a VÍZGAZDA hatósugara / EAUTARCIE on the road: Vízháztartás

Hibák és tévelygések
Hazánk Vízháztartás-javítási koncepcióiban

Elmondhatta volna akár Országh József is.
Csipetnyi Kémia, és feszes Logika…
No meg az általa kidolgozott (ám máig hontalan) Vízgazda-rendszer.

Alábbi elemzés bemutatni kívánja, hogy Hazánk vízháztartási-mérlege újabbkori romlása kezelésére született tervek és javaslatok hány és miféle melléfogásokkal terheltek. A tényleges kiutat jelentő tervezet korábbi-verziója[1] mögötti logikát összefogottabban szemléltető írás[2] ezek tükrében leend vizsgálandó. Jelen elemzés tárgya az alábbi két elképzelés hibáinak/hiányosságainak a megvilágítása:

I.) A vízhiány szorításában. Merre tovább hazai vízgazdálkodás?
Bíró Tibor egyetemi tanár (NKE Víztudományi Kar Intézetvezető Környezeti Fenntarthatósági Intézet) prezentációja (elhangzott: Professzorok Batthyány Köre 2025. október 20.)

II) A „VízVálasztó” koncepció központi-gondolata.

I.) Bíró Tibor[3] elképzelései[4]

1.) Sem különbségtétel sem iránymutatás a Kihívások a vízgazdálkodásban (1.ábra: 2.dia) alatt sorolt tételekre nem fogalmazódik meg a prezentáció hátralevő-részében arra vonatkozóan, hogy melyik tétel kezelhető beavatkozásokkal, és melyik probléma juhászkodik meg a (megfelelő) kezelés hatására. Az ok-okozati összefüggések kristálytiszta felismerése nélkül pedig reménytelen hogy a kezdeményezett beavatkozások előnyös ill. kielégítő megoldásokhoz vezessenek.

1.ábra: a prezentáció 2.diája

2.) A 11.dián a Problémákra adott Válaszok közt nemcsak tartalommal fel-nemtöltöttek és helytelenek fordulnak elő, de egyenesen károsak ill. veszélyt-hordozók is vannak:

2.ábra: a prezentáció 11.diája

i) Mi lenne MTA-kötődésű Bíró szerint a víztakarékos technológia? A Vízgazdai-elrendezésű Alomszék-használattal élő háztartások víz-igénye kimutatottan 30-35%-kal csökken.[5] Tud-e a Vízgazda-rendszer létezéséről és mibenlétéről, valamint elfogadja-e annak tételeit és téziseit ma bármely tudományos-testület? (Ha nem, akkor ugyan ötletelhetnek akár ítéletnapig is; legfeljebb ötről négyre juthatnak.)

ii) A felszín alatti vízkészletek védelme kapcsán vajon a (könnyen lefele-mosódó) NH₄NO₃ műtrágya-használat betiltása lenne-e az indítvány; vagy az az elgondolás hogy a civilizációs ill. létszükségleti víz-használat ne merítse ki a felszín-alatti készleteket, hanem minél-nagyobb hányada kielégítését az esővízből oldjuk meg, a Vízgazda Teleső-elrendezésével?

iii) Az öntözésfejlesztés mechanikus-szemlélete elé erősen kívánkozna annak a pár-oldalas tanulmánynak a megrágása, amely bemutatja az iparszerű-öntözés fenntarthatatlan volta mellett annak irreverzibilis károkozásait is.[6]

iv) A vízfelhasználás hatékonyságának növelése (A) és a [már említett] víztakarékos technológiák (B) mint iniciatívák külön-kezelése (de a dia felsorlásában köztük levő távolság is) arról vall, hogy a szavak mögötti jelentés nem átérzett. Ugyanis B mindenképp része A-nak, merthogy bármely b víztakarékos technológia egyben hatékony is a vízfelhasználás tekintetében. Ám az A halmaz bármely olyan a eleme amely nem része B halmaznak vízpazarló [azaz nem felel meg a fentebb már kitűzött cél kritériumának], hiszen az a-hoz tartozó technológia megnövelt-hatékonysága felhasználás-növekedésre ösztönöz.

v) Amennyiben nem találtatik a prezentációban még csak utalás sem arra hogy min múlik a talaj víztároló képességének növelése, akkor mind a talajvédelem mind az erózió elleni küzdelem üres frázis. Márpedig aki végigpergeti a prezentáció diáit, észlelheti: ez a helyzet. A humuszról – mint ami mérnöke, igazgatója, és szolgálója egyszemélyben a két légüres-térbe hajintott szóvirág mögötti feladatnak – fél-szó sem esik; létrehozása és felszaporítása nyilvánvalóan testidegen a vízügyre-szakosodott elmének.

vi) Nem úgy a tisztított-szennyvíz újra-használata, amely galuska bizonyára a társutas szennyvíz-mérnökök fazekából kanyarintott, merthogy onnan eredeztethető ennek a hibás elképzelésnek az erőltetése.[7] Nem is említek ennek kapcsán itt egyebet, csak annyit hogy kevés ennél-hatékonyabb módszer lenne lelhető a xenobiotikumok disszipált terítésére a környezetben. [Amely (súlyos, és kezelhetetlennek-mutatkozó) probléma a Vízgazdai-felállás következményeivel automatikusan eliminálódik.[8]]

3.) Az Obermeyer-féle gumitömlővel vezérelt billenőtábla (17-18.diák, 3.ábra) alkalmazásba vonása remélem másokat is elgondolkodtat az eszköz megvalósításba-vonása előtt. Akik képesek maguktól is átlátni hogy ez a korlátozott-mobilitással bíró gát-szerű struktúra nemcsak sérülékeny de le-föl funkciójában is felesleges (azaz semmi előnye nincs a hagyományos duzzasztó-gáttal szemben), azok számára evidens hogy ez az Ober-elrendezés nem valami über-dolog. Akkor sem, ha egy állandó-küszöbű kőgáttal párhuzamosítottan kerülne alkalmazásba (ld. a Tiszai elképzelés vázlatát: 19.dia, 4.ábra). Ugyanis a leeresztés csakis egy-menetben történhet (a gumitömlők deflatált állapota mellett), emiatt a víztömeg átbukása nem tartható kontroll alatt (hiszen a mobil-gát felemelése csakis minimális-víznyomás ellenében lehetséges – a tömlők felfúvásával [majd azt követő rudas-kitámasztással?]), ekkor viszont a leeresztésekor átzúduló árhullám a folyó alanti-szakaszán áradást idézhet elő.

A 19.dia részét képező árvízi-kivezetés esetlegessége pedig nem versenyképes a ref.1-ben már említett tóvá-szélesített folyó-szakaszolás víz-tározó és víz-beivódást előmozdító kapacitásával.

3.ábra: a prezentáció 17. és 18.diái

4.ábra: Kinagyított rész a prezentáció 19.diájából

4.) Az emelt vízterek adta előnyök (részletezésük: 16. és 17.diák) alatt sorolt 14 tétel mutatja, hogy egyetlen elvi-szintű beavatkozás hány aspektust érint – a soroltak szerint pozitívan, mégpedig egymás hatását nem-rontóan. Úgy néz ki hát, hogy az erre-irányuló beavatkozás nagy-valószínűséggel részét képezheti annak a rendszer-szintű koncepciónak, amelyben majd a részek nem dolgoznak egymás ellen. Arra-vonatkozóan azonban, hogy ezek az emelt vízterek milyen gyakorlati-beavatkozások által hozhatók létre, kaotikus-összevisszaságot mutatnak azok a tervezetek amik több régió vízpótlási-rendezésére irányulnak (22-25.diák).

5.ábra: Közép-Nyírség vízpótlása (25.dia):
A területi-vízvisszatartás és mederbeni-tározás [megszámolhatatlan-sokaságú] műtárgyai

A területeken szétszórt és elaprózódó földmunkák tervbevétele arról vall, hogy az emelt-vízterek adta előnyök felsorlása ellenére azok automatikus-bekövezését nem érti a tervező-stáb, merthogy telepöttyözi a térképeket a legkülönfélébb megvalósítandó-műtárgyak garmadájával is (ld. 5.ábra).

Mindössze arról nincs infó, hogy vajon kell-e minden műtárgy mellé egy bakterház. Bár aki a 35.diáig nem feledi ezt a közbevetést, az ott erre választ talál. Hát hogyne kéne, nem is akármilyen. Benne olyan vezérlő-automatikával amely ha egy percre is kihagy, a csinibaba-területnek (meg a „védett” környezetének) annyi.

Annyi épeszűség nem szorult az előadóba hogy visszahőköljön az agyon-motorizált bódulatából ahhoz az alapelvhez, mely szerint egy elrendezés működése annál biztonságosabb minél-kevesebb felügyeletet igényel a kívánatos-funkciók ellátása.

6.ábra: a prezentáció 35.diája

Mégpedig azon tevékenység érdekében, amelyről feketén-fehéren kimutattatott hogy hozadékai a víztartalékok feléléséhez vezetnek, miközben balkézről károkozással járhatnak (ld. ref.6). Itt van az a pont, ahol kerülgetés nélkül kijelenthetjük, hogy minden előzmény dacára a prezentációt-készítő összevissza téblábol és vakon tapogatódzik azon a terepen amit oktatni szándékozik. A diagnózist csak súlyosbítja 3 további dia (38. 39. 41.), amely az öntözés extenzivitási-lehetőségeit és módozatait taglalja.

5.) A Duna-Tisza köze vízháztartási mérlege 2011-2020 időszakra 27.dia adataiból vont vízkészlet-változási negatívum is csupán arra indíttatja a prezentáció szerzőjét és a mögötte sorakozó vizes-szakmát, hogy a 29. és 30.diák krikszkrakszával rukkoljanak elő, amelyek megépítendő nyíltfelszínű csatornák és nyomóvezeték-párok kilométerei mellett néhány-hektáros víztározók létrehozását irányoznák elő, mindenfajta specifikus megokolás nélkül. Ami ritkán hordoz bármiféle garanciát arra, hogy a megvalósult-terv nyomán hogyan sülnek el a dolgok.

A prezentáció már eddig is bemutatott kusza céltalanságába példásan illeszkedik a 27.dia.

Rendrakási és értelmezési célzattal az ott feltüntetett számadatok alapján alább végezni fogunk némely számítást, ám előtte tisztázni szükséges egyet-s-mást az adatok körül. Ezen pontosítások után rámutatunk arra, hogy a Vízgazdai-átállást követően a terület vízháztartási-képe miként alakulhatna.

a) Adat-elemzés

Amennyiben szolgai-módon kerülnek összeadogatásra a 27.dia vízháztartást pozitívan és negatívan befolyásoló tagok feltüntetett értékei, úgy a 11,8mm/év vízveszteség az adott területen stimmel. Észlelni szükséges azonban, hogy a víz-kivét (felszíni és felszín-alóli) csakis akkor vehető önálló-tételként veszteség-számba ha más tagoktól független, azokban nem jelenített meg. Ahhoz hogy efelől biztosíték legyen, nyomon kell követnünk a sorsát.

Mi-minden történhet a kivett vízzel? Ez alapvetően függ a célzott felhasználástól; ami lakossági, ipari, és mezőgazdasági részekből tevődik össze.

7.ábra: a prezentáció 27.diája

1) A mezőgazdasági rész [a közvélekedés szerint] túlnyomóan az öntözéshez köthető.
Az így kijuttatott víz sorsa pedig kettős:

i) a felszín-közeli talajréteg [időleges] vízkészlet-növelése,

ii) elpárolgás.

A beszivárgott víz-hányad [az eljárás voltaképpeni célja] azonban nem szaporíthatja a veszteségi-oldalt, viszont ez a tény nem jelenítődik meg a dia vízháztartási-mutatóiban.

A párolgási-hányad ugyan tényleges veszteség, ám csak akkor önálló-tétel ha az 583mm/év „területi-párolgás” adat ezt nem tartalmazza. [Ami azonban feltehető, hiszen az (rendszerint) mért meteorológiai & fizikai paraméterekből területi-alapon képlettel-számolt mennyiség.]

2) A lakossági vízfelhasználás túlnyomó-hányada jelenleg kötött-pályán mozog (ahogyan az ipar vízhasználatának is egy bizonyos hányada). A víz-kivéttel szolgáltatott/értékesített mennyiség hálózati-elosztásra kerül, melyet a felhasználás terheivel együtt egy másik hálózaton keresztüli begyűjtés követ, amit (jobbára víz-veszteségek nélküli) szennyvíztelepi-procedúrák után különböző víztestekbe bocsátanak. Ebből adódóan, e vízmennyiség a vízfolyásokban utazva i) távozik a területről [mialatt ii) némi párolgási-veszteség fellép], miközben iii) egy része a meder alján és oldalán keresztül a talajba szivárog [ahol azonban iv) szaporíthatja a felszín-alatti kiáramlásokat].

· Itt i) és iv) tényleges veszteség. Ezek azonban nem szerepelhetnek a dia 15 és 27,5mm/év kiáramlási-mutatóiban, mert ugyanaz a vízmennyiség nem csökkentheti két-ízben is a mérleget. (Azt, hogy a fenti kiáramlási-mutatók mérés-ügyileg miképp álltak elő, mástól kell kérdezzék.)

· ii) marginálisnak vehető,

· A maradó-beszivárgás [akár iii) szerint akár másképp (pl. felszíni-terítés)] tényére pedig ott a 2,2mm/év „felszíni szennyvíz bevezetés” [értsd: talajfelszínen-terített szennyvíz] tétel.

Mindent összevetve, a 11,8mm/év veszteség mérleg-helyességéhez a kétfajta vízfelhasználás víz-kivét eredő-veszteségének 7+5,5–2,2=10,3mm/év tekintendő.

b) Adat-értelmezés

Megkíséreljük a 27.dia „víz-kivét” (és hozzá kapcsolódó „felszíni szennyvíz bevezetés”) adatait más forrás-adatokból kalkulálni. Részint paritásba-hozási célzattal: hogy ellenőrzésül szolgáljanak, és tevékenységi-hátteret adjanak. Részint pedig kiindulás-pontul ahhoz a kalkulushoz, ami megengedi az előrejelzést arra-vonatkozóan hogy milyen vízháztartási-következménnyel lehet számolni az alapvetően-más szemléletmódú Vízgazda-rendszerre történő átállással.

Az adatok zömét egyetlen tanulmányból[9] vettük, ami ha nem gondos munka lehet labilis alap, a feldolgozás homogenitása viszont biztosíték az adatok együttmozgására.

Országos-adatok:

1.táblázat: A vízkivét alakulása a 3 fő ágazatban (10⁶ m³) [ref.9 1.3 táblázat, p3]

A felszíni kontra felszín-alóli vízkivét aránya ezen időszak alatt a közüzemi kitermeléskor stabil (0,775-0,783), a mezőgazdaság és az ipar esetében erősen eltolt: 11-7 ill. 26-43 [ref.9 1.1 és 1.2 táblázatai, p3].

i) A közüzemi víz-kivét alakulása az 8.a)ábra szerinti*, amelynek hasznos-mérlegét kb. 26%-a veszteség csúfítja.[10] – Veszteség ez abban az értelemben hogy a kitermelt-víz a hálózat hibáin elfolyik, azaz [a jelen elemzés szempontjából] olyan mintha ki se lett volna véve.

* Az adatsor azonos ref.9 megfelelőjével [ottani 12. ábra, p14],
azonban mutatja hogy a veszteség a későbbi-években sem javult.

Tekintettel a közműolló alakulására [1995: 46%, 2004: 32,5%, 2013: 19,4% (ref.9 p18)] a települési szennyvíz-adatok országos-értékei [8.b)ábra ref.9 18.ábra, p20] ilyen-értelmű paritásban kellene legyenek a közüzemi-vízkivét elfolyási-veszteségével módosított adataival.

8.ábra: Közüzemi vízmérlegek

A 3-ponton elvégzett paritás-vizsgálat azonban hihetetlen-mérvű diszkrepanciát mutat. A kalkulált szennyvíz-mennyiség [(kitermelt–veszteség)*(1–közműolló)] rendre kisebb, mégpedig jelentékeny-mértékben, a mért-értékeket közreadó 8.b)ábra adatainál: 1995: 263, 2004: 192, 2013: 134 millió m³-rel. Ezen felül az is megfigyelhető [már a 8.a) és 8.b) ábrák hisztogramjai burkológörbéiből is], hogy míg a kitermelt-víz és a [háztartásoknak + egyéb-fogyasztóknak] szolgáltatott (ivó)víz aránya kvázi-állandó, addig az ivóvíz és a szennyvíz mennyisége közt semminemű érdemi-párhuzamosság nem fedezhető fel: ld. 9.ábra.

9.ábra[11]: Milyen relációban lehet a szennyvíz mennyisége a szolgáltatott vízével?

Ez az összevisszaság lokális-szinten még-pregnánsabban jelentkezik: ld. 2.táblázat.

2.táblázat: Kistérségi összevetés[12]

Ezek nyomán kijelenthető, hogy a fenti adatok semmiféle útbaigazítást nem képesek adni ezekről:

· Mekkora a közcsatornába vezetett & érkező nem-lakossági eredetű szennyvíz
[amelynek a kivéti-forrása sem tisztázott],

· Milyen-mérvű az esővíz-hozzájárulás
(ott ahol erre-nézve közösített a szennyvízelvezető-hálózat),

· Van-e hálózati-sérülésből eredő elfolyás, és az milyen-szintű.

Ez utóbbi létezésére (részleges) indikátor lehet a 2.táblázatban feltüntetett
„hálózati-hiba” gyakorisága, ami a szennyvíz-vezeték esetében nagyságrendileg-magasabb mint a nyomás-által jobban-igénybevett vízvezetéké.

Ezzel lényegesen konkrétabbá tettük azt amit ref.11 ekképp fogalmazott meg: „súlyos problémák vannak az adatszolgáltatással”.

(Afölött nem időzhetünk, hogy ez vonatkoztatható-e [és ha igen, mennyiben]
az itt-taglalt prezentáció 27. diája sarok-adataira.)

ii) A mezőgazdasági felhasználás viszont azt mutatja, hogy két ágazat teszi ki a vízhasználat zömét. Ezek a halastavak és az öntözés, arányuk pedig a periódus elején és végén 5:1 ill. 3:1 [ref.9 21.ábra, p24].

iii) Az ipari-vízhasználat képe a legkevésbé átlátható. A céljaikhoz szükséges víz-kivét csaknem teljes mennyiségét ugyanis saját-kutas ellátásból biztosítják, melyek eredete 97,5%-ban felszíni víz [ref.9 p44]. Arról hogy ennek hányadrésze kerül a lakossági-szennyvízzel közösítve a közcsatornákba nincs közvetlen adat; ez ipar-ág és technológiai-kialakítás függő. Erre elképzelések ref.9 35.ábrájából (p47) meríthetők: pl. a 45% részesedésű bányászat feltehetőleg nem ad terhelést, míg a 4% részesedéssel bíró vegyipari-végvizek alighanem 100%-ban a csatornákba kerülnek.

Egy másirányú elemzés feltárásai arra mutatnak, hogy Kecskemét városában a közösített szennyvíz ~40%-a ipari-eredetű.[13] Ez persze messze nem elegendő országos-szintű becslésre. Viszont még-kiismerhetetlenebbé teszi annak eldöntését, amit fentebb jeleztünk: Van-e (a csatornahálózat hibáin keresztül) és mekkora föld-alatti elfolyás? Mert az (a benne hordozott terhek okán) igencsak-komoly következményekkel jár – akkor is ha nem veszünk róla tudomást, merthogy „láthatatlan”.

Annyi bizonyos, hogy a teljes ipari-felhasználásra kitermelt víz sorsa a veszteségek szempontjából közös azzal amit a)2) alatt i)-iv) tételekkel jeleztünk, függetlenül attól hogy megjárták-e közben a közcsatornát avagy sem.

A 27.dia régiójára vonatkozó adatok.

A területet ~13 ezer km²-re becsültem [Bács-Kiskun+2/5*Csongrád+1/2*Pest megye],
terület-arányosan [500+2/5*391+1/2*1333 ezer fő]»1,3 millió lakossal számolva.

A terület-becslés megfelelő
[a prezentáció adataiból: 150*10⁶(m³/év)/11,8(mm/év)=12700km²],
a lakosságot illetően pedig 1 milliós alsó-határra is végzünk számításokat.

Ha a régió „települési-szennyvízelvezetése” víz-mennyisége (ami teljes-volumenében nettó víz-kivét a jelen gyakorlat szerint) mind effektív-veszteség lenne, akkor ez a 10 milliós népesség 1,3 millió lakosával [és azonos közműollóval] számolva [a 8.b) ábra adatát véve] a 2010. évben 550*10⁶m³*(1,3/10)/13*10³km²=5,5mm/év csökkenést eredményezne a régió felszín alatt tározott vízmennyiségében. (1 millió lakosra ez az adat 4,2mm/év.)

A régió vízrajza ismeretében nem túlzó a következtetés, hogy ebben a régióban ezen szegmens víz-hányad szükséglete javarésze [az országos-átlagtól eltérően] a felszín alóli víz-kivétből származik.

Nem nehéz azt sem átgondolni, hogy a felszíni vízkivét nem produkál számottevő-veszteséget amennyiben a használat után ugyanoda bocsáttatik ki, mert (egy időbeli késleltetéstől eltekintve) ugyanaz a sorsa mint a felszíni-vizeknek – kivéve ha a felhasználás során tényező a párolgás [ami miatt a megállapítás érvényessége alól kivételt képez az „öntözés” gyakorlata].

Szemben ezzel, a felszín alóli vízkivét vesztesége csaknem teljes-mértékű ha a használatot követően a felszíni-vizekben landol. Ilyenkor ugyanis kicsiny a sansz arra, hogy távoztukkor növeljék azt a talajba-szivárgó hányadot amely a mélyben nem a kiáramlás része.

Ezekből következik, hogy a szegmensre számolt 5,5 ill. 4,2 mm/év veszteség valós, miáltal [a 27.dia mérlegéhez igazodva] 7 ill. 8,3 mm/év veszteség kell tartozzék a másik két szegmenshez – amit alátámasztanak azok a [fentebb-említett] előzetes-ismeretek miszerint azok összesített vízkivéti-volumene sokkal nagyobb, bár a dolgok végeztekor a kisebb-veszteséggel járó felszíni-kitermelésből származik.

Mivel a hazai szennyvíztelepek gyakorlata csaknem 100%-ban a végvizek felszíni élővízbe-vezetése, a 27.dia 2,2mm/év „felszíni szennyvíz bevezetés” [a talajba] tétele nem eredhet a kommunális-szennyvizekből; forrása inkább az ipari-szegmens lehet.

c) Helyzet-elemzés

Fenti elemzés alapján megerősítést nyert, hogy még a jelen helyzetben is a víz-kivétet követő praktikák azok, amik eredőjeként végül 11,8mm/év veszteség lép fel a „felszín alatt tározott vízmennyiségben”. Kapcsosan két kérdés merülhet fel:

i) Lehet-e ezen praktikák korlátozásával élni [életminőség-romlás nélkül]
– legyen az volumetrikus avagy szerkezet-átalakítással járó?

ii) Lehetséges-e alapvetően más elrendezés a vízigény kielégítésére?

A válasz ii)-re könnyebb mint hinnénk. A forrás-oldalon ugyan a „belépő felszíni víz” tételén kívül csupán a „csapadék” tétel áll rendelkezésre mint megcsapolható, ám ha ezt a vizet a [körültekintő] használat után visszaengedjük a talajba, akkor gondos-elrendezés mellett abban nem lép fel veszteség; azaz: Pontosan annyi víz érkezik ekkor a talajba, mintha nem is csapoltuk volna meg az esővizet. De vajon elrendezhető ez?

Igen. EZ a (teljes) Vízgazda-rendszer kiinduló-pontja, az un. Teleső-koncepció.[14]

Aminek az áttekintését[15] és a (használati-igényt kielégítő) volumetrikus-validálását[16] is meg lehet böngészni.

A Vízgazdai átállás tehát a 11,8mm/év veszteség ~46%-os redukcióját hozná.

További veszteség-redukálásra ad módot ha i) értelmében művelési-mód átalakítással élnénk az agráriumban. Nevezetesen: A szántott-területek [kielégíthetetlen] öntözési-igénye helyett a talaj-takarásos no-till metodika[17] dominálna – amely nem igényli a direkt-öntözést. (A halastavak tartása is újragondolást kaphatna, amennyiben a ref.1-ben már vázolt nagyobb vízfelületek [a hozzájuk-tartozó számtalan természetes ívóhellyel] előállnak.)

Az ipari vízhasználatból eredő veszteség is csökkenthető lenne, ha a zömében a felszíni-víztestekből kivett víz használat-utáni sorsa a visszavezetés helyett inkább a talajba-szivárgó elrendezésekbe bocsátás lenne.

Arra jutottunk hát, hogy a Vízgazdai ismeretek birtokában még csak-csak boldogulnánk, csakhogy ennek tézisei elől fül-bedugva jár-kel a Vízügy minden ágazata, az MTA kapcsolódó-részlegei, és ennek következtében csaknem az egész [burokba-zárkózott] tudományos-közösség.

6.) A Dél-Békés vízpótlása (21.dia) elgondolás békésen belesimul a prezentáció korlátos-felkészültségű tájékozatlanságába, midőn azt igyekszik lenyomdosni a Hallgatóság torkán hogy nincs megfelelőbb megoldás mint külhonból-vásárolt vizet becsövezve elszállítani (több-száz kilométeren át) egészen a Tisza egykori ártere közelségébe. Merthogy egyedüli reményünk abból a bizodalomból kell meríttessék, hogy a velünk mindig barátságos-előzékenységgel viseltető Románia készséges eltéríteni határain belül a domborzati-kihívások ellenére a (dián 15m³/s vízhozamúnak jelzett) Maros folyását fizetség ellenében – mégha ezzel meg is fosztja a saját területeit a Maros vízellátásától; ha egyszer a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara volt dékánja (aki jelenleg a Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium egyetemi projektigazgatója és szakmai vezetője[18]) diája ezt vízionálja. Bár, akiben lakozik annyi bátorság hogy elhessentse a dia sugallta képtelenséget, annak nem szükséges hosszan magyarázni hogy az a víz a hegyekből ingyen is ideér, akárcsak a Kőrösöké.

10.ábra: a prezentáció 21.diája: Dél-Békés vízpótlása

Amit szintén nem szégyenlős megcsapolni a román fél[19] [ld. a 10. és 11.ábrákat] – ám amint az ottani-tározók [és a térség alatti víz-kapacitás] telítődnek, a további érkező-vizeket kénytelen ingyen tovaengedni (folyóban és a talaj alatt egyaránt). A mi dolgunk az lenne, hogy amint a késleltetett-víz [bárhonnan is] belép hazánk területére, ügyesen, gondos-gazdaként bánjunk vele. Ne csak a koncepció legyen addigra kész a bánásmódra, de a szükséges tereprendezési-munkálatokon is túl legyünk a víz vendégségbe-marasztalásához.

11.ábra: Két óriás-tározó a Maroson, Nagyváradtól (légvonalban) 22 km-re keletre
[a nagyobbik tározó hossza (GoogleEarthPro méréssel) 6,6km]

12.ábra: 4 víztározó a Maros vízgyűjtő-területén (Erdélyben)
A jobboldali felső még csak feltöltés alatt, A két alsó kép a 11.ábra víztározói.

Értékelés gyanánt rögzíthető:

· A fentebbi 1.)-6.) pontokban kivesézett esetlegességek világosan mutatják azt a káoszt
ami Hazánk vízzel-kapcsolatos elképzeléseit és döntéseit meghatározó vízügyes-fejekben honol – és amiket mint a ragályt terjesztenek a problémák kezelését szomjúhozók közt
az efféle prezentációk.

· Egyedül a 4.) pont mögötti tétel az ami figyelmet érdemel, ám az is elvész rögtön a pitiánerségekbe-torkolló tervezési-térképeken
– amik megerősítik a vélekedést hogy a vizitált-pont általi hozadék félig-se értett.

· Az 5.) pont alatti diszkusszió pedig élesen vet reflektorfényt arra, hogy a szolgaian gyűjtött és másolt adatok szerepe a prezentációban pusztán töltelék amely elfedni-hivatott az ötlettelenséget, szimpla ballaszt amit még a legcsekélyebb értelmezés sem kísér.

II.) Az un. VízVálasztó[20] név alatt futó elképzelés bírálatául

A kezdeményezés legalább 15 évre nyúlik vissza (és eredete Balogh Péter „gazdálkodó geográfus”-hoz kötődik), amely a „Vizet a tájba” elképzeléssel áll szemben azzal a megkövült mainstream gyakorlattal, amely nemcsak érzéketlen a bekövetkezett változásokra de nemkisrészben felelős is az előállt állapotokért. A megközelítést korábban magam is pozitívnak minősítettem, hiszen mindaddig haladó elképzelés volt amíg a változások felerősödése következtében a működőképessége megkérdőjelezhetővé nem vált. Bár megállapításai közt most is több a megszívlelendő, a ma valósága könyörtelenül keresztülhúzza a megvalósíthatóságát. Ennek igazolásához elegendő egyetlen ábra – ami a saját repertoárjukból való.[21]

A 13.ábra illusztrációja megkísérli dehonesztálni a duzzasztó-műves vízlépcsőn alapuló megoldást, miközben illúziót kínál. Tény, hogy egy folyam „iparszerű” duzzasztó-gátakkal történő szakaszolása önmagában nem mindenre megoldás. A velük létrehozott emelt-szintű vízterek előnyei mellett képtelen kezelni pl. az árvízi-események vízhozamait. A kétségbevonhatatlan előny szándékolt eljelentéktelenítése illusztrációja az ábrán az a minimalizált-hatósugár, ameddig az emelt-szintű vízterekből a víz kivezethetőségét (különösebb részletezés ill. indoklás nélkül) a bíráló képzeli. [A ref.1 alatt bemutatott javaslat éppen ezen pontokon kínál többet.] A „természetszerű vízvisszatartás” az ígéretes domborulatokkal és kanyarokkal a papír síkján igen jól fest: a zöldes-kékes levélkék nyelein feltüntetett oda-vissza nyilak a működés jeleit vetítik a sóvárgók retinája elé. Csakhogy, ehhez a működéshez – legalábbis a levélkék felé haladó kiáramláshoz (merthogy EZ lenne a „Vizet a Tájba” megkívánt történése) – a TÉRBEN emelt víz-szintre lenne szükség. Ami azonban a [XIX. századi, rendezési-célú kanyarulat-levágások következményeként] már mélyre-bevágódott folyómederben, a mostanra szinte állandósuló kis-vízhozamok mellett, gyakorlatilag sohasem valósul meg. Azaz: emelt-szintű vízterek hiányában a valóságban nincs remélhető kiáramlás a levélkék felé. Ellenben van talajvíz-áramlás a meder mélyén csordogáló folyó felé, mégpedig folyamatos: a Táj végletes kiszárítása elé az elrendezés nem gördít akadályt.

Drámai tehát az a fordulat, miszerint a Tájba vizet szállítani vélt folyó, amennyiben a kimélyült medrében (a vízgyűjtő-terület megváltozott csapadékviszonyai okán) kevéske vizet szállít, valójában lecsapoló-csatornaként működik: elvezeti a talajban-tárolt vizet, nem pedig pótlást biztosít annak. Hiába adódna időnként olyan helyzet amely a VízVálasztó-elrendezésnek módot kínálna némi víz kivezetésre a Táj felé, annak a nem-elpárolgó hányada rövidesen lesüllyed abba a régióba, ahonnan szinte folyamatos a talaj vizének az elszállítása a vegetáló folyó által. EMIATT elkerülhetetlen az „emelt-szintű vízterek” létrehozása; amit nagyobb-folyamokra időt-állóan csakis a mesterségesen-létrehozott duzzasztógát képes biztosítani.

13.ábra: A VízVálasztó központi-szerepű magyarázatát hordozó illusztráció [forrás: ref.21]

Így ez a levélkés illusztráció hasonlatosan ahhoz, mint amikor valaki a ne habozz hanem szeress ige hirdetéséhez rózsaszín szívecskét tetovál a popsijára, s azután csudálkozik ha a bekövetkező történések nem a vágyaik szerint alakulnak.

2025. 12. 14. Fuggerth Endre

Vissza a Tartalomra…

[1] Terv-javaslat

[2] Terv-javaslat_2: Kidolgozás alatt

[3] MTA-tag (https://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=15101 ); PhD 1998 [növénytermesztési és kertészeti tudományok] , habilitáció 2022 [? katonai műszaki tudományok ?] (https://doktori.hu/doktori-kepzes/szemelyek/1187/ ); szakterület: Vízgazdálkodás (?)

[4] https://pbk.info.hu/wp-content/uploads/2025/11/Biro_T_PBK-1.pdf

[5] Publikációkkal és saját-elrendezés gyakorlatával egyaránt alátámasztott adat:

a) Characteristics of Grey Wastewater, by Eva Eriksson, Karina Auffarth, Mogens Henze, Anna Ledin
in Urban Water 4(1):85–104pp March 2002 (https://www.researchgate.net/publication/257587685_Characteristics_of_Grey_Wastewater)

b) Small scale water recycling systems - Risk assessment and modelling,
by C. Diaper, A. Dixon, D. Butler, A. Fewkes, S. A. Parsons, M. Strathern, T. Stephenson and J. Strutt
in Water Science & Technology 43(10):83-90pp February 2001 (https://www.researchgate.net/publication/11903871_Small_scale_water_recycling_systems_-_Risk_assessment_and_modelling)

c) Szürkevíz IV.)B.) alatt

[6] Öntözés

[7] Szennyvízzel is lehet öntözni? (https://www.innoteka.hu/cikk/szennyvizzel_is_lehet_ontozni.1539.html )
Ligetvári Ferenc [akadémikus] fantazmagóriái (mint „a nehézfémeket, a mérgező és patogén anyagokat, gyógyszermaradványokat, hormonokat ki kellene belőle vonni, de a foszfort, a nitrogént és a káliumot semmiképpen sem.”) valahogy nem kompatibilisek a kémiai alapismeretekkel.

Külön érdekesség hogy ezen szennyvíz-terítés fölött méltóságosan szemet huny a Törvény,
miközben a Vízgazdai-szürkevíz elszivárogtatását igen-kemény talajterhelési-díj büntetéssel sújtja.

[8] Drogok: Ártalmatlanítás

[9] Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv - 2015 A Duna-vízgyűjtő magyarországi része, 5-1 melléklet (https://www.vizugy.hu/vizstrategia/documents/10B9EE2E-D889-4C94-815D-5CB2D53C846A/5_1_melleklet_vizhasznalatok_gazd_jelentosege.pdf )

[10] MAGYARORSZÁG VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERVE – 2021

Készítette: Országos Vízügyi Főigazgatóság 2022. május
(letölthető innen: https://vizeink.hu/vgt/#page=1 ), p258

[11] Szennyvíz – szennyvíziszap hasznosítás
(https://www.bitesz.hu/wp-content/uploads/2018/10/Szennyv%C3%ADzr%C5%91l.pdf ) 13-15pp
N.B.: a link a Polgár-háború a Vízért [PHV] kötet írásakor még működött.

[12] A táblázat adatai részét képezik annak a felderítésnek amely a PHV-kötet 4. fejezetében részletezett.
(Az ottani-forrás [https://www.fejerviz.hu/szervezet/viz-es-csatornaszolgaltatas/] ma is elérhető.)

[13] Jövőkép 9.Táblázata adataiból.