Áfonyák
|
Országh József
vegyész-professzor
emlékének
ajánlva. Aki
2020. október 14-én eltávozott közülünk, megérdemelt nyugodalmat lelve ott,
ahol már nem kell győzködnie sem az éretlen-értetlen „szakembereket”, sem a
fafejű bürokratákat. Ám
aki előtte – körültekintő munkássággal és fürkésző elmével – megteremtette
mindannyiunk hasznára a Vízgazda-rendszert. Ami
véget vethetne annak a pazarlóan-herdáló, számos káros-folyamatba torkolló gazdátlanságnak, ami korunk
felélésre-berendezkedett állapotát és mechanizmusait jellemzi. |
Termesztési kísérleteimből
I.) Bevezetés
A biológiai-életközösségek zavartalanságát
és egymásra-hatásuk kiaknázható-gyakorlatát alkalmazva megvalósító biokultúrás
termelés/termesztés fogyasztáshoz-köthető egészség-megőrző vonatkozásai,
valamint e módszernek a Természet
egyensúlyát legkevésbé zavaró/megbontó mivolta, már jóideje gyarapodó
bizonyítékokat sorakoztat. A tőzsde-igazgatta mezőgazdaság kemikalizálásának a
térnyerésével azonban olyan felborult állapotokkal kell időnként számoljon még
a leg-eltökéltebb biogazda is, melyek problémáit a termesztési-területét
körülvevő szintetikus-környezet okán nem képes mindig sikerrel leküzdeni. Ebben
a remélhetőleg hamarosan felszámolásra kerülő időszakos átmeneti-állapotban
különös jelentőséggel bírhatnak olyan növényi szereplők, amelyek még a kemizált-környezet
tőszomszédságában is normál-életvitelre képesek, különösebb
védelmi-beavatkozások eszközlése nélkül. Ezen növények ezt az
ellenálló-képességet részben a génjeikben még megőrzött és magukkal-hordozott
vadságukkal, részben pedig a távolból idecsöppentségük vonzataival hozzák. Számos
képviselőjükből ide sorolhatók az éghajlatunk alatt is biztonsággal
termeszthető Diospyros fajták (köztük
a piacos kaki-szilvák fagyállóbb
fajtái),
az Asiminák (paw-paw: magyarul indián-banán néven ismertebb), a téltűrő kopasz-kivi fajták (a sokféle fajta közt az
öntermékeny, és egyben a többi-fajtát is sikeresen beporzó Issai változat), a Kanadai
fanyarka, a som, a fekete berkenye, és a kék-áfonyák – hogy csak azokat említsem,
amelyekről összegyűlt némi tapasztalat a kertemben az évek során. Ezek közül
alább az áfonyáról ejtenék bővebben szót.
II.) Az áfonya termeszthetőségének az
alapjai
1.) Mész-mentesség
Sarkalatos tény – melyet minden áfonyával
foglalkozó forrás említ és előrevesz – hogy az áfonya „mész-kerülő”, csakis a savanyú talajokon termeszthető sikerrel.
A termeszthetősége szempontjából tehát ennek a momentumnak a megértése,
valamint ezen feltételek biztosításának a módjai a legszükségesebb ismeretek.
A Földön
– története hosszú, mai geológiai-arculata elnyeréséhez
vezető útja során, a kémiai-elemek szóródását/szétterülését illetően – kalcium (Ca)
tekintetében [amely talajainkban túlnyomórészt mész (CaCO3)
formájában van jelen]
olyan tájegységek jöttek létre, amelyek vagy bővelkednek illetőleg ellátottak mésszel,
vagy éppenséggel mészben hiányosnak tekinthetők. Így, a mész-hiányos területek
mintegy automatikusan biztosítják az áfonya vadon-terjedésének a lehetőségét (pl.
Skandinávia; és a mérsékeltebb tundra-övezet), míg a mészben-bővelkedő területeken
az áfonya nem képes megvetni a lábát.*
* Helyette viszont
virul ott minden más; ugyanis a növények és a gyümölcsfák zöme mészigényes, többük kifejezetten mész-kedvelő. (A mandula akár
20% fölötti karbonátos-meszet is tolerál, de a szelídgesztenye kivételével
minden egyéb honos gyümölcsfajtánk kívánja a meszet, megsínyli a mész-hiányt.)
Magyarországon relatíve kevés a kifejezetten
mész-mentes talaj: a Soproni-, Kőszegi-, Hansági-, Nagymarosi-, és némely
Zempléni-régióban, valamint a Somogyszob-Iharosberény tájéki homokvidéken
találhatók összefüggő-területek. E vidékeken sikerrel próbálkozhat bárki a kertjében
áfonyával,* esetleg kevéske tőzeges-talajjavító bedolgozásával emelve a talaj
humusz-szintjét – feltéve hogy elkerüli a feledett építkezési-meszesgödrök
helyét.
*
Valójában ezen vidékek mezőgazdaságának egyenesen a nagybani átállását kellene
fontolgatni: kihasználni az adott természeti-potenciált, mely tálcán kínálja a
másutt csak nehézkesen elérhetőt. – Feladva egyúttal azon növényi-kultúrák
erőltetését ott, amelyek egyike sem lehet sohasem rentábilis, éppen a talaj
mész-hiányos volta miatt.[1]
Hazánk
többi vidékén – azaz Magyarország területének a zömén – a sikeres
áfonya-termesztés biztosítása bizonyos előfeltételek megteremtését kívánja.
Fontos eloszlatnom azt a hiedelmet – amit
többnyire a viszonteladók hintenek portékáik elé útravalóként – hogy „elegendő lesz egy 50*50*50 cm gödörbe „erdei-földet”
hordani”, netán ugyanezzel a talajt mindössze 1:1 arányban keverve
visszatölteni, s máris ültethető oda az áfonya. Meglehet hogy kedvezően alakul
a telepítés utáni első időszak; azonban, amint a gyökerek kijjebb merészkednek,
elindulhat a levél-sárgulás, a növekedés stagnálása, a sorvadó önfelszámolódás.*
*
Az eljárást magam is kipróbáltam. Az „erdei-föld” szerepét a felhagyott TSz-telepről hozatott réges-régi
marhatrágya töltötte be, amihez még bőven adagoltam fenyőgally-aprítékot és a
róla lepergett tűlevelet is. Gondosan összekevertem ezeket a kiásott földdel, s
ezzel töltöttem fel a kb. 2*1 m alapterületű 80 cm mély gödröt. A próbaképpen
bele-ültetett kék-áfonya 3 évig bírta: ezalatt szinte semmit nem fejlődött;
levelei a kora-tavaszi zsendülés után csaknem azonnal sárgásba váltottak. Mikor
azután kíváncsian kiemeltem a tövet, az eredeti földlabdán túli
gyökérnövekedést praktikusan nem találtam – ami mindent megmagyaráz.
Bármilyen
kevésnek tűnik is a mész-tartalom a proponált „talaj-hígítás” után, az még
mindig elegendő lehet ahhoz hogy a stabil megeredés (de
a fenntartható termelés egész biztosan) meghiúsuljon.
Az ok pedig a következő: Az áfonya
gyökerei (fajtára való tekintet nélkül) szimbiózisban élnek olyan talajlakó
mikroorganizmusokkal, amelyek csak szűk pH-tartományban
életképesek. Kék-áfonyánál ez pH=5,5
körüli érték. [A szimbiózis itt oly erős, hogy az áfonya
tápanyag-felvétele önállóan nem is működik, csakis a mikroorganizmusok
láncba-állításával képes erre.] A mész pedig lúgos hidrolízisével [CaCO3
+ 2H2O = Ca(OH)2 (erős-bázis)
+ H2CO3 gyenge-sav)] mindig bázikus, azaz 12>pH>7 értéket produkál. A szükséges pH értéket egyébként maguk a szimbióta mikroorganizmusok igyekeznek
finomabb-hangolással beállítani (saját
élettevékenységeik váladékával) – hacsak az optimális pH megteremtéséig ezen erőfeszítésbe bele nem pusztulnak. Ebbe a
törekvésükbe zavar bele a mész említett lúgos-hidrolízise, amely még viszonylag
alacsony talaj-mész koncentráció esetén is akkora puffer-kapacitást generál az
általa keltett bázikus pH érték
körül, amelyet a gyökerek körül termelődő váladék (ha
egyáltalán elindul a képződése) nem képes volumenében időben semlegesíteni, hogy általa
eltolja a talaj pH értékét a gyökér-szimbióták
számára életben-maradást garantáló tartomány felé. Már amiatt is kudarcra ítélt
ez a közömbösítés, mert a váladékokkal (a humusz ill. a
szimbiózis rendelkezésére álló szénvegyületeiből, mint alapanyagokból) kizárólag szerves-savak termelődnek, melyek
savasságát-adó karboxil-csoport (‑COOH) éppúgy gyenge-savként viselkedik mint a mészből a hidrolízissel képződött Ca(OH)2‑t ineffekíve semlegesítő H2CO3 eredeti-partner.[2]
Mindez
egyben a következő rébuszra is kielégítő magyarázatot ad: Miként lehetséges az, hogy az étrendi-adatok szerint az áfonya
jelentős mennyiségű kalciumot tartalmaz[3],
miközben maga a növény mész-kerülő? Ehhez a kulcsot az kínálja, hogy az áfonya
életében nem a Ca a probléma, hanem a
lúgosan-hidrolizáló
CaCO3. No de akkor hogyan kerül az áfonya gyümölcsébe a
kalcium?
Két
lehetőséget említek. Az egyiket maga a Föld
légköre intézi: az állandóan jelenlevő (és megújuló) szállópor kiülepedése mindig
biztosítja a szükséges minimális Ca
utánpótlást (is). A másik a savanyú
kalcium-sók esete: sem a gipsz (CaSO4)
sem a „szuperfoszfát” (már ami a Ca3(PO4)2 komponensét
illeti) nem hidrolizál lúgosan. Nem túlzott-mértékű jelenlétük tehát szolgálhatja
akadályozás nélkül az áfonya kalcium-felvételét. (Egy harmadik faktorról pedig
a tőzeg tárgyalásánál szólok.)
2.) Speciális termesztő-közeg
A másik, éppoly fontos feltétel az áfonya (pontosabban
az életét/tápanyagcseréjét biztosító szimbióta-mikroorganizmusok) számára a talaj
jó oxigén-ellátottsága. Enélkül az áfonya gyökér-szimbiótái lassanként
megfulladnának. Ilyesmi részint a túlzottan tömör talajok esetén (nehéz
agyagtalaj),
részint huzamosabb vízborítás hatására állhat elő. Ezekből adódik, hogy a
legkedvezőbb talajfajta az áfonyák számára a tőzeges.[4] Ez ugyanis nemcsak
i) tápanyagot szolgáltat (szinte
időtlen-időkre, benne a korhadó-növények által előzőleg szöveteikbe-épített és
jobbára szerves-kötésben – un. kelát-formájában
– levő Ca-forrással és egyéb
nyomelemekkel egyetemben),
ii) de levegős is: a humusz-anyagok
makro-molekuláris felépítése gigászi továbbszerveződéséből adódó
struktúra-tartó volta miatt, a tőzeg még jelentős vízborítás esetén is őriz
üregeiben némi oxigént (miáltal könnyebben túlélhető az
időleges elárasztás),
iii) s ugyanezen
struktúra hallatlanul jó vízgazdálkodású:
bővelkedik olyan funkciós-csoportú lokációban, melyek sokasága biztosítéka a
csapadékkal/öntözéssel odakerülő víz tartósabb retenciójának* (mely
viszont segíti a túlélést az aszályosabb-periódusokban).
* A víz aktív visszatartása (retenciója) a közepes
energia-szintű, tehát viszonylag könnyen képződő és felbomló, un. Hidrogén-hidak képződéséből adódik,
melyek a humusz funkciós-csoportjai és a dipoláris vízmolekulák között jönnek
létre.[5]
Köznapibb nyelven: a tőzeges-talaj
egyszerre jó víz- és oxigén-gazdálkodású, miközben önmaga koncentrált
tápanyagforrás.
III.) A megosztandó tapasztalat
Miután 4-5 évnyi kísérletezés elfolyt
azzal hogy a fentebb jelzett egyszerűsítő útmutatások mentén próbálkoztam
(teljeséggel eredménytelenül), a vázolt kémiai-evidenciák átgondolását követően
az alább-részletezett elrendezés megvalósítása hozott valódi sikerélményt,
melynek tartós voltát az azóta eltelt 6 év beállt viszonyai garantálni tűnnek.*
*
Fontos korrekciókat jelzek majd, az összegyűlt tapasztalatok tükrében, V.)
alatt.
1. ábra
1.) Izolált termesztő-terület kialakítása szükséges
Mivel a legtöbb kék-áfonya bokor térigénye
1x1 m körüli, így ugyanekkora területre „beszorítva” azt viszonylag hosszú idő
alatt sem fogja „kinőni”. Hozzávéve ehhez hogy az oxigén-bőséget igénylő
gyökérzet nemigen hatol 50 cm-nél mélyebbre, a telepítendő bokrok számára 3 db 2
m hosszú,1 m széles, 70-90 cm mélységű gödröt készítettem [1. ábra: Előkészületek a)]. A nagyobb
mélységek azt szolgálják, hogy a felénk ritka de esetleg heves csapadék (számításba
véve a tetőfelületről odacsorgót is) se áraszthassa el teljesen a gyökérzónát,
viszont adva legyen általa a víz-tartalékolás is. A határoló-falak hagyományos
kisméretű-téglából (cement-habarccsal rakva,
víz-elvezető lukakkal megfúrva) illetve öntött-betonból készültek; a gödör alja pedig
dróthálóval-rögzített kőzetgyapot-tábla volt az először-elkészített Déli-fekvésű 1. és 2. gödrök [1. ábra: Előkészületek c)] esetében, míg 10 mm átmérőjű lukakkal
rendelkező öntött-beton az 1 évvel később készített Keleti-fekvésű 3. gödörben.
Az előbbivel az volt a tapasztalat, hogy a vakondok és egyéb földlakók a lágy
borítást alulról megbolygatva lokális talajkeveredést idéztek elő – amibe azért
a viszonylag-nagy növény nem pusztul bele, hiszen a gyökerei képesek elkerülni
ezekez a zónákat úgy hogy marad még számukra elegendő élettér. A beton-aljzatú
gödörnél effélével nem kell számolni: a helyesen méretezett lukak elegendő
kontrollt adnak a vízforgalomnak, s amellett nem zárják ki a kisebb rovarok és
giliszták beköltözését sem.
2.)
A termesztő-közeg kialakítása
Fentebb már említve lett, hogy a gödör
feltöltéséhez legcélszerűbb anyag a tőzeg lenne. Ehhez két megfontolást tennék.
·
Először:
a piacos portéka meglehetősen drága. Egy 250 literes zsák Balti-tőzeg ~7 ezer Ft volt, 2010-ben. A jelzett nagyságú gödörhöz
ebből minimum 6 zsáknyi kellene. A kapcsolódó 42 ezer Ft beruházási-tétel
(pusztán ehhez a lépéshez) eléggé visszariasztó.
·
Másodszor:
Nem vall igazán ökológiai-szemléletre az, ha máshonnan származó készletek
kifosztására alapító tevékenységek bátorítására magunk is ilyen termékek nagybani-vevői
lennénk. Ugyanis azoknak a tőzeg-telepeknek (melyek
egyébiránt rendkívül lassan képződtek) van az ottani természeti-környezetben
stabilizáló szerepe. [Hazai viszonylatból ismert (bár
érdemben nem feldolgozott) a Hanság
lecsapolásának és tőzege elherdálásának a következményei.]
Mindkét
aggodalom kikerülhető az alternatív módszerrel: tőzeg-jellegű anyag ugyanis házilagosan is előállítható. A legkülönfélébb
mezőgazdasági-eredetű szerves-anyag komposztálásából (föld hozzáadása nélkül!)
keletkező termék ugyanis gyakorlatilag éppolyan alap-paraméterekkel bír mint
maga a tőzeg. Nem is csoda, hiszen formálisan szerkezet-azonosnak vehetők. Az
alapvető különbség köztük a keletkezésük módjában van: míg a természetes tőzeg vízborítás alatt elhaló növényekből
készül (s az anaerob folyamatok miatt
akár ezer-évekig is elhúzódhat), addig a növényi-részek komposztálódása gyors, hiszen aerob
körülmények közt vezetett folyamat (amely praktikusan
1 év alatt közel teljessé tehető: felszíni és termofil körülmények közt). Feleslegessé váló illetve halmozódó
növényi-részek pedig minden mezőgazdasági-környezetben adódnak. Ezek előrelátó
tervezett-komposztálásával ingyen, a Természetet
másutt nem-háborító módon, maradó/elviendő szemetet nem generálva, képződik a
helyszínen (azaz távolsági-szállítást sem igényel) az áfonyás-gödör töltéséhez
szükséges nagyobb mennyiségű komposzt is. Amennyiben ebbe a gyakorlatba valaki
beleilleszti a közcsatornázást és követő művi-szennyvíztisztítást a Vízgazda-rendszer
részeként egyaránt kiváltó Alomszék-használat
gyakorlatát is, úgy nemcsak ezen elrendezés által biztosított és előállt kedvező
ökológiai következményekkel él messzemenő-összhangban, hanem tápanyagokban is gazdagabb táptalajhoz juttatja a
telepítendő áfonyát – de praktikusan minden más növényt is.
Nálam a komposzt kiinduló alapanyagai a
következők voltak: kaszált fű (saját területről), kötözött
szalmabála (mélyalmos disznótartást végző gazdától), fűrészpor (a
helyi Fatelepről),
ágnyesedék (gyümölcsfáim metszéséből), felszámolt
fenyőfák (a szomszédságból, karácsonyiak is: gally-apríték
és tűlevél egyaránt).
A fagymentes periódusban 2-3 ízben ásóvillával megforgatva, 1 év után ültetésre
érettnek ítéltem.* Jelenleg 3 db áfonyás-gödröm van: 2 déli és egy keleti
tájolású.
* Meg kell még jegyezzem:
A) A gyors érést
követő beültetés után még 3-4 évig folyamatos felszín-roskadást tapasztaltam; ezért
utántöltő anyag jó ha folyamatosan kézre-áll. A hosszabb ideig eltartó roskadás
mögött két tényező állhat.
1.)
A gödör mélyén lassúbbak a
komposzt-érési folyamatok, mint föld-felszíni
kupacozás esetén. (A szokásos termofil-fázisra
utaló effektív hő-fejlődést nem is igen észleltem; az un. mezofil-körülmények közt pedig lassúbbak a zajló reakciók [éppen az
alacsonyabb hőmérsékletből adódóan], így a folyamat teljessé válása lényegesen
több időt kíván.)
2.)
A cellulóz és hemi-cellulóz tartalmú alkotók gyorsabb átalakulása mellett a lignin-tartalmú részek nagyobb
állandósággal bírnak. Márpedig a ligninben gazdag fa-aprítékot és ág-nyesedéket
bőségesen adagoltam a töltéskor, leginkább a gödör aljára.
B.) Magát a
felszíni-rátöltést még nyers-komponensek adagolása esetén is tolerálta a
kékáfonya nagyobb bokra.
3.)
Eredmények
2. ábra
A kertészeti-árudákból beszerezhető
legkisebb áfonyaképlet is a 2. évben bokronként már szűk 1 kg termést adott. Az
első 2 fajtám Duke és Réka volt; az eddigi csúcstermés Ʃ~15 kg/év,
az átlagos ~8 kg/év a 2 bokorról. Egyetlen kihagyó-év volt (6 év alatt): 2018.
év március 1. hajnalán -26oC fagy szorításában a virágrügyek
nagymértékben megsérültek. Ebben az évben ~3 kg bogyótermés jött össze. A
kék-áfonyák fejlődését a 1.- 3. ábrák
képösszeállításai demonstrálják.
3. ábra
4.)
Fél-sikerek, sikertelenségek
Szólnom kell azonban a sikertelenségekről
is. Legfőképpen amiatt, hogy más ne ismételgesse feleslegesen a hibákat.
Ugyanezen gödrökben és töltéssel próbálkoztam vörösáfonyával és tőzegáfonyával
(Cranberry) is. Tapasztalataim ezek
körül az alábbiak:
a) Egyazon gödörben bármiféle párosítás a 3
féle áfonya-fajtából nem vezet sikerre: az egyik dominál, a másik pusztul.
i) Két kék-áfonya tő
közé telepített vörösáfonya tő már a telepítés évének a végére kipusztult. [Ld.
1. ábra Telepítés a) vs. c).] A dolog
hátteréről ekként gondolkodom:
Ha
a talaj megfelelő vagy beállt a kékáfonya optimumához szükséges ~5,5 körüli pH értékre, akkor az nem elég savanyú
sem a vörös- sem a tőzeg-áfonyának. Ezeknek ugyanis pH~4-4,5 lenne az igényük, ami viszont (a pH definíció logaritmikus volta miatt) 10‑15‑ször nagyobb
hidrogén-ion koncentrációt kívánna. S a faj-specifikus gyökér-szimbióta
mikroorganizmusok ekkora különbségre már halálosan érzékenyek lehetnek.
Ha ehhez
hozzávesszük azt is, hogy induláskor egy „köztes” pH-érték esetén ugyan mindkét növény kezdetben megél, ám a sokkal
dinamikusabban teret-foglaló, végül csaknem 10-szer akkorára terebélyesedő
kék-áfonya bokor hatalmasabb gyökérzete (a termelődő váladékával) a kis
puffer-kapacitású tőzeg-szerű talaj pH-ját
egyre inkább a maga optimum-értéke felé változtatja, akkor érthetővé válik a
közelségébe telepített vörös-áfonya lassanként megmutatkozó elgyengülése.
ii) A nagyjából
azonos pH igényű vörös- és
tőzeg-áfonya sem tudta egymással megosztani a közös teret. Próbálkozásaim itt rendre
azzal végződtek, hogy a cranberry
elnyomta a vörös-áfonyát. Az emögött álló természetes ok itt az lehet, hogy míg
a vörösáfonya (mint erdei aljnövény) legalábbis félárnyékot követel, addig a cranberry az éréshez igényli a minél
teljesebb benapozottságot. [Mivel ezirányú kísérletem éppen egy déli-tájolású
termőfelületen történt, a cranberry lett
a dominánsként túlélő.]
b) A cranberry
termesztésbe invesztált 6 évem [2013-2018] azonban a szétválasztás
után sem járt kielégítő eredménnyel. [Képes
illusztráció: 4. ábra.] Igaz, az
ígéretes, legbővebben virágzó évben, éppen a termés-kötődés periódusában
váratlan és heves jégeső munkált. A hosszabbtávú megfigyelés mindenesetre az
alábbiakra irányította a figyelmet:
i) A nyári klíma
(dél-Fejérben, ezidőtájt) túlontúl
meleg a jóval északibb tájakról ideszármaztatott növény számára.
Igazi,
természetes otthona pl. Kanada
területén van, a jégkorszak gleccserei által lecsupaszított sziklás-aljzatú
sekély-tavakban felhalmozódott tőzeglápon. – Ami miatt a nálam alkalmazott
„beton-gödör” nem túlzott elrugaszkodás az ottani természet utánzásától.
ii) A mesterséges
(zöld-hálós) nap-közi árnyékolás sem segített ezt tompítani; a bogyó érleléséhez
ugyanis szükséges a direkt fénysugárzás.
Az
árnyékoló-háló felhúzása-leengedése (a fény-viszonyoktól függően néha naponta többször
is) nem túl komfortos elrendezés, ha más dolga is akad az embernek.
iii) A nyár
előrehaladtával minden további évben kifejezettebbnek tűnt a tavasz-kezdetén még
üde és haragoszöld levelek sárgulása-elhalása az idény folyamán.
A túlzott-melegből
adódó és nap-égésre is magyarázható levél-elhalás jelensége mögött állhat
azonban okként az is, hogy a szokatlan meleg és a lokális csapadék-hiány egyidejű
fellépése miatti öntözési-kényszert (egyéb híján) vezetékes-vízzel oldottam meg.
Ennek a Ca tartalma pedig nálunk ~50
mg/l, éspedig az áfonyákra nézve „káros” Ca-karbonát/hidrokarbonát formájában. De
belejátszhat a negatívumokba a vezetékes-víz (készen-kapott) klórozottsága is:
a szabad klór (és az azzal ekvivalens
oxidatív-hatású hipoklorit) eleve
roncsoló-hatású, de még ezek klorid-ionná
szelídült hányada sem különösebben kívánatos, kiváltképp nem ha halmozódik a
dózis.
Megfontolandó,
hogy mindkét kémiai-jellegű nemkívánatos effektus eliminálható lehetne ha esővízzel
történne az öntözés. Ennek gyűjtése pedig szintúgy további érv a Vízgazda-rendszerrel
élés mellett: ide éppenséggel a „Teleső”[6]
része szolgálna.]
c) A vörösáfonya tartása sem adott eddig
kielégítő sikerélményt (ugyanezen 6-éves periódus alatt). [Képes
illusztráció: 5. ábra.] Miután kiderült
hogy önálló területet igényel, abba a [keleti‑fekvésű, 3.] gödör ágyásába
helyeztem, ahol a ház délután ráeső árnyéka miatt a legkevesebb volt a
kánikulai nap direkt-dózisa. Mégis, a frissen beszerzett palánták – a tavaszi
1-2 hónapnyi bátorítóan terjeszkedő meglombosodásuk után – még ugyanezen év
őszén jelentős részben részleges/teljes tőpusztulást mutattak, de a túlélő
tövek fejlődése is inkább csak stagnáló semmint dinamikus volt. Racionálisan 2
tényező jöhetett számításba:
i) Mégsem elegendő a
kánikulával járó besugárzási-stresszt pusztán az idő arányában csökkenteni; szükséges lehet a valódi „sétáló-árnyék” folyamatos
tompító-hatása.
ii) Ennek a gödörnek
a töltő-anyaga még nem volt teljesen átérett/morzsalékos. A kisebb-termetű
vörösáfonya delikátabb gyökérzetének ez lehet hogy túl nehéz feladatot adott.
Ehhez
járulhattak súlyosbítólag a felszín-megroskadások miatti friss-anyag
rátöltések, hiszen amit a nagyobb-termetű kék-áfonya még (ideig-óráig)
elviselt, a gyökérnyak eltemetődés hasonló-mértéke a jóval apróbb-termetű
vörösáfonyának már sok lehetett.
A kipusztult
vörösáfonya tövek helyére [pl. 5. ábra c) bekarikázott
tő] –
az utántöltéssel is megroskadt ágyást ásóvillával előbb átforgatva – újabb
hasonló egyedeket telepítettem [5. ábra d) vízszintes-nyilakkal
jelzettek],
illetve még ép-állapotú leválasztott-sarjakat helyeztem át a gödör más
környezetébe [5.
ábra c) és d) függőleges nyilakkal jelzettek]. Sajnos, ezek
zöme is előbb-utóbb a már jelzett sorsra jutott.
2019
tavaszán, a vörösáfonya 3. gödörbeli felszámolását követően, ugyanoda 2 db új-beszerzésű
kék-áfonyát ültettem. Azzal a célzattal, hogy az összességében kevesebb kapott
napos-órák alapján a beérésüket itt némileg késleltessem, széthúzva ezáltal a
kertemben lelhető kék-áfonyák szüretidejét.
4.
ábra
5. ábra
IV.) Konklúzió
Ø Kékáfonya a leírt
módon hazánk-szerte sikeresen termeszthető, éspedig biokultúrás módon ill.
védjeggyel.
Ø Vörösáfonyával
folytatni kellene a kísérletezést, figyelembe véve az említett buktatókat.
Ø A cranberry
termesztése sem lehet reménytelen, de részint az ország hűvösebb helyeit kell
neki megkeresni, s az elenyésző mész-tartalmú felszíni-vizekre illetve az
esővízre alapozni a szükséges vízellátását.
Fentieket
rögzítettem 2019. július 1-én.
Azonban
lennének még:
V.) További megfontolások
Volt
ezután még néhány észlelés, tevékenység, végül következtetés, a 2019-2020. évek
során. Mivel ezek közt voltak olyanok amelyek borító kihatással bírtak a már
sikeres tevékenységre, de olyanok is amelyek a megtapasztalt sikertelenségek leküzdéséhez
is új reményt adhatnak, fontosnak tartom mindezeket is közre adni.
1.
Észlelés:
süllyedés
Az
1. és 2. (déli-fekvésű) gödrökben a talajfelszín az évek alatt már annyira
megsüllyedt, hogy a helyreállítás egyéb módjait kellett latolgassam. [A
megsüllyedő felszín magasságának a korrigálása pusztán további rátöltéssel (akár
friss, akár tőzegessé-érlelt anyaggal) mind mélyebbre temeti az áfonya-bokor
már kialakult gyökérzetét, amely tehát a felszín-közeli,
levegősebb-talajszintet kívánó növény számára kedvezőtlen.]
2.
Észlelés:
elhalás
A
2. gödörben levő két termetes kék-áfonya bokor közül a Duke (amely a Réka
fajtánál erőteljesebb ágazatú) vesszői a csúcsoktól az alapjukig
visszahaladóan, fokozatosan és egyenként ugyan, de száradásnak indultak [2019.
juniustól];
2019. őszére az egész bokor az enyészeté lett. Hasonló elhalási-jelenség –
jóval kisebb-mértékű ugyan: csupán egyes vesszők szártagjaira kiterjedően –
megfigyelhető volt a némileg kisebb, elágazóbb ágrendszerű Réka bokrán is. [Ebben az évben az össztermés is
mindössze 5-6 kg-ra redukálódott, amelyből a Duke részesedése minimális volt, s a Réka utószezonja is elaprózódó termést mutatott.]
3.
Észlelés:
máskülönben „minden rendben”
Mindeközben
szépen zsendültek és zöldültek az újonnan beszerzett apró, 2019. március 20‑án
ültetett földlabdás kék-áfonya tövek: Bluecrop
és Patriot fajták a felszámolt
tőzegáfonya 1. gödrében, Bluejay és Goldtraube fajták pedig a vörösáfonya
helyén a 3. (keleti-fekvésű) gödörben. Szinte mind megfelelően fejlődött [a
Goldtraube kivételével, amelynek a
levelei némileg aprók maradtak és pödröttekké váltak.]; amelyik növényke
virágrüggyel érkezett, az a termést is szépen kihordta. [Bár
a tövek erősbödésének a dinamizmusa ezúttal alatta maradt a déli-fekvésű
gödörben végzett 2013. év kísérleti tapasztalataimnak. (Párhuzamos-erejű
bizonyíték és magyarázat a 4. Észlelés
alatt.)]
1.
Következtetés:
vizsgálandó az 1. és 2. gödrök alja
Mivel
mind a három gödörben, csaknem azonos töltésű földben azonos pH igényű növények voltak ugyanebben az évben,
a talaj aktuális pH értékével nem
lehetett alapvetően baj. A 2. gödörben termetesre-nőtt többéves áfonyabokrokon
mutatkozó ágszáradás mögött tehát más okot kell keresni. A gyökérnyak egyre
mélyebbre kerülése (a fokozatos/halmozódó ráhordások miatt) lehet az egyik ok;
a másik pedig abban lehet keresendő hogy kialakításuknál fogva a
kőzetgyapot-aljú 1. és 2. gödör lefelé praktikusan nyitottnak tekinthető. Akár
így akár úgy, az egyik bokor kipusztulása és a másik legyöngülése megadta a
lökést a kivizsgáláshoz: mi is a helyzet a gödör alján?
1.
Tevékenység:
aljzat-csere
Mivel a helyzet kivizsgálásán túl annak
orvoslása is tervbe lett véve, a ritka kényszer-beavatkozás nagyobb-volumenű
munkája okán az 1. gödörbe 2019. tavaszán frissen telepített 2 db növényke a
munkálatok áldozatává lett.
Valójában
még előbb. Miután kielégítő eredésüket és fejlődésüket 2019. május végéig
regisztráltam, meghagytam a gödörben mellettük fejlődő (speciális: „zebra”)
paradicsom-keléseket, melyek azután hatalmasra nőve vödörszám ontották
egészséges termésüket, így nem volt szívem felszámolni ezeket. Éreztem persze,
hogy a fényt nem-kapó áfonya-csemeték ezt meg fogják sínyleni, de ekkor már
alaposan benne jártunk abban a júliusban, amikor a Duke bokor fokozatosan előrehaladó pusztulása amúgyis
előrevetítette a gödrök aljának az időszerű rendezését.
Az 1. gödör kiürítésekor (műanyag-fóliára
pakolva a tartalmát, hogy majd a visszatöltéskor se keveredjen hozzá
mész-tartalmú ásványi-talaj) valóban észlelhető volt hogy a kőzetgyapot
izolációjára tervezett talajréteg-elhatárolás nem hatékony. Effektív talaj-átkeveredéseket
találtam (földlakók behatolására utalót; az ásványi
talajrögöktől lehetőség szerint szabadultam); a kőzetgyapot az évek alatt
jelentéktelen-vastagságúra nyomódott össze; a közeli szőlő [ld.
1. ábra Előkészületek c)] gyökerei pedig áthatoltak
a vizes-vattaszerűvé vált kőzetgyapoton és feljöttek a gödör tőzeges-talajába. (Érthető
is: az áfonyák rendszeresebb öntözéséből adódóan állandósuló vízbőség vonzotta
az élelmes növény gyökereit.) Kitisztítás után a gödör alját szilárd és összefüggő,
merev-burkolattal láttam el. (Ez ~6 cm vastag öntött-betonnal
ill. cement-habarcsba ágyazott kisméretű tömör-téglákkal történt, amelybe ~1cm
vastag mogyoró-vessző pöcköket tűzdeltem, s ezeket a kötést követően
teljes-hosszukba átfúrtam – ezzel biztosítva utat a fölös-víz elvezetéséhez.) A talaj
visszatöltésének a részleteit – minthogy az közös mozzanatokkal bírt több gödör
esetében is – a 2.
Tevékenység alatt írom le.
A 2. gödör kiürítése hasonlóan ment,
tapasztalva itt is a közeli szőlő gyökereinek az erőteljes behatolását. Azt
hogy ez zavarta-e a gödörbeli Duke és
Réka bokrok életműködését, ennyiből meg
nem mondható. Az viszont egészen biztos, hogy a mélyebbre-kerülés nem tett jót
nekik. A gyökérnyak effektív eltemetődésén túl ugyanis, mindkét bokor kifejlett
gyökér-zónája elérhető közelségébe került az alanti mészben-gazdag
ásványi-talaj, melybe az áfonyák újabb gyökereinek a behatolásait a vékonyra
összenyomódott és állandóan-nedves kőzetgyapot semmiben nem gátolta. [Mi
több: a kőzetgyapot maga inert anyag – ezáltal a pH-ja bármilyen értékre igen-könnyen beáll (már amiatt is mert nincs
víz-oldható komponense, s így sehonnan sem adódik puffer-kapacitása sem) – így
szinte invitálja az áfonya gyökereinek a beléje-hatolást; amely rétegen túl
viszont már ott a halálos (pH-jú) csapda.] Észlelés szerint
is mindkét áfonya-bokor gyökerei jelentős-mértékben behatoltak a számukra
kedvezőtlen pH-jú ásványi altalajba,
ami már önmagában is kielégítően magyarázza a levélsárgulással induló
folyamatos ágsorvadások előrehaladtát ebben az évben. A legyengült de még
menthetőnek ítélt Réka tövet (gyökereit
megkurtítva és visszametszve) átültettem innen a már szilárd-aljzatú és közben kellően
feltöltött 1. gödörbe. A 2. gödör aljzat-kialakítása és a gödör töltése éppen
úgy történt mint az 1. gödörnél.
Ezek
a munkálatok 2019.11.14. és 2019.12.20. között zajlottak.
2.
Tevékenység:
visszatöltés szaporítással
Az
immár fix aljzati-struktúrával bíró 1. és 2. gödrök feltöltése a saját
kitermelt anyagukkal történt, melyhez adalékként rétegesen hozzá lett keverve
jelentős-mennyiségű szárazon-letermelt kukoricaszár (felszecskázott
formában),
valamint félig-érett szalmás lóganéj (mindkét
nyersanyag a szomszédságból lett beszerezve). Az össze- és át-érést segítő adalék az Alomszék-használat mellett adódó
fölöslegben-termelődő vizelet volt – ami egyben a N+P tápanyag-feltöltést
is magával hozza. [Talaj-szaporítás a 3. gödörben is
történt: részletei a 4. Észlelés 2.
felében.]
(A növények beültetése az elemi-szabályok követésével történt.)
4.
Észlelés:
mégis pusztulás
Az 1. gödörbe áttelepített idős és
legyengült Réka tő túlélte a
viszontagságokat, és 2020. tavaszán rendesen nyitott majd virágzott.
Telepítettem mellé egy tő fekete-áfonya palántát is, amely szintén gyönyörűen
bontogatta fehér virágait.
Régi
vágyam volt a bőtermő kék-áfonyák mellé a festő-levű fekete-áfonyát is
beszerezni, amely ugyan kevesebbet terem, és a környezeti-toleranciája is
kisebb lehet. (Ami a pH igényét
illeti, az azonos a kék-áfonyáéval.) 2020. elején végre sikerült a beszerzése.
Amint azonban a fekete-áfonya növényke hajtásai a dupla-hosszúságúra növekedtek, megindult a vesszőin a lankadással kezdődő levél-elfeketedés, majd az asszimiláló-felület vesztésével a virágszirmok kókadása, feketedése és elhullajtása is [ld. 3. ábra f)]. Először az öntözővíz levelekre kerülését (mint „perzselést”) gondoltam felelősnek az előidézett károkért, ezért a kezdeti szimptóma első észlelése után ritkábban és körültekintőbben végeztem a víz pótlását. A tő pusztulása azonban megállíthatatlan volt.
A mellette levő, átültetett több-éves Réka bokor levelei szintén kevésbé
voltak mély-zöldek annál amit már évek óta megszoktam tőle, viszont kihordta
még a termésének a zömét. Utána viszont, szép lassan, ugyanolyan tüneti-fázisokon
átmenve mint 1 évvel korábban a Duke
bokra, 2020. augusztus végére ez a tő is kipusztult.
Még
váratlanabb volt az ami a 3. (keleti-fekvésű) gödörben történt. Ez a gödör
ugyan már a készítésekor fix-aljzatú volt (és a kísérleti-céllal
2013-ban bele-telepített alacsony-termetű [és azzal arányosan
kisebb-gyökérzetű] vörösáfonya igényéhez képest szükségtelenül is mély: ~90 cm), ám a
talajfelszín megroskadása miatt itt is célszerűnek látszott a töltés
megszaporítása. Ez a gödörbeli 2 db 1-éves kék-áfonya tő földlabdás kiemelését
jelentette [ami még mindig csak 1-2 dm3
nagyságú volt!],
amit a gödör tartalma felső-felének a kiszedése követett. A visszatöltéskor a talaj-szaporítás
anyagai és műveletei, valamint a tövek visszaültetése azonosak voltak a 2. Tevékenység
alatt
már leírtakkal. Ezen 2019. decemberében végrehajtott beavatkozás után,
váratlanul, a 2020. évben mindkét relatíve apró bokor ugyanarra a sorsra jutott
mint az 1. gödörben debütáló fekete-áfonya – bár a gyengülésük lefolyása vontatottabb
volt: a növénykék csak augusztus végére adták fel a küzdelmet.
2.
Következtetés:
átgondolatlanságból adódó talaj-közeg pH
emelkedés
Viszonylag hosszú fejtörést igényelt amíg a
felfordulás hátterét minden észlelt mozaikkal összhangba sikerült hoznom, holott
a kiváltó ok világos és egyszerű. Mindhárom gödörbe jócskán került vizelet is lótrágya
is (ebből több púpozott-talicskányi is, gödrönként és szintenként), s mindkét
adalék pH értéke nemcsak 7 fölötti,
de ez a frissen megszaporított talaj a bennük-levő NH3 és amin-vegyületek mennyiségével arányos puffer-kapacitással is bír. Tehát, ebben a megváltoztatott közegben minden
áfonya küzdött derekasan az életéért – de a bukásuk elkerülhetetlen volt. Ugyanis
a távlatos-célokkal adalékolt említett tápanyagforrások lúgos-kémhatású
komponensei túlsúlyba kerültek ezáltal, olyannyira hogy az áfonyák
gyökér-szimbiótái által termelt csekélyebb-mennyiségű
váladék azok hatását már képtelen hatékonyan semlegesíteni.
Ez a szerencsétlen malőr ugyanakkor visszamenőleg
is rávilágított arra, hogy a vörösáfonya-kísérleteim sikertelensége mögött is
ugyanez az ok húzódhat, nem pedig a félárnyékosság inadekvát biztosítása.
Ugyanis, a 3. gödör volt az első, ahol a (relatíve friss-állapotú) 2012-ben betöltött
anyagnak mind az érlelését mind a tápanyaggal való feltöltését folyamatos
vizelet-belöttyintéssel igyekeztem előmozdítani. Az is igaz ugyanakkor, hogy
még a vörösáfonyák 2013. évi beültetése előtt alaposan átforgattam ásóvillával
a töltet felső 30-40 cm-ét, valamint hogy a 2012. ősz folyamán bele-juttatott
vizelet nem-jelentéktelen alámosódásával is számolhatunk a tetőről a
gödörbe-csurgó bőséges téli-tavaszi csapadék által. Mindez egyszerre képes magyarázni
hogy
i) a pH~4,5 környezetet kívánó vörösáfonya stagnálóan
ugyan de évekig megélt ebben a gödörben,
ii) a felszámolásukat
követően, 2019. tavaszán ugyanoda telepített pH~5,5 környezetet kívánó kék-áfonya palánták már könnyebben
vették ugyanezt az akadályt [kihordták a termést már az 1.
évben],
iii) ám ezen
kék-áfonyák 1-éves korukra jóval szerényebb fejlődést produkáltak [ld.
4. Észlelés] mint az várható
lett volna a 2013. évi 2. gödörbeli tapasztalatok alapján [bár
ebben közrejátszhatott – a 3. gödör árnyékosabb pozíciójából következően – az asszimilációért
felelős nap-dózis lecsökkenése is],
iv) a 2019.
decemberében beadagolt nagymennyiségű szalmás lóganéj NH3 és amin-komponensei ezúttal nem mosódtak
kellően alá a követő csapadék-szegény télen-tavaszon, amit már a visszaültetett
kék-áfonyák is megsínylettek.
3. Tevékenység:
semlegesítés+érlelés
Módot kellett tehát találjak a kialakítandó
talaj pH értékének az ellenőrzéssel
egybekötött csökkentésére, miközben a beadalékolt anyagok utóérése lefolyását
is szem előtt tartva további beadagolásokat is végeztem, azon célból hogy a
később előálló talajszint-süllyedést már ne kelljen utólagos rá-temetésekkel
korrigálnom.
A
2020. július-augusztus időszak alatt a gödrökbe juttatott adalékok:
·
apróra-szecskázott
metszési-ágnyesedék valamint korábbi fenyő-feldolgozásból visszamaradt száraz
tűlevél volt. [Mindkét
adalék lassan-bomló anyag (a bennük-levő
tápanyagok/mikroelemek feltáródása tehát hosszú-időre szükségtelenné teszi azok
utánpótlását); az előbbi magas lignin-tartalommal]
Majd
ezt követte 2020. októbere folyamán:
·
bontott/tépett
szalmabálák anyaga [magas cellulóztartalom: gyorsabb
bomlás és könnyen-emészthető táplálék],
·
a
mogyoró-bokraim alól gyűjtött kupacsok és betegség ill. szárazság miatt
elhullajtott termés-képződmények kíséretében. [Ezek lassan-bomlóak,
s egyúttal (alakjuknál fogva) mini-tározók:
akár a gyökér-légzéshez szükséges O2 akár a testnedvek megújulásához
szükséges H2O számára.]
A
szaporító beadagolások ezúttal is rétegesen történtek, az októberben zajlóak
praktikusan a gödrök aljától indulóan.
A vizelettel való N+P tápanyag-feltöltés
pedig módosítás mellett zajlott. Beöntözése előtt a vödörbe-gyűjtött vizeletet (a kiskereskedelemben
kapható)
„akkumulátorsavval” [~37%-os
H2SO4] intenzív keverés közben pH<4 érték alá semlegesítettem [4-7
közötti pH tartományban működő
indikátor-papír segítségével ellenőrizve a változást].
A
2020. októberében zajlott (remélhetőleg utolsó) talaj-szaporítás előtti pH ellenőrzés azonban még mindig nem
mutatta a talajközeg pH értékének a
redukálódását.[7]
A
mérés egyszerűsítve úgy zajlott, hogy a ~20 cm mélyről kiemelt talajminta és
víz 1:1 arányú elegyét összekeverve, kb. 2 percnyi állás után a tesztcsík egy
letépett darabkáját csipesszel az elegybe merítettem, s a kifejlődött színt
összevetettem a teszt-dobozon erre szolgáló szín-skálával.
Emiatt,
innentől kezdve beszüntettem mindennemű vizelet-beadagolást, s helyette
időnként higított akkumulátorsavval folytattam a közömbösítést. [1
kanna (~10-12 l) vízhez max. 2 dl 37%-os kénsavat adva; lehetőleg akkor végezve
az öntözést amikor a gödrök talaj-felszíne nem lucskos (előző esőktől).]
4. (tervezett) Tevékenység: célzott és kontrollált
savanyítás; telepítés+esővíz-öntözés
A gödrök megkezdett át-savanyítása tervezetten
2021.tavaszáig fog folytatódni, időnkénti ellenőrzésekkel vizsgálva az
előrehaladást, néhány különböző talajmélységben. Fagymentes ill. szárazabb
állapotok mellett tervbevett a felsőbb rétegek többszöri átforgatása is –
részint az éréshez szükséges bővebb oxigén-ellátás biztosítására, részint az
esetlegesen előálló intenzívebb mélységi pH
gradiens tompítására. Amennyiben sikerül 2021. tavaszára a talajszint felső
40-50 cm rétegében stabilan pH~5
körülire levinni a mostani lúgosságot, s emellett a morzsalékosság is kellő
talajérettséget mutat, úgy azonnal újraindítom az áfonyák betelepítését: az 1.
és 2. gödrökbe kék- és fekete-áfonyákat (termelési-célzattal), a 3. gödörbe
vörösáfonya töveket (a kísérletek folytatására).
Kiegészítésként remélem addig
megvalósítani az esővízgyűjtést a lakóingatlanom tetejétől, hogy a
vezetékes-vízzel történő öntözésből adódható váratlan és kalkulálhatatlan
hatásokat a továbbiakban elkerülhessem.
----------------------------------
Természetesen,
akinek a fentebbiek túl macerásnak tűnnek, latolgathatja a hagyományos
ajánlások mentén illetve a beavatkozás-nélküli szerencsésebb-adottságú helyeken
termelhető kék-áfonyák mennyiségi-hozamát is [az 1-3. ábrák tükrében] a 6. ábra alábbi képei alapján:
 Megyeri Szabolcs kertészetéből és ajánlásaival https://www.megyeriszabolcskerteszete.hu/blog/afonyanevelesi_gyorstalpalo |
 mész-mentes talajon „vadon-nőve” (Galambok) https://www.edenkert.hu/gyumolcs/bogyosok/reflektorfenyben-az-afonya/137/ |
6. ábra
Dég, 2020.
október 21. Fuggerth Endre
[1] Ideértve minden olyas-jellegű
próbálkozást, mint amilyenek leírása szerepel pl. a „Gércei alginit hatása savanyú homoktalaj termékenységére egy
tartamkísérlet első öt évében” tanulmányban (Talajtani Vándorgyűlés 2018.
pp64‑78, http://talaj.hu/wp-content/uploads/2020/02/Talajvedelem_Kulonszam_2020.pdf ), jelesül abban a reményben, hogy
e beavatkozások által a tritikále ottani hozamai némiképp javuljanak.
[2] Pontosabb elképzelés nyerhető a
talaj pH értékét alakító tényezőkről
a következőkből. A gyökér-szimbióta mikroorganizmusok által termelt,
számításba-veendő szerves-savak savas-protonja –COOH funkcióhoz köthető.* Ezek savi-erőssége viszonylag szűk pH-tartományra terjed ki; így, esetünkre
vonatkozóan, praktikus-információ nyerhető az ecetsav ill. ennek kalcium-sója pH értékéből. Ca-acetátra pedig ezek a vonatkozó értékek: 1 mM (milimól)
koncentráció esetén pH=8; míg 1000 mM esetén pH=9,13 (https://www.whatistheph.com/substance/Calcium_Acetate). A CaCO3 pH=9,9**
értéke pedig állandónak vehető (https://www.whatistheph.com/substance/Calcium_Carbonate
), hiszen a vegyület
csekély víz-oldékonysága miatt a koncentráció-függés igencsak szűk tartományra
terjed ki.
Ezekből
pedig következnek: Ha a gyökér-szimbiózis eredményeként 1 mM szerves-sav koncentráció állna elő, akkor [a CaCO3 gyenge szénsavas
sójából a termelődő szerves sav hatására előálló szerves Ca-só hatásaként] ugyan lecsökken némileg a gyökérzet
közvetlen-környezetének a pH-ja [~8-ra,
ami még mindig túl magas], ám ha a talaj CaCO3
tartalma 1 mM-nál magasabb, akkor az
effektust a fölös mész-tartalom eleve lenullázza. Az pedig elég reménytelen,
hogy annyi-sok szerves-sav termelődjön amennyi elegendő a teljes jelenlevő CaCO3 semlegesítéséhez.
De van
még egy ezeken is túlmutató tényező. A képződött szerves-savakra, mint
könnyen-emészthető táplálék-forrásra, gyorsan lecsapnak a talajlakó
mikroorganizmusok. S ahogyan a táplálkozásukkal fogynak ezek az anyagok,
meglehetősen gyorsan visszaáll az eredeti-állapot: a CaCO3 által meghatározott környezet. (Mégpedig a mindig
jelenlevő, a levegő oxigénjével együtt a gyökérzet szintjére bediffundáló
légköri CO2 segédletével.)
* A szerves szulfon-savaktól (melyek erős-savak) itt eltekintünk –
mindaddig, míg pozitív-igazolást nem nyer ezek aktív-jelenléte a szimbiózis folyamatában.
A –COOH csoportok savi-erősségét
jelentősen-növelő α‑helyzetű –CF3
elektronszívó csoporttal bíró vegyületektől szintén eltekinthetünk, amennyiben
a vizsgálat tárgya a természetes-közeg.
Természetes-közegben mindössze az oxálsavval
kellene számolnunk mint erős-savval (α‑helyzetű –COOH elektronszívó csoport), azonban ennek a kalcium-sója
még-kevésbé oldható (0,67 mg/L) mint akár a CaCO3 (13 mg/L) akár a gipsz (CaSO4, 2100 mg/l). Ezen kalcium-sók oldékonyságai pH-függését – tájékozódásul – kitűnően
szemlélteti az alábbi ábra:
|
A
kép forrása: Matteini
Mauro: Inorganic treatments for the consolidation and protection of stone
artefacts DOI 10.6092/issn.1973-9494/1393 Látható hogy a Ca-oxalát
a rendkívül-széles, [A „gypsum oxalate” felirat
félrevezető; |
** Zavarónak tűnhet a
fenti magyarázatban ez a pH=9,9 érték
(valamint az alatta következők is) abban a tekintetben, hogy a meszes-talajok
valóságos pH értéke köztudottan
7,5-8,5 közötti. A meszes-talajok pH-ja
amiatt alacsonyabb a CaCO3-ra
fentebb megadott értéknél, mert az ásványi-vázzal
bíró talajok mindegyikében jelentős arányban vannak jelen különféle szilikátok, amelyek savassága hatékonyan
kompenzál. Ugyanilyen mértékű pH
csökkenéssel tehát minden olyan esetben jogosan számolhatunk, amikor meszes-talaj tőzeghez-keverésének a hatásait
latolgatjuk.
Más a
helyzet azonban, ha talaj-nélküli CaCO3 hatásaival kell
számolni. Ez az eset forog fenn amennyiben un. kemény-vízzel öntözzük az áfonyák talaját. Ekkor a szilikátos-háttér
hiányzik, így az abból eredő pH
tompítás nem áll fenn. [N.B.: A kemény-víz Ca-tartalma
csupán amiatt nem erősen lúgos az öntözés pillanatában, mert a kalcium jelentős
hányada ekkor még a savanyúbb-formában, hidrogén-karbonátként
van jelen – ami azonban a talajban később a lúgosabb karbonáttá változhat.]
[3] 100g áfonyában 6 mg Ca van (https://www.xn--kalriaguru-ibb.hu/kaloriatablazat/fekete-afonya-kaloria.php
)
[4] Ennek ellenére, ha a többi
alapfeltételt megtalálja, vígan megél az alacsonyabb humusz-tartalmú talajokon
is. Mint amilyen pl. a Galamboki Áfonya kert (https://www.afonyakert.hu/hu/kapcsolat
) talaja. Igaz, ezzel
együtt a bokrok termőképessége visszafogottabb. [Erre vonatkozóan ld. a 6. ábrát is.]
[5] Képies magyarázattal:
|
elektron-donor a funkciós-csoport azon atomja, amely
kötésben nem-levő (un. magános)
elektronpárral bír. Például az O, N, S atomok elektron-akceptorként pedig ugyanezen csoportok H
atomjai viselkednek. Mindkét
esetben része a kialakuló gyenge-kötésnek a H atom (emiatt Hidrogén-híd), valamint a H2O molekula (ebből adódik a víz
retenciója). |
[7] Mi több, ezúttal pH~8 érték adódott. Igaz, ezúttal más
indikátor-tekercset használtam. A változások pontosabb követésére
alkalmasabbnak találtam a Macherey-Nagel
„Duotest pH 1-12” termékét, amely
egyidejűleg kettő, egymástól jelentékenyen eltérő szín-változás segítségével
igen megbízható behatárolásra ad módot, vizuális-interpolálással akár 0,5 pH értéken belül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése