Tervjavaslat_2

Elvi alapokon nyugvó Tervjavaslat
Hazánk Vízháztartása TARTÓS rendezésére

A VÉGSŐ szó a hazai vízháztartás rendezése terén.

Amit nem ismétlek.

Akkor sem, ha Új-találékonyak harsonái hatására a bódítható tömeg
Vizet választ, rekeszt, dagaszt, vagy tüttyöl.

Jelen tartalom – mely Hazánk nagybani-vízháztartása rendezésére irányul –
nem helyettesíti és nem írja fölül az előző Tervezetben[1] tett megállapításokat.

Célja az, hogy tömörebben-fogalmazva mutasson rá a megteendőkre,
megmutatva mindegyik szerkezeti-elem helyét és szerepét, amikből kiviláglik
hogy nincs a rendezést minden-tekintetben kielégítő alternatíva ezen javaslaton kívül.

I.) Kiindulási-pont

A Terv megértését segíti ha ismerjük:
1.) a behatároló-tényezőket; 2.) mi vezetett az orvoslandó helyzethez.

1.) A negatívba-fordult vízháztartási-mérleg orvoslására – egy olyan országban ahol a csapadék és párolgás évi-egyenlege is lassan-lassan inkább veszteséges, ám amely folyói révén (még mindig) jelentős átmenő-vízforgalommal bír – az egyedüli lehetőség a folyamok beérkező-vizeinek a marasztaló-megfogása.

2.) A XIX. században kényszerűen bevállalt folyam-szabályozásaink következményeként mára olyan helyzet állt elő amely halaszthatatlan orvoslást kíván. Ezen folyam-szabályozási munkák eredőjeként ugyanis A) a folyamok medre kimélyült („bevágódott”), B) a tájaink mindinkább víz-hiányossá váltak.

Itt fel kell ismerni, hogy (még változatlan vízhozamok mellett is) A) és B) között okozati az összefüggés. Ugyanis mélyebb-mederben ugyanaz a vízhozam alacsonyabb abszolút-vízszintet eredményez. Emiatt a folyóvíz kommunikációja a talajban-tárolt vízzel annak leszívása felé mozdul el. Mivel pedig a folyómederbe leszívódott talaj-víz a folyó vizével keveredve eláramlik [amennyiben nincs az eláramlás útjában fizikai gátló-tényező], a közel-s-távoli területek alatti talaj-víztartalom ill. talajvíz-szint csökken. Ami mindezen területek felületi-szárazodását hozza.

A szárazodás mértékét tovább-növeli ha a folyók beérkező-vízhozamai csökkennek – márpedig újabban ez a trend valósul meg.

Eseti-árhullámok ugyan okozhatnak időleges „leszívódás-stoppot”, ám a végső-hatásuk ezeknek is inkább negatív, amennyiben általuk tovább haladhat a folyam-meder bevágódása, ami azután még-alacsonyabb vízszintekhez (és azok következményeihez) vezet.

II.) A korrigálandó hagyaték

A megteendő korrektív-lépések elé kívánkozik, hogy tisztán lássuk a XIX. században megtett folyamszabályozás indítékait. Részint amiatt hogy az idők távlata tapasztalataiból észleljük az elkövetett hibákat, részint amiatt hogy az akkor kijelölt célok közül a helyesek a meglépendő beavatkozásokkal ne csorbuljanak.

A XIX. századi hazai folyam-szabályozás célja hármas volt:

i) Csökkenteni az árvízveszélyt [amit (az elképzelés ill. elvárás szerint) a (kormányozott) víztömeg gyorsabb levonulása biztosítana],

ii) Területet nyerni a mezőgazdaság, közlekedés, stb. számára [a mocsár-világot hektikusan-állandósító kifutó-vizek mederbe-terelésével],

iii) Hajózhatóvá tenni a folyót [amit a beterelt vizek adta időátlagban is magasabb víz-szint következtében kialakuló nagyobb vízmélység elősegít].

Mindhárom cél felé pozitív-elmozdulást látszott hozni a szeszélyes-kanyarulatok kiiktatásával létrehozott rövidebb folyómeder – amit mindkét-oldalról védvonal követ, az árvízi-kiöntések és kártételek megakadályozására.

Mai tudásunk és az eltelt idő tapasztalatai alapján bizton állíthatjuk hogy a feladattal birkózó kezdeményezők nem jártak el a minden-aspektust érintő átgondoltsággal, viszont a dolgok megcsúszása nem varrható mindenestül a nyakukba. Tudnivaló ugyanis, hogy a Terv és megvalósítása közé ékelődött az 1948-49-es Szabadságharc. S bár az Orosz Cár seregei által győzelemre-segített Habsburg uralkodó neutrális és méltányos volt abban a tekintetben hogy elrendelte a projekt állami-finanszírozását (igaz, csekély forrást biztosítva erre) [a nyert mezőgazdasági-területek Birodalmi-érdekeket is szolgáltak], a Bach-korszak bürokrata-huszárai kezében sokszor fajultak az értetlenségig a teendők részletei – s alakultak képlékenyen a földmunkák helyszínei a birtokosi-érdekek nyomására. A tervező Vásárhelyi váratlan halála (1846), a koordinátor Széchenyi összeroppanása (1848 ősze) után 1867-re már az alternatív-tervező Paleocapa sem volt az élők sorában. A kisstílű hivatalnoki-irányítók mentek a maguk feje után, még a nemzetközi szaktekintéllyel bíró Lombardini figyelmeztetését is lesöpörték[2] – hogy azután beköszönthessen az 1879-es nagy Szegedi árvíz. (A mai kor apró seprű-forgatói lelkiismeretét ilyen eset már nem fogja terhelni: ők katedráikról és hivatalaikból az Ország „vétlen” kiszárítása körül pepecselnek.)

III.) A (követendő) koncepció

A rendezőelv mögötti törvényszerűség:

i) A (sikerrel) marasztalt víztömeg sorsa porózus-talajokon a
     [sem kontrollálást sem egyéb beavatkozást nem-igénylő,
     vagyis a Természet erői által „vezérelt”]
(folyamatos) beivódás, amit (azonnal) követ a beivódott-víz
     [felszín-alatti (ahol tehát nincs közvetlen párolgási-veszteség – szemben az öntözéssel)]
területi-átrendeződése.

ii) A folyómedret alul s oldalról körülvevő porózus-szerkezetű talajban szétoszló víz
minden-irányban terjedve növeli a (közvetlen-szomszédságú) talaj
víztartalmát és a talajvíz-szintet egyaránt.
Utóbbi emelkedése ha lassan is de messzireható.

iii) A folyamtól távoli talajvíz-szint emelkedés pedig
előmozdítja az ottani talaj felsőbb-rétegei víztartalma növekedését
– ami alapja a terület felszínén a zavartalan Életnek.

iv) A folyamat térbeli-terjedése azzal biztosított ha a beszivárgás lehetősége folyamatosan adott. Ehhez szükséges a marasztalt víztömeg állandósult víznyomása.

v) A folyamat időbeli-haladása azonban ekkor is (relatíve) lassú:
Évekbe, évtizedekbe telhet mire a folyótól 10-50km távolságra eső területen jelentkezik a hatás. Ennek felgyorsítása lehetséges azáltal,
ha a földalatti szivárgási-szétterülésnél lényegesen-gyorsabb (praktikusan „akadálytalan”) felszíni vízmozgatásokkal a folyó-menti primer-tározókból
távolabbi szekunder-tározókba is hasonlóképp-ható víztömeg kerül.

A rendezési-koncepció elemei (ennek megfelelően):

1.) Emelt vízterek létrehozása (a beérkező vizek marasztalásával).

2.) Megfelelő tározó-kapacitás biztosítása (a megfogott/marasztalt víztömeg számára).

3.) Gondoskodás arról hogy ez a víztömeg távolabbi helyekre is eljusson (másodlagos emelt vízterek kialakítása).

4.) Biztosítani a ki/elvezetések (szükség-esetén) technikai-módozatait.

5.) Ügyelni a létrehozott víz-centrumok hosszútávú/maradandó tiszta állapotára
(eutrofizáció-mentesség).

IV.) A koncepció elemeinek a részletezése:

1.) A folyókkal-beérkező víz marasztalásához a közvetlen-eláramlás korlátozását kell megvalósítani. A marasztalt víz birtokában lehetőség nyílik annak további tudatos/célzatos elosztásra ill. kivezetésre (közeli és távolabbi természetes-mélyedésekbe, stb.).

A beérkező-víz tova-áramlásának a korlátozása csakis a víz útjába helyezett domborzati-magasítással érhető el – ami tehát mindenképpen mesterséges-beavatkozás. Ezzel hozhatók létre a folyamok víz-szintjéhez igazodó Emelt vízterek. Az érkező, a művileg késleltetett, és a természetes felszíni-mélyedésekbe bármilyen-eljárással kivezetett és emelt-szinten betározott lokális-víztömegek mélybe-szivárgása képes biztosítani azt a talajvizet, amely azután horizontálisan is eloszolva a folyamtól távoli területek talajaiban is víz-tartalom növekedést eredményez. Mind a beszivárgás mind a felszín-alatti szétterjedés automatikus, abban az értelemben hogy nem igényel sem kontrolt sem egyéb művi-beavatkozást.

Az emelt vízterek időtálló kialakítása eszköztárában nem helyettesíthető semmivel a duzzasztó-gát (a nagyobb folyamok esetében semmiképp). Ez a létesítmény az emelt vízterek szomszédos-sokasága létrehozásához nélkülözhetetlen és meghatározó-szereppel bír.

A létrehozandó létesítmények célirányos-hatékonyságán túl elsődleges-fontosságú szempont az emelt víztereket kialakító beavatkozások időtállósága.

Emiatt nem lehet a „fenékküszöb” alternatívája a szilárdított-beton anyagú duzzasztó-gát felépítménynek. Ugyanis, kőtömbös kialakítású fenékküszöb esetén:

i) Annak lefolyás-lassító hatását mérsékli a kőzetágy résein átmenő vízforgalom: hatékonysága tehát alapvetően esetleges,

ii) Az eseti-árhullám ugyanakkor részint rombolást végez
(kövek tovagörgetésével), részint megsüllyedést okoz
(a kőtömbök alatti folyómeder puhább anyaga kimosódásával):
ami folyamatos állag-megóvást és pótló-munkálatokat követel.

Ezek elkerüléséhez az időtálló fenékküszöbnek i) miatt tömörnek kell lennie, ii) miatt pedig részint szilárd kell legyen (az ár romboló-erejével szemben), részint monolit-struktúrájú alappal kell rendelkeznie (a folyómederben, az alámosás elkerülésére). Ez a víz-alatti monolit-struktúra pedig felépítményében praktikusan azonos a zöld-álláspont szerint elkerülendő beton-duzzasztógáttal – funkcionalitásában viszont messze amögött marad, hiszen egy víz-szint alatti gát-szerűségnek csekély lenne a vízszint-emelő hatása. [Viszont a folyam áldozatokkal-megteremtett hajózhatóságát úgy teszi tönkre, hogy nem nyújt helyébe semmit.]

A megvalósuló folyam-duzzasztások mögött marasztalt víz tehát lokális emelt-víztereket hoz létre, ahonnan a mélységi és oldalirányú beszivárgások által elindul a talajvíz és a mederrel-szomszédos talaj-szelvények vízzel való feltöltődése. Ez a feltöltődés a folyómedertől távol is érezteti a hatását ha az emelt vízterek víz-szintje kvázi-állandósul. A folyamat ugyan távolról sem oly pillanatszerű mint a közlekedőedények esetében, de azonos törvényszerűségek mentén zajlik.

2.) A folyó-menti duzzasztó-gátakkal megfogott/visszatartott vízmennyiség marasztalása azonban térfogata-szerinti helyet kíván a tájban, ez pedig megköveteli a duzzasztó-gátakkal emelt-vízterek sorozatára szakaszolt folyó (szakaszai részleges) tó-szerűvé szélesítését. [Az elrendezés más terminológiával: hullámtéri-tározással kombinált emelt-szintű meder-tározás]. (Mindez hatékonyan elejét veszi a korábbi árvízi-eseményeknek, hiszen hirtelen és nagymérvű vízszint-emelkedések a [lefolyással is bíró] megnövekedett víz-befogadóképességű tavakban többé nem állhatnak elő: ld. 5.)B.) alatt.) Minden egyes így létrejött folyami-tó a felszíni-mérete arányában intenzifikálja az emelt-vízterek saját lokalitásaikból induló (már leírt) víz-továbbító hatását, ezen túl pedig forrás-szerű táplálója a belőle a (közeli/távoli) környezetébe kivezethető (preferáltan szintén) tó-jellegű képződménynek. Amik az adott szint-magasságukon másodlagos emelt-vízterekként hatva tovább mozdítják elő a kívánatos beszivárgási és föld-alatti víz-elosztási folyamatokat.

3.) A tó-szerű folyam-szakaszokból (valamint a belőlük-eredeztetett tószerű másodlagos emelt-vízterekből) célszerű biztosítani a felgyülemlő/átvezetett víz tovább-vezethetőségét, olyan helyekre is ahol felszíni-akkumuláció helyett azonnali beivódás a víz sorsa: távolabbi árterekre; célzatosan-kijelölt beszivárgást-elosztó magaslatokra [4.) alatti módozattal]. Ezáltal a folyamtól igen-távoli területek talajai vízháztartása sem marad ki abból, hogy a viszonyai a korábbi-állapotok körülire visszaállva rendeződjenek.

4.) A kivezetés módozatai közt szükség-esetén szerepet kaphatnak a gravitáció ellenében dolgozó elrendezések is. Ennek energia-szükségletét fedezendő legcélszerűbb a (meglevő/új) napelem-parkok által termelt energia befogása, mégpedig minden áttétel nélkül. Ugyanis intenzív napsütés idején egyrészről a napelemek által termelt energia épp csúcsra jár, másrészről kánikula van. A kánikula miatt megnövekedett párolgás következtében pedig ekkor a legcélszerűbb a vízpótlás intenzívebbé-tétele, aminek energia-fedezetét könnyedén megteremti az ilyenkor „gőzerővel” termelő napelempark. Ezzel a megtermelődött napenergia célirányosan hasznosul, mégpedig azonnal; ilyen kapcsolati-elrendezés mellett tehát nem merül fel annak kényszere hogy a hektikussággal-termelődő napenergia belevezettessék a nagy energia-elosztó rendszerbe, ami komoly szabályozási-manővereket kívánna az egyéb-típusú energia-termelő egységek háza-táján.

5.) Mindeközben gondoskodni kell a tó-szerű folyó-öblökben nagyban pangóvá-vált vizek hosszútávon is kielégítő minőségéről. Alapvető ehhez az eutrofizáció-mentesség biztosítása, valamint a xenobiotikumok és az ipari-szennyezők távoltartása.

V.) Adalékok

A.) A bevágódás létrejötte és magyarázata:

A Tisza hossza a szabályozás előtt a Szamos beömlése és a Dunába-torkollás közt 1127km volt (ref.2 p8), míg ma ugyanezen lokációk közt a folyómeder hossza 686km. A rövidebb (és részben egyenesebb) mederben a víz folyása felgyorsult.

„Ezzel a folyó esése, sebessége is majdnem kétszeresére nőtt. A cammogó Tisza szaporábbá tételének komoly következménye lett. A szabályozás előtt közel két hónap alatt ért le az ár a Szamostól Szegedig, s ennek ideje rövidült egy-két hetesre.”[3]

A felgyorsulás elsődleges oka abban keresendő, hogy azonos terepmagasság-különbség mellett a kanyargósságok kiiktatásával a megrövidült-folyó egységnyi-úthosszára jutó esés megnövekedett. A sebesség-növekedés pedig kis esés-magasságok esetén azzal lineárisan arányos. Az arány-viszonyon kevésbé-kiszámíthatóan módosít még az az effektus, hogy a kanyarulat külső-ívén haladó víz áramlásán valamelyest lassít a partnak-ütközés [miatti mozgási-energia veszteség]. Vegyük emiatt az áramlás sebesség-növekedését közvetlenül a szabályozás után 1127/686=1,64 helyett 2-nek. A kb. kétszer gyorsabb vízáramlás óhatatlanul kotorni fog azon a meder-aljon amit a feleakkora-sebességgel vonuló víz (és üledéke) alakított ki. Az így létrejött meder-mélyülésben a levonuló víztömeg ezután már megváltozott-keresztmetszetű mederszelvényen halad át. A meder mélységi-eróziójával létrejövő fenék-bevágásos meder-keresztmetszet átlagos-szélessége törvényszerűen kisebb mint az eredetié. Azaz, az eredetileg lapos és sekélyebb meder helyett egyre-inkább mélyebb és szűkebb meder-keresztmetszeten folyik át a víz. A meder-keresztmetszetben létrejött alak-tényező változás pedig további (átlagos)áramlás-gyorsulást hoz magával, merthogy a meder-keresztmetszet kijelölte közeg-határon fellépő súrlódás fékező-hatása a súrlódó-felületek kissebbedésével csökken. Az áramlás ilyetén gyorsulása tehát további meder-alj eróziót okoz, ami a folyam víz-szintje ismételt-csökkenésén keresztül további talajvíz leszívásához és elvezetéséhez vezet.

A beavatkozás elé kívánkozik két alapvető kérdés:

i) Mi lesz a helyzet a bevágódás körül a duzzasztógátakkal létrehozott
emelt-vízszintű folyamszakaszok létrejötte után?

ii) Okoz-e az átgondolatlan-szabályozással öröklődött bevágódás problémát
a folyók leírt víz-rendezése után?

i) Ha a folyón a duzzasztógátak sorozata olyan távolságokra követik egymást hogy azok által a szomszédos duzzasztógátak közti szakaszon a folyam esése csökken a mostanihoz képest, akkor a vízáramlás lassul – ami ekként nem lesz képes további hosszanti medermélyítést létrehozni (kivétel lehet ezalól a duzzasztógát alatti beömlés közvetlen helye).

Helyette inkább a folyami-hordalék kiülepedésével kell számolni, amely a duzzasztógát marasztaló-oldalán okozhat a mederaljon némi medermélység-csökkentő felhalmozódást. Ez távlatosan kívánhat beavatkozást [ld. 5.)E.) alatt].

ii) Megfelelő víz-szint tartása esetén semmiképp. Hajózhatóság tekintetében még előnyös is: a kimélyült mederben a duzzasztással létrehozott magasabb vízállás mellett könnyebbé és megbízhatóbbá válik; eltűnik az időszaki-korlátozás is. Természetesen gondoskodni szükséges a duzzasztógátak partvonalainál kialakított zsilipes hajó-csatornákról.

Ami a talaj beszivárgás-általi vízzel való feltöltődése folyamatát illeti: a mélyebb bevágódások okán valamelyest dinamikusabban indul a mélységi-feltöltődés, ám a felszín-alatti víz-viszonyok időben-elhúzódó átrendeződésével ez a kinetikai-módosulás a talajfelszínen majdan kialakuló viszonyok végkicsengését nem befolyásolja.

B.) Az Árvizek kapcsán

A duzzasztógátakkal létrehozott emelt-vízterek hatására normalizálódó talajvíz-háztartás mellett fontos hozadéka a folyó lánc-szerűen kapcsolódó tó-füzérekké alakításának a régebbi árvízi-fenyegetések történelmi-emlékké válása – amennyiben a tó-füzérek víz-befogadóképessége elér egy bizonyos határt.

Ennek túllépése további-biztosíték a (váratlan) nagyobb-vízhozamok okozta vízszint-magassági kilengések tompítására, miközben a tovább-növelt vízfelület intenzívebbé teszi az időarányos talajba-szivárgás mellett azt a párolgást is, ami a régióban kiegyensúlyozottabb mikroklímát teremt, növelve az esőhajlamot is: Klíma-tényező.

Az áradások tompításának a kvalitatív megértéséhez induljunk ki abból a megfigyelésből, hogy az 1973-ban üzembehelyezett Kiskörei-duzzasztó fölötti 127km2 kiterjedésű Tisza-tó vízszintjén az áradó víztömeg [a 2010-ig összegyűlt tapasztalat szerint] mindössze 2-3 méter emelkedést hoz létre.[4]

A történeti-visszatekintés ugyanakkor azt mutatja, hogy a nagyvíz és kisvíz közti [maximális] különbség („vízjáték”=áradási-potenciál) a még szabályozatlan Tiszán ennek csaknem a háromszorosa volt (ld. 1.Táblázat). Ez az összevetés elég egyértelműen támasztja alá a tó-szélességűre engedett folyószakasz áradás-mérséklő képességét.

Ha a táblázatban a Tisza szabályozás előtti és utáni áradási-potenciálját nézzük, azt kell látnunk hogy a XIX. századi szabályzás óta a vízjáték megduplázódott; ami az elvégzett szabályozás látványos kudarca – legalábbis a hármas célkitűzés áradás-kezelési gyakorlata szempontjából. A táblázat kisvíz-adatai jelzik a szabályzás általi bevágódás tényét, a nagyvíz-adatok pedig a víz beszorítottságáról tanuskodnak.

1.Táblázat:   Az adatok forrása: ref.2 14-15pp [* a Tokaji nagyvíz 1888-ban volt.]

Kisköre közelségében tehát a duzzasztással tóvá-szélesített folyam-szakasz eredményesen lapítja el az árvízi vízszint-maximumot – ám ennek hatása a távolság növekedtével csökken. Mutatkozik is ez a jóval a szabályozás után, 2000-ben Szegeden mért nagyvíz 1041cm magasságán.[5]

N.B.: 2022-ben ugyanitt –281cm volt a kisvíz, ami a maximális-vízjáték további növekedését mutatja. (forrás: ref.5)

Nyilvánvaló következtetés, hogy amennyiben Kisköre alatt de Szeged felett szintén lenne egy „második Tisza-tó”, akkor annak a Kisköreihez hasonló méretből adódó térfogati-késleltetése okán (ami mellesleg ismételt árhullám-tompítást eredményez) Szeged közelségébe ugyanaz a víztömeg csak jelentős-késlekedéssel érne – ami ezért ott arányosan kisebb-tetőzésű árhullámot hoz. Ellentételezésként az ellapított-árhullám levonulása idő-arányosan tovább tart. Ez viszont kedvező a regionális emelt-víztér utántöltő-képességére, a talaj mélyére és oldalirányú kivezetésekre egyaránt.

Indokolt tehát a folyó tavak-láncfüzérévé alakítása regionális-duzzasztógátak sorozata által, mert ez egyszerre képes hozni a XIX. századi rendezés elé kitűzött hármas célt, mégpedig annak megtapasztalt vízháztartás-rontó hibája nélkül.

Ennek megértésével nem tűnik vadidegennek az 1976-os beszámolóban rögzített célkitűzés, miszerint „végülis öt tiszai vízlépcső mellett döntöttek: Tiszalök, Kisköre és Csongrád, majd Vásárosnamény és Záhony térségében. (A „rendszerhez" tartozik a jugoszláviai Novi Beceji* (Új-Becsei) Vízlépcső is, amely Csongrádig ható visszaduzzasztásával kijelölte a harmadik vízlépcső építésének helyét.)”[6] – eltekintve attól, hogy az akkori-tervek közt csupán egyetlen helyszínen jelent meg az árvíz-mérséklő tóvá-szélesítés mint kulcsfontosságú szerepkör.**

* Ennek apropóján kaphat érdemi-választ az a sokakban felmerülő aggodalom, hogy vajon szabad-e nekünk visszafogni a folyóvizeket, elszegényítve a folyás-irányban alattunk levő államokat ilyen beavatkozással. Észlelendő lenne, hogy a Szerbia területén létesített Új-Becsei duzzasztás illeszkedő eleme a jelen koncepcióban vázoltaknak (is), és csakis Szerbián múlik hogy a Tisza Új-Becse alatti szakaszán tervez-e alkalmazni további hasonló létesítményeket. A szóbanforgó létesítmények határokon-átnyúló hatása csak akkor negatív, ha a folyásirány-szerinti alsó-szomszéd nem tesz a saját területén hasonló lépéseket – illetve ha a felső-szomszéd nem tesz véd-intézkedéseket a határ-közeli duzzasztott folyam-szakasz megemelkedő-vízszintje potenciális következményei ellen. Általunk elviselendő tehertételként korábban már bemutattam, miként „rabolja” meg szomszédos Románia a Kőrösök vizeit.[7] A tényleges-rablás az, aminek példája a Colorado River vizének az eltérítése: A (Lees Ferry-nél) 12-16MAF [14,8-20,2km3] éves víz-hozamból csupán 1,9-3,5km3 jut el Mexikóba.[8]

**Aki e szerepkör fontosságában és teljesíthetőségében még mindig kételkedik, az végezzen felderítéseket azirányba, hogy vajon volt-e árvízi-katasztrófa az egykori Szovjetunió hatalmas folyói mentén létrehozott víztározók kialakítása után.

Ha a Dnyeper folyamon kialakított kaszkád-tározók főbb adatait vesszük szemügyre [ld. 2.Táblázat], azonnal látszik az adódó-párhuzam a Tiszán végzendő folyó-szakaszolásra – lévén a két folyó esése megközelítően azonos: vö. 2.Táblázat 2. oszlopa vs. 1.ábra.

2.Táblázat:   A tározókkal szakaszokra-bontott Dnyeper jellemzői[9]

1.ábra:   A szabályozott Tisza hossz-szelvénye (ref.6 p38)

A nagyméretű-tározókkal kaszkáddá-szakaszolt Dnyeper közel 70 éves árvízmentes működése bátorítólag kellene hasson ahhoz, hogy a ref.6-ból idézett célkitűzést a tóvá-szélesítés új-elemével megtalpalva nekifogjunk kivitelezni.

C.) Hova kerüljön a marasztalt/mentett víz?

A szakaszolt Tisza tó-füzérré alakításához meg kell találni azokat a [ref.6-ban jelzett lokációk közelségébe eső] területeket amik erre a legkönnyebben beáldozhatók, és ahol ezek a legcélszerűbbek a primer-cél (a víz-elosztás) tekintetében. A beáldozhatóság kritériumai közt a kialakíthatóság könnyűsége [természetes mélyterületre gravitációs-kieresztés, minimális-hosszúságú védgát-lehatárolás igényével], a területen levő objektumok felszámolása ill. áttelepítése, valamint az országos és kistérségi infrastruktúra [közlekedés, áram/gáz-hálózatok] biztosítása kell legyenek a fő-szempontok – a helyzet jövőbeni alakulása figyelembevétele mellett.

A természetes mélyterületek egy választékát szemlélteti a 2.ábra:

 

2.ábra:   Mélyfekvésű területek a Tisza folyam vonalán és a folyótól távolabb[10]

A felmerülő kérdések:

a) Vajon szükség van-e mindre, illetőleg elég lesz-e ennyi terület?

b) Nem okoz-e a majdani beavatkozás nemkívánatos visszarendeződést?

A latolgatáshoz képies-segítséget nyújtanak az alábbi 3.–6.ábrák valamint a 7.–10.ábrák:

3.ábra:   A Tisza-völgy vízrajzi képe
a szabályozási munkák küszöbén (ref.2 p11)

4.ábra:   A még szabályozatlan Közép-Tisza vídék
a jelentősebb fokokkal és az árvíz-levonulás útjával[11]

5.ábra:   A Tisza hazai vízgyűjtőjén ármentesített terület.
(Becsült értéke 3 millió kat.hold) [ref.2 p19]

6.ábra:   Belvíz:
kárenyhítés 2013. évre[12]

a) A szükségleti-tényező felől közelítve:

Ha a Kiskörénél kialakított Tisza-tó mérete és befogadóképessége elegendően-hatékony a közelségébe-érkező árhullám veszélytelenné-tompítására, akkor az árvíz-probléma elimináláshoz garanciálisnak tűnik ha a ref.6 fentebb-megnevezett lokációiban létrehozott duzzasztógátak mögött is elterül ill. kialakításra kerül egy-egy ilyen tó-szerűség. Ehhez a 2.a)ábra mélyfekvésű területeinek cirka a fele is elég lehet. Ha viszont a talajvíz-potenciál emelése-rendezése-szintentartása a cél, akkor a folyótól távolabb is létre kell hozni emelt víztereket, amik helyszíne a 2.b)ábra mélyfekvésű-területeiből válogathatók – azon szempont előtérbe-helyezésével, hogy az érkező-vízhozamok kilengései ellenére a talajok vízháztartása a teljes régióban minél-pufferoltabb legyen.

Ez tehát [a Tisza által érintett fél-országrészben] 5-10 Tisza-tó nagyságú vízfelületet jelent – ami 600-1200km2 terület „beáldozását” igényelné. Ez az 1-2 Balatonnal ekvivalens terület (ami mélyfekvésű lévén rendezettebb víz-viszonyok mellett amúgy is „belvíz-problémás”) kiesése nem oszt-szoroz, még abban a mezőgazdaságban sem amely annyira egysíkú és egészségtelen-szerkezetű mint a jelenleg folytatott. Ellenben borítékolható további-előnyöket hozna magával. Úgy mint:

i) kiegyenlítettebb páratartalmú lokális-klíma, eső-teremtő hajlammal [akárcsak a Balaton körül],

ii) természetes hal-bőség (a rutinszerűen-ismétlődő mesterséges felszaporítás és etetés helyett).

Előbbi egyfajta ingyenes Klíma-rendező faktor, utóbbi pedig amiatt áll mert a „rendezetlen” tavakban megvannak a szaporodásra-alkalmas természetes-ívóhelyek, és mert a kiiktathatatlan lassú-eutrofizáció megteremti [az alsórendű-életformák láncolatán keresztül] a halaknak a természetes-táplálékot. [Ld. még 5.)E.)2) alatt is]

A szakaszolt folyó tó-szerű primer-tározóiból az átvezetés a távolabbi szekunder-tározókba előnyös ha gravitációs-módon történik, azon mélyedések mentén kialakított átvezető-csatornákon amik a 4.ábráról olvashatók ki.

b) A gondot okozható visszarendeződési-tényezőre adható válasz:

Kétségtelenül melléfogás lenne ha a vízpótló-beavatkozások váratlanul túllőnének a célon. A szabályozás előtt a Tisza és mellékfolyói ártere [melyek zöme Magyarország jelenlegi határain belül van] 19,000km2 fölött volt, és ebből ~4800km2 állandó vízborítás alatt állt – ami az ország területének a 21 ill. 5%-a (ref.2 p13). Ezek területi-elrendeződése [ld. 3.ábra] pedig rendkívül-esetlegessé tette a vidéken folytatható életvitelt, gazdálkodást. A víz-leengedésével is járó szabályozás ezért ott előnyöket kínált. A beavatkozással ármentesített terület [ld. 5.ábra] mutatja az élet újra-szervezhetőségében előállt hatalmas potenciál. Az emelt-vízterek által remélni-rendezett megemelt talajvízszint elérésével viszont számolni kell a belvíz-helyzet fenyegetéseivel. Annál is inkább, mert a belvíz okozta kártalanítás jelentős területeket érintett 2013-ban [ld. 6.ábra] – bár elgondolkodtató-módon ugyanazokban a régiókban amelyek (gyakran már ugyanabban az évben) az aszály különbözően-súlyos fokozataitól szenvednek.

A kedvezőtlen visszarendeződések elkerüléséhez fontos tehát a belvíz fellépése és természete alapjainak a tisztázása. A Tisza-völgy területén cirka 54ezer hektár az éves-szintű belvíz-borítás, de ennél sokkal-nagyobbak is előfordultak a közelmúltban: 640ezer ha 1942-ben, 220ezer ha 1970-ben (ref.2 p13). Pontosabb állapotokat rögzít a belvíz-helyzet hektikusságáról a 7.ábra.

7.ábra:   A hazai belvízhelyzet mértékének alakulása[13]

A hektikusság foka oly-mérvű, hogy sem ref.2 idevonatkozó adataira sem az 1950-62. évi országos katonai felmérés térképlapjai adatai alapján rendkívüli-gondossággal összeállított kompendium[14] adataira nem célszerű érdemlegesen támaszkodni. Ha a képhez hozzávesszük még azt a megállapítást is mely szerint „Az elöntött területek felvételezése évtizedeken keresztül szemrevételezéssel történt, aminek megbízhatósága nyilvánvalóan korlátozott”[15], akkor az egyedüli boldogító-tényezőt a belvizes-tanulmányok szaporodásában kell keresnünk.

Csupán ezekre támaszkodva így az kellene legyen a végmegállapítás, hogy a belvíz-helyzet bár az idők-végezetéig tanulmányozható ám koncepcionálisan kezelhetetlen. Vagyis, maradnia muszáj évről-évre az erőtvesztő eseti és azonnali beavatkozás-sorozatoknak – melyek által a később aranyat-érő vizet jelentős műszaki-apparátussal és energia-befektetéssel ki kell szivattyúzni a tájból, és kivezetni a folyók által az országból.

Bátorkodunk mégis, a kiúthoz vezető néhány tényszerű-ismeretet mutatni alább egy elfekvő Vízügyi-brosúrából[16]:

8.ábra:   A belvízzel elöntött területek 2013-ban (ref.16 p19/531)

A 8.Ábra láttatásában a belvízzel érintett területek csupán 30/50 százaléka vetés/szántó, azaz a lehetséges gazdasági-kiesés [az agrár-szerkezet csökönyös megtartása mellett is] csupán töredéke a belvíz-nagyság szerinti vészjelzésnek. A belvíz-borítás tartósságára nézve ugyanakkor nem-informatív az ábra (merthogy az a szivattyúzással-egybekötött mentesítés képe: az áprilisi-csúcs 95%‑os csökkentéséhez ~700 millió m3 víz elvezetése), ami pedig lényegi-adalék lehetne a megítéléshez.

Az agrártermelés zökkenőmentessége megítéléséhez azonban az lenne a lényegi-ismeret, hogy a kiismerhetetlennek-mutatkozó belvíz mily mértékben ill. gyakorisággal vészterhes tényező. Ennek megsaccolásához kínál segítséget az 1998-2016 terminus kéthetes-bontású évi-átnézetével a 9.ábra.

9.ábra:   Belvíz-elöntések alakulása (1998-2016), hektár (ref.16 p25/537)

Látható hogy a tenyészidőszak érdemi-szakasza alatt [az ábrán máj.7–dec.3 között] maximum 1000km2 a belvízzel érintett terület – egyetlen év [2016] kivételével. Ez kezelhetőnek tűnik, annak ellenére hogy a belvizek (a keletkezésükhöz szükséges többféle-tényező esetleges egybeesése okán) nem mindenkor ugyanazokat a területeket fedik le – amint szemlélteti is ezt a közepes belvízi-vészhelyzet előállását valószínűsítő kék-színnel jelölt méretes-kiterjedés a 10.ábrán:

10.ábra:   Magyarország átlagos belvíz-veszélyeztetettsége (ref.16 p24/536)

A kézenfekvő primitív-megoldás az, ha ezen terület zömének az igába-vonásáról a továbbiakban lemondunk (a táj visszavadítása). Helyesen-megválasztott (ill. kialakított) szekunder-tározók megléte esetén viszont a belvíz-veszély lecsökkenthető a szóbanforgó-terület töredékére, azzal a szimpla beavatkozással hogy megfelelő talajvíz-szint esetén azok nem gyűjtőként hanem szikkasztóként funkcionálnak [a direkt-bevezetések lezárásával, a talajvíz-szint adott csökkenéséig], miáltal a környező-vidék belvizei [ha előállnak] oda/azokba hamar lefolyást találnak. A belvíz-elhárítás ilyetén kezelése nemcsak azáltal csökkenti az eddig belvízzel-érintett területek nagyságát mert módot ad az összegyűlő-mechanizmussal keletkezett belvíz automatikus-elvezetésére, hanem amiatt is mert általa megszűnik a csatornákon-keresztüli visszavezetés kényszere a folyókba – amik [e csatornák sokasága és jelentős hossza okán] jelenleg másodlagos un. elvezetés-által generált belvizekhez vezetnek. Egyedül az un. feltörő-belvíz ellen nem ad a vázolt elrendezés univerzális (elhárító) védelmet. Tudva hogy feltörő-belvíz keletkezésével azon mélyedésekben kell/lehet számolni ahol a környezet talajvíz-szintje tartósan magas, az elhárító-jellegű küzdelem ellene szinte lehetetlen. Ezzel viszont (fordítva egyet a subán) adott a lehetőség, hogy egy ottani permanens-tó kialakításával kerülhessük el az ismétlődő vészhelyzeteket – profitálva egyéb-módokon is a tó létezéséből.

A jelzett átgondoltabb-átalakítással kieső kevesebb-terület „vissza-vadítása” további-finomítást kaphat abból a tényből amit a 3.Táblázat sugall:

3.Táblázat:   Adott művelési-ág mellett fellépő belvíz-veszély a szivárgási-tényező tükrében[17]

A táblázat szerint az erdő művelési-ág a leghatékonyabb módja a belvizektől-mocsaras területek természetes-rendezésére (amennyiben a fa-fajta tolerálja az időleges-vízborítást): ld. a Belorusz-tájak kiterjedt erdős-szittyóit.

A visszavadítandó területek kiterjedése nagyságát illetően azt szükséges végül a mérlegre tenni, hogy melyik [az emelt-vízterek létrehozásával beállítható] talajvíz-szint töltöttségi állapot lesz országos-viszonylatban előnyösebb:

i) Kevesebb visszavadítással „elvesző” terület a Tisza-vidék tájain,
alacsonyabb talajvíz-szint beállítással [a belvízkár elkerülése/minimalizálása végett]
– ami tartósan konzerválja a Duna-Tisza közén a félsivatagi-állapotokat,

ii) valamivel több visszavadítással kieső terület a Tisza-vidéken,
magasabb talajvíz-szint beállítással
[a belvízzel gyakorta borított területeken permanens tó kialakításával]
– ami ismét visszahozza a Duna-Tisza közére az élet lehetőségeit (táj, ember, állat számára).

Ez lenne tehát a kulcs az átmenethez az eddig követett kármentesítő belvízvédekezéstől a racionális belvízgazdálkodás felé[18] – tágabb-értelemben pedig igazodás a bölcsesség diktálta azon észszerűséghez, hogy ne okozzunk nagyobb kárt ott ahol visszatartjuk a vizeket, hanem olyan helyeken tartsuk vissza a vizeket ahol az az a legtöbb kedvező-hatást hozhatja.

D.) Adalék a napelemparkok befogása racionalitásához:

Fentebb [IV.)4.) alatt] már elmondtuk azon főbb érveket amik alátámasztják a gravitáció ellenében történő víz-kivezetésekben a napelemparkok által termelődött energia hasznos szerepét. Maradt a realizálhatóság kérdése – amit pl. a Goldisthal Pumped Storage Station projekt[19] támaszt alá.

A Thüringiai-hegyekben megvalósult projektben [ld. 11.ábra] létrehozásra került egy magaslati tó, melynek rendeltetése az hogy a nappal feleslegben-megtermelődött energiát (későbbi felhasználásra) az oda felemelt víztömeg helyzeti-energiájában tározza. A tározás elve tehát abban áll, hogy a 300 méterrel alacsonyabban elterülő tározóból az épp-felesleges energiával [termelődjön az bármilyen eljárással ill. forrásból] a vizet a magaslati-tározóba [méretei: 55 hektár és 13*106m3] emelik, ahol az helyzeti-energiában őrzi a befektetett energiát [~8,5GWh] (ami így a lecsorgatáskor visszanyerhető). A komplett beruházás persze óriási költségekkel járt [600-1000 millió €], és a haszon mindössze annyi hogy a (zöld-beruházásokból?) fölöslegesen termelt energia nem menjen pocsékba.[20] Ez egy gazdag állam hülyeség-minimalizáló programjába belefér.[21]

11.ábra:   Goldisthal-i látkép

Ehhez képest, a gravitációs-emeléseket kívánó víz-kivezetésekhez felhasználandó napenergia hasznosulása közvetlen célt szolgál (olyat ugyan, ami csak áttételesen termel hasznot – ám jelentékenyen nagyobbat, mint azt az „eltékozolt” energia mennyisége alapján képzelné bármely CO2-kvótában tévelygő elme) – anélkül hogy a Goldisthal-ihoz hasonló műtárgyak megépítésébe kellene egy fityinget is invesztálni.

E.) A marasztalással tározott víz tisztasága biztosítása:

1) Alapok

Tekintettel arra, hogy a vízjárások menti városaink és településeink lakossági-célú vízigénye kielégítése zömmel a közeli és kézreálló felszíni vízforrásokból történik (és ha a Természet összes lénye közül önző-módon csupán a magunk jólétére gondolunk is), szükséges hogy azok víz-minősége ne romoljon egy bizonyos szint alá. Ez viszont, sajnos, nem teljesül. Épp bizonyos civilizációs erőfeszítések következtében egyre romlik a helyzet. Az ipari-eredetű szennyeződések élővizeinkbe jutásához a törvényekben is rögzített slampos engedékenység nyit (nem is olyan) kiskaput[22], míg a szennyvíz-telepek a köz-higiénia kitüntetett bajnokaiként[23] eresztik a végvizeiket ugyanoda [pátenssel bírva arra is, hogy adott-esetben akár kezeletlen foslét is engedhessenek a folyóba[24]].

12.ábra:   Hazai kép
A Gyálai Holt-Tisza Fekete-bögéje.

A víz pirosas-színe utal a GMap látképén is a szennyezés létére. Ami (a múlt hagyatékaiból adódóan igen-összetett: többféle ipari és kommunális eredetű rothadó-bűzölgő elegye.

A megkísérelt rehabilitációs-projekt nyomonkövetése tanulságos.[25]

13.ábra:   Indiai látkép

Ipari szennyezés terítéke
India 2. legnagyobb folyóján.

(https://nexteel.in/the-impact-of-industrial-waste-on-the-godavari-river-in-maharashtra/ )

14.ábra:   USA, Los Angeles River

(https://earth5r.org/earth5r-approach-pollution-los-angeles-river/ )

Hozzáértéssel átfogalmazott törvényi-szabályozás effektív betartatásával az ipari-hozzájárulás minimalizálható, a szennyvízipari-hányad viszont csakis a lakossági-vízhasználat átfogó és teljes reformjával tűnhet el.[26] Ugyanis a leghatékonyabban működtetett szennyvíztisztító-telep végvize is tartalmaz elegendő nitrogént és foszfort ahhoz, ami beindítja a befogadó-vizekben az eutrofizációt.[27] Hasonló a helyzet szinte az összes xenobiotikummal, amik eltávolítására a szennyvíztelepi-metodika a lényegéből-fakadóan alkalmatlan.[28]

Az ezen tényezőkből adódó felhalmozódások annál súlyosabb következményekhez vezetnek, minél-kisebb a potenciális hígulási-faktor és/vagy minél-hosszabb a szennyezett víz tartózkodási-időtartama az adott területen. Ld. pl. ref.27 második-tétele 8. káresete alatt a Békésszentandrási-holtágon rögzített állapotot [15.ábra]:

15.ábra:   Eredeti-forrás:
https://www.vizugy.hu/index.php?module=content&programelemid=1&id=1167

Márpedig a jelen javaslat szerinti nagybani vízháztartás-rendezés alapvető hozadéka, hogy a marasztalással lassúbbodik a betározott vizek cseréje. Szolgáljon ezek előrejelző-alátámasztásául a Dnyeper folyam és víztározói esete [ld. 16.ábra]. Az ottani kaszkád-kialakítás mellett folyamatos a szennyvíztelepi végvizek bevezetése, a helyzetkép pedig [ennek következtében] az alábbi[29], [30]:

16.ábra:   Eutrofizációs állapotok a Dnyeper víztesteinél (forrás: ref.29).

Ha csupán ref.29 háború előtti időszakból származó kijelentéseiből szemlézünk, azokból a következők merednek ránk[31]:

·     2021: Több mint 161 kémiai komponens szennyezi a Dnyeper folyót.
Ezek szintetikus vegyületek és fémek: gyógyszerek, növényvédő szerek,
mezőgazdasági vegyszerek és meglehetősen hosszú kémiai elemek listája…
A gyárak szennyvíztisztító telepei 90%-a elhasználódott, és korszerűsítésre szorulnak,
mivel nem képesek kiszűrni a vízkészletekbe jutó káros szennyeződéseket.

·     2019-ben csak Kijevben 723,2 millió köbméter szennyvíz került a Dnyeperbe.
Ennek 40%-a kezeletlen volt.

·     2017: A folyóból vett minták szerint egyes elemek a Dnyeperben
többszörösen meghaladták az előírt szintet:
Mn 3-7-szeres, Cu 13-23-szoros, fenolok 4-6-szoros, Fe 4-szeres, Zn 1,5-szeres.”

·     2016: A tudósok megjegyezték, hogy a Dnyeper folyó szilárd mocsárrá változott.
A kékalgák aktívan szaporodnak a sekély vízben:
Rothadnak, és oxigént vesznek fel a vízből.
A szakértők becslése szerint a Dnyeper-gát 1932-es megépítése óta
a kékalgák száma milliószorosára nőtt.

A szennyvizek jelenléte és jelenlegi kezelésmódja tehát halálos csapdát tartogat – víz-megőrzési szándékú koncepciók ide vagy oda. Szerencsére, mind az eutrofizációt előmozdító komponensek mind a kiszámíthatatlan-hatású xenobiotikumok élővízbe kerülése elhárítható, amennyiben a lakossági-vízhasználatban megtörténik az Országh-féle Vízgazdai átállás. Merthogy:

Onnantól fogva ürülék
és a bennelevő gyógyszermaradékok és metabolitjaik
(amik mind hatékonyan lebomlanak azon komposztálódás során
amely a fekália baktérium-közösségét is megnyugtatóan rendezi)

és lakossági-használtvíz [Szürkevíz] nem találkozik,

ráadásul a [még jelentős KOI-val bíró] Szürkevíz sem az élővizekbe kerül
hanem a talajt gazdagítja
(víz-feltöltés + emészthető táplálék a talaj-mikrobiom számára).

Magyarán: Ha eddig kevésnek bizonyultak az érvek a szennyvízipar által okozott kártételek elkerülése végett a Vízgazda-rendszer elfogadásához ill. eseti-alkalmazása engedélyezéséhez, a Vízháztartás SZÜKSÉGSZERŰ és vázolt nagybani-átalakítása egyenesen MEGKÖVETELI a Vízgazda-rendszer ürülék-elválasztási stratégiája LEGSZÉLESEBB-KÖRŰ alkalmazását.

2) Eutrofizáció

Az eutrofizációs-realitások figyelembevételeként két tényezővel szükséges számolni:

a) A Vízgazda előtti időkből öröklődött, és az annál nagyságrendekkel-lassúbb de létező Természeti eutrofizáció kordában-tartásával. Aminek lehetséges és kínálkozó módjai ugyanazok amikre a Balatonunk eutrofizációs-terhe csökkentési-lehetőségeinél már utaltam[32]: az N és P alkotókat magukba-építő vízi flóra és fauna gyérítése. Azaz:

i) Partmenti növényzet [nád, sás…] aratása
(majd célszerű-termékké alakítása/felhasználása
[ha máshoz nem: takaró-anyag a Vízgazdai-működés folyamatosságát kiszolgáló
Alomátitató-telepek számára],

ii) Hal-kitermelő halászat.

Ez átalakulást hozhatna abba a hal-gazdálkodásba, amelynek halas-tavai

·     mesterséges vízutánpótlást igényelnek,

·     elbocsátott-vizeik pedig erősen-szennyező voltukkal
jelentős vízminőség-romlást okoznak a befogadó-vizekben.

b) A folyam-szakaszolás legfelső tározó-tavába külföldről érkezik a víz, amelynek a Vízgazdai-minősége ekként [ki tudja meddig] nem-garantált. Amennyiben jelentős az érkező xenobiotikum-terhelés, úgy [élelmiszer-biztonsági megfontolás okán] célszerű az itteni eutrofizáció visszaszorításakor kizárólag a flóra-gyérítésre támaszkodni. Ha ugyanis ezekbe képesek beépülni a xenobiotikumok [amit célirányos kutatásokkal kellene tisztázni], akkor a kitermelt növényi-anyag alom-komposzti felhasználása (ref.28 értelmében) garantálná a beérkező xenobiotikumtól való szabadulást.

Az eutrofizáció farvizén szót kell ejtenünk még a gátak fogó-oldalán a mederben felhalmozódó üledék-iszapról. Aminek a mennyisége csöndeskén növekszik, tölti a medret és csökkenti a tározó-kapacitást. Valamint, a sekélyebb vizekben táptalajává válik az eutrofizációt-kísérő burjánzó vegetációnak. Emiatt foglalkozni kell vele, pontosabban az eltávolítása kérdésével. Amiről röviden:

Amint a legendárium (miszerint a Dunából kotort kavics és sóder miatt mélyült a folyófenék mintegy másfél méterrel) adatokká lényegül, nem lesz kifogás a feliszapolódás eltávolítása nehézségeire más-egyéb, mint hogy az csak pénz-nyelő, értéket nem termel. Ércesen érvelve amellett, hogy a kavics meg a sóder szükséges az építkezésekhez, az iszaphordalék meg…

Hát, az meg „aranyat” ér – már amikor tudálékosék az ókori Nílus áradásairól regélnek. Amivel az igazság azért kissé másképp van: az „arany” vitathatatlan, merthogy az iszap tápanyagai éppúgy serkentik a talajéletet mint a vízi-vegetációt. Azonban a kiöntés-általi terítés eloszlása messze nem egyenletes. A part közelében rakódik le a legtöbb, távolra kevés jut, zömmel a leglassabban ülepedő legkisebb-méretű frakcióból, az agyagból [Az persze más kérdés, hogy ez a frakció a legértékesebb.[33]]. Amúgy a teljes áradási-hordaléknak csupán töredéke jut ki az elöntési-területekre, a többi rohan a folyóval tovább.*

Így az, aki az iszap áldásait valóban ki óhajtaná aknázni, annak muszáj teríteni a [kitermelt] folyamiszapot. [Amire utaltam a Balaton eutrofizáció-visszaszorítású kotrása utó-teendői kapcsán (ld. az a) alatt említett ref.32-ben, VI.)5.) alatt).]

* Az áradási-kiöntések iszap-terítéseivel kapcsolatos mítoszok átértékeléséhez tehát tisztán kellene látni:

i) A kiöntések megtörténte nem biztosíték az iszap-frakciók egyenletes terülésének.

ii) A kontrollált víz-kivezetések gyakorlataként elmaradó iszap-terítés szükség esetén megvalósítható.

iii) Végezetül: Nem igaz a tétel, hogy iszap-terülés hiányában terméketlen (lesz/marad) a talaj.

·     Indirekt bizonyíték: A termékenyítő iszap ugyanis éppen azon domboldalakról érkezik (lemosódási-erózióval), ahova sohasem önt ki semmilyen folyó.

·     Direkt bizonyíték: A Föld légkörét uraló szelek olyan szállító-szalag, amely folytonosan teríti a „port” a bolygó felületén. Márpedig ez a „por” rendkívül-változatos elem-tartalommal bír. Elég itt csupán annyit említeni, hogy az Atlanti-óceánt évente átszelő Szaharai por[34] az, ami termékennyé teszi Dél-Amerika őserdőt hordozó talajait.
(N.B.: Ha más folyamat nem zajlana, ez egyedül is megteremti ill. beindítja
a tavak természetes eutrofizációját.)

A víz-tisztaság biztosításához immár bizonyítottan nélkülözhetetlen Vízgazda-rendszer kapcsán pedig további említésre méltó tétel, hogy annak un. Teleső[35] része alkalmat kínál a lakossági-vízellátás speciális és kedvező-vonzatokat kínáló módjával tehermentesíteni azt a vízkitermelést, amely jelenleg szintén tényező a negatív vízháztartás-egyenleg fenntartásában.

F.) Az egyedüli kompetitív elgondolásról:

A csaknem két-évtizedes múltra visszatekintő, ma VízVálasztó és Vizet a Tájba neveken ismert jobbítási-javaslat kétségtelenül előremutató vonásokkal bírt és javaslatokkal indult, ekként motorja volt a víz-visszatartásban gondolkodók azon tábora növelésének, akiknek annyi már feketén-fehéren megvilágosodott hogy a megmerevedett hivatalos Vízügyi-stratégia nem hogy orvosolja a problémákat hanem tébláboló-változatlansága elmélyíti azokat. Azonban, mint minden nem kellően-átgondolt indítvány, a VízVálasztó koncepcionális-anyaga is időközben kiegészítésre szorult volna. Mégis, mára súlyosabban esik a latba az, hogy a helyes indíttatás mellett a VízVálasztó megvalósíthatóságát ill. annak hatékonyságát erősen-korlátozó fizikai-törvényszerűség áll fenn – ami a koncepció kialakításakor még kevéssé-mutatkozott és emiatt figyelmen kívül hagyatott, ám amire egy téveszmékkel és tévelygésekkel terhelt 2025-ös előadás kritikája közreadásában (ref.7), kiegészítésként, kényszerűen rámutattam.

Az ottani kritika a felszíni és felszín-alatti vizek egymással-kapcsolt folyás-viszonyait irányító domborzati, folyam-fenék mélységi, és vízállás-szintek VízVálasztóban elnagyolt-szerepét közelibb-összefüggésbe hozva emeli ki azt a vonást, amely [a mai-állapotok mellett, sajnálatosan] diszkreditálja a VízVálasztó-koncepciót; rámutatva hogy a rá-hagyatkozás alkalmasint tovább súlyosbíthatja a vízhiányos-helyzetet. Summázatát ekként adtam (ref.7 II.) alatt):

„Drámai tehát az a fordulat, miszerint a Tájba vizet szállítani vélt folyó, amennyiben a kimélyült medrében (a vízgyűjtő-terület megváltozott csapadékviszonyai okán) kevéske vizet szállít, valójában lecsapoló-csatornaként működik: elvezeti a talajban-tárolt vizet, nem pedig pótlást biztosít annak. Hiába adódna időnként olyan helyzet amely a VízVálasztó-elrendezésnek módot kínálna némi víz kivezetésre a Táj felé, annak a nem-elpárolgó hányada rövidesen lesüllyed abba a régióba, ahonnan szinte folyamatos a talaj vizének az elszállítása a vegetáló folyó által.

EMIATT elkerülhetetlen az „emelt-szintű vízterek” létrehozása; amit nagyobb-folyamokra időt-állóan csakis a mesterségesen-létrehozott duzzasztógát képes biztosítani.”

Alább pedig arra igyekszünk rávilágítani, hogy a jelen írásban vázolt elrendezés akár tekinthető a VízVálasztó javított, működőképes verziójának is. Tekintsük ehhez a 16.ábrát, amelynek a) b) és c) részei a VízVálasztó anyagából valók[36], d) pedig az a kiegészítés amely az előzőekhez illeszkedően szemlélteti az itt-körbejárt elrendezést: 17.ábra

17.ábra:   Víz-rendezési elképzelések

a) Az egyre-magasabb gátak közé szorított folyómeder valóban a legrosszabb megoldás. Kis vízállások mellett a folyó felé áramló talajvíz miatt a folyó az aszályos-időszak terminusa alatt voltaképp talajvíz-elvezető csatornaként funkcionál. Nagyvíz idején ugyan elindul a víz-feltöltődés (oldal-irányban is) a talajok felé, ám a nagyvíz-időszak rövidebb ideje okán [a talajvíz be- és ki-áramlási sebességét (első-közelítésben) azonosnak véve] az egyenleg negatív.

Az elrendezés kényszer-hozadéka ugyanakkor az időnkénti árvíz-helyzeti készültség ill. havária kezelése. Említést érdemel még, hogy a nagyvíz idején fellépő megnövekedett-sebességű és fenék-nyomatékú árhullám általi meder-erózió további bevágódást hagy maga után – aminek az előnytelen voltát már taglaltuk.

Mindezek kétségtelenné kell hogy tegyék: az a) elrendezéssel működtetett állapotokon mindenképp változtatni kell.

b) A képen mutatott vízmagasságok létrejöttéhez fel kell tételezni a mederben egy folyó-rekesztő duzzasztógát létét (máskülönben ennyi víztömeg érkezése az a) elrendezésnél permanens árvízi-kiöntést eredményezne). A kritika tehát a gátra, annak létére összpontosul.

Az elrendezés valóban ormótlan és helytelenítendő, hiszen általa állandósuló árvízi-fenyegetettség teremtődik, aminek a gardírozásához egy újabb magas védgát megépítése alapfeltétel. Ezek mellett ha nem is törpül el a beszivárgást előmozdító zóna megnövekedése, a felesleges kockázatvállalás és gátépítési-munkálatok messze előnytelenné teszik az elrendezést.

c) Ez lenne a VízVálasztó „találmánya”. Ahol a közeli ártérre és a távolabbi mélyfekvésű területekre is kerülő víz előmozdítaná az ottani beszivárgásokkal (is) a környező szélesebb-tájék vízellátottságát. Azonban csak kiszámíthatatlanul ritkán, hiszen a mára bevágódott mélyebb folyómederben csordogáló kevesebb érkező-víz szintje (gát nélkül) olyan alacsony, hogy a folyóból kifele áramlás (a megnyitott „fokokon” keresztül) NEM történik [gravitációsan biztosan nem]. Régebben, a bevágódások előrehaladása előtt még (talán) működhetett volna az elgondolás, bár akkor vagy visszahozta volna a kiöntések szabályozatlansága a 3.Ábra korábbi-viszonyait, vagy megkívánt volna előzetesen-átgondolt folyás-irányítási és terület-védelmi munkálatokat (amik ma sem részei a szárnyaló elképzelésnek).

Bogarászva a koncepció anyagában rábukkantam egy elejtett szóra, ami utalás lehet arra, miként képzeli kivezethetővé tenni a folyó vizét kis-vízhozamok mellett is: „meder-magasítás”. Hát tényleg, statikusan szemlélve, geometriailag nincs ennél evidensebb tromf. Csakhogy a fizika és a történések dinamikája közbe szól. Mert csak idő kérdése, hogy az átvágásokkal sebesebbé tett folyóvíz a (hordalékkal?) magasított folyómeder alján ismét létrehozza a bevágódást – elsöpörve a sziszifuszi-munkát, és visszaállítva a működőképtelenséget. Kivéve, ha a „meder-magasítás” eszköze a „fenékküszöb” – aminek a vonzatait már az elemzés kezdetén kiveséztük.

d) A VízVálasztó által vágyott és remélt működőképességet egyedül a d) elrendezés biztosíthatja. Az ott létrehozott vízterek analógiája c)-vel szembeszökő, az árvíz-veszély biztonsággal eliminált, a víz-kivezethetőség bőségét és tartósságát azonban csak a folyó-rekesztő GÁT megléte biztosíthatja. Természetesen itt sem felejtendő el a kivezetett-vizek terjedését-terülését korlátok-közt tartó területvédelmi tereprendezés sem.

Utánvetés:

Lehet morgolódni vagy elégedetlenkedni afölött, hogy a bizonyító-erejű hivatkozások mögötti tartalmak jelentős-többségének szerzője magam vagyok. Aminek egyedüli oka, hogy jelenleg nem akad más a vegyész-társadalomban [a Kémia eszköztára hiánya teszi sekélyessé a Vízügyi-munkákat] aki ilyen feltárásokra időt áldozna (saját kutatásai rovására). [Én örülnék a legjobban a változásnak.]

Azt is szokás az efféle-tartalmak mellőzése megokolásául említeni, hogy az írások nem befogadott ill. lektorált folyóirati-publikációk. Aminek egyik okára rámutattam ref.24 és ref.33 elején. Az általánosabb okot pedig abban jelöltem meg, hogy kritikai-elemzésekkel operáló bizonyítás-centrikus írások nem is férnek a mai cikk-elvárások közé.[37]

A puding próbája azonban az evés. Tessenek fogást keresni az elmondottakban. Esetleg tanulni-okulni belőlük. Vagy méginkább: leszállni a magas-lóról, s megkísérelni betolni a mutatott eredményekhez hasonlókat a pedigrés-világba.

2026. 01. 07.              Fuggerth Endre

Vissza a Tartalomra…

[2] A Tisza-szabályozás ügye az önkényuralom idején (1850—1867) p37-38 in Botár Imre – Károlyi Zsigmond:
A Tisza szabályozása I. rész (1846-1879) (Vízügyi Történeti Füzetek 3. Budapest, 1971) (https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_DUNA_Vtf_03_Tisza/?pg=0&layout=l )

[6] A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig, p37 in Károlyi Zsigmond-Nemes Gerzson:
Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976) (https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_DUNA_Vtf_10_Kozep_Tisza_03/?pg=0&layout=s )

[7] Vízháztartás 11.-12.ábra

[8] Ld. https://en.wikipedia.org/wiki/Colorado_River
Engineering and development és Discharge fejezetek szövegeben.

[9] Forrás: Wikipédia: Dnieper reservoir cascade (https://en.wikipedia.org/wiki/Dnieper_reservoir_cascade ), és V. Khilchevskyi et al.: Large and small reservoirs of Ukraine, Journal of Water and Land Development 2022, No. 52 (I–III): 101-107pp DOI: 10.24425/jwld.2022.140379 (https://www.jwld.pl/files/2022-01-JWLD-14-Khilchevskyi.pdf ); a tengerszínt feletti magasságok és a szomszédos duzzasztógátak távolsága a GoogleEarthPro alkalmazással ellenőrizve.

[10] Murányi Gábor és Koncsos László: Mélyártéri vízkivételek lehetőségének statisztikai elemzése (https://www.hidrologia.hu/wp-content/uploads/2023/11/0321_muranyi_gabor.pdf )

[11] Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) p15
in Károlyi Zsigmond-Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész,
(Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975) https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_DUNA_Vtf_08_Kozep_Tisza/?pg=1&layout=s )

[12] Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv - 2015 A Duna-vízgyűjtő magyarországi része, 5-1 melléklet (https://www.vizugy.hu/vizstrategia/documents/10B9EE2E-D889-4C94-815D-5CB2D53C846A/5_1_melleklet_vizhasznalatok_gazd_jelentosege.pdf ) (p70)

[14] Ld. a VII. táblázatokat p121-től in Magyarország hidrológiai atlasza. IV. sorozat, Állóvizek 2.
Magyarország vizenyős területeinek katasztere (VITUKI, Budapest, 1965) (https://library.hungaricana.hu/hu/view/VizugyiKonyvek_145/?pg=0&layout=l )

[15] Bíró T.: Amikor sok víz van a területen – Belvíz ,
Magyar Tudomány 178 (2017)10, 1216-1227pp DOI: 10.1556/2065.178.2017.10.5 (https://epa.oszk.hu/00600/00691/00169/pdf/EPA00691_mtud_2017_10_1216-1227.pdf)

[17] p9/347 in Rakonczai J. Farsang A. Mezősi G. Gál N.: A Belvízképződés Elméleti Háttere
Földrajzi Közlemények 2011 135 339-349pp [http://www.foldrajzitarsasag.hu/downloads/foldrajzi_kozlemenyek_2011_135_evf_4_pp_339.pdf])

[18] Szinkronban ref.17 Összefoglalójában megfogalmazottakkal [p10/348].

[20] Energiatárolás – Mit mondanak a számok? 1, Szivattyús tározás alatt.
(https://klimarealista.hu/energiatarolas-mit-mondanak-a-szamok/ )

[21] Ld. Dr. Petz Ernő összehasonlítását az akkumulátoros tározásra vonatkozóan: https://klimarealista.hu/akkumulatoros-aramtermeles-nemetorszagban/

[22] Bemutatásra került, hogy a hatályos jogszabályi-háttér kedvezményekkel is operáló módszeres-alkalmazása iparszerű-vállalkozásnak 100,000-szer kisebb bírság számlázását eredményezi,
miközben az egyén egyenjogúsága összehasonlításban 28567-ad részére romlott: Egyen-Jogot

[23] Szobor-leleplező és szem-felnyitó kötet:
Fuggerth Endre: Szenny és Víz (2. kiadás 2022, ISBN 978-615-01-5685-9)

[24] Ld. ref.8 on p149 in Padra István – Fuggerth Endre: Szennyvíztisztítás és Természeti-kongruencia az adatok tükrében: Problémák, Jövőkép [147-178pp in Elvarratlan Szálak 2025 ISBN 978-615-02-4711-3].
(online: Jövőkép)

[26] Koncepció: Országh József életműve (Eautarcie); szabályozési-oldal: T/Örvény

[27] Az adatok tükrében: TREND; némely káresetek láttatásában: KÁRvíz

[30] Kay T. Ho et al.: Contaminants, mutagenicity and toxicity in the surface waters of Kyiv, Ukraine,
Marine Pollution Bulletin Volume 155, June 2020, 111153 DOI: 10.1016/j.marpolbul.2020.111153

[31] 2021: „more than 161 chemical elements are polluting the Dnieper River. These are synthetic compounds and metals, pharmaceuticals, pesticides, agrochemicals, and quite a large list of chemical elements… 90% of sewage treatment plants at factories are worn out and need modernization because they can not filter out harmful impurities that fall into water resources.”

2019: „in 2019 only within Kyiv, 723.2 million cubic meters of wastewater were discharged into the Dnieper. 40% of them were untreated.”

2017: „Samples showed that some elements in the Dnieper exceeded several times: manganese - 3-7 times, copper - 13-23 times, phenols - 4-6 times, iron - 4 times, zinc - 1,5 times.”

2016: „Scientists noted that the Dnieper River turned into a solid swamp. Blue-green algae actively breed in shallow water. They rot, absorbing oxygen from the water. Experts have estimated that since 1932 the Dnieper Dam was built, the number of blue-green algae has increased a million times.”

[32] Büdi-Balaton III.)B.)3.) és VI.) 1.) és 4.) alatt.

[36] A Professzorok Batthyányi Köre MENNYI? MI MENNYI? előadás-sorozatában (2025. január 20.)

Balogh Péter geográfus: „VízVálasztó” Koncepció - új paradigma szükségessége és lehetősége (https://docs.google.com/presentation/d/1jEW39lPxGLG9hIxBc3s3U5ziC_10POS4/edit?slide=id.p1#slide=id.p1 ) 78-81. diái részei

Előző forrásokban:

·    A tájba integrált vízgazdálkodás szükségessége és lehetősége, VízVálasztó Konferencia 2022. szeptember 23. [https://drive.google.com/drive/folders/1lDQQan3GoeifEYE27Fn1OXZGJ7dac-Kp] alól letölthető PDF-ben 59-62pp]

·    A tájhasználat történeti korszakai (https://www.youtube.com/watch?v=Jr9QXI77Ksk  24. perc táján)

[37] Pl. a tudomány-etikai A Tudomány Mítosza írás BM.6) pontja alatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések (Atom)