „modell-főzőcskézni”, további cikk-gyártással tartani a „tudás-duplázódási” tempót.
vii. Mindezek után kerülhet majd sor ítéletet mondani afölött, hogy vajon ezen CO2 eltávolítási „techno-economical” megközelítések adta lehetőség konzisztens-e azokkal a tényszerűségekkel, amelyek majd a hosszú-idejű terep-kísérletekből származnak.
viii. S hogy e nihil ranglétráján helyüket megmutassák, dörrentenek Szerzők emígyen: Ilyesfajta (terep)kísérletek a legsürgősebben szükségeltetnek, hogy megbecsülhető lehessen a két (totálisan ismeretlen) folyamat hatékonysága.
Ennyi hát ebből bőségesen elég. Nézzük most az ERW-re mutató citátumokat:
2.) Három ilyet sorol a húsz észkombájn. Ezek:
A.) Az elsőnek[5] sem a címe sem abstract-ja nem ígér semmi konkrétumot ebben az irányban. A cikk tartalmába mélyedve, a bevezetőbeni történeti-áttekintésből kicsippentett mondat („Earth’s surface currently consumes 179 Mt of CO2 annually [16], approximately 0.5% of annual fossil fuel emissions [30]” azaz: „A Föld felszíne jelenleg 179 Mt CO2-t köt meg évente, ami kb. 0,5%-a az éves fosszilis-eredetű kibocsátásnak”) legalább a várható nagyságrendek tekintetében útbaigazító lehet a grandiózus elképzelések felé.
Itt egyben kaptunk egy másik számszerű fogódzót is (a természetes-eredetű ERW folyamatok nagyságára). [Marad ugyan a nyugtalanító kérdés: Ki és hogyan, mérte meg vagy számolta ki ezt?*] A 179 Mt CO2 ugyanakkor 14-szer kisebb mint az II.)1.)a)i) alatt meglobogtatott 2,5 Gt ERW** értéke. Bizonyosan nagyobb lenne a bizodalom ezen kútfők közléseiben, mihelyst akadna szellemóriás aki megtalálná a módját hogy köszönőviszonyba összesimítsa e két szélsőséges kalkulust.
* Anélkül hogy tudnánk erre a választ, magunk is kalkulálhatunk kedvünkre egyet: éspedig a lentebbi B.) pont alatt mutatott ref.6-ból vett „Fig.2.” ábra Y-tengelyén feltüntetett reakció-sebességi adatok figyelembevételével.
Az ottani leginkább-reprezentált leggyorsabb értékkel (10-9 mol CO2/m2/sec) fogunk számolni.
·    A Föld 6730 km rádiuszából adódóan a gömbfelszín 510 Mkm2. A kontinentális szárazulatok felszíne ebből 150 Mkm2. (A valódi felület ennél valamivel nagyobb, a domborzatok létéből adódóan.)
·    Mivel 1 év 31,5*106 sec, valamint MCO2=44 gramm, a lenti ábrából merített reakció-sebesség értelmében a szilikátos-erózióval elnyelethető CO2 mennyiségére 44*31,5*106*10-9=1,39 g/m2/év adódik. Ez ugyanennyi tonnát jelent km2-ként.
·    Az össz-szárazulatra ezzel 150 Mkm2*1,39 t/km2/év=208 Mt/év jön ki.
Mivel azonban az örök-hó borította vidékeken nem működhet az erózió (nincs sem eső, sem koptató vízfolyások), így az Antarktisz és Grönland területével (ezek együtt: 15 Mkm2) bátran csökkenthetjük a kalkulációt, amely ekként a 187 Mt/év számadathoz vezet.
Ami pedig (hibahatárokon és finomításokon túl) kísértetiesem egyezik a 179 Mt/év értékkel.
Mindössze annyit hagytunk figyelmen kívül, hogy a „Fig.2.”-ből vett sebesség-értékek laboratóriumi-eredetűek, melyekre áll ref.6 kitétele, miszerint azok 2-5 nagyságrenddel felül-becsülik a terep-viszonyok mellett zajló sebességeket [ld. B.) alatt]. Ha azonban ezt is, jogosan, csökkentő-faktorként bevennénk a számításainkba, akkor viszont ref.5 179 Mt/év értékével nem lehetne semmit kezdeni. Valahol tehát óriási bukták váratnak még „felfedezésre”.

** Fentebbi körülhatárolatlanságok az ERW kapcsán megengedhetnek egy jelentés-bővülésre utalót is: Emergence of Retardation Worldwide (Világméretű Elhülyülés Hajnalcsillaga)
Ugyanis – fenti bizonytalankodások láttán – felmerülhet szélesebb-általánosságban a megismerés szükséges mélységének a megítélése. Például, vajon meddig mehetünk el valaki megítélésében, mielőtt teljes precizitásában megismernénk hasnyálmirigye sejtjeinek egyedi-működéseit, nemkülönben a rejtett vagy tisztázatlan kapcsolatokat agya neuronjai közt? Mert innen leselkedik ránk az a rettenet hogy lépni sem mernek már – a most pöcskörésző, mesterséges-multiplikációval korlátozott-létformára kitermelt tudós-palánták kiváltképp nem – amennyiben bármi csekély felderítetlenség is maradna abban a mikrovilágban, amelynek a működését kontroll alatt tartani amúgy sincs sem lehetőségünk sem képességünk.
Szerzők továbbiakban a folyamat sebessége és eredményessége közti, már ismert szakadékot igyekszenek csökkenteni. Teszik ezt azzal a mesterfogással, hogy a két tényezőt ugyanazon mondatban egymással a legnagyobb közelségbe hozzák („Rates of CO2 capture by EW are uncertain, but the most Ca- and Mg-rich silicate rocks have the capacity to sequester >1t CO2/t rock…” azaz: „A CO2 befogása EW(R) által ugyan bizonytalan, de a legtöbb kalciumban és magnéziumban gazdag szilikátos kőzet kapacitása az elnyelésre nagyobb mint 1 tonna CO2 kőzet-tonnánként.”) – mintha ezáltal bármi moccanthatatlan is rögvest fürge ügetésbe kezdene.
A növényi részvétel által meglebegtetett állítólagos 1-5-szörös gyorsítás („The rate of mineral dissolution from ground rock increases 1–5 in the presence of plants [14,18,29,32]” azaz: „Az ásványi beoldódás sebessége őrölt kőzet esetén 1-5-szörösére nőhet növények jelenlétében.”) valóságának a vizsgálatát innentől már másra bíznám, megjegyezve hogy ha igaz, akkor sem oszt/szoroz az eddig megtudottak limitációi mellett.
N.B.: Az 1-szeres faktor bebizonyosodása a különlegesség élményével is szolgálhatna a „gyorsítás” terén.
B.) A második cikk[6] a review műfaja. Ebben a revűben megismételve találjuk a kulcstényezőt, szövegesen is hatékonyan kvalifikálva: „dissolution kinetics of agrominerals is still poorly understood” (azaz: „az agrár-ásványok oldódásának a kinetikája még mindig alig-ismert”). Majd némi pontosításokat is kapunk ehhez: „the values of experimentally derived dissolution rates listed are not directly applicable to the soil environment. Weathering rates of silicate minerals measured in laboratory experiments can be 2–5 orders of magnitude higher than those inferred from field studies” (azaz: „a kísérletekből leszármaztatott és [a lentebbi „Fig.2.” ábrán] feltüntetett oldódási-sebességek értékei nem vihetők át egy-az-egyben a terepviszonyok közti történésekre. A szilikátos ásványok laboratóriumban-mért eróziós-sebességei 2-5 nagyságrenddel meghaladják a terep-megfigyelésekből származó sebesség-értékeket”).
Ezekre a körülményekre 13 db belső-citátummal utal, mely munkák 1990 és 2007 között nyertek publikálást. (A szöveg áttekinthetőbb kinézete végett az erre-utaló karaktereket töröltem az idézett eredetiből.)
Majd mintegy mentegetőzésül, sorolja a lehetséges okokat („Such discrepancy may arise from the differences between conditions in the laboratory and those in the field. Factors such as soil solution composition, formation of leached layers, surface coatings, differences in hydrologic settings and heterogeneous distribution of saturation states in the soil pore space may lead to the apparent field– laboratory discrepancy (Zhu 2005). More importantly, secondary clay precipitation can be the rate-limiting step that controls the overall dissolution rate of silicate minerals (Zhu et al. 2004a, 2010).”). Ezeket a nüánszokat [nagyjából mind felderítetlen; zömükről szót ejtettem II.)1.)b.) iii. és iv. alatt] legegyszerűbben így fordíthatom: Kutattak ugyan agyba-főbe, de semmiről nem tudnak semmi bizonyosat.
Ehhez a képhez jön még az erózió általi oldódás pH-függése újabb dimenziója, amelyet szerencsésen tömörít az ábra:

Tekintetbe véve hogy a termőtalajok (s itt ezek lettek éppen célba-véve) pH értékei mindenképpen az 5-9 tartományon belülre kell essenek, minden ásvány esetében a gyakorlatba-ültetéskor az ábra szerinti minimum-érték a mérvadó. Vagyishogy nem. Hanem annak a század uszkve százezred része – már amennyiben a fentebb idézett irányadásnak hihetünk.
C.) A harmadik citátum[7] abstract-ja szerint „kínai” verziója a maláj „eredetinek”. Bátorkodom ezt abból leszűrni, miszerint a cikk 16 szerzője egybehangzóan a következő állítással traktálja a belépőt: „However, there are still obstacles to be surmounted. Audited field-scale assessments of the efficacy of CO2 capture are urgently required together with detailed environmental monitoring.”(Azaz: „Azonban, továbbra is leküzdendő akadályok sorjáznak. Auditált terep-viszonyok közt végzett becslések szükségeltetnek a legsürgősebben a CO2 befogás hatékonyságát illetően, egy széleskörű környezeti-monitorozás kiépítésével egyetemben.”) Emiatt a tartalmat már nem is nyitom meg.
Úgy vélem, ennyi „konkrétum” ezekből a háttéranyagokból is elegendő.
III.)   Gyökerek
1.) Elvek és megfontolások
A fentiek utalgatásai (majd pedig azoké – ha szolgaian követném a sorukat elég hosszan) előbb-utóbb elvezetnének a fentebb körbetapicskált szilikátos-erózió alapjaihoz, az Urey reakcióként számontartott „őskövületi” ismerethez.
Ekkora erőfeszítés, rááldozott idő és alázat, azonban nem passzítható össze azzal a mohó igyekezettel, hogy évente ha lehet 10 közölt cikk is pöffeszkedve hirdesse az alkotóerő nagyságát (S mennyi idő is jut ekkor az effektív kísérletezésre? Nem csoda, hogy a játékvasutasdi felnőttes-változata, a szobasarki-modellezés vált a mai „kutatások” meghatározó irányává…), s mellette jusson idő még számtalan konferencián is a magamutogatásra, karrier-építő vendégprofesszori őgyelgésekre úgyszintén. Hiszen a 20 ebbe-fektetett év alatt termelt 200 cikk még így is csak a 45. év küszöbén érkezteti a fáradozót az Akadémiai-tagság közelébe; ami szerfelett bosszantó, és emiatt az aspiránsokat egyéb, felekezetileg is megcsodált módozatok bevetésére inspirálja. No de elkalandoztam. Tény mi tény, a megvizsgált cikk-produkátorok egyike sem adott említést Urey munkájáról, ami a felületesség mellett a tiszteletlenséget is indikálja egy kémiai Nobel-díjassal szemben (bár a díj máshoz, a Deutérium felfedezéséhez kötődik).
Most pedig nézzük, mi tisztességest tehettek volna meg e nagyüzemi-cikkszarók, viszonylag csekély idő-beáldozással. Elárulhatom hogy magam „tudom a végeredményt” – másirányú, előzetes munkáimhoz végzett felderítésekből fakadóan. Ám most akként fogunk eljárni, mintha a dologról sose hallottunk volna; viszont a jelen-kor adta lehetőségekkel élve próbálunk a forráshoz eljutni – pusztán elemi de logikus gondolkodás alapján. Hogy láthassuk: a vizsgálat fénycsóvája alá került publikátorok effélével sem nagyon büszkélkedhetnek a tarsolyaikban – a tudományossági-vonzatokat pedig már megnyugtatóan értékeltük fentebb.
Anno, az 1970-es években, midőn az ELTE TTK vegyész-szakán Kucsman Árpád bevezetést adott nekünk a szerves-kémiai irodalmazásba is, megtanultuk, hogy e kevéssé gyümölcsöző robot alapvető céljai közt magas prioritással szerepel annak felderítése hogy az adott tényt publikálták-e már. Ugyanis bármely körülmény pusztán megismételt kutatása nem fog már újdonságként szolgálni; ekként ha valaki hűbelebalázs módjára mégis belevág, az semmi szín alatt nem előrehaladás. Publikációs ismételgetése a találtaknak pedig fölösleges badarság (amit jószemű bíráló meg is kell gátoljon); ha pedig tudatos, akkor egyfajta plágium. Ha az irodalmi-felderítés a tény/kísérlet/körülmény korábbi közléséről pozitívummal zárul, akkor a rászánt idő/energia egyedüli becsületes megtérülése abból származhat, hogy a fellelt korábbi közlemény az irodalmazásba fektetett munka igazolásaként az elkészülő [vagy tartalmi-átfedés esetén: ellenőrzési-célú vagy továbbépítési-szándékú] dolgozat citátumai közt lel helyet. Ily módon fűzve felgombolyíthatóan visszaolvashatóvá bármely hosszúra-nyúló kutatás történetét.
Ezekben a korai években – mikor még nyoma sem volt az internetnek, s automatizált elektronikus kereső-szolgálat sem létezett – az efféle irodalmazási előmunkálat meglehetősen igénybevevő volt. A mai kor kínálta lehetőségek közé csöppent kutató azonban kezdhetné ekként:
2.) A keresés
i) Bepötyögi a Google kereső-mezejébe ezt: „Silicate rock weathering”.
ii) A szinte azonnal kidobott 2,640,000 találatból mi most belepillantunk a leges-legelsőbe[8], s legörgetünk annak a referencia-listájához.
iii) Ha ott rögtön az elsőt felnyitjuk[9] (No, ehhez kell egy kulcs – vagy Intézmény által fizetett tagsági-belépő, avagy ez-esetben 8 US dollár leperkálása.) akkor a publikáció szövegének a legelső sorában ez található: „Since the classic work of Urey (1952)…” Amit pontosít a cikkhez-tartozó citátum-lista ekként:
Urey, H. C., 1952, The Planets, Their Origin and Development: New Haven, Yale Univ. Press, 245p.
Ugye nem volt bonyolult, vagy túl időrabló? És a cím alapján a munka mintha lényegesen többről is szólna. És húsz helyett mindössze egy szerző. Érthető lehet a mai viszolygás, és a feledésbe-taszítása.
Némi további célirányos-keresgélés a jelzett cikkben ill. vonalon biztosíthat bennünket arról, hogy Urey témái tartalmazzák a kérdéses központi-fontosságú reakciót[10]. S itt akár becsülettel meg is állhat a visszafele-keresés.
3.) Útravaló
Pedig, nem Urey 1952. évi közleménye a „végállomás”. De ez már nemigen kérhető számon az igyekvő felderítőn. Ugyanis, abban az irdatlan szemétdombban, amivé a legcsekélyebb sületlenségek ikszedik ismétlését is a friss felszínre deponáló mai skriblerek által vált a tudomány ezen érték-őrző archívuma, a régmúlt dolgai már szinte fellelhetetlenek. Urey korában az előzmények tökéletlen felderítése még menthető: a nyilvántartási-rendszer messze kiforratlan volt. Bizonyos elszánások és véletlenek folytán mára viszont már tudható – s mint említettem: csökönyös ragaszkodásom[11] aziránt hogy magasabbról elkukorékolt szólamokat is a kellő alaposság kritikáján megszűrjük, engem is elvezetett oda[12] – hogy a ma Urey-reakcióként számontartott koncepció már 1845-ben megszületett[13] (hogy a kor körülményei és érdeklődése közt mihamar a feledésbe is merüljön), s mögötte J. J. Ebelmen teljesítménye állt.[14]
A helyes irányba végzett céltudatos kutatás tehát feltárta és bemutatta a bő 150-éves gyökereket. – A II.) alatti taglalás pedig sikeresen megvilágíthatta, hogy a jelen üdvözült kutató-publikátorai (a tudomány vonatkozásában) milyen mértékben gyökerek. Vagy gyökér nélküliek. (Szabadon válaszható opciók.)
IV.)   Iránytű
Az önálló eligazodást segítheti még, ha bemutatok a sehovase-vezető és felesleges erőlködések helyett egy szinte önjáró és egyben eredményeket-hozó elrendezést; valamint egy további intő példát arra nézve, hogy a kommersz-média s szolgálói bármiből bármit csinálva kelthetnek hangulatot, megbízástól vagy széljárástól függően.
1.) Most, hogy a kipukkasztott kőporos-lufival egy újabb klímamentő remény elszállt, vajon szegényebbek lettünk-e? Annak aki tudja, hol a teli-éléskamra s kulcsa is van hozzá, felkavaró de nem rettegtető a sivatag látványa sem. Hasonló érzésekkel bírhat az is, aki betekintést nyert már a Vízgazda-rendszer[15] nyújtotta lehetőségek közé: nem fájlalja sem a kőporos felsülést, de nem kér Bill Gates klíma-beavatkozási „geoinzsinyéring” kísérleteiből[16] sem.
A kőporos kezdeményezés (és felsülés) kapcsán még két megrágandó vetületre figyelmeztetnék:
a) Amennyiben aktív közreműködéssel óhajtaná az emberiség a szilikátos-erózióval évente elnyelethető légköri CO2 mennyiséget növelni, akkor a kiszórandó kőport előbb őrléssel kellene előállítani (igen-kemény kőzetekből). Ez pedig nem csekély energia-befektetést kívánna.* Hasonlóképpen, a mezőgazdaságilag-művelt területeken történő eloszlatása sem menne transzportáció nélkül – ami szintúgy energia-igényes valami. Vajh honnan fognak előbújni az ehhez szükséges extra-energiák? A Lenni kőporos-technika vagy nem lenni megfontolás sarokpontja annak megítélésén áll tehát: Zöldség vagy nem zöldség?
* Elképzelést erre az alábbi számadatok adhatnak:
II.)2.)A.) alatt taglalt ref.5 állítása szerint 1 tonna szilikátos-kőzet képes több mint 1 tonna CO2 elnyelésére. Ez ugyan porig-alázza a kémia egyik sarokkövének számító elemi sztöchiometriát, s kedélyborzolóan adja nyíltan a tudomásunkra hogy a tudomány területén nemkívánatos hordák inváziója zajlik, ám minden egyes cikkíró-barom helyrepofozására se időm se erőm. Ugyanis, a vonatkozó (Urey-reakció) kémiai-egyenlet szerint
MSiO3 + CO2 = MCO3 + SiO2              ahol M=Ca vagy Mg.
Az atomsúlyok figyelembe-vételével tehát Ca esetén 116, Mg esetén 100 gramm kőzet képes 44 g CO2 befogására. Ez pedig azt közvetíti, hogy 1 tonna CO2 elnyeletéséhez 2,27-2,6-szeres mennyiségű szilikátos-kőzet szükséges. [A bikarbonáttá alakulás további CO2 elnyelésével ugyan javíthatna az arányokon, ám ehhez a körülmények csak korlátozottan adják az áldásukat.] Innentől a kőporos tervezgetések magasiskolája két egyetemes irányba fordulhat:
i) Tekintetbe veszi, hogy a kontinensek területének jelenleg a ~11%-a áll mezőgazdasági veteményezés alatt[17], s ehhez igazítja a terhelést. Ekkor – ha nem temetés a fő-cél – a Természetben naturálisan zajlónál 5-10-szer vastagabb rétegben terítheti ki a porrá-őrölt kőzetet; ami tehát 218-437 Mt kőport jelent (a valódi sztöchiometria szerint), s reményeket ad arra hogy ezáltal 90-179 Mt légköri CO2 [netán ennek csupán a töredéke] megkötődjön – mintegy 31-32 év múlva [a laborbeli kontra terepi-történések közti reakciósebességekre vonatkozó, ref.6 citátumból merített kitétel értelmében (ld. II.)2.)B.) alatt)].
ii) Egyből azzal indít hogy a reakció lassú, s emiatt célszerű azonnal [i) alattiak tanulsága figyelembevételével] mondjuk százszoros-mennyiségű kőport előállítani ahhoz, hogy a számított CO2 mennyisége ne kaphassa a Kuka nevet a törpék közt. (Azt, hogy nem lesz elegendő mezőgazdasági-terület ekkora mennyiséget kiszórni, most hagyjuk nagylelkűen figyelmen kívül.) A százszoros mennyiség hórukkja 43 Gt kőzet megőrlését kívánná. Jeleznem kell itt, hogy a világ összes nyersacél-termelése jelenleg ~1,1 Gt évente[18] – és jelentős profitot hoz. Vajon ki fogja hirtelen bevállalni a 40-szer annyi kőzettel járó bizonytalanságba-torkolló veszkődés anyagi-áldozatait?
b) Ha az évente szilikátos-erózióval elnyelt 179 Mt CO2 értéket el is fogadjuk [bár II.)2.)A.)* záró-bekezdésében már rámutattam rejtett „bukták” lehetőségére], akkor ne feledjük el ezt nagyobb képbe is elhelyezni. Ez a mennyiség ~0,5%-a annak a ~34 Gt CO2 mennyiségnek, amelyet jelenleg az emberiség bocsát évente a légkörbe. De ez a 200-szor nagyobb érték is eltörpül amellett, hogy a Földi bioszféra (szárazföldi és óceáni együttesen) rendelkezésére a légkörben ennek közel a százszorosa áll: 3200 Gt CO2. S ha ennek a bioszférának a téli-nyári „légzése” is ~55 Gt CO2 különbséget produkál (a Keeling-görbe éves fűrészfogai ~7ppm amplitúdójából számíthatóan), akkor a teljes folyamatai lényegesen nagyobb CO2 mennyiséget „forgatnak át” évente.
S ennek a gigászi CO2-forgalmú bioszférának az egészséges működésben tartásáról szólnak a Vízgazda alapelvei. Ebből a szemszögből kellene meggondolni: Kőporos vagy egyéb modellező-játszadozás, avagy a működőképes Vízgazdai-elrendezések gyakorlatba-ültetése legyen-e a követendő irány?
Hogy mi-mindenre képes a Vízgazda-rendszer, azt persze nem itt fogom elmondani. Megalkotója végre rátestálta e központi-fontosságú tudást az utókorra[19] – már csak fel kell nőnie a társadalom érdeklődésének hozzá. A módszer és eredményei kb. úgy viszonylanak a többi elképzeléshez, mint egy bográcsnyi gazdag Jókai-bableves a reménybeli étket váró üres tányér egy tört cserepéhez, az étkezés viszonylatában. S ez vonatkozik az alkalmazása során belőle mellékesen előálló klíma-effektusra is.
Képességeit illetően vesse csak össze bárki: Mit kínál a Gyálai Holt-Tisza rettenetesen elszennyezett Feketevize rehabilitációja kapcsán a jelenleg hivatalos-pedigréjű helyben-topogó elképzelés azzal a megoldással szemben, ami a Vízgazdai-elv értelemszerű kiterjesztéséből fakad?[20]
Ha folyamatos negligációval és mulasztással találkozik továbbra is a Vízgazda-rendszer hatékony működőképessége és egyszerű kivitelezhetősége kínálta zsenialitás, akkor maradnak turkálásra a kőporos tipródások testvérkéi választéknak. S ki fog majd ész-érvekkel fellépni vagy tiltakozni, ha a klímamentés netán abba az utcába fordul, hogy majd a metán-kibocsátás erőltetett visszafogása kerül napirendre? S életbe-léptetik azt az elrendezést amit korábban már vizionáltam[21]:
„Eljöhet még az az idő is, amikor fing-befogó luftballonnal kell járjon-keljen mindenki, nehogy annak kósza metán-tartalma veszendőbe menjen. S „Felnézünk Rájuk” arcképcsarnok is létesül majd a műfaj sztahanovistáiról, kik tevékenységét Üvegház-gáz érdemrenddel is honorálják majd a Klíma-konferenciákon. E nagyszerű vívmány alapvető műszaki-pneumatikai rejtelmeibe pedig a kandi érdeklődő alaposabb betekintést a „Fingkollektor Testközelből”c. kurzus szemléltető-eszközeiből nyerhet.”
Ahol a luftballon egyezményesített színválasztéka módot adna arra is, hogy ezáltal mindenki – túlzott tolakodás nélkül – jelezhesse az önmaga által deklarált nemi-identitását. Elkerülve ezen viselettel adott esetben a befogadó állammal való pereskedést; mely azután a Strassburgi –fennhatóságú ítélőszéken át többmilliós kártérítésbe torkoll a bevándorló javára.[22] Mely nemzetközi-jogi elrendezés nemigen mozdítja elő mindannyiunk megnyugvását, még akkor sem ha eltekintünk attól, hogy a kártérítés engedelmes lerovásával hány színes-léggömbbel kevesebb is szolgálhat a ráfordítható költségek megcsappanása miatt a Klímaügy oltárán. – Maga a viselet ugyanakkor előnyösen egészíthetné ki a rezignáltan már elfogadottá-vált maszk-hordást.
2.) A mesterséges rémhír-terjesztés tettenérhető a vizsgált hírportál egy másik cikkében[23] is: „Újból rengeteg üzemanyag ömlött ki Norilszk térségében” [2020. július 13.] „A kár óriási” alcím alatt megtudhatjuk a kiömlött mennyiségeket is: „…mintegy 15 percig tartó szivárgás következtében 44,5 tonna olaj ömlött ki…” most, a „Május 29-én 21,163 köbméter dízelolaj ömlött ki” előzmények[24] után. A felcsigázott idegállapotú olvasót valószínűleg hidegen hagyja a cikk zárásában mellékesen említett tény: 1989-ben „az amerikai Exxon Valdez tartályhajó balesetet szenvedett Alaszka partjainál. Akkor 37 ezer tonna nyersolaj ömlött ki.”
Senki nem örvend az efféle katasztrófáknak, de a korrekt híradáshoz tartozna az egyoldalú tájékoztatás felszámolása. Releváns adalékok e-célból ehhez a cikkhez:
i) A súly és a térfogat nem-összemosása. Az Exxon Valdeznél említett 37 ezer tonna 42 ezer m3-rel egyenlő.
ii) U.S. hírfeldolgozás szerint a kiömlés messze alábecsült, a valós érték 41-120 ezer m3 között lehetett.[25]
iii) Az Exxon Valdez káresetet követően mindössze az kiömlött olaj ~10%-t sikerült begyűjteni, s a kármentési-munkálatok is igencsak késve indultak. Ezzel szemben, a Norilszki esetek súlyosabbikában, a 21 ezer m3-es kiömlést követően 20 nappal már magyar-nyelvű híradás[26] szerint is „Befejeződött a kifolyt olajtermékek összegyűjtésének aktív szakasza a Norilszk városa mellett elhaladó Ambarnaja folyóból”.
Aki ennél pontosabb képre vágyna, valós információkat kaphat két-oldalról is:
a) Amerikai műholdas bekukkantást nyújt (3 dátumhoz kötött GIF-animációval) ez a forrás.[27]
b) Az orosz The Siberian Times pedig képsorozattal illusztrálja a lokális helyzetet[28] (2020. jun. 2-i státusszal). A türelmes böngésző legalább 4 képen felfedezheti, milyen éles/hatékony elválasztással működik a bevetett mobil-eszköz a lehatárolás biztosítására.
Természetesen, ezek után sincs túlzott örvendenivaló a balesetet illetően. Azonban el kellene tudni választani a „mindenkit érhet baleset” véletlenjére alapozott vádaskodásokat, a következmények és károk elhárításának eredményességétől, szakszerűségétől, késlekedés-mentességétől. Bizonyos ugyanis hogy az egykori Gulág munkaerejével és körülményei közt létesült objektumok (mint a megsérült Norilszki tározó is) nem tartoznak a technika csúcsteljesítményei közé. Ám a The Siberian Times által bemutatott fotók olaj-izolációs képei önvizsgálatra adhatnának okot nekünk is, ha felidézzük hogy az Ajkai vörösiszap-katasztrófa által sújtott élővizeink minőségének a helyreállását voltaképp egyedül a szennyezés leúsztatása s a folyamatos felhígulás segítette. Az Exxon Valdez balesete utáni ~10%-nyi kiömlött olaj begyűjtési-sikerét pedig ünnepelje az orosz Ambarnaja folyónál megesettel összevetésben az, akinek az a feltett szándéka hogy se nem lát se nem hall, de még-kevésbé gondolkodik.
Dég,    2020. július 21.           Fuggerth Endre
Vissza a Tartalomra…

[3] Része a Pá-Párizs elemzésnek: pp57-64 in Szenny és Víz (2018) [ISBN: 978-615-00-3258-0 https://www.omikk.bme.hu/ 425.015]. Az ott citált forrás (https://www.ecowatch.com/world-begins-to-turn-its-back-on-carbon-1882125832.html) ma is őrzi a jelzett tartalmat.
[4] Melynek elhagyása a kiindulási pontja a mezőgazdaság valódi megújulásának. S melynek átgondoltan-fejlesztett változata egyben olyan hozadékokat is magával von (erőlködés nélkül, és viszonylag rövid válaszidővel) amiket a kőpor igen-hatékonyan elfed a vele foglalkozók elől.
Ld.: TMMG (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/tmmg.html)
S igen: a TMMG bizonyítottan működőképes a talaj szén-tartalmának növelésére, szemben ezzel a körbeszaglászott kőporos mizériával. És pedig évek alatt, az évmilliók helyett. S ezáltal persze ekvivalens CO2-t is kivonnak a légkörből, de mégsem ez a lényeges. Hanem az, hogy a talajba-vitt szén ott humusz formájában lesz jelen. Amin sokkalta több múlik – klíma-vonzatokban is – mint amennyi a CO2 infravörös elnyelésének lenne tulajdonítható.
[5] Potential of global croplands and bioenergy crops for climate change mitigation through deployment for enhanced weathering, by Kantola Ilsa B., Masters Michael D., Beerling David J., Long Stephen P. and DeLucia Evan H. , Biol. Lett.13 2017, http://doi.org/10.1098/rsbl.2016.0714
[6] Review and outlook for agromineral research in agriculture and climate mitigation, by Guanru Zhang, Jinting Kang, Tianxing Wang and Chen Zhu* Soil Research 56(2) 2017 113-122pp https://doi.org/10.1071/SR17157
[9] The carbonate-silicate geochemical cycle and its effect on atmospheric carbon dioxide over the past 100 million years, by Robert A. Berner, Antonio C. Lasaga, and Robert M. Garrels, Am J Sci 1983 283:641-683pp, DOI: 10.2475/ajs.283.7.641
[10] Regarding the early history of the earth's atmosphere, by Harold C. Urey , Bulletin of the Geological Society of America 1956 Vol. 67 1126-1128pp [https://doi.org/10.1130/0016-7606(1956)67[1125:RTEHOT]2.0.CO;2]
[13] Csupán két forrást említek ehhez:
1.) R. T. Pierrehumbert: Principles of Planetary Climate, November 11, 2009 (531pp)
(http://www.dgf.uchile.cl/~ronda/GF3004/pie09.pdf)
2.) Jacques-Joseph Ébelmen, the founder of earth system science , by Robert A. Berner, Geoscience Reports 2012 344 544–548pp, DOI: 10.1016 / j.crte.2012.08.001 (https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1631071312001228?via%3Dihub)
[14] Ébelmen, J.J., 1845. Sur les produits de la de´composition des espe` ces mine´ rales de la famile des silicates. Ann. Rev. Mines 12, 627–654.
Minthogy a cikk gyakorlatilag elérhetetlen, a mindössze 38 évet megélt feledettről szóló bibliográf-megemlékezésből (http://www.annales.com/archives/x/ebelmen.html) idézek (röviden):
„Ebelmen also tackled another very interesting geogenic problem. He noticed that carbonic acid, given off in abundance in volcanic phenomena and doubtless also in the more or less ancient formation of all igneous rocks, is later found precipitated and fixed by lime, resulting from the decomposition of igneous rocks themselves… Inverse phenomena take place in the weathering of rocks;… These two kinds of phenomena, opposite to each other, become, by their balancing, a double regulator of the composition of our atmosphere.”
Hogy pedig mindünkhöz szólhasson: „Ébelment [egyéb felfedezései mellett] szintén foglalkoztatta a Föld geológiai-történetével kapcsolatos probléma. Megfigyelte, hogy a vulkáni-tevékenység által a légkörbe-dobott bőséges CO2, és kétségtelenül az is ami a többé-kevésbé magmás-kőzetekben lekötött, a későbbiekben mészkőként fixálódik, mégpedig a magmás-kőzetek bomlási-folyamata eredményeként… [A CO2 légkörbe-dobásával szemben] Inverz jelenség zajlik a kőzetek eróziójakor.   E két folyamat, mely egymással ellentétes-irányú, egymást mintegy egyensúlyozva, a kettős-regulátor szerepét töltik be a Földi légkör összetételének a szabályozásában.”
[15] Vízgazda-rendszer: on-line 7-nyelven (http://www.eautarcie.org/); valamint magyarul már könyv-alakban is:
Országh József A Víz és Gazdája (2019, Ekvilibrium) [https://www.omikk.bme.hu/ 388.420]
[19] Hosszú út vezetett idáig. A mindenki számára elérhető Eautarcie honlap bizonyos tartalmait időnként plagizálták, időnként félreértelmezték. A nyomtatott betű biztosította előnyök végre megbízhatóan adják ezúttal is tovább: Ki mit alkotott.
S biztosíthatják ezáltal Szerzője és műve számára az eljövendő elismerést (miként Bolyai vagy Semmelweis számára – sajnos, csak a haláluk után), de legalább a túlélést a fogékonyabbak előnyére (miként Swift örökérvényű szatíráinak a forgatását).
[20] A Gyálai Holt Tisza több-szempontú elemzése (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/holt-tisza_9.html)
VI.) és X. fejezete tárgyalja a hivatalos-megközelítések zűrzavarát, a VIII.) fejezete kínálja a szakmai-háttérre támaszkodó tudományos-alapokat, s a IX.) fejezet önti formába az előálló és kínálkozó kilábalás lehetőségét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)