Háttér-levelezés

Háttér-levelezés

Kapcsolódó anyag: HOLT-Tisza

Jelen anyag közzétételét az alábbiak miatt érzem fontosnak:

1.) A Gyálai Holt-Tisza rehabilitációs-projektje – a rendelkezésre-álló Kormányzati pénzforrások ellenére – megrekedni látszik. A tervezett beavatkozás jellege a 2017. évi felmérés óta praktikusan változatlan. Éspedig: a nagybani célorientáltságnak nyoma sem lelhető fel; viszont a relatíve értelmetlen pilot-projektes próbálkozás lefuttatása a helybeli-lakosság szeme és orra előtt változatlanul megosztó: jobbára dacos ellenkezést, ellenérzéseket kelt.

2.) A holtpontról elmozdulni képtelen projekt fölötti lakossági-vita egyre kevésbé előremutató. Többen már fáradtan fejet-hajtanának akármi előtt is csak történjen végre valami; mások pedig bizonyos pontokon kötik az ebet a karóhoz (joggal), bár a távlatosság hiányát ők is inkább csak számonkérik mintsem aktív javaslattal állnának elő. Ez lassan felőrölheti az egész polgári kezdeményezést is – aminek apróbb jelei a csoport honlapján már mutatkoznak.

3.) Máshol-lakó „kívülállóként” is, rendkívül fontosnak tartom a Gyálai rehabilitáció sikerre-vitelét. [Pedig nem bűzlik az orrom alá, bármit is csinálnának ott.] Ugyanis hasonló helyzet/állapot hazánkban több is munkál (rejtetten), s a sikerre-vivő metodika debütálását prezentálhatná az épkézláb Gyálai megvalósítás: hogy az továbbvihető és alkalmazható legyen másutt is.

4.) Hangsúlyoznom szükséges e bevezetőben is, hogy a HOLT-Tisza elemzésemben körüljárt és javasolt rehabilitációs-lépések olyannyira eltérőek a jelenlegi-oktatásba merevült anyagtól, mint Bolyai geometriája az Euklideszitől. (De inkább jobban.) Ezért, a véleményt formálni szándékozó szakértők (érkezzenek bármilyen speciális területről is) ne próbáljanak előállni lehengerlően vézna és féloldalas anyagokkal mindaddig, amíg nem ütköztették azokat az elemzés VIII.) fejezetében citált friss kutatási-eredményekkel. Amelyek – természetesen: Gyála-független kutatási-eredmények – mind-precízebben támasztják alá a pillanatnyilag a „veretes” tudományon kívülre rekesztett Vízgazda-koncepció idevágó megállapításait. Azét, amely tálcán kínálja – jelen esetben is – nemcsak a kívánatos rehabilitáció megvalósíthatóságát, de amely riasztó-hátrányokat is kívánatos-előnyökre képes fordítani.

A 2019. december 4. – 2020. január 14. között kidolgozott tényfeltáró-elemzésem meglehet hogy hosszú és helyenként nehéz olvasmány, de aki a részleteket hiányolja az alábbi háttérlevelezés érvei mögül, annak a tanulmányhoz kell visszamenni hogy lássa: minden egyes állításom fel van töltve kellően megalapozott tartalommal. [Melyeket nincs szándékomban szószaporítás végett ismételgetni.]

A történéseket rögzítő tartalmak alább időrendi-sorrendben követik egymást.

-------------------------------------------

1. Első beszállásom   [2019. nov. 27.]

Még mielőtt eldöntöttem hogy belefogok az „esettanulmány” megírásába, küldtem egy előzetes üzenetet a csoportba, melynek az alább idézett szegmense mutat rá: mennyire nem értik a Természet működését a „szakemberek”.

„A totális meg-nemértés csimborasszója, hogy szinte gratulál a szerencséjükhöz mindegyik eddig befutott kármentesítési-tanulmány abban, hogy nem kell előzetesen un. humusz-mentést végezniük a befogadó-területről, mert az praktikusan humusztalan. Holott éppenséggel a már jelenlevő humusz lenne az egyedüli garancia arra, hogy megfelelő koncentrációjú és diverzifikációjú mikroorganizmus-populáció segítse mind a szervesanyag-lebontást/beépülést, mind pedig gátja legyen ezek lassú alámosódásának.”

- - - - - - - - - - -

2. A csoport-adminisztrátor invitálására (egy lakossági-fórumra)   [valamivel 2019. nov 27. után]

„Köszönöm az invitálást de túl messze lakom (Dég, Fejér-megye). A részvételem akkor sem mozdítana előbbre semmit, ha jelesül ott lennék: Vajon mitől lenne meghatározó a szavam, mikor tele van tervezővel, kivitelezővel s megannyi funkcionáriussal a háttér?⁽¹⁾ A lakossági-félelmek gerjesztette sajátos-elképzelések zűrzavaráról nem is beszélve…

A tervezett „rehabilitáció” bármilyen aspektusa mellett elsőrendű lenne annak a tisztázása, hogy az intézkedéssel párhuzamosan vajon egyben megszűnnek-e a szennyezőket-kibocsátó vállalkozások eddigi gyakorlatai? – Mert ha nem, akkor az egész kotrásnak+deponálásnak semmi de semmi értelme.⁽²⁾

A nagy lakossági agytröszt-összevisszasághoz ajánlanám megrágni a Vízgazda alapvető elemét: „azok a „szennyezők” amik a vízbe-bocsátva százféleképp károsak, az élőtalajon elhelyezve ezernyi hasznot hoznak idővel”. Ezzel legalábbis sok félelem gyengülhetne. Mivel azonban a projektben érintett résztvevők egyike sem intimus magával a Vízgazda-koncepcióval, ezért minden tevékenységük bizonyos-fokig ötletszerű: lehet jó-irányú, s lehet duplán-káros. A megoldás(ok) felé vezető úton a leghasznosabb invesztálás a Vízgazda megismerése lenne. Csakis ezután lehetne remélni hozzáértő-nekibuzdulásokat.

S ha felébredne a fogadókészség ebbe az irányba, talán az első lökést a részletek felé az alábbi rövid írás kínálhatja:  A Tisztítási Hatásfokról [Sz&V]”

⁽¹⁾ S valóban, ezt azóta is többen megkérdőjelezik. Hiszen nem vagyok se környezetvédelmi-mérnök, se vízügyes-szakember, se hidrogeológus – abban a témában amely mind-hármójuk tudásánál többet kíván. Kutató-vegyész múlttal rendelkezem, meglehetősen elágazó tudásháttérrel. Plusz annak az anyagnak az alapos ismeretével, amely még (számos erőfeszítés ellenére) rendkívül kevesekhez jutott el [értsd: Vízgazda-rendszer].

⁽²⁾ Ez a részlet azóta is irritálóan megoldatlan. Bizonyos vetületeket ld. Egyen-Jogot [UVgk] alatt.

- - - - - - - - - - -

3. Bejelentettem: feltáró elemzést készítek az eset/ügy kapcsán   [2019. dec. 4.]

Eközben ritka üzenetet-váltásokkal mutattam a jelenlétem. Ezek egyikéből itt kiragadva idézek egy részletet, mert mindenféleképpen megrágandónak tartom, amennyiben szakmai-tartalmú dolgokban közösen és ténylegesen szeretnénk előbbrejutni.

A társalgómtól kapott végszó:

„Nem mélyednék bele, a kémia és fizika sose tartozott az erősségeim közé, ezt rábíznám a szakemberekre. Úgy hiszem mindenkinek abban kell okosakat mondania, amihez ért is. Maradnék a társadalomtudományoknál.”

A kapcsos mondandóm:

„Öreg hiba.

Ez vezet a megvezetésekkel teli kiszolgáltatottsághoz.

Ezen a végzetes buktatón kívánnék segíteni változtatni.

Emiatt írom minden SZAKMAI-ANYAGOMAT ismeretterjesztői-szintre lehozva.

Hogy minden érettségivel bíró, a gondolkodás elemi-lépéseivel önállóan is megbirkózó úgy szerezhessen ismereteket, hogy ne legyen továbbra is kiszolgáltatva a „szakemberek” kinyilatkoztatásainak.⁽¹⁾

Ha az efféle „rögösebb” olvasmánytól továbbra is kíméli magát a tisztán-látni óhajtó átlagpolgár, akkor csupán egyetlen fogódzó marad számára: melyik állítás mögé sorakoznak többen?

Ez az arányszám viszont (nagy-hatású esetekben különösen) köszönőviszonyban sincs a tartalmi-igazsággal: Kopernikusz, Galilei, Mendelejev, Semmelweis… Emberöltők
(s sorstragédiák) kellenek a „korrekciók” megtörténtéig.

Jelen-esetben a Gyálai Holt-Tisza körüli ténykedések a tét.

Be fogom mutatni a „szakemberi-megközelítések” tétovaságát, őgyelgéseit, „kiskorúságát”. Azonban ez sem történhet úgy, hogy pusztán társadalomtudományi elmélkedésekkel rántsam le ezekről a leplet. S a majdani effektív tennivalók logikájához is szükséges lesz a szakmai-fortélyokba való bepillantás.

Máskülönben hiába dolgoztam – s Önök is hiába várják a „csodát”…”

⁽¹⁾ Sűrített ars poetika. Ha nem teszek a feltárásokba szakmai-konkrétumokat, kinek lehetek vajon meggyőző? Esetenként jön a lefitymáló megjegyzés, egyéb minősítések. A „szakma” pedig kényelmesen hátradőlhet: nem veszélyezteti az állásukat ekkor semmi. Ha viszont élek a szükséges szakmai-részletek betétével, akkor az átlagolvasó tol ijedezve félre: nem vállalkozva olyas következtetések megemésztésére, amelyeket az alapműveltség birtokában pedig megreszkírozhatna – saját világos-látása érdekében.

- - - - - - - - - - -

4. A közzététel folyamata

a) Csúszik a beígért elemzés   [2019. dec. 20.]

„Nemrégiben – új belépőként – egy áttekintést ígértem Önöknek.

A csoporttagoktól érkező frissebb hírek, valamint az ott feltöltött dokumentum-sereg elemzése azonban számos esetben igényelt további, néha igen-messzire elkalandozó felderítési-munkálatokat.

Mindezen rendkívül időrabló tevékenységek akkor hozhatnak kifizetődő eredményt, ha általuk megfellebbezhetetlenül zárhatók ki bizonyos elképzelések, melyek áterőltetése folyamatban levőnek tűnik.

Azonban, túl ezen a megakasztásra-alkalmas érvrendszer kézre-adásán, elképzelésem szerint kiaknáznám a gyűjtött anyagot abból a szempontból is, hogy egy reálisan kivihető, biztos-jövőt adó alternatíva kínálatát vázoljam.

Mindez azonban eddig is roppant odafigyelést, s továbbra is időt s alaposságot igényel.

Érzésem szerint a munka ~60%-a már „zsákban van”, de Karácsonyra semmiképp nem tudom befejezni.

Minden őszinte érdeklődőnek hát azzal kívánok Békét s Nyugalmat az Ünnepekre
(és távolabbra is), hogy az ígéretemet beváltom, s amint elkészültem, a „tanulmány” elérhetőségét rövid-posztban jelezni fogom, ugyanitt.”

b) Közzétettem a csoportban az elemzést           [2020. jan. 10.]

„Íme az „Esettanulmány” – a meglátásomban: Holt-Tisza

(Nehéz szülés volt.) Köszönöm a türelmet.”

c) Toldás készült az elemzéshez   [2020. jan. 15.]

„Mivel 2020. jan. 8-án súlyos dokumentum érkezett – csaknem észrevétlenül – fontosnak tartottam vele foglalkozni, kiegészíteni vele az „Esettanulmányban” már taglaltakat.

Az újabb doku az Adept Enviro Kft. 168-oldalas szerzeménye, s elérése Molnár Zoltánnénak köszönhető. Ennek az elemzését tettem meg és adom közre az előző blog-bejegyzésem toldásaként: XI.) fejezet „Még egy „katonát”… címmel.

Az ebben-foglaltak talán már kevésbé „tanárosak” (viszont könnyebben érthetőek), s úgy igyekeztem hogy a jövendő tárgyalásokra legyen benne kellő muníció is.”

- - - - - - - - - - -

5. Kalkuláció az elszállításról   [2020. jan. 15.]

A közösségi latolgatásokban többször is felbukkant a kitermelendő ~160,000 m³ iszapra vonatkozóan nekik szánt „szakértői-magyarázat”, miszerint „az elszállítás rendkívül költséges lenne!”. Túl azon, hogy rámutattam: sokkalta nagyobb-volumenű meder-kotrási anyag elszállítása is megtörtént már a régióban, nem is oly rég [Holt-Tisza IX.) fejezet 5.) pont alatt: Maty-éri versenypálya; „Komplex-Tisza-tó” projekt], szolgáltam egy hevenyészett számítással is a lehetetlennek minősített vállalkozás mibe-kerüléséről.

„[közzétennék] Valamit amit lehagytam – talán mert annyira kézenfekvő.

A „milliárdok” kontra szállítási-nehézségekhez: ADU-ÁSZ.

A többször is lekárogott Horvátországi szennyvíziszap 41 ezer köbmétere 2000 kamion-fordulóval jut el közúton a több-száz kilométernyire fekvő Székesfehérvárra. [S most ne a bevételekről essék szó (a „szartól-szabadulásért” a horvát fél fizet), csupán próbáljunk üzemanyag-költséggel kalkulálni.] Náluk egy fuvar tehát kb. 20 tonna.

A Szeged-környéki földutakat célszerű lenne 7,5 tonnára hitelesített szállító-gépjárműveknél nem-nehezebbekkel terhelni. Ha a kitermelendő iszap-mennyiséget felsrófoljuk is 120 ezer m³-re, ez a 7,5-tonnás kocsikkal 16 ezer forduló.

Utánanéztem az üzemanyag-fogyasztásoknak is: 40-tonnás kamion 27 litert fogyaszt 100 km-en (Svéd új-modell). Mi most adjunk itt bőséges kedvezményt a hazai, idősebb gépparknak: a 7,5-tonnás jármű is bizonnyal elevickél megpakolva 60 liter/100 km fogyasztással.

Ha most vesszük a javasolt ~ 25 km távolságra az iszap-elszállítást, akkor az vajon mibe kerül? nem milliárdokba.

Hanem: 16000 (forduló) * 15 (liter üzemanyag/25 km) * 400 (Ft/liter üzemanyag) = 96 millió Ft.⁽¹⁾

S mivel az iszap amúgyis a platón van már, ez a plusz-költség tingli-tangli tétel (a projektre kapott össz-támogatás 4,5 milliárdjához képest) a továbbszállítása, a szinte azonnali deponálás helyett.

[Azt pedig már említettem az Esettanulmányban, hogy a tovaszállítást követő háborítatlanul elfekvő vékony-deponálás jóval kedvezőbb energiamérlegű, mint a 15-szöri „prizmás-átforgatás”.]

NE HAGYJÁK MAGUKAT LEBESZÉLNI, BECSAPNI – pláne ha a kalkuláció ennyire elemi.”

⁽¹⁾ Egy-egy (már létrejött) Hatósági-határozat különféle illetékköltsége ~3 MFt. [975 ezer Ft „jogorvoslati eljárás díj” + 1,950 ezer Ft „igazgatási szolgáltatás díj” az Elemzés-ben taglalt 3. dokumentumért.]
Vastag pénz, sutba-dobható papírokért – „…ismételgetődően, …míg az idő halad…”

- - - - - - - - - - -

6. Kísérleti nyitás az Adept Enviro felé   [2020. febr. 28.]

Úgy éreztem, próbát kell tenni a „Ha a hegy nem megy Mohamedhez…” elgondolás mentén is. Merthogy, az esetet tekintve, a rehabilitáció sikerénél nincs semmi fontosabb. Politikamentesen, maximális szakmai segítséget kínálva. Ebből az indítékból született az alábbi levél:

„T. Adept Enviro Csapat – és mögöttes Háttér!

Hadd szögezzem le, már itt az elején, hogy segítő szándékkal ajánlom az alábbiakat a figyelmükbe.

Távolról sem mindegy ugyanis – sem a belpolitikai-stabilitás fennmaradása szempontjából, sem pedig a megnyugtató megoldás felől nézve – hogy a Gyálai Holt-Tisza kapcsán tervbevett rehabilitációs projekt valóban sikeres lesz-e, valamint hogy menetközben milyen egyéb hullámokat vet.

Rengeteg ugyanis a lakossági-oldalról mutatkozó ellenkezés, elégedetlenség, ellenérzés, hitetlenkedés – a dolgok mélyebb értelmezése nélkül is, amit a „tárgyilagos” média tovább is dagaszt. Abból a szempontból magam is a kritikusok közé tartozom, hogy kutató-vegyészi szemüvegemen át tekintve, mind az eddigi többéves előkészületek anyagaira mind az Önök által kísérleti-előzetesként bevállalni-tervezett pilot-projektekre ki kell jelentsem: összességében és külön-külön is mind rendkívül gyenge szakmai lábakon áll.

Ennek pontosított elemzése hozzáférhető abból az összegzésből, amit 2019. december 4. és 2020. január 9. között az ügyben érdekelt lakossági-csoport felvilágosító-szándékú tájékoztatására alkottam meg. Túl az ott aratott elismerésen azonban az kell tapasztaljam, hogy az ügy továbbra is előnytelen holtvágányon vesztegel⁽¹⁾, ahol a különféle hatósági oda-visszák cseppet sem nyugtatják a kedélyeket, érdemi elmozdulást pedig végképp nem biztosítanak.

Ebben a ki tudja meddig tartó viszonylagos szélcsendben kínálom fel Önöknek a már elkészített anyagomat változatlan formában, mely igyekszik minden aspektusra kitérni; így a VIII. fejezet szakmai-anyaga birtokában a IX. fejezet egy totálisan eltérő jellegű végrehajtási-tervezetet vázol, miközben a XI. fejezet alatt rámutat az Önök legutóbbi (168-oldalas) beadványának számos megkérdőjelezhető pontjára is.

Mivel az elemzésemben levő tényanyag új (feltehetőleg eleddig nem ismert) elemei nem illenek könnyen a jelenlegi állóképbe, ám garanciálisan alkalmasak a környezet-helyreállító közbe-avatkozások hatékonyabbá tételéhez, alapos és többszöri átolvasást javasolnék. A javasolt út terep lehet a sikeres kilábaláshoz, s egyben a szakmai megújuláshoz is, eljövendő további projektek elé.

Szükség esetén személyes konzultációra is rendelkezésre állok – a saját portámon.”

⁽¹⁾ Az újabb fordulatot a 8. és 9. tételek alatt elemzem.

- - - - - - - - - - -

7. Privát gondolatok – közszemlére   [2020. május 20-24.]

Az alábbi részletek privát levelezésből valók. Közreadásuk gondolata ekként merült fel:

„Mit szólna hozzá, kedves Irén, ha az Önhöz írt Email-leveleim tartalmát a csoporttagok számára is olvashatóvá tenném? Túl sok Önön a teher; s lehet hogy "több szem többet lát" alapon elindulhatna egy aktív kezdeményezés (vagy legalábbis annak közös latolgatása).”

MZné (Irén):

„Megtisztelő számunkra, hogy még most is foglalkozik a mi ügyünkkel. Persze, nyilvánosságra hozhatja a teljes levelezésünket is. Minden betű az Ön igazát erősíti. Most délután is újra olvastam a tanulmányát. Nekem ezt többször kell olvasnom, mert nehéz olvasmány a szakmaisága miatt. Annak ellenére is nehéz, hogy a stílusa könnyed, viszont a tartalma súlyos. Tegnap Györgyffy György tanulmányát olvastam, ő ugyan ezt a megoldást javasolta, mint ön. Sőt a mi két biológusunk is hasonló megoldás mellett kardoskodott. Nagyon sajnálom, hogy nem az Önhöz hasonló tudású és személyiségű emberek vannak döntéshozatali közegben. A legnagyobb baj az hogy nem vagyunk képesek egységesen fellépni. Ez látható ezen a csoporton is. Valóban sok rajtam a teher, tehát nagy örömmel veszem ha továbbra is velünk dolgozik.”

A magam-szülte sorokat alább (jobbára) vágatlanul adom közre, a levelezőtárs anyagából pedig (aki beleegyezését adta a közléshez, abbeli együttes reményünkben, hogy a tartalom szélesebb ismerete előmozdíthatja a tennivalók meglépését) adekvát részleteket.

Ezúttal a legfrissebb irat-fejleményekkel keresett meg Molnár Zoltánné. Néhány oda-vissza következik:

[FE   2020. május 13.]

„Végre sikerült időt szakítanom és belenéztem a csatolt iratokba.

Nem tapasztalok bennük semmi komoly előrelépést. Ismétlések és semmit-mondások sorjáznak bennük egymás után, egymást idézve, végtelenített irathosszban.

A Floratom „feljelentése” sokkal konkrétabb alapokon kellene nyugodjon. Ehhez már korábban javasoltam a teendőket: konkrét mérések, éspedig Önök által (megrendelve/finanszírozva). Levegőbe-beszéléssel és gyanus de hiányos önbevallási-adatokkal nem lehet a vádemelést konkretizálni.

A nagyobb ügyben még-kevesebb haladást látok. Magam ezen újabb szüleményeknek már nem tudok kellő figyelmet szentelni: azt anno áttekintettem A-tól Z-ig. Állítólag Önök közül is többen kifejezték hogy végre értik, s átlátják hogy az lenne a követendő teendő. A kész és számtalanszor feltálalt elfogadhatatlannal akarnak Önök örökre vitatkozni, a szenvtelen és érdektelen Hatóság állandósult közbeiktatásával? Mert jelenleg ez a processzus. És ez – gondolom Ön is észleli – azóta sem vezet sehova se.

Miért nem próbálnak leülni közvetlenül egy asztalhoz az Adept Enviro-val? Ezzel legalábbis kiiktathatnák a szószaporító jogi-vízfejeket. Hátha a tervezetem alapján ki tudnak velük egyezni: más metodika, más helyszín, semmi sürgetés, s egyezség után maximális polgári-támogatás. Nekik is nehéz lehet: kötött a kezük, sokminden által. És higgye meg: mások sem csinálnák alapvetően másként a dolgot, mint amit ők eddig elképzelésként beadtak. Jelenleg ennyi a köz-tudás, ezt okítják mindenütt. A Vízgazda elve nagyban még ismeretlen. Ezért kell felnyitni a szemüket a működőképes és biztonságos alternatívára – amelynek a megismerésével Önök is késésben vannak.

Ebben persze csak az lehet partner, aki képes átlépni a „mészároslőrincezés” felett, ha másért nem mert megoldás-centrikusan gondolkodik. Meggyőződésem hogy nincs más út. Legfeljebb az állandósuló tétlenség, a végtelenített vádaskodások, és a 100+ oldalas törvényi oda-visszák. (Ami alatt a Floratom továbbra is „szarik” a vizükbe.)

Javaslom hogy vitassa meg ezt a józanabbakkal; vegyék át újra tüzetesen az anyagomat; s olvasgassanak a Vízgazdához kapcsolható anyagokból minél többet a tárgyalások előtt.”

[MZné  2020. május 14.]

„Egyetértek minden szavával. A Flóratom Kft szennyezéséről közérdekű bejelentést tettünk az ügyészség részére. Úgy gondoltuk a felderítés és a bizonyítás az ő feladatuk. Folyik a nyomozás bekértek minden rájuk vonatkozó adatot. Persze én is csodálkoznék, ha megbüntetnék a céget. Saját bevallásra vannak kötelezve akkreditált labor által, de valóban furcsa számokat hozott ki ez a labor. Mi is észrevettük az ellentmondásokat.

Próbáltunk saját méréseket végeztetni, 500 ezer Ft. körüli összegről kaptunk árajánlatot, de amikor megtudták miről van szó, nem vállalták a vizsgálatot…”

„Még február elején felhívott az Adept Enviro Kft-től Dr. Vámosi Oszkár, találkozóra hívott bennünket. Nagyon intelligens és udvarias volt, de egy néhány nap elteltével visszavonta a találkozót, mert az OVH és az Ativizig megtiltotta nekik ezt a megbeszélést. Erőszakos, lekezelő, lakosokat semmibe vevő stílust vettek fel, mert le kell nyomniuk ezt a variánst a torkunkon…”

„Valóban jól látja, a mi egységes fellépésünk gátja a politika, a mészároslőrincezés.

Egyesületünk a politikusok ostorozása helyett szakmai számonkérést próbált kiharcolni, és nem azért mert féltette a jobboldal hitelét. Kikapcsoltuk a politikát. Az ránk telepedett kívülről is.

A vízgazda elvet bevallom Öntől hallottam először, bízom benne, hogy a szakemberek ismerik, vagy előbb-utóbb megismerik és alkalmazzák is. Lehet, hogy nem marad más választásunk.”

[FE   2020. május 14.]

„Nem ismételgethetem (idő-szűke miatt sem) a már elmondottakat, de még-egyszer nekifutok.

1.) A Floratomot illetően. …A Wessling minden mintát átvesz, szabott áraik vannak az egyes komponensekre. A minta eredetét nem kell megjelölni, csak a típusát („tisztított szennyvíz” ebben az esetben – ennyi kell ahhoz hogy Ők kiválasszák a labor-elemzési procedúrákat). …Ha lenne erre energiájuk, az 500 ezres árajánlattevőt fel is lehetne jelenteni. A Wessling elemzési-költségei (a bevállalt komponensektől függően) 30-50 ezer Ft.

A Hatóság ezirányú „kötelezettségeire” nem építenék. Azt se tudják mi lenne a pontos teendő. Csak a paragrafusaik szálain tudnak mászni, mint a vak pókok. Éppen emiatt kell minél egyszerűbb/egyértelműbb feladat elé állítani őket.

2.) Nem véletlenül fektettem annyi energiát a Gyálai Holt-Tisza esete feltérképezésébe. Ugyanis jelenleg NINCS „szakember” aki az ott-leírtak mentén mozogna, pláne nem alapos ismeretekkel rendelkezne róla. Aláhúzom hát: Ne várja, senki a csoportban, hogy a jelenlegi képzéssel bíró AKÁRKI is e tudás mentén képes lenne segítőleg belenyúlni. Ebből is adódik: Ha „leváltanák” az Adept Enviro-t, a helyükre kerülő is csak ugyanazzal próbálkozna – legfeljebb nem „pilot-projektben” tervezgetne, hanem azonnal az orruk alá pakolná az egész trutymót. A „jognak” a megoldáshoz pedig SEMMI de semmi köze. Az csak asszisztálás címén keresztbe-tesz, nehezít, megköti mindenki kezét, és az időt húzza a végtelenségig – miközben mindenkit a határideivel presszíroz. [S ezáltal csupán egymásnak ugrasztja a feleket, miközben a kipárnázott székeikben seggelve gyűlnek alattuk stressz-nélkül a nyugdíjévek, s zsebelik be arcpirító fizetéseiket a semmiért – pontosabban: a jelölt károkozásokért, hátráltatásokért.]

Tehát: KERESSÉK igenis újra a direkt kapcsolatot. ÁTGONDOLTAN. (A következő vállalkozóval is ugyanezt kellene tegyék.) Azóta ott is gyűltek a bosszantó, Hatóságtól kapott tapasztalatok. Tudatosítani kell bennük, hogy Nekik nem tilthat meg semmiféle kommunikációt senki – pláne ha a kezükbe kerül az a tudás, amelynek onnantól fogva egyedül Ők lesznek (hazai kivitelezői viszonylatban) a birtokosai. Ezzel olyan erőfölénybe kerülhetnek, hogy aki útjukat állná, az bevádolható lesz a rehabilitációs-projekt direkt akadályozásával. S ha ehhez még elnyernék biztosítékul az Önök nyílt polgári támogatását, akkor a jog árkusait turkálók is előhalásznák az engedélyezéshez szükséges érveket, bárhonnan is – mert különben a büdös életben nem fog senki a nagybani akcióba belevágni, csak a „szilánkok próbaszerű leharapásaival” fog elolvadni a hatalmas pénzalap.

Ehhez persze jó lenne beletanulni kissé a Vízgazdába, ami nem lehetetlen. Ugyanis, éppen a vízügyeskedő „tudósvilág” nagyképű elutasítása miatt, szinte minden idevágó anyag KÖZÉRTHETŐEN, ismeretterjesztői nyelvezettel lett megírva. (Nincs tehát Önökkel szemben egyetlen „szakember” sem előnyben, amennyiben veszik a fáradságot ezen újdonság megismeréséhez. S ismétlem: a [tárgyalási] teendőikhez képest [is] ebben jelentős elmaradásuk van.) A jelenlegi források közül kettőt ajánlanék, mindkettőt könyv-alakban. Az egyiket a rendszer megalkotója írta, a másikat jómagam.⁽¹⁾

Mindketten vegyészek vagyunk, kutatói-háttérrel és biztos tudással, messze-szélesebb területeken is; nem afféle frissen-talpalt területi-szakmérnököcskék, akiket Önök jóhiszeműen „szakértőkként” fogadnak el. Amellett, már nyugdíjas-korúak lévén, egyikünket sem kötnek meg „felső direktívákból eredő munkáltatói-elvárások”.

Valójában ezen könyvbeli alaptudások után lesz igazán értékelhető (Önöknek is, az Adept Enviro embereinek is) az a megközelítés, amit a blog-bejegyzésemben megoldás-verzióként kifejtettem.

⁽¹⁾ A két könyv:

·     Országh József: A Víz és Gazdája (2019, Ekvilibrium) [https://www.omikk.bme.hu/ 388.420]

·     Fuggerth Endre: Szenny és Víz (2018, ISBN 978-615-00-3258-0 [https://www.omikk.bme.hu/ 425.015])

- - - - - - - - - - -

8. Pilot-projekt a mederben? (mint Hatósági ópium⁽¹⁾)   [2020. május 20.]

fejlemény: Konkretizálódott a pilot-projekt lezavarásának a helyszíne.

„Ha egyáltalán még számít: ROSSZ a terv – miként eddig is volt.

Még ennél is rosszabb, hogy a Hatóság úgy tesz mintha Admiralitás lenne. Valójában egy kukkot sem ért az egészből, nem is konyít a témához, de százezer kekec jogszabályi-háttérhez kötelező igazodási-parancsával minden lépést ellehetetlenít.

Ilyen feltétel-rendszer mellett SEMMI nem lehet működőképes. (Az, hogy valamit mégiscsak valaki/akárki végrehajt majd, nem tekinthető sem megoldásnak sem eredménynek – ebben a műfajban/kategóriában.) Ilyen feltételrendszer mellet természetes hogy „nevetséges” a (már ismertetett) rehabilitációs-javaslatom…

Kezdő-lépésként ezeket a hatósági-tényezőket kellene a rehabilitációt váró tömegek elé állítani. Álljanak abban az amfiteátrumban helyt. Ez lehetne a feladat „oroszlán-része”.

Azután minden könnyebb lenne.

A választás is: bátortalan és próbaszerű hely-közeli pilotos-tévelygés, avagy hittel nekilátni az eleve több évre húzódó valódi tennivalók sokaságának.

Nem tudom, a Gyálai közösség ismeri-e/emlékszik-e a „Híd a Kwai-folyó felett” zárójelenetének a dilemmájára? Ahol kiderült, hogy nem a japán őrök a leküzdhetetlenek; a saját tábornokukat kellett volna lelőniük a híd-megsemmisítőknek. Aki, a teljesítmény fölött érzett büszkeség miatt nem engedte a hídrobbantást, s lelőtte saját katonáit inkább – s ment utána szabadon az ellenséges vonat...

Nos, látni kellene végre: Nem az Adept-Enviro a fő-gonosz itt; ők csak bátortalan próbálkozók – miként mindenki más is az lenne az ő helyükben, ekkora „hagyatékkal” szembesítve.

Akit (valahogyan) „le kellene lőni” az maga a Hatóság; amely mindent reguláz, előír, megkötéseket sorol – de effektíve semmit nem ért/csinál.

UFF.”

⁽¹⁾ Két hozzászólás tartalmát idézném, latolgatásul a Hatósági-hozzáállás megítéléséhez:

János Györgyey: Annyit tennék hozzá, hogy ez a hatóság az is, aki az utolsó, és állapotot konzerváló (vagy még tovább rontó) szennyezőnek a Floratomnak kiadta a szennyezési engedélyt, a magas egyedi határértékekkel, és nem szabott már évtizednyivel korábban időhatárt a szennyezésnek.

FE: A kiegészítés pontos, egybevág a vázolt fő-iránnyal.

Mutatja a "készségeiket" (és a készségességüket is).

Emiatt szenteltem Nekik/róluk külön fejezetet: X.) "Zárásképp".

[SOKKAL több figyelmet kellene szánni erre a "kasztra", mint az egymás-közti pártos-elégedetlenségre.]

- - - - - - - - - - -

9. Pilot-projekt a mederben? (értékelés)   [2020. május 24.]

A legutóbbi fejlemény az, hogy a pilot-projekt helyszínében változás történt⁽¹⁾: a végrehajtás folyamata áttevődne a holtág egy mederszakaszába, annak a kikotort aljára.⁽²⁾ Valószínűsíthető, hogy ez a módosítás a lakossági ellenkezés nyomására jött létre. S úgy tűnik, a lakosság bizonyos hányada ezt előrelépésnek könyveli el, s már-már haragosának tekinti azt aki még ezek után is előállna bárminemű ellenérvvel. Pedig szállítok alább (igaz, egyre csökkenő kedvvel) egynehányat – ha a józan megfontolásoknak lehet még szava.

Előbb néhány „picinyke” bosszantó lehetetlenséget mutatok, majd a jövőbeli tervezett ténykedéssel történő nagyobb szembesítés következik:

1.) A Tervezet így: „A talajt érintően elvégzett kockázatbecslés alapján a szénhidrogén szennyezettség (TPH) vonatkozásában az elérendő (D) célértéket a mért maximális koncentrációval azonos értékűnek határozták meg.” (p13)

Ez – bármi tudóskodás ill. törvényesség álljon is mögötte – valójában egyenértékű azzal, hogy a cél már meg is valósult, éspedig fizikai-beavatkozás nélkül. [Ha ugyanis fenti skribulus elfogadást nyer, 100%-os a garancia a papíron-rögzített direktíva megvalósulására – csakhogy ekkor felesleges az egész pilot-projektezés.]

2.) A Tervezet rögzíti: „Amennyiben a kezelt mederüledék a PILOT teszt végén a (B) szennyezettségi értéket meghaladja (TPH, PAH), akkor a PILOT teszt végén mért koncentrációk alapján, a kezelés tovább folytatható a PILOT teszt területén, illetve a szennyezett iszap elszállítható a megfelelő hatósági engedéllyel rendelkező hulladékkezelő helyre.” (p17)

Eltekintek a vonzatok teljeskörű elemzésétől, s csupán a záró-klauzára szorítkozom. Ami ezt rögzíti: ha nem megy a dolog, akkor elszállítják. Hová? Hulladékkezelőbe. Ahol mit fognak vele csinálni?

·     Ha az ottaniaknak sikerül, miért nem azok viszik a Gyálai projektet?

·     Ha pedig ott sem megy a dolog, akkor mi lesz a (Hatóságilag is engedélyezett) teendő?

·     Aki az ezekből fakadható szcenáriók valós tartalmára lenne kíváncsi, lapozzon az értékelésemben oda, ahol a Hologén Kft-ről írtam [XI.) fejezet 3.)B.)ii)].

Ha pedig majd elérkezünk ahhoz ami a pilotos-szöszmötölés UTÁN kell jöjjön, azaz a nagybani rehabilitációhoz, akkor merül fel ugyanezen kérdés vastagabban: Mindet el kell vajon majd szállítani? Ugyanezekkel a vonzatokkal? Nem lenne hát lényegesen egyszerűbb rögtön az elszállítással kezdeni, kiiktatni a várhatóan költséges bizonytalankodásokat, esetleg elővenni a feltárásomban javasolt Vízgazdai-elvű megoldást?

3.) A Tervezet előírja: „Prizmák mintavételezése: a havi gyakoriságú, szabvány szerinti mintavételezés mintáinak laborvizsgálata a kármentesítés vonatkozásában TPH, PAH, fémek és félfémek (As, Cd, Cr, Cu, Hg, Ni, Pb, Zn, Ba, Se) komponensekre terjed ki…” (p19)

Mégis, mi a csudát remélnek e rituális havi-gyakoriságú fém/félfém mérésektől? A baktériumos/enzimes/tápanyagos aerob lebontással netán elem-átalakulás is együtt fog járni? A törvényesség fedezéke alól, a kémiától testidegen-szakértők elképzelései szerint fog életre-kelten nyomulni ma az Alkímia?

4.) …A további terv ez: „A kezelő téren levő 600 m³ és a beszállított 400 m³ iszapot homogenizálják… A kezelő tér 17+900 – 18+100 cskm szelvényében levő 1000 m³ iszapot 9 db prizmában halmozzák fel 0,5-0,7 m vastagságban.” (p16)

Honnan is az a 600 m³ iszap, és mi valós célt szolgál? Merthogy a D-értékhez képesti 30%-kal nagyobb szennyezési-teher célzott beállítása (± 15%bizonytalansággal) erre nézve nem biztosíték. A dolog inkább arra hajaz, mint kártyajátékokban az ötödik utáni tízedik ász.

5.) …akinek lenne erre fogékonysága, tapogassa fakultatíve körbe: Miként is fog megvalósulni az a Tervezetben körvonalazott szabályozott/egyenletes aerálás, amelyet 10 cm mederiszappal fedett alagcsövek lukain átpréselt levegő idézne elő a felette levő rápakolt további 70 cm magas szennyezett iszapban?

Most pedig jöjjenek a fajsúlyosabb kérdések:

6.) Tegyük fel hogy sikerül (sikeresnek mondatik) a pilotos tevékenység. Hogyan fogják áttenni azt nagyba? Mert ugye a következő lépés ez kell legyen. Mivel pedig sehogyan-sem produkálható a lokációban akkora terület ahol a majdani 160,000 m³ volumenre saccolt kezelendő iszap elhelyezhető lenne, óhatatlan hogy a nagybani iszapkezelési-projekt MÁS elrendezésű kell legyen. Ha ennek a gubancnak csupán a helyszíni vonzatát vesszük, azonnal visszajutunk a kertek alá: a lakott övezet szeme és orra előtt fog zajlani minden (s kezdődhet az ellenkezés elölről) – hacsak nem téríti valaki rációval bíró át a megvalósítást az eddig megfontolásra sem méltatott MÁS, azaz Vízgazdai-elvű mederbe.

7.) Induljunk ki ismét abból, hogy a pilotos kísérlet eredménnyel zárult. Akkor eljön az ideje a következőn törni a fejeket: Mi legyen a sorsa magának a szennyezett lének? – Hacsak nem a Tiszába átpumpálása a fedett/elhallgatott megoldás. Ez különös súllyal merül fel a fokozottabban szennyezett „csurgalék-levek” esetében. Jöjjön akkor egy Pilot-projekt erre is? Vagy belátóan térjünk át az ezen nehézséget is integráltan kezelni-képes Vízgazdai-elvre?

8.) Mindezek ellenére, vegyük egy pillanatra adottnak, hogy a lakosság orra előtt nagyban is sikerült a ~160,000 m³ iszap ártalmatlanítása. Mi lesz e rengeteg iszappal ekkor a teendő? Merthogy
– ha csupán 100,000 m³ értékkel is számolunk – akkor ez a következőket jelentheti:

Amennyiben 1 méter vastagon történik a kiterítés (azaz 1 m lesz a kiemelkedés a terepszint fölé) akkor a deponálás szerinti tereptárgy, ott a közelségben

·     1 méter szélesség esetén 100 km hosszúságú,

·     10 méter szélesség esetén 10 km hosszúságú,

·     100 méter szélesség esetén 1 km hosszúságú.

(Lehet majd vitázni: kinek az ablaka előtt szolgáljon „belépőnek”; kinek a kertjébe zúduljon le róla az eseti csapadék.)

Arról nem is beszélve, hogy sikeres kármentesítés esetén az egész anyag teljes mélységében kitűnő erőben levő, humuszos-jellegű tápanyagokkal rendkívül jól ellátott termőfölddé válik. Ugyanis: Minden eddigi közelítés csak és kizárólag a „veszélyes-anyag” ártalmatlanítására koncentrált meredt-mereven – ami adott elrendezések mellett egyébként viszonylag könnyen keresztülvihető. Teljességgel elfeledve, hogy irdatlan mennyiségű szennyvíz és iszapja rothad régóta anaerob körülmények között a meder mélyén. (Ami, ha nem is közelíti meg a PAH-ok veszélyességét, sokkalta nagyobb átmeneti bűzhatással fog járni mihelyst a felszínre kerül.) Ez azonban, a lefolytatott aerob átalakulások következtében, adni fogja majd ugyanazokat az előnyöket, amiket akkor adott volna, ha e fekáliás kommunális lé sorsa anno nem suttyomban a felszíni-vízbe elfolyatás lett volna, hanem az amire a Vízgazda-rendszer az Alomátitató-telepeket álmodta meg.

Összekapcsolva a fentiek racionáléját: Ha a 100,000 m³ ártalmatlanított iszap 10 cm vastag kiterítésben lenne szétoszlatva, akkor az 1,000,000 m² azaz 1 km² területet fedne be – potenciális terepviszony-változás nélkül. S mivel e kiterített anyag az elsőrendűnél is elsőrendűbb termőföld, így két választás adódik:

·     Vagy a sivatagosodó/terméketlen régióban hozunk létre általa 1 km² területű oázist,

·     vagy a Gyálai ablakokból nyújtanak az épületes emelvények folyamatos bosszankodásra okot.

9.) Ha pedig az oázis létrehozása mellett születne döntés, akkor ezerszer is megkérdőjelezhető: Mivégre kellene az aerob-jellegű rehabilitációnak a Gyálai lakott-területek közelségében zajlani? Ha egyszer úgyis el kell szállítani az iszapot, történjen az meg már a legelején. S 10 cm vastag kiterítés esetén se dréncsövezés, se forgatás nem szükséges – de még a határidő is tetszés szerint hosszabbodhat. Mindössze kellene hozzá 1 km² kisajátítandó/állami földterület, valamint Vízgazdai-ismereteken alapuló szemlélet. ÉS PERSZE DÖNTÉS EZIRÁNYBAN.

Törvényi kekeckedés nélkül. Hiszen sem a törvényalkotó jogászok sem a folyamatokat gúzsbakötő törvényszolgák magához a rehabilitációs-folyamathoz (hátmég a Vízgazda-rendszerhez) egy fikarcnyit sem értenek. A vonatkozó és sűrűn hivatkozott+alkalmazott hatályos törvényeket emiatt a legcélszerűbb lenne mindet visszavonni, mint akadályozót. Lenne is törvényességi alap rá. Az Alaptörvény ugyanis rögzíti X. cikk (2) alatt: „Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni”. Emiatt a jogalkotó (állami-alkalmazásban tüsténkedő törvényi tótum-faktum dettó) eleve tilos terepen jár, amikor afféle ügyeket akarna elgondolásai mentén korlátozni, amelyekhez a legcsekélyebb szakértelem sincs a birtokában.

Sűrítetten, az alaphelyzet a következő:

Szükséges-e vajon egy 2 deciliteres edénykében sárgaborsólevest főzőcskézni amikor tudvalevő hogy egy nagyobb társaság megebédeltetése lesz majd a feladat, avagy célszerű azonnal a kondérban kezdeni? [Kiegészítő információ: a sárgaborsóleves receptje egy ideje már ismert.]

Nem árthat a szakács figyelmébe ajánlani ezt sem: Kell-e ez a pepecselés, amikor szinte biztos hogy nem sárgaborsóleves, hanem MÁS lesz a nagybani étek?

Hát ez a helyzet a jelen pilot-projekttel is. Akár sikerül akár nem, a nagybani eljárás MÁS kell legyen. (S ugyan mivégre ekkor az elnapoló pepecselés, mikor a háttérben ott vesztegel az az elrendezés amely adná a gyógyírt?)

⁽¹⁾ A letölthető dokumentum: http://gyalaretiegyesulet.hu/wp-content/uploads/2020/05/CS-06-Z01-04177-26-2020.HAT%C3%81ROZAT-PILOT-TESZT-1.pdf

⁽²⁾ Apró félreértés. Nem mederalj a helyszín, hanem két párhuzamosan futó vékonyka holtág-részlet közötti keskeny terület. – Így a tett megállapítások zöme áll.

- - - - - - - - - - -

10. A Víz az úr   [utó-zönge 2021. tavaszáról]

Szomorúsággal eltelten kell rögzítsük,hogy a pilotos nekibuzdulás 2021. elejére elakadt. Elakadt már a minden egyéb lépést megelőző meder-víztelenítési kísérlet során, amely kudarcot vallott – dacára az ebbe-fektetett előzetes nem-csekély szoftveres modellezgetésnek [hiábavalósága előrejelzéseit ld. Esettanulmány XI. 2.) alatt]. Az ismételt nekifutásra erős ígéretek mellet újra hatósági-haladékot kapott a Cég – ami abban a tekintetben mindenféleképpen kedvező, hogy e csúszással a pilóta-terv egy olyan időszakban indulhat amely megengedő hőmérsékleti-viszonyokat kínál az eredményes-bontáshoz, szemben azzal a téli-időszakkal amibe előzőleg belenavigálták magukat.

Az hogy az öröm a helyszíni lakosság közt mégsem osztatlan, az eddigi teljesítmény alapján meg tudom érteni.

ugrás az Elemzéshez

ugrás az Eligazításhoz és Tartalomra