TPH: bú vagy bá?
Veszélyesség,
Hasznosság, Értelmetlenség
(a TPH és PAH Hamleti kérdése)
TPH – talán, pedig, ha…és PAH – pusztán,
alig, hátha…
[utó-zönge a Gyálai HOLT-Tisza
esettanulmányához, 2021. juniusából]
Nem a
számonkérési-vágy vezérel most sem, amikor megosztani kívánok további-néhány
alapvető tudásmorzsát.
A) A Természet lebontó-képességi felkészültsége
megvilágítása:
a) A TPH [azaz: alifás szénhidrogén-vegyületek]lebontási
„nehézségeit” árnyalhatja ez az ismeret:
„A pilóták
réme: a kőolajfaló baktérium. A kőolajfaló vagy kerozinbaktériumok a
II. világháborúban kerültek a figyelem középpontjába. Ekkor tapasztalták
először tömegesen, hogy ezek a baktériumok megtelepszenek a repülőgépek
nedvességgel érintkező üzemanyagában, a kerozinban. Anyagcseréjük során olyan
anyagok dúsulnak fel az üzemanyagtartályban, amelyek dugulást okoznak, vagy a
tartály falának kilyukadását eredményezik. Számos repülőgép-katasztrófát
okoztak ezek a baktériumok…”[1]
Az
ismeret tehát nem mai – és azóta rengeteg
tudás halmozódott föl a területen.
Messze több mint amivel színesítettem az Esettanulmány
VIII. fejezetét – pedig az is bőven
elegendő lenne a biztonságérzethez…
b) A PAH [azaz: policiklusos aromás-vegyületek] lebontása kapcsán
pedig megfontolható:
i) PAH
vegyületek minden tökéletlen-égéskor képződnek.
ii) A Természetben mindenkor zajló erdőtüzek
magjában az égés mindig tökéletlen.
iii) Ha a Természet evolúciója során
nem fejlődtek volna ki a szárazföldön mindenütt
a PAH-bontó mikroorganizmusok, mára
bizony karcinogén-temető lenne az
egész Földi környezet.
Ami ugye nem áll.
– Mégha az emberi-tevékenység „igyekszik” is.
Vagyis:
a szükséges bontó-mikrobák mindenütt jelen vannak; lehet rájuk számítani.
Közbenjárásnak elegendő mindössze annyi, hogy kedvezőbb-feltételeket
biztosítsunk a számukra: tápanyag-hozzáadással (Gyála
esetén ez benne van az iszapban: a szennyvizekkel odaterelt és felhalmozódott,
le nem bontott kommunális-szennyeződések), és levegőztetéssel (emiatt
lenne szükséges a „prizmázás” hagymáza helyett a vékony-rétegű kiterítés) – pontosan úgy
ahogyan már leírtam, s ahogyan a Vízgazda is igazítaná az értelmet.
B) Kimutatás kontra értékelés: a jelentés értelmezésének
a jelentősége
THP-t kimutatni könnyű is, nem is. Az igazi
feladat a kiértékelés. Ugyanis a TPH-jellegű
vegyületek rendkívül elterjedtek a Természetben. Nemcsak a föld méhéből
származó, környezetünkre „veszélyes” kőolaj-származékok léteznek, de maga a növényvilág is termeli ezeket.
·
Efféle vegyületek borítják és teszik
vízhatlanná a levelek felületét [hogy
el ne ázzanak: cutin],
·
ide tartoznak a terpének [ezekből
szintetizálja tovább a növény a bonyolultabb, pl. szterán-vázas vegyületeket; de gondoljunk csak a kaucsukfára
amelynek lefejtett (poli)izoprénje
adta kezdetben az autók kerekéhez a gumit],
·
ide tartoznak az általunk naponta
fogyasztott olajok is [repce,
napraforgó, mogyoró…],
·
a gyantákról és viaszokról nem is szólva..
Ha tehát egy labor
„TPH”-t mér és mutat ki, az önmagában
nem elegendő a veszélyesség deklarálására, bármilyen-magas is legyen a mért
mennyiség. A dolgok szétkülönböztetéséhez EGYÉB
ismeretekre is szükség van. S ehhez nem elégséges a hidrológiai, vízmérnöki, geográfiai ismeret, ide vegyész kell. Anélkül hogy a
mélyére hatolnék a finom részleteknek [sajnos,
bizonyos életszerű érdekességek pontosításához szükséges labor- és műszeres-vizsgálatokhoz
nem találok már aktív és vállalkozó partnert], illusztrálásképp a nyilvánvaló
különbségekre mutatok egy felülnézeti-képet:
Veszélyességek: tárgyiak és elmebeliek
|
Friss
gázolaj szennyezés  |
Fű  |
|
Biológiailag
bontott gázolaj szennyezés  |
Levél  |
|
Gyálai
víz-minták illékonyak
nem-illékonyak
|
Zöld-komposzt  |
Ha a friss-gázolaj gázkromatogramját vetjük
össze a biológiai-bontást már
elszenvedett gázolajmintáéval, finom de határozott különbségeket észlelhetünk a
képies „ujjlenyomat-tartományok” között. Az egyik a kiemelkedő, magasabb csúcsok
átrendeződése és megritkulása; a másik az egymástól el-nemválasztott
komponens-sokaságot indikáló szelíd domb kiszélesedése, a C26‑nál magasabb-forrpontú (emiatt
feltehetően 26-nál több szénatommal bíró) komponensek megjelenése. Ha a két minta
kromatogramjait külön-külön látnánk, mindkettőre ez lehetne a felszínes
verdikt: íme, a mintákban a veszélyes TPH
jelenléte igazolt.
Ha most a
környezeti gázolaj-szennyeződések nyomonkövetéséről áttevődik a terep a
különféle hulladékok komposztálására, akkor a TPH elemzésekből befutó gázkromatogramok drasztikusan eltérő képet
mutatnak: Előbbről már tudjuk: a növényi-anyag is tartalmaz szénhidrogén-típusú
vegyületeket; amelyeket önmaga állít elő, saját célra [amik
tehát nyilvánvalóan nem esnek a veszélyes-anyagok kategóriájába]. Mind a Fű mind a Levél minták kromatogramjai felszínes összevetése is elegendő hogy
kijelenthesse bárki: ezeknek semmi közük a gázolajhoz. Már a fű és a levél TPH tartalma is jellegzetesen különbözik
egymástól; ráadásul az ezekben levő kevesebb-számú főkomponensek elválasztása
elegendő ahhoz, hogy informatívabb detektálási-technika bevetésével [GC-MS
kapcsolat]
azok akár egyedileg is azonosíthatók legyenek.
A belőlük nyert
komposzt-mintáról szintén biztonsággal elmondható, hogy a kromatográfiás képe
alapján semmiféle rokonságot nem tart a gázolajjal. De ez természetes is.
Hiszen sem a fű sem a levél „TPH”
tartalma nem a gázolaj-jellegű „veszélyes” szénhidrogének elegye; a Természet résztvevői által vezérelt
komposztálás pedig ugyan miért alakította volna azokat veszélyes-anyagokká,
amikor a natúr gázolaj-szennyezést is ártalmatlanító-lebontásban részelteti?
Nyitott
tudományos-érdekességek persze maradnak, s a megválaszolásuk alkalmasint nem biztos
hogy könnyű – az viszont igen, hogy további elágazó-természetű vizsgálatokat
igényelnének. Annak az igazsága pl. feltehetőleg megáll, hogy a levél TPH kromatogramjáról visszaköszönő 3
diszkrét csúcs-csoportosuláshoz tartozó vegyületek rendre hozzájuk-közelálló
szénatom-számú, ámde sokféle szénhidrogénné alakulnak a lebontás során. A C13-C16 és C23-C36
frakciókban csökkennek a főkomponensek (relatív) mennyiségei s az alattuk
jelentkező „domb” a keletkező bomlás-termékek sokféleségére utal. A C19-C21 frakcióban
ugyan számban kevesebb új-vegyületet tűnik fel, ám az eredeti-komponensek
arányainak az erős megváltozása félreérthetetlen jele a zajló átalakulásoknak.
Ennek kapcsán azt is valószínűnek tartom, hogy ugyanezen komposztban a
lebontó-átalakulások folytatódásával a 3 taglalt tartományban tovább csökkennek
majd a kiindulási-minta főkomponensei és egyúttal szélesednek és valamelyest
magasodnak a hozzájuk-rendelhető változatos bomlástermékek összességére utaló
kromatográfiás-dombok.
Ha pedig bizonyos kvantitatív-összefüggések „sérülésén”
akadna fenn valaki [pl. ilyenen: több a TPH a komposztban mint a kiindulási
levélben],
akkor gondolkodjon tovább ezek mentén:
·
A
komposztálás rettenetesen összetett és bonyolult (a maga
teljességében felderíthetetlen) folyamat.[2]
·
A
komposztálódás folyamata által szénhidrogén nem kizárólag a levél TPH tartalmából képződik (ami
a levél anyagának mindössze néhány %-a), de a levél többségi szerves-anyagából is
– ám arról fogalmunk sincs: hogyan, mennyi, és mifélék.
·
Így
semmi váratlan nincs abban, hogy szimplifikált mennyiségi-elvárások úgymond nem
teljesülnek, hiszen a levél összes szervesanyag-tartalma messze több mint a
levél eredeti TPH tartalma.
Ha a fentiek
rudimentális ismerete mellett keresné valaki annak a bizonyosságát, hogy egy
adott vízminta vajon gázolajjal
szennyezett-e, akkor óvva intek attól mindenkit, hogy a mutatott „Gyálai víz-minták” kromatográfiás képei
alapján mondjon elsietett ítéletet.
Nem kizárt – a 30
évvel ezelőtti történések tükrében – hogy a Holtág mederiszapja őrzi még ezt az
előzményt; az iszap-minták TPH
kromatogramjai azonban eddig számunkra változatlanul elérhetetlenek. Az viszont
leszögezhető: akármi is bizonyosodna be általuk, a vízben keresgélni ezen réges-régi gázolaj maradékát teljességgel
felesleges. Ha bizonyos komponensei meg is jelennének a vízben, a
koncentrációik kb. ezerszer kisebbek mint az elfekvő iszapban, a viszonylagos
oldhatatlanságuk következtében. A mutatott kromatográfiás képek pedig semmilyen
módon nem hozhatók összefüggésbe a gázolajjal.
A meder alján
ugyanakkor rengeteg a felhalmozódott kommunális-eredetű
szennyezési-teher – ez is ismeretes a Holtág előtörténetéből: a
szennyvíz-kezelés hajnala megőrződött ereklyéjeként. Ezek víz-alatti lassú
rothadása során éppúgy képződhetnek szénhidrogének, amik méricskélgetése (a
pénz szórásától eltekintve) félreinterpretálásokon túl semmi másra nem
alkalmas. – A rehabilitáció mikéntjének a latolgatásához meg végképp nem
szükségesek.
2021. június 21. Fuggerth Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése