Háttér-levelezés

Háttér-levelezés

Kapcsolódó anyag: HOLT-Tisza

Jelen anyag közzétételét az alábbiak miatt érzem fontosnak:

1.) A Gyálai Holt-Tisza rehabilitációs-projektje – a rendelkezésre-álló Kormányzati pénzforrások ellenére – megrekedni látszik. A tervezett beavatkozás jellege a 2017. évi felmérés óta praktikusan változatlan. Éspedig: a nagybani célorientáltságnak nyoma sem lelhető fel; viszont a relatíve értelmetlen pilot-projektes próbálkozás lefuttatása a helybeli-lakosság szeme és orra előtt változatlanul megosztó, és jobbára dacos ellenkezést, ellenérzéseket kelt.

2.) A holtpontról elmozdulni képtelen projekt fölötti lakossági vita egyre kevésbé előremutató. Többen már fáradtan fejet-hajtanának akármi előtt is csak történjen végre valami; mások pedig bizonyos pontokon kötik az ebet a karóhoz (joggal), bár a távlatosság hiányát ők is inkább csak számonkérik mintsem aktív javaslattal állnának elő. Ez lassan felőrölheti az egész polgári kezdeményezést is – aminek apróbb jelei a csoport honlapján már mutatkoznak.

3.) Máshol-lakó „kívülállóként” is, rendkívül fontosnak tartom a Gyálai rehabilitáció sikerre-vitelét. [Pedig nem bűzlik az orrom alá, bármit is csinálnának ott.] Ugyanis hasonló helyzet/állapot hazánkban több is van/munkál (rejtetten), s a sikerrevivő metodika debütálását prezentálhatná az épkézláb Gyálai megvalósítás: hogy az továbbvihető és alkalmazható legyen másutt is.

4.) Hangsúlyoznom szükséges e bevezetőben is, hogy az elemzésemben körüljárt és javasolt rehabilitációs-lépések olyannyira eltérőek a jelenlegi-oktatásba merevült anyagtól, mint Bolyai geometriája az Euklideszitől. (De inkább jobban.) Ezért, a véleményt formálni-szándékozó szakértők (érkezzenek bármilyen speciális területecskéről is) ne próbáljanak előállni lehengerlően a saját vézna anyagukkal mindaddig, amíg nem ütköztették azokat az elemzés VIII.) fejezetében citált friss kutatási-eredményekkel. Amelyek – tudattalanul is – mind precízebben támasztják alá a pillanatnyilag a „veretes” tudományon kívülre rekesztett Vízgazda-koncepció idevágó megállapításait. Azét, amely tálcán kínálja – jelen esetben is – nemcsak a kívánatos rehabilitáció megvalósíthatóságát, de amely riasztó-hátrányokat is kívánatos-előnyökre képes fordítani.

A 2019. december 4. – 2020. január 14. között kidolgozott tényfeltáró-elemzésem meglehet hogy hosszú és helyenként nehéz olvasmány, de aki a részleteket hiányolja az alábbi rövidebb levelek érvei mögül, annak oda kell visszamenni hogy lássa: minden egyes állításom fel van töltve kellően megalapozott tartalommal. [Melyeket nincs szándékomban szószaporítás végett ismételgetni.]

A legfrissebb levél/tartalom olvasható legfelül: hogy a belépőnek a frissülés gyorsan visszaköszönjön. Így a folyamatot áttekinteni óhajtó alulról kell kezdje, tételenként haladva az olvasással.

-------------------------------------------

13. Pilot-projekt a mederben? (értékelés)              [2020. május 24.]

A legutóbbi fejlemény az, hogy a pilot-projekt helyszínében változás történt: a végrehajtás folyamata áttevődne a holtág egy mederszakaszába, annak a kikotort aljára. Valószínűsíthető, hogy ez a módosítás a lakossági ellenkezés nyomására jött létre. S úgy tűnik, a lakosság bizonyos hányada ezt előrelépésnek könyveli el, s már-már haragosának tekinti azt aki még ezek után is előállna bárminemű ellenérvvel. Pedig szállítok alább (igaz, egyre csökkenő kedvvel) egynehányat – ha a józan megfontolásoknak lehet még szava.

Előbb néhány „picinyke” bosszantó lehetetlenséget mutatok, majd a jövőbeli tervezett ténykedéssel történő nagyobb szembesítés következik:

1.) A Tervezet így: „A talajt érintően elvégzett kockázatbecslés alapján a szénhidrogén szennyezettség (TPH) vonatkozásában az elérendő (D) célértéket a mért maximális koncentrációval azonos értékűnek határozták meg.” (p13)

Ez – bármi tudóskodás ill. törvényesség álljon is mögötte – valójában egyenértékű azzal, hogy a cél már meg is valósult, éspedig fizikai-beavatkozás nélkül. [Ha ugyanis fenti skribulus elfogadást nyer, 100%-os a garancia a papíron-rögzített direktíva megvalósulására – csakhogy ekkor felesleges az egész pilot-projektezés.]

2.) A Tervezet rögzíti: „Amennyiben a kezelt mederüledék a PILOT teszt végén a (B) szennyezettségi értéket meghaladja (TPH, PAH), akkor a PILOT teszt végén mért koncentrációk alapján, a kezelés tovább folytatható a PILOT teszt területén, illetve a szennyezett iszap elszállítható a megfelelő hatósági engedéllyel rendelkező hulladékkezelő helyre.” (p17)

Eltekintek a vonzatok teljeskörű elemzésétől, s csupán a záró-klauzára szorítkozom. Ami ezt rögzíti: ha nem megy a dolog, akkor elszállítják. Hová? Hulladékkezelőbe. Ahol mit fognak vele csinálni?

·     Ha az ottaniaknak sikerül, miért nem azok viszik a Gyálai projektet?

·     Ha pedig ott sem megy a dolog, akkor mi lesz a (hatóságilag is engedélyezett) teendő?

·     Aki az ezekből fakadható szcenáriók valós tartalmára lenne kíváncsi, lapozzon az értékelésemben oda, ahol a Hologén Kft-ről írtam [XI.) fejezet 3.)B.)ii)].

Ha pedig majd elérkezünk ahhoz ami a pilotos-szöszmötölés után kell jöjjön, azaz a nagybani rehabilitációhoz, akkor merül fel ugyanezen kérdés vastagabban: Mindet el kell vajon majd szállítani? Ugyanezekkel a vonzatokkal? Nem lenne hát lényegesen egyszerűbb rögtön az elszállítással kezdeni, kiiktatni a várhatóan költséges bizonytalankodásokat, esetleg elővenni a feltárásomban javasolt Vízgazdai-elvű megoldást?

3.) A Tervezet előírja: „Prizmák mintavételezése: a havi gyakoriságú, szabvány szerinti mintavételezés mintáinak laborvizsgálata a kármentesítés vonatkozásában TPH, PAH, fémek és félfémek (As, Cd, Cr, Cu, Hg, Ni, Pb, Zn, Ba, Se) komponensekre terjed ki…” (p19)

Mégis, mi a csudát remélnek e rituális havi-gyakoriságú fém/félfém mérésektől? A baktériumos/enzimes/tápanyagos aerob lebontással netán elem-átalakulás is együtt fog járni? A törvényesség fedezéke alól, a kémiától testidegen-szakértők elképzelései szerint fog életre-kelten nyomulni ma az Alkímia?

4.) Nézzük a Tervezet dimenzionális realitásait. „a PILOT teszt elvégzésének helyszínéül a Gyálai Holt-Tisza, feketevíz déli részének a Szeged 02185/2 hrsz.-on található 17+800 – 18+100 cskm szakasza szolgál.” (p15) Rendelkezésre áll tehát 300 méter hossznyi mederalj. Aminek a munkába-befogása az alábbiak szerinti: „A 16+450 cskm, valamint a 16+950 cskm szelvényből kitermelt 200-200 m3 szennyezett iszapot a 17+800 – 17+900 cskm szelvényben ideiglenesen víztelenítik, majd beszállítják a kezelő térre.” (p16) Ez tehát lefoglalja a rendelkezésre álló hossz egyharmadát. A további terv ez: „A kezelő téren levő 600 m3 és a beszállított 400 m³ iszapot homogenizálják… A kezelő tér 17+900 – 18+100 cskm szelvényében levő 1000 m³ iszapot 9 db prizmában halmozzák fel 0,5-0,7 m vastagságban.” (p16)

Mindösszesen 200 méter hosszúságú mederalj áll tehát a 9 prizma rendelkezésére: szeparáltan elhelyezni és munkálatokat végezni rajtuk. A helyszín közelében élők tapasztalatból tudhatják azt, amit én csak a GoogleEarthPro szoftverére alapozott mérésből nyertem. A jelzett déli mederág maximális szélessége ~8 méter. Kerekítsük fel ezt jóindulatúan 10 méterre. Mekkora lehet ekkor az a mederalj-szélesség, ahol a prizmák elhelyezést nyerhetnek? Ha a két part menti meredekebb lejtős részt leszámítjuk, visszajutunk a 8 méterhez. Ha ezen a mederaljon munkagépek is kell mozogjanak a prizmák mellett, akkor legfeljebb 6 méternyi szélesség marad. Elemi osztás-szorzással bárki kiderítheti, hogy az 1000 m³ iszap prizmásítása 246 folyómétert igényelne, amennyiben a prizmák elválasztottságát csupán 1 méternyi távolság biztosítaná:

1 prizma volumene: 1000/9=111 m³;

ennek a hossza (6 méter szélesen és a maximális 70 cm magasra „kockásítva”: 111/6/0,7=26,5 folyóméter.

Tehát a puszta elhelyezéshez szükséges fizikai-méretek sem stimmelnek. S akkor még nem is gondoltuk végig a hetenkénti átkeveréssel járó tér-szükségletet, valamint a kezdeti-lépéseket megelőzően beígért homogenizálást.

Ami miről is szól? Honnan is az a 600 m³ iszap, és mi valós célt szolgál?

Merthogy a D-értékhez képesti 30%-kal nagyobb szennyezési-teher célzott beállítása
(± 15%bizonytalansággal) erre nézve nem biztosíték. A dolog inkább arra hajaz, mint kártyajátékokban az ötödik utáni tízedik ász.

5.) Mederfenék-vonzatoktól eltekintve, akinek lenne erre fogékonysága, tapogassa fakultatíve körbe: Miként is fog megvalósulni az a Tervezetben körvonalazott szabályozott/egyenletes aerálás, amelyet 10 cm mederiszappal fedett alagcsövek lukain átpréselt levegő idézne elő a felette levő rápakolt további 70 cm magas szennyezett iszapban?

6.) Arra sem vesztegetnék sok szót, hogy valaki ténylegesen utánagondoljon: a feleslegesen bevállalt lépések (mint a fogadó-meder kotrása, aljának méretése hogy vajon tiszta-e fogadni a belepakolandó szennyezett trutymót stb.) vajon ellensúlyozzák-e azt a nyereségnek vélt parányi távolságot, amennyivel ezáltal távolabbra kerül bizonyos lakott-övezetektől az óhatatlanul szaggal-járó bűvészkedés?

Most pedig jöjjenek a fajsúlyosabb kérdések:

7.) Tegyük fel hogy sikerül (sikeresnek mondatik) a pilotos tevékenység. Hogyan fogják áttenni azt nagyba? Mert ugye a következő lépés ez kell legyen. Mivel pedig sehogyan-sem produkálható a lokációban akkora mederfenék ahol a majdani 180,000 m³ volumenre saccolt kezelendő iszap elhelyezhető lenne, óhatatlan hogy a nagybani iszapkezelési-projekt MÁS elrendezésű kell legyen. Ha ennek a gubancnak csupán a helyszíni vonzatát vesszük, azonnal visszajutunk a kertek alá: a lakott övezet szeme és orra előtt fog zajlani minden (s kezdődhet az ellenkezés elölről) – hacsak nem téríti valaki rációval bíró át a megvalósítást az eddig megfontolásra sem méltatott MÁS, azaz Vízgazdai-elvű mederbe.

8.) Induljunk ki ismét abból, hogy a pilotos kísérlet eredménnyel zárult. Akkor eljön az ideje a következőn törni a fejeket: Mi legyen a sorsa magának a szennyezett lének – hacsak nem a Tiszába átpumpálása a fedett/elhallgatott megoldás? Ez különös súllyal merül fel a fokozottabban szennyezett „csurgalék-levek” esetében. Jöjjön akkor egy Pilot-projekt erre is? Vagy belátóan térjünk át az ezen nehézséget is integráltan kezelni-képes Vízgazdai-elvre?

9.) Mindezek ellenére, vegyük egy pillanatra adottnak, hogy a lakosság orra előtt nagyban is sikerült a ~180,000 m³ iszap ártalmatlanítása. Mi lesz e rengeteg iszappal ekkor a teendő? Merthogy – ha csupán az általam becsült kisebb, 100,000 m³ értékkel is számolunk – akkor ez a következőket jelentheti: Amennyiben 1 méter vastagon történik a kiterítés (azaz 1 m lesz a kiemelkedés a terepszint fölé) akkor a deponálás

·     1 méter szélesség esetén 100 km hosszúságú

·     10 méter szélesség esetén 10 km hosszúságú

·     100 méter szélesség esetén 1 km hosszúságú

tereptárgy lenne, ott a közelségben. [Lehet majd vitázni: kinek az ablaka előtt szolgáljon belépőnek; kinek a kertjébe zúduljon le róla az eseti csapadék…]

Arról nem is beszélve, hogy sikeres kármentesítés esetén az egész anyag teljes mélységében kitűnő erőben levő, humuszos-jellegű tápanyagokkal rendkívül jól ellátott termőfölddé válik. Ugyanis: Minden eddigi közelítés csak és kizárólag a „veszélyes-anyag” ártalmatlanítására koncentrált meredt-mereven – ami adott elrendezések mellett egyébként viszonylag könnyen keresztülvihető. Teljességgel elfeledve, hogy irdatlan mennyiségű szennyvíz és iszapja rothad régóta anaerob körülmények között a meder mélyén. (Ami, ha nem is közelíti meg a PAH-ok veszélyességét, sokkalta nagyobb átmeneti bűzhatással fog járni mihelyst a felszínre kerül.) Ez azonban, a lefolytatott aerob átalakulások következtében, adni fogja majd ugyanazokat az előnyöket, amiket akkor adott volna, ha e fekáliás kommunális lé sorsa anno nem suttyomban a felszíni-vízbe elfolyatás lett volna, hanem az amire a Vízgazda-rendszer az Alomátitató-telepeket álmodta meg.

Összekapcsolva a fentiek racionáléját: Ha a 100,000 m³ ártalmatlanított iszap 10 cm vastag kiterítésben lenne szétoszlatva, akkor az 1,000,000 m² azaz 1 km² területet fedne be – potenciális terepviszony-változás nélkül. S mivel e kiterített anyag az elsőrendűnél is elsőrendűbb termőföld, így két választás adódik:

·     Vagy a sivatagosodó/terméketlen régióban hozunk létre általa 1 km² területű oázist,

·     vagy a Gyálai ablakokból nyújtanak az épületes emelvények folyamatos bosszankodásra okot.

10.) Ha pedig az oázis létrehozása mellett születne döntés, akkor ezerszer is megkérdőjelezhető: Mivégre kellene az aerob-jellegű rehabilitációnak a Gyálai lakott-területek közelségében zajlani? Ha egyszer úgyis el kell szállítani az iszapot, történjen az meg már a legelején. S 10 cm vastag kiterítés esetén se dréncsövezés, se forgatás nem szükséges – de még a határidő is tetszés szerint hosszabbodhat. Mindössze kellene hozzá 1 km² kisajátítandó/állami földterület, valamint Vízgazdai-ismereteken alapuló szemlélet. És persze döntés ezirányban.

Törvényi kekeckedés nélkül. Hiszen sem a törvényalkotó jogászok sem a folyamatokat gúzsbakötő törvényszolgák magához a rehabilitációs-folyamathoz (hátmég a Vízgazda-rendszerhez) egy fikarcnyit sem értenek. A vonatkozó és sűrűn hivatkozott+alkalmazott hatályos törvényeket emiatt a legcélszerűbb lenne mindet visszavonni, mint akadályozót. Lenne is törvényességi alap rá. Az Alaptörvény ugyanis rögzíti X. cikk (2) alatt: „Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni”. Emiatt a jogalkotó (állami-alkalmazásban tüsténkedő törvényi tótum-faktum dettó) eleve tilos terepen jár, amikor afféle ügyeket akarna elgondolásai mentén korlátozni, amelyekhez a legcsekélyebb szakértelem sincs a birtokában.

Sűrítetten, az alaphelyzet a következő:

Szükséges-e vajon egy 2 deciliteres edénykében sárgaborsólevest főzőcskézni amikor tudvalevő hogy egy nagyobb társaság megebédeltetése lesz majd a feladat, avagy célszerű azonnal a kondérban kezdeni? [Kiegészítő információ: a sárgaborsóleves receptje egy ideje már ismert.]

Nem árthat a szakács figyelmébe ajánlani ezt sem: Kell-e ez a pepecselés, amikor szinte biztos hogy nem sárgaborsóleves, hanem MÁS lesz a nagybani étek?

Hát ez a helyzet a jelen pilot-projekttel is. Akár sikerül akár nem, a nagybani eljárás MÁS kell legyen. (S ugyan mivégre ekkor az elnapoló pepecselés, mikor a háttérben ott vesztegel az az elrendezés amely adná a gyógyírt?)

-------------------------------------------

12. Pilot-projekt a mederben? (mint Hatósági ópium⁽¹⁾)          [2020. május 20.]

„Ha egyáltalán még számít:

ROSSZ a terv- miként eddig is volt.

Még ennél is rosszabb, hogy a Hatóság úgy tesz mintha Admiralitás lenne. Valójában egy kukkot sem ért az egészből, nem is konyít a témához, de százezer kekec jogszabályi-háttérhez kötelező igazodási-parancsával minden lépést ellehetetlenít.

Ilyen feltétel-rendszer mellett SEMMI nem lehet működőképes. (Az, hogy valamit mégiscsak valaki/akárki végrehajt majd, nem tekinthető sem megoldásnak sem eredménynek – ebben a műfajban/kategóriában.)

Ilyen feltételrendszer mellet természetes hogy „nevetséges” a (már ismertetett) rehabilitációs-javaslatom.

Nosztalgiára (miként Bradbury: Marsbéli krónikáját): https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/holt-tisza_9.html

Kezdő-lépés az lehetne, hogy ezeket a hatósági-tényezőket kellene a rehabilitációt váró tömegek elé állítani. Álljanak abban az amfiteátrumban helyt. Ez lenne a feladat „oroszlán-része”.

Azután minden könnyebb lenne.

A választás is: bátortalan és próbaszerű hely-közeli pilotos-tévelygés, avagy hittel nekilátni az eleve több évre húzódó valódi tennivalók sokaságának.

Nem tudom, a Gyálai közösség ismeri-e/emlékszik-e a „Híd a Kwai-folyó felett” zárójelenetének a dilemmájára? Ahol kiderült, hogy nem a japán őrök a leküzdhetetlenek; a saját tábornokukat kellett volna lelőniük a híd-megsemmisítőknek. Aki, a teljesítmény fölött érzet büszkeség miatt nem engedte a hídrobbantást, s lelőtte saját katonáit inkább – s ment utána szabadon az ellenséges vonat...

Nos, látni kellene végre: Nem az Adept-Enviro a fő-gonosz itt; ők csak bátortalan próbálkozók – miként mindenki más is az lenne az ő helyükben, ekkora „hagyatékkal” szembesítve.

Akit (valahogyan) „le kellene lőni” az maga a Hatóság; amely mindent reguláz, előír, megkötéseket sorol – de effektíve semmit nem ért/csinál.

UFF.”

⁽¹⁾ Két hozzászólás tartalmát idézném, latolgatásul a Hatósági-hozzáállás megítéléséhez:

János Györgyey: Annyit tennék hozzá, hogy ez a hatóság az is, aki az utolsó, és állapotot konzerváló (vagy még tovább rontó) szennyezőnek a Floratomnak kiadta a szennyezési engedélyt, a magas egyedi határértékekkel, és nem szabott már évtizednyivel korábban időhatárt a szennyezésnek.

FE: A kiegészítés pontos, egybevág a vázolt fő-iránnyal.

Mutatja a "készségeiket" (és a készségességüket is).

Emiatt szenteltem Nekik/róluk külön fejezetet: X.) "Zárásképp".

[SOKKAL több figyelmet kellene szánni erre a "kasztra", mint az egymás-közti pártos-elégedetlenségre.]

-------------------------------------------

11. Privát gondolatok – közszemlére           [2020. május 20-24.]

Az alábbiak is privát levelezésből valók.

Közreadásuk gondolata ekként merült fel [2020. május 20-án]:

„Mit szólna hozzá, kedves Irén, ha az Önhöz írt Email-leveleim tartalmát a csoporttagok számára is olvashatóvá tenném?

Túl sok Önön a teher; s lehet hogy "több szem többet lát" alapon elindulhatna egy aktív kezdeményezés (vagy legalábbis annak közös latolgatása).”

MZné:

„Megtisztelő számunkra, hogy még most is foglalkozik a mi ügyünkkel.

Persze, nyilvánosságra hozhatja a teljes levelezésünket is.

Minden betű az Ön igazát erősíti. Most délután is újra olvastam a tanulmányát. Nekem ezt többször kell olvasnom, mert nehéz olvasmány a szakmaisága miatt. Annak ellenére is nehéz, hogy a stílusa könnyed, viszont a tartalma súlyos.

Tegnap Györgyffy György tanulmányát olvastam, ő ugyan ezt a megoldást javasolta, mint ön. Sőt a mi két biológusunk is hasonló megoldás mellett kardoskodott.

Nagyon sajnálom, hogy nem az Önhöz hasonló tudású és személyiségű emberek vannak döntéshozatali közegben.

A legnagyobb baj az hogy nem vagyunk képesek egységesen fellépni. Ez látható ezen a csoporton is.

Valóban sok rajtam a teher, tehát nagy örömmel veszem ha továbbra is velünk dolgozik.”

A magam-szülte sorokat alább vágatlanul adom közre, a levelezőtárs anyagából pedig (aki beleegyezését adta a közléshez, abbeli együttes reményünkben, hogy a tartalom szélesebb ismerete előmozdíthatja a tennivalók meglépését) adekvát részleteket.

Ezúttal a legfrissebb irat-fejleményekkel keresett meg Molnár Zoltánné. Néhány oda-vissza következik:

 „Végre sikerült időt szakítanom és belenéztem a csatolt iratokba.

Nem tapasztalok bennük semmi komoly előrelépést. Ismétlések és semmit-mondások sorjáznak bennük egymás után, egymást idézve, végtelenített irathosszban.

A Floratom „feljelentése” sokkal konkrétabb alapokon kellene nyugodjon. Ehhez már korábban javasoltam a teendőket⁽¹⁾: konkrét mérések, éspedig Önök által (megrendelve/finanszírozva). Levegőbe-beszéléssel és gyanus de hiányos önbevallási-adatokkal nem lehet a vádemelést konkretizálni.

A nagyobb ügyben még-kevesebb haladást látok. Magam ezen újabb szüleményeknek már nem tudok kellő figyelmet szentelni: azt anno áttekintettem A-tól Z-ig. Állítólag Önök közül is többen kifejezték hogy végre értik, s átlátják hogy az lenne a követendő teendő. A kész és számtalanszor feltálalt elfogadhatatlannal akarnak Önök örökre vitatkozni, a szenvtelen és érdektelen Hatóság állandósult közbeiktatásával? Mert jelenleg ez a processzus. És ez – gondolom Ön is észleli – azóta sem vezet sehova se.

Miért nem próbálnak leülni közvetlenül egy asztalhoz az Adept Enviro-val? ⁽²⁾ Ezzel legalábbis kiiktathatnák a szószaporító jogi-vízfejeket. Hátha a tervezetem alapján ki tudnak velük egyezni: más metodika, más helyszín, semmi sürgetés, s egyezség után maximális polgári-támogatás. Nekik is nehéz lehet: kötött a kezük, sokminden által. És higgye meg: mások sem csinálnák alapvetően másként a dolgot, mint amit ők eddig elképzelésként beadtak. Jelenleg ennyi a köz-tudás, ezt okítják mindenütt. A Vízgazda elve nagyban még ismeretlen. Ezért kell felnyitni a szemüket a működőképes és biztonságos alternatívára – amelynek a megismerésével Önök is késésben vannak.⁽³⁾

Ebben persze csak az lehet partner, aki képes átlépni a „mészároslőrincezés” felett, ha másért nem mert megoldás-centrikusan gondolkodik. Meggyőződésem hogy nincs más út. Legfeljebb az állandósuló tétlenség, a végtelenített vádaskodások, és a 100+ oldalas törvényi oda-visszák. (Ami alatt a Floratom továbbra is „szarik” a vizükbe.)

Javaslom hogy vitassa meg ezt a józanabbakkal; vegyék át újra tüzetesen az anyagomat; s olvasgassanak a Vízgazdához kapcsolható anyagokból minél többet a tárgyalások előtt.”

FE     [2020. május 13.]

MZné [2020. május 14.]

„Egyetértek minden szavával. A Flóratom Kft szennyezéséről közérdekű bejelentést tettünk az ügyészség részére. Úgy gondoltuk a felderítés és a bizonyítás az ő feladatuk. Folyik a nyomozás bekértek minden rájuk vonatkozó adatot. Persze én is csodálkoznék, ha megbüntetnék a céget. Saját bevallásra vannak kötelezve akkreditált labor által, de valóban furcsa számokat hozott ki ez a labor. Mi is észrevettük az ellentmondásokat.

Próbáltunk saját méréseket végeztetni, 500 ezer Ft. körüli összegről kaptunk árajánlatot, de amikor megtudták miről van szó, nem vállalták a vizsgálatot…”

„Még február elején felhívott az Adept Enviro Kft-től Dr. Vámosi Oszkár, találkozóra hívott bennünket. Nagyon intelligens és udvarias volt, de egy néhány nap elteltével visszavonta a találkozót, mert az OVH és az Ativizig megtiltotta nekik ezt a megbeszélést. Erőszakos, lekezelő, lakosokat semmibe vevő stílust vettek fel, mert le kell nyomniuk ezt a variánst a torkunkon…”

„Valóban jól látja, a mi egységes fellépésünk gátja a politika, a mészároslőrincezés.

Egyesületünk a politikusok ostorozása helyett szakmai számonkérést próbált kiharcolni, és nem azért mert féltette a jobboldal hitelét. Kikapcsoltuk a politikát. Az ránk telepedett kívülről is.

A vízgazda elvet bevallom Öntől hallottam először, bízom benne, hogy a szakemberek ismerik, vagy előbb-utóbb megismerik és alkalmazzák is. Lehet, hogy nem marad más választásunk.”

Válaszom:         [2020. május 14.]

Nem ismételgethetem (idő-szűke miatt sem) a már elmondottakat, de még-egyszer nekifutok.

1.) A Floratomot illetően. Olvassák el együtt alaposan az Önnek FB-üzenetként küldött soraimat (itt: 10. tétel), s eszerint méressenek. A Wessling minden mintát átvesz, szabott áraik vannak az egyes komponensekre. A minta eredetét nem kell megjelölni, csak a típusát („tisztított szennyvíz” ebben az esetben – ennyi kell ahhoz hogy Ők kiválasszák a labor-elemzési procedúrákat). Az akkreditáció teljességét pedig (a mintavétel felől) az biztosítandja, amit már leírtam: Együtt felvinni a frissen-vett mintát, s ellenjegyeztetni az átvételkor hogy azt a felutazott közösség adta át. Ezek után az Önök esküje a biztosíték arra, hogy a mintavétel nem manipulált. Ha lenne erre energiájuk, az 500 ezres árajánlattevőt fel is lehetne jelenteni. A Wessling elemzési-költségei (a bevállalt komponensektől függően) 30-50 ezer Ft.

A Hatóság ezirányú „kötelezettségeire” nem építenék. Azt se tudják mi lenne a pontos teendő. Csak a paragrafusaik szálain tudnak mászni, mint a vak pókok. Éppen emiatt kell minél egyszerűbb/egyértelműbb feladat elé állítani őket.

2.) Nem véletlenül fektettem annyi energiát a Gyálai Holt-Tisza esete feltérképezésébe. Ugyanis jelenleg NINCS „szakember” aki az ott-leírtak mentén mozogna, pláne nem alapos ismeretekkel rendelkezne róla. Aláhúzom hát: Ne várja, senki a csoportban, hogy a jelenlegi képzéssel bíró AKÁRKI is e tudás mentén képes lenne segítőleg belenyúlni. Ebből is adódik: Ha „leváltanák” az Adept Enviro-t, a helyükre kerülő is csak ugyanazzal próbálkozna – legfeljebb nem „pilot-projektben” tervezgetne, hanem azonnal az orruk alá pakolná az egész trutymót. A „jognak” a megoldáshoz pedig SEMMI de semmi köze. Az csak asszisztálás címén keresztbe-tesz, nehezít, megköti mindenki kezét, és az időt húzza a végtelenségig – miközben mindenkit a határideivel presszíroz. [S ezáltal csupán egymásnak ugrasztja a feleket, miközben a kipárnázott székeikben seggelve gyűlnek alattuk stressz-nélkül a nyugdíjévek, s zsebelik be arcpirító fizetéseiket a semmiért – pontosabban: a jelölt károkozásokért, hátráltatásokért.]

Tehát: KERESSÉK igenis újra a direkt kapcsolatot. ÁTGONDOLTAN. (A következő vállalkozóval is ugyanezt kellene tegyék.) Azóta ott is gyűltek a bosszantó, hatóságtól kapott tapasztalatok. Tudatosítani kell bennük, hogy Nekik nem tilthat meg semmiféle kommunikációt senki – pláne ha a kezükbe kerül az a tudás, amelynek onnantól fogva egyedül Ők lesznek (hazai kivitelezői viszonylatban) a birtokosai. Ezzel olyan erőfölénybe kerülhetnek, hogy aki útjukat állná, az bevádolható lesz a rehabilitációs-projekt direkt akadályozásával. S ha ehhez még elnyernék biztosítékul az Önök nyílt polgári támogatását, akkor a jog árkusait turkálók is előhalásznák az engedélyezéshez szükséges érveket, bárhonnan is – mert különben a büdös életben nem fog senki a nagybani akcióba belevágni, csak a „szilánkok próbaszerű leharapásaival” fog elolvadni a hatalmas pénzalap.

Ehhez persze jó lenne beletanulni kissé a Vízgazdába, ami nem lehetetlen. Ugyanis, éppen a vízügyeskedő „tudósvilág” nagyképű elutasítása miatt, szinte minden idevágó anyag KÖZÉRTHETŐEN, ismeretterjesztői nyelvezettel lett megírva. (Nincs tehát Önökkel szemben egyetlen „szakember” sem előnyben, amennyiben veszik a fáradságot ezen újdonság megismeréséhez. S ismétlem: a [tárgyalási] teendőikhez képest [is] ebben jelentős elmaradásuk van.) A jelenlegi források közül kettőt ajánlanék, mindkettőt könyv-alakban. Az egyiket a rendszer megalkotója írta, a másikat jómagam.⁽⁴⁾

[Mindketten vegyészek vagyunk, kutatói-háttérrel és biztos tudással, messze-szélesebb területeken is; nem afféle frissen-talpalt területi-szakmérnököcskék, akiket Önök jóhiszeműen „szakértőkként” fogadnak el. Amellett, már nyugdíjas-korúak lévén, egyikünket sem kötnek meg „felső direktívákból eredő munkáltatói-elvárások”.]

Mindkettő tudtommal önköltségi-áron beszerezhető a közelükben lakó Szijártó Csillától (tag a csoportjukban: „Allics Otrajizs”-ként). (S ha ebből bír 1-1 példánnyal az egyesület, akkor saját berken belül kölcsönözhetik is.)

Valójában ezen könyvbeli alaptudások után lesz igazán értékelhető (Önöknek is, az Adept Enviro embereinek is) az a megközelítés, amit a blog-bejegyzésemben megoldás-verzióként kifejtettem.

Vissza-mutató kiegészítések      [2020. május 25]

⁽¹⁾ Ld. az alábbi levelem (10. tétel).

⁽²⁾ A magam hasonló próbálkozását ld. a 9. tétel alatt.

⁽³⁾ Ismételten jeleznem kell: Megkerülhetetlen hogy valamilyen szinten megismerkedjenek a Vízgazda-rendszerrel. Máskülönben teljesen kiszolgáltatottak maradnak a halandzsázó hadováknak, s segíteni sem lesznek képesek abban hogy a majdani kivitelező komolyan vegye Önöket: megértse óhajukat, érveiket – vagy akár az esettanulmányom velejét/részleteit.

⁽⁴⁾ A két könyv:

·     Országh József: A Víz és Gazdája (Ekvilibrium kiadó, 2019)

·     Fuggerth Endre: Szenny és Víz (Könyvműhely, 2018 – magánkiadás)

-------------------------------------------

10. Floratom: habozás kontra habzás                   [2020. márc. 6.]

Az alábbiak privát levelezésből valók.

A Gyálaréti Lokálpatrióta Egyesület elnökeként Molnár Zoltánné időnként megkeresett anyagaival, részint tanácsot részint áttekintést kérve róluk.

Jelen esetben az azóta is gátlás nélkül szennyező Floratom Kft. valamilyen-szintű kérdőre-vonása volt a tét. Ő hatósági-beadvánnyal kísérelte meg kicsikarni a lépést, magam előzetes mérésekbe invesztálást szorgalmaztam, ekképp:

„Természetesen helyes volt meglépni a Floratom kibocsátását illetően a bejelentést.⁽¹⁾

Azonban a tárgyszerű kivizsgáláshoz a célzottan megválasztott mérések eredményei adnák a szakszerű/teljesértékű megalapozottságot.

Mint már kielemeztem (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/holt-tisza_9.html II.1. alatt), szinte biztos hogy kevert tevékenységek eredménye a Feketevízbe csurgatott lé, s az egyetlen tisztázatlan kérdés csupáncsak az, hogy vajon mi-mindent hágnak át?

A Floratom „önbevallásain” túl a következőket javasolnám a csoporttagoknak megfinanszírozni s megtenni:

Mintavétel + személyes beszállítás egy nívós akkreditált laborba: Wessling vagy Bálint Analitika.⁽²⁾

Mivel maga a mintavétel akkreditáltsága (a távolság és a kiszállás költségei okán) rendkívül megdrágítaná a megteendőket, ez a mintavételi-lépés (a jogi-procedúrában) kiválható lehet egy „hitelesítő-bizonylattal”, pl. a következőképpen. A mintavételt minimum 3 fő együtt végezné, s szétválás nélkül még aznap felutazva együttesen adják át a vett mintát, egy olyan okirat ottani láttamoztatása mellett, amely rögzíti/tanusítja azt, hogy a jelenlevő átadók garantálják hogy a mintavétel hiteles, nincs körülötte „csalafintaság”.

A célirányos elemzendők listája amúgy sokkal rövidebb: KOI, ƩN, ƩP. Ha a gyanu kommunális/szaros víz hozzávezetését is meg kívánja célozni, akkor fecal coli (FC) ill. fecal streptococcus (FS) vizsgálatot is kell kérni. [Ez annyiban bonyolítja a helyzetet, hogy pl. a Wessling erre a célra csakis a saját maga által adott sterilizált edényben fogadja el a mintát – máskülönben még a mérés akkreditáltságáért sem felel. Ez tehát újbóli felutazást kíván. N.B.: A két bakteriális vizsgálat együttese pedig igazán perdöntő eredményt támaszthat alá. Ugyanis, az FC/FS»4 csakis emberi-ürülék esetén áll fenn.]

Jeleztem már, hogy az NH₃/NO₃ arány is beszédes lehet – kiváltképp ha előzetesen kideríthető: pontosan miféle műtrágyákat/tápsókat alkalmaz a Cég. Ekkor tehát az NH₃-N és NO₃ komponensek méretésével bővül a lista. Az egész ~40 ezer Ft-tal betakarható.

(Fenol méretése ezúttal szükségtelen. Mivel eredője maga a termálvíz, az sem nem csökkenthető se nem növelhető. Kiküszöbölhető csakis akkor lehetne, ha a (fűtésre használt) termálvíz vissza lenne préselve oda ahonnan vétetett. Ez azonban ÉPPEN amiatt nem léphető meg a Floratom esetén, mert egyéb tevékenységeivel olyannyira összeszennyezi ezt a vizet (s erre már egyedül a magas KOI érték is elegendő bizonyíték), hogy annak visszapréselése már alaposan megváltoztatná a földalatti szennyezési-körülményeket, tehát nem is vállalható be. Magyarul: a fűtési-célzattal takarózik, miközben olyan elbocsátással bír ami senkire nézve nem megengedhető.)

[Magam évente néha többször is végeztetek elemzéseket (saját költségemre: ~30 eFt/alkalom) a Vízgazda-elvű használtvíz-kezelő háztáji-elrendezésem hatékonyságának prezentálására [https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/trend.html], holott nem én támadom a felszíni-vizeinket elszennyező Szennyvíztisztító-telepeket, hanem engem bírságol meg (ezeket meg sem értve, paragrafusokban nevesített sületlenségek alapján) „talajterhelés” címén az Önkormányzat jegyzője.]

N.B.: Akár a megteendőkhöz „társkeresésre”, akár a Csoportot tájékoztatandó, felhasználhatja 1:1-ben a fentebb leírtakat.”⁽³⁾       [2020. március 6.]

Vissza-mutató kiegészítések      [2020. május 25]

⁽¹⁾ Úgy tudom, az ügy azóta lezárásra került. Minden praktikus vonzat nélkül. Mindössze a privát-videók sokasodnak a rózsaszín vízről és a bűzlő beömlésről.

⁽²⁾ Ebből sajnos semmi nem valósult meg – máig.

⁽³⁾ Emiatt is a jelen közreadás.

-------------------------------------------

9. Kísérleti nyitás az Adept Enviro felé                  [2020. febr. 28.]

Úgy éreztem, próbát kell tenni a „Ha a hegy nem megy Mohamedhez…” elgondolás mentén is.

Merthogy, az esetet tekintve, a rehabilitáció sikerénél nincs semmi fontosabb.

Politikamentesen, maximális szakmai segítséget kínálva.

Ebből az indítékból született az alábbi levél:

„T. Adept Enviro Csapat – és mögöttes Háttér!

Hadd szögezzem le, már itt az elején, hogy segítő szándékkal ajánlom az alábbiakat a figyelmükbe.

Távolról sem mindegy ugyanis – sem a belpolitikai-stabilitás fennmaradása szempontjából, sem pedig a megnyugtató megoldás felől nézve – hogy a Gyálai Holt-Tisza kapcsán tervbevett rehabilitációs projekt valóban sikeres lesz-e, valamint hogy menetközben milyen egyéb hullámokat vet.

Rengeteg ugyanis a lakossági-oldalról mutatkozó ellenkezés, elégedetlenség, ellenérzés, hitetlenkedés – a dolgok mélyebb értelmezése nélkül is, amit a „tárgyilagos” média tovább is dagaszt. Abból a szempontból magam is a kritikusok közé tartozom, hogy kutató-vegyészi  szemüvegemen át tekintve, mind az eddigi többéves előkészületek anyagaira mind az Önök által kísérleti-előzetesként bevállalni-tervezett pilot-projektekre ki kell jelentsem: összességében és külön-külön is mind rendkívül gyenge szakmai lábakon áll.

Ennek pontosított elemzése hozzáférhető abból az összegzésből, amit 2019. december 4. és 2020. január 9. között az ügyben érdekelt lakossági-csoport felvilágosító-szándékú tájékoztatására alkottam meg. Túl az ott aratott elismerésen azonban az kell tapasztaljam, hogy az ügy továbbra is előnytelen holtvágányon vesztegel⁽¹⁾, ahol a különféle hatósági oda-visszák cseppet sem nyugtatják a kedélyeket, érdemi elmozdulást pedig végképp nem biztosítanak.

Ebben a ki tudja meddig tartó viszonylagos szélcsendben kínálom fel Önöknek a már elkészített anyagomat változatlan formában, mely igyekszik minden aspektusra kitérni; így a VIII. fejezet szakmai-anyaga birtokában a IX. fejezet egy totálisan eltérő jellegű végrehajtási-tervezetet vázol, miközben a XI. fejezet alatt rámutat az Önök legutóbbi (168-oldalas) beadványának számos megkérdőjelezhető pontjára is.⁽²⁾

Mivel az elemzésemben levő tényanyag új (feltehetőleg eleddig nem ismert) elemei nem illenek könnyen a jelenlegi állóképbe, ám garanciálisan alkalmasak a környezet-helyreállító közbe-avatkozások hatékonyabbá tételéhez, alapos és többszöri átolvasást javasolnék. A javasolt út terep lehet a sikeres kilábaláshoz, s egyben a szakmai megújuláshoz is, eljövendő további projektek elé.

Szükség esetén személyes konzultációra is rendelkezésre állok – a saját portámon. ⁽³⁾”

Vissza-mutató kiegészítések      [2020. május 25]

⁽¹⁾ Az újabb fordulatot a 12. és 13. tételek alatt elemzem.

⁽²⁾ A blog-statisztikámon az Olvasók által ekkor már magára-hagyott Elemzés 1-2 héten keresztül jónéhány megnyitást mutatott. Visszajelzés vagy érdeklődés azonban nem történt.

⁽³⁾ A cél érdekében ez az álláspont azóta sem változott.

-------------------------------------------

8. Terjesztés – visszhang reményében ⁽¹⁾     [2020. február hava]

Próbálom szélesíteni a közönséget…

https://www.klimarealista.hu/holt-tisza/

Vissza-mutató kiegészítések      [2020. május 25]

⁽¹⁾ Valamint: https://hitelesseg-szakmaisag.blogspot.com/p/holt-tisza.html

-------------------------------------------

7. Kalkuláció az elszállításról    [2020. jan. 15.]

Ma is felmerül – legfőképp letromfolásképp – hogy „az elszállítás rendkívül költséges lenne!”.

Túl azon, hogy rámutattam: sokkalta nagyobb-volumenű meder-kotrási anyag elszállítása is megtörtént már a régióban, nem is oly rég [Elemzés IX.) fejezet 5.) pont alatt: Maty-éri versenypálya], szolgáltam egy hevenyészett számítással is a jelen „lehetetlen-vállalkozás” mibe-kerüléséről.

„Valamit amit lehagytam – talán mert annyira kézenfekvő.

A „milliárdok” kontra szállítási-nehézségekhez: ADU-ÁSZ.

A többször is lekárogott Horvátországi szennyvíziszap 41 ezer köbmétere 2000 kamion-fordulóval jut el közúton a több-száz kilométernyire fekvő Székesfehérvárra.

[S most ne a bevételekről essék szó (a „szartól-szabadulásért” a horvát fél fizet), csupán próbáljunk üzemanyag-költséggel kalkulálni.]

Náluk egy fuvar tehát kb. 20 tonna.

A Szeged-környéki földutakat célszerű lenne 7,5 tonnára hitelesített szállító-gépjárműveknél nem-nehezebbekkel terhelni. Ha a kitermelendő iszap-mennyiséget felsrófoljuk is 120 ezer m³-re, ez a 7,5-tonnás kocsikkal 16 ezer forduló.

Utánanéztem az üzemanyag-fogyasztásoknak is: 40-tonnás kamion 27 litert fogyaszt 100 km-en (Svéd új-modell). Mi most adjunk itt bőséges kedvezményt a hazai, idősebb gépparknak: a 7,5-tonnás jármű is bizonnyal elevickél megpakolva 60 liter/100 km fogyasztással.

Ha most vesszük a javasolt ~ 25 km távolságra az iszap-elszállítást, akkor az vajon mibe kerül?

NEM MILLIÁRDOKBA.

Hanem: 16000 (forduló) * 15 (liter üzemanyag/25 km) * 400 (Ft/liter üzemanyag) = 96 millió Ft.⁽¹⁾

S mivel az iszap amúgyis a platón van már, ez a plusz-költség tingli-tangli tétel (a projektre kapott össz-támogatás 4,5 milliárdjához képest) a továbbszállítása, a szinte azonnali deponálás helyett.

[Azt pedig már említettem az Esettanulmányban, hogy a tovaszállítást követő háborítatlanul elfekvő vékony-deponálás jóval kedvezőbb energiamérlegű, mint a 15-szöri „prizmás-átforgatás”.]

NE HAGYJÁK MAGUKAT LEBESZÉLNI, BECSAPNI – pláne ha a kalkuláció ennyire elemi.”

Vissza-mutató kiegészítések      [2020. május 25]

⁽¹⁾ Egy-egy (már létrejött) Hatósági-határozat különféle illetékköltsége ~3 MFt. [975 ezer Ft „jogorvoslati eljárás díj” + 1,950 ezer Ft „igazgatási szolgáltatás díj” az Elemzés-ben taglalt 3. dokumentumért.] Vastag pénz, sutba-dobható papírokért – „…míg az idő halad…”

-------------------------------------------

6. Toldás készült az elemzéshez ⁽¹⁾                [2020. jan. 15.]

„Mivel 2020. jan. 8-án súlyos dokumentum érkezett – csaknem észrevétlenül – fontosnak tartottam vele foglalkozni, kiegészíteni vele az „Esettanulmányban” már taglaltakat.

Az újabb doku az Adept Enviro Kft. 168-oldalas szerzeménye, s elérése Molnár Zoltánnénak köszönhető.

Ennek az elemzését tettem meg és adom közre az előző blog-bejegyzésem toldásaként:

XI.) fejezet „Még egy „katonát”… címmel. (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/holt-tisza_9.html)

Az ebben-foglaltak talán már kevésbé „tanárosak” (viszont könnyebben érthetőek), s úgy igyekeztem hogy a jövendő tárgyalásokra legyen benne kellő muníció is.”

⁽¹⁾…Talán elnézi nekem az Olvasó, ha beillesztem a poszthoz érkezett 2 hozzászólást. Mindkettő fontos üzenetet közvetít – mindmáig meg nem valósul reménykedést.

Irén Kardos: Köszönjük! Hatalmas segítséget kaptunk Öntől a teljes folyamat megértéséhez, és a lakossági álláspont kialakításához. Csak reménykedni tudok, hogy lesz egységes hatósági eljárás, amelyben képviselni tudjuk kisebb és tágabb környezetünk, és saját magunk érdekeit. Önkéntes segítő munkájáért köszönettel tartozunk, azonban – feltételezem – igazi köszönet az lenne, ha az élő természetet védő javaslatai – akár rajtunk, érintett lakosokon keresztül – beépülnének a környezetükért aggódók és a hatóságok gondolkodásába, s a holtág rehabilitációjában résztvevők tanulmányoznák és hasznosítanák már ebben a projektben is.

FE: (Azt hiszem, rátapintott "álmaim-netovábbjára")

[S jó lenne észrevenni az apróbetűs-részben: Országh József professzor kötődését Szegedhez...]

-------------------------------------------

5. Közzétettem a csoportban az elemzést             [2020. jan. 10.]

„Íme az „Esettanulmány” – a meglátásomban:

https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/holt-tisza_9.html

(Nehéz szülés volt.)

Köszönöm a türelmet.”

-------------------------------------------

4. Csúszik a beígért elemzés                 [2019. dec. 20.]

„Nemrégiben – új belépőként – egy áttekintést ígértem Önöknek.

A csoporttagoktól érkező frissebb hírek, valamint az ott feltöltött dokumentum-sereg elemzése azonban számos esetben igényelt további, néha igen-messzire elkalandozó felderítési-munkálatokat.

Mindezen rendkívül időrabló tevékenységek akkor hozhatnak kifizetődő eredményt, ha általuk megfellebbezhetetlenül zárhatók ki bizonyos elképzelések, melyek áterőltetése folyamatban levőnek tűnik.

Azonban, túl ezen a megakasztásra-alkalmas érvrendszer kézre-adásán, elképzelésem szerint kiaknáznám a gyűjtött anyagot abból a szempontból is, hogy egy reálisan kivihető, biztos-jövőt adó alternatíva kínálatát vázoljam.

Mindez azonban eddig is roppant odafigyelést, s továbbra is időt s alaposságot igényel.

Érzésem szerint a munka ~60%-a már „zsákban van”, de Karácsonyra semmiképp nem tudom befejezni.

Minden őszinte érdeklődőnek hát azzal kívánok Békét s Nyugalmat az Ünnepekre (és távolabbra is), hogy az ígéretemet beváltom, s amint elkészültem, a „tanulmány” elérhetőségét rövid-posztban jelezni fogom, ugyanitt.”

-------------------------------------------

3. Bejelentettem: feltáró elemzést készítek az eset/ügy kapcsán      [2019. dec. 4.]

Az előzetes felderítő-adatgyűjtés ideje alatt volt 1-2 reagálásom a csoportban előugró, szakmailag nem-odavaló dolgokra.

S olyan is, amiért köszönetet mondtam. Ez utóbbiból egy pezsgőbb üzenetváltás⁽¹⁾:

Gabriella Ny kibányászott és közzétett egy hatalmas adatbázisból a Floratom kibocsátásait tartalmazó adatokat, feldobva a labdát: lehet-e kezdeni azzal valamit?⁽²⁾

FE: Nagyon szemfüles !

Letöltöttem mindkettőt, vizsgálom.

(Hirtelenséggel is ó-borzalom ellentmondásokat találtam. - A papír mindent kibír; a bürokratáknak elég tétetett...)

GNy: Mindig vannak ellentmondások, az élet már csak ilyen. Ez az egész meg annyira magyar és annyira elszomorító. Csak az akaratom múlik, hogy jól csináljanak valamit. De nem, lőjük be a minimum szintet, aztán magyarázzuk meg magunknak és mindenki másnak, hogy többet nem is tudunk tenni. Majd sajnáljuk magunkat és tegyük szét a kezünket. Lelkiismeret kipipálva. Szeretnék látni egyszer valami szép megoldást, amire tényleg büszkék lehetünk. Nem tudom hány generáció múlva lesz ez, remélem nem sok.

FE: Amikor "ellentmondást" emlegettem, igencsak eufémikusan fogalmaztam.

Valójában elképesztő blődségekre akadtam – csupán nem kívántam újólag erősebb nyelvezetet használni, hátha valaki ezt is zokon/magára veszi.

GNy: Szerintem "polcra" készülnek a dokumentumok sok esetben. Polcos dokumentumokat nem nagyon szabad nyitogatni, leporolgatni, esetleg netán szakmai szemmel beletekintgetni, mert árthatnak a jó egészségnek és a szakmaiság felé való elköteleződésre való hajlamnak.⁽³⁾

FE: Mentségemre: nem én ástam elő.

De ha már felszínre bukkant, belekukkantottam.

Menjünk el szó mellet a "polcra-gyártott" anyagok degeneráltságán? - Vagy mutassuk fel a "véres kardot"?

(Be szoktam vállalni – népszerűtlenül – az utóbbit.)

GNy: Mutassuk, én is be szoktam

FE: Amíg elkészülök a Holt-Tisza körüli felderítéssel – ha érez hozzá kedvet – itt egy "vastagabb" téma feldolgozása, korábbról: https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/pa-parizs.html

GNy: Nem mélyednék bele, a kémia és fizika sose tartozott az erősségeim közé, ezt rábíznám a szakemberekre. Úgy hiszem mindenkinek abban kell okosakat mondania, amihez ért is. Maradnék a társadalomtudományoknál.

FE: Öreg hiba.

Ez vezet a megvezetésekkel teli kiszolgáltatottsághoz.

Ezen a végzetes buktatón kívánnék segíteni változtatni.

Emiatt írom minden szakmai-anyagomat ismeretterjesztői-szintre lehozva.

Hogy minden érettségivel bíró, a gondolkodás elemi-lépéseivel önállóan is megbirkózó úgy szerezhessen ismereteket, hogy ne legyen továbbra is kiszolgáltatva a „szakemberek” kinyilatkoztatásainak.⁽⁴⁾

Ha az efféle „rögösebb” olvasmánytól továbbra is kíméli magát a tisztán-látni óhajtó átlagpolgár, akkor csupán egyetlen fogódzó marad számára: melyik állítás mögé sorakoznak többen?

Ez az arányszám viszont (nagy-hatású esetekben különösen) köszönőviszonyban sincs a tartalmi-igazsággal: Kopernikusz, Galilei, Mendelejev, Semmelweis… Emberöltők (s sorstragédiák) kellenek a „korrekciók” megtörténtéig.

Jelen-esetben a Gyálai Holt-Tisza körüli ténykedések a tét.

Be fogom mutatni a „szakemberi-megközelítések” tétovaságát, őgyelgéseit, „kiskorúságát”. Azonban ez sem történhet úgy, hogy pusztán társadalomtudományi elmélkedésekkel rántsam le ezekről a leplet. S a majdani effektív tennivalók logikájához is szükséges lesz a szakmai-fortélyokba való bepillantás.(1)

Máskülönben hiába dolgoztam – s Önök is hiába várják a „csodát”…

No, itt kaptam egy rendreutasítást. (Szerencsére, „társalkodónőm” nem érezte sértve magát.)

GNy: Én kíváncsian várom a dokumentumot.

FE: Nyugodt lehet, nem állok le vele.

De többet "élőben" nem reagálok.

A lelkiismeretre hatni akaró megjegyzéseim úgy fest rendre zavart okoznak. A célom – ha valaki újraolvasná az eddig sérelmesnek ítélt hozzászólásaimat – távolról sem ez.

Hanem felkészíteni a valóban érdeklődőket a nehezebb olvasmányra.

Amit lehet akár a hón alá fogni, s dörgölni a "hatóságok" orra alá, megválaszolni a pontjait.

Uff.

GNy: Engem nem zavart, de köszönöm, hogy Zoltán Lukács kiállt értem. Még élveztem is az eszmecserét, elmélkedést. Hosszasan folytathatnánk, bár szerintem sokakat untatna. Én kifejezetten felélénkültem a borús hírek mellett itt, ebben a csoportban.⁽⁵⁾

Vissza-mutató kiegészítések      [2020. május 25]

⁽¹⁾ A közrebocsátott szóváltást több szempontból is tanulságosnak tartom. Hogy ezekből ki mennyit vesz észre, az szolgáltathatná a nagyobb tanulságot. Építhető-e az összefogás a távolság/különbözőségek ellenére, vagy csak diskurálunk – s akkor azzal kell szembesüljünk ami ma is van: nuku valódi előrelépés.

⁽²⁾ Kibontva: Elemzés VI.) fejezet 6.) és 7) dokumentumok alatt

⁽³⁾ Rendkívül fontos meglátás. Bár elterjedtebb lenne a csoporttagok között. S alkalmaznák is, az új-meg-új Hatósági-szüleményekre… Kikényszerítve ezáltal vagy tartalmat, vagy a tartalmatlanság beismerését. S onnantól kerülhetne a gyeplő értőbb hajtó kezébe…

⁽⁴⁾ Sűrített ars poetika. Ha nem teszek a feltárásokba szakmai-konkrétumokat, kinek lehetek vajon meggyőző? Esetenként jön a lefitymáló megjegyzés, egyéb minősítések. A „szakma” pedig kényelmesen hátradőlhet: nem veszélyezteti az állásukat ekkor semmi. Ha viszont élek a szükséges szakmai-részletek betétével, akkor az átlagolvasó tol ijedezve félre: nem vállalkozva olyas következtetések megemésztésére, amelyeket az alapműveltség birtokában pedig megreszkírozhatna – saját világos-látása érdekében.

⁽⁵⁾ Azon túl, a továbbiakban is kaptam Tőle értékes segítséget. Pl. amikor fel kellet deríteni bizonyos terepviszonyokat, amik jellemzőit Dégi otthonomból nem sikerült felderítenem. [Elemzés XI.) fejezet 2.) alatt taglalt 15. ábra]

-------------------------------------------

2. Barta Edit invitálására (egy lakossági-fórumra)          [nem-sokkal 2019. nov 27. után]

„Köszönöm az invitálást de túl messze lakom (Dég, Fejér-megye).

A részvételem akkor sem mozdítana előbbre semmit, ha jelesül ott lennék: Vajon mitől lenne meghatározó a szavam, mikor tele van tervezővel, kivitelezővel s megannyi funkcionáriussal a háttér?⁽¹⁾

A lakossági-félelmek gerjesztette sajátos-elképzelések zűrzavaráról nem is beszélve…

A tervezett „rehabilitáció” bármilyen aspektusa mellett elsőrendű lenne annak a tisztázása, hogy az intézkedéssel párhuzamosan vajon egyben megszűnnek-e a szennyezőket-kibocsátó vállalkozások eddigi gyakorlatai? – Mert ha nem, akkor az egész kotrásnak+deponálásnak semmi de semmi értelme.

A nagy lakossági agytröszt-összevisszasághoz ajánlanám megrágni a VÍZGAZDA alapvető elemét⁽²⁾: „AZOK A „SZENNYEZŐK” AMIK A VÍZBE-BOCSÁTVA SZÁZFÉLEKÉPP KÁROSAK, AZ ÉLŐTALAJON ELHEHYEZVE EZERNYI HASZNOT HOZNAK IDŐVEL”. Ezzel legalábbis sok félelem gyengülhetne.

Mivel azonban a projektben érintett résztvevők egyike sem intimus magával a Vízgazda-koncepcióval, ezért minden tevékenységük bizonyos-fokig ötletszerű: lehet jó-irányú, s lehet duplán-káros.

A megoldás(ok) felé vezető úton a leghasznosabb invesztálás a Vízgazda megismerése lenne. Csakis ezután lehetne remélni hozzáértő-nekibuzdulásokat.

S ha felébredne a fogadókészség ebbe az irányba, talán az első lökést a részletek felé az alábbi rövid írás kínálhatja: https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/.../a-tisztitasi...”

Vissza-mutató kiegészítések      [2020. május 25]

⁽¹⁾ S valóban, ezt azóta is többen megkérdőjelezik. Hiszen nem vagyok se környezetvédelmi-mérnök, se vízügyes-szakember, se hidrogeológus – abban a témában amely mind-hármójuk tudásánál többet kíván. Kutató-vegyész múlttal rendelkezem, meglehetősen elágazó tudásháttérrel. Plusz annak az anyagnak az alapos ismeretével, amely még (számos erőfeszítés ellenére) rendkívül kevesekhez jutott el [ld. alább, ⁽²⁾ alatt].

⁽²⁾ Országh József Belgiumi vegyészprofesszor életmű-alkotása: a Vízgazda-rendszer. Szomorúan kell konstatálnom, hogy számottevő érdeklődés e kardinális segédeszköz irányába azóta sem mutatkozott. Ami mind a lényeges pontok megértését, mind a tárgyalások argumentációit hátrányosan érinti.

-------------------------------------------

1. Első beszállásom               [2019. nov. 27.]

„Rendkívül ellentmondásosak a Zoltán Lukács által is kommentált a Flóratom kft termálvizének vizsgálati eredményei.

Túl azon hogy a Nátrium-koncentráció önmagában ötszöröse az összes sóénak, van itt egyéb megmagyarázandó is: MI EGYEBEN ment keresztül ez a termálvíz, mielőtt elbocsátották?

Mert pusztán a kitermelt termálvíznek (még a mai talajvíz-szennyezettségek mellett se) nem tulajdonsága sem a fenol-tartalom⁽¹⁾, sem a tisztítatlan kommunális-szennyvizekre jellemző 1000 fölötti mg/l értékű KOI mérőszám.

Amiből egyértelműen következik, hogy a háttérben más is munkál⁽²⁾, s rendkívül nagy a felderítő-szándékú brigád értetlensége a komplex megközelítés körül.

Ugyanakkor, ez a rövidke adatsor mégis fontos infó, mert a száz-oldalakra terjengő Bioaqua-anyag ezek zömére nem tér ki, viszont a haszontalanságokban tobzódik (illékony aromás komponensek: szinte mind és mindenütt a kimutathatósági-határ alatt).

A PAH-lebontás miatt nem aggódnék⁽³⁾: Erre semelyik „akkreditált-szervezetnek” nincs (és nem is lehet) receptje. A (humuszban gazdag) talaj mikroorganizmusai előbb-utóbb megbirkóznak vele – lefele pedig nem mosódik (mert hidrofób vegyületek). [Amúgy a belekerülésük valószínűleg „ősidejű”: ama említett 1970-es kátrány-befolyási malőrhöz köthető.]

A kármentesítés garanciális megelőzése egyebekben a Vízgazda-rendszer vonatkozó elemében rejlik. (Mint ahogyan az eseti kármentesítés kémiai-logikája is.)

Összefoglalva: a szétszórtság és a (lakossági) hozzá-nemértés sehova sem vezet. Mint ahogyan a bírósági-eljárások sem adnak semmire igazi orvoslást – viszont az időt a végtelenségig húzhatják, és igen sokba kerülnek…

A totális meg-nemértés csimborasszója, hogy szinte gratulál a szerencséjükhöz mindegyik eddig befutott kármentesítési-tanulmány abban, hogy nem kell előzetesen un. humusz-mentést végezniük a befogadó-területről, mert az praktikusan humusztalan. Holott éppenséggel a már jelenlevő humusz lenne az egyedüli garancia arra, hogy megfelelő koncentrációjú és diverzifikációjú mikroorganizmus-populáció segítse mind a szervesanyag-lebontást/beépülést, mind pedig gátja legyen ezek lassú alámosódásának.”

Vissza-mutató kiegészítések      [2020. május 25]

⁽¹⁾ Ez korrigálásra szorult. Ld. az Elemzés III.) fejezetét.

⁽²⁾ Ehhez támpontokat szolgáltattam: Elemzés II.) fejezet 1.)ii)

⁽³⁾ Friss kutatási-eredmények tükrében: Elemzés VIII.) fejezet 2.) alatt

-------------------------------------------

ugrás az Elemzéshez

ugrás az Eligazításhoz és Tartalomra