Talajjavítás

Fuggerth Endre – Padra István:

Demonstráció homoktalaj termőképessége emelésére
 egyszerű, okszerűés olcsó kivitelezéssel
– a talajjavítási-koncepciók tükrében

Néhány sor az írás elé:

Talajaink erodálódását, termőerejük romlását az aggódásra-szakosodottak szintén előszeretettel a Klímaváltozás nyakába akasztják.

Ezen akasztó-brigádok szakszervezeti-tömörülése (MTA vonatkozó testületi-csoport) azonban képtelen leakasztani valami hathatós-javítást, hosszútávú-támogatás és műszer-luxus ellenére sem.

Alább prezentációját adjuk egy módszernek, amely bizonyítottan eredményes.

Amely bemutatja (és értelmezi is), mily egyszerű fogással lehetne tényleges és hosszú-távú talajjavítást elérni a csekély-termőerejű homoktalajokon. A cikket olvasóban ugyan felmerülhet némi hiányérzet arra-vonatkozóan hogy a kísérleti-dokumentáció lehetett volna részletesebb is, ezért essék pár szó arról, mi is az oka ennek:

Midőn a dolog rációját meglebbentettem a Büdi-Balaton [113-144pp UVGK] írás végefelé, Padra István még Balatonlellére ingázva dolgozott az ottani komposztálási-feladatok körül, s hazaútján Kecskemétre be-betért hozzám Dégre. Egy ilyen alkalomkor szót ejtettem a dologról, felvetve egyben hogy kísérleti-igazolását is lehetne adni az elgondolásnak ha a saját ingatlana homok-talaján végezné el a tennivalókat. Bele is vágott, meg is csinálta, csakhogy közben „munkanélkülivé” vált. Túl megerőltető volt már a 3 éve tartó Lellei ingázás – [átmeneti] munkanélküliként viszont a család-fenntartás körüli gondok súlya jelentkezett.

Ez – és semmi más – vezetett arra hogy az elvégzett munka mellett már kevés figyelem maradt az érdemi-dokumentációra, és emiatt persze labor-háttér támogatás sem gazdagíthatta a kísérleti-anyagot. Mindazonáltal a szolgáltatott bizonyíték meggyőző, és direkt-alátámasztást is kap azon Ausztráliai kísérleti-anyagból, amelyben hasonló-gondolatokkal játszadoztak, ám távolról sem észlelték a tetteik-mögötti potenciált, mert a figyelmük másra fókuszálódott.

Sajnos, ez a tétel (és mondanivalója) sem érte el a hazai publikációs-szentélyek ingerküszöbét…

Ezzel mindkét tézis amit a „Jövőkép” írás bevezetője végén említettem, megerősítő-alátámasztást nyert.

2025. 08. 08.     Fuggerth Endre

Absztrakt: A talaj termőképessége megtartása és a termőerő lehetséges növelése az agrárium kulcsfontosságú kérdése. Emiatt ebbe az irányba a legváltozatosabb elképzelésekkel indulnak a kutatások. A paletta kritikai-áttekintését követően beszámolunk egy rendkívül-szimplának tűnő megközelítés sikeréről, aminek tudományosan megalapozható és igazolt hátterét is adjuk, valamint másoldali kísérleti-alátámasztásával is hitelesítjük. A 200m²-en szétterített és bedolgozott 20m³ agyag-jellegű talaj termésnövelő-hatása közvetlen kontroll-kísérlettel kerül bemutatásra.

Az élelmiszer-előállítási célzatú talajművelésnek mindig kísérőjelensége volt az a törekvés hogy több, jobb, egészségesebb termény kerülhessen biztonságos betakarításra.

Amint a tudás szaporodott, úgy lettek az alkalmazott módszerek is egyre szerteágazóbbak. Egyik a művelhetőség megkönnyítése végett a talajszerkezetre összpontosított, másikban a vízháztartás biztosítása kapott főszerepet, harmadik a tápanyag-utánpótlásban látta a kulcsot, a negyedik már a tápelemekkel-bevitt mikro-szennyezők körül vizsgálódott, s életre-kelt az az irányzat is amely abban látja az ultima-rációt hogy kontrollált művi-környezetet teremtve kizár minden esetlegességet.

Elemző-áttekintés

1) A művi-kontrolt illetően, annak legutóbbi-törekvése egyik sarkos megnyilvánulása a hidroponika, amellyel kétségtelenül látványos eredmények érhetők el – miáltal a fogyasztói-piacot elárasztják az így-termelt élelmiszerek. Amelyeknek azonban a látványon-túli tulajdonságai lennének a figyelmeztetők: az ily-módon termesztett élelmiszerek beltartalmi-értéke drámaian megcsappan a talajon-nevelt társaikkal szemben. Ennek hatása pedig – az étkezéseink rutinján keresztül – előbb-utóbb borítólag hat az emberi-szervezetre, merthogy az a teljesértékű-táplálék inputját követeli meg a hibátlan-működéshez. Vagyis: eluralkodó-fogyasztásukkal lassanként előállnak azok a civilizációs-betegségek amik azelőtt csupán hébe-korba érintettek egyeseket, ezúttal azonban epidemikus-szinten. Azaz: a művi-étkekre* átszoktatott társadalom óhatatlan hogy végletesen elbetegedik. Ami magával hozza további, másodlagos-degenerációk népesség-szintű fellépését, végsősoron a társadalom önfenntartó és ön-reprodukáló képessége elcsökevényesedéséhez vezetve. A hidroponikai-irány tehát egy előnyös gazdasági-mutatók fénymáza mögött settenkedő ön és közveszélyes zsákutca.

* Ide tartoznak még (bár itt nem térünk ki a hosszan-sorolható miértekre) a gén-manipulált termékek, a mesterséges-hús, a katonalégy-lárva készítmények…

A kavics ill. perlit ágyon tápsó-oldatokkal kinevelt növények állapotjelzőit ahhoz a szárazföldi-élőlényhez lehetne hasonlítani, amelyik valahogyan túlélte a permanens vízbe-fojtási kísérleteket. A genetikailag-determinált életműködésükhöz megkívánt feltételek nagyfokú csorbulása** okán elgyöngült-immunrendszerű növények jószerivel védtelenek a külső-behatásokra, ezért az elbetegedésük megelőzése végett rendszeres-permetezésekben kell részesüljenek elágazó-permetkoktélokból – amik szer-maradékai finoman-szólva is nemkívánatos adalékai a humán-étrendnek, tovább rontva e hozzájárulással az input beltartalmi-minőségét.

** A mesterséges növénytermesztési-elrendezések devianciáival megborítható életfolyamatok láncolatában alapvető-fontosságú a humusz tápelem-közvetítő szerepe. [Részletezve ref.4-ben]

Humusz pedig csakis a talaj alkotójaként képes létezni és működni.

2) A soktényezős-zsonglőrködés kérdéses-hozadékára példa Kádár Imre nagyívű munkássága, akinek hatalmas igyekezete a szerteágazó-feltárásokra ugyan példamutató, ám sziszifuszi-munkája szinte teljes-egészében eredménytelen, akár a használhatóságot akár a továbblépést illetően, az alapvető-tényezők kellő-ismerete hiányában.

E tudás-hiány megcsusszant alapállást eredményez, amelynek tömör lenyomata kitapintható egy kései-közléséből is, amely a Magyar Tudomány 2013. évi számát ékesíti[1]. Szemlélete szerint:

„Vannak, akik visszafordítanák a történelem kerekét a középkorba, dogmatikus, műtrágyaellenes „biológiai” irányzatot képviselve. Elutasítva a műtrágyát, annak minden formáját. A szerves trágyák azonban nem csodaszerek, a növény ásványi elemekkel táplálkozik. Az istállótrágya is ásványi összetevőkre bomlik a talajban, hogy a növény hasznosíthassa… Amennyiben ténylegesen a hiányzó elemeket pótoljuk, egészségesebb talajéletet kapunk... A műtrágya, illetve az ásványi só is humuszképző anyaggá válik... A szakszerű műtrágyahasználat azonban a talajtermékenység megőrzésének eszköze.”

Fenti idézet sorjázó-megállapításaiban rendkívüli-kuszaság keveredik érdemi-tájékozatlansággal, több alapvető-vonatkozást illetően is:

i) „a növény ásványi elemekkel táplálkozik”

Sajátos jelentést kellene tulajdonítani a táplálkozásnak annak ismeretében,
hogy a növényekben az organikus szénvázas-anyag (OM) és az ásványi-alkotók (ÁA) arányára legalábbis OM/ÁA>10 áll.

ii) „Az istállótrágya is ásványi összetevőkre bomlik a talajban”

A kijelentés teljesen-félrevezető képet sugall a történések egészéről.

Zajlik ugyan némely lebomlás, köztük olyan is amely anorganikus-komponenst termel:
pl. a vizelet karbamidjából (bizonyos sebességgel) NH₃ képződik.

Ám a lebomlással képződött reaktív kismolekulák nemkis-hányada reakcióba lép
az organikus-mátrix más centrumaival, és ismét kötötté válik.

Az átalakulások zöme azonban az organikus-mátrixon belül történik
– ami nem termel anorganikumot [a légzési ill. dekarboxileződési CO₂-n kívül].

iii) „Amennyiben ténylegesen a hiányzó elemeket pótoljuk”

Lapszus a lényeget illetően:

pótlás (anorganikumként) ¹ tápelem-felvétel

A fenti egyenlőtlenség két oldalának az összemosása a humusz tápelem-közvetítő funkciója és annak mechanizmusa körüli ismerthiányban gyökerezik.

Meglátásunk szerint, a vonatkozó konkrétumok áttekintését és elemzését követően[2],
a lényeg ekként summázható:

„a humusz táplálkozás-közvetítő funkcióját a ligandumaival tölti be, amikkel kelát-kötésekbe befogja a [növényzet építkezéséhez szükséges] (jelenlevő/feltáródott) mezo- és mikro-elem kationokat, szükség-szerint megköti/tározza azokat, és igény szerint elengedi [a növény rendelkezésére bocsátja]”,

valamint:

„A ritkásan sorrakerülő lépések egyfajta „meggondoltságot” sugallnak, ami meg igen-precíz szelektivitást takarhat. Ez a szelektivitás lehet az a tényező amely segít a növénynek abban, hogy a genetikailag-determinált kívánalmaikkal összhangban történjen a rendelkezésre-álló kation-választékból a felvétel, a szervezetbe-építés.”[3]

vi) „A műtrágya, illetve az ásványi só is humuszképző anyaggá válik”

Ez a fixa-idea már az alkimisták elképzeléseivel rokonítható.

v) „A szakszerű műtrágyahasználat azonban a talajtermékenység megőrzésének eszköze”

Levegőbe-lógó megalapozatlan kijelentés, amit a szakszerű jelző kíván nyomatékosítani. Valójában a műtrágya [mint jelentékeny-vízoldékonyságú ionos anorganikum] számos módon károsítja mind a humuszt mind a talaj-edafont [azt a két komponenst amin a talaj alapvető-egészsége, valamint számos kívánatos fizikai-tulajdonsága (mint a légcseréhez és víz-megtartáshoz szükséges kvázi-permeábilis szerkezet) múlik], emellett ellehetetleníti a humusz normál-funkcióit is.

N.B.: Ide vezet az, ha valaki vegyészeti-ismeretek nélkül kóborol bakancsával a kémia területén.

Emiatt válik értéktelenné a megannyi gondosan-kivitelezett kísérlete, többek-között a mikroelemek ill. mérgező nehézfémek felvételére vonatkozó időszerűen-érdekes információk is. Hiszen a hatalmas-dózisú NPK adagolás alapvetően torzítja a talajban-végbemenő történéseket[4] – ha más-egyéb áttétel nem is játszana közre, akkor a tömeghatás-törvényét is igazító Le Chatalier Braun elv okán. Miáltal a multi-variábilis észlelései hasznossága az általa elrendezett aktuális NPK szcenárióra korlátozódik. Arra, aminek az alkalmazásával a megújuló talaj-menedzselési szempont szerint éppenséggel fel kell hagynunk.

Eklatánsan példázza a multivariabilitás erőltetett-vizsgálatakor a legelemibb-figyelem elsikkadását pl. az a 2012-2016 között végzett szisztematikus termelési-kísérlet kiértékelését mutató 1.ábra, ahol az alginit-adagolás talajjavító-hatása lett vizsgálva N-műtrágya adagolás függvényében.[5] A lefolytatott tartam-kísérlet „eredményeinek” a totális-értelmetlensége az ott-széttagolt táblázatok adatainak közelbe-hozásával kiviláglik.

1.ábra:   Ref.2 11.–15. Táblázatai adatai összevonása alapján

A növekvő N-adagolással elvárható párhuzamot-tartó termény-növekedés egyik évben sem valósul meg a kontroll-kísérleteknél: sem a szemtermés sem a melléktermés viszonylatában. Mi több: az abszurd [2013-ban fordított-trend] és egymással homlokegyenest ellentétes adat-sorok kérdésessé teszik a kísérlet mögötti munkát. Az alginit-adagolás 2012-ben regisztrált (a növekvő N-adagokkal ugyan kissé irreguláris) termésnövelő-hatásának pedig semmi nyoma a 2013-as évben [az N-adagolás mértékével semmiféle-korrelációt nem tartó értékek a zéró N-adagú kontrol szintjén maradtak], a 2015-ös év adat-sorában pedig [az azévi kontrol-adatokhoz képest] egyenesen termés-csökkenés került rögzítésre.

3) Előbbre-lépés lenne várható azoktól az elképzelésektől amelyeket már átleng a felismerés, miszerint a szerves-alapú adalékok alkalmazása a talajokra jótékony-hatású – amennyiben a tervezéskor az elvárás és az alkalmazás elképzeléssel-párosított összeigazítása kísérné a törekvéseket, az ad hoc megfigyelések sekélyes-regisztrálása helyett. Az ésszerű-hipotézis hiánya űrjét betöltendő, e kísérletekre is rányomja bélyegét a multivariabilitás erőltetése. Az előrelépés korlátjaként pedig megfigyelhető, hogy az alkalmazásra-kerülő szerves-adalék szinte egyöntetűen a szennyvízipari szilárd-maradék. Az, amelyik ezen elkerülhető-tevékenység[6] által végzet-szerűen csak halmozódik, amellyel a legfejlettebb-államok nem képesek egyebet tenni mint elégetni [a légköri CO₂ kvóta-kereskedelem tőzsdei-manipulációival kísérten], ám amelynek mégis a legcélszerűbb felhasználása a földeken lehet – akár a szervesanyag-tartalmuk, akár az ásványi-komponenseik okán.

Sajnálatos kísérője ezen tapogatódzásoknak is az a multi-variabilitással körbe-bástyázott halandzsa, amit kíméletlenül kiüresít és leleplez a dolgozatokban-rögzített adatok vizsgálatakor előbukkanó nonszensz. – A példáért (ezúttal is) hazai-vizeken maradunk:

A Debreceni Egyetem Nyíregyházi Kutatóintézete egy hosszútávú kisparcellás-kísérlet keretében (többek között) azt vizsgálta, hogy a szennyvíziszap-komposzt kihelyezés milyen hatással bír a talaj humusz-szintjére.[7] A dozírozás mértéke 3 évente kijuttatott 0, 9, 18 és 27 t/ha szennyvíziszap-alapú termékkomposzt, 0–25cm mélységű szántással dolgozva be a talajrétegbe. A komposzt-készítéséhez 40% szennyvíziszapot, 20% szalmát, 5% bentonitot és 35% riolitot használtak – ahol a bentonit a homoktalaj agyag-frakcióját kívánta emelni, a vulkáni eredetű riolit pedig porózus-szerkezetével javítaná a homoktalaj szerkezetét, valamint különféle mikroelem-tartalmával segítené a növények táp-elem ellátását. (A tartamkísérletben teszt-növényként 2017-ig tritikálét, zöldborsót és kukoricát használtak, majd 2018-ban váltottak a rozs, rozsos bükköny és kukorica vetésforgóra.) A talaj-humusz szintjének alakulását ref.7 1. ábrája illusztrálja, amelynek kiértékelését az itteni 2.ábra kínálja.

Tekintettel arra hogy ref.7 nem specifikálja explicit az első szennyvíziszap-komposzt kihelyezése idejét, valamint azt sem hogy a parlagolt-időszakban mi-egyéb történt a földeken, azzal a feltételezéssel élünk hogy az első-kihelyezés a 2007-tel kezdődött termelési-időszak kezdetén történt és azt szigorúan 3-évente követte a következő-kihelyezés. Ekkor a kihelyezések időpontjait az abszcisszán bekeretezett-évszámokkal mutató 2.ábráról a következő-konklúziók adódnak:

2.ábra:   Ref.7 hosszútávú kísérlete elemzése: Miként alakul a talaj humusz-szintje
3-évente kihelyezett szennyvíziszap-komposzt hatására?

i) A kihelyezés évét követő évben (a 2017. év kivételével)
mindig humusz-szint csökkenés regisztrált.

ii) A kihelyezések 3-éves periódusában
a humusz-szint javulás a termelési-időszakok alatt inszignifikáns.
[Kivéve a 2010-re vonatkozó 9t/ha humusz-értékét, ami nyilvánvalóan adathibás.]

iii) A 2014–2017 időszak úgy tűnik mintha valamelyest kedvező lenne a humusz-szint alakulására – bár az (önkényes?) adat-kimaradások mindent elbizonytalaníthatnak.

iv) A parlagolt-időszak érzékelhető humusz-vesztéssel jár.

v) Összességében, a 2007–2022 periódusban elvégzett 5 kihelyezés ellenére
– a dózis nagyságától függetlenül – a humusz-szint csökkenése tűnik szembe.

Összegezve: míg i), iii) és iv) értelmezésére különféle teóriák alkothatók, addig ii) de különösen v) a demonstráció kontraproduktív voltára vetít reflektorfényt.

A történethez tartozik, hogy az eredeti-publikációnak nem leltem nyomát[8], viszont találtam egy hozzá rendkívül-hasonlót.[9] A külföldi-folyóiratban elhelyezett cikkben a kísérleti-felállás szinte teljesen-azonos a fent-leírtakkal, mindössze a 3-éves ciklus veteményei voltak eltérőek (rozs, rozs szőrös bükkönnyel, kukorica) – valamint az eredmények tálalása. Így a hazai-közlést előnytelenül-minősítő időbeli-lefutás bemutatása az angolnyelvű-publikációból minden-tényezőre elmaradt; mindössze a kezdeti és a végállapot összevetésére nyílik mód – HA az érdeklődő időt áldoz összekeresni azokat a dolgozat távoli-részeiből. Két vitális-paramétert szemléltet az 1.Táblázat:

1.Táblázat:   3-évente kihelyezett szennyvíz-komposzt [SSC=sewage sludge compost]
hatása a talaj organikus-tartalmára [SOM=Soil organic matter] és víz-tartalmára.

Megállapítható azonban, hogy egyik mért-paraméter előidézett-változása mögé sem erőltethető olyan magyarázat amely alátámasztaná a megkonstruált-macera célirányos-eredményességét:

·     Ami a talajokból 2023-ban vett minták SOM tartalmát illeti, az ugyan mutat némi emelkedést (amiben azonban nincs semmi csodálatos, hiszen egy közeli-időpontban* egyszerre kaptak rendkívül-eltérő SSC terhelést), ám a kapott maximális SOM tartalom is a hosszútávú-kísérlet megkezdése előtti SOM érték alatt marad: 0,85 vs. 0,92. Ami mögé inkább illeszthető az a magyarázat, hogy a termesztési-körülmények (SSC pótlás nélkül) vitathatatlan humusz-szint csökkenéshez vezetnek (a SOM [valamint a SOM szaporítására beadagolt SSC] felélésével): vö. a 0,92 kontra 0,62 SOM % értékeket.

* 2021-et jelez a dolgozat. Ha a hazai-közlemény munkálataiban az SSC kihelyezés ezzel párhuzamot-tartó, akkor a 2.ábra abszcisszáján a körrel-megjelölt évekhez kell igazítani a levonandó-konklúziókat – ami azonban az észlelt káosz szintjén nem oszt vagy szoroz.

·     Ami pedig a talaj nedvesség-tartalmát illeti, arra vonatkozóan nem adatik meg a távlatos-összevetés lehetősége. A közölt-adatokból mutatkozó szerény növekedésről pedig kijelenthető hogy gyakorlati-következmény nélküli, annál is inkább mert a növekmény valódiságát megkérdőjelezi az értékek mérési-hibákból adódó ingadozásai.

Végezetül, arról hogy az egész munkának nincs semmi gyakorlati-jelentősége a termesztési-mutatók vallanak – amit 1:1-ben szemléltet a dolgozatból ide-másolt 2.Táblázat:

2.Táblázat:…Rozs termésátlag a kiadagolt SSC függvényében a 2023. évben (ref.7 szerint)

4) Tényleges előrelépést volt képes ellenben felmutatni az az irányzat, amely a Természet-mintázatát alkalmazza a lehetőségek-korlátain belül – s ami mögött jól-egyértelműsíthető tényezők hatnak: olyanok amiket a Tudomány már régről igazolt, és amik ekként nemcsak kínálják de meg is engedik a valós-helyzetekkel paritást-tartó tervezést.

A módszer az un. no-till[10] elgondolásból nőtte ki magát, a hazai-viszonylatba pedig Talajmegújító Mezőgazdaság [TMMG] néven vonult be. Két alappillére a talaj erőszakolt-bolygatásának az elmaradása, és a talajfelszín állandó-jellegű borítottsága (élő ill. holt növényi-állománnyal). Az ezek nyomán előálló megannyi kedvező-körülmény csaknem automatikus megteremtődése részletező-leírását itt nem ismételjük[11]. Az idevágó vonatkozás a következő: A TMMG módszer az adott-talajból kihozható maximális-potenciál elérését kínálja: praktikusan, egyszerűen és olcsón. Léteznek azonban olyan talajok ahol ez a maximum is kevés – valamint az elért maximum nem állandósítható. Ezek közé tartoznak a sivár homoktalajok. Alább ezek termőképesség-javítását célzó gondolatokat bontjuk ki, aminek egy kezdeti-stádiumban levő gyakorlati-igazolását is kínáljuk.

Lehetőségek

Homoktalajon gazdálkodni, veteményeket termeszteni nehéz, nem-kifizetődő. Annál inkább igaz ez, minél nagyobb a talaj makro-szemcsés kvarc-homok tartalma a többi talajalkotó-ásványhoz képest. Ezt két tapasztalati-tényező támasztja alá:

i) Kicsi a humusz-tartalma, sőt: a hozzáadott trágya/komposzt hatása is csak átmeneti, viszonylag gyorsan lebomlik, nyoma vész.

ii) Rendkívül-gyenge a vízmegtartó-képessége – amin az sem segít sokat
ha a (rendszerint aszályos/esőhiányos) terület alatt bőséges talajvíz van az öntözéshez.

A helyzet orvoslásához tehát másféle-beavatkozás szükséges. Alább megmutatjuk – valamint magyarázatát is kínáljuk – hogy bizonyos-mennyiségű agyag ráhordása és bemunkálása meghozza a kívánt javulást.

A Kecskemét alatti Helvécia homoktalaján kezdeményezett próbakísérletnek egy helybeli-lakos [P.I.] adott otthont, aki ingatlanának kertművelésű részén 2023 márciusában 200m² területen ~20m³ agyag-jellegű talajt [korábbi építkezés kitermelt altalaja (a Természettel diszharmóniában munkáló törvényalkotás paragrafusai szerint: hulladék, azaz eltakarítandó „környezeti-teher”)] terített szét és munkált be géppel a talaj felső 20cm rétegébe: ld. 3.ábra.

3.ábra:   Agyag terítés és bedolgozás háztáji kert talajába

Már ugyanebben az évben jelentős termésnövekedést észlelt a vetemények széles skáláján: sárgarépa, petrezselyem, csicsóka, burgonya, tökfélék, bab, kapor, hagymafélék, káposzta-félék, rukkola, saláták, zeller, kukorica, paradicsom, paprika, padlizsán, ráadásul mérsékeltebb vízfelhasználás mellett. A kísérlet magán-jellege okán visszamenőleges-adatok ugyan nem állnak rendelkezésre, és laboratóriumi-háttérrel támogatott precíz-mérésekre sem került sor, viszont az objektív fizikai-összevetés adott volt a lokáció közelségében ugyanabban az évben termelt ugyanazon termény révén. Ezzel egyben kiiktatódtak az eltérő-évek termési-eredményeit nehezen-kalkulálható módon befolyásoló, az időjárás rovására írható különbségek. A két termesztési-hely földrajzi-viszonyát felülnézeti-képpel szemlélteti a 4.ábra.

4.ábra:   A termesztési-lokációk [körrel jelöltek]:
A feljavított-talajtól (13PP kertjében) 20 méteren belül a kontroll-talaj (9Szomszéd kertjében)

Az egyaránt 2024-ben termesztett azonos-típusú paprika termő-területeiről készített két kép meggyőzően demonstrálja az agyag-ráhordással feljavított talaj nagyobb termőképességét a kezeletlen homoktalajjal szemben: 5.ábra. Nemcsak a jelentékenyen-nagyobb termésátlag szembeszökő, de a fotók készítése dátumai alapján a koraiság is. (Ami – ha a feljavított-talajon termesztett paprikatövek 1 hónappal későbbi hozamára vonatkoztatjuk – mégnagyobb termés-potenciálbeli javulásra utal.)

13PP kertében   (2024-07-29)

9Szomszéd kertjében   (2024-08-22)

5.ábra:   Homoktalaj agyag-ráhorhással elért termőerő-javulása: Paprika vetemény

N.B.: Megfigyelhető az 5.ábra két fotóján még egy különbség, ami bizonyára emeli a javított-homoktalaj mutatott termőképességét: a talaj száraz növényi-alommal mulcsozott, azaz a termesztés merít a 4) alatt említett TMMG talajfedési-előnyeiből.

A jelenség mögötti magyarázat az általánosság szintjén annyira evidens hogy csodálkoznunk kell: A 2) és 3) pontokkal fémjelzett törekvések körül munkálkodóknak vajon miért nem jutott eszükbe ezt a szimpla módszert választani a gyengén-termő talajok javításának vizsgálatául, midőn már eleget körülményeskedtek alginittal-bentonittal s ki tudja még mivel, vergődve a kátyúban; és csak remélni merjük hogy azok erőltetett-folytatása helyett az agrárszakemberek az itt-mutatott módszer felé fordulnak.

A dolgok megértése elindulásához elégséges az a térgeometriai-evidencia, miszerint azonos talaj-térfogatban annál nagyobb a talajalkotó-részecskék össz-felülete minél kisebb a récsecskék mérete. Számszerűen: gömb-alakú részecskékkel számolva a 2r oldalú kockába r/n sugarú gömbökből n³ darab rakható (egymás-fölött sorjázó négyzetrácsos-illeszkedés mellett), s ezek össz-felszíne:

F_n=n³*(4*π*=n*4*π*r²

Vagyis 100-szoros szemcseméret redukció 100-szoros felület-növekedést eredményez – és tudvalevő hogy ennél nagyobb méretbeli-redukcióval is lehet találkozni homok és agyag valós összehasonlításakor. A konvenció szerinti mérethatárok ugyanis: homok 4000–63μm, iszap 63–4μm, agyag 4μm alatt. Természetesen a valóság ennél bonyolultabb: a talajszemcsék sehol nem azonos-méretűek, és nem is a jelzett szabályos-illeszkedéssel töltik ki a teret. Mindezek ellenére (jóval-bonyolultabb számításokkal) bizonyítható, hogy kisebb-átlageloszlású szemcsék esetén azonos talajtérfogatban nagyobb a talajalkotó-részecskék össz-felülete.

A magyarázat másik-lábát az képezi, hogy a felület méretével aránytartó a rajta megtelepedni képes anyag: legyen az H₂O (ez a mód a talajvíz-háztartás egyik [kisebb-kapacitású] pillére), anorganikum (pl. a kevéssé-vízoldékony műtrágya-komponensek), vagy éppen hidrofil [H-híd képzésére alkalmas] és hidrofób [jobbára csupán Van der Waals kölcsönhatásra képes] molekula-részletekkel egyaránt bíró szénvázas-vegyület [OM] (miként a humusz is).

Az eddigiekből adódó kvázi-n-szeres tényező azonban nem lenne elégséges annak kellő alátámasztására, miért idézheti elő alig 10% agyag-jellegű talaj adalékolása a termőképességben megtapasztalt jelentős-mértékű javulást – hacsak nem érezzük kellően át a magyarázathoz szükséges harmadik kvalitatív-tényező, a kémiai-minőség különbözősége döntő-jelentőségét. A homok-iszap-agyag hármasáról tudni kell, hogy míg a homok kémiailag jobbára homogén SiO₂ (kvarc), és a belőle erózióval-képződő lényegesen apróbb-méretű iszap-szemcsék kémiai-állagai is ugyanez, addig az agyag ennél sokkalta-összetettebb kémiailag: a legváltozatosabb fémek (keverék)szilikátjai. [Épp e szerkezeti-heterogenitás okán reaktívabbak az ilyen kőzetek a mállási-behatásokra, és képződnek belőlük a kvarcnál lényegesen-kisebb méretű talaj-ásvány részecskék.] Az agyag-szemcsék kémiailag-változatos szerkezete a felszínükön is megnyilvánul, így az a velük-történő kölcsönhatás olyan kavalkádját kínálja az OM számára, amelyben a létrejött rögzüléseknek mind az energianívói mind a térbeli (szimmetria)viszonyai mérhetetlenül változatosabbak mint a kvarc csupán egyféle, lagymatag kölcsönhatást kínáló -Si–OH felülete. Mindezen elméleti-megfontolások helyessége fedezetét adják azok a műszeres-vizsgálatokkal végzett kutatások amelyek:

i) Rögzítették az agyag-szemcsék központi-szerepét az OM rögzülésében[12],

[Vagyis: igazolták a változatos kémiai-felszín dominanciáját]

ii) Cáfolták és túlmutattak a monomolekuláris-borítottság naív elképzelésén[13],

[Ezzel igazolták a változatos kémiai-felszínen létrejöhető kölcsönhatások
erősségének az inhomogenitását],

iii) A rögzülés preferenciáinak markáns igazolásával szolgálnak: A toldólagosan létrehozott ill. létrejövő szervesanyagot a korábban már rögzült OM pozícióiban észlelték[14].

[Azaz: az ásványi-felszín által kínált optimális-kötéserősségű helyek [ÁA_opt] betöltöttsége után inkább a többrétű-kölcsönhatást kínáló ÁA_opt–OM_régi–OM_új alakulat képződik, semmint az agyagszemcse egy kisebb-intenzitású kötést kínáló lokációjában az ÁA_sub-opt–OM_új alakulat.]

Az OM iii) alatt jelzett rögzülési-preferenciáját kívánja szemléltetni a hipotetikus humusz-struktúra alábbi képe (6.ábra): kiterjedt és bővíthető szénvázas konglomerátum, alig-néhány erősebb-kötéssel rögzülve a fém-szilikát ásványi-felületen. Ez egyben magyarázatát adja az ilyen szerkezeti-elemekkel rendelkező talajok jó víztározó-képességének.

A H₂O molekulához képest makroszkópikus-méretű humusz-felépítmény, hasonló térbeli szomszédaival átlapolva, effektíven képes átmenetileg blokkolni akár a nagyobb ásványi-részecskék ill. konglomerátumok közti méretes-üregekben megrekedt vizet is, azáltal hogy e víztömeg külső H₂O molekuláinak a már rögzült makro-méretű OM funkciós-csoportjai H-hidas kötődést kínálnak, amely külső vízréteg ekként mintegy immobilizált-falat képez a foglyul-ejtett nagyobb-víztömegnek. Ezen túlmenően, a humusz-struktúra belsejében is akadnak kisebb-nagyobb méretű üregek vízmolekulák hasonló-mechanizmusú csapdázására. A víz-csapdázás átmeneti-jellegét a H-hidas szerkezet kialakulása/bomlása reverzibilis voltán túl a lehorgonyzott OM távolabbi-részeinek szabad-rotációja által nyíló-záródó ill. szűkülő-táguló üregek és az előttük leereszkedő sorompók eseti-alakulásai adják.

6.ábra:   Homoktalaj agyag-ráhorhással elért termőerő-javulása

Az agyag-adagolás által létrejött talajjavítás humusz-megkötési és víz-megtartási képességén túl adódik még egy markáns tényező: a homok-alkotó kvarcnál kémiai-diverzitás tekintetében lényegesen-összetettebb agyagásványok jelenléte biztosítja azt a kincset-érő rezervoárt, amiből majd a humusz sajátos közvetítő-mechanizmusával ellátja a növényeket a számukra vitális nyomelemekkel. [Túl azon a mennyiségen, amennyit a talajba-került OM-ből képződött humusz eredendően hordoz.]

Már csak az a kérdés maradt nyitott, hogy vajon miért stabilabb az agyaghoz-rögzült humusz. Erre a dilemmára ref.19 a következővel szolgál:

„it is generally accepted within the soil science community that binding to clay protects organic matter from decomposition by microbes (Baldock and Broos 2011).”

magyarul: A talajtudományi közösségben általánosan elfogadott, hogy az agyaghoz való kötődés megvédi a szerves anyagokat a mikrobák általi lebontástól.

A szöveg-közt említett forrás (Baldock and Broos 2011), amelyből e bölcsesség feltehetően meríttetett, azonban nem szerepel ref.19 hivatkozáslistáján.[15] Az ellenőrzés lehetőségével emiatt nem élhetünk; az adott-magyarázatot meghaladó elképzelésünkkel pedig ezúttal nem terheljük azokat akiknek ennyi is elég.

k k k k k k

Ezekután már elkerülhetetlen hogy feltegyük a kérdést:

Ha az agyag–OM kölcsönhatásról ref.12–ref.14 (valamint az azokban feltüntetett hivatkozások) alapján i)–iii) tényei ismertek, akkor a jelen-elemzésben bemutatott gondolatmenettel hogy-hogy nem jutott odáig sem a tudományos-közösség sem az eredményeikre-támaszkodó alkalmazói-hozzáállás, hogy éljen azzal a rendkívül-egyszerű ám mégis-hatékony talajjavítással amit Helvécián sikerrel abszolváltunk?

Az elvégzett felderítés alapján a következő lehet a helyzet: Az 1990-es évek végén igenis indultak próbálkozások arra, hogy a napégette sívó homoktalajokon jobb termésátlagot nyerjenek, amit agyagtalaj-hozzáadásával sikerült realizálniuk. Éspedig ott, ahol a hatalmas-távolságok okán megállt a ráció: a gyengébb-talajokon realizált termesztés is lehet versenyképes ha nem terhelik az aránytalanul-magas szállítási-költségek. A 2007-ig Nyugat-Ausztráliában végzett agro-kísérletek igazolták is az elképzelést, bár az elért javulás viszonylag szerény-mértékű maradt.[16]

Az adalékolás mértéke 0–300t/ha volt, felszín-közeli ill. ~50cm mélyszántásos bedolgozással. A bedolgozott anyag tényleges-agyagtartalma 30–41% volt – ami így alig emelt valamit a „javított” homoktalaj agyag-szintjén: ld. ref.16 Table 1-ből vett adatait a 3.Táblázatban. Az elért termésnövekedés a közlés szerint 0,3–0,6t/ha volt.

3.Táblázat:…Rozs termésátlag a 2023. évben

Ez megenged egy gyors összevetést a Helvéciai-kísérlettel: az ottani 20m³/200m² terítése 100dm³/m² hozzáadott módosító-ásványt jelent, szemben a Nyugat-Ausztráliai maximummal, ami 300t/ha=30kg/m². Ez akkor is tetemes különbség ha a hazai-kísérletben adalékolásra használt talaj tényleges agyag-frakciója pontosan nem-ismeretes.

Az 5.ábrával demonstrált termőképesség-emelkedés mögött ekként ott van a Földteke-túloldalán is kísérlettel-igazolt fedezet.

Az Ausztráliai-kísérletek kihívásai közt azonban szerepelt egy speciális-vonatkozás: Az ottani talajok ugyanis kifejezett víz-taszító tulajdonságot mutatnak – amit [az öntözésre fordítható igencsak-korlátozott vízmennyiség okán] nemcsak kezelniük kellett, de értelmezni is szerették volna.[17]

Mielőtt továbblépünk, tömör foglalatát adjuk a jelenségnek – utalva annak okára és a felléptét valószínűsítő tényezőkre.

A talajban ÁA–OM kapcsolatban jelenlevő OM állapotát befolyásolja a talaj aktuális víztartalma. Éspedig azáltal, hogy a hidrofób és hidrofil molekula-részletekkel egyaránt bíró szénvázas OM [amely tehát a lehorgonyzáshoz elegendő-számú kötés-képzésére alkalmas poláros (azaz hidrofil) részletével kapcsolódik az ásványi-szemcséhez, míg a fennmaradó hidrofil-centrumokkal vízmolekulák (már leírt módú, H-hidas) rögzítését végzi (leszámítva azokat, amelyek fémionok kelátokban őrzése okán foglaltak)] víz-vesztésével csupasszá-váló hidrofil-részletek az OM makro-molekuláris szerkezete által megengedett konformációs-változásokkal olyan helyek felé fordulnak amikkel energetikailag-kedvező kölcsönhatásba léphetnek. Ez lehet:

i) Az ásványi-szemcsén az OM primer-rögzülésekor nem-favorizált
de egyebekben alkalmas polaritású ill. reakcióképességű lokáció,

ii) vagy az OM egy másik [frissen vizet-vesztett] hidrofil-csoportja.

Ezt a lehetőséget rendkívül megkönnyíti az, hogy már az OM legszimplább (és igen-gyakori) -C–OH funkciós-csoportja is a H-híd kialakítása szempontjából amfoter: A funkcióban is 2 magános-elektronpárral rendelkező O-atom effektív proton-akceptor, míg a -C–OH funkcióban levő H-atom csaknem protonként viselkedik egy másik -C–OH funkció O-atomja közelségében.

A vízvesztés következményeként így a talajban-rögzült OM a külvilág felé arányaiban egyre-több hidrofób-részletet mutat: a komplett-alakulat mindinkább víztaszító-jelleget ölt.

A hidrofóbbá-alakulás ugyanakkor késleltetett, merthogy az OM konformációs-mozgásai sem nem pillanatszerűek, sem nem valószínű hogy a csupasszá-vált hidrofil-részletek azonnal kedvező-találkozásokhoz vezessenek. Vagyis: huzamos aszály szükséges a helyzet kialakulásához. Ami a talajfelszín felől indul, s halad idővel mélyebbre a talajban. Ekkor állhat elő az, hogy a kánikulában érkező öntözővíz ill. csapadék elsőre megáll a felületen, s ahelyett hogy mélyebbre-szivárogna rövidesen [mindenestül] elpárolog.

Bizonyos vízoszlop-magasságú csapadék esetén természetesen megtörténik a leáramlás (a gravitációs erőhatás meghaladja és áttöri a felületi-feszültségből adódó ellenállást), ám a talaj felső hidrofóbiába-fordult részlete továbbra is nedvesítetlen marad – ami katasztrófa az abban a magassági-szelvényben levő gyökérzet számára.

A mára megtapasztalt klimatikus-átalakulások következtében ez az aspektus figyelmeztető kell legyen hazánk tájain is; s aláhúzza annak jelentőségét amit másutt már megvilágítottunk[18]: Az alulról-ható talajnedvességgel semmilyen-értelemben nem konkurálhat a felszíni-öntözés – viszont beláthatatlan-károkhoz vezethet ha a meggondolatlan-méretekben alkalmazott öntözővíz forrása a talajban-tárolt víz, hiszen ezzel az alulról-ható effektus erőtlenedik hosszútávra el.

Az előnytelen talaj-hidrofóbiai állapot kialakulása tovább késleltethető ill. tompítható azáltal, ha a talajfelszínen a talaj direkt-felmelegedését mérséklő s ezáltal párolgást-csökkentő talaj-takarást alkalmaznak. Ez része a 4) alatt leírt gyakorlatnak – amivel a Helvéciai kísérlet is élt.

Természetesen az állapot megszüntethető, hiszen a kisenergiájú H-hidas szerkezetek felbomlása és létrejötte reverzibilis ha a komponensek rendelkezésre állnak. A rehidratálódás inkább kinetikailag késleltetett, a már említett kényszer-konformációs mozgások esetlegessége okán.

2010-re azonban – mikorra a kitérőként-közbejött talaj-hidrofóbiai jelenség eredményt-hozó körbejárást kapott – kezdtek mindinkább felerősödni és teret nyerni a klímaváltozási-aggodalmak. Aminek a középpontjába észbontóan-egyoldalú megokolással a légköri CO₂ került, éspedig azzal az elvárással hogy minél-többet ki kell valahogyan vonni a légkörből. Ezzel pedig kezdetét vette az a trend, hogy minden kutatás akkora támogatásban és média-érdeklődésben részesült amekkora alátámasztását adta ill. prezentálta ennek a törekvésnek.[19] Visszafogott és akadémiai-köntösbe öltöztetett szóhasználattal: kezdett mindent átlengeni a karbon-szekvesztrációs szemlélet… – amint azt az általunk citált munkák szövegei is félreérthetetlenül jelzik. – Innentől kezdve az eredeti-elképzelésnek praktikusan nyoma veszett.

Rövidebbre-fogva: Felmerült egy épkézlábnak-ígérkező gondolat; megakasztotta azt hosszabb-időre egy nélkülözhető ill. elnapolható tudálékosság; hogy azután az eredeti-elképzelés elszürkülve a feledésbe merüljön egy hamiskártyás-szemfényvesztő színrelépésével.

 k k k k k k

Remélve, hogy a jelen munkában felmutatott szinguláris ám meggyőző kísérleti-bizonyítékunk, megtámogatva a mögötte-kínált tudományos-magyarázattal elindít a hazai talajjavítás frontján is a 2) és 3) alatt taglalt próbálkozások felhagyása mellett egy érdemi-folyamatot, felkészülten azon ellenvetésre miszerint a szállítási-költségek okán nem-rentábilis egy efféle vállalkozás, meg kell említsük:

i) ezt már a Nyugat-Ausztráliai munkálatok gazdasági-számításai is cáfolták,

ii) ha ez nem rentábilis, akkor az autópálya-építkezésekkel és ipariparkok-telepítésével együttjáró hatalmas földmunkák sem azok,

iii) megfelezhető a költség ha a ii) alatti munkálatokat összekapcsolják
a kitermelt föld talajjavító-célzatú széthordásával,

iv) ahol kezdeti-indulásnak elegendő lehet az intenzívebb-művelést igénylő termények területeinek a feljavítása: az erre-vállalkozó háztáji-gazdák kiskertjei.

A Helvéciai-kísérlet ebben is iránymutató lehet: Egy teherautó-rakat épp 20m³ körüli talaj-mennyiséget képes házhoz-vinni, és 200m² elegendő méret a családi-konyhakertnek.

(Abban az esetben ha ráhordással járó ~10cm-vel megemelkedett talajszint nem tolerálható, a feltöltéssel azonos-térfogatú homoktalajt el lehet szállíttatni – éppen azon régióba ahonnan az agyagos-talaj érkezik, hiszen ott a homok talajlazítóként szolgálva a cserét kölcsönösen-előnyössé teszi.)

A téma kapcsán érdemes a Balaton eutrofizációs-problémái elemzésénél megpendített javaslatra[20] is visszamutatni, a közös-ráció okán: Ahelyett hogy a nagy-költséggel végzett Balatoni iszapkotrás termékét a közelségben deponálják (ahonnan abból az eutrofizációt okozó foszfort viszonylag-rövid időn belül visszamossa a tóba a reguláris-csapadék), a már platókra-rakott P-gazdag iszapot messzebbre kellene szállítani: éppenséggel gyenge-homoktalajokra. Ott (habár ezen iszap agyagtartalma nem túl magas) mindenféleképp hasznot hajtana – ha egyéb miatt nem is, az ingyen foszfor okán biztosan. A megfontolás súlyát kell képezze, hogy az efféle kotrási-termék a foszforon túl egyéb-tápelemekkel is bírhat. Így pl. a Kis-Balaton fenékiszapjára kapott elemzések min-max viszonylatban (a kiugró-értékek elhagyásával) az N/P/K tápelemekre 2500-13000/200-600/100-300 mg/kg koncentrálódást mutatnak, ami mellett még 4-15% TOC is jelen van, és az iszap agyag-frakciója is jelentős (lokációtól-függően akár 30%).[21]

Konklúzió: Gyenge-minőségű Alföldi-homoktalaj termőképessége agyagos-talaj adalékolásával megejtett feljavítása került előzetes-bemutatásra. A rendkívül-egyszerű eljárás hatékonyabb mint a nehézkes, sok-komponensű elképzelések – melyeknek kritikai-áttekintése is adatik. A módszer modern műszeres-vizsgálatok eredményei bevonásával elméleti-alátámasztású megokolást és igazolást is nyer.

2025. augusztus 6.

Vissza a Tartalomra…

---

[1] Kádár Imre Justus Von Liebig (200. évfordulós) méltatása kapcsán:
Magyar Tudomány 2013. 11. szám 1369-1379pp (https://real-j.mtak.hu/1929/11/MT201311.pdf )

[2] Ld.: TALAJTAN [321-382pp UVGK] IV.)B.) rész alatt. (online: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/talajtan.html)

[3] Bővebb kontextusban a közlésre beadott Padra István – Fuggerth Endre: Szennyvíztisztítás és Természeti-kongruencia az adatok tükrében: Problémák, Jövőkép dolgozat 4.3) rész iii) és a) pontjai alatt.
(online [bevezetéssel]: https://realzoldek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=8270)

[4] Felvetett gondolat id. Béres József munkásságában:
A Tudomány Béresei (online: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/a-tudomany-beresei.html)
Alátámasztását a talajtan Vízgazdai-értelmezése kínálja: ld. ref.2 IV.) rész A.)6) + B.) + C.) fejezetei.

[5] Ragályi Péter, Kádár Imre†, Csathó Péter, Murányi Attila, Radimszky László, Gajdó Anna:
Gércei Alginit Ötéves Tartamhatása Savanyú Homoktalaj Termékenységére
MTA Agrártudományi Kutatóközpont, Martonvásár Alginit Kft., Budapest 2019 ISBN 978-963-8351-46-3 (http://real.mtak.hu/101661/1/Alginitk%C3%B6nyv-2012_2016.pdf )

[6] Az elkerülhetőség módjáról már 2002-ben kaphatott a hazai közösség tájékoztatást:
Biokultúra 2002. jan-febr. XIII. évfolyam 1. szám p26, Kalló Gábor – Mucsi Gábor: Megfulladunk-e
a szennyünkben vagy a hazai technológiával megmutatjuk a világnak mire vagyunk képesek.

Az elkerülendőség legutóbbi érveit pedig a ref.3-ban kibontott vonulat adja.

[7] Agrárágazat-2024/12. lapszám cikke -2024 december 31.
Makádi Marianna és Almási Csilla: Szennyvíziszap komposzt: előnyök és hátrányok (https://agraragazat.hu/hir/agrar-szennyviziszap-komposzt-tapanyagellatas-mezogazdasag )

[8] A Debreceni Egyetem Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság (AKIT) oldaláról [https://akit.unideb.hu]
a Nyíregyházi Kutatóintézetet választva, majd annak Publikációk élőkapcsa segítségével
Dr. Makádi Marianna publikációs-listáját átnézve [a 2021. évig visszamenőleg]: https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=authors10032098

[9] Almási, C.; Orosz, V.; Tóth, T.; Mansour, M.M.; Demeter, I.; Henzsel, I.; Bogdányi, Z.; Szegi, T.A.; Makádi, M. Effects of Sewage Sludge Compost on Carbon, Nitrogen, Phosphorus, and Sulfur Ratios
and Soil Enzyme Activities in a Long-Term Experiment. Agronomy 2025, 15, 143. https://doi.org/10.3390/agronomy15010143 (https://www.mdpi.com/2073-4395/15/1/143 )

[10] A módszer 1998-ra már annyira elterjed Nyugaton, hogy hatásairól átfogó tanulmányok készültek.
Pl.: Smith, P., Powlson, D. S., Glendining, M. J., & Smith, J. U. (1998). Preliminary estimates
of the potential for carbon mitigation in European soils through no-till farming.
Global Change Biology, 4(6), 679–685pp. doi:10.1046/j.1365-2486.1998.00185.x (https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1046/j.1365-2486.1998.00185.x )

[11] Fellelhető: TMMG [UVGK 229-242pp] (online: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/tmmg.html)

[12] Kögel-Knabner, I., Guggenberger, G., Kleber, M., Kandeler, E., Kalbitz, K., Scheu, S., … Leinweber, P. (2008). Organo-mineral associations in temperate soils: Integrating biology, mineralogy, and organic matter chemistry. Journal of Plant Nutrition and Soil Science, 171(1), 61–82pp. doi:10.1002/jpln.200700048 (https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1002/jpln.200700048 )

[13] Ransom, B., Bennett, R. H., Baerwald, R., & Shea, K. (1997). TEM study of in situ organic matter
on continental margins: occurrence and the “monolayer” hypothesis.
Marine Geology, 138(1-2), 1–9pp. doi:10.1016/s0025-3227(97)00012-1 (https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0025322797000121 )

[14] Vogel, C., Mueller, C. W., Höschen, C., Buegger, F., Heister, K., Schulz, S., … Kögel-Knabner, I. (2014). Submicron structures provide preferential spots for carbon and nitrogen sequestration in soils. Nature Communications, 5(1). doi:10.1038/ncomms3947  (https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/24399306/ )

[15] A tétel létezik* de az interneten nem jelenik meg, és nem elérhető.

* az „AI alapú áttekintés” szerint:

Baldock and Broos (2011) is a publication within the "Handbook of soil sciences: Properties and processes" second edition, where they discuss soil organic matter.
Specifically, they authored a chapter on soil organic matter within this handbook.

The handbook was edited by P. Huang, Y. Li, and M.E. Sumner.

The publication is an important reference for understanding soil organic matter, a crucial component of soil health and fertility.

A ref.19 publikáció hivatkozás-listájában szereplő 2013. évhez kötött Baldock dolgozatban* viszont nincs efféléről említés:

Baldock, J. A., Hawke, B., Sanderman, J., & Macdonald, L. M. (2013). Predicting contents of carbon and its component fractions in Australian soils from diffuse reflectance mid-infrared spectra.
Soil Research, 51(8), 577-595pp. doi:10.1071/sr13077 (https://www.publish.csiro.au/sr/SR13077 )

[16] Hall, D. J. M., Jones, H. R., Crabtree, W. L., & Daniels, T. L. (2010). Claying and deep ripping can increase crop yields and profits on water repellent sands with marginal fertility in southern Western Australia. Australian Journal of Soil Research, 48(2), 178-187pp. doi:10.1071/sr09078 (https://www.publish.csiro.au/sr/sr09078 )

[17] A jelenségről:

a) Wallis, M. G., & Horne, D. J. (1992). Soil Water Repellency. Advances in Soil Science, 91–146pp. doi:10.1007/978-1-4612-2930-8_2 (https://link.springer.com/chapter/10.1007/978-1-4612-2930-8_2 )

b) P. D. Hallett: An introduction to soil water repellency, September 2007 (https://www.researchgate.net/publication/228708562_An_introduction_to_soil_water_repellency )

[18] Öntözés [UVGK 80-86pp] (online: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/ontozes.html)

[19] Pálfordító-hatása kitapintható a ref.16 munka kezdeményezőjénél [Hall, D.] is: az agyag-hozzáadás
2010-re megtapasztalt jótékony hozadékát 2019-re már a talaj C-megtartása növelésében keresik:
Grover, S. P., Butterly, C. R., Wang, X., Gleeson, D. B., Macdonald, L. M., Hall, D., & Tang, C. (2019). An agricultural practise with climate and food security benefits: “Claying” with kaolinitic clay subsoil decreased soil carbon priming and mineralisation in sandy cropping soils.
Science of The Total Environment, 134488. doi:10.1016/j.scitotenv.2019.134488] (https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0048969719344791 )

[20] Büdi-Balaton [UVGK 113-144pp] VI.)5.) pont alatt
(online: https://utazasokavizgazdakorul.blogspot.com/p/budi-balaton.html )

[21] Hernádi, H.; Makó, A.; Lovász, Z.; Szoboszlay, S.; Harkai, P.; Háhn, J.; Kocsis, M.; Schöphen, E.; Tóth, Z.; Bidló, A.; et al. Investigation of Sediment Characteristics and Nutrient Content in Relation to Pilot Dredging at Kis-Balaton Water Protection System (Hungary).
Hydrology 2025, 12, 112. https://doi.org/10.3390/hydrology12050112
(https://www.mdpi.com/2306-5338/12/5/112 ) Table 2. és Figure 5. adatai.