Háttér-levelezés
Jelen anyag közzétételét az alábbiak miatt érzem
fontosnak:
1.)
A Gyálai Holt-Tisza rehabilitációs-projektje – a rendelkezésre-álló Kormányzati
pénzforrások ellenére – megrekedni látszik. A tervezett beavatkozás jellege a
2017. évi felmérés óta praktikusan változatlan. Éspedig: a nagybani célorientáltságnak
nyoma sem lelhető fel; viszont a relatíve értelmetlen pilot-projektes
próbálkozás lefuttatása a helybeli-lakosság szeme és orra előtt változatlanul
megosztó, és jobbára dacos ellenkezést, ellenérzéseket kelt.
2.)
A holtpontról elmozdulni képtelen projekt fölötti lakossági vita egyre kevésbé
előremutató. Többen már fáradtan fejet-hajtanának akármi előtt is csak
történjen végre valami; mások pedig bizonyos pontokon kötik az ebet a karóhoz
(joggal), bár a távlatosság hiányát ők is inkább csak számonkérik mintsem aktív
javaslattal állnának elő. Ez lassan felőrölheti az egész polgári kezdeményezést
is – aminek apróbb jelei a csoport honlapján már mutatkoznak.
3.)
Máshol-lakó „kívülállóként” is, rendkívül fontosnak tartom a Gyálai
rehabilitáció sikerre-vitelét. [Pedig nem bűzlik az orrom alá, bármit is
csinálnának ott.] Ugyanis hasonló helyzet/állapot hazánkban több is van/munkál
(rejtetten), s a sikerrevivő metodika debütálását prezentálhatná az épkézláb Gyálai
megvalósítás: hogy az továbbvihető és alkalmazható legyen másutt is.
4.)
Hangsúlyoznom szükséges e bevezetőben is, hogy az elemzésemben
körüljárt és javasolt rehabilitációs-lépések olyannyira eltérőek a
jelenlegi-oktatásba merevült anyagtól, mint Bolyai
geometriája az Euklideszitől. (De inkább
jobban.) Ezért, a véleményt formálni-szándékozó szakértők (érkezzenek bármilyen
speciális területecskéről is) ne próbáljanak előállni lehengerlően a saját
vézna anyagukkal mindaddig, amíg nem ütköztették azokat az elemzés VIII.)
fejezetében citált friss kutatási-eredményekkel. Amelyek – tudattalanul is – mind
precízebben támasztják alá a pillanatnyilag a „veretes” tudományon kívülre
rekesztett Vízgazda-koncepció
idevágó megállapításait. Azét, amely tálcán kínálja – jelen esetben is – nemcsak
a kívánatos rehabilitáció megvalósíthatóságát, de amely riasztó-hátrányokat is kívánatos-előnyökre
képes fordítani.
A
2019. december 4. – 2020. január 14. között kidolgozott tényfeltáró-elemzésem
meglehet hogy hosszú és helyenként nehéz olvasmány, de aki a részleteket
hiányolja az alábbi rövidebb levelek érvei mögül, annak oda kell visszamenni
hogy lássa: minden egyes állításom fel van töltve kellően megalapozott
tartalommal. [Melyeket nincs szándékomban szószaporítás végett ismételgetni.]
A
legfrissebb levél/tartalom olvasható legfelül: hogy a belépőnek a frissülés
gyorsan visszaköszönjön. Így a folyamatot áttekinteni óhajtó alulról kell kezdje,
tételenként haladva az olvasással.
-------------------------------------------
13. Pilot-projekt a mederben? (értékelés) [2020. május 24.]
A legutóbbi fejlemény az, hogy a
pilot-projekt helyszínében változás történt: a végrehajtás folyamata
áttevődne a holtág egy mederszakaszába, annak a kikotort aljára.
Valószínűsíthető, hogy ez a módosítás a lakossági ellenkezés nyomására jött
létre. S úgy tűnik, a lakosság bizonyos hányada ezt előrelépésnek könyveli el,
s már-már haragosának tekinti azt aki még ezek után is előállna bárminemű
ellenérvvel. Pedig szállítok alább (igaz, egyre csökkenő kedvvel) egynehányat –
ha a józan megfontolásoknak lehet még szava.
Előbb néhány „picinyke” bosszantó
lehetetlenséget mutatok, majd a jövőbeli tervezett ténykedéssel történő nagyobb
szembesítés következik:
1.)
A Tervezet így: „A talajt érintően elvégzett
kockázatbecslés alapján a szénhidrogén szennyezettség (TPH) vonatkozásában az elérendő (D) célértéket a mért maximális
koncentrációval azonos értékűnek határozták meg.”
(p13)
Ez – bármi
tudóskodás ill. törvényesség álljon is mögötte – valójában egyenértékű azzal,
hogy a cél már meg is valósult, éspedig fizikai-beavatkozás nélkül. [Ha ugyanis
fenti skribulus elfogadást nyer,
100%-os a garancia a papíron-rögzített direktíva megvalósulására – csakhogy
ekkor felesleges az egész pilot-projektezés.]
2.)
A Tervezet rögzíti: „Amennyiben a kezelt mederüledék a PILOT
teszt végén a (B) szennyezettségi értéket meghaladja (TPH, PAH), akkor a PILOT
teszt végén mért koncentrációk alapján, a kezelés tovább folytatható a PILOT
teszt területén, illetve a
szennyezett iszap elszállítható a megfelelő hatósági engedéllyel rendelkező
hulladékkezelő helyre.” (p17)
Eltekintek a
vonzatok teljeskörű elemzésétől, s csupán a záró-klauzára szorítkozom. Ami ezt
rögzíti: ha nem megy a dolog, akkor elszállítják. Hová? Hulladékkezelőbe. Ahol
mit fognak vele csinálni?
· Ha az ottaniaknak
sikerül, miért nem azok viszik a Gyálai projektet?
· Ha pedig ott sem
megy a dolog, akkor mi lesz a (hatóságilag is engedélyezett) teendő?
· Aki az ezekből
fakadható szcenáriók valós tartalmára lenne kíváncsi, lapozzon az
értékelésemben oda, ahol a Hologén Kft-ről
írtam [XI.)
fejezet 3.)B.)ii)].
Ha pedig majd
elérkezünk ahhoz ami a pilotos-szöszmötölés után kell jöjjön, azaz a nagybani
rehabilitációhoz, akkor merül fel ugyanezen kérdés vastagabban: Mindet el kell vajon
majd szállítani? Ugyanezekkel a vonzatokkal? Nem lenne hát lényegesen
egyszerűbb rögtön az elszállítással kezdeni, kiiktatni a várhatóan költséges
bizonytalankodásokat, esetleg elővenni a feltárásomban javasolt Vízgazdai-elvű
megoldást?
3.)
A Tervezet előírja: „Prizmák
mintavételezése: a havi gyakoriságú, szabvány szerinti mintavételezés mintáinak
laborvizsgálata a kármentesítés vonatkozásában TPH, PAH, fémek és félfémek (As,
Cd, Cr, Cu, Hg, Ni, Pb, Zn, Ba, Se) komponensekre terjed ki…” (p19)
Mégis, mi a csudát
remélnek e rituális havi-gyakoriságú fém/félfém mérésektől? A baktériumos/enzimes/tápanyagos
aerob lebontással netán elem-átalakulás is
együtt fog járni? A törvényesség fedezéke alól, a kémiától testidegen-szakértők
elképzelései szerint fog életre-kelten nyomulni ma az Alkímia?
4.)
Nézzük a Tervezet dimenzionális
realitásait. „a
PILOT teszt elvégzésének helyszínéül a Gyálai Holt-Tisza, feketevíz déli
részének a Szeged 02185/2 hrsz.-on található 17+800 – 18+100 cskm szakasza
szolgál.”
(p15) Rendelkezésre áll tehát 300 méter hossznyi mederalj. Aminek a munkába-befogása
az alábbiak szerinti: „A
16+450 cskm, valamint a 16+950 cskm szelvényből kitermelt 200-200 m3
szennyezett iszapot a 17+800 – 17+900 cskm szelvényben ideiglenesen
víztelenítik, majd beszállítják a kezelő térre.” (p16) Ez tehát
lefoglalja a rendelkezésre álló hossz egyharmadát. A további terv ez: „A kezelő téren levő 600 m3 és a beszállított 400 m3 iszapot homogenizálják… A
kezelő tér 17+900 – 18+100 cskm szelvényében levő 1000 m3 iszapot 9
db prizmában halmozzák fel 0,5-0,7 m vastagságban.” (p16)
Mindösszesen 200 méter
hosszúságú mederalj áll tehát a 9 prizma rendelkezésére: szeparáltan elhelyezni
és munkálatokat végezni rajtuk. A helyszín közelében élők tapasztalatból
tudhatják azt, amit én csak a GoogleEarthPro
szoftverére alapozott mérésből nyertem. A jelzett déli mederág maximális
szélessége ~8 méter. Kerekítsük fel ezt jóindulatúan 10 méterre. Mekkora lehet
ekkor az a mederalj-szélesség, ahol a prizmák elhelyezést nyerhetnek? Ha a két
part menti meredekebb lejtős részt leszámítjuk, visszajutunk a 8 méterhez. Ha
ezen a mederaljon munkagépek is kell mozogjanak a prizmák mellett, akkor
legfeljebb 6 méternyi szélesség marad. Elemi osztás-szorzással bárki
kiderítheti, hogy az 1000 m3 iszap prizmásítása 246 folyómétert
igényelne, amennyiben a prizmák elválasztottságát csupán 1 méternyi távolság
biztosítaná:
1 prizma volumene:
1000/9=111 m3;
ennek a hossza (6
méter szélesen és a maximális 70 cm magasra „kockásítva”: 111/6/0,7=26,5 folyóméter.
Tehát a puszta
elhelyezéshez szükséges fizikai-méretek sem stimmelnek. S akkor még nem is
gondoltuk végig a hetenkénti átkeveréssel járó tér-szükségletet, valamint a
kezdeti-lépéseket megelőzően beígért homogenizálást.
Ami miről is szól?
Honnan is az a 600 m3 iszap, és mi valós célt szolgál?
Merthogy a D-értékhez képesti 30%-kal nagyobb
szennyezési-teher célzott beállítása
(± 15%bizonytalansággal) erre nézve nem biztosíték. A dolog inkább arra hajaz, mint kártyajátékokban az ötödik utáni tízedik ász.
(± 15%bizonytalansággal) erre nézve nem biztosíték. A dolog inkább arra hajaz, mint kártyajátékokban az ötödik utáni tízedik ász.
5.)
Mederfenék-vonzatoktól eltekintve, akinek lenne erre fogékonysága, tapogassa
fakultatíve körbe: Miként is fog megvalósulni az a Tervezetben körvonalazott szabályozott/egyenletes aerálás, amelyet
10 cm mederiszappal fedett alagcsövek lukain átpréselt levegő idézne elő a
felette levő rápakolt további 70 cm magas szennyezett iszapban?
6.)
Arra sem vesztegetnék sok szót, hogy valaki ténylegesen utánagondoljon: a
feleslegesen bevállalt lépések (mint a fogadó-meder kotrása, aljának méretése
hogy vajon tiszta-e fogadni a belepakolandó szennyezett trutymót stb.) vajon
ellensúlyozzák-e azt a nyereségnek vélt parányi távolságot, amennyivel ezáltal
távolabbra kerül bizonyos lakott-övezetektől az óhatatlanul szaggal-járó
bűvészkedés?
Most pedig jöjjenek a fajsúlyosabb kérdések:
7.)
Tegyük fel hogy sikerül (sikeresnek mondatik) a pilotos tevékenység. Hogyan
fogják áttenni azt nagyba? Mert ugye a következő lépés ez kell legyen. Mivel
pedig sehogyan-sem produkálható a lokációban akkora mederfenék ahol a majdani
180,000 m3 volumenre saccolt kezelendő iszap elhelyezhető lenne,
óhatatlan hogy a nagybani iszapkezelési-projekt MÁS
elrendezésű kell legyen. Ha ennek a gubancnak csupán a helyszíni
vonzatát vesszük, azonnal visszajutunk a kertek alá: a lakott övezet szeme és
orra előtt fog zajlani minden (s kezdődhet az ellenkezés elölről) – hacsak nem
téríti valaki rációval bíró át a megvalósítást az eddig megfontolásra sem
méltatott MÁS, azaz Vízgazdai-elvű mederbe.
8.)
Induljunk ki ismét abból, hogy a pilotos kísérlet eredménnyel zárult. Akkor
eljön az ideje a következőn törni a fejeket: Mi legyen a sorsa magának a
szennyezett lének – hacsak nem a Tiszába átpumpálása a fedett/elhallgatott
megoldás? Ez különös súllyal merül fel a fokozottabban szennyezett
„csurgalék-levek” esetében. Jöjjön akkor egy
Pilot-projekt erre is? Vagy belátóan térjünk át az ezen
nehézséget is integráltan kezelni-képes Vízgazdai-elvre?
9.)
Mindezek ellenére, vegyük egy pillanatra adottnak, hogy a lakosság orra előtt
nagyban is sikerült a ~180,000 m3 iszap ártalmatlanítása. Mi lesz e rengeteg iszappal ekkor a teendő?
Merthogy – ha csupán az általam becsült kisebb, 100,000 m3 értékkel
is számolunk – akkor ez a következőket jelentheti: Amennyiben 1 méter vastagon
történik a kiterítés (azaz 1 m lesz a kiemelkedés a terepszint fölé) akkor a
deponálás
· 1 méter szélesség
esetén 100 km hosszúságú
· 10 méter szélesség
esetén 10 km hosszúságú
· 100 méter
szélesség esetén 1 km hosszúságú
tereptárgy lenne,
ott a közelségben. [Lehet majd vitázni: kinek az ablaka előtt szolgáljon belépőnek;
kinek a kertjébe zúduljon le róla az eseti csapadék…]
Arról nem is
beszélve, hogy sikeres kármentesítés esetén az egész anyag teljes mélységében
kitűnő erőben levő, humuszos-jellegű tápanyagokkal rendkívül jól ellátott
termőfölddé válik. Ugyanis: Minden eddigi közelítés csak és kizárólag a
„veszélyes-anyag” ártalmatlanítására koncentrált meredt-mereven – ami adott
elrendezések mellett egyébként viszonylag könnyen keresztülvihető. Teljességgel
elfeledve, hogy irdatlan mennyiségű szennyvíz és iszapja rothad régóta anaerob
körülmények között a meder mélyén. (Ami, ha nem is közelíti meg a PAH-ok veszélyességét, sokkalta nagyobb
átmeneti bűzhatással fog járni mihelyst a felszínre kerül.) Ez azonban, a
lefolytatott aerob átalakulások következtében, adni fogja majd ugyanazokat az
előnyöket, amiket akkor adott volna, ha e fekáliás kommunális lé sorsa anno nem
suttyomban a felszíni-vízbe elfolyatás lett volna, hanem az amire a Vízgazda-rendszer
az Alomátitató-telepeket álmodta meg.
Összekapcsolva a
fentiek racionáléját: Ha a 100,000 m3 ártalmatlanított iszap 10 cm vastag
kiterítésben lenne szétoszlatva, akkor az 1,000,000 m2 azaz 1 km2
területet fedne be – potenciális terepviszony-változás nélkül. S mivel e
kiterített anyag az elsőrendűnél is elsőrendűbb termőföld, így két választás
adódik:
·
Vagy
a sivatagosodó/terméketlen régióban hozunk létre általa 1 km2
területű oázist,
·
vagy
a Gyálai ablakokból nyújtanak az épületes emelvények folyamatos bosszankodásra
okot.
10.) Ha pedig az oázis létrehozása
mellett születne döntés, akkor ezerszer is megkérdőjelezhető: Mivégre kellene
az aerob-jellegű rehabilitációnak a Gyálai lakott-területek közelségében
zajlani? Ha egyszer úgyis el kell szállítani az iszapot, történjen az meg már a
legelején. S 10 cm vastag kiterítés esetén se dréncsövezés, se forgatás nem
szükséges – de még a határidő is tetszés szerint hosszabbodhat. Mindössze kellene
hozzá 1 km2 kisajátítandó/állami földterület, valamint Vízgazdai-ismereteken
alapuló szemlélet. És persze döntés ezirányban.
Törvényi
kekeckedés nélkül. Hiszen sem a törvényalkotó jogászok sem a folyamatokat
gúzsbakötő törvényszolgák magához a rehabilitációs-folyamathoz (hátmég a Vízgazda-rendszerhez)
egy fikarcnyit sem értenek. A vonatkozó és sűrűn hivatkozott+alkalmazott hatályos
törvényeket emiatt a legcélszerűbb lenne mindet visszavonni, mint akadályozót.
Lenne is törvényességi alap rá. Az Alaptörvény
ugyanis rögzíti X. cikk (2) alatt: „Tudományos igazság kérdésében
az állam nem jogosult dönteni”. Emiatt a jogalkotó (állami-alkalmazásban
tüsténkedő törvényi tótum-faktum dettó) eleve tilos terepen jár, amikor afféle
ügyeket akarna elgondolásai mentén korlátozni, amelyekhez a legcsekélyebb
szakértelem sincs a birtokában.
Sűrítetten, az alaphelyzet a következő:
Szükséges-e vajon egy 2 deciliteres
edénykében sárgaborsólevest főzőcskézni amikor tudvalevő hogy egy nagyobb
társaság megebédeltetése lesz majd a feladat, avagy célszerű azonnal a
kondérban kezdeni? [Kiegészítő információ: a sárgaborsóleves receptje egy ideje
már ismert.]
Nem árthat a szakács figyelmébe ajánlani
ezt sem: Kell-e ez a pepecselés, amikor szinte biztos hogy nem sárgaborsóleves,
hanem MÁS lesz a nagybani étek?
Hát ez a helyzet a jelen pilot-projekttel
is. Akár sikerül akár nem, a nagybani eljárás MÁS kell legyen. (S ugyan mivégre
ekkor az elnapoló pepecselés, mikor a háttérben ott vesztegel az az elrendezés
amely adná a gyógyírt?)
-------------------------------------------
12. Pilot-projekt a mederben? (mint Hatósági ópium(1)) [2020. május 20.]
„Ha
egyáltalán még számít:
ROSSZ
a terv- miként eddig is volt.
Még
ennél is rosszabb, hogy a Hatóság úgy
tesz mintha Admiralitás lenne.
Valójában egy kukkot sem ért az egészből, nem is konyít a témához, de százezer
kekec jogszabályi-háttérhez kötelező igazodási-parancsával minden lépést
ellehetetlenít.
Ilyen
feltétel-rendszer mellett SEMMI nem lehet működőképes. (Az, hogy valamit mégiscsak
valaki/akárki végrehajt majd, nem tekinthető sem megoldásnak sem eredménynek –
ebben a műfajban/kategóriában.)
Ilyen
feltételrendszer mellet természetes hogy „nevetséges” a (már ismertetett)
rehabilitációs-javaslatom.
Nosztalgiára
(miként Bradbury: Marsbéli krónikáját): https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/holt-tisza_9.html
Kezdő-lépés
az lehetne, hogy ezeket a hatósági-tényezőket kellene a rehabilitációt váró
tömegek elé állítani. Álljanak abban az amfiteátrumban helyt. Ez lenne a
feladat „oroszlán-része”.
Azután
minden könnyebb lenne.
A
választás is: bátortalan és próbaszerű hely-közeli pilotos-tévelygés, avagy
hittel nekilátni az eleve több évre húzódó valódi tennivalók sokaságának.
Nem
tudom, a Gyálai közösség ismeri-e/emlékszik-e a „Híd a Kwai-folyó felett” zárójelenetének a dilemmájára? Ahol
kiderült, hogy nem a japán őrök a leküzdhetetlenek; a saját tábornokukat
kellett volna lelőniük a híd-megsemmisítőknek. Aki, a teljesítmény fölött érzet
büszkeség miatt nem engedte a hídrobbantást, s lelőtte saját katonáit inkább –
s ment utána szabadon az ellenséges vonat...
Nos,
látni kellene végre: Nem az Adept-Enviro
a fő-gonosz itt; ők csak bátortalan próbálkozók – miként mindenki más is az
lenne az ő helyükben, ekkora „hagyatékkal” szembesítve.
Akit
(valahogyan) „le kellene lőni” az maga a Hatóság;
amely mindent reguláz, előír, megkötéseket sorol – de effektíve semmit nem
ért/csinál.
UFF.”
(1)
Két hozzászólás tartalmát idézném, latolgatásul a Hatósági-hozzáállás megítéléséhez:
János Györgyey: Annyit tennék
hozzá, hogy ez a hatóság az is, aki az utolsó, és állapotot konzerváló (vagy
még tovább rontó) szennyezőnek a Floratomnak
kiadta a szennyezési engedélyt, a magas egyedi határértékekkel, és nem szabott
már évtizednyivel korábban időhatárt a szennyezésnek.
FE: A kiegészítés
pontos, egybevág a vázolt fő-iránnyal.
Mutatja a
"készségeiket" (és a készségességüket is).
Emiatt szenteltem
Nekik/róluk külön fejezetet: X.)
"Zárásképp".
[SOKKAL több
figyelmet kellene szánni erre a "kasztra", mint az egymás-közti
pártos-elégedetlenségre.]
-------------------------------------------
11. Privát gondolatok – közszemlére [2020. május 20-24.]
Az
alábbiak is privát levelezésből valók.
Közreadásuk
gondolata ekként merült fel [2020. május 20-án]:
„Mit
szólna hozzá, kedves Irén, ha az
Önhöz írt Email-leveleim tartalmát a csoporttagok számára is olvashatóvá
tenném?
Túl sok Önön a
teher; s lehet hogy "több szem többet lát" alapon elindulhatna egy
aktív kezdeményezés (vagy legalábbis annak közös latolgatása).”
MZné:
„Megtisztelő
számunkra, hogy még most is foglalkozik a mi ügyünkkel.
Persze,
nyilvánosságra hozhatja a teljes levelezésünket is.
Minden
betű az Ön igazát erősíti. Most délután is újra olvastam a tanulmányát. Nekem
ezt többször kell olvasnom, mert nehéz olvasmány a szakmaisága miatt. Annak
ellenére is nehéz, hogy a stílusa könnyed, viszont a tartalma súlyos.
Tegnap
Györgyffy György tanulmányát
olvastam, ő ugyan ezt a megoldást javasolta, mint ön. Sőt a mi két biológusunk
is hasonló megoldás mellett kardoskodott.
Nagyon
sajnálom, hogy nem az Önhöz hasonló tudású és személyiségű emberek vannak
döntéshozatali közegben.
A
legnagyobb baj az hogy nem vagyunk képesek egységesen fellépni. Ez látható ezen
a csoporton is.
Valóban
sok rajtam a teher, tehát nagy örömmel veszem ha továbbra is velünk dolgozik.”
A magam-szülte
sorokat alább vágatlanul adom közre, a levelezőtárs anyagából pedig (aki beleegyezését
adta a közléshez, abbeli együttes reményünkben, hogy a tartalom szélesebb
ismerete előmozdíthatja a tennivalók meglépését) adekvát részleteket.
Ezúttal
a legfrissebb irat-fejleményekkel keresett meg Molnár Zoltánné. Néhány oda-vissza következik:
„Végre sikerült időt szakítanom és belenéztem
a csatolt iratokba.
Nem
tapasztalok bennük semmi komoly előrelépést. Ismétlések és semmit-mondások
sorjáznak bennük egymás után, egymást idézve, végtelenített irathosszban.
A
Floratom „feljelentése” sokkal
konkrétabb alapokon kellene nyugodjon. Ehhez már korábban javasoltam a
teendőket(1):
konkrét mérések, éspedig Önök által (megrendelve/finanszírozva).
Levegőbe-beszéléssel és gyanus de hiányos önbevallási-adatokkal nem lehet a
vádemelést konkretizálni.
A
nagyobb ügyben még-kevesebb haladást látok. Magam ezen újabb szüleményeknek már
nem tudok kellő figyelmet szentelni: azt anno áttekintettem A-tól Z-ig.
Állítólag Önök közül is többen kifejezték hogy végre értik, s átlátják hogy az
lenne a követendő teendő. A kész és számtalanszor feltálalt elfogadhatatlannal
akarnak Önök örökre vitatkozni, a szenvtelen és érdektelen Hatóság állandósult közbeiktatásával? Mert jelenleg ez a
processzus. És ez – gondolom Ön is észleli – azóta sem vezet sehova se.
Miért
nem próbálnak leülni közvetlenül egy asztalhoz az Adept Enviro-val? (2) Ezzel legalábbis kiiktathatnák a
szószaporító jogi-vízfejeket. Hátha a tervezetem alapján ki tudnak velük
egyezni: más metodika, más helyszín, semmi sürgetés, s egyezség után maximális
polgári-támogatás. Nekik is nehéz lehet: kötött a kezük, sokminden által. És
higgye meg: mások sem csinálnák alapvetően másként a dolgot, mint amit ők eddig
elképzelésként beadtak. Jelenleg ennyi a köz-tudás, ezt okítják mindenütt. A Vízgazda
elve nagyban még ismeretlen. Ezért kell felnyitni a szemüket a működőképes és
biztonságos alternatívára – amelynek a megismerésével Önök is késésben vannak.(3)
Ebben
persze csak az lehet partner, aki képes átlépni a „mészároslőrincezés” felett, ha másért nem mert megoldás-centrikusan
gondolkodik. Meggyőződésem hogy nincs más út. Legfeljebb az állandósuló
tétlenség, a végtelenített vádaskodások, és a 100+ oldalas törvényi
oda-visszák. (Ami alatt a Floratom
továbbra is „szarik” a vizükbe.)
Javaslom
hogy vitassa meg ezt a józanabbakkal; vegyék át újra tüzetesen az anyagomat; s
olvasgassanak a Vízgazdához kapcsolható anyagokból minél többet a tárgyalások
előtt.”
FE [2020. május
13.]
MZné [2020. május 14.]
„Egyetértek
minden szavával. A Flóratom Kft
szennyezéséről közérdekű bejelentést tettünk az ügyészség részére. Úgy
gondoltuk a felderítés és a bizonyítás az ő feladatuk. Folyik a nyomozás
bekértek minden rájuk vonatkozó adatot. Persze én is csodálkoznék, ha
megbüntetnék a céget. Saját bevallásra vannak kötelezve akkreditált labor
által, de valóban furcsa számokat hozott ki ez a labor. Mi is észrevettük az
ellentmondásokat.
Próbáltunk
saját méréseket végeztetni, 500 ezer Ft. körüli összegről kaptunk árajánlatot,
de amikor megtudták miről van szó, nem vállalták a vizsgálatot…”
„Még
február elején felhívott az Adept Enviro
Kft-től Dr. Vámosi Oszkár,
találkozóra hívott bennünket. Nagyon intelligens és udvarias volt, de egy
néhány nap elteltével visszavonta a találkozót, mert az OVH és az Ativizig
megtiltotta nekik ezt a megbeszélést. Erőszakos, lekezelő, lakosokat semmibe
vevő stílust vettek fel, mert le kell nyomniuk ezt a variánst a torkunkon…”
„Valóban
jól látja, a mi egységes fellépésünk gátja a politika, a mészároslőrincezés.
Egyesületünk
a politikusok ostorozása helyett szakmai számonkérést próbált kiharcolni, és
nem azért mert féltette a jobboldal hitelét. Kikapcsoltuk a politikát. Az ránk
telepedett kívülről is.
A
vízgazda elvet bevallom Öntől hallottam először, bízom benne, hogy a szakemberek
ismerik, vagy előbb-utóbb megismerik és alkalmazzák is. Lehet, hogy nem marad
más választásunk.”
Válaszom: [2020. május 14.]
Nem
ismételgethetem (idő-szűke miatt sem) a már elmondottakat, de még-egyszer
nekifutok.
1.)
A Floratomot illetően. Olvassák el
együtt alaposan az Önnek FB-üzenetként
küldött soraimat (itt:
10.
tétel),
s eszerint méressenek. A Wessling minden mintát átvesz, szabott áraik
vannak az egyes komponensekre. A minta eredetét nem kell megjelölni, csak a
típusát („tisztított
szennyvíz” ebben az esetben – ennyi kell ahhoz hogy Ők kiválasszák a labor-elemzési
procedúrákat).
Az akkreditáció teljességét pedig (a mintavétel
felől) az biztosítandja, amit már leírtam: Együtt felvinni a frissen-vett
mintát, s ellenjegyeztetni az átvételkor hogy azt a felutazott közösség adta
át. Ezek után az Önök esküje a biztosíték arra, hogy a mintavétel nem
manipulált. Ha lenne erre energiájuk, az 500 ezres árajánlattevőt fel is
lehetne jelenteni. A Wessling
elemzési-költségei (a bevállalt komponensektől függően) 30-50 ezer Ft.
A Hatóság ezirányú „kötelezettségeire” nem
építenék. Azt se tudják mi lenne a pontos teendő. Csak a paragrafusaik szálain
tudnak mászni, mint a vak pókok. Éppen emiatt kell minél
egyszerűbb/egyértelműbb feladat elé állítani őket.
2.)
Nem véletlenül fektettem annyi energiát a Gyálai
Holt-Tisza esete feltérképezésébe. Ugyanis jelenleg NINCS „szakember” aki az ott-leírtak mentén mozogna, pláne
nem alapos ismeretekkel rendelkezne róla. Aláhúzom hát: Ne várja, senki a
csoportban, hogy a jelenlegi képzéssel bíró AKÁRKI is e tudás mentén képes
lenne segítőleg belenyúlni. Ebből is adódik: Ha „leváltanák” az Adept Enviro-t, a helyükre kerülő is
csak ugyanazzal próbálkozna – legfeljebb nem „pilot-projektben” tervezgetne,
hanem azonnal az orruk alá pakolná az egész trutymót. A „jognak” a megoldáshoz
pedig SEMMI de semmi köze. Az csak asszisztálás címén keresztbe-tesz, nehezít,
megköti mindenki kezét, és az időt húzza a végtelenségig – miközben mindenkit a
határideivel presszíroz. [S
ezáltal csupán egymásnak ugrasztja a feleket, miközben a kipárnázott székeikben
seggelve gyűlnek alattuk stressz-nélkül a nyugdíjévek, s zsebelik be arcpirító
fizetéseiket a semmiért – pontosabban: a jelölt károkozásokért,
hátráltatásokért.]
Tehát:
KERESSÉK igenis újra a direkt
kapcsolatot. ÁTGONDOLTAN. (A következő vállalkozóval is ugyanezt kellene
tegyék.) Azóta ott is gyűltek a bosszantó, hatóságtól kapott tapasztalatok.
Tudatosítani kell bennük, hogy Nekik nem tilthat meg semmiféle kommunikációt
senki – pláne ha a kezükbe kerül az a tudás, amelynek onnantól fogva egyedül Ők
lesznek (hazai kivitelezői viszonylatban) a birtokosai. Ezzel olyan erőfölénybe
kerülhetnek, hogy aki útjukat állná, az bevádolható lesz a
rehabilitációs-projekt direkt akadályozásával. S ha ehhez még elnyernék
biztosítékul az Önök nyílt polgári támogatását, akkor a jog árkusait turkálók
is előhalásznák az engedélyezéshez szükséges érveket, bárhonnan is – mert
különben a büdös életben nem fog senki a nagybani akcióba belevágni, csak a
„szilánkok próbaszerű leharapásaival” fog elolvadni a hatalmas pénzalap.
Ehhez
persze jó lenne beletanulni kissé a Vízgazdába, ami nem lehetetlen.
Ugyanis, éppen a vízügyeskedő
„tudósvilág” nagyképű elutasítása miatt, szinte minden idevágó anyag
KÖZÉRTHETŐEN, ismeretterjesztői nyelvezettel lett megírva. (Nincs tehát Önökkel
szemben egyetlen „szakember” sem előnyben, amennyiben veszik a fáradságot ezen
újdonság megismeréséhez. S ismétlem: a [tárgyalási] teendőikhez képest [is]
ebben jelentős elmaradásuk van.) A jelenlegi források közül kettőt ajánlanék,
mindkettőt könyv-alakban. Az egyiket a rendszer megalkotója írta, a másikat
jómagam.(4)
[Mindketten
vegyészek vagyunk, kutatói-háttérrel és biztos tudással, messze-szélesebb
területeken is; nem afféle frissen-talpalt területi-szakmérnököcskék, akiket
Önök jóhiszeműen „szakértőkként” fogadnak el. Amellett, már nyugdíjas-korúak
lévén, egyikünket sem kötnek meg „felső direktívákból eredő munkáltatói-elvárások”.]
Mindkettő
tudtommal önköltségi-áron beszerezhető a közelükben lakó Szijártó Csillától (tag a csoportjukban: „Allics Otrajizs”-ként). (S ha ebből bír 1-1 példánnyal az
egyesület, akkor saját berken belül kölcsönözhetik is.)
Valójában
ezen könyvbeli alaptudások után lesz igazán értékelhető
(Önöknek is, az Adept Enviro
embereinek is) az a megközelítés, amit a blog-bejegyzésemben
megoldás-verzióként kifejtettem.
Vissza-mutató
kiegészítések
[2020. május 25]
(1) Ld. az alábbi
levelem (10. tétel).
(2) A magam hasonló
próbálkozását ld. a 9. tétel alatt.
(3) Ismételten
jeleznem kell: Megkerülhetetlen hogy valamilyen szinten megismerkedjenek a Vízgazda-rendszerrel.
Máskülönben teljesen kiszolgáltatottak maradnak a halandzsázó hadováknak, s
segíteni sem lesznek képesek abban hogy a majdani kivitelező komolyan vegye
Önöket: megértse óhajukat, érveiket – vagy akár az esettanulmányom
velejét/részleteit.
(4) A két könyv:
· Országh József: A Víz és Gazdája (Ekvilibrium kiadó,
2019)
· Fuggerth Endre: Szenny és Víz (Könyvműhely, 2018 –
magánkiadás)
-------------------------------------------
10. Floratom: habozás kontra habzás [2020. márc. 6.]
Az
alábbiak privát levelezésből valók.
A
Gyálaréti Lokálpatrióta Egyesület
elnökeként Molnár Zoltánné időnként
megkeresett anyagaival, részint tanácsot részint áttekintést kérve róluk.
Jelen
esetben az azóta is gátlás nélkül szennyező Floratom
Kft. valamilyen-szintű kérdőre-vonása volt a tét. Ő hatósági-beadvánnyal
kísérelte meg kicsikarni a lépést, magam előzetes mérésekbe invesztálást
szorgalmaztam, ekképp:
„Természetesen
helyes volt meglépni a Floratom
kibocsátását illetően a bejelentést.(1)
Azonban a tárgyszerű kivizsgáláshoz a
célzottan megválasztott mérések eredményei adnák a szakszerű/teljesértékű
megalapozottságot.
Mint már kielemeztem (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/holt-tisza_9.html II.1. alatt),
szinte biztos hogy kevert tevékenységek eredménye a Feketevízbe csurgatott lé, s az egyetlen tisztázatlan kérdés
csupáncsak az, hogy vajon mi-mindent hágnak át?
A Floratom
„önbevallásain” túl a következőket javasolnám a csoporttagoknak
megfinanszírozni s megtenni:
Mintavétel + személyes beszállítás egy
nívós akkreditált laborba: Wessling
vagy Bálint Analitika.(2)
Mivel maga a mintavétel akkreditáltsága (a
távolság és a kiszállás költségei okán) rendkívül megdrágítaná a megteendőket,
ez a mintavételi-lépés (a jogi-procedúrában) kiválható lehet egy
„hitelesítő-bizonylattal”, pl. a következőképpen. A mintavételt minimum 3 fő
együtt végezné, s szétválás nélkül még aznap felutazva együttesen adják át a
vett mintát, egy olyan okirat ottani láttamoztatása mellett, amely
rögzíti/tanusítja azt, hogy a jelenlevő átadók garantálják hogy a mintavétel
hiteles, nincs körülötte „csalafintaság”.
A célirányos elemzendők listája amúgy
sokkal rövidebb: KOI, ƩN, ƩP. Ha a gyanu
kommunális/szaros víz hozzávezetését is meg kívánja célozni, akkor fecal coli (FC) ill. fecal streptococcus (FS)
vizsgálatot is kell kérni. [Ez annyiban bonyolítja a helyzetet, hogy pl. a
Wessling erre a célra csakis a saját maga által adott sterilizált edényben
fogadja el a mintát – máskülönben még a mérés akkreditáltságáért sem felel. Ez
tehát újbóli felutazást kíván. N.B.: A két bakteriális vizsgálat együttese
pedig igazán perdöntő eredményt támaszthat alá. Ugyanis, az FC/FS»4 csakis emberi-ürülék esetén áll
fenn.]
Jeleztem már, hogy az NH3/NO3 arány is beszédes
lehet – kiváltképp ha előzetesen kideríthető: pontosan miféle
műtrágyákat/tápsókat alkalmaz a Cég. Ekkor tehát az NH3-N és NO3
komponensek méretésével bővül a lista. Az egész ~40 ezer Ft-tal betakarható.
(Fenol méretése ezúttal szükségtelen.
Mivel eredője maga a termálvíz, az sem nem csökkenthető se nem növelhető.
Kiküszöbölhető csakis akkor lehetne, ha a (fűtésre használt) termálvíz vissza
lenne préselve oda ahonnan vétetett. Ez azonban ÉPPEN amiatt nem léphető meg a Floratom esetén, mert egyéb
tevékenységeivel olyannyira összeszennyezi ezt a vizet (s erre már egyedül a
magas KOI érték is elegendő bizonyíték), hogy annak visszapréselése
már alaposan megváltoztatná a földalatti szennyezési-körülményeket, tehát nem
is vállalható be. Magyarul: a fűtési-célzattal takarózik, miközben olyan
elbocsátással bír ami senkire nézve nem megengedhető.)
[Magam évente néha többször is végeztetek
elemzéseket (saját költségemre: ~30 eFt/alkalom) a Vízgazda-elvű
használtvíz-kezelő háztáji-elrendezésem hatékonyságának prezentálására [https://szennyviztisztitas.blogspot.com/p/trend.html], holott nem én
támadom a felszíni-vizeinket elszennyező Szennyvíztisztító-telepeket, hanem
engem bírságol meg (ezeket meg sem értve, paragrafusokban nevesített
sületlenségek alapján) „talajterhelés” címén az Önkormányzat jegyzője.]
N.B.: Akár a megteendőkhöz
„társkeresésre”, akár a Csoportot
tájékoztatandó, felhasználhatja 1:1-ben a fentebb leírtakat.”(3) [2020. március 6.]
Vissza-mutató
kiegészítések
[2020. május 25]
(1) Úgy tudom, az ügy
azóta lezárásra került. Minden praktikus vonzat nélkül. Mindössze a
privát-videók sokasodnak a rózsaszín vízről és a bűzlő beömlésről.
(2) Ebből sajnos
semmi nem valósult meg – máig.
(3) Emiatt is a jelen
közreadás.
-------------------------------------------
9. Kísérleti nyitás az Adept Enviro felé [2020. febr. 28.]
Úgy
éreztem, próbát kell tenni a „Ha a hegy
nem megy Mohamedhez…” elgondolás mentén is.
Merthogy,
az esetet tekintve, a rehabilitáció sikerénél nincs semmi fontosabb.
Politikamentesen,
maximális szakmai segítséget kínálva.
Ebből
az indítékból született az alábbi levél:
„T.
Adept Enviro Csapat – és mögöttes Háttér!
Hadd
szögezzem le, már itt az elején, hogy segítő
szándékkal ajánlom az alábbiakat a figyelmükbe.
Távolról
sem mindegy ugyanis – sem a belpolitikai-stabilitás fennmaradása szempontjából,
sem pedig a megnyugtató megoldás felől nézve – hogy a Gyálai Holt-Tisza kapcsán tervbevett rehabilitációs projekt valóban
sikeres lesz-e, valamint hogy menetközben milyen egyéb hullámokat vet.
Rengeteg
ugyanis a lakossági-oldalról mutatkozó ellenkezés, elégedetlenség, ellenérzés,
hitetlenkedés – a dolgok mélyebb értelmezése nélkül is, amit a „tárgyilagos”
média tovább is dagaszt. Abból a szempontból magam is a kritikusok közé
tartozom, hogy kutató-vegyészi szemüvegemen át tekintve, mind az eddigi
többéves előkészületek anyagaira mind az Önök által kísérleti-előzetesként
bevállalni-tervezett pilot-projektekre ki kell jelentsem: összességében és
külön-külön is mind rendkívül gyenge szakmai lábakon áll.
Ennek
pontosított elemzése hozzáférhető abból az összegzésből,
amit 2019. december 4. és 2020. január 9. között az ügyben érdekelt
lakossági-csoport felvilágosító-szándékú tájékoztatására alkottam meg. Túl az
ott aratott elismerésen azonban az kell tapasztaljam, hogy az ügy továbbra is
előnytelen holtvágányon vesztegel(1), ahol a különféle hatósági oda-visszák
cseppet sem nyugtatják a kedélyeket, érdemi elmozdulást pedig végképp nem
biztosítanak.
Ebben
a ki tudja meddig tartó viszonylagos szélcsendben kínálom fel Önöknek a már
elkészített anyagomat változatlan formában, mely igyekszik minden aspektusra
kitérni; így a VIII. fejezet szakmai-anyaga birtokában a IX. fejezet egy
totálisan eltérő jellegű végrehajtási-tervezetet vázol, miközben a XI. fejezet
alatt rámutat az Önök legutóbbi (168-oldalas) beadványának számos
megkérdőjelezhető pontjára is.(2)
Mivel
az elemzésemben levő tényanyag új (feltehetőleg eleddig nem ismert) elemei nem
illenek könnyen a jelenlegi állóképbe, ám garanciálisan alkalmasak a
környezet-helyreállító közbe-avatkozások hatékonyabbá tételéhez, alapos és
többszöri átolvasást javasolnék. A javasolt út terep lehet a sikeres
kilábaláshoz, s egyben a szakmai megújuláshoz is, eljövendő további projektek
elé.
Szükség
esetén személyes konzultációra is rendelkezésre állok – a saját portámon. (3)”
Vissza-mutató
kiegészítések
[2020. május 25]
(1) Az újabb
fordulatot a 12. és 13. tételek alatt elemzem.
(2) A
blog-statisztikámon az Olvasók által ekkor már magára-hagyott Elemzés 1-2 héten keresztül jónéhány
megnyitást mutatott. Visszajelzés vagy érdeklődés azonban nem történt.
(3) A cél érdekében
ez az álláspont azóta sem változott.
-------------------------------------------
8. Terjesztés – visszhang reményében (1) [2020. február
hava]
Próbálom szélesíteni a közönséget…
Vissza-mutató
kiegészítések
[2020. május 25]
-------------------------------------------
7. Kalkuláció az elszállításról [2020. jan. 15.]
Ma
is felmerül – legfőképp letromfolásképp – hogy „az elszállítás rendkívül költséges lenne!”.
Túl
azon, hogy rámutattam: sokkalta nagyobb-volumenű meder-kotrási anyag
elszállítása is megtörtént már a régióban, nem is oly rég [Elemzés
IX.) fejezet 5.) pont alatt: Maty-éri
versenypálya],
szolgáltam egy hevenyészett számítással is a jelen „lehetetlen-vállalkozás”
mibe-kerüléséről.
„Valamit amit
lehagytam – talán mert annyira kézenfekvő.
A „milliárdok”
kontra szállítási-nehézségekhez: ADU-ÁSZ.
A többször is
lekárogott Horvátországi szennyvíziszap 41 ezer köbmétere 2000
kamion-fordulóval jut el közúton a több-száz kilométernyire fekvő
Székesfehérvárra.
[S most ne a
bevételekről essék szó (a „szartól-szabadulásért” a horvát fél fizet), csupán
próbáljunk üzemanyag-költséggel kalkulálni.]
Náluk egy fuvar
tehát kb. 20 tonna.
A Szeged-környéki
földutakat célszerű lenne 7,5 tonnára hitelesített szállító-gépjárműveknél
nem-nehezebbekkel terhelni. Ha a kitermelendő iszap-mennyiséget felsrófoljuk is
120 ezer m3-re, ez a 7,5-tonnás kocsikkal 16 ezer forduló.
Utánanéztem az
üzemanyag-fogyasztásoknak is: 40-tonnás kamion 27 litert fogyaszt 100 km-en (Svéd
új-modell). Mi most adjunk itt bőséges kedvezményt a hazai, idősebb gépparknak:
a 7,5-tonnás jármű is bizonnyal elevickél megpakolva 60 liter/100 km
fogyasztással.
Ha most vesszük a
javasolt ~ 25 km távolságra az iszap-elszállítást, akkor az vajon mibe kerül?
NEM MILLIÁRDOKBA.
Hanem: 16000 (forduló)
* 15 (liter üzemanyag/25 km) * 400 (Ft/liter üzemanyag) = 96 millió Ft.(1)
S mivel az iszap
amúgyis a platón van már, ez a plusz-költség tingli-tangli tétel (a projektre
kapott össz-támogatás 4,5 milliárdjához képest) a továbbszállítása, a szinte azonnali
deponálás helyett.
[Azt pedig már
említettem az Esettanulmányban, hogy
a tovaszállítást követő háborítatlanul elfekvő vékony-deponálás jóval kedvezőbb
energiamérlegű, mint a 15-szöri „prizmás-átforgatás”.]
NE HAGYJÁK MAGUKAT
LEBESZÉLNI, BECSAPNI – pláne ha a kalkuláció ennyire elemi.”
Vissza-mutató
kiegészítések
[2020. május 25]
(1) Egy-egy (már
létrejött) Hatósági-határozat különféle
illetékköltsége ~3 MFt. [975
ezer Ft „jogorvoslati eljárás díj” + 1,950 ezer Ft „igazgatási szolgáltatás
díj” az Elemzés-ben taglalt 3.
dokumentumért.]
Vastag pénz, sutba-dobható papírokért – „…míg az idő halad…”
-------------------------------------------
6. Toldás készült az elemzéshez (1) [2020. jan. 15.]
„Mivel
2020. jan. 8-án súlyos dokumentum érkezett – csaknem észrevétlenül – fontosnak
tartottam vele foglalkozni, kiegészíteni vele az „Esettanulmányban” már taglaltakat.
Az
újabb doku az Adept Enviro Kft.
168-oldalas szerzeménye, s elérése Molnár
Zoltánnénak köszönhető.
Ennek
az elemzését tettem meg és adom közre az előző blog-bejegyzésem toldásaként:
XI.)
fejezet „Még egy „katonát”… címmel. (https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/holt-tisza_9.html)
Az
ebben-foglaltak talán már kevésbé „tanárosak” (viszont könnyebben érthetőek), s
úgy igyekeztem hogy a jövendő tárgyalásokra legyen benne kellő muníció is.”
(1)…Talán
elnézi nekem az Olvasó, ha beillesztem a poszthoz érkezett 2 hozzászólást.
Mindkettő fontos üzenetet közvetít – mindmáig meg nem valósul reménykedést.
Irén Kardos: Köszönjük!
Hatalmas segítséget kaptunk Öntől a teljes folyamat megértéséhez, és a
lakossági álláspont kialakításához. Csak reménykedni tudok, hogy lesz egységes
hatósági eljárás, amelyben képviselni tudjuk kisebb és tágabb környezetünk, és
saját magunk érdekeit. Önkéntes segítő munkájáért köszönettel tartozunk,
azonban – feltételezem – igazi köszönet az lenne, ha az élő természetet védő
javaslatai – akár rajtunk, érintett lakosokon keresztül – beépülnének a
környezetükért aggódók és a hatóságok gondolkodásába, s a holtág
rehabilitációjában résztvevők tanulmányoznák és hasznosítanák már ebben a
projektben is.
FE: (Azt hiszem,
rátapintott "álmaim-netovábbjára")
[S jó lenne
észrevenni az apróbetűs-részben: Országh
József professzor kötődését Szegedhez...]
-------------------------------------------
5. Közzétettem a csoportban az elemzést [2020. jan. 10.]
„Íme az „Esettanulmány” – a meglátásomban:
(Nehéz szülés volt.)
Köszönöm a türelmet.”
-------------------------------------------
4. Csúszik a beígért elemzés [2019. dec. 20.]
„Nemrégiben – új belépőként – egy
áttekintést ígértem Önöknek.
A csoporttagoktól érkező frissebb hírek,
valamint az ott feltöltött dokumentum-sereg elemzése azonban számos esetben
igényelt további, néha igen-messzire elkalandozó felderítési-munkálatokat.
Mindezen rendkívül időrabló tevékenységek
akkor hozhatnak kifizetődő eredményt, ha általuk megfellebbezhetetlenül zárhatók
ki bizonyos elképzelések, melyek áterőltetése folyamatban levőnek tűnik.
Azonban, túl ezen a megakasztásra-alkalmas
érvrendszer kézre-adásán, elképzelésem szerint kiaknáznám a gyűjtött anyagot
abból a szempontból is, hogy egy reálisan kivihető, biztos-jövőt adó
alternatíva kínálatát vázoljam.
Mindez azonban eddig is roppant
odafigyelést, s továbbra is időt s alaposságot igényel.
Érzésem szerint a munka ~60%-a már
„zsákban van”, de Karácsonyra semmiképp nem tudom befejezni.
Minden őszinte érdeklődőnek hát azzal
kívánok Békét s Nyugalmat az Ünnepekre (és távolabbra is), hogy az ígéretemet
beváltom, s amint elkészültem, a „tanulmány” elérhetőségét rövid-posztban
jelezni fogom, ugyanitt.”
-------------------------------------------
3. Bejelentettem: feltáró elemzést készítek az eset/ügy kapcsán [2019. dec. 4.]
Az
előzetes felderítő-adatgyűjtés ideje alatt volt 1-2 reagálásom a csoportban
előugró, szakmailag nem-odavaló dolgokra.
S
olyan is, amiért köszönetet mondtam. Ez utóbbiból egy pezsgőbb üzenetváltás(1):
Gabriella Ny kibányászott és
közzétett egy hatalmas adatbázisból a Floratom
kibocsátásait tartalmazó adatokat, feldobva a labdát: lehet-e kezdeni azzal
valamit?(2)
FE: Nagyon szemfüles
!
Letöltöttem
mindkettőt, vizsgálom.
(Hirtelenséggel is
ó-borzalom ellentmondásokat találtam. - A papír mindent kibír; a bürokratáknak
elég tétetett...)
GNy: Mindig vannak ellentmondások,
az élet már csak ilyen. Ez az egész meg annyira magyar és annyira elszomorító.
Csak az akaratom múlik, hogy jól csináljanak valamit. De nem, lőjük be a
minimum szintet, aztán magyarázzuk meg magunknak és mindenki másnak, hogy
többet nem is tudunk tenni. Majd sajnáljuk magunkat és tegyük szét a kezünket.
Lelkiismeret kipipálva. Szeretnék látni egyszer valami szép megoldást, amire
tényleg büszkék lehetünk. Nem tudom hány generáció múlva lesz ez, remélem nem
sok.
FE: Amikor
"ellentmondást" emlegettem, igencsak eufémikusan fogalmaztam.
Valójában elképesztő
blődségekre akadtam – csupán nem kívántam újólag erősebb nyelvezetet használni,
hátha valaki ezt is zokon/magára veszi.
GNy: Szerintem
"polcra" készülnek a dokumentumok sok esetben. Polcos dokumentumokat
nem nagyon szabad nyitogatni, leporolgatni, esetleg netán szakmai szemmel
beletekintgetni, mert árthatnak a jó egészségnek és a szakmaiság felé való
elköteleződésre való hajlamnak.(3)
FE: Mentségemre: nem
én ástam elő.
De ha már felszínre
bukkant, belekukkantottam.
Menjünk el szó
mellet a "polcra-gyártott" anyagok degeneráltságán? - Vagy mutassuk
fel a "véres kardot"?
(Be szoktam
vállalni – népszerűtlenül – az utóbbit.)
GNy: Mutassuk, én is
be szoktam
FE: Amíg elkészülök
a Holt-Tisza körüli felderítéssel – ha érez hozzá kedvet – itt egy
"vastagabb" téma feldolgozása, korábbról: https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/p/pa-parizs.html
GNy: Nem mélyednék
bele, a kémia és fizika sose tartozott az erősségeim közé, ezt rábíznám a
szakemberekre. Úgy hiszem mindenkinek abban kell okosakat mondania, amihez ért
is. Maradnék a társadalomtudományoknál.
FE: Öreg hiba.
Ez vezet a
megvezetésekkel teli kiszolgáltatottsághoz.
Ezen a végzetes
buktatón kívánnék segíteni változtatni.
Emiatt írom minden
szakmai-anyagomat ismeretterjesztői-szintre lehozva.
Hogy minden
érettségivel bíró, a gondolkodás elemi-lépéseivel önállóan is megbirkózó úgy
szerezhessen ismereteket, hogy ne legyen továbbra is kiszolgáltatva a
„szakemberek” kinyilatkoztatásainak.(4)
Ha az efféle
„rögösebb” olvasmánytól továbbra is kíméli magát a tisztán-látni óhajtó
átlagpolgár, akkor csupán egyetlen fogódzó marad számára: melyik állítás mögé
sorakoznak többen?
Ez az arányszám
viszont (nagy-hatású esetekben különösen) köszönőviszonyban sincs a
tartalmi-igazsággal: Kopernikusz, Galilei, Mendelejev, Semmelweis… Emberöltők
(s sorstragédiák) kellenek a „korrekciók” megtörténtéig.
Jelen-esetben a
Gyálai Holt-Tisza körüli ténykedések a tét.
Be fogom mutatni a
„szakemberi-megközelítések” tétovaságát, őgyelgéseit, „kiskorúságát”. Azonban
ez sem történhet úgy, hogy pusztán társadalomtudományi elmélkedésekkel rántsam
le ezekről a leplet. S a majdani effektív tennivalók logikájához is szükséges
lesz a szakmai-fortélyokba való bepillantás.(1)
Máskülönben hiába
dolgoztam – s Önök is hiába várják a „csodát”…
No, itt kaptam egy rendreutasítást. (Szerencsére,
„társalkodónőm” nem érezte sértve magát.)
GNy: Én kíváncsian
várom a dokumentumot.
FE: Nyugodt lehet,
nem állok le vele.
De többet
"élőben" nem reagálok.
A lelkiismeretre
hatni akaró megjegyzéseim úgy fest rendre zavart okoznak. A célom – ha valaki
újraolvasná az eddig sérelmesnek ítélt hozzászólásaimat – távolról sem ez.
Hanem felkészíteni
a valóban érdeklődőket a nehezebb olvasmányra.
Amit lehet akár a
hón alá fogni, s dörgölni a "hatóságok" orra alá, megválaszolni a pontjait.
Uff.
GNy: Engem nem
zavart, de köszönöm, hogy Zoltán Lukács kiállt értem. Még élveztem is az
eszmecserét, elmélkedést. Hosszasan folytathatnánk, bár szerintem sokakat
untatna. Én kifejezetten felélénkültem a borús hírek mellett itt, ebben a
csoportban.(5)
Vissza-mutató
kiegészítések
[2020. május 25]
(1) A közrebocsátott
szóváltást több szempontból is tanulságosnak tartom. Hogy ezekből ki mennyit
vesz észre, az szolgáltathatná a nagyobb tanulságot. Építhető-e az összefogás a
távolság/különbözőségek ellenére, vagy csak diskurálunk – s akkor azzal kell
szembesüljünk ami ma is van: nuku valódi előrelépés.
(2) Kibontva: Elemzés
VI.) fejezet 6.) és 7) dokumentumok alatt
(3) Rendkívül fontos
meglátás. Bár elterjedtebb lenne a csoporttagok között. S alkalmaznák is, az
új-meg-új Hatósági-szüleményekre…
Kikényszerítve ezáltal vagy tartalmat, vagy a tartalmatlanság beismerését. S
onnantól kerülhetne a gyeplő értőbb hajtó kezébe…
(4) Sűrített ars poetika. Ha nem teszek a
feltárásokba szakmai-konkrétumokat, kinek lehetek vajon meggyőző? Esetenként
jön a lefitymáló megjegyzés, egyéb minősítések. A „szakma” pedig kényelmesen
hátradőlhet: nem veszélyezteti az állásukat ekkor semmi. Ha viszont élek a
szükséges szakmai-részletek betétével, akkor az átlagolvasó tol ijedezve félre:
nem vállalkozva olyas következtetések megemésztésére, amelyeket az
alapműveltség birtokában pedig megreszkírozhatna – saját világos-látása
érdekében.
(5) Azon túl, a
továbbiakban is kaptam Tőle értékes segítséget. Pl. amikor fel kellet deríteni
bizonyos terepviszonyokat, amik jellemzőit Dégi otthonomból nem sikerült
felderítenem. [Elemzés
XI.) fejezet 2.) alatt taglalt 15. ábra]
-------------------------------------------
2. Barta Edit invitálására
(egy
lakossági-fórumra) [nem-sokkal 2019.
nov 27. után]
„Köszönöm az invitálást de túl messze
lakom (Dég, Fejér-megye).
A részvételem akkor sem mozdítana előbbre
semmit, ha jelesül ott lennék: Vajon mitől lenne meghatározó a szavam, mikor
tele van tervezővel, kivitelezővel s megannyi funkcionáriussal a háttér?(1)
A lakossági-félelmek gerjesztette
sajátos-elképzelések zűrzavaráról nem is beszélve…
A tervezett „rehabilitáció” bármilyen
aspektusa mellett elsőrendű lenne annak a tisztázása, hogy az intézkedéssel
párhuzamosan vajon egyben megszűnnek-e a szennyezőket-kibocsátó vállalkozások
eddigi gyakorlatai? – Mert ha nem, akkor az egész kotrásnak+deponálásnak semmi
de semmi értelme.
A nagy lakossági
agytröszt-összevisszasághoz ajánlanám megrágni a VÍZGAZDA alapvető elemét(2):
„AZOK A „SZENNYEZŐK” AMIK A VÍZBE-BOCSÁTVA SZÁZFÉLEKÉPP KÁROSAK, AZ ÉLŐTALAJON
ELHEHYEZVE EZERNYI HASZNOT HOZNAK IDŐVEL”. Ezzel legalábbis sok félelem
gyengülhetne.
Mivel azonban a projektben érintett
résztvevők egyike sem intimus magával a Vízgazda-koncepcióval, ezért minden
tevékenységük bizonyos-fokig ötletszerű: lehet jó-irányú, s lehet duplán-káros.
A megoldás(ok) felé vezető úton a
leghasznosabb invesztálás a Vízgazda megismerése lenne. Csakis
ezután lehetne remélni hozzáértő-nekibuzdulásokat.
S ha felébredne a fogadókészség ebbe az
irányba, talán az első lökést a részletek felé az alábbi rövid írás kínálhatja:
https://szennyviztisztitas.blogspot.hu/.../a-tisztitasi...”
Vissza-mutató kiegészítések [2020. május 25]
(1) S valóban, ezt
azóta is többen megkérdőjelezik. Hiszen nem vagyok se környezetvédelmi-mérnök,
se vízügyes-szakember, se hidrogeológus – abban a témában amely mind-hármójuk
tudásánál többet kíván. Kutató-vegyész
múlttal rendelkezem, meglehetősen elágazó tudásháttérrel. Plusz annak az
anyagnak az alapos ismeretével, amely még (számos erőfeszítés ellenére)
rendkívül kevesekhez jutott el [ld. alább, (2) alatt].
(2) Országh József Belgiumi
vegyészprofesszor életmű-alkotása: a Vízgazda-rendszer.
Szomorúan kell konstatálnom, hogy számottevő érdeklődés e kardinális
segédeszköz irányába azóta sem mutatkozott. Ami mind a lényeges pontok
megértését, mind a tárgyalások argumentációit hátrányosan érinti.
-------------------------------------------
1. Első beszállásom [2019. nov. 27.]
„Rendkívül ellentmondásosak a Zoltán Lukács által is kommentált a Flóratom kft termálvizének vizsgálati
eredményei.
Túl azon hogy a Nátrium-koncentráció
önmagában ötszöröse az összes sóénak, van itt egyéb megmagyarázandó is: MI
EGYEBEN ment keresztül ez a termálvíz, mielőtt elbocsátották?
Mert pusztán a kitermelt termálvíznek (még
a mai talajvíz-szennyezettségek mellett se) nem tulajdonsága sem a
fenol-tartalom(1), sem a tisztítatlan
kommunális-szennyvizekre jellemző 1000 fölötti mg/l értékű KOI mérőszám.
Amiből egyértelműen következik, hogy a
háttérben más is munkál(2), s rendkívül nagy a felderítő-szándékú
brigád értetlensége a komplex megközelítés körül.
Ugyanakkor, ez a rövidke adatsor mégis
fontos infó, mert a száz-oldalakra terjengő Bioaqua-anyag
ezek zömére nem tér ki, viszont a haszontalanságokban tobzódik (illékony aromás
komponensek: szinte mind és mindenütt a kimutathatósági-határ alatt).
A PAH-lebontás
miatt nem aggódnék(3): Erre semelyik
„akkreditált-szervezetnek” nincs (és nem is lehet) receptje. A (humuszban
gazdag) talaj mikroorganizmusai előbb-utóbb megbirkóznak vele – lefele pedig
nem mosódik (mert hidrofób vegyületek). [Amúgy a belekerülésük valószínűleg
„ősidejű”: ama említett 1970-es kátrány-befolyási malőrhöz köthető.]
A kármentesítés garanciális megelőzése
egyebekben a Vízgazda-rendszer vonatkozó elemében rejlik. (Mint
ahogyan az eseti kármentesítés kémiai-logikája is.)
Összefoglalva: a szétszórtság és a
(lakossági) hozzá-nemértés sehova sem vezet. Mint ahogyan a bírósági-eljárások
sem adnak semmire igazi orvoslást – viszont az időt a végtelenségig húzhatják,
és igen sokba kerülnek…
A totális meg-nemértés csimborasszója,
hogy szinte gratulál a szerencséjükhöz mindegyik eddig befutott
kármentesítési-tanulmány abban, hogy nem kell előzetesen un. humusz-mentést
végezniük a befogadó-területről, mert az praktikusan humusztalan. Holott
éppenséggel a már jelenlevő humusz lenne az egyedüli garancia arra, hogy
megfelelő koncentrációjú és diverzifikációjú mikroorganizmus-populáció segítse
mind a szervesanyag-lebontást/beépülést, mind pedig gátja legyen ezek lassú
alámosódásának.”
Vissza-mutató
kiegészítések
[2020. május 25]
(1) Ez korrigálásra
szorult. Ld. az Elemzés
III.) fejezetét.
(2) Ehhez támpontokat
szolgáltattam: Elemzés II.) fejezet
1.)ii)
(3) Friss
kutatási-eredmények tükrében: Elemzés
VIII.) fejezet 2.) alatt
-------------------------------------------
ugrás az Elemzéshez
ugrás az
Eligazításhoz és Tartalomra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése